Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-12 / 65. szám
VIII. ÉVFOLYAM • 32. SZÁM. 1964. augusztus 12. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Milyen a l'll'JI ' * I • *% növények áld istalsotragyazzunk nyáron! r TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS Milyen növények alá Istállótrágyázzunk nyáron.....................125 Bartha Béla: A tarlóhere értékesítésének módjai . . . 126 ÁLLATTENYÉSZTÉS Schandl József: A keveréktakarmány jelentősége az állattenyésztésben .....................127 NÖVÉNYVÉDELEM Molnár Jozef mérnök: Mjt kell tudni a gyümölcsésznek az alinafalisztharmatról . . . 128 Az istállóírágyázás gazdaságon belüli rendszerének kialakításánál fontos annak meghatározása, hogy milyen kultúrákat részesítünk istállótrágyázásban. Figyelembe kell tehát venni az istállótrágyázás elsődleges célját, amely többek között lehet a talaj: — növényi tápelemeinek gazdagítása; — szerkezetének javítása; — mikroorganizmusai fokozott tevékenységének növelése; — a műtrágyák érvényesítésének előmozdítása. Ezek a hatások, bár nagyrészt egyidejűleg vagy közvetve jelentkeznek, mégis az adott helyen döntő mértékben egyik vagy másik lép előtérbe. Talajainkat műtrágyákkal is gazdagíthatjuk. E tekintetben tehát a szervestrágyázás értékelésénél inkább a műtrágyák érvényesülésének előmozdítása lép előtérbe. Az istállótrágyázásnál a talaj szerkezetének javítása az a körülmény, mely a legtöbb üzemben különösen fontos feladat a talaj termékenységének fokozása érdekében. Túl kötött és túl laza talajokon a szervestrágyázás fontos feladata a talaj lazábbá, illetve kötöttebbé tétele, tehát szerkezetének javítása. Sorrendiség szempontjából az öntözött kultúrák istállótrágya-ellátásáról kell első helyen gondoskodni A különféle kultúrnövények termesztésük során, a talajra rendkívül változó hatást gyakorolnak. így a gabonafélék termesztésekor a talaj humusz kihasználásával romlik a talaj morzsás szerkezete. Ugyanakkor az ősziek nagyobb szalmatermése alapot ad a termelhető istállótrágya mennyiségének növeléséhez. A kapásnövények rendszeres ápolása a talaj levegőztetésével, a humusztartalom fokozott elhasználódásához vezet. Ezzel egyidejűleg a növényápoló eszközök használata gyorsítja a talaj szerkezetének romlását. Évelő pillangósok és szálastakarmányok a legkedvezőbbek mind a talajvédelemre, mind a szervesanyag gazdaságos utánpótlására, mind a talaj kedvező szerkezetének kialakítására. Az istállótrágyával tehát akkor érhetünk el tartós hatást, ha évelő pillangósok és szálastakarmányok alá adjuk. Figyelembe véve azonban, hogy az évelő pillangósok nitrogénben gazdag gyökérzete — közvetlen istállótrágyázás nélkül is — szervesanyagban gazdagítja a talajt és egyben kedvező nitrogénegyensúlyt teremt, mellőzhető azok közvetlen szervestrágyázása. A szervestrágyázási rendszer kialakításánál tekintettel kell lenni a kedvező tápanyagellátást igénylő növényekre. Ezek közül a nyári istállótrágyázást különösen — Időrendi sorrendben — a repce és az őszi keveréktakarmányok, továbbá a cukorrépa, mák, kender stb. igényli és hálálja meg. A szuperszelektív gyomirtószerek alkalmazása lényeges változást idéz elő az eddig kialakult talajerőgazdálkodási szemléleten. A sorközi növényápolást igénylő kultúrák közül a kukorica az említett szuperszelektív gyomirtószer alkalmazása esetén kikerül a növényápolást igénylő kultúrák közül. Ezzel egyidejűleg — a rendszeres talajszellőztetés elmaradása miatt, az istállótrágyázást követően a talaj humuszállapotának kedvező és tartósabb hasznosításával számolhatunk. A vegyszeres gyomirtószerek utóhatásai miatt időszakos monokultúrás termesztés válik szükségessé, de nemcsak a kukoricánál, hanem — ennek követelményeként — a kalászosoknál is. Ezért ha kalászos után őszi kalászost vetünk, akkor az intenzív búzák alá, a nyári időszakban féladagú (140—160 q/ha) istállótrágya alkalmazásának széleskörű üzemi kipróbálása indokolt. Az erős szalmájú intenzív búzafajták termesztésénél ugyanis nem kell tartanunk a megdőléstől. A műtrágyák kedvezőbb érvényesülését pedig biztonságosabbá teszi, ha érett istállótrágyával együtt alkalmazzuk. Az őszi vetések alá általában érett istállótrágya talajbajuttatása vezet eredményhez. Az istállótrágya bomlási folyamatainak a vetés időpontjáig végbe kell mennie a talajban, hogy kedvező érvényesüléssel számolhassunk. Nyáron az érett istállótrágya alkalmazása esetén ezen bomlási folyamat az őszi vetésekig lezajlik. Tavaszi vetések alá a nyári trágyázáshoz kedvezően használható fel akár a friss istállótrágya is, de ez esetben a mélyszántást megelőző sekélyebb bemunkálása előnyösebb. Az istállótrágyázás szervezésének alaptétele, hogy a trágya kihordása, teregetése és alászántása egymást kövessék. A nyári időszakban ennek a követelménynek a betartása fokozott mértékben szükséges, mert a tarlón kupacokban vagy szétterítve heverő istállótrágya értékének vesztesége a meleg, hosszú nappalok időszakában túlhaladja a 30 %-ot is. Ennek a szervezési feladatnak teljesítését nagymértékben megkönnyíti az az előrelátó tevékenység, miszerint az istállótrágyát állami gazdaságokban és EFSZ-inkben erjesztik és érlelik, továbbá mezei szarvasokban tárolják a trágyázásra kerülő táblák szélén. Ilymódon akár a gépesített trágyaszóróknak, akár a szállítóeszközöknek a kézi munkaerőnek a trágya alászántásához igazodó szervezésére a kedvező lehetőség adva van. Ezen túlmenően évközben a trágyázásra kerülő tábla szélére történő szállítási munkaráfordítások többszörösen megtérülnek, mert a táblán belüli szállításhoz lényegesen kisebb szállítóeszköz igénybevétele szükséges. Az istáilótrágyát a nyári időszakban célszerű a legelső talajműveléssel bemunkálni, legyen az akár nyári mélyszántás, akár az azt megelőző tarlószántás. Lényeges követelmény, hogy a nyári istállótrágyázáskor az alászántást követően — illetve azzal egyidejűleg — a talajt lehetőleg gvürüshengerrel tömörítsük. Az ily módon tömörített talajban kedvezőbb az istállótrágya bomlása.
