Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-12 / 65. szám
t ÍÍÜíLíííi! az almafalisztharmatról Az elmúlt 10—15 év alatt az egész világon elterjedt az almafa gombás betegsége — az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha). Ez a betegség lisztszerü bevonat alakjában jelenik meg az almafák levelein, virágain és a fiatal hajtásokon. Biztosan sok gyümölcsész érdeklődik az iránt, mi az oka a betegség rendkívül nagy mértékű terjedésének, hiszen tudjuk, hogy még néhány évvel ezelőtt csak szórványosan jelentkezett. Élenjáró szakembereink csaknem egyhangúan az alábbi pontokban foglalták össze az almafalisztharmat nagymértékű terjedésének okát: IS 1. Az utóbbi években hazánkban — éppen úgy mint egész Európában — száraz és meleg időjárás uralkodott, amely elősegítette az almafaiisztharmatot terjesztő Podosphaera penészgombák terjedését. Pl 2. Az almafalisztharmat nagymértékű terjedését elősegítette az a tény is, hogy a második világháború alatt permetezőszer- és munkaerőhiány miatt erősen elhanyagoltuk gyümölcsöseink ápolását, s ennek következtében mind az almafalisztharmat, mind a többi növényi és állati kártevő fokozott mértékben elszaporodott. H 3. A jelenlegi időszakban megváltoztattuk a gyümölcsfák metszésének módját. Mivel a fákon az eddiginél több ágat, s főként a fertőzést legnagyobb mértékben terjesztő hajtásvéget hagyunk, a betegség is gyorsabban terjed. SS 4. Az új fajta permetezöszerek hatására kisebb permetadagokat használunk. továbbá a kéntartalmú gombaölőszereket (fungicidokat) elsősorban szerves fungicídokkal helyettesítjük (ezek főként a nyugati országokban terjedtek el nagy mértékben, de az almafalisztharmattal szemben hatástalanok), s mindez döntően hozzájárult a betegségek terjedéséhez. S5J 5 Egyre nagyobb mértékben termesztjük a lisztharmatra érzékenyebb almafajtákat. ■ 6. Az almafalisztharmat erős terjedésének okát néhány kutató abban látja, hogy agresszívabb gombafajták jelentek meg, amelyek még az ellenállóbb almafajtákat is megtámadják. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy az olyan almafajták, amelyeket 10—20 évvel ezelőtt ellenállóknak ismertünk, ma erősen almafa'isztharmattal fertőzöttek. ■ 7. De nem utolsó sorban a rossz agrotechnika és a gyümölcsfák ápolásában előforduló hanyagság is hozzájárult az almafalisztharmat terjedéséhez. A rosszul gondozott, elhanyagolt és rosszul táplált fák könnyebben megkapják az említett betegséget. Az almafalisztharmat kártétele főként a levelek asszimiláló képességének csökkenésével nyilvánul meg, mivel a megtámadott levelek rendszerint lehullanak, 6 az új ágak fejlődése az eddigi tapasztalatok szerint 15—20 %-kaI csökken. Á betegség által megtámadott virágok rendszerint nem adnak termést, a megtámadott fiatal hajtások gyakran elszáradnak, elhalnak, majd a fa az alvó rügyekből fejleszt hajtásokat, s ennek következtében boszorkányseprő keletkezik és megnyúlik a tenyészidőszak. Az erősen megtámadott gyümölcsfa rendszerint kisebb gyümölcsöt érlel, s ha a betegség 3—4 éven keresztül ismétlődik, a fa terméshozama sokszor egyharmaddal csökken. Amint láthatjuk az almafalisztharmat elleni védekezés gondos és rendszeres gyümölcsfaápolást követel. Mielőtt hozzálátnánk az almafalisztharmat elleni harc módszereinek leírásához, legalább röviden ismerjük meg e betegség terjesztőjének életmódját. Ugyanis csak így tudunk sikeresen és a legmegfelelőbb időszakban harcolni ellene. Téli időszakban a gomba a fák hajtásainak rügyeiben tartózkodik micélium (gombafonál-szövedék) alakjában. Rendszerint a csúcsrügyeket támadja meg a legnagyobb mértékben. Ezehkívül a hajtások oldalrügyeit is megtámadja, de ezek nem járulnak hozzá annyira a betegség terjedéséhez, mint a csúcsrügyek, mivel az oldalrügyek csak kevés levelet növesztenek, s ezek is aránylag gyorsan elszáradnak és lehullanak. A megtámadott rügyet könnyen felismerjük rojtosságáról, a megtámadott hajtást ezüstös réteg vonja be és rendszerint eltorzult. Tavasszal rügyfakadás idején a gomba is fejlődni kezd és később megfigyelhetjük, hogy a levelek és a virágok olyanok, mintha liszttel szórtuk volna be őket. Ez a micélium és a gombaspórák okozta változás, amelyeket konídiumnak nehezünk. A betegségnek ezt a szakaszát, amikor a leveleken és a virágfürtökön lisztszerű réteg képződik, a fertőzés elsődleges szakaszának nevezzük. A megtámadott ágakról a konídiumot leggyakrabban a szél hordja szét a fa többi ágára, esetleg a szomszédos fákra is, ahol megtelepszik a fiatal leveleken és kicsírázik. A kicsírázott konídium belenő a levél felső rétegeibe s a levélen néhány nap múlva ismét konídiumot termel, amely lisztes réteggel vonja be. A fertőzésnek ezt a második szakaszát, amikor a konídium az elsődleges fertőzési szakasz helyéről a fiatal, egészséges levelekre kerülve új fertőzést okoz, a fertőzés másodlagos fázisának nevezzük. A konídium kicsírázásától az új konídium képződéséig tartó időszak kedvező feltételek között (vagyis száraz és meleg időjárás esetén), rendszerint 8—10 napig tart. Ebből is láthatjuk, hogy az almafalisztharmat gyorsan szaporodik, ezért az ellene folytatott harc igen nehéz. Szerencsére a konídium csírázóképessége igen alacsony (2—5%), de ezt kiegyensúlyozza a konídium nagymértékű termelése. Az almafalisztharmatra a 3—6 napos fiatal levelek a legérzékenyebbek, a 16—17 napos levelek ellenállőak a fertőzéssel szemben. Az almafalisztharmat veszélye elsősorban nem a levelek megtámadásában rejlik, hiszen ezek a levelek lehullanak, hanem abban, hogy az alntafaüsztharmat a konídium és a gombafonál-szövedék segítségével megtámadja a rügyképződményeket és a bimbókat, azok képződésének idején. A rügyképződmények pikkelyei alatt gombafonálszövedék alakjában áttelel, s a pikkelyek megvédik a permetezéssel szemben is. ami azután a kinőtt leveleken és virágokon fehér bevonat alakjában mutatkozik meg. A betegségeknek ez a ciklusa évrőlévre ismétlődik. A gomba biológiai ciklusának rövid leírásából láthatjuk, hogyan védekezhetünk az almafalisztharmat ellen. A betegség elleni védekezés a ciklus megszakításán alapszik, ami annyit jelent, hogy meg kell akadályoznunk a rügyképzödmények fertőzését, mivel ezek a betegséget évről-évre terjesztik. Az első lépés a fertőzés forrását képező beteg rügyek, leggyakrabban a csúcsrügyek eltávolítása. Almafalisztharmat következtében eltorzult levelek. (V. Brna felvétele) Ezt az intézkedést már a téli Időszakban is elvégezhetjük, vagypedig tavasszal. A korszerű gyümölcstermesztésben az almafalisztharmat elleni vegyszeres védekezést alkalmazzuk. Ennél a védekezési módnál igen fontos a vegyszeres kezelés megkezdésének időpontja, továbbá az is, milyen vegyszert és milyen módszert alkalmazunk. Milyen készítményeket használjunk az almafalisztharmat ellen ? A réztartalmú készítmények (bordói lé, kuprikol), valamint a Novozir néven ismert szerves fungicid nem hatásos, s ezért kizárólag kéntartalmú készítményeket (Sulka, Sulikol, Polybarit vagy a behozott Thlovit) használjunk. A tavaly végzett kísérletek szerint az almafalisztharmat ellen felhasznált készítmények közül a Sulka készítmény vált be a legjobban, méghozzá már 0,5 %-os töménységben is. A legkevésbé hatásos a Sulikol volt. Az összes kéntartalmú készítmények használatát bizonyos hőmérséklethez kötik. Ez annyit jelent, hogy csak akkor érhetünk el a készítménnyel teljes hatást, ha a permetezést olyankor végezzük el, amikor a levegő hőmérséklete az előírt határok között mozog. A Sulka és a Sulikol éppen úgy mint a Thiovit 16 C° hőmérsékletet kíván, 25 C°-on felüli hőmérséklet esetén a leveleken és a termésen égési sebeket okoz. A Polybarit alacsonyabb hőmérsékleten is hat, ezért már a virágzás első időszakában is alkalmazhatjuk 2 %-os töménységben. Nagyon fontos a készítmények alkalmazásának módja. Nagy mennyiséget kell alkalmaznunk, hogy a fákat a sző szoros értelmében teljesen megfürdethessük. A permetanyagba ajánlatos valamilyen tapadó anyagot (cukrot, melaszt vagy adhezint) keverni, hogy a permetanyag jobban tapadjon a levelekre és rügyekre. így például 100 liter vízbe 50—100 gr cukrot 2—3 d! melaszt, vagy 2,5 dl adhezint adagolunk. Molnár Jozef mérnök, a Piesfanyi Növénytermesztő Kutatóintézet dolgozója 1964. augusztus 12.
