Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-12 / 65. szám

Hogyan segítik a gyenge szövetkezeteket A nyugat-szlovákiai kerület mező­­gazdasági szempontból harmadik leg­jelentősebb járásában, a lévai járás­ban, minden egyes termelési körzet megtalálható. A szántó 79,7 °/o-a, a kukorica, 11,8 %-a a répa, 8,2 %-a a burgonya és 0,3 %-a pedig a hegyi körzetbe tartozik. A járás területén 110 szövetkezet és 6 állami gazdaság gazdálkodik. Pártunk XII., valamint a szövetke­zetek VI. kongresszusa célul tűzte ki, hogy a mezőgazdaságot az ipar szín­vonalára emeljük. A feladat megvita­tásakor a Lévai Járási Pártbizottság megállapította, hogy ez évben a já­rásban még 21 gyengén gazdálkodó EFSZ található. A hiányosságok még az 1962-es év­re vezethetők vissza, amikor még 31 segítségre szoruló szövetkezetét szá­moltak, s ezek mindegyike átlagon aluli eredménnyel zárta az évet, mi­nek következtében a járásban 6,4 szá­zalékkal kevesebb mezőgazdasági ter­méket értékesíthették, mint eredetileg azt tervezték. Amíg az említett évben a járás ösz­­szes szövetkezetében 5442 korona összbevételt könyveltek el hektáron­ként, addig a gyenge eredménnyel gazdálkodó EFSZ-ek csupán 3485 ko­rona hektáronkénti összbevételt értek el. Ismeretes, hogy 1962-ben a lévai járást szárazság sújtotta, s ez nagy hatással volt az egész mezőgazdasági termelésre, de különösen a gyengéket érintette érzékenyen. Ezért a járási pártbizottság lehetőségeket keresett a gyengék megsegítésére. Minden egyes támogatásra szoruló szövetkezet számára tanácsadó testü­letet létesítettek, amelyek konkrét segítséget nyújtottak az említett szö­vetkezeteknek. Ezenkívül minden egyes támogatásra szoruló szövetke­a lévai járásban zet megsegítésére kijelölték a véd­­nökségi üzemet, mely a csúcsmunkák idején segítséget nyújtott, részben a termelési feladatok agrotechnikai ha­táridőben történő elvégzésében, más­részt a munkaszervezésben, gépjaví­tásban és a munkaverseny megszer­vezésében. A tanácsadó testületek tevékenysé­gét, főleg a következőkre irányították: a) megfelelő szakkádereket állítani a szövetkezetek élére, b) fejlesztési tervek kidolgozása, c) a szövetkezeti demokrácia betar­tása és a munkaszervezés színvo­nalának emelésé. d) a tagok érdekeltségének növelése. Azok a csoportok, amelyek a fel­adatokat komolyan vették, szép ered­ményt értek el. Ahol a feladatok tel­jesítését rendszeresen ellenőrizték, s a testület minden egyes tagja aktívan kivette részét a munkából, ahol a szö­vetkezeti funkciókba megfelelő embe­reket szemeltek ki és állítottak, tény, hogy a szövetkezet hamarosan fej­lődésnek indult, emelkedett a terme­lékenység és ezzel párhuzamosan a bevétel is. Ez megszilárdította a tag­ság bizalmát és kedvezően befolyásol­ta a szövetkezettel szembeni állás­pontját. Már magában az is jó ered­ménynek számít, hogy ezek a szövet­kezetek 1962-től kezdődően egyre job­ban erősödtek és lényegesen kisebb állami támogatásra szorultak, mint eleinte. Jellemző, hogy a támogatásra szo­ruló szövetkezetekben 1963-ban a búza kivételével minden egyes terményből — az 1962-es évhez viszonyítva — nagyobb fejlődést mutattak fel, mint a többi EFSZ-ekben. Érdemes továbbá azt is megemlíte­ni, hogy míg az 1961-es évhez viszo­nyítva a tejtermelés a járás összes szövetkezeteiben — 1963-ban átlagban — 0,8 %-al emelkedett hektáronként, addig a gyengéknél ez az arány 18,8 %-os volt. Megközelítőleg hasonló a helyzet a marha- és a sertéshús termelésében is. Például a támogatás­ra szoruló szövetkezetek sertéshús­­termelése hasonló időszakban kere­ken 47 %-kal emelkedett. Jól hatott mind a növénytermesz­tésre, mind pedig az állattenyésztésre az átgondolt üzemszervezés. Minden egyes szövetkezet rátért a munka mi­nőség szerinti értékelésére, jutalma­zására és az időprémiumok kifizeté­sére. Tizenegy támogatásra szoruló szövetkezetben bevezették a termelés túlteljesítéséért járó különprémiumot. s nem feledkeztek meg a vezetők ilyen értelmű jutalmazásáról sem. Nem véletlen műve, hogy a kiskéri. Hronské Kl'acany-i, löki, sallói és más EFSZ-ekben jó kollektívát kovácsol­tak össze a tagok anyagi érdekeltsé­gére támaszkodva, ami természetesen nagy befolyással volt a gazdasági eredményre, minek következtében az említett szövetkezetek fölverekedhet­­ték magukat a jó közepesek közé. Emelkedett bevételük és ezzel ará­nyosan az egy főre eső jövedelem is. Volt miből föltölteniük az alapokat, s ezáltal a tagság érdeklődése, mun­kakedve is nagyobb lett mint az előző években. Pártunk Központi Bizottságának 1964-es évi márciusi irányelvei alap­ján a tanácsadó csoportok munkáját fölülvizsgálták, s tevékenységüket az­zal egészítették ki, hogy a legjobb EFSZ-ek közül védnököket jelöltek ki a gyengék segítségére. Talán monda­nom sem kell, hogy az összes eddigi formákhoz viszonyítva, ez bizonyult a legeredményesebbnek. Az ilyen se­gítség és törődés azt eredményezte, hogy a gyengéknek úgyszólván mind­egyike időben befejezte a tavaszi munkákat és a takarmányok betakarí­tásában is kitüntették magukat. Ak­ciós terveikbe beiktatták a VI. szö­vetkezeti kongresszuson elfogadott célkitűzéseket s ma már minden egyes csoportban arra törekednek, hogy a szövetkezetek évi termelési-pénzügyi tervüket maradéktalanul teljesítsék. Olyan a kilátás, hogy a 21 támoga­tásra szoruló szövetkezetből év vé­géig legalább 14-ben elérik a közepes színvonalat és a hátralévő 7 is javít tevékenységén, teljesen saját lábára állhat. Mindez sok aprólékos politikai munkát, törődést igényelt azok részé­ről, akik resztvettek és ma is részt­­vesznek a támogatásra szoruló szövet­kezetek megszilárdításában. Ján Hvizd mezőgazd. mérnök, a Lévai JPB mezőgazdasági titkára A nagymegyeri Nagy­­hizialdában az aratás gyors befejezését nagy­ban elősegítette a szo­cialista munkaverseny, mely elsősorban a szem­veszteség nagyarányú csökkentésére irányult. Az aratási jelszó mind­nyájuk előtt ott lebe­­get: „Minél kevesebb veszteség, annál maga­sabb hektárhozam!“. S ezt igyekeztek betarta­ni. A komba jnosok közül a kiértékeléskor az el­ső Plísek Jaroslav volt a ZM—330-as gépével, aki a trávníki részlegen mindössze 1,2 % vesz­teséggel dolgozott, az előző évek 6—8 %-ához viszonyítva. A második helyre Bíró Mihály a gólyási részleg kombáj­­nosa került 1,35 %-os szemveszteséggel, és a harmadik helyet Kucse­­ra Géza az újmajori részleg kombájnosa 1,48 %-os veszteséggel sze­rezte meg. Dicséretet érdemel még Baranyovics László a jánostelki részleg traktorosa, aki a bul­­gár rendrakójával napi 12,4 hektár átlagtelje­sítményt ért el. K o t e r János, a nagymegyeri hiz­lalda dolgozója Jól dől gozta k rító brigád is, Szajó Ernő és Cabán Bálint vezetésével. A tarlóhántást Laj­­ka Adolf folyamatosan végzi. Másod­növényt eddig 78 hektárba vetettünk, melyből 37 hektáron- már szépen zöl­dül. Reméljük, hogy ez részben majd pótolja a lóhere és a lucerna 7 má­zsás hektárhozamát. A vezetőség jól megszervezte az aratási munkát. Naponta kétszer fris­sítővel látják el a dolgozókat. Szom­baton és vasárnap is teljes ütemben folyt a munka. A teljesítmény utáni prémiumot minden héten szombat este kifizették a tagságnak. Ondrejcsák Nándor, Afoafala A Párkányi Állami Gazdaságban a szalma kazalozásához is igénybevették a gépeket, hogy minél kevesebb kézi erőre legyen szükség. Foto Nagy József Friss szellő fúj dogál Dőlné Obdokovcében Nem is olyan régen, a nyitrai já­rásbeli Dőlné Obdokovoe szövetkezete bizony a leggyengébbek közé tarto­zott. Még 1958-ban sem javult a munkaerkölcs, egyenetlenségek mu­tatkoztak a szövetkezet gazdálkodá­sában, s nem csoda, ha ilyen körül­mények között az előlegkifizetés kö­rül is nehézségek támadtak. Senki sem hitte volna, hogy Dőlné Obdokov­­ce valaha kilábol a kátyúból. Most azonban mégis megtörtént a „csoda“, amióta Rudolf Cinger elvtárs vette kezébe az EFSZ vezetését. Igye­kezetét, leleményességét és tapasz­talatokon nyugvó szervező tehetségét csakhamar siker koronázta. Alig egy éve, hogy a szövetkezet élére került, máris van mivel büszkélkednie. Sokat javult a munkaszervezés, lényegesen megváltozott a munkaerkölcs. Beve­zették a szocialista munkaversenyt, a teljesítmények premizálását, a rend­szeres munkaértékelést és jutalmak kifizetését. Ez a haladás megnyilvá­nult a félévi húseladási terv 154,5 szá­zalékos teljesítésében. Nem kevesebb mint 163,78 %-ot értek el a tej, 187 %-ot a tojáseladásban és 6,36 literre emelkedett a tehenenként! napi átla­gos tejhozam, amely tavaly ilyenkor még a 3,6 litert sem érte el. Az EFSZ történetében először volt rá eset, hogy a szövetkezet hagynia, fokhagy­ma, uborka, borsó és karotta termesz­tésével próbálkozott. Dőlné Obdokovcében elsőként fe­jezték be az aratást és cséplést az egész nyitrai járásban, másnap pedig elkészültek a szalmabetakarítással. A gabonaeladás tervét 104,6 %-ra telje­sítették. Gondoltak a takarmányalap növelésére és felkészültek a speciális silótakarmány készítésére. Az első félév végéig 455 ezer koro­nával lépték túl a tervezett bevétele­ket. Így a munkaegységekért is töb­bet fizethettek ki a tagoknak; június 30-ig 360 ezer koronát, míg tavaly csak 208 ezret és tavalyelőtt 110 ezer koronát. Ötvenezer koronát fizettek ki idén prémiumok fejében, amiből 25 ezer korona esik az aratási munkákra. Tavaly csak 5000 korona került kifi­zetésre, azelőtt pedig egy fia korona sem. Vajon kit illet dicséret a szép mun­kateljesítményért? Elsősorban Gye­pes József traktorost, aki a szocia­lista munkaversenyben az élen jár. Derekasan kivették részüket a siker­ből Gyepes Szilveszter, Szabó István, Gyepes László és János traktorosok is. Az állattenyésztésben meg kell említenünk Bene Ferenc fejőt, Szabó Júlia sertésgondozót, Ács Dénes lo­vászt, Fehér Ferenc növendékállat­gondozót, Gyepes Ilona, Kotrusz Er­zsébet, Gyepes Erzsébet baromfigon­dozókat. Az aratási munkálatokban Zajac András tűnt ki szorgalmával. Látogatásunk alkalmával a szövet­­kezetesek a legnagyobb dicséret hang­ján emlékeztek meg elnökükről, Ru­dolf Cinger elvtársről, akire jogosan büszkék lehetnek. Végül pedig jókí­vánságunkat tolmácsoljuk a Dőlné Obdokovce-i szövetkezeteseknek a vö­rös vándorzászló elnyeréséért, ame­lyet az első két negyedévben, mint a járás legjobb EFSZ-ének ítéltek oda. Marian Takác (Nyitra) Bővítsük a juhállományt Prémium a juhtenyésztőknek nyit előzőleg tervezett. Estocsin Imre 178, Matisz András pedig 215 hektáron vágta rendre a gabonát, A szalmabetakarítást három préssel végezték. Szedlák Imre és Nagy Péter most azon igyekeznek, hogy minél előbb befejezzék a tarló­hántást. Már 14 hektáron elvetették a tarlókeveréket is. A széplaki szö­­vetkezetesek joggal emelik majd az aratási ünnepségen magasra a poha­rat. Időben, s elég szép eredménnyel végeztek az idei aratással. A széplaki egységes földműves­szövetkezet a kassai járásban az elsők között végezte el az aratást. A 435 hektárnyi gabonát 19 nap alatt learat­ták, sőt a csépeléssel is elkészültek. Csak 46 hektárt arattak önkötözővel, a többit ZM—330-as kombájnnal. Leg­többet Török András és Takács László aratott — 2480 mázsa gabonát csé­peltek el 2,5 %-os szemveszteséggel. Behun Gyula, Votipka Lászlóval csak 244 mázsával maradt az előbbiek mö­gött. A szövetkezet 19 hektárral ara­tott többet kombájnnal, mint ameny-MATÖ PÁL (Kassa) Ipolykeszin gyorsan befejezték az aratási munkákat. A szövetkezet tagjai illően megtartották az új kenyér ünnepét. Képünkön Huszár Béla a szövet­kezet elnöke, Bojtos, elvtárs csoportvezető, Klinkó István agronómus és Bálái József zootechnikus az aratási koszorúval. Balte László felvétele A juhtenyésztés jelentőségét már több kormányhatározat hangsúlyozta. 1962-ben jelent meg a 364 és a 774-es számú kormányrendelet, valamint az SZNT 102-es számú rendelete. Azon­ban a rendeletek végrehajtását nem készítették elő kellőképpen, így juh­tenyésztésünk mindeddig nem érte el a kívánt színvonalat. Ezt a lemara­dást a CSKP KB 1964. március 4—5-i ülésén is bírálták. Rámutattak egyes problémák megoldásának szükséges­ségére juhtenyésztésünk fejlesztése érdekében. Mindenekelőtt Szlovákia juhállo­mánya növeléséről van szó. Erre minden előfeltétel megvan. Az idén tavasszal az anyajuhok általában a vártnál több bárányt hoztak a vi­lágra, s ezekből a bárányokból új nyájakat kell létrehoznunk. Szükséges, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a juhtenyész­­tőket ilyképpen tájékoztassák. A bá­rányok tenyésztéséért járó, 50-től 100 koronáig terjedő prémiumot, va­lamint eladás esetén a mezőgazda­­sági felvásárló üzemek áital nyújtott felárat teljes mértékben ki kell hasz­nálni. (A Földművelésügyi Miniszté­rium 1964. március 25-én kelt A— 10/64 számú végzése alapján.) A juhállomány emelkedésével a gyapjútermelés is növekedik. A te­nyésztők anyagilag ebben is érdekel­tek. Az eredeti vételáron felül minden kiló mosatlan gyapjúért további 10 koronát fizet a felvásárló üzem. Idén értékesíthetők a vágójuhok is. Az eddigi hirdetmény a vágójuhok felvásárlásakor nem vette figyelembe a gyapjú mennyiségét. Ezért újfajta osztályozást vezettek be, melynek ér­telmében különösen a gyapjúval együtt eladott vágó juhokat előny­ben részesítik. A Föidmüvelésügyi Minisztérium 1964. április 28-án kelt 18/1984 számú végzése szerint a vágójuhok árát úgy szabályozzák, hogy az alapáron kára! még a gyapjú után felárat fizetnek az alábbi táblázat szerint: I. a másfél centiméteres gyapjúig 50 fillért, H. a másféltől 3 centiméteres gyap­júig 2 koronát, Hl. a 3 centiméteren felüli gyapjúért 4 koronát fizetnek 1 kiló élősúlyt számítva. A felár valamennyi juhfajtára ér­vényes, tehát a vágójuhok eladása gyapjasán előnyösebb. Egyidejűleg szabályozták a köz- és ipari gyűjtés­ből származó juhbőrök árát is. Atz árszabályozásra vonatkozó vég­zést, a helyi gazdálkodás fejlődését szorgalmazó központi igazgatóság 1964. május 19-én III/1002/64. szám alatt, 1964. június 1-i hatállyal adta ki. A végzés szerint a juh irháját — a múlttal ellentétben, amikor egy darab bőrért átlag 5—6 koronát fizet­tek — ma előnyösebben vásárolják fel. Az irhát — hasonlóképpen, mint a vá­­gójuhoknál — a gyapjú hossza alap­ján osztályozzák. A felvásárlást a Nyersanyaggyűjtő nemzeti vállalat az alábbi megállapított árakon hajtja végre: a báránybőr darabjáért 3—15 koronát, a juhbőr kilójáért 1 cm-es szálig 6, 8, 12; másféltől 5 cm-en felül 24, 36, 40, és 3 cm-en felül 38, 52, 55 koronát fizet az eladónak. A felvásárlásnál figyelembe veszik az irha nedvességét, sérülését és eszerint állapítják meg 1 kg juhbőr árkülönbözetét. A fenti árak száraz bőrre vonatkoznak. A nyers bőr ára valamivel alacsonyabb, de szintén előnyös. A 3 cm-en felüli gyapjúszálú bőr kilójáért például 24—30 koronát fizetnek. A juhtenyésztés fejlesztése körüli problémának megoldásánál a pásztor­iakra, valamint a juhakiok és szállá­sok biztosítására s azok higiéniájára is gondoltak. A Drevona n. v. Turany­­ban „Grún“-tipusú kunyhókat gyárt. Idén azonban csak 50 mezőgazdasági üzemnek tudunk ilyen faházat eladni. Egyeseknek egy évig várniok kell, majd igényeiket a bratislavai Drevona -üzemnél érvényesíthetik. Ez a tipizált épület tágas, korszerű, több helyiség­ből (sajtkészítőből, sajtraktárból, mel­lékhelyiségekből, éléskamrából stb.) álló, belső berendezéssel, az emeleten hálószobával, a tetöaljban manzard­­szobával ellátott pásztorlakás. Az ácsolt, összeszerelt pásztoriak a ju­hásznak és családjának kényelmes lakást biztosít. Lehetőséget nyújt a juhsajt és tej kezelésére, s ez hozzá­járul a sajt minőségének megjavítá­sához, módot nyújt a higiénia betar­tásához és a helyes technológiai el­járás végrehajtásához. A juhsajt-készítés jelentősen emeli a juhtenyésztés hasznosságát (az ala­csonyabb fekvésű vidékeken is). Az eladott juhsajtot a tejeladásnál 1:11 arányban számítják a tehéntejhez vi­szonyítva. Ha a juhsajt eladása idén több lesz mint tavaly, úgy a juhászo­kat tehéntejre megállapított prémium kifizetése illeti meg. Szükséges tehát a nagyobb tejelékenységű juhok sza­porítása, majd az anyák pontos fejese, hogy minél több sajtot, illetve brind­zát nyerjünk. A juhsajt felvásárlásá­nak helyes szervezésével biztosíthat­juk a 3500 tonna kiváló minőségű brindza készítéséhez szükséges nyers­anyagot. Felsőbb szerveink ezért foglalkoz­nak a juhsajt maximális felvásárlá­sával, a jó minőségű brindza készíté­sével és egyéb juh-termékek körül felmerült más problémák megoldásá­val. Janik Jaroslav, mérnök, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója (Fordította: ht) »64. augusztus 12. Jogosan ünnepelhetnek Az afaafalvi EFSZ-ben július 21-én befejezték az aratást. Ferenc István és Kovács Zoltán traktorosok rendra­­kóval minden nap learattak 18,6 hek­tárt. Kosztur Géza és Schneider Mi­hály kombájnosok a napi átlagtelje­sítményük 16 hektár volt. A hektár­hozamokkal, sajnos, nem dicsekedhe­tünk, mert a 16 hektárról naponta csak 250 mázsa körül takarítottak be. Ugyanis az eső sokszor megzavarta az aratókat, cséplőket. Jó munkát végez a szalmabetaka-Versenyben a kisebb szemveszteségért

Next

/
Thumbnails
Contents