Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-05 / 11. szám
A koras burgonya elöhajtatása A korai burgonya elöhajtatása (előcsíráztatása) nálunk a gyakorlatban aránylag lassan honosodott meg. Néhány évvel ezelőtt, amikor a burgonya elöhajtatását ajánlani kezdtük, hogy a termelőket meggyőzzük az előhajtatás előnyéről, akadtak sokan, akik ezt a módszert ugyan egyenesen nem vetették el, de bizonyos fenntartásokkal, bizalmatlansággal fogadták. Ma a burgonya előhajtatásával nemcsak a korai vagy a félkorai, de a kései fajták esetében is találkozunk. Ugyanis bármely fajta elöhajtatása a növény gyorsabb kikelését, gyors fejlődését, jobb egészségi állapotát, a fertőzés elleni nagyobb ellenállóképességét, magasabb hozamát jelenti. Míg a múltban sokhelyütt az előhajtatáshoz alkalmas helyiségek, ládák stb. hiányáról hallottunk panaszt, addig a múlt évben már csaknem mindenütt előcsíráztatták burgonyát, ahol legalább a legalapvetőbb feltételek megvoltak. A korai burgonya 1960 óta időnként megkülönböztetett felvásárlási ára felkeltette a termelők érdeklődését ezen korai piaci termék termesztése iránt. Minden termelő, aki egyszer meggyőződött a korai burgonya előhaj tatásának előnyeiről, a jövőben is ilyképpen előkészített vetőgumót ültet majd. A letört főhajtás helyén a csíraszemből néhány adventív hajtás fejlődik. Azok részére, akik a burgonya előhajtatásában már bizonyos tapasztalatokkal rendelkeznek, ezen sorok buzdításul szolgáljanak munkájuk további javításában, a kezdőknek pedig szolgáljanak tanáccsal úttörő munkájukban. A korai burgonya előcsíráztatása a tenyésznyugalmi időszak után kezdődik, ha a hőmérséklet legalább a 6 C°-ot elérte. A gumókban lévő keményítő és cukor egyszerűbb elemekre bomlik, amelyek építő anyagul szolgálnak a csírák részére. Ha a hajtásfejlődés sötétben megy végbe, a csírák világosak, nyurgák és törékenyek. Az ilyen hajtásokat 'a csíráztatás megkezdése előtt (február 15. körül) gondosan le kell törni még ha úgynevezett főhajtásról, azaz első csíráról van is szó, mely a gumó rügyéből szeméből 1954. február 5. fejlődik. A főhajtás helyett néhány mellékhajtás ún. adventív hajtás fejlődik. Több hajtás nagyobb gumómennyiséget biztosít a bokor alatt. Ahol a lehető legrövidebb idő alatt nagyméretű gumókat (piaci árut) akarunk produkálni, arra kell törekednünk, hogy a főhajtás megmaradjon, mivel így a bokor alatt, bár kisebb számban, de nagy gumók fejlődnek. Ezért a tárolt korai burgonyának nem szabad pinceesírát fejlesztenie. Az egyetlen mód, hogyan védjük meg a korai vetőburgonyát a télvégi időszakban a hajtásképzéstől, az alacsony 2,5— 3,5 C hőfok. Körülbelül 6 héttel az ültetés előtt előkészítjük a hajtatást. Ha a raktárakban, vermekben, pincékben vagy egyéb tárolóhelyeken nem tarthatjuk be a kívánt alacsony hőfokot, jobb az elöhajtását néhány héttel előbb, de alacsony hőfokon megkezdeni. A tulajdonképpeni előhajtatás 4—6 hétig tart. Ezen idő alatt 2—3 rétegben elhelyezett korai burgonya elegendő szórt fény és hőfok (10—12 C°), valamint a levegő megfelelő párateltsége (80—85 százalék) esetén erős, 1—2 cm-es, ún. fényhajtásokat képez, melyek színe zöld, zöldesszürke, vagy kékeszöld. Magasabb hőfok (12—15 C°) és a kevés fény támogatja a hajtások nyurgulását, a hűvös környezet (6—8 C°) és elegendő fény lassítja a hajtásfejlődést. Ezért a tárolt burgonyát, melyet nincs módunkban a szükséges feltételek biztosításával a raktárakban hajtatni, átvisszük az előhajtatóba, ahol az ültetésre történő előkészítést elvégezzük. Könnyebb a kiültetés előtt két héttel az előcsíráztatást magasabb hőfokkal gyorsítani, mint a teljesen kihajtott csírákat további növekedésükben gátolni. Nem szabad az előhajtatás idején lebecsülni a szellőztetést. A nem megfelelő szellőztetés emelkedő páratartalmat okoz, mely következtében a hajtások alsó részéből gyökerecskék kezdenek kinőni. Ezek néhány órával a kiültetés után, különösen száraz időjárás esetén elszáradnak és tönkremennek, s ezzel feleslegesen gyöngítik a gumók életerejét. Szabályszerű szellőztetéssel gondoskodjunk a helységben az oxigéncseréről és a levegő kívánt páratartalmáról. Jobb friss levegővel ideiglenesen leszállítani az előhajtatő helyiségben lévő környezeti hőfokot, mint szellőztetés nélkül emelkedő meleget fenntartani. Ha a helyiség igen magas, aminek következtében a legalsó és a tető alatti hajtatóláda légköri hőfoka között nagy a különbség, időnként ezeket a ládákat egymás között cserélni kell, vagy pedig alkalmas berendezéssel (ventillátor) gondoskodni a hőfok kiegyenlítéséről. A gumók gyorsabb fejlődését úgy érhetjük el, hogy a vetögumót a hajtatás folyamán 5 °/o-os szuperfoszfátoldaltal permetezzük. Alacsonyabb páratartalom esetén is tiszta víz helyett szuperfoszfát oldatot használunk, melyet a gumókra permetezünk. A hajtatásra történő előkészítéskor a vetőgumót nagyság szerint legalább két csoportba (30—40 mm és 40—55 mm 0) osztjuk, mert később külön ültetjük ki. így elérjük a növények egyenletes kikelését, s az agrotechnikai műveleteket idejében, egyes bokrok megsértése nélkül végezhetjük el. Nagyobb gumók korai termést, valamint nagyobb gumóátméretet biztosítanak, ami egyúttal előnyös értékesítési árat is jelent. Legújabb kísérletek szerint a korai burgonya elöhajtatását ládácskák helyett műanyagból készült zacskókban végezhetjük. A zacskók poliamid fóliából, kb. 10 X 60 cm-es méretben házilag is elkészíthetők. Ilyen 0,1 mm vastagságú fóliákat hangyasavval ragaszthatunk össze, A zacskó nagyság szerint 8—10 kg gumót foglalhat magában. A zacskókat fából vagy vasból készült állványokra akaszthatjuk. Egy kg poliamid fólia 73 koronába kerül. Ezen módszer előnye abban áll, hogy a ládácskákkal végzett nehezebb manipuláció elesik. A műanyaglepel a legújabb felismerések szerint helyettesítheti az elöhajtató helyiséget is. Az elöhajtató ládákat a rétegezett vetőgumóval, egy széltől védett, szabad térségen helyezzük el, hosszabb oldalukkal egymáshoz; 1,5—2 méter magasságban (8—10 ládát egymásra). Az így elkészített alakzatot poliamid lepellel fedjük be és a szél ellen bebiztosítjuk. A lepel alatt a kb. 5 C°-kal magasabb hőfok tartható fenn, mint amilyen a környező levegőé. Ez azt jelenti, hogy a gumók a lepel alatt mínusz 5 C°-ig védettek. Éghajlati feltételeink között a fagyok február végén, március elején ritkán haladják meg a fagypontot, ezért igen sikeresen valósíthatnánk meg az előhajtatás ezen új módszerét is. Az előhajtatő ládák összerakását magasabb hőfokon kell elvégezni, legjobb déltájt, — nehogy huzogatás, igazítás közben a poliamid lepel túlságos feszültsége ennek szétpattanását okozza. Az előhajtatás egész ideje alatt figyelemmel kísérjük a gumók egészségi állapotát és az összes beteg vagy cérnahajtásos gumót kiselejtezzük. Az előhajtatott gumót sohasem ültetjük el szétvágott állapotban. Ha a szétvágás szükségből elkerülhetetlenné válik, akkor a gumó vágási felületét előbb fertőtlenítjük és parásítjuk. Végül meg kell- jegyeznünk, hogy az előhajtatás költségeit teljes mértékben 22
