Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-05 / 11. szám

Kísérletek kisgyümölcsű görögdinnye fajták termesztésével Hogyan gyógyítsuk a savanyú borokat? A savanyú bortól mindig idegenked­tek az emberek. Mivel napjainkban is akadnak „rabvallató, háromemberes“ savanyú borok, amelyek még a túl zsí­ros ételek után is nehezen csúsznak a torokba, időszerű foglalkozni a sa­vanyú borok gyógyításával. A sok sav a jó bort is érdessé, kellemetlenné, élvezethetetlenné, vadsavanyává te­szi. A bor savanyúságát több tényező befolyásolja. Hideg északi fekvés, rossz időjárás, késői és gyenge szőlő­fajták túl korai szilretelése, a bor rossz kezelése, hűvös, csapadékos idő­járás. A múlt évben épp az utóbbi miatt egyes vidékeken rohadt a szőlő és ezért korábban kellett szüretelni, alacsony volt a must cukortartalma, nem ment végbe tökéletesen a sza­bad savak bomlása, Így tehát az új­borok nagy része túl sok savat, főleg almasavat tartalmaz. Tapasztalt szőlősgazdák tudják, hogy a savanyú boron sokat javíthatnak, hogyha az érettebb szőlőt külön sze­dik és a sok almasavas mustot csök­kentik a több cukortartalmúval. A savtalanítás a második-harmadik fejtésnél indokolt, amikor már látjuk, hogy milyen a bor almasavtartalma. A szakemberek többsége a második vagy harmadik fejtés előtti savcsök­kentést javasolja. Szerintük legjobb a must savtompítása. Állítják, hogy ha a mustból különös esetekben há­rom promille savat elvonunk, ez elő­segíti a biológiai savtompítást is, és nem hagy maga után semmi nyomot (a must kiforrja), ezzel szemben a kész borral végzett savtompítás, fő­leg, ha szakszerűtlenül végzik, az íz összharmóniájában zavart okozhat. A savcsökkentésre kedvezően hat az erjedés utáni pincehőm'érséklet emelése és a seprő felkavarása. Ezen módszert sikeresen gyümölcsöztetik hazánk legészakibb szőlőtermesztési üzemében, a Vefké 2arnoseky-i Sző­lészeti Kutatóintézetben is. Meg kell azonban jegyezni, hogy az almasav­­csökkentést az ide) boroknál ne eről­tessük, hisz a szőlőtermés nagy része rothadó állapotban került feldolgo­zásra. Ezeket a borokat hamarosan fejtsük le, mert bőrbetegségre hajla­mosak. Legjobb megoldás a mestersé­ges savcsökkentés végrehajtása; tiszta szénsavas mész CaC03 alkalmazásával a második-harmadik borfejtés előtt 4—5 héttel. A szénsavas mész (uhli­­éitan vápenat^) gyógyszertárakban és Gümőkór, tuberkulózis. — A gü­mőkór az ember és az állatok egyik legrégibb és legjelentősebb fer­tőző betegsége. A betegség lényege egyforma mind az állatoknál, mind az embereknél, jellegzetes tüneteit már időszámításunk előtt ezer évvel ismerték. Okozója a „Mycobaktérium tuberculosis“ nevű baktérium, melyet Koch Róbert fedezett fel 1882-ben. A baktériumfaj keretében több típust különböztethetünk meg. A Typus hu­mánus az ember gümőkórjának fő okozója (de előidézheti a szarvasmar­hák, kutyák, papagályok megbetege­dését is), Typus bovinus a szarvas­­marha gümőkórjának az okozója (elő­idézi az ember, a sertés, s a ló gümő­­kőros megbetegedését is). Typus gal­­linaceus pedig a tyúkfélék gümőkór­jának okozója (előidézheti a sertés gümőkóros megbetegedését). A gümő­­kórbacillus a szabad természetben nem képes elszaporodni, ennek elle­nére ellenállóképessége feltűnően nagy, s a külvilágban, kivált sötét helyen hetekig, sőt hónapokig tartja fertőzőképességét. Napsugarak hatá­sára 38 óra alatt elpusztul. A bacilus életképességét nem befolyásolja a tej megsavanyodása, a sajtokban is élet­ben marad, ha a tejet nem melegítet­ték a megalvadás előtt legalább egy óra hosszáig 58 C°-ra. !gy pl. a fél­kemény sajtokban akár 300 napig is találhatunk fertőzőképes bacillusokat. Forralás közben azonban gyorsan el­pusztulnak. A tuberkulózis 90 °/o-ban a tüdőt támadja meg, de előfordulhat a csontokban, bőrben, az ízületben, a méhben, a tejmirigyben is. A szarvasmarha-állomány 23 %-a s ebből a tehenek 25 %-a fertőzött. A gümőkór sokmilliós károkat okoz népgazdaságunknak. A fertőzött te­henek nagy része kiselejtezésre ke­rül, mielőtt elérné termelőképességé­nek legfelső határát. 20 %-kal csök­ken a tej- és hústermelés, csökken az utódok tenyészértéke és végül, de nem utolsósorban a gümőkór köny­­nyen terjed nemcsak az egészséges drogériákban kapható. A mész egyesül a borkősavval és a borkővel együtt borkősavmész képződik, ami a borban oldhatatlan vegyületet képez, ezért kiválik és leülepszik. A borban lévő szerves savak meny­­nyiségét (borkősav, almasav, citrom­sav, tejsav, borostyánkősav, ecetsav) ezrelékben mérjük (promille: %0), amely általában a borban 4—12 %0 kö­zött mozog. Egy ezrelék sav tompítá­sához hektoliterenként 66,6 gramm mész szükséges. Savdús borainkból általában 1—2, végső esetben 3 %0-nél több savat ne vonjunk kj, mert a mésztöbbletet a többi savak erősségi sorrendben alma, tej, borostyánkősav kötik le, amelyek azonban a borban oldhatók, nem válnak ki, az oldatban maradnak, ezért a bornak kellemetlen, bágyadt, lúgos üres ízt adnak. A lé­nyeg tehát, hogy megfelelő mennyi­ségű szénsavas meszet alkalmazzunk. A kisebb termelők próba-sav­­tompítással állapíthatják meg a sav­kötő mész mennyiségét. Használat előtt jó, ha a meszet tisztítás céljából egynéhány liter vízben feloldjuk, majd leöntjük róla a vizet. Ekkor 4 darab literes üveget megtöltünk a savtom­pításra szánt borból. Az első üvegbe 0,5 gramm, a második üvegbe egy gramm, a harmadik üvegbe 1% gramm és a negyedik üvegbe 2 gramm szén­savas meszét teszünk, jól összeráz­zuk, utána a pince hőmérsékletéhez hasonló meleg helyre tesszük. A min­tát másnap alaposan összerázzuk és 2—3 nap múlva a letisztult bort kós­tolással elbíráljuk, és a legjobban bevált minta alapján végezzük a nagy­bani savtompítást. Például, ha az 1 grammos minta a legjobb, akkor hektoliterenként 100 grammot, ha pedig a 2 grammos vált be a legjobban, akkor hektoliteren­ként 200 gramm szénsavas meszet adagolunk, amelyet megelőzően né­hány liter borban alaposan elkeve­rünk. Közben a hordóból húzzunk ki több liter bort, nehogy a hirtelen ke­letkező szénsav pezsgése miatt a bor a hordóból „megszökjön". Utána a meszes oldatot állandó keverés mel­lett a hordóba öntjük, másnap újra felkeverjük, esetleg átfejtjük és egé­szen feltöltjük. A szénsavas mész tel­jes kicsapódása egynéhány hétig is eltarthat. A kivált borkősavas-mészről a bort lefejtjük. Ez a művelet a sa­vanyú borokat is újra kellemessé, él­vezhetővé varázsolja. Kása Mihály Á fogyasztók régebben általában a nagygyümölcsű görögdinnyét keres­ték, ezért az elmúlt évtizedekben a nálunk leggyakrabban termesztett fajták, mint a Hevesi, Marsowszky, Sándor Pál, de a legújabb fajták is, a Dunaj, a nagy (10—15 kg) vagy középnagy (7—8 kg) gyümölcsű faj­ták csoportjába sorolhatók. Az utóbbi években külföldön egyre inkább tért hódítanak a kisgyümöl­csű fajták. Előnyük, hogy a fogyasz­tónak nem kell a dinnyét két, vagy esetleg több részre vágatni, mivel a 3 kg körüli dinnyét egy család köny­­nyen elfogyasztja. Ugyancsak köny­­nyen lehet tárolni hűtőszekrényben, ugyanakkor a nagygyümölcsű fajta nemigen fér be a hűtőszekrénybe, felvágva pedig könnyen romlik. De nem utolsó sorban közrejátszik a kis­gyümölcsű dinnyék elterjedésénél a dinnye ára is, mivel például egy 15 kg-os görögdinnye nálunk 30 koro­nába kerül és ez már túl drága ahhoz, hogy gyakran lehessen venni. Ugyan­akkor egy közepes jövedelemmel ren­delkező család, akár minden nap is megengedheti magának, hogy egy 3—4 kg-os görögdinnyét vegyen, mi­vel ez csak napi 6—8 korona kiadást jelent. A fenti indokok miatt nálunk is — főleg a kereskedelem részéről — egyre többen sürgetik a kisgyümölcsű görögdinnyék termesztésének a be­vezetését. Az elmúlt évben a nemesítő állo­másunk feladatul kapta termesztési viszonyainak megfelelő új, korai, kis­gyümölcsű görögdinnye fajta, vagy hibrid előállítását. Hogy a feladatot teljesíthessük — tekintettel arra, b) Az értékes tulajdonságokkal ren­delkező fajtákat keresztezni egy­más között és a hazai fajtáinkkal, új, kisgyümölcsű fajta előállftésa céljából, c) A megfelelő tulajdonságú kisgyü­mölcsű fajtáknak kipróbálni a kombinációs képességét hibrid fajta előállítása céljából. Tekintettel arra, hogy a kisgyü­mölcsű fajtákat csak az 1963-as év tavaszán sikerült beszereznünk, a múlt évben csak a fajták termesztési értékének a bírálata történt meg, va­lamint a szükséges keresztezéseket végeztük el. A keresztezések eredmé­nyeiről az elkövetkező évben tudunk beszámolni. Különös figyelmet fordí­tottunk a konaiságra, mivel a régi fajták ellen az a legfőbb kifogás, hogy késeiek. Magától értetődik, hogy a minőséget mind a legfontosabb nyezőt vettük tekintetbe. Az elmúlt évben a következő kis* és aprógyümölcsű fajtákat próbáltuk lel: Szovjet fajták: DinniJ liszt, Sztoksi és Szkoroszpelka. Amerikai fajták: Sugar Baby, New Hampshire Midget, Dew Green és Rhode Island Red. Természetesen egy év a fajták végleges értékeléséhez kevés, de azért a legfontosabb tulajdonságokat meg­figyelve, lehet következtetni a fajták termesztési értékére viszonyaink kö­zött. Ezért az alábbi adatok is csak tájékoztató jellegűek. Némely fajtá­ból csak 3—4 növény állt rendelkezé­sünkre, így a termőképességet is csak becslés alapján állapíthattuk meg. o, CC *o e 2 „ ü? 2 < o> A fajta neve J«5 % ä ■}» ISI I I . fi o K *; a S -aj t* > «5 <í CC v— H DInnlj liszt 118 4,5 U,— Jó jó közepes Sztoksz 115 4,— 11,— jó jó közepes Szkoroszpelka 118 5,8 10,— közepes közepes Sugar Baby 98 3,— 11,— jó közepes New Hamps. Midg. 103 1,— 10,— közepes gyenge Dow Green 115 4,— 10,— közepes jó közepes Rhode Isi. Red. 113 4,5 11,— jó jó közepes Dunaj 116 8,— 12,— kiváló jó Sugar Baby, Dunaj ▼ hogy hazai kisgyümölcsű kiindulási anyag nem áll rendelkezésünkre — külföldi kis-, és aprógyümölcsű fajtá­kat kellett beszereznünk. A fajták beszerzése után a következő feladatok előtt álltunk: a) Megállapítani a kisgyümölcsű faj­ták termesztési értékét (termelő­­képesség, minőség, betegséggel szembeni ellenállóképesség) viszo­nyaink között, Dunaj, Rhode Island Red. Betegségekkel szembeni ellenálló­­képességre nem volt megfigyelhető különbség az elmúlt évben a fajták között. Termőképességre — amint az várható is volt — a legbővebben ter­mő fajta a hazai nemesítésü Dunaj volt. Minőségre ugyancsak biztosan vezetett a Dunaj. Kőstolási próbákon minden esetben a Dunajt értékelték a legjobbnak, nem történt egy eset­ben sem, hogy valaki is minőségre a Illatról emberre terjedő betegségek 1964. február 6. állatokra, de az ember egészségét is komolyan veszélyezteti. A gümőkórban szenvedő emberek 10 %-a szarvasmarhától fertőzött. (Typus bovinus). A gümőbacillusok a szervezetbe való megtelepedésük helyén gyulladást váltanak ki. A gyul­ladás eredménye a gümő (tuberku­­lum). A gümő mákszemnyi, esetleg kölesnagyságú képlet, amely úgy ke­letkezik, hogy a bacilusok körül — a szervezet védekező hatására — kü­lönböző sejtek sorakoznak. A sejtek közé savó hatol, amely megalvad. Ké­sőbb a vérerekbe szűkölködő gümők­­ben nekrózis (elhalás) következik be. így az elhalt sejtek a köztük levő jzzadmánnyal együtt sajtos anyaggá alakulnak át. Az elsajtosodott gümők­­be mészsók rakódhatnak le, kedvező esetben pedig a kötőszövet-képződés útján a gümő elhatárolódik a környe­zetétől, s ezzel a gümős folyamat megszűnik. A betegség tünetei a szarvasmar­háknál. — A gümőkór tünetei igen változatosak. Közös vonásai a lappan­­gási idő hosszúsága és a hőmérséklet viselkedése. Rendesen hetek, sőt hó­napok telnek el, amíg a fertőzés ered­ményeképpen, tünetekben megnyilvá­nuló, megbetegedés fejlődik ki. Szá­raz, erőteljes köhögés figyelhető meg, mely később tompává és nedvessé válik. A lélegzés nehezedik. A beteg állatok leromlanak, tejtermelésük csökken. A tőgy gümőkórja esetén az egyik, vagy mindkét hátulső tőgyne­gyed szövetében daganatszerű képle­teket tapinthatunk ki. Később a meg­fogyatkozott tej savószerűvé, majd sárgás-zöldes színűvé válik és fehéres sárga cafatokat tartalmaz. Megkülön­böztethetünk ún. zárt gümőkórt, amelynél a gümőkóros gócok és a külvilág között nincsen összeköttetés, és nyílt gümőkórt, amikor a gümőkö­­ros gócok és a külvilág között csator­­naszerű összeköttetés van, s ennél­fogva tartalmuk állandóan vagy időn­ként a külvilágba ürül ki. A betegség tünetei az embernél. — A betegség igen alattomos formában és komolyabb tünetek nélkül fejlődik ki. A beteg. legtöbbször nem is sejti baját és csak a röntgen átvilágítása­kor szerez tudomást betegségéről. Étvágytalanság, súlyveszteség figyel­hető meg. A beteget fárasztják a min­dennapi teendők, amit azelőtt köny­­nyedén és észrevétlenül végzett. Rosz­­szul alszik, reggelenként izzadtan és fáradtan ébred. A bőr színtelen, időn­ként hőemelkedés (főleg este), eről­tetett köhögés, lélegzési zavarok, lég­szomj léphet fel. Fájdalmat érez a beteg a mellcsont tájékán, a lapocka alatt és a vállbán, de sok esetben nem érez fájdalmat és nem is akarja elismerni a gyógyítás szükségességét. A beteg „átka“ az, hogy kezdetben betegsége veszélyességét túlbecsülik és nagyítják, majd később — ha a be­teg jobban érzi magát — lebecsülik. A betegség terjedése. — A gümő­kór nem öröklődő betegség. Amennyi­ben tehát gümőkóros elváltozást új­szülöttekben megállapítunk, itt mé­hen belüli fertőződésről van szó, még­pedig a méhgümőkőrban szenvedő egyedektől. A betegség átvihető állat­ról állatra, állatról emberre, emberről emberre és emberről állatra is. A fer­tőzés leggyakrabban a fertőzőanyag belehelése vagy a fertőzött takarmány (élelmiszer) és ivóvíz elfogyasztása révén történik. A beteg állatok és emberek köhögés közben bacilustar­­talmú parányi váladékcsöppecskéket löknek ki magukból, úgyhogy valósá­gos fertőző ködöt létesítenek maguk körül. Ezek a váladékcsöppecskék (különösen zárt helyiségekben) órá­kig lebeghetnek a levegőben és az egészséges állatoknak vagy emberek­nek hosszú időn keresztül alkalmuk van a fertőző anyagot belehelni. A tej a tejmirigy gümőkórja esetén mindig tartalmaz gümőbacilusokat, így egyet­len tőgygümőkóros állat teje egész tehenészetek, sőt tejgyüjtőtelepek össztejét fertőzheti. Figyelemre mél­tó. .és egyúttal fájó az a tény, hogy a gümőkórban szenvedő gyermekek nagy része szarvasmarhától fertőző­dik. Főleg azért, mert a gyermekek fő tápláléka a tej, amely tartalmazhat gümőbacilusokat, másrészt azért, mert a fiatal fejlődő szervezet ellenállóké­pessége — a bacilusok támadásával szemben — jóval gyöngébb, mint a felnőtteké. A betegség megelőzése. A szarvas­marha gümőkórjának felszámolása a gümőkór elleni harc szerves és elvá­laszthatatlan része. Ami az állatok gümőkórját illeti, ott az ún. „tuberku­­lin-próbával“ keresik ki a beteg álla­tokat és ezeket elkülönítik. Az olyan egyedeket, amelyeknél nyílt tuberku­lózist állapítanak meg, a tenyészetből kiselejtezik. Az egészségvédelem ér­dekében ajánlatos, hogy a lakosság tejellátása a tejüzemeken keresztül történjen, mert ott — tekintet nélkül, hogy a tej egészséges vagy fertőzött állományból származik-e — pasztöri­­zálják, s ezzel elpusztítják az összes gümőbacilusokat. Biztonság kedvéért azonban főleg a gyermekeknek szánt tejet mindig felforraljuk! A forralás gyors és rövid ideig tartó legyen, mert a hosszantartó forraláskor a vi­taminok nagy része elpusztul. Szüksé­ges a gyakori szellőztetés, mert ezzel a zárt helyiségek fertőzött levegőjét eltávolítjuk. A betegség emberről emberre v.alő terjedésében a személyi higiénia be­tartása elengedhetetlen követelmény. A beteg ember egyetlen köpetében több mint egymillió gümöbacilus ta­lálható. Az így szabadba került baci­lusok kiszáradnak, miközben apró por­­szemecskékre tapadnak, Aztán már elég egy kisebb szél, hogy a porsze­­mecskék a levegőbe kerüljenek, ahon­nan már könnyen eljutnak a fogékony ember tüdejébe. Az állatoknál fel lehet és fel is fog­juk számolni a gümőkórt, de az embe­reket nem lehet egy életre elkülöní­teni, sem a társadalomból kizárni. Csakis az öntudatos és fegyelmezett életmód, a személyi higiénia és az összes rendszabályok szigorú betartá­sa lehet a betegség elleni harc fő eszköze. Fóti János Dunaj elé helyezett volna más fajtát. Tehát a kisgyümölcsű görögdinnye fajták sem termőképességre, sem mi­nőségre nem érik el a hazai nemesi* tésű Dunajt. Ugyanakkor valamennyi fajta ki* sebb gyümölcsű a Dunaj fajtánál* A Sugar Baby pedig jóval rövidebb tenyészidejű, ami termesztési viszo­nyaink között nagyon fontos tulaj­donság. Ennek a fajtának a minősége is megfelelő, gyümölcsnagysága ideá­lis, ezért az általunk kipróbált kis­gyümölcsű fajták közül ez látszik a legalkalmasabbnak a termesztésre a viszonyaink között. Ügy tudjuk, a kisgyümölcsű fajták közül Magyar­­országon is ezt a fajtát vezették be nagyobb mértékben a termesztésbe. Igaz, termelőképessége gyengébb a régi, nagygyümölcsű fajtáknál, ezt azonban ellensúlyozni lehet sűrűbb ültetéssel, mivel a Sugar Baby rövi­debb Indákat fejleszt, gyérebb levél­­zettel. Majd sötétbarna, közepes nagyságú, abszolút súlya 45 g körül, a gyümölcs héja sötétzöld, afakja gömbölyű, húsa piros (világosabb, mint a Dunajé), nem rostos, édes, jellegzetes aromával. Egyenletesen érik. A Sztoksz és Dow Green már ké­sőbbiek, túlságos buja levélzetet fej­lesztenek és az érés is egyenletesebb náluk, mint az előbbi fajtáknál. A régi fajtáinkkal szemben csak az az előnyük, hogy kisebb a gyümölcsük. A szükséges keresztezéseket az el­múlt, 1963-as évben elvégeztük és már ebben az évben ki is próbáljuk az egyes fajták kombinációs képessé­gét. Addig, amíg nem lesz új, korai, minden igényeket kielégítő kisgyü­mölcsű hazai hibrid vagy fajta, azok­ban az üzemekben, ahol kisgyümöl­csű fajtát akarnak termeszteni, a Su­gar Baby fajtát ajánljuk termesztésre. Ez idő szerint a dinnyetermesztés hazánkban meglehetősen alacsony színvonalon mozog, amit elsősorban a fogyasztók éreznek meg, egészség­­ügyi szempontból is. Ahhoz, hogy a dinnyetermesztés színvonala emel­kedjék, még sok a tennivalónk. A gö­rögdinnye termesztésének legnagyobb akadálya a termesztők érdektelensé­ge, aminek az alacsony ár az oka. A termesztő 60 fillért kap a görög­dinnye kilójáért, tekintet nélkül az eladás időpontjára. Ezért az árért nem igen lehet a dinnyét jövedelme­zően termeszteni, így nem csodálkoz­hatunk, hogy nem szívesen termesz­tik. Ha megfelelőek lennének a gö­rögdinnye-árak — főleg a korai diny­­nyét kellene jobban megfizetni —, akkor a termesztők is komolyabban foglalkoznának a dinnye termeszté­sével, igyekeznének a fogyasztók igé­nyét kielégíteni és nem lennének csaknem teljesen ráutalva a bizony­talan mennyiségű és minőségű kül­földi dinnyére, amikor hazai termesz­téssel is tudnánk a szükségletet fe­dezni. Rákóczi Lajos, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents