Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-05 / 11. szám

A cukorrépatermesztés problémái Általában megállapíthatjuk, ahol a cukorrépatermesztés hagyományokkal bír, elég magasak a hektánhozamok és nem okoz különösebb gondot a növényápolás sem. Viszont egyes vi­dékeken, ahol mint új növény mutat­kozik be, nem bírnak megbarátkozni vele és csak azért termelik, mert a járási irányszámok előírják. A cukor­répa hektárhozama országos méret­ben nagyon ingadozó, és vidékenként eltérő. Ennek oka egyrészt a talaj­összetétel, talajerőfokozás és talaj­előkészítés különbözössége, másrészt a jó vagy rossz minőségű növényápo­lás. A Losonci Járás Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságának értékelése szerint a cukorrépát még a legtöbb szövetkezet mostohagyerekként ke­zeli. Ez meglátszik a hektárhozamo­kon. Kőkeszin 154, a Leszenyei Álla­mi Gazdaságban 143, a nagycsalomijai szövetkezetben 151 mázsás hektár­hozamot értek csak el. Ezzel szem­ben Bussán 265, Jelsőcön 293, Közép­­palojtán pedig 547 mázsás hektárho­zammal büszkélkedhetnek. Érdekes, hogy az Ipoly mentén a losonci járás déli részén érték el a legalacsonyabb hektárhozamokat, az északibb részen viszont jobb ered­ménnyel dicsekedhetnek. A középpa­­lojtai szövetkezet közvetlenül a he­gyek lábánál húzódik meg és igen ke­vés a sík területe. Puskajler, Jánosík és Ócskái agro­­nómusokkal megvitattuk a cukorré­patermesztés problémáit és ők is arra a megállapításra jutottak, hogy az eltérő hektárhozamok a talajmunka és a növényápolás elvégzésének minő­ségében keresendők. Hogy az érvelés alaposabb legyen, meglátogattuk a középpalojtai szövetkezetét. Simko Jozef agronómus részletesen ismer­tette, mily módon érték el az ered­ményeket. A cukorrépát háztáji parcellák után vetették. Ősszel nem adtak istálló­trágyát a földbe, mert az előző év száraz volt és a növények nem szív­ták ki eléggé a föld táperejét. Az őszi mélyszántást októberben elvé­gezték és minden hektárra 3 mázsa műtrágyát dolgoztak be. Ezt még megtoldottak hektáronként 48 mázsa cukorgyári mésziszappal. A téli idő­szakban minden hektárra 15 000 liter trágyalevet öntöztek. Tavasszal újra 4 mázsa műtrágyát dolgoztak a föld­be. A pirkadó talajt tavasszal, amikor még nem omlottak szét a hantok, azonnal simítózták. A földet három­szor kultivátorozták 22 cm mélyem Tehát a gyom nagy részét még vetés előtt elpusztították és így az egye­­lésen kívül mindössze csak kétszer saraboltak. A jó erőben lévő földet a száraz időszakban kétszer alaposan megöntözték. A vetést a kívánalmak­nak és a helyi viszonyoknak megfele­lően április 17—18-án végezték el. Az agronómus meglepően szép hek­tárhozamról számolt be. Elmondja, hogy a burgonya hármas alkörzetóbe tartozó földön lényegében 610 mázsás hektárhozamot értek el. A járási ki­mutatás azért beszél csak 547 mázsá­ról, mert a különbözetet meghagyták takarmányozási célokra. Nagyon elé­gedett a cukorrépa hektárhozamával. Nézete szerint hektáronként 9800 ko­rona tiszta haszonhoz jutottak s még nagy mennyiségű takarmányt kaptak vissza a cukorgyártól. Idén a cukor­répa vetésterületét csaknem megkét­szerezik. Kissé más a helyzet a szomszédos alsópalojtai szövetkezetben. A hektár­hozam közepes, 280 mázsa cukorrépát takarítotak be hektáronként. Ősszel megadták a 300 mázsa istállótrágyát, május elsején kiegyelték és még két­szer kapáltak. Viszont idén már nem számíthatnak, Jucha Stefan,- szövet­kezeti elnök szerint, jő hektárhozam­ra, mert a cukorrépa alá majd csak tavasszal szántanak. Tehát máris megszegték a cukorrépatermesztés egyik alapvető agrotechnikai követel­ményét, mert nem végezték el az őszi mélyszántást. A tavaszi istállótrágyá­zás főleg, ha a trágya nem elég érett, és száraz időjárás következik, nem lesz jó hatással a növényekre. Amint a felhozott példából is látjuk, a cukorrépatermesztés elsőrendű fel­tétele a kellő mennyiségű istálló- és műtrágya és a jó talajművelés. Na­gyon hasznos a trágyalé is. A szak­emberek szerint egy mázsa istálló­trágya és 60 liter trágyalé egy mázsa cukorrépát biztosít, de még ezt ki kell egészíteni 22 kg foszfortartalmú mű­trágyával. A cukorrépa hektárhozama nagyban függ a gyors keléstől. Ennek pedig előfeltétele a kellő nedvesség és a kívánt hőfok. Ha a cukorrépatermesz­tésre szánt dűlőt csak akkor siml­­tózzuk, amikor a hantok fele már szétesett, nagy az elpárolgás, s annyi vizet veszítünk, amennyit egy 8—19 mm-es esővel nyernénk. A talajelőké­szítés után legkésőbb hat órán belül vessük el a cukorrépát lehetőleg hat fokos meleg földbe. A jól tömített talajból ilyen talajelőkészités után gyorsan kel a cukorrépa. A hektárhozamra azt mondhatnánk legjobban kihat a cukorrépa egyelése. Nagyon igényes munka, sok munka­erőt kíván. Az egyelést a lehető leg­gyorsabban kell elvégezni, mert az első levélpár megjelenése után a nö­vénynek majdnem 40-szer nagyobb felületre van szüksége a gyökér ki­alakításához. Ha ilyenkor a cukorrépa sűrű, nem kapja meg a kívánt teret, szervezete a legnagyobb fejlődési idő­szakban kimerül és annyira elsatnyul­­hat, hogy a hektárhozam felére is le­csökken. Ennek tanúi lehettünk múlt évben a losonci járásban is. Egyes szövetkezetek megkésve egyelték a kisárgult cukorrépát. Ezzel szemben a rárósrr.ulyadi szövetkezetesek, — amíg szomszédaik egyeltek — már ka­páltak. Gyönyörű, haragoszöld cukor­répájuk hirdette, hogy a növény a gyors és jő minőségű növényápolást többszörösen meghálálja. Nem vélet­len a középpalojtai szövetkezet kiváló hektárhozama sem. Amint már emlí­tettük, tavasszal többször kultiváto­­roztak és közvetlen a vetés előtt is kiváló talajmunkát végeztek. Mivel a földet lényegesen gyomtalanították, niár nem kellett csak kétszer sarabol­­ni. A cukorrépa egyelésére a szövet­kezet vezetőinek már előre kellene gondolniuk. A rárósmulyadiak az egyelési idényben brigádosokat is se­gítségül hívtak. Ilymódon oldhatná meg más szövetkezet is ennek az igé­nyes munkának elvégzését. Most a múlt évi termelési és pénz­ügyi tervek jóváhagyása után a leg­több szövetkezetben már a napokban elkészül az idei termelési terv. Néhá­­nyan — főleg azokban a szövetkeze­tekben, ahol alacsony volt a cukor­répa hektárhozama — szívják a fogu­kat. hogy a cukorrépa vetésterületét bővíteni kell. De a tervkészítéskor nem nézhetünk csak a szűk, egyéni érdekekre. Sabolcík elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának titkára, amikor Szlovákia népgazdaságfejlesztési tervéről be­szélt, ismertette, hogy a cukorrépa vetésterületét közel 4000 hektárral kell növelni. Természetesen a népgaz­daság célkitűzéseit szükségletét fi­gyelembe kell venni szövetkezeteink­nek is. Nem indulhatunk ki abból, hogy egyes szövetkezetekben alacsony a cukorrépa hektárhozama. Az élen­járók példájára teremtsük meg min­den szövetkezetben a cukorrépater­mesztés és a magas hektárhozamok feltételeit. Bállá József Kilenc hónap után... A nagypakal szövetkezet szarvas­marhatenyésztésében egy évvel ez­előtt nehéz állapot uralkodott. Szűkös takarmányalapjuk ugyanis jócskán megfogyatkozott és február végén alig tudtak mit adni az állatoknak. Ennélfogva teheneik kondíciója le­romlott, s tejtermelésük csökkent. A fejési átlag május elején alig ha­ladta meg a két litert. Nehéz volt a helyzet — a gondozók közt általá­nos elégedetlenkedés terjedt el. A szövetkezet sok adóssága miatt, nem tudott takarmányt vásárolni, sőt a tehéngondozók — az alacsony tejho­zam következtében amúgy is alacsony — fizetését sem tudta rendszeresen előteremteni. Az elmondottak már csak rossz emlékként élnek a nagypakai embe­rekben, mivel azóta gyökeres javulás állott be a közös, gazdálkodásban. — Hiányosságok most is előfordul­nak, de ezek már egészen más ter­mészetűek, mint a tavalyiak voltak — mondotta Tomovics elvtárs, a három falut magába ölelő közös gazdaság elnöke. A változás körülbelül kilenc hónap­pal ezelőtt kezdődött. A volt elnök halála után Németh Sándor, körzeti zootechnikus irányítása mellett meg­kezdték a gazdaság; udvar és az is­tállók alapos tisztogatását. Brigádo­­sok segítségével naponta 14 traktor hordta a felgyülemlett trágyát a ha­tárba, összesen 120 hektárt terítettek be vele, s minden hektárra 650 mázsa jutott. Tavaly nyáron továbbá — okulva az elmúlt tél hibáiból — nagyobb gon­dot fordítottak a takarmánytermesz­tésre, illetve a hiányzó mennyiség beszerzésére is. A tehenek a nyári jó takarmányozás és legeltetés mellett hamarosan visszaszerezték kondíció­jukat, és augusztusban fejési átlaguk elérte a 6,8 litert. A múlt évvel kap­csolatban el kell még mondani, hogy terven felül 8000 liter tejjel többet adott el a szövetkezet. Nemcsak az állatenyésztésben, ha­nem a termelés más ágaiban is nagy­méretű javulást ért el az EFSZ. En­nek köszönheti, hogy az év végére, bár osztalékra nem futotta, minden adósságot kiegyenlített és tiszta számlával léphetett az új évbe. Tehénállományuk, melynek létszá­ma a TBC-s állatok selejtezése által megcsappant, jelenleg 240 egyedből áll. A tehenészetet illetően a szövet­kezet 1964-ben két fő célkitűzést akar megvalósítani: az egyik, minőségileg növelni az állomány értékét, a másik 300-ra emelni ‘ számukat. E két cél valóra váltásának feltételeit megte­remtették. Az idén takarmányozási gondjaik sem lesznek, készletük május 10-ig kitart. Etetési technikájukon is mó­dosítottak, javítottak, s a teheneket tejelékenységük szerint csoportosí­tották. Ennek megfelelően határozták meg abrakadagjukat is: az 5 literen alul adók 70 dkg-ot, az 5 literen felül adók pedig 1 kg-ot kapnak. A terimés nedvdús takarmányadagot 7 literes fejési átlagra és 600 kg élősúlyra ál­lapították meg. Egyedenként naponta 2 kg lucerna, 5 kg takarmányrépa, 8 kg kukoricakóró, 10 kg répaszelet és 0,8 dkg takarmánykeverék jut. Mindez vegyítve, 2—3 napos, füllesz­­tés, pácolás után kerül az állatok elé. Istállóik önitatósak, s a vízellátást központi telep biztosítja. — Ilyen takarmányoz-ás mellett .— vélekednek a gondozók — ha nem is emelkedik a tejhozam, de csökkenni nem fog. Hogy még változatosabban, s fzle­­tesebben etethessenek, tervbevették egy élesztősítő üzem építését, mely­nek az elmúlt év novemberében kel­lett volna elkészülnie. De mivél nem tudtak minden szükséges berendezési tárgyat megszerezni, így az épületnek csak a következő télen vehetik hasz­nát. A „késés“ azonban a tejtermelés színvonalára nem hatott lényegesen, hisz a tehenek januári fejési átlaga — annak ellenére, hogy a 240 darab­ból 51 szárazra van állítva — 5,8 liter, s a januári eladási tervet eddig több mint 10 000 literrel teljesítették túl. A tehenészek ennek folytán abban bíznak, hogy a 336 000 literes évi tej­eladási tervüket 50 000 literrel túl­szárnyalhatják. A takarmányozás mellett azonban a tiszta és egészséges környezet meg­teremtése is fontos követelmény. Hangódi Pál és Lipták Mihály akik az előhasi üszőket gondozzák, lehetősé­geikhez mérten, erre a legnagyobb gondot fordítják, s e téren a járás iegjobbjai közé számítanak. Ugyan­azon takarmányadag mellett jóval szebb eredményeket érnek el, mint a szövetkezet többi állatgondozói. Ez nem csoda, hisz egész nyáron át, bár nekik is éppúgy kiosztották a kapálni­­valót, mint a növénytermesztésben dolgozóknak, november elejéig nap mint nap legeltették a vemhes álla­tokat. S most, a tél folyamán annak ellenére, hogy kevés az alomszalma, állataik mégis mindig tiszták. Ezek után joggal mondhatjuk, hogy a szö­vetkezet gyengébb eredményeket el­érő tehéngondozóinak tapasztalat­­szerzés végett nem kellene messzire eljárni. No, de ez tőlük függ. Kezes Éva A békéi szövetkezetesek kihasználva a szép téli időt, a gazdasági udvaron morzsolják a kukoricát. Képünkön Árva István, Nagy Péter és Marsai Imre munka közben. — zs — Amíg nem késő A halálos kimenetelű balesetek száma mezőgazdaságunkban az el­múlt évben ijesztően megnöveke­dett. A nyugat-szlovákiai kerület­nek például volt egy „fekete hete“, amikor tíz halálos áldozatot jelen­tettek. Megdöbbentő tények ezek, s mögöttük leggyakrabban a fi­gyelmetlenség, a szakképzettség hiánya és főként a munkabizton­sági előírások megsértése rejtőz­ködik. Gibala Márton starnai lakos (ri­maszombati járás) esetében mind a három eset fennáll. Az ő halá­láért felelősség terheli a rima­szombati gépállomásnak azt a dol­gozóját is, aki az áldozatnak a Ze­­tor 25 K traktort kölcsön adta, hi­szen ismernie kellett az említett traktorra vonatkozó munkabizton­sági előírásokat Ugyanis a Zetor 25 K traktort közúti szállításra csakis az alábbi feltételek betar­tása esetén szabad használni: 1. A traktor hátsó kerekeinek nyomtávolságát 1460 mm-re kel! beállítani. 2. A traktort és a pótkocsit jól működő légfékkel kell ellátni. 3. A traktor után csak egy pót­kocsit szabad kapcsolni. A pótkocsi és a rakomány összsúlya nem ha­ladhatja meg a 4000 kg-ot. Az út 5 %-nál nagyobb lejtése esetén a megengedett legnagyobb megter­helés nem haladhatja meg a 3000 kg-ot. Gibala Márton esetében a mun­kabiztonsági előírások egyetlen pontját sem tartották be. A ma­gáncélokra kikölcsönzött traktor hátsó kerekeit nem állították be a biztonságos, előírásos nyomtávol­ságra. A traktorral fát szállítottak az erdőből, s mivel minél jobban ki akarták használni, túlságosan megterhelték. Nem csoda, ha a ka­nyarban felborult és a vezetőt is maga alá temette. Felmerül a kérdés, vajon szövet­kezeteink és gépállomásaink dol­gozói ismerik-e a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium 1959 december 7-én kelt 230-as rende­letét? Sajnos, a balesetek száma azt bizonyítja, hogy a legtöbb eset­ben elmulasztották áttanulmányoz­ni. Pedig ez a rendelet felsorolja minden egyes mezőgazdasági gép biztonságos működésének feltéte­leit és milyen esetben válik veszé­lyessé a vele végzett munka. Szövetkezeteink és gépállomá­saink vezetősége jól tenné, ha ezt a rendeletet kikeresné az íróasztal fiókjának mélyéből és most, a téli időszakban, amikor hosszúak az esték és aránylag kevés a munka, a tagokkal együtt áttanulmányoz­ná. Mert a saját érdekükben — jobb későn, mint soha. -gir-Elég az ígéretekből s Nem forog a ... AMIKOR 1959-BEN a mezőgazdasági termelést és felvásárlást érintő el­vekben lényeges változások történtek, nyilván az a gondolat vezette az irá­nyító szerveket, hogy a szövetkezetek körülbelül tízéves fennállásuk után az eddiginél jobban igyekeznek a maguk erejéből helytállni a takarmányokkal való önellátást illetően. Persze, az átmeneti bajok idején nem maradhat el teljesen az állami alapokból való kisegítés és az egyes szövetkezetek különleges termelési feladataihoz a takarmányok kiutalása. S ha már se­gítünk, azt olyan formában tegyük, ami megfelel az új technológia alkal­mazási elvének és a takarmányérték jobb kihasználásának. Elérkeztünk tehát a takarmánykeverőkből nyert ipari erőtakarmányokhoz, amelyeknek előállításához sok régi malmot és egyéb üzemet alakítottak át. De nem­egy szövetkezetben vetődött már fel az a gondolat, mi volna, ha maguk is állítanának elő a belterjes gazdálko­dáshoz olyannyira szükséges takar­mánykeveréket ? AZ 1962-ES ÉV ELEJÉN a besenyői szövetkezet is fontolóra vette ezt a kérdést. Még az évi beruházások ter­vébe, — éppúgy mint a járási szer­vek, — belefoglalták egy új takar­mánykeverő építését. Az épület már el is készült a megfelelő gépi beren­dezéssel együtt. S most néhány adat­tal szeretnénk alátámasztani az épít­kezés indokoltságát: A szövetkezet más EFSZ-ekkel együtt Mártyáról kapja a takarmány­­keveréket, általában 60—80 %-át a Korai naposcsibe ■ nagyobb jövedelem Az érsekújvári szövetkezet keltető­jének terve 135 000 csirke, melynek jelentős részét nagyüzemeknek adják el, de nem feledkeznek meg a háztáji gazdaságokról sem. A tervezett meny­­nyiségből a szövetkezet saját állomá­nya bővítésére 13 000 darabot hagy meg s ebből alapos bírálat után 1050 kakast és 4500 tyúkot választanak ki továbbtenyésztésre. A kakasokból 1000 darabot más szövetkezetnek és állami gazdaságoknak adnak el. Barák László zootechnikus elmond­ta, hogy az első keltetést tavaly no­vember 19-én kezdték meg, s a kikelt 14 977 csirkével az előírt tervet jóval túlteljesítették. A keltető lelkiismere­tes gondozói Horváth Júlia és Balogh Júlia odaadó munkával 80 %-on felüli kelést értek el. A januári hónap terve 14 950 darab. Keltethetnének többet is, de a szövet­kezetek a nagy hidegre hivatkozva halogatják a csibevásárlást. Pedig szá­molhatnának azzal, hogy így saját ba­romfitenyészetüket károsítják meg. Hofer Lajos, Érsekújvár Hirdessen a Szabad Földművesben! Elfogadunk és közlünk: adás-vétellel, cserével, munkaerő- és álláskereséssel kapcsolatos hirdetéseket! Hirdetési illeték: Apró hirdetés Hirdetését küldje az alábbi címre: soronként 3,50 Kcs. Terjedel- R'edakcia, Szabad Földműves, mesebb önálló hirdetés 1 cm2 Bratislava, Suvorovova 16. 3,50 Kcs. bejelentett szükségletnek. Hogy a keverőbői takarmányt kaphasson a szövetkezet, ezt megelőzőleg évente körülbelül 80 vagon szemestakar­mányt kell 20 km távolságra szállíta­nia. Ha viszont az antibiotikumokat és ásványi sókat a saját keverőjükhöz megkapnák, csupán 10 vagon anyagot kellene egy irányban mozgatniuk. A szövetkezetnek még az az előnye is lenne, hogy nemcsak a szabványos kukoricát és árpát adná a keverékhez alapanyagnak, hanem egyéb szemes­takarmányokat is felhasználhatna. Az építkezés tervezésekor a kerü­leti szervek írásban ígérték, hogy a szükséges ásványi sókat stb. kellő mennyiségben a szövetkezeti keverő rendelkezésére bocsátják. Az ígéret azonban csak ígéret maradt, s az egészből a szövetkezet húzza a rövi­­debbet, mert a befejezett épület ér­téke után évente fizeti a törlesztési részletet, de a jövedelemnek, haszon­nak eddig se híre, se hamva. ADAMI ISTVÁN, SZÖVETKEZETI ELNÖK már arra is tett ajánlatot, hogy a keverőt hajlandó a felvásárló üzem utasítása szerint dolgoztatni és a terméket szétosztani, de ez sem hatotta meg az illetékes szerveket, akik az induláskor nem furakodtak ígéreteikkel. Most, azt hajtogatják, hogy a kiskapacitású keverőket úgyis megszüntetik. Talán az üzemeltetési költségektől, tartanak? De hiszen ez ebben az esetben a szövetkezetét ter­helné, s amint számításaikból látjuk, ez nekik nagyonis megérné. Hacsak egy pillantást vetünk a szövetkezet tyúkfarmjára, ahol a vitaminhiányban szenvedő állatoknál dühöng a kanni­balizmus — miközben a 136 000 koro­nás költséggel épült modern keverő meg nem értés miatt nem működhet —, azonnal látjuk, hogy az illetékesek intézkedése meggondolatlan. Gábris József (Érsekújvár) 1964. február 5. 3

Next

/
Thumbnails
Contents