Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-01 / 10. szám

Két teljesen ellenkező előjelű diplomáciai eseménysorozatnak lehe­tünk tanúi napjainkban. Amíg a Szovjetunió és á többi szocialista ország továbbra is szilárdan kezében tartja a leszerelés megvalósításéért és általában a nemzetközi feszültség felszámolásáért folytatott harc zász­laját, addig az atlanti táborban hidegháborús mesterkedések, kölcsönös vádaskodások és a kilátástalanság egyvelege kerekedett felül. Ez a politikai „kórkép“ annál is inkább feltűnő jelleget ölt, mert szavakban Nyugaton sincs hiány békeszólamokban, a megegyezésre való törekvésről, de összefoglalónk anyagából éppen az tűnik ki, hogy a tettek egészen mást igazolnak. Kitűnő tárgyalási alap A genfi 18-hatalmi leszerelési érte­kezlet munkáját változatlanul élénk érdeklődéssel kíséri a világközvéle­mény. Egy héttel ezelőtt már részle­tesen foglalkoztunk a tárgyalások újrakezdésének jelentőségével, külö­nös tekintettel a tavalyi év során elért nagy fontosságú moszkvai rész­leges atomcsend-egyezményre. Ezúttal ismét egy újabb szovjet le­szerelési javaslat kedvező visszhang­jától hangos a világsajtó. A genfi szovjet küldöttség kedden előterjesz­tette kormányának emlékiratát a lá­zas fegyverkezés csökkentésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére irá­nyuló intézkedésekre. A nagy hord­erejű szovjet leszerelési javaslat fő­leg az Idegen területen állomásozó külföldi csapatok visszavonását, az államok fegyveres erejének létszám­­csökkentését, a katonai költségek csökkentését, atommentes övezetek létesítését, a nukleáris fegyverek to­vábbterjedésének megakadályozását, valamint a régi típusú bombázógépek megsemmisítését indítványozza. Az emlékirat megállapítja továbbá, hogy a NATO és a varsói szerződés tagálla­mai közti megnemtámadási szerződés gondolatát számos ország támogatja, és ezért a szovjet kormány kijelenti, hogy a szerződés megkötése semmi­lyen irányban sem bontaná meg a tö­mörülés erőviszonyát, miközben szi­lárdságot és bizalmat teremtene a nemzetközi kapcsolatokban, ami na­gyon szükséges. Az új szovjet leszerelési javaslattal kapcsolatban már eddig is sok kom­mentár vagy egyéb véleménynyilvání­tás látott napvilágot. Washington meglepően gyorsan reagált a szovjet kezdeményezésre, de kitért az egye­nes válasz elől. Az amerikai külügy­minisztérium egyik szóvivőjének meg­jegyzése szerint nincs sok eltérés az Egyesült Államok tavaly előterjesztett és az új szovjet javaslat között. Nos, ha valóban így van, kár volna időt pazarolni az összehasonlításra. A valóság azonban az, hogy a Nyugat tavaly is és most is felkészületlenül, konstruktív leszerelési javaslat nél­kül jött Genfbe. A Szovjetunió új kezdeményezése viszont egyrészt a szovjet kormány által már régebben javasolt általános és teljes leszerelési javaslat-tervezet konkrét pontjait tar­talmazza és ezenkívül kitűnő tárgya­lási alapot nyújt a genfi megbeszélé­seken, vagy esetleg magasabb szinten is. Reális lépés — a szándék Is az ? De Gaulle tábornokra most annyi kígyót, békát kiáltanak egyes nyugati „szövetségesei", hogy egy cseppet sem irigylésreméltó a helyzete ebben a szövetségben. A Kínai Népköztársa­ság hivatalos elismerésével és a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felvételével ugyanis a francia kor­mány határozottan reális lépést tett előre a nyugati struccpolitika dzsun­geléból kivezető úton. Persze bizonyos fokú nalvság lenne azt hinni, hogy a nyugati tábor vezetői által „makacsnak“ elneve­zett tábornokot a szocializmust építő népi Kína iránti szimpátia vagy meg­értés késztette Ilyen lépésre. Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy a szo­cialista államok által vallott nemzetek közötti békés egymás mellett élés gondolatának kézzelfogható bizonyí­téka ez és gondoljon akármire is az Elysée-palota gazdája, a Kínai Nép­­köztársaság hivatalos elismerésével nagy szolgálatot tett ennek a magasz­tos eszmének. Ha ezt nem így látnák a saját táborában is, akkor nem ő lenne most a NATO-országok közti hatalmi torzsalkodás legújabb bűn­bakja. Sok a kilincselés Nyugaton Vitathatatlan, hogy Párizs erős borsot tört nyugat-európai és tenge­rentúli „barátainak" orra alá, de ezenkívül sok más vonatkozású diplo­máciai huza-vona is leköti a Nyugat­vezető politikusainak idejét. Róbert Kennedy igazságügyminisztér például még be sem számolhatott Johnson elnöknek távolkeleti útjáról, ahol közvetítőként szerepelt Anglia és Indonézia között a Malaysia Állam­­szövetség megalakítása miatt kitört viszályban, Rusk külügyminiszter ugyancsak távolkeleti útra ment és Japán vezetőkkel folytat tárgyaláso­kat a két ország közti kapcsolatok helyzetéről. Ez azonban csak álcázott ok, hiszen hírek terjedtek el arról, hogy Franciaország után Japán is be­hatóan foglalkozik a Kínai Népköztár­saság hivatalos elismerésének gondo­latával. A Fehér Ház ezért időben nekilát egy ilyen, számára igen „ve­szélyes" lépés megakadályozásának. A három nyugati nagyhatalom kö­zül érdekes most az angolok szerepe. A kínai—francia kérdés valóban ango­losan hidegen hagyja őket, hiszen Nagy-Britannia a nyugati hatalmak Leningrdd ezekben a napokban két jelentős év­fordulót ünnepelt. Ebben az évben múlt 40 éve, hogy Petrogrddot a szo­cialista állam megterem­tőjéről, Leninről nevezték el. Ez év januárjában pe­dig egy másik jelentős évfordulóról emlékezett meg a hősi város. Január 27-én volt 20 éve, hogy a szovjet hadsereg szét­verte a fasiszta hitleri hordák blokádját Lenin­­grádban. Felvételünk a győzelem 20. évfordulója alkalmából a harcokban elesett hősök emlékművének megkoszo­rúzását örökíti meg. (Foto: TASZSZ) közül elsőként, még 1950. január 1-én elismerte a népi Kinát. London­ban ennél sokkal kényelmetlenebb kérdések voltak, és még vannak is szőnyegen. A Ciprusról tárgyaló ér­tekezlet zsákutcába juttatása is az ő „művük", de könyörtelen pofonok érik a Home-kormányt bel- és kül­politikai síkon is. A választási kam­pány ugyanis nem kíméli a konzerva­tív párt amúgyis megtépázott tekin­télyét és úton, útfélen éles bírálat éri a kormány politikáját. Mindezt bete­tőzik a volt gyarmatokon ért kudar­cok. Bár Anglia érdekes módon az olyan tőkés országok közé tartozik, amely néha megérezte, hogy mikor kell valamelyik gyarmatáról időben lemenni és mikor lehet oda más for­mában visszatérni, Kelet-Afrikában ez a taktika most nem vált be. A zanzibári és tanganyikai események után most Kenyában is magasra csa­pott az elégedetlenség lángja, mert angol katonai egységek provokációs hadműveleteket hajtottak végre az ország határainak közelében. Nyugat-Németország változatlanul a NATO-atomütőerő tervének meg­valósítására törekszik. Erhard kan­cellár háromnapos római látogatásá­nak is az volt a célja, hogy e kérdés­ben most a kulcspozícióba került Olaszország beleegyezését is kicsi­karja, de a bonni kancellár mégsem tért vissza készpénzzel az örök vá­rosból. A rendkívül homályosan meg­fogalmazott közlemény azt mondja, hogy a Moro-kormány támogatja ugyan a sokoldalú NATO-atomütőerő tervét, de ezt ahhoz köti, hogy először Anglia csatlakozzék a tervhez. így hát Erhard Párizs, Washington és London után Rómából is sovány kenyérrel tért haza. Vajon hol szerzi be rá a szükséges vajat? NAXO-fenyegetés Cipruson Amikor a múlt év végén zavargások törtek ki Cipruson, a józanabb poli­tikai megfigyelők hangoztatták, hogy a szigeten lejátszódó események mé­­hében egy esetleges nemzetközi vi­szály veszélye rejtőzik. Sajnálatos lenne, ha e jóslatok most beválnának, de a londoni Ciprus-értekezlet eddi­gi eredménye vajmi kevés reményt nyújt arra, hogy rövid időn belül megoldódik a ciprusi helyzet. Legfrissebb jelentések ugyanis ar­ról számolnak be, hogy Ciprust a NATO-haderők megszállása fenyegeti. A Ciprus függetlenségét szavatoló országok Anglia, Törökország és Gö­rögország képviselői azt követelték Makariosz kormányától, hogy ismerje el a sziget két részre osztását és járuljon hozzá NATO-haderők Ciprus­ra küldéséhez. A londoni konferencián kiderült, hogy amennyiben a Maka­­riosz-kormány elutasítaná a NATO követelését, elkerülhetetlen a Ciprus elleni idegen agresszió. Nyugati hír­­ügynökségek már be is számoltak ar­ról, hogy körülbelül 10 000 NATO- katonát küldenek Ciprusra. A „rend fenntartására" készülő Idegen csapatok lényegében a sziget kettéosztottságát akarják keresztül­vinni és ezáltal megfosztanák a cip­rusi lakosságot a véres küzdelmek árán kiharcolt nemzeti függetlenség­től és az ország felvirágoztatásának lehetőségétől. Ezenkívül a nyílt kato­nai agresszió Ciprus ellen elmérgesí­tené a nemzetközi helyzetet is, ami ellentétben áll a világ minden jóin­dulatú emberének érdekeivel. (tg) Arja párja várva várja A Daily Worker beszámolt arról, hogyan került sor Mr. Colin Jordan házasságára, majd végleges felborulá­sára. A feledékenyebbek kedvéért meg­említjük, hogy Colin Jordan az az ánglus férfiú, aki neofasiszta, vagyis új náci pártot alapított hazájában hit­leri mintára: horogkeresztes zászlók lengetésével, dobpergetéssel és patto­gó jelszavak bömbölésével. 1962 nya­rán, lapunk 62-es számában részlete­sebben beszámoltunk a daliás vitézről és Oswald Mosley nevűi vezértársáról, amikor felette gyér számú „párthívei­ket" egy tüntetés alkalmával kissé megdögönyözte a felháborodott tömeg. Az angolok ugyanis nem szívesen em­lékeznek vissza azokra az időkre, ami­kor a nácik a V-l és V-2 lövedékekkel idegesítették őket. Mr. Colin Jordan szóval belehabaro­dott egy Francoise Dior nevű leányzó­ba, a híres francia divattervező unoka­húgába. Előzőleg természetesen meg­győződött Francoise egész felmenő pe­reputtyának „tiszta árja" származásá­ról. Mivel a vőlegény azzal szédítette mennyasszonyát, hogy hű népe őt sze­melte ki leendő „vezéréül", Francoise szemérmesen kimondotta a boldogító igent. A Daily Worker most arról számolt be, hogy az említett frigy a házastár­sak árja származása ellenére három hónapon belül dugába dőlt. A vérmes reményű fiatalasszony csakhamar rá­jött férje csalafintaságára. Megtudta, hogy az angol nemzet nem hajlandó Mr. Jordánt pajzsára emelni és vezé­­réül kikiáltani. Hiába kérlelte nejét a szerelmes férj, legyen türelemmel, hi­szen havonként legalább egy új tag lép be pártjába, az asszonyka hajtha­tatlan maradt: vagy vezér, vagy sem-i mi! K. E. Kárpát-Ukrajnai levelek 1. Virágzik a szocialista kultúra Kárpát-Ukrajna munkásai és dol­gozó parasztsága a külföldi kapita­listák és a nagybirtokosok uralma alatt kegyetlen szociális és nemzeti elnyomatás alatt sínylődött. Politikai jogtalanság, munkanélküliség és föld­hiány, állandó éhség — ez volt e nép többségének sorsa a felszabadulás előtti időkben. A lakosság elhalálo­zási százalékaránya, különösen a gyermekeké, a legmagasabb volt Eu­rópában. A parasztcsaládok javarésze kuny­hókban tengődött. A falukban hiá­nyoztak a kulturális intézmények, de ugyanakkor feltétlenül megtalálható volt bennük a templom, a kocsma és a csendőrség. A papok butították, a kocsmárosok itatták és meglopták a szegény népet. Sok faluban még ele­mi-iskola sem volt, de 1944-ben csak­nem másfélezer kocsmát tartottak nyilván Kárpát-Ukrajnában. , A véres Horthy-fasiszta megszál­lás alatt itt vaksötétség, írástudat­lanság, jogtalanság és terror uralko­dott. A felszabadulással a történe­lemben először köszöntött be az öröm a szegény emberek kunyhójába. A Kárpátokon túl, a Szovjetunió min­den népe testvéri segítséget nyújtott és a megújhodott területen új élet kovácsolódott. Kárpát-Ukrajnában valóságos kul­turális-forradalom ment ' végbe. A szovjet kormányzat sok száz iskolát, klubot, könyvtárat, mozit, egészség-1964. február 1. ügyi és gyermekintézményt nyitott meg. Schönborn gróf volt kastélyá­ban, Beregváron megszervezték a kerület első szanatóriumát a dolgozók számára. Két drámai színházat, fil­harmonikus zenekart és a Kárpáton­­túli népi ének- és tánckart alakítot­ták meg. Megnyíltak a kapui a kö­zépfokú szaktanintézeteknek, az Ung­vári Állami Egyetemnek. A helyi szovjetek létezésük első napjaitól kezdve nagy munkát végeztek a fel­nőtt lakosság köreiben az írástudat­lanság felszámolása érdekében. A vá­rosokban és falvakon sok ezer akti­vista részvételével még a hétéves terv megindulása előtt teljesen felszámol­ták az írástudatlanságot. A felszaba­dulás előtt Kárpát-Ukrajnában csupán öt gimnázium, 21 polgári és 492 ele­mi-iskola volt. Jelenleg a területen 1129 iskola működik, ebből 138 kö­zépiskola. Tizenhat iskola bentlakásos, 342 nyolcosztályos, 345 elemi-iskola, amelyekben saját anyanyelvén össze­sen 210 000 ukrán, orosz, magyar és román fiatal tanul. Az esti középis­kolákban többezer fiatal munkás és kolhozparaszt nyer kiképzést. Több száz iskolát építettek vagy átépítet­tek, kibővítettek. Nagy fejlődést ér el a terület a népművelés terén a legközelebbi években. A hétéves terv előirányozta az általános középfokú oktatás ki­­terjesztését: a városokban és a fal­vakon kibővül a munkás- és kolhoz­ifjúság esti iskoláinak hálózata és növekedik az iskolatermek és diák­szállók száma. Valamennyi iskola fo­kozatosan áttér az egymüszakos ta­nításra. Az általános közoktatási intézmé­nyekkel egyidejűleg a területen még 12 középfokú szaktanintézet műkö­dik, amelyekben 6700 tanulót oktat­nak. Kárpát-Ukrajnában az ukránokon kívül magyarok és románok is élnek. A szovjet kormányzat mindent meg­tesz e nemzetiségek kulturális igé­nyeinek kielégítése szempontjából, így például 100 magyar nyelvű iskola és 13 román tannyelvű iskola műkö­dik. Nem is említve a városi kolhoz­ifjúság esti iskoláit. A magyar nyelvű iskolák száma ma kétszer nagyobb, mint a felszabadulás előtt volt. A szovjet kormányzat kezdete óta ál­landóan nagyobb számú pedagógus gondoskodik az ifjúság neveléséről. Ez idő szerint a népművelés hálóza­tában 10 335 tanító dolgozik, közülük a magyar iskolákban 1286 és a román nyelvűekben 205. A népnevelés és a kultúra fejlődé­sében nagy szerepet játszik az 1958- ban életbe lépett törvény, amely a politechnikai oktatás elmélyítését szolgálja és összehangolja a tudomá­nyos ismeretek szoros kapcsolatát a termelőmunkával, a kommunizmus építésének gyakorlatával. Az általános műveltséget nyújtó is­kolák fejlődésével egyidejűleg erő­södnek a középfokú szakiskolák és az Uzshorodi Állami Egyetem, amely­nek nyolc fakultása van. Nagyszámú agronómus és gépesítő, az itt működő technikumok neveltjei, dolgozik ma a földeken és segít a kolhoz-parasztoknak a nagy gabona-, kukorica-, vagy a burgonya-hozamok elérésében. A dolgozók gyermekei, akik a múlt­ban főiskolai képzettségről még csak álmodni sem mertek, ma az ungvári egyetemen bő ismeretekre tehetnek szert. Amíg az 1946/47-es tanévben az egyetemi hallgatók száma 503 volt, jelenleg már elérte a csaknem 7000-et. A párt és a szovjet kormány gondoskodásának újabb bizonyítéka, hogy az uzshorodi egyetemen a folyó tanév elején megnyílt a magyar nyelv és irodalom tanszéke is. Széles hálózata épült ki a kulturális nevelő intézményeknek. Jelenleg 627 művelődési otthon és klub működik, 1460 könyvtár, 618 mozi, számos sporttelep vagy stadión található e területen. Kárpát-Ukrajna művészeit ma már sok helyen ismerik, így például Boksái Józsefnek, a Szovjetunió népművé­szének és Kassai Annának, az USZ­­SZK érdemes művészének festmé­nyeit ismerik már a Szovjetunió köz­társaságaiban. Gojda Jurij, Teveljev Matvej, Bállá László és más írók könyveit lefordították orosz és szá­mos idegen nyelvre. Ugyancsak szép sikert értek el az itt élő zeneszerzők: Maskin M. és Zádor Dezső alkotásai. A hivatalos területi újság három nyelven jelenik meg. Az öt kerületi újságból kettő magyar kiadásban is megjelenik. A Területi Rádióállomás ukrán és magyar nyelven sugározza műsorát. A Területi Könyv- és Újság­kiadó 1947-től 1963-ig 1100 könyvet adott ki, 10 millió példányszámban, ebből a Magyar Népköztársaság dol­gozói számára 2 milliót. Magyar nyel­ven a területen 318 könyv jelent meg 362 000 példányban. Vaisz Sámuel # Nyugat-Németországban a francia konyakot egyre jobban kiszorítja az orosz vodka. Az ottani vásárlóközönsé­get tájékoztató iroda beszámol arról is, hogy egyre több személy részesíti előnyben az ivást odahaza és a kocs­ma- és bárlátogatók száma állandóan csökken. # Különös termékenységű bárányok találhatók Délkelet-Ausztrália Rivorina járásában. A hátukon ugyanis búza terem. Igen sok bárány a tarlón hem-\ peregve búzaszemeket szed fel bundá-\ jóval. Az eső és a test melege aztán csíráztat ásnak indítja ezeket a szeme­ket, amelyek a gyapjúba került piszok-> és földrészecskékben „termékeny táp­talajra" is találnak és gyökeret vernek. Elég rövid időn belül 7-8 cm magas-i Ságra is kiszökken a birkaháti búza. # Az angliai válóperi bíróság nem­régiben érdekes büntetésben részesí­tette a házasságtörő „harmadikat“, Alexander Fraser fűszerest, aki elsze­rette egyik hű vevője feleségét. Arra ítélték Erasert, hogy fizessen Mr. Ro­­bertsnek, a megcsalt férjnek 2 ezer font-sterling kártérítést. Az indokolás a következő: Miután megállapítást nyert, hogy egy nagyon boldog házas­ság jutott zátonyra, s hogy a feleség — aki a házasságtörésig igen jó hit­vesnek és anyának bizonyult — férje számára nagy értékkel bírt, méltányo­san elismerhető Mr. Roberts számára, hogy 2000 font kártérítést kapjon. A fűszerest kötelezték, hogy 28 napon belül szurkolja le az elcsábított asz­­szony „ellenértékét" a kárt szenvedett férjnek. # Egy gyönyörű gyémántot, amelyet szovjet bányászok a jakutszki tajgá­­ban találtak, Valentyina Tereskováról neveztek el. A drágakő átmérője 1,5 cm, súlya 51,6 karát. A távol-északi lelőhelyen eddig már tíz óriáskövet találtak, melyek közűi a legnagyobb súlya 57 karát. # Angol újsághírek szerint a lon­doni alvilág jól szervezett kémhálózat­tal figyelteti a londoni bűnügyi rend­őrség központját, a Scotland Yardot és annak nyomozó alkalmazottait. Is­mert bűnözök nyomozására kirendelt detektívek jelentették, hogy munkájuk közben állandóan követve érzik ma­gukat. Egyik bevált módszere volt a gengsztereknek, hogy a Scotland Yard épülete előtt és az udvaron ártatlan turistáknak álcázva figyelték és fény­képezték az onnan induló titkosrend­őröket és rendőrautókat és a gangszte­­rek így állandóan értesülve voltak a rendőrség tevékenységéről.

Next

/
Thumbnails
Contents