Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-01 / 10. szám
Két teljesen ellenkező előjelű diplomáciai eseménysorozatnak lehetünk tanúi napjainkban. Amíg a Szovjetunió és á többi szocialista ország továbbra is szilárdan kezében tartja a leszerelés megvalósításéért és általában a nemzetközi feszültség felszámolásáért folytatott harc zászlaját, addig az atlanti táborban hidegháborús mesterkedések, kölcsönös vádaskodások és a kilátástalanság egyvelege kerekedett felül. Ez a politikai „kórkép“ annál is inkább feltűnő jelleget ölt, mert szavakban Nyugaton sincs hiány békeszólamokban, a megegyezésre való törekvésről, de összefoglalónk anyagából éppen az tűnik ki, hogy a tettek egészen mást igazolnak. Kitűnő tárgyalási alap A genfi 18-hatalmi leszerelési értekezlet munkáját változatlanul élénk érdeklődéssel kíséri a világközvélemény. Egy héttel ezelőtt már részletesen foglalkoztunk a tárgyalások újrakezdésének jelentőségével, különös tekintettel a tavalyi év során elért nagy fontosságú moszkvai részleges atomcsend-egyezményre. Ezúttal ismét egy újabb szovjet leszerelési javaslat kedvező visszhangjától hangos a világsajtó. A genfi szovjet küldöttség kedden előterjesztette kormányának emlékiratát a lázas fegyverkezés csökkentésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedésekre. A nagy horderejű szovjet leszerelési javaslat főleg az Idegen területen állomásozó külföldi csapatok visszavonását, az államok fegyveres erejének létszámcsökkentését, a katonai költségek csökkentését, atommentes övezetek létesítését, a nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozását, valamint a régi típusú bombázógépek megsemmisítését indítványozza. Az emlékirat megállapítja továbbá, hogy a NATO és a varsói szerződés tagállamai közti megnemtámadási szerződés gondolatát számos ország támogatja, és ezért a szovjet kormány kijelenti, hogy a szerződés megkötése semmilyen irányban sem bontaná meg a tömörülés erőviszonyát, miközben szilárdságot és bizalmat teremtene a nemzetközi kapcsolatokban, ami nagyon szükséges. Az új szovjet leszerelési javaslattal kapcsolatban már eddig is sok kommentár vagy egyéb véleménynyilvánítás látott napvilágot. Washington meglepően gyorsan reagált a szovjet kezdeményezésre, de kitért az egyenes válasz elől. Az amerikai külügyminisztérium egyik szóvivőjének megjegyzése szerint nincs sok eltérés az Egyesült Államok tavaly előterjesztett és az új szovjet javaslat között. Nos, ha valóban így van, kár volna időt pazarolni az összehasonlításra. A valóság azonban az, hogy a Nyugat tavaly is és most is felkészületlenül, konstruktív leszerelési javaslat nélkül jött Genfbe. A Szovjetunió új kezdeményezése viszont egyrészt a szovjet kormány által már régebben javasolt általános és teljes leszerelési javaslat-tervezet konkrét pontjait tartalmazza és ezenkívül kitűnő tárgyalási alapot nyújt a genfi megbeszéléseken, vagy esetleg magasabb szinten is. Reális lépés — a szándék Is az ? De Gaulle tábornokra most annyi kígyót, békát kiáltanak egyes nyugati „szövetségesei", hogy egy cseppet sem irigylésreméltó a helyzete ebben a szövetségben. A Kínai Népköztársaság hivatalos elismerésével és a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felvételével ugyanis a francia kormány határozottan reális lépést tett előre a nyugati struccpolitika dzsungeléból kivezető úton. Persze bizonyos fokú nalvság lenne azt hinni, hogy a nyugati tábor vezetői által „makacsnak“ elnevezett tábornokot a szocializmust építő népi Kína iránti szimpátia vagy megértés késztette Ilyen lépésre. Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy a szocialista államok által vallott nemzetek közötti békés egymás mellett élés gondolatának kézzelfogható bizonyítéka ez és gondoljon akármire is az Elysée-palota gazdája, a Kínai Népköztársaság hivatalos elismerésével nagy szolgálatot tett ennek a magasztos eszmének. Ha ezt nem így látnák a saját táborában is, akkor nem ő lenne most a NATO-országok közti hatalmi torzsalkodás legújabb bűnbakja. Sok a kilincselés Nyugaton Vitathatatlan, hogy Párizs erős borsot tört nyugat-európai és tengerentúli „barátainak" orra alá, de ezenkívül sok más vonatkozású diplomáciai huza-vona is leköti a Nyugatvezető politikusainak idejét. Róbert Kennedy igazságügyminisztér például még be sem számolhatott Johnson elnöknek távolkeleti útjáról, ahol közvetítőként szerepelt Anglia és Indonézia között a Malaysia Államszövetség megalakítása miatt kitört viszályban, Rusk külügyminiszter ugyancsak távolkeleti útra ment és Japán vezetőkkel folytat tárgyalásokat a két ország közti kapcsolatok helyzetéről. Ez azonban csak álcázott ok, hiszen hírek terjedtek el arról, hogy Franciaország után Japán is behatóan foglalkozik a Kínai Népköztársaság hivatalos elismerésének gondolatával. A Fehér Ház ezért időben nekilát egy ilyen, számára igen „veszélyes" lépés megakadályozásának. A három nyugati nagyhatalom közül érdekes most az angolok szerepe. A kínai—francia kérdés valóban angolosan hidegen hagyja őket, hiszen Nagy-Britannia a nyugati hatalmak Leningrdd ezekben a napokban két jelentős évfordulót ünnepelt. Ebben az évben múlt 40 éve, hogy Petrogrddot a szocialista állam megteremtőjéről, Leninről nevezték el. Ez év januárjában pedig egy másik jelentős évfordulóról emlékezett meg a hősi város. Január 27-én volt 20 éve, hogy a szovjet hadsereg szétverte a fasiszta hitleri hordák blokádját Leningrádban. Felvételünk a győzelem 20. évfordulója alkalmából a harcokban elesett hősök emlékművének megkoszorúzását örökíti meg. (Foto: TASZSZ) közül elsőként, még 1950. január 1-én elismerte a népi Kinát. Londonban ennél sokkal kényelmetlenebb kérdések voltak, és még vannak is szőnyegen. A Ciprusról tárgyaló értekezlet zsákutcába juttatása is az ő „művük", de könyörtelen pofonok érik a Home-kormányt bel- és külpolitikai síkon is. A választási kampány ugyanis nem kíméli a konzervatív párt amúgyis megtépázott tekintélyét és úton, útfélen éles bírálat éri a kormány politikáját. Mindezt betetőzik a volt gyarmatokon ért kudarcok. Bár Anglia érdekes módon az olyan tőkés országok közé tartozik, amely néha megérezte, hogy mikor kell valamelyik gyarmatáról időben lemenni és mikor lehet oda más formában visszatérni, Kelet-Afrikában ez a taktika most nem vált be. A zanzibári és tanganyikai események után most Kenyában is magasra csapott az elégedetlenség lángja, mert angol katonai egységek provokációs hadműveleteket hajtottak végre az ország határainak közelében. Nyugat-Németország változatlanul a NATO-atomütőerő tervének megvalósítására törekszik. Erhard kancellár háromnapos római látogatásának is az volt a célja, hogy e kérdésben most a kulcspozícióba került Olaszország beleegyezését is kicsikarja, de a bonni kancellár mégsem tért vissza készpénzzel az örök városból. A rendkívül homályosan megfogalmazott közlemény azt mondja, hogy a Moro-kormány támogatja ugyan a sokoldalú NATO-atomütőerő tervét, de ezt ahhoz köti, hogy először Anglia csatlakozzék a tervhez. így hát Erhard Párizs, Washington és London után Rómából is sovány kenyérrel tért haza. Vajon hol szerzi be rá a szükséges vajat? NAXO-fenyegetés Cipruson Amikor a múlt év végén zavargások törtek ki Cipruson, a józanabb politikai megfigyelők hangoztatták, hogy a szigeten lejátszódó események méhében egy esetleges nemzetközi viszály veszélye rejtőzik. Sajnálatos lenne, ha e jóslatok most beválnának, de a londoni Ciprus-értekezlet eddigi eredménye vajmi kevés reményt nyújt arra, hogy rövid időn belül megoldódik a ciprusi helyzet. Legfrissebb jelentések ugyanis arról számolnak be, hogy Ciprust a NATO-haderők megszállása fenyegeti. A Ciprus függetlenségét szavatoló országok Anglia, Törökország és Görögország képviselői azt követelték Makariosz kormányától, hogy ismerje el a sziget két részre osztását és járuljon hozzá NATO-haderők Ciprusra küldéséhez. A londoni konferencián kiderült, hogy amennyiben a Makariosz-kormány elutasítaná a NATO követelését, elkerülhetetlen a Ciprus elleni idegen agresszió. Nyugati hírügynökségek már be is számoltak arról, hogy körülbelül 10 000 NATO- katonát küldenek Ciprusra. A „rend fenntartására" készülő Idegen csapatok lényegében a sziget kettéosztottságát akarják keresztülvinni és ezáltal megfosztanák a ciprusi lakosságot a véres küzdelmek árán kiharcolt nemzeti függetlenségtől és az ország felvirágoztatásának lehetőségétől. Ezenkívül a nyílt katonai agresszió Ciprus ellen elmérgesítené a nemzetközi helyzetet is, ami ellentétben áll a világ minden jóindulatú emberének érdekeivel. (tg) Arja párja várva várja A Daily Worker beszámolt arról, hogyan került sor Mr. Colin Jordan házasságára, majd végleges felborulására. A feledékenyebbek kedvéért megemlítjük, hogy Colin Jordan az az ánglus férfiú, aki neofasiszta, vagyis új náci pártot alapított hazájában hitleri mintára: horogkeresztes zászlók lengetésével, dobpergetéssel és pattogó jelszavak bömbölésével. 1962 nyarán, lapunk 62-es számában részletesebben beszámoltunk a daliás vitézről és Oswald Mosley nevűi vezértársáról, amikor felette gyér számú „párthíveiket" egy tüntetés alkalmával kissé megdögönyözte a felháborodott tömeg. Az angolok ugyanis nem szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor a nácik a V-l és V-2 lövedékekkel idegesítették őket. Mr. Colin Jordan szóval belehabarodott egy Francoise Dior nevű leányzóba, a híres francia divattervező unokahúgába. Előzőleg természetesen meggyőződött Francoise egész felmenő pereputtyának „tiszta árja" származásáról. Mivel a vőlegény azzal szédítette mennyasszonyát, hogy hű népe őt szemelte ki leendő „vezéréül", Francoise szemérmesen kimondotta a boldogító igent. A Daily Worker most arról számolt be, hogy az említett frigy a házastársak árja származása ellenére három hónapon belül dugába dőlt. A vérmes reményű fiatalasszony csakhamar rájött férje csalafintaságára. Megtudta, hogy az angol nemzet nem hajlandó Mr. Jordánt pajzsára emelni és vezéréül kikiáltani. Hiába kérlelte nejét a szerelmes férj, legyen türelemmel, hiszen havonként legalább egy új tag lép be pártjába, az asszonyka hajthatatlan maradt: vagy vezér, vagy sem-i mi! K. E. Kárpát-Ukrajnai levelek 1. Virágzik a szocialista kultúra Kárpát-Ukrajna munkásai és dolgozó parasztsága a külföldi kapitalisták és a nagybirtokosok uralma alatt kegyetlen szociális és nemzeti elnyomatás alatt sínylődött. Politikai jogtalanság, munkanélküliség és földhiány, állandó éhség — ez volt e nép többségének sorsa a felszabadulás előtti időkben. A lakosság elhalálozási százalékaránya, különösen a gyermekeké, a legmagasabb volt Európában. A parasztcsaládok javarésze kunyhókban tengődött. A falukban hiányoztak a kulturális intézmények, de ugyanakkor feltétlenül megtalálható volt bennük a templom, a kocsma és a csendőrség. A papok butították, a kocsmárosok itatták és meglopták a szegény népet. Sok faluban még elemi-iskola sem volt, de 1944-ben csaknem másfélezer kocsmát tartottak nyilván Kárpát-Ukrajnában. , A véres Horthy-fasiszta megszállás alatt itt vaksötétség, írástudatlanság, jogtalanság és terror uralkodott. A felszabadulással a történelemben először köszöntött be az öröm a szegény emberek kunyhójába. A Kárpátokon túl, a Szovjetunió minden népe testvéri segítséget nyújtott és a megújhodott területen új élet kovácsolódott. Kárpát-Ukrajnában valóságos kulturális-forradalom ment ' végbe. A szovjet kormányzat sok száz iskolát, klubot, könyvtárat, mozit, egészség-1964. február 1. ügyi és gyermekintézményt nyitott meg. Schönborn gróf volt kastélyában, Beregváron megszervezték a kerület első szanatóriumát a dolgozók számára. Két drámai színházat, filharmonikus zenekart és a Kárpátontúli népi ének- és tánckart alakították meg. Megnyíltak a kapui a középfokú szaktanintézeteknek, az Ungvári Állami Egyetemnek. A helyi szovjetek létezésük első napjaitól kezdve nagy munkát végeztek a felnőtt lakosság köreiben az írástudatlanság felszámolása érdekében. A városokban és falvakon sok ezer aktivista részvételével még a hétéves terv megindulása előtt teljesen felszámolták az írástudatlanságot. A felszabadulás előtt Kárpát-Ukrajnában csupán öt gimnázium, 21 polgári és 492 elemi-iskola volt. Jelenleg a területen 1129 iskola működik, ebből 138 középiskola. Tizenhat iskola bentlakásos, 342 nyolcosztályos, 345 elemi-iskola, amelyekben saját anyanyelvén összesen 210 000 ukrán, orosz, magyar és román fiatal tanul. Az esti középiskolákban többezer fiatal munkás és kolhozparaszt nyer kiképzést. Több száz iskolát építettek vagy átépítettek, kibővítettek. Nagy fejlődést ér el a terület a népművelés terén a legközelebbi években. A hétéves terv előirányozta az általános középfokú oktatás kiterjesztését: a városokban és a falvakon kibővül a munkás- és kolhozifjúság esti iskoláinak hálózata és növekedik az iskolatermek és diákszállók száma. Valamennyi iskola fokozatosan áttér az egymüszakos tanításra. Az általános közoktatási intézményekkel egyidejűleg a területen még 12 középfokú szaktanintézet működik, amelyekben 6700 tanulót oktatnak. Kárpát-Ukrajnában az ukránokon kívül magyarok és románok is élnek. A szovjet kormányzat mindent megtesz e nemzetiségek kulturális igényeinek kielégítése szempontjából, így például 100 magyar nyelvű iskola és 13 román tannyelvű iskola működik. Nem is említve a városi kolhozifjúság esti iskoláit. A magyar nyelvű iskolák száma ma kétszer nagyobb, mint a felszabadulás előtt volt. A szovjet kormányzat kezdete óta állandóan nagyobb számú pedagógus gondoskodik az ifjúság neveléséről. Ez idő szerint a népművelés hálózatában 10 335 tanító dolgozik, közülük a magyar iskolákban 1286 és a román nyelvűekben 205. A népnevelés és a kultúra fejlődésében nagy szerepet játszik az 1958- ban életbe lépett törvény, amely a politechnikai oktatás elmélyítését szolgálja és összehangolja a tudományos ismeretek szoros kapcsolatát a termelőmunkával, a kommunizmus építésének gyakorlatával. Az általános műveltséget nyújtó iskolák fejlődésével egyidejűleg erősödnek a középfokú szakiskolák és az Uzshorodi Állami Egyetem, amelynek nyolc fakultása van. Nagyszámú agronómus és gépesítő, az itt működő technikumok neveltjei, dolgozik ma a földeken és segít a kolhoz-parasztoknak a nagy gabona-, kukorica-, vagy a burgonya-hozamok elérésében. A dolgozók gyermekei, akik a múltban főiskolai képzettségről még csak álmodni sem mertek, ma az ungvári egyetemen bő ismeretekre tehetnek szert. Amíg az 1946/47-es tanévben az egyetemi hallgatók száma 503 volt, jelenleg már elérte a csaknem 7000-et. A párt és a szovjet kormány gondoskodásának újabb bizonyítéka, hogy az uzshorodi egyetemen a folyó tanév elején megnyílt a magyar nyelv és irodalom tanszéke is. Széles hálózata épült ki a kulturális nevelő intézményeknek. Jelenleg 627 művelődési otthon és klub működik, 1460 könyvtár, 618 mozi, számos sporttelep vagy stadión található e területen. Kárpát-Ukrajna művészeit ma már sok helyen ismerik, így például Boksái Józsefnek, a Szovjetunió népművészének és Kassai Annának, az USZSZK érdemes művészének festményeit ismerik már a Szovjetunió köztársaságaiban. Gojda Jurij, Teveljev Matvej, Bállá László és más írók könyveit lefordították orosz és számos idegen nyelvre. Ugyancsak szép sikert értek el az itt élő zeneszerzők: Maskin M. és Zádor Dezső alkotásai. A hivatalos területi újság három nyelven jelenik meg. Az öt kerületi újságból kettő magyar kiadásban is megjelenik. A Területi Rádióállomás ukrán és magyar nyelven sugározza műsorát. A Területi Könyv- és Újságkiadó 1947-től 1963-ig 1100 könyvet adott ki, 10 millió példányszámban, ebből a Magyar Népköztársaság dolgozói számára 2 milliót. Magyar nyelven a területen 318 könyv jelent meg 362 000 példányban. Vaisz Sámuel # Nyugat-Németországban a francia konyakot egyre jobban kiszorítja az orosz vodka. Az ottani vásárlóközönséget tájékoztató iroda beszámol arról is, hogy egyre több személy részesíti előnyben az ivást odahaza és a kocsma- és bárlátogatók száma állandóan csökken. # Különös termékenységű bárányok találhatók Délkelet-Ausztrália Rivorina járásában. A hátukon ugyanis búza terem. Igen sok bárány a tarlón hem-\ peregve búzaszemeket szed fel bundá-\ jóval. Az eső és a test melege aztán csíráztat ásnak indítja ezeket a szemeket, amelyek a gyapjúba került piszok-> és földrészecskékben „termékeny táptalajra" is találnak és gyökeret vernek. Elég rövid időn belül 7-8 cm magas-i Ságra is kiszökken a birkaháti búza. # Az angliai válóperi bíróság nemrégiben érdekes büntetésben részesítette a házasságtörő „harmadikat“, Alexander Fraser fűszerest, aki elszerette egyik hű vevője feleségét. Arra ítélték Erasert, hogy fizessen Mr. Robertsnek, a megcsalt férjnek 2 ezer font-sterling kártérítést. Az indokolás a következő: Miután megállapítást nyert, hogy egy nagyon boldog házasság jutott zátonyra, s hogy a feleség — aki a házasságtörésig igen jó hitvesnek és anyának bizonyult — férje számára nagy értékkel bírt, méltányosan elismerhető Mr. Roberts számára, hogy 2000 font kártérítést kapjon. A fűszerest kötelezték, hogy 28 napon belül szurkolja le az elcsábított aszszony „ellenértékét" a kárt szenvedett férjnek. # Egy gyönyörű gyémántot, amelyet szovjet bányászok a jakutszki tajgában találtak, Valentyina Tereskováról neveztek el. A drágakő átmérője 1,5 cm, súlya 51,6 karát. A távol-északi lelőhelyen eddig már tíz óriáskövet találtak, melyek közűi a legnagyobb súlya 57 karát. # Angol újsághírek szerint a londoni alvilág jól szervezett kémhálózattal figyelteti a londoni bűnügyi rendőrség központját, a Scotland Yardot és annak nyomozó alkalmazottait. Ismert bűnözök nyomozására kirendelt detektívek jelentették, hogy munkájuk közben állandóan követve érzik magukat. Egyik bevált módszere volt a gengsztereknek, hogy a Scotland Yard épülete előtt és az udvaron ártatlan turistáknak álcázva figyelték és fényképezték az onnan induló titkosrendőröket és rendőrautókat és a gangszterek így állandóan értesülve voltak a rendőrség tevékenységéről.
