Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-29 / 9. szám
Megvalósulnak az elképzelések ősidők őta maiáriás szúnyog fészkeiről, vadkacsákkal és sűrűn benőtt vízinövényekkel teli mocsarairől, a medreiből gyakran kilépő s jelentős árvizeket okozó’ folyóiről emlegette a krónika a kelet-sziovákiai síkságot. Sok gondot, szomorúságot okozott évtizedeken át a természeti csapásokkal dacolni képtelen embernek. Ez az áldatlan állapot nagyon kedvezőtlenül befolyásolta a mezőgazdasági termelés fejlődését ezen a vidékért. Ennek a tájnak szorgalmáról ismert parasztsága emberemlékezet óta fáradságos — gyakorta eredménytelen — küzdelmet folytatott hol az évente többször megáradt, medréből kilépő folyók ellen, hol meg a csapadékhiányos száraz éghajlati viszonyok keserítették életét. Valamikor — mint az ország többi részében — Kelet-Szlovákiában is arra volt joga a dolgozó parasztságnak, hogy „hagyományos“ feltételek mellett termeljen és termékeit olcsó áron piacra vigye. Ki törődött azzal, hogy termőföldjeit, legelőit áradás idején évente kétszer is elönti a víz, hogy a felszínre szökő talajvíz akadályozza a föld intenzívebb művelését? Vagy, hogy szárazság idején kisül a nagy gonddal ápolt növényzet, hogy többújnyi vastagságú repedések tarkítják a legelők elsárgult füvét? Akkortájt az a jelszó járta: „Dolgozz paraszt1, segíts magadon, az isten is megsegít,.A parasztság mágárahagyottsága kétségbeejtő volt, Száz meg száz kisparaszt féltveőrzött gazdasága került dobra. Ma már mindez a múlt keserű emléke. Pártunknak és kormányunknak dolgozó társadalmunk anyagi jóléte megteremtésére irányuló törekvései kedvezően kihatnak a mezőgazdasági termelés színvonalának növelésére is. Üj szocialista termelési formát öltő mezőgazdaságunk óriási támogatást kap államunktól. Évente milliárdos beruházási eszközöket, bocsát közvetlenül, vagy közvetve parasztságunk, mezőgazdasági üzemeink rendelkezésére. Ebből a támogatásból bőven kijut Kelet-Szlovákiának is. Vízgazdálkodásának rendezése folytán, amely 1959 májusában néhányszázmillíós beruhálással vette kezdetét, 1965 végéig ármentesUl és termővé válik több mint 143 ezer ha földterület, 1685 épllíet, 35 km út és 3,3 km vasút. Lehetővé vilik 45—50 ezer ha-on a talajvíz lecsapolása és megközelítőleg 91 ezer ha-on öntözéses gazdálokd&s meghonosítása. Nem kis feladat az, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel kapcsolatban 25 millió köbméter föld áthelyezését, 200 új híd, 172 Üj épület, 94,4 km töltés építését, 429 km új levezető csatorna kiásását, 105 millió mázsa beton beépítését kell biztosítani, 4» 4» 4»^»A hazánk legnagyobb vízgazdaságát építő Kassai Mélyépítkezési Vállalat és a PreSovi Magasépítkezési Vállalat dolgozói a kezdeti nehézségek ellenére 1960 óta eredményesen teljesítik feladatukat, évről évre sikerrel valósítják meg, sőt túl is szárnyalják a tervbevett feladatokat. A mellékelt ábráról is leolvasható, hogy jelenleg már csaknem 150 km hosszú távon védögátak közé szorultak a rakoncátlan folyók: az Ondava, Bodrog, Labore és Latorca, öt modern szivattyútelep, több mint 400 km hosszú vízlevezetőcsatorna hálózatán át oda juttatja a felesleges vizet, ahol arra a legnagyobb szükség van. Kilenevenhárom híd és egyéb fontos építkezés bizonyltja a kelet-szlovákiai síkság Vízgazdasága építőinek sikeres munkáját. De ami még ennél is fontosabb, bizonyítja azt a tényt is, hogy államunk segítségével az ember felveheti a harcot a természettel és annak adottságait átformálva saját szolgálatába állíthatja. Az eddig elvégzett építőmunka folytán 140 ezer ha ármentes terület alakult ki a kelet-szlovákiai síkságon. Ez, az ország összmezőgazdasági földterületének 2 %-át teszi ki. Közel 40 ezer ha eddig használhatatlan területet mentesítettek a mocsaraktól, talajvíztől. Az ily módon nyert termőföldek területe az idén tovább bővül. Tudvalevő, hogy a kelet-szlovákiai síkság hazánk egyik olyan része, ahol szárazság idején nagyón kevés a csapadék. Éppen azért a vízgazdálkodás rendezésének keretén belül a Feketevíz és Ung folyók között már felépült egy 23 km hosszúságú (az ábrán a jobb felső sarokban látható) vlífelfogő csatorna. Ettől távolabb a Vihorlát hegység tövében épül a kelet-szlovákiat síkság legjelentősebb műve, a 8 km hosszú és 4 km széles Vihorláti Víztároló, amely üzembe helyezése után 55 ezer hektár földterület öntözését lesz hivatva biztosítani. Ezenkívül a Latorca és Ung folyók összefolyásának közelében Bés község határában ún. száraz víztárolöt létesítenek 1500 haon. Ennek az lesz a feladata, hogy rendkívüli áradások idején felfogja a Bodrog folyóból beáramló vizet és kiküszöbölje további területek elöntését. Azzal számolnak, hogy 50 esztendő alatt egyszer ezt a víztárolót is megtöltik vízzel. Néhány olyan tényezőt említettünk meg, melyek emellett bizonyítanak, hogyan valósulnak meg a kelet-szlovákiai síkság vízgazdálkodásának rendezésével kapcsolatos „fantasztikusnak“ vélt elképzelések, a mezőgazdasági termelés színvonalának növelését célzó beruházások. Az egyetemes vízrendezés és meliorációs munkálatok elvégzésével, valamint a taikarmánytermesztésre fordítandó feltételezett nagyobb gondoskodással elérik, hogy Kelet-Szlovákiában a hústermelés 17, a tejtermelés 26, a tojástermelés pedig 206 százalékkal növekszik az eredeti tervhez viszonyítva. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az említett munkálatokra fordított beruházási eszközök értéke a mezőgazdasági többtermelés keretén belül már 1969-ben megtérül. Kézdy Géza »» 4»» ♦» O» ♦» 4»é»-44 A napraforgó-fajták nem esi tőjénél - Krasznodárban A Szovjetunióban a napraforgóval kapcsolatos tudományos kutatómunka főképpen az össz-szövetségi Olaj- és Illóolajnövénytermesztési Tudományos Kutató Intézetben és kísérleti hálózatában összpontosul. A tudományos osztályokon és laboratóriumokban 390 tudományos és tudományos-műszaki munkatárs dolgozik. Az intézetnek és kísérleti hálózatának ehhez szükséges felszerelése és állatállománya van. Az intézet története 1912-ben kezdődik, amikor a Kubányi Mezőgazdasági Iskola mellett V. Sz. Pusztovojt megszervezte a „Kruglik“ kísérleti nemesítő telepet. A kísérleti telep munkájában fő helyet a napraforgó nemesítése foglalta el, amelyet az egész országban és világszerte ismert tudós akadémikus: Vaszilijt Sztepanovic:( Pusztovojt kezdett el, és folytat a mai napig. Az intézetben fél évszázad alatt 128 fajtát állították elő, és több mint 200 agrotechnikai, 90 növényi betegségek és kártevők elleni eljárást és módszert dolgoztak ki. Kiindulva abból az elgondolásból, hogy bármely napraforgófajta hibridpopuláció, amelyben szabad megporzás esetén számtalan kombináció keletkezik, V. Sz. Pusztovojt kidolgozta a „sokszoros egyedkiváltsztás“ módszerét. Ez abból áll. hogy kiválasztják a populációból a pozitív bélyegek komplexusaival rendelkező biotípusokat. Az olajtartalom meghatározására új módszert dolgoztak ki, a „száraz maradvány“ alapján, amellyel lehetővé vált, hogy a magmintákat évente tízezrével vizsgálják meg. Az első eredmény az 1927-ben előállított Kruglik A—41 fajta volt, melynek olajtartalma elérte a 36 %-ot. Rövidesen ezután V. Sz. Pusztovojt 38—39 %, majd 1940-ben már 43 °/# olajtartalmú fajtát — a VNIIMK— 3519-est — állította elő. Ez nagy eredményt jelentett a napraforgónemesítés történetében. A nagy olajtartalomra történő nemesítés a mezőgazdasági tudományban és a gyakorlati termesztésben világszerte elismert tény. A nemesítés munkamódszerének tökéletesítése és a kutatások méretének • növelése lehetővé tette még nagyobb olajtartalmú, bőtermő és a szádor kártételének ellenálló fajták előállítását. A jelenkor legjobb és legnagyobb olajtartalmú fajták értékét (a Krasznodari Kutató Intézet 1953—1962 években végzett fajtaösszehasonlltő kísérleteinek átlagában) a táblázat mutatja. Fajta Tenyész- Növ. Olaj- Termés- Olaj idő nap magas- tartalom átlag qlha Ság cm % qlha Szmena 91 177 50,43 25,4 11,27 Peredovlk 92 177 50,50 25,3 11,24 VNIIMK 8931 93 179 48,87 25,3 10,76 VNIIMK 6540 93 181 47,74 25,7 10,72 Armavirszki 3497 94 186 47,86 25,2 10,51 VNIIMK 1646 95 190 46,70 25,1 10,24 VNIIMK 8883 90 172 45,52 24,8 9,84 Fajtajelölt (76) 92 196 53,11 27,2 12,73 A szarvasmarhatenyésztés népgazdasági jelentősége az egész világon az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Az állattenyésztés bruttó termelési értékéből 1961-ben 33,5 %-kal részesedett. Ezen arány megítélése érdekében említem meg, hogy 1960-ban Dániában 63 %, Hollandiában 59 %, Lengyelországban 53, az USA-ban 50, Észak, és Közép-Amerikában 53, európai átlagban 59, Dél-Amerikában 67, világátlagban pedig 54 %-át teszi ki az állattenyésztés bruttó termeléséből a szarvasmarhatenyésztés termelése, A világ szarvasmarhaállománya a háború előtt 889 millió, ezen belül Európa állománya 102 millió volt, 1960-ban 910 millióra, azaz 30 %-kal emelkedett a világ állománya, Európáé pedig 117 millióra, itt a szaporodás alig több 14 %-nftl. A Szovjetunió állománya a háború előtt 55,6 millió volt, 1960-ban 76,8 millióra növekedett. A világ legnagyobb szarvasmarhatartó állama India 158,7 millió darabbal*), utána az USA következik 97,1 millió darabbal. Harmadik a Szovjetunió, rajta kívül Európában a legnagyobb szarvasmarhatartó Franciaország, 19,4 millió állattal. A világ tehéntej termelése a háború előtt 193,7 millió tonna volt, 1960-ban pedig 310 millió tonna, ami 60 %-os növekedést jelent. Ezen belül Európa a háború előtt 92,3 millió tonnát termelt, míg 1960-ban 125 millió tonnát. Legnagyobb tejtermelő az USA 36 millió tonnával. Európában Franciaország 21 millió tonnával 611 az első helyen. A világ marha- és borjúhús termelése a háború előtt 16,6 millió tonna volt, 1960-ban 27,9 millió tonnára nőtt. Ezen belül Európáé 4,8 millió Megjegyzés: Az ENSZ élelmezésügyi bizottsága a legutolsó ülésén India lakosságának állati fehérjével történő ellátásával foglalkozott, mivél az indusok a tehenet szent állatnak tartják és húsát nem eszik meg! 1984, január 29. A szarvasmarhatenyésztés helyzete a világon és távlati kilátásai hazánkban tonnáról 6,3 millió tonnára növekedett. A világ hústermelésének 37,7 százaléka a marhahús. 1960-ban több mint 3,2 millió élőmarha került a világkereskedelmi forgalomba, ennek fele Európában. Legnagyobb exportőr ebben a cikkben Írország, amely 342 000 darab vágómarhát exportált az előbb említett évben, utána következik Dánia 35 000 darabbal. Jelentős mennyiséget exportál még Európában Jugoszlávia, 97 ezer darabot. A legnagyobb importőrök a Brit Nemzetközösség 508 000 darabbal, a Német Szövetségi Köztársaság 473 000 darabbal, Olaszország 37 200 darabbal. Marhahúsból legtöbbet exportálók: Argentlha 280 000 tonnát, Ausztrália 148 000 tonnát és Üj-Zéland 100 000 tonnát. Európában Dánia exportálja a legtöbb marhahúst (71 000 t.). A tej- és tejtermék világkereskedelmi formájával kapcsolatban leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a kapitalista Országokban a fogyasztáshoz képest a termelés erősebben növekedett, így az árak alácsonyabb színvonalra estek, és még a csekély termelési költséggel dolgozó tenyésztők is veszteségesen termelnek. Különösen áll ez á nyugat-európai államokra. Ezen a területen igen nagy szerepet tölt be a tejgazdaságokból származó jövedelem, mert a mezőgazdasági termelés teljes értékének 20—50 % közötti részét képviseli. A tejtermelés jövedelmezősége ezért döntő módon befolyásolja ezeknek az országoknak egész mezőgazdaságát. A tejtermelés és ezzel együtt az egész mezőgazdaság válságának elkerülése céljából mindent megtesznek annak érdekében, hogy a belső fogyasztás minél magasabb szintet érjen el, s a termelés növekedése ne haladja túl a fogyasztás növekedését. Ez mindeddig azért sikerült, mert a tej önköltségét az átlaghozamok növelése útján sikerült csökkenteni, ami a fogyasztási tejárak csökkentését is lehetővé tette. Ezek az országok tehénállományukat már az átlaghozam növekedésének megfelelően csökkentik, vagy pedig mint ezt újabban Nyugat-Németországban, Angliában és Franciaországban teszik, egyes üzemek a tejtermelésről az egyoldalú húsfajták tartására térnek át. A tej önköltségének csökkentését azonban mindeddig akadályozza a kisüzemek kicsi tehénlétszáma. Finnországban a gazdaságok 90 %-ában, Nyugat-Németországban 80 %-ában a tehenek száma 10-nél kevesebb. Svájci adatok szerint a tejtermékek ráfordításából 55 % takarmányköltség, 20 % munkaerőköltség. E két tényező közül a kis üzemek inkább csak a takarmányköltséget tudják csökkenteni a tej átlaghozamának növelése útján. A munkaerőköltséget nem, mert kis tehénállományukban nem tudják gazdaságosan kihasználni a gépesítést. Igen érdekes ez a tendencia, ami a nyugat-európai államokban, de különösen az Egyesült Államokban a tej- és tejtermékek fogyasztására az utóbbi években jellemző. A korábbi fogyasztói Ízlés a tej két fontos alkatrészét, a tejzsírt és a zsírmentes szárazanyagot tekintve megváltozott. A háború előtt a tej értéke csaknem kizárólag annak a zsírtartalmán múlott. Az USA-ban a tej Zsírtartalmának több mint 97 %-át használták emberi táplálkozásra, míg a zsírmentes szárazanyagnak csak a felét. A háború őta az egy főre jutó tejzslrfogyasztás kb. 14 %-kal csökkent, a zsírmentes szárazanyagé pedig 25 %-kal nőtt. Tizenöt európai állam fogyasztását összevetve a bpború előttihez viszonyítva az 1954—53. évek átlagában vajfogyasztás 1 %-kal, a sajtfogyasztás pedig 25 %-kal nőtt. A vaj és sajttermelés területén hasonló tendencia figyelhető meg a világ legnagyobb tejtermelő államaiban is. Így az 1948 —1952 évek átlagához viszonyítva 1961-ig pl. az USA-ban a vajtermelés 7 %-kal csökkent, a sajttermelés pedig 42 %-kal nőtt. A szarvasmarhatenyésztés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állattenyésztésében az első helyet foglalja el, egyben az egész mezőgazdaság egyik fontos láncszeme. Ezt bizonyltja a 100 ha mezőgazdasági területre eső állatsűrűség is, szarvasmarhából 60,4 (ebből 28,2 db a tehén) jut 1 ha-ra. 1962-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szarvasmarhaállománya 4 518 291 volt, ebből 2 061712 tehén. A szarvasmarhaállomány túlnyomó részét a nagyüzemi állattenyésztési technika lehetőségeinek kihasználásával szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben, közös istállóban tartják. Az évi átlagos tejhozam 1900 kg. Ez az alacsony tejhozam nem felel meg a tehenészetekben tartott tehenek optimális tejtermelőképességének. Fokozott takarmánytermesztéssel az átlagos tejhozam rövid időn belül lényegesen növelhető. Hazánk területének nagyobb részén eredetileg tenyésztett rövid szarvú marhát a múlt évszázad végén, valamint az azt követő években a főként Svájcból behozott fajtákkal — berni és szimmentáli fajtával — keresztezték, vagy kiszorították. A csehszlovák szarvasmarha több mint 30 éves nemesítése és a fajta szétszórtság megszüntetése után megteremtették a cseh országrészekben a hármas: hús-, tej- és erőtermelő hasznosítású vörös tarka fajta alapjait. Ez a fajta hasonlít legjobban a nemesítéshez felhasznált berni és szimmentáli szarvas, marhafajtákra. Az eredeti vörös, hfblneci, kravarskói és az alföldi szürke (Délkelet-Szlovákiában) fajták csak kis létszámban maradnak fenn. Szlovákiában a fajtsszétszórtság megszüntetése után túlsúlyba került az alföldre és az ország középső vidékeire behozott szimmentáli, valamint a hegyvidéki és az előhegység! vidékekre behozott plnzgaui fajta. Ezek a fajták a helyi szarvasmarha fajtákkal végzett iajtaátalakltó keresztezés révén terjedtek el. Csehszlovákiában az állattenyésztői munka a múltban főként a lótenyésztésre korlátozódott. Csak a múlt század második felében kezdtek a többi gazdasági állatfaj nemesítésével is foglalkozni. Ennek keretei azonban nagyon korlátozottak voltak. A szervezett teljesítmény-ellenőrzés az 1903 —1905-Ös években; majd különösen az első világháború utáni években kezdődött. A háború utáni évek sokatígérő fejlődését megzavarta a második világv háború és annak következményei. A rendszeres szelekcióhoz és a tenyésztési módszerek alkalmazásához új előfeltételeket teremtettek az állattenyésztés fejlesztésére 1950-ben kiadott rendelettel, valamint a szövetkezetek és az állami gazdaságok tenyésztési szakosítására irányuló intézkedésekkel. A tenyésztési munka fejlődésének fontos mutatója a teljesítmény-ellenőrzés intenzitása és eredményei. Az első világháború előtt Cseh- és Morvaországban az egész tehénállománynak csak 0,06 %-a állott ellenőrzés alatt. Az ellenőrzést ebben az időszakban kevés tehenészet tekintette saját ügyének. 1923-tól kezdődően a teljesítmény-ellenőrzést lényegesen kiterjesztették. A második világháború előtti legnagyobb tejtermelést — 2858 kg tej, 3,83 % zsírtartalommal — 1938-ban érték el, amikor az egész tehénállomány 2,28 százaléka állott ellenőrzés alatt, A tejelés ellenőrzése a másódik világháború Után különösen 1955-től kezdődően lényegesen kibővült. 1961- ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban elsőfokú tejelés-ellenőrzés alatt 142 58.) tehén, másodfokú alatt 239 681 tehén, harmadfokú alatt pedig 880 851 tehén állott, Az egész tehénállománynak 69,1 %-a állott valamelyik fokozatú tejelés-ellenőrzés alatt. Az első fokozatú tejelés-ellenőrzésben 2742 kg átlagos évi tejhozamot értek el. A szarvásmarhatenyísztésre összesen 197 törzsállattenyésztő és 264 állattenyésztő gazdaságot szakosítottak. 1961-ben a törzsállattenyésztő gazdaságokban tehenenkint átlagosan 3160 kg tejhozamot értek el. Molnár F. A következő években a Szmena- és a Peredovík-fajták nagymértékű elterjedésével számolnak. A nemesített nagy olajtartalmú napraforgófajták köztermesztésbe vételével a Szovjetunióban az olajgyári feldolgozásra kerülő napraforgómag olajtartalma 1961-re — 1940-hez viszonyítva — átlagban 11,8 %-kal növekedett abszolút-, illetve 41 %-kal relatív erteKDen Kirejezve. tvnnex jelentőségét és méreteit a következő számítás mutatja: ha 1961-ben az 1940. évi fajtákat termesztették volna, akkor az 1961. évi összes olajtermés eléréséhez kielégítésül közel 2 millió hektár területet kellett volna napraforgóval bevetni és megművelni. Dr. Botos Lajos —
