Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-29 / 9. szám
Harcoljunk a tervfeladatok teljesítéséért A lakosság ellátása Az 1964. évi népgazdasági terv a kiskereskedelmi forgalom 2,8 százalékos növelését irányozza elő, mégpedig az élelmiszerek eladása 3,9 százalékkal, az iparcikkeké 1,5 százalékkal és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások mérete 4,7 százalékkal emelkedik. A lakosság anyagi szükségletei kielégítésének mértéke nem csupán a fogyasztás tervszerű növelésétől függ. A Központi Bizottság határozottan felszólítja az illetékes szerveket és a dolgozókat, hogy ésszerűen használják ki feldolgozó iparunk termelőképességét, munkásaink és technikusaink tudását, ügyességét, kultúránk munkáját annak érdekében, hogy csökkentsék az anyagszükségletet, a kitűzőt terven felül teljesítsék a közszükségleti Iparcikkek termelését, főleg azokban az árufajtákban, amelyekben hosszabb ideje hiány tapasztalható. Ugyanakkor jobban kell ellátni a piacot közszükségleti cikkekkel, elsőrendű minőségű divat- és technikai újdonságokkal. A szolgáltatások területén a következő intézkedésekre van szükség: Lényegesen javítsák meg a szolgáltatások és javítások minőségét, bővítsék ki hálózatukat, sürgősen oldják meg műszaki fejlesztésüket, egyszerűsítsék a vezetést, a tervezést és a pénzügyi ellátás módszereit, hogy megfeleljenek e szakasz sajátos gazdasági feltételeinek; — toborozzanak további dolgozókat, nyugdíjasok, csökkent munkaképességű személyek, háztartásbeli asszonyok, valamint olyan személyek soraiból, akik rendes munkaidejük letelte után akarnak dolgozni a szolgáltatási vállalatokban; teremtsék meg ehhez a szükséges feltételeket, tegyék lehetővé a rövidebb munkaidőt, dolgozzák ki a díjazások alkalmas formáját, hogy a bér elsősorban a teljesítmények fokozását, a munka minőségének javítását, a határidők lerövidítését szolgálja; — a kisipari munkák területén (javítások, fehérnemű-mosás, borbélyok, csecse-becsék gyártása stb.), ahol a községi vállalatok révén nem érhető el kellő javulás, elégítsék ki a lakosik szükségleteit a helyi nemzeti bizottság üzemeiben. Kis községekben, ahol nem célszerű nemzeti bizottsági üzemeket létesíteni, e munkát nyugdíjasok, háztartásbeli személyek is elvégezhetik, vagy olyan személyek, akik a nemzeti bizottság engedélyével szerződésesen végzik el teendőiket, és a bevétel egy részét a nemzeti bizottságnak adják át. Az anyagi érdekeltségről A CSKP KB-nak plénuma szükségesnek tartja, hogy a párt XII. konggresszusának határozata! szerint aktív bérpolitikával támogassuk népgazdaságunk folyamatos fejlődését, biztosítsuk hatékonyabb anyagi érdekeltségét a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint. Az 1964. évi terv előirányzata szerint népgazdaságunkban az átlagbérek 1,3 százalékkal emelkednek, mégpedig az iparban 1 százalékkal és az építőiparban 1,9 százalékkal. A bérezésnek fokozott szerepet kell játszania abban, hogy jobban kielégítsük a társadalom szükségleteit, teljesítsük a műszaki fejlesztés feladatait, idejekorán megvalósítsuk a döntő fontosságú beruházásokat, fokozzuk a munka termelékenységét, megjavítsuk a termelés minőségét, a legnagyobb gazdaságosság elvét érvényesítsük és a munkaerőket a népgazdaság szükségeletei szerint elosztva biztosítsuk a kulcsipar részére. Hogy reális legyen az 1965. évi népgazdasági terv Az 1965. évi terv kidolgozása megköveteli, hogy kellő időelőnyben oldjuk meg a terv alapvető összefüggéseit, kellő tartalékokat alakítsunk ki saját gazdasági forrásaink teljes kihasználásával. A népgazdaság további fejlődése érdekében feltétlenül szükséges, hogy az 1965. évi terv további határozott változásokat hozzon a népgazdaság •xtenzív fejlődésétől az intenzív fejlesztéshez vezető átmenet útján. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a kormány, a minisztériumok, a központi szervek é3 vállalatok munkáját a párt, és a szakszervezeti szervek széleskörű támogatásával arra irányítsa, hogy kellő időelőnnyel dolgozzák ki és 1965-ben egész népgazdaságunkban érvényesítsék a következő irányelveket; — az egyes minisztériumok és vállalatok teljes mértékben felelősek a társadalmilag, és gazdaságilag szükséges, kiváló minőségű, műszakilag fejlett színvonalú termelésért, nem engedhető meg, hogy olyan árúkat termeljenek, amelyek elhelyezését nem biztosították; — oldják meg népgazdaságunk szerkezeti változásait, elsősorban a mezőgazdaság és a vegyipar fejlődésének lényeges meggyorsulásával, a kohászati termelés szerkezetének megjavításával; — a társadalmi termelés fejlesztését a legnagyobb mértékben a munkatermelékenység növelésével biztosítsák, a feladat teljesítését szolgálja a műszaki fejlesztés, a technológia és más műszaki-szervezési intézkedések; — a termelést továbbra is összpontosítsák műszakilag fejlett üzemekbe, a műszakok számának növelésével teljes mértékben használják ki kapacitásukat, s állítsák le a termelést az elavult, nem gazdaságos üzemekben; lényegesen tovább kell fokozni a nyersanyagok, egyéb anyagok és energia hatékony kihasználását; vessenek véget a termelőeszközök extenzív kihasználásának, juttassanak érvényre olyan intézkedéseket, amelyek népgazdaságunk állóalapjainak állandó fokozott kihasználását szolgálják. Ezek az irányelvek kifejezésre juttatják azt a törekvésünket, hogy egyre nagyobb súlyt helyezzünk gazdaságunk fejlesztésének minőségi tényezőire; érvényesítésük érdekében az Állami Tervbizottság a minisztériumokkal szoros együttműködésben kellő időelőnnyel szervezze meg gazdaságunk 1965. évi lehetőségeinek reális felmérését, számba véve a rendelkezésünkre álló erőforrások maximális kihasználását a munkatermelékenység fokozása, az anyagfogyasztás csökkentése, az állóalapok kihasználása érdekében; e felmérés eredménlei szerint állapítsák meg a fejlődés ütemét. Ennek alapján tisztázzák az első negyedév végéig a beruházási építkezések, a műszaki fejlesztés és a külkeereskedelem alapvető irányait, hogy megszilárdítsák elsősorban a hosszú gyártási ciklusú termelési ágak, nevezetesen a nehézgépipar viszonyait. . Az 1965. évi fejlesztési problémák idejekoráni megoldásának valamennyi gazdasági szerv szoros együttműködésével azt kell eredményeznie, hogy az 1965. évi tervet idejében, az év kezdete előtt kidolgozzák és felbontsák. A pártszervezetekhez és valamennyi dolgozóhoz! Majd a továbbiakban a határozat a pártmunka tartalmával foglalkozik és hangsúlyozza; Ügyeljünk arra, hogy a népgazdaság irányításánál a pártmunka tartalma eléggé kézzelfogható legyen, hogy a párt szervei és szervezetei politikai munkájukat a fő feladatokra összpontosítsák, megmagyarázák őket minden dolgozónak. Figyelmet érdemel főleg a pártszervezetek munkájának gyakorlati oldala annak érdekében, hogy hatáskörükben érvényre juttassák a CSKP KB határozatait és ellenőrizzék teljesítésüket. Határozottan véget kell vetni a meddő ülésezéseknek, formális tanácskozásoknak, és határozat-hozataloknak, amelyekben ugyan kifejezik teljes egyetértésüket a KB határozataival, de nem fejezik ki kézzelfoghatóan, mik a feladatai az egyes párttagoknak, mire kötelesek és miért felelősek. A gazdaság pártirányításában következetesen érvényesítsük a demokratikus centralizmus egyik fontos alapelvét — az egyszemélyes felelős vezetés elvét, és vessünk véget annak az állapotnak, hogy a párt szervei és e szervek dolgozói akár azért, mert hatáiyzottabban igyekeznek megoldani a jelenlegi problémákat, vagy egyes gazdasági funkcionáriusok tanácstalansága következtében a politikai vezetés feladatát összetévesztik a gazdasági szervek és dolgozóik helyett való követlen döntéssel. Ugyanilyen helytelen, ha a párt szervezetei az események uszályába kerülnek és elégtelenül érvényesítik vezető szerepüket. A párt arra törekszik, hogy megtaláljuk népgazdaságunk fejlesztésének legjárhatóbb útjait. Ennek megfelelően harcolni kell azért, hogy az elért eredményeket nem csupán a termelés mennyiségével, hanem elsősorban minőségével és műszaki színvonalával, önköltségekkel és munkatermelékenységgel mérjék, s számba vegyék, hogyan elégítik ki a termelés, a népgazdaság, nevezetesen a beruházási építkezések, a hazai piac és a külkereskedelem (szükségleteit, Vonjuk le a’ kellő következtetéseket olyan jelenségekről, amelyek fegyelmezetlenségből erednek, mint például a selejt hányadának emelkedése, a gyártmányok hiányos minősége, a munkaidő ki nem használása, mulasztások, a gépgk parlagon hevertetése, fölösleges túlórázás, a műszaki ellenőrzés szerepének gyöngítése. A pártellenőrzés teljességét és hatékonyságát elsősorban abban lássuk, hogy egybekapcsoljuk konkrét és névszerinti megállapításokkal, ki mikorra mit tesz a megállapított hibák orvoslása érdekében, hogy a feltárt fonákságok ne ismétlődjenek meg. Harcoljunk azért, hogy a pártellenörzés ne csupán a funkcionáriusok szűk körének ügye legyen, hanem minden kommunista dolga, a taggyűlések tanácskozásainak tárgya, s hogy a dolgozókat közvetlenül bevonja a technológiai és munkafegyelem megszilárdításába, hogy fokozza a vállalat vagy az üzem összesített eredményeiért való felelősségeiket. A pártszervezetnek a gyakorlati munkában kell érvényesítenie azt az elvet, hogy az ellenőrzés a nép dolga. Ettől függ a politikai tömegmunka hatékonysága, a kihasználatlan erőforrások és tartalékok mozgósításánál, a dolgozók bevonása a vezetés és igazgatás munkájába; ettől függ a pártszervezet tekintélye is a pártonkívüliek előtt. A Központi Bizottság azzal a nyomatékos felhívással fordul a kommunistákhoz, minden dolgozóhoz, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatában indítsanak elszánt harcot a tervfeladatok teljesítéséért, fokozzák erőfeszítéseiket a társadalmi munka termelékenységének növelése érdekében. E követelmény érvényre juttatásával összefüggnek olyan múlhatatlan intézkedések is, mint például a mun-1964. január 29. kahely és a munkabeosztás megváltőztatása, a szakképzettséggel szemben támasztott nagyobb igények stb. Mindez elkerülhetetlen, ha meg akarjuk valósítani a termelés szakosítását és összpontosítását, a munkaerők múlhatatlanul szükséges újraelosztását, a fölösleges közbeeső adminisztratív láncszemek kiküszöbölését, új technika, új gyártmányok bevezetését. E változások lehetővé teszik a termelőerők további fejlődését hazánkban. Ezzel kapcsolatban a Központi Bizottság föltétlenül szükségesnek tartja, hogy határozotabban harcoljunk a bér- és munkafegyelem, a technológiai fegyelem betartásáért, a szocialista munkaerkölcsért. Az utóbbi A Központi Bizottság szilárdan hiszi, hogy a kommunisták és valamennyi dolgozó helyesen értelmezi az 1964. évi állami terv teljesítésére, a népgazdaság további fejlődésének biztosítására irányuló erőfeszítéseink jelentőségét. A Központi Bizottság felhívja a kommunistákat, hogy egész hazánkban szervezzenek nagy, egységes céltudatos mozgalmat. Példás munkájukkal, meggyőző szavukkal nyerjenek meg minden dolgozót, hogy tevékenyen vegyen részt a Központi Bizottság határozatának teljesítésében. Vajon sikerül-e olyan jókedvűen táncra perdülniük a „Munkaérdemrend" kitüntetés örömére, mint a múlt évben kapott kitüntetés alkalmával. Sikerül-e? A Galántai Közszolgáltatási Üzem már nem egyszer részesült megérdemelt kitüntetésben és dolgozói most a Munkaérdemrendért küzdenek. A mosodájukról lehetne a legtöbbet beszélni, hiszen ők is erről mondhatnak legtöbbet. Megtudjuk, hogy már harmincnyolc begyűjtőhelyük van a járás falvaiban. Az ilyen begyűjtöhelyeken rendszerint olyan asszonyt alkalmaznak, aki lakásából egy helyiséget az üzem rendeltetésére ' bocsát. Napi négyórás munkaidő alatt ezek az asszonyok 400—600 koronát keresnek havonta. S ha az eredmények mindenhol mégsem valami fényesek, azért a helybeli NB felelős. Hogy milyen sok függ a nemzeti bizottságoktól, azt legjobban néhány számadat szemlélteti. Az elmúlt év folyamán járásunk községeiben egy személyre átlagosan ennyit mostak a galántai üzemben: Galánta 8,06 kg, Taksony 2,33, Sered 2,32, Vágsellye 2,02, Diószeg 1,98, Kajal 1,72 kg És most lássuk a legroszszabbakat: Negyed 0,30 kg, Sókszelőce 0,38, Nagyfödémes 0,38, Pusté Ül'any 0,43 kg és még így folytathatnánk sokáig. . ' .................... .; “ 4 tg Ez a különbség, mindenkinek a szemébe ötlik, csak azoknak a helyi szerveknek nem, akikhez címézve van! A Galántai Közszolgáltatási Üzem minden tőle telhetőt megtesz, hogy járásunkban az asszonyok munkáján könnyítsen, tehát joggal elvárhatja falvaink illetékeseinek segítségét! Megtudjuk továbbá, hogy televíziójavító üzemrészleg munkáját nagyon megnehezíti az alkatrészhiány. Talán ezen is lehetne segíteni egy kis jóakarattal." S hogy visszatérjünk fő problémájukhoz, a mosodához, elmondjuk még, meg a mosás minőségéről. Szinte érthogy saját szemünkkel győződtünk hetetlen, hogy még mindig sok faluban idegenkednek mosodába adni a fehérneműt. Az említett üzem vezetősége tisztában van vele, hogy nekik szebben kell mosniuk, vasalniuk, mint a háziasszonyoknak. Ha például a mosodából kihozott fehérneműn valami foltot találnak, mindjárt kész a lesújtó kritika. Ha viszont az otthon mosott fehérneműn marad valami, akkor hajlandók szemet hunyni. Legyünk tehát igazságosak magunkkal és a mosoda dolgozóival szemben is. Vegyük tekintetbe segíteniakarásukat, hogy több idő jusson a dolgozó asszonyok számára. Az üzem dolgozóinak pedig szívből kívánjuk, hogy nyerjék el azt a kitüntetést, amelyre vágynak. N, L. (Galánta)' A gyógyfürdőkezelés ujjárendezése Munkaviszonyban álló dolgozók számára a körzeti vagy az állandó kezelőorvos nyújtja be a javaslatot győgyfürdőkezelésre. Az előnyomtatott kérdőíven kitöltött javaslatot legkésőbb minden év november 15-ig kell az orvosnak továbbítania, hogy páciense a rákövetkező év folyamán beutalást kaphasson: A november 15-e után benyújtott javaslatot csak akkor veszik figyelembe,. ha a beteg gyógyfürdőkezeltetése sürgősen indokolt és nem tűr halasztást. A fürdőhelyre szóló beutalás elnyeréséhez az orvosi javaslaton kívül a vállalat üzemi bizottságának véleményezése is szükséges. Előnyben részesülnek az ún. „kereszttel“ megjelölt betegségekben szenvedők, az egészségügyi intézmények gyógykezelésében álló és a munkaképtelen betegek. A kiválasztásnál ugyancsak tekintettel vannak a legjobb és legérdemesebb dolgozókra, valamint azok családtagjaira. A munkaviszonyban álló munkaképes és munkaképtelen alkalmazottak gyógyfürdőkezeltetésének tartamát általában azok szabadságába számítják be. Kivételt képeznek az említett, „kereszttel“ megjelölt betegségekben szenvedők, akiknek beutalását azonban az illetékes orvosi véleményező bizottságnak kell javasolnia. A gyógyfürdőkezelés időtartama a betegség természetéhez képest 21, 25 vagy 28 napot tesz ki. A gyógyfürdőkezelést engedélyező szakszervezeti szervek megtérítik a beutalt betegek útiköltségét oda és vissza. A nem dolgozó járadékosok gyógyfürdőkezelését állandó kezelőorvosuk hivatott javasolni egész éven át, benyújtási határidő nélkül, a kezelés sürgősségéhez képest. Javaslatát az orvos a páciens lakhelye szerint illetékes nemzeti bizottság szociális főosztályához adja be. A nem dolgozó járadékosok útiköltségét oda és viszsza a fürdőigazgatóság téríti meg. EFSZ-tagoknak és családtagjaiknak is engedélyezhetnek győgyfürdőkezelést és az útiköltségek megtérítését oda s vissza a szociális gondoskodás számlájára az Állami Egészségügyi Igazgatóság gyógyfürdőberendezéséiben, ha azt egészségi állapotuk megköveteli és ha ezen szociális juttatás nem ellenkezik az EFSZ-tagok szociális biztosításáról szóló 32/1962 Zb. számú törvény rendelkezéseivel (amelyeket 1962 márciusában két ízben is ismertettünk lapunkban). Az új irányelvek a továbbiakban meghatározzák a vagyontalan személyek gyógyfürdőkezeltetésének feltételeit. Azt is meghatározzák, milyen esetekben fedezhetők a vállalati vagy szövetkezeti alapból a betegek gyógyfürdőkezelési költségei egészben vagy részben. A fentiekből nyilvánvaló, hogy Syőgyfürdőinkben az arra jogosult és rászoruló betegek díjmentesen teljes kórházi ápolásban, orvosi kivizsgálásban és gyógykezelésben, lakásban és élelmezésben részesülnek. A kizárólag kezelésre bejáró betegeknek ún. ambuláns gyógykezelését a gyógyfürdők csak kivételes esetekben vagy akkor engedélyezhetik, ha történetesen nem rendelkeznek elegendő fekhellyel pácienseik számára. A gyógyfürdőkezelésnek ez a módja ismét kétféle lehet: vagy orvosi kivizsgálást, gyógykezelést és élelmezést, vagy csak orvosi kivizsgálást és gyógykezelést (élelmezés nélkül) nyújtanak a betegeknek. Az előbbi esetben elszállásolásról, az utóbbiban elszállásolásról és élelmezésről tartoznak a páciensek saját költségükön gondoskodni. Bővebbet a „Gyógyfürdőkezelésről szóló gondoskodás irányelvei“ tartalmaznak, amelyek 1964. január 1-én léptek életbe. Felvilágosítást nyújtanak ugyancsak a nemzeti bizottságok szociális osBtályai, K. E. (Befejezés az 1. oldalról) gazdálkodjunk gondosan a takarmányokkal, s ezáltal növeljük lényegesen a sertések súlygyarapodását és a baromfifélék hasznát; a takarmánykeverékekkel elsősorban azokat í mezőgazdasági üzemeket lássák el ahol megvan annak biztosítása, hogj a takarmányt az egész hizlalási időszakban hatékonyan kihasználják. időben egyre gyakrabban megnyilvánuló ösztönösség, fegyelmezetlenség, gondatlanság és közömbösség árt a népgazdaságunk fejlesztésére irányuló törekvéseknek.
