Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-25 / 8. szám

Nem ér a nevem Az autóbusz falja a kilométereket. Jókedélyű ipolymentiek hányják-vetik a múlt évet és az ifjú év bemutatko­zását. Sokféle ember vegyül így utazás közben. Egymásba feledkezett szerel­mespárok, idős nénikék, bányászok, „kikopott" szövetkezeti tagok, titkár, instruktor és egy meghúzódó, fülelő riporter. Persze, a vita eleje mindig a bor és az asszony. Mert a jó palócok azt tartják, a kettő nélkül nem ér az élet egy fabatkát sem. Mert minek is él az ember, ha olykor-olykor nem öntheti borba, asszonyba bánatát. — Tart-e még az Óthelló? - kérdi egy hetyke, borízű hangon a nagy­­bajuszostól.- Verd a csúfot csak te a saját borodba! Az enyém szelíd. És a Mi újság Dániában ? 1962-ben nem vittek be Dániába egyetlen naposcsibét sem külföldről. Az Országos Baromfitenyésztési Bi­zottság azonban a tenyésztés elő­mozdítása érdekében újra a napos­csibe-behozatal mellett döntött. Pulykapipéket is importálnak. 1962-ben 121 állományban fellé­pett a baromfipestis. Az állatokat mind levágták, a tulajdonosokat kárpótolták. Egyes keltetőket pes­tisgyanúsnak minősítettek. A múlt év végén ivadékvizsgáló állomást avattak fel Eaverholmban. Százhatvannyolc ivadékcsoportnak — egyenként IS tojó — van itt he­lye. Összesen 2300 tojó eredményét vizsgálhatják itt meg. A tenyésztők áprilisban 25 frissen kelt, ellenőr­zött csibét küldenek be az állomás­ra egész, és féltestvérekből. A csir­kék szeptemberig a nevelőkben van­nak, ahol elsősorban növekedési erélyűket ellenőrzik. Szeptemberben kerülnek a tojóellenőrzőbe, ahol 11 hónapig maradnak, majd levágásra kerülnek. (Dt. Gefl.-Wirtsch.) második lityinél gyújt, — tromfot vissza a nagybajuszú. — No, szeretném látni a hordóját! Bizonyára cukorral oltotta be.- Eljöhetsz, fiam, akár holnap. Julis nőnéd szívesen fogad. Tűzről pattant menyecske ó, nem olyan mint ezek a mostaniak...- Nono, — horkan fel az ifjú ge­neráció — a mi asszonyaink ereiben sem tej csörgedez. — Jó, jó, ne vesszünk össze, — szól békítöleg az öreg. - Inkább vitázzunk a döntetlenről. Erre mindannyian kuncognak, ne­vetnek. Van, aki elkomolyodik, mert ennek se vége, se hossza, tán még Benedek Elek, a híres mesemondó sem tudta volna elmondani.- Az a bajotok, hogy nem tudtatok gólt rúgni - élcelődik Múlik József, az Ipoly'nidvégi Helyi Nemzeti Bizott­ság titkára. Emiatt Nagyfalun az osz­talék döntetlen, tehát nulla., — Jó nektek, — sóhajt a kikopott szövetkezet es. - Tele vagytok jó ká­derekkel, de nálunk!...- Semmi az egész. Meg kell tanul­ni dolgozni. Mi is sokáig nem tudtuk a gólt berúgni. Most a 10 korona elő­leghez még 9—10 korona osztalék jön. Pedig nálunk sem fenékig tejfel az élet. — Én meg a napi keresetem oda­adhattam volna egy-két kiló uborká­ért — panaszolja amaz. — Nem dicsekszem — emeli fel a hangját a titkár, - de a Pecsérke család 17 000 korona osztalékot kap, a Túri család pedig 13 000-et. Asze­rint, ki mennyit dolgozott.- Ez aztán szép összeg! - hagyják jóvá bólogatva a vitázók. — Én sem utaznék most az autó­buszban, ha nálunk is így volna, — szól kissé leverten a volt szövetkeze­­tes.- No de, jó lesz már ... — biztatja a titkár. - A szécsénkei szövetkezet szárnya alá kerültök. Azok majd meg­mutatják, hogyan kell gazdálkodni. A minőségi termelésért.... A rozsnyói járásban működő szocia­lista munkabrigádok, meíyek 5637 tag­gal 467 kollektívát tesznek ki, konfe­renciára gyűltek össze, hogy értékel­jék azt a munkát, melyet az 1963-as évre kötelezettségként vállaltak. A beszámolót H a j c s i József elv­társ tartotta. Beszédében rámutatott azokra az eredményekre, melyeket a munkabrigádok a múlt évben elértek, valamint a fogyatékosságokra, ami ál­tal az egyes munkaszakaszokon lema­radás mutatkozott. A versenyző kollektívákból 171 el­nyerte a megtisztelő címet és mun­kásságuk során bebizonyították, hogy érdemesek rá, főleg azok, akik saját üzemükben vállalt feladataikon kívül — mint védnökség! üzem dolgozói — a mezőgazdasági üzemekben is segít­séget nyújtottak. A szocialista munkabrigádok aktivi­tása az új évben sem csökken, sőt újabb kötelezettségvállalásokkal lép­tek fel. Kiemelkedő a szilicei „Vörös Lobo­gó“ szövetkezet komplexbrigádjának vállalása, mely az eddig elért maga­sabb mennyiségi szint mellett a mun­ka minőségének megjavítására is tö­— Ki tudja, hogy sikerűi az egye­sítés? — Menni kell annak, komám! Fő a fegyelem! Mi most a normaszilárdí­tással a munkafegyelmet szilárdítjuk. Munkaegységenként legalább 30 koro­nát tervezünk. Hadd húzza munkába az embereket. — Bíz ez a legjob bíztató, — hagy­ják jóvá a vitázók. Hirtelen fékez az autóbusz. Megsza­kad a beszéd fonala, de egy nehéz bőrtáskát cipelő ember újra mozgásba hozza a lankadókat. — Szervusztok, gyerekek! Miért vágtok olyan bús képet? Talán elfo­gyott a borotok? Mondjatok valami­lyen újságot. — Te talán többet mondhatnál. Na­ponta járod a szövetkezeteket — vág vissza valaki. — Hát éppen találkozom eggyel­­mással. Sok a baj, a gond. — Talán nem megy a gépjavítás? — Azzal nincs nagy hiba. Van itt gép elég. Csak a kihasználás ... azzal van baj. Higyjétek el, míg Nagykür­tösön megvolt a gépállomás, idejében elvégeztük az őszi munkákat. Pedig akkor kevesebb gépünk volt. — Elvittétek a szövetkezetekből a pénzt — veti közbe egy másik. — Ki hiszi el ma már ezt a mesét? Mindenki nagyot nevet, sokan kun­cognak. — Hát képzeljétek, gyerekek, a Nagykiirtösi Gépállomáshoz 46 szövet­kezet tartozott és akkor csak 16 her­nyótalpas traktorunk volt. Az őszi mélyszántást mégis idejében elvégez­tük. Most meg 13 szövetkezetnek 17 hernyótalpasa van. És most kapasz­kodjatok meg: ezen a szép őszön 90 hektáron nem végezték el a mély­­szakiált: Bizony erre mindenki felszisszen. — Itt kell keresni a döntetlen első okát - szögezi le a titkár. Üjra fékez az autóbusz. A vígkedélyű instruktor leszállás közben még visz­­szakiált. — Jó utazást! Egyet-mást elárul­tam, de .azért nem szóltam semmit. Tudjátok, ha valami■ baj lenne, nem ér a nevem!.. BÁLLÁ JÓZSEF rekszik. Az üzemanyag fogyasztást 1,5 %-kal csökkentik és szélesebb körben használják ki az új technoló­gia alkalmazásának lehetőségeit. A komplexbrigád tagjai minden sza­bad idejüket tudásuk fejlesztésére fordítják, hogy ezzel is hozzájárulja­nak a szövetkezet termelési szintjé­nek magasabbra emeléséhez. Értékes továbbá a Rozsnyói Állami Gazdaság komplexbrigádjának kötele­zettségvállalása; a brigád tagjai szo­cialista gondozásba vették a gépeket. Ez a brigád azt a termelési feladatot vállalta, hogy teljesen kihasználja a meglévő gépeket, ami lényegesen csökkenti az egy termékegységre eső élőmunka ráfordítást, valamint a ter­melési költséget. (jab) A kenyheci szövetkezet versenyfelhívását IHHQV Teljesítsük egyenletesen Ibívbí A kenyheci szövetkezetesek ver­senyre hívták fel a kassai járás mezőgazdasági üzemeit a tejeladási terv egyenletes teljesítése szem­pontjából. Külön figyelmet szen­telnek a téli időszakra, hogy ne legyen lemaradás. A versenyfelhívásnak megfele­lően kötelezettséget vállaltak ha­zánk felszabadulásának 19. évfor­dulója tiszteletére: december tize­dikére teljesítik tejeladási tervü­ket, s az év végéig további 15 000 litert adnak el közellátás céljaira. Ebből 6000 litert az első negyed­évben. Az egyenletes tejteljesítéshez megteremtették a feltételeket. A teheneket hasznosságuk szerint csoportosították, és minden cso­portra külön kidolgozták a takar­mányadagot, melynek betartását rendszeresen ellenőrzik. Az abrak­takarmányt, melyet a felvásárló üzemtől kapnak, azokkal a tehe­nekkel etetik fel, amelyek ebben az időben 8 literen felül adnak. A rostos takarmányt élesztősítéssel ízesítik, de rendszeresen felhasz­nálják a rendelkezésükre álló ás­ványi sókat is. A malacokkal egy­általán, a borjúkkal 4 hetes kortól nem etetnek teljes tejet, hanem egalizáltat Galacid keverékkel. A nyári takarmányozási időszakra át­térve 25 hektár őszi keveréken fog­ják legeltetni a teheneket villany­­pásztor segítségével. A terv teljesítésébe belekapcso­lódtak a háztáji tehéntartók is. Aki legtöbb tejet ad el, 150, a második 100 és a harmadik 50 kilogramm szemestakarmányt kap. A szövetkezet tehéngondozói és fejői a kifejt tej mennyisége és minősége (zsírtartalom) arányá­ban kapják a jutalmazást. A ter­ven felüli tejért (3,6 %-os zsírtar­talom mellett) literenként 0,45 ko­ronát kapnak minden hónap végén. Reméljük, hogy a járás szövet­kezetei és állami gazdaságai részé­ről teljes megértésre talál felhí­vásunk és mindent megtesznek a terv egyenletes teljesítéséért. (Jablonpi) aBBBRHBBBBBBBBBEBBBBBBBKiSBBBBBBGaSiBBaBRBSiSaailä&aaa Pista bácsi Ik szövetkezet egyik legfontosabb év végi feladata az alapok fel­töltése, mert ezzel biztosítják a jövő évi gazdálkodás bővített újratermelé­sét. A szilicei szövetkezetben már szo­kássá vált, hogy minden alapot a leg­felsőbb határig feltöltenek. Az idén is Így lesz. Még az év végi mérleg nem készült el, de már így is tudják, hogy kb. mennyi összeg jut az egyes ala­pokra és ezeket mire használják föl. AZ OSZTHATATLAN ALAP feltöltése az egyik legfontosabb fel­adat. Hogy a tiszta jövedelem hány százalékát kell ide juttatni, erre meg­határozott szabály van. Szilicén a tisz­ta jövedelem 16 °/o-át adják az oszt­hatatlan alapba. Idén ez kb. 450 000 koronát tesz ki. Ebből az összegből fedezi a szövetkezet termelési eszkö­zeinek vásárlását, gyarapítását. A fenti összegből kb. 140 000 koro­náért gépeket vásárolnak. A szövetke­zet már eléggé jól gépesített, de a termelésben a gépek állandó kopás­nak, elhasználódásnak vannak kitéve, így mindig utánpótlásra van szükség. Az. idei vásárlási tervben szerepel: traktor, pótkocsi, szecskavágó, mér­leg, önkötözőgép stb. vásárlása. A gé­pek főjavítására 60 000 koronát ter­veztek. A felmaradó összeget állatvásárlásra fordítják. Főleg a tagoktól vásárolnak állatokat, mert így a tagság is el tud­ja adni a háztáji tehéntől lett borjút és a szövetkezet is jól jár, mert az állatállományát előbb tudja kicserél­ni. A KÖNYVELÉSI NYILVÁNTARTÁSBAN szereplő számlák szerint ezután a ve­tő- és ültetőalap következik. Ezt az alapot két részre oszthatjuk. Az első részbe tartozik egy olyan elkülönített természetbeni mennyiség, pl. búza, burgonya stb., amit a rászoruló szö­vetkezeti tagok kisegítésére használ­nak föl. Például idős, már munkakép­telen vagy hosszabb ideig beteges­kedő szövetkezeti tagok kapnak be­lőle — mert betegségük* miatt nem tudják megszerezni a szükséges mun­kaegységet, így az érte járó termé­szetbenit sem kaphatják meg. A szi­licei szövetkezet a valóságban ezt az Ä jövő évi gazdálkodás biztosítéka alapot nem alkalmazza, mert jelenleg nincs olyan szövetkezeti tagjuk, aki erre a segítségre rászorulna. A vető- és ültetőalap másik részét a saját szükségletű vető- és ültető­­anyag képezi. Ez teljes mértékig biz­tosítva van. Mindenből saját vetőmag áll rendelkezésükre. Vásárlásra nincs szükségük, mindössze a burgonya ül­tetőanyagot cserélik majd ki más faj­tára. A TAKARMÁNYALAP biztosításánál mindig a takarmány­mérlegből indulnak ki. Idén nem a legkedvezőbb a helyzet. Szálastakar­mányból 100 %-ra megvan a szüksé­ges mennyiség, de viszont a szeme­sekből több mint öt vagon hiányzik. Hogy miként tart ki mindez tavaszig, az több tényezőtől, is függ. Elsősorban attól, hogy milyen hosszú lesz a tél, meddig kell az állatoknak bent lenni. Mert tavaszkor a takarmányozás a 600 hektár legelő segítségével megoldó­dik. Takarmányvásárlásra nincs, nagy reményük. Ha a járástól kapnak sze­mestakarmányra kiutalást — örömmel fogadják. Ezek után nem marad más hátra, mint/ takarékosan beosztani a meglévő mennyiségét. Az elegendő takarmánymennyiséget a jelenlegi összetételű állomány mel­lett nehéz biztosítani. A hízósertések a szemestakarmány nagy részét fel­emésztik — mégsem jövedelmező a tartásuk. A tejtermelésnél is minden liternél 50 fillért ráfizetnek. Viszont a növendékállatok, hízómarhák, juhok tartása kifizetődik. Itt tehát csak a szakosítás segíthetne. Ez a véleménye Mezei Sándor elnöknek, Krajcsír Ru­dolf könyvelőnek is. A vezetőséggel együtt mindketten szorgalmazzák a szakosítást — a járás mégsem tesz érdekében egy lépést sem. Pedig csak ezzel tudnák megoldani a takarmány­­szükséglet teljes mértékű biztosítását és értékesítését. AZ ÜZEMBIZTOSlTÁSI ALAP jó szolgálatot tesz. 1962-ben a mun­kaegység értékéből 2 koronát tarta­lékoltak az 1963-as évre, mert biztos, ami biztos. Jó, ha szükség esetén van mihez nyúlni. Olyan ez, mint egy meg­takarított összeg. Ha rászorulnak, elő­veszik. Hogy idén mire használják fel azt még nem tudják. Ügy szeretnék, ha felhasználására nem kerülne sor, hanem tovább növelhetnék a rajta levő összeget. A MŰVELŐDÉSI ALAPRA eső 29 000 koronából fizetik az újsá­gokat — 36 tagnak a szövetkezet fi­zeti a Szabad Földművest — szak- és szépirodalmi könyveket vásárolnak, hogy a szövetkezeti tagok megtalál­ják a számukra legmegfelelőbb olvas­mányokat. Az összeg nagyobb részét közös ki­rándulásra fordítják. Tavaly például autóbusszal voltak Budapesten és a Balatonnál. Ez évre is terveznek ilyen „kiruccanást“. A szövetkezeti tagok munkájuk után megérdemlik az in­gyenes társas utazást. A művelődési alapból fedezik a szö­vetkezeti klub kiadásait is. Ide már nem nagy befektetés kell, mert a ki­lencedik éve fennálló klubban a szó­rakozáshoz szükséges eszközök meg­vannak. Van könyvtár, televízió, rádió, gramofon, biliárd, pingpong, egy ze­nekarhoz szükséges hangszerek, stb. így csak a karbantartást és az apró kiadásokat kell fedezni. A szövetkezet októbertől saját üze­mi konyhával rendelkezik. A szövet­kezeti tagok gyermekei — óvodások, iskolások — sőt a felnőttek is ide jár­nak ebédelni, uzsonnázni. A szülők nyugodtan dolgozhatnak, gyermekeik étkezéséről a szövetkezeti konyha gondoskodik. IDÉN A SZOCIÁLIS ALAPRA ÖT SZÁZALÉKOT vagyis 140 000 koronát helyeznek. Ezt főleg a megbetegedett tagoknak táp­pénz cimén fizetik ki. Minden tag a szövetkezetben ledolgozott évek sze­rint kategóriákba van osztva, és az egy évi átlagfizetésének alapján kapja betegsége esetén a táppénzt. A nyugdíjasokról sem feledkeznek meg. Ha megbetegednek, a szociális bizottság által megállapított segélyt kapják. A szövetkezet minden hónapban bevételének 4 °/o-át átutalja a járási szociális alapra. Innen kapják aztán a gyereksegélyt és ebből az összegből fizetik az anyasági szabadságot is. Mert Szilicén nem feledkeztek meg az 1962. áprilisában hozott törvényről sem. Ennek alapján az a dolgozó nő, aki a szövetkezetben állandó munkát végez (például fejés, állatgondozás), .szüléskor 650 koronát és hat hét fize­tett szabadságot kap. A szövetkezet vezetősége sokoldalúan gondoskodik arról, hogy a tagság minden neki járó jutalmat megkapjon, s valóban érde­kelve legyen a munkában. A KÖNYVELŐ ARRA IS ÜGYEL, hogy a szövetkezet senkinek se ma­radjon adósa. A hosszú és rövid lejá­ratú hiteleket rendszeresen törlesz­tik. Fönnakadás, egyik évről a másikra való halásztás nincs. Az összjövedelem bizonyos részét, kb. 2 %-ot a tagság beruházási kölcsönének a törlesztésé­re használnak fel. Ezt még csak az elmúlt évben kezdték fizetni, de ez­után rendszeresen fordítanak rá bi­zonyos összeget. Amint láthatjuk, a szilicei szövetke­zet mindenféle kötelességét teljesíti. Teljes mértékben feltölti az alapokat, törleszti a hiteleit, kifizeti az adót és nagy mértékben gondoskodik a szö­vetkezeti tagok szociális és kulturális ellátásáról is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Szilicén nehézség nélkül folyik a gazdálkodás. Mert hibák, nehézsé­gek itt is vannak. De az összetartás, a tagok szorgalmas munkája, a kellő irányítás minden akadályt legyőz. Zsebik Sarolta szülnek a nehéz teher alatt. Hiába, már ötvenöt felé jár. Ezután meleg vízzel, kefével és ka­­parával sorban tisztába teszi a tehe­neket, amelyek nyugodtan rágódnak, s óvatosan rakják odább lábaikat. Nem ijedeznek, jól ismerik már gazdájukat, megszokták a kezét... Munkáját, mozdulatait' figyelem, s úgy vélem, legnagyobb erőfeszítést, kitartást a fejés követel tőle. Ujjai a gyors, egyirányú mozgástól elzsibbad­nak, megfájdulnak. Nem is csodálko­zom, hisz 14 tehén kifejése nem játék, főleg akkor nem, ha annyi tejet adnak, mint ezek a tarkák itt. — Ez nyolcat, ez tizenötöt, ez ha­tot, ez pedig tíz litert ad — sorolja fejőjük egy-egy tehénre mutatva. A fejtáblára írt számok igazolják sza­vait ... Munkája nehéz, de könnyebbért —> állítja a zootechnikus — mégsem cse­rélné fel, mert megszerette, megszok-. ta. Még egy napra sem maradna ott­hon, nem tudna pihenni. Hiányozna neki az istálló, s félne, hogy tehenei távolléte alatt hiányt szenvédnének valamiben, csökkenne tejhozamuk. Évek óta a szövetkezet legjobb fe­jője. Mikor felteszem neki a szokvá­nyos kérdést, hogy minek köszönheti kimagasló eredményeit, meglepetten, szinte csodálkozva néz rám, keresi a szavakat. — Hogy minek köszönhetem? Talán annak, hogy igyekszem mindig jól el­végezni munkámat... Munkaszeretetben példamutató, s a pontosságban? Itt .sincs baj, hiszen pontosan etet, fej. Éjszakára bőséges almot szór az állatok alá, a tejet az utolsó cseppig kifeji... Matkovics István, a nagylégi EFSX tehéngondo­zója megérdemli tehát a dicséretet, az elismerést. Munkájára a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság is felfigyelt. Az elmúlt évben például pénzjutalomban részesítette. Matkovics bácsinak jól esett ez a figyelmesség. Kezes Éva • A galántai járás zsigárdi EFSZ-e az idén december első napjaiban be­fejezte a mélyszántást. E jó munka­teljesítmény a jó szervezésnek és a gépek ésszerű kihasználásának tu­lajdonítható. • A Párkányi Állami Gazdaság ma­radéktalanul teljesítette az állatte­nyésztési termékek évi eladási ter­vét. Marhahúsból december 1-ig 104 %-ra, borjúhúsból 183 %-ra, tejből pedig 107 %-ra teljesítette kötele­zettségét. (nj) 4- A szesztai szövetkezetesek már 1964. január 2-án 233 mázsa húst ad­tak el. Januárban a tervezett 8000 to­jás helyett 10-ig 11000 darabot adtak a közellátásnak. Tejből naponta 250— 260 litert adnak el. (reas) 4- A Széplaki HNB egyik termében 13 idős férfit és nőt köszöntött Né­meth Mihály, a HNB elnöke. Az őre* gek az ajándékok átvétele után beír­ták nevüket az emlékkönyvbe. Tíz idős embernek, akik egészségi állapo­tuk miatt nem jöhettek el, a nőbizott­ság tagjai adták át az ajándékot. (Mátó Pál, Kosice)' 1964. január 25. ... Hajnali félháromkor kel, A vek­ker riasztó hangjára kikászálódik a meleg takaró alól, megropogtatja öre­gedő csontjait, magára ölti hideg gú­nyáját és elindul a téli éjszaka sötét­jébe burkolódzó utcákon kifelé a faluból. Fél négyre az istállóba ér és meg­kezdi a naponta — már majd 35 esz­tendeje — ismétlődő munkáját. Ki­lencre, mikorra befejezi, már fáradt, de délután háromkor ismét itt találni ót a nagylégi EFS2 istállójában, hogi újra végigcsináljc a hosszú évek alatt beidegzödött moz­dulatok sokaságát Egy ilyen délutá­non értük öt a; istállóban Csibe István zootechni­­kussal, aki megje­gyezte:- Sok ilyen em­berre lenne szüksé­günk ...! ... Szénát rak e jászolba, s amint ezzel végez, az egykerekű taligát kez­di trágyával (sajnos, még nincs gépe­sítésük) tetézni, aztán felemeli, majd kitolja. Évtizedek küzdelmeitől hajlott a háta. Karjaiban az izmok megfe-Matkovics István 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents