Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-25 / 8. szám
I Rendkívül eseménydús napokat élünk. A diplomáciai tevékenység főcsatornái szinte az egész földtekét behálózzák. Elmondhatjuk, hogy az éy_ hónapja a szokottnál jóval több eseményt szolgáltat mint az elmúlt év hasonló időszaka. Johnson válasza Hruscsov elvtársnak Kétségtelen, hogy az 1964-es év "agy jelentőségű békenyitánya Hruscsov elvtársnak a világ kormányaihoz Illetve államfőihez intézett üzenete volt, amelyben békés megoldásra szólítja fel az országokat a határviszályok rendezésénél. Mint eddig minden szovjet békejavaslat elhangzása után, ezúttal is magasra szökött egyes reakciós nyugati körök elutasító magatartásának higanyszála, de józanabb politikai körökben inkább a tartózkodás vagy a pozitív álláspont kerekedett felül. Érthető, hogy a Fehér Ház válaszának elhangzása előtt több borúlátó találgatásra került sor a nyugati táborban, ahol egyes körök szerették volna kereken elutasítani a szovjet kormányfő indítványát. Miután ismertté vált Johnson elnök válasza Hruscsov elvtárs üzenetére, bebizonyosodott, hogy ma már az amerikai kormány sem hagyhatja figyelmen kívül a szovjet miniszterelnök által megjelölt határviszályok erőszakos rendezéséből származó veszélyt. Az amerikai elnök válaszában üdvözli Hruscsov elvtársnak az erőszak alkalmazásának kizárására vonatkozó elgondolásait és több hasonló jellegű javaslatot terjesztett elő. Többek között javasolja, hogy a kormányok mondjanak le a „felforgatásról“ és a „titkos fegyverszállításokról“. Johnson elnök indítványozza még: a világ kormányai törekedjenek arra, hogy az ENSZ és más nemzetközi szervek vagy területi szervezetek révén békésen oldják meg a vitás kérdéseket és növeljék a világszervezet „békefenntartó szerepét“. Az amerikai elnökön kívül már több állam, illetve kormányfő küldte el válaszát Hruscsov elvtárs újévi üzenetére, amelynek közös nevezője az, hogy a határviszályok békés úton történő rendezésére tett szovjet javaslat kedvező visszhangot váltott ki világszerte. A laoszi és a ghanai kormány feje válaszában többek között hangsúlyozzák, hogy országaik érdekeinek teljesen megfelel a szovjet kormányfő javaslata, •_ A mi válaszunk Antonín Novotny köztársasági elnök Hruscsov elvtársnak küldött válaszában hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatjuk a szovjet kormány javaslatát. Novotny elvtárs rendkívül fontos okmánynak nevezi Hruscsov elvtárs újévi üzenetét és leszögezi, hegy népünk a történelem során már több ízben súlyos csapásokat szenvedett az idegen hódítóktól, ezért a szovjet kormányfő üzenete egyik legfőbb vágyaink kifejezője; a határviszályok rendezésének békés úton való megoldása. Novotny elvtárs kijelenti, hogy hazánk kormánya készen áll bármikor tárgyalásokat folytatni a szovjet kormányfő javaslatával kapcsolatban a világ többi kormányával. Jó kezdet Genfben Meglehetősen jó nemzetközi légkörben kezdte meg munkáját kedden délután a genfi 18-hatalmi leszerelési értekezlet. Carapkin szovjet és Foster amerikai főmegbízott előzetes tárgyalásokat folytatott és a két diplomata igen bizakodóan tekintett a tárgyalások elé. Az értekezlet megnyitása után felolvasták U Thantnak, az ENSZ főtitkárának az értekezlethez intézett felhívását. A világszervezet főtitkára üzenetében többek között hangsúlyozta az elmúlt év jelentős sikereit a béke és a nemzetek közötti egyetértés megteremtésének terén. U Thant külön megemlítette a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt és a Washington—Moszkva közti „forró drót“ megteremtését, valamint a világűr atommentesítése ügyében hozott ENSZ- határozatot. Üzenetében végül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a genfi értekezlet a jövőben is a most kialakult kedvező nemzetközi légkörben folytatja majd munkáját és eredményes tárgyalásokat hoz. Az értekezleten felolvasták még Hruscsov miniszterelnök és Johnson elnök üzenetét is. A kínai—francia kapcsolatokról Nemzetközi politikai körökben szinte bizonyosra veszik, hogy a francia kormány rövidesen hivatalosan is elismeri a Kínai Népköztársaságot. Ennek a váratlan párizsi elhatározásnak minden más következményétől függetlenül van egy vitathatatlanul figyelemre méltó vonása: az atlanti táborban magányos szerepet vállalt de Gaulle elnök alapos leckét adott mind tengeren túli, mind európai szövetségeseinek. Hiszen a tábornok ezzel a lépésével kártyavárként döntené össze a nyugati politika majdnem két évtizedes abszurdumát, amelynek következtében nem akarja elismerni a föld lakosságának egynegyed részét magába foglaló 700 milliós népi Kína létezését. Az persze már más lapra tartozik, hogy milyen elvek vezérlik de Gaullet, amikor feladja a csangkajsekista Kína fikcióját, hiszen eddig minden alkalommal ä Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának elismerése ellen szavazott. Még a burzsoá Le Monde című francia lap is kétségbe vonja, hogy a párizsi kormányt a reális helyzet felismerése késztette volna ilyen lépésre. Inkább annak a véleményének ad kifejezést, hogy de Gaulle elérkezettnek iátja a pillanatot és kezdeményezően lép fel Ázsiában, ahol főleg az amerikai, de az angol neokolonializmus Is egyre súlyosabb vereségeket szenved. A haladó szellemű Liberation a francia-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének várható következményeit latolgatja. Franciaország példáját előreláthatólag az ENSZ más tagállamai is, különösen a volt francia gyarmatok követik majd. A népi Kína ezáltal a legközelebbi közgyűlésen megkaphatja a tagállamok kétharmad részének szavazatát és ezzel törvényesen elfoglalhatja helyét a Biztonsági Tanácsban. Magától értetődik, hogy de Gaulle legújabb elképzelései magas hullámokat csaptak az atlanti politika amúgyis mozgalmas vizén. Washington egyenesen „ésszerűtlen lépésnek“ nevezi de Gaulle tervét, Bonnban pedig Schrö. der külügyminiszter a Párizs—Bonn tengely összeomlását jósolta meg, ha Franciaország elismeri a Kínai Népköztársaságot. A kérdés most már csak az, hogy a tábornok csupán személyi hatalmának fokozására és Franciaország ázsiai politikájának megerősítésére akarja-e kihasználni ezt a lépést vagy ő lenne az első a nyugati táborban, aki végre szembe mer nézni a tényekkel? (-tg-) A genfi 18-hatalmi leszerelési értekezlet két társelnöke, Carapkin szovjet (balról), és William Foster amerikai főmegbízott barátságos eszmecserét tartott a tanácskozások megnyitása előtt. A nagy barátság bizonyítéka Fidel Castro kubai miniszterelnök hivatalos szovjetunióbeli látogatásának befejezése után szerdán közös szovjet—kubai közleményt adtak ki Moszkvában. A közelmény többek között hangoztatja: A Szovjetunió és a Kubai Köztársaság külpolitikájának alapját a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés együttélés lenini elve szabja meg. A Szovjetunió továbbra is sokoldalú segítséget nyújt a Kubai Köztársaságnak a szocializmus felépítéséért folytatott harcában. A kubai kormány támogatja a Szovjetunió kormányának javaslatát, hogy az államok mondjanak le az erőszak alkalmazásáról a határviszályok megoldásánál. Mindkét fél egyetért abban, hogy hasznosak a szocialista államok vezetői közt folyó eszmecserék. A kubai kormány — hangoztatja a közlemény — kész mindent megtenni arra vonatkozólag, hogy helyreállítsa diplomáciai kapcsolatait az USA-val, de kimondottan az országok közötti békés egymás mellett élés alapján. A kubai kormány azonban senkinek sem engedi meg, hogy beavatkozzék belügyeibe. A Szovjetunió kormánya továbbra is kijelenti, hogy amnenyiben Kuba külföldi imperialista támadás érné, nem hagyja magára a kubai népet.-sír A szovjet és kubai kormány szerződést írt alá, amelynek értelmében .a Szovjetunió 1965-ben 2 100 000 tonna nyers cukrot, 1966-ban 3 millió tonna, 1967-ben pedig 4 millió tonna nyers cukrot vásárol Kubától. Az utána következő három évben 5 millió tonna cukrot vásárol a kubai kormánytól A Szovjetunió olyan árúkat ad érte1, amelyre a legnagyobb szüksége van Kubának. Ob Tanganyikában helyreállt a rend. A kelet-afrikai országból érkező jelentések szerint a hétfőre virradó éjjel fellázadt zászlóaljban helyreállt ai rend, miután Kanbona hadügyminiszter bejelentette, hogy a záslóalj parancsnokává afrikait nevez ki. Nyererg? elnök, akinek egy ideig ismeretlen volt tartózkodási helye, rádióbeszédé-^ ben az utóbbi napok eseményeit a tanganyikaiak szégyenének minősítette. Szavai szerint az eseményeket pánik okozta. % Panama nem adja fel a harcot. Panama képviselője az Amerikai Államok Szervezetében kijelentette, ha az Amerika-közi békéltető-bizottság nem tudja kiharcolni Panamának az igazságot, abban az esetben a panamai kormány a kölcsönös segélynyúj-^ tásról kötött szerződésre fog hivatkozni. Chiari, Panama elnöke rádióbeszédében újból megerősítette elhatározását, hogy kitart Panama igazságos követelése mellett. Olvasóink talán még visszaemlékeznek annak a cikknek tartalmára, amelyet „A La Mornasse-i vérvád." címen 1962 őszén, lapunk 93-as számában'közöltünk. 15 évvel a háború befejezése után leleplezték Dr. Kurt Leibbrand náci főhadnagyot, aki még „kapuzárás előtt“ is halomra lövette foglyul ejtett egykori fegyvertársait, a „munkaszolgálatba" gyömöstölf védtelen olasz katonákat. Annak a szerencsétlen olasznak sem kegyelmezett meg a szörnyeteg, aki egy Órával kivégeztetése előtt még csirkét sütött a jó étvágyú német „parancsnok úrnak", mialatt neki száraz kenyeret kellett majszolnia. Ä mosolygó hóhér Lelkiismeretfurdalásoktól gyötörve a kivégző osztag egyik altisztje adta fel a „tanár úrrá" vedlett tömeggyilkost 1960-ban. Hosszas huzavona után 1962-ben végre perbe fogták a Hyügafnéiiietórizági hatóságok, de jóllehet a vérfürdőből élve kikerült olaszok kétséget kizáróan rábizonyították gyalázatos tettét — a stuttgarti bíróság „elévülés“ címén felmentette a fölényesen mosolygó vádlottat. Karlsruhei jelentések szerint azonban az ottani fellebbviteli bíróság most helyt adott az államügyész kifogásainak és a semmiségi panasz alapján elrendelte Leibbrand büntetőügyének újrafelvételét. A karlsruhei legfelsőbb bíróság ugyanis kénytelen volt azt megállapítani, hogy Stuttgartban a két év előtti tárgyaláson mellőzték a terhelő tanúk vallomásának figyelembevételét, amivel jogsértést követek el a bírák. Már csak ezért sem lehet szó elévülésről. Ezek szerint tehát legalább is kilátás van arra, hogy Dr. Kurt Leibbrand főhadnagytanár úrnak, védtelen foglyok közvetlen gyilkosának rövidesen ajkára fagy előkelő, gúnyos mosolya. K. E. <♦ lPlerre tarta »felkdő Nap országa' ? Az 1964-es esztendő jelentős események éve lesz a sportvilág életében. A téli innsbrucki olimpia után Japánban rendezik meg a nyári olimpiai játékokat. A világ különböző tájain már magasra szökött az „olimpiai láz". Mindenütt „Tokió" jelzésű bélyegek, aktatáskák, cigaretta-dobozok és egyéb reklámok gondoskodnak a nagy esemény propagálásáról. Ezúttal azonban nem az olimpiával, hanem előkészületek fényárjában meghúzódó, mezőgazdasági helyzettel foglalkozunk. ország területének csak 15 százaléka, azaz 6 millió hektár szántóterület, amelynek felét rizzsel vetik be. Az ország mezőgazdaságára általában a szubtrópikus növények termesztése jellemző. Míg Japán ipara nagyon fejlett — mert hisz az USA és a Szovjetunió után például a legtöbb acélt termel —, mezőgazdasága vidékenként eléggé visszamaradt. A japán parasztok túlnyomó többsége kis- és törpebirtokos, akik igen kevés földdel rendelkeznek. A háború előtt a megművelhető terület jelentős része a nagybirtokosok kezén volt. A parasztság hetven százaléka kénytelen volt földet bérelni a földbirtokosoktól, akik igen magas haszonbért szabtak ki. Az ilyen feudális viszonyok legkirívóbban Hokkaido szigetén uralkodtak. A földbirtokosok a bevételeiket gyárakban és bankokban gyümölcsöztették. Az 1945. évi vereség után Japán feudalistái fogcsikorgatva kényszerültek a földreform végrehajtáséra, A nagybirtokosok magas árat kaptak földjeikért, részben az új tulajdonosoktól, a parasztoktól, részben állami szubvencióból. A földreformból kivonták a hegyvidéket és az erdős területeket. Japán egyharmad részét erdő borítja, így továbbra is jelentős terület maradt a kulákok és nagybirtokosok kezében. A volt feudális hűbérurak még mindig nagy hatalommal rendelkeznek és erős befolyásuk van az iparban is. Bár egyes vidékeken évenként kétszer is lehet aratni, a mezőgazdaság az alacsony életszínvonal mellett is csupán körülbelül nyolcvan százalékát tudja biztosítani az ország élelmiszerellátásának. A termésátlagok alacsonyak, s a rizs jelentős részét is külföldről hozzák be. A japán mezőgazdaságban még mindig túlsúlyban van a kézi erő, mert még a hatalmas síkságokon is aránylag kevés traktort, kombájnt vagy vetőgépet alkalmaznak. A földeken főleg asszonyok és öreg férfiak dolgoznak, mert a fiatalok elhagyják a falut, hogy másutt találjanak megélhetést. A mezőgazdasági körzetekben nagy a szegénység. Ezért évente négy-ötszázezer paraszt fordít hátat a földművelésnek és gyárakba megy dolgozni. Viszont a városokban sem tudnak boldogulni, mert nincsenek szervezve, lenyomják béreiket és az első alkalommal kiteszik őket az utcára. így aztán ők is a városi munkanélküli proletárok amúgyis nagy tömegét szaporítják. Az ország lakossága évről évre egy millióval szaporodik, s a lélekszám növekedésével természetesen egyenlő arányban növekedik a rizsszükséglet is. Közismert, hogy a rizstermeléshez sok víz kell, s ezért a japán parasztság évszázadok őta öntözéses gazdálkodást folytat a sík területeken. A teraszos és lejtős területeken szivattyús berendezések kellenének, ami sokba kerül és ezért sok helyen tömlőkben és vöd-! rökben viszik fel a vizet a lejtőkre. Egyes vidékeken a parasztok kény-! szerszükségből megélhetésük biztosítása érdekében titokban rizspálinkát főznek, de tettenérés esetén a hatóságok súlyosan megbüntetik őket. A parasztok kevésbé veszélyes foglalkozásokat is űznek. A nap egy részében mint halászok és selyemhernyótenyésztők vagy kézművesek dolgoznak. A lakosság egyik legfontosabb tápláléka a hal. A világ-halászatban Japán az első helyen áll. A selyemhernyótenyészet si jelentős, mert a nyersselyem fonal világtermeléséből 65 százalék Japánra esik. Jelentős a japán teatermesztés is. Japán jelenlegi mezőgazdasági politikája képtelen arra, hogy biztosítsa a lakosság nagy részének ellátását. Ezért különböző módszerekhez folyamodnak, többek között a születésszabályozáshoz, amellyel a vidéki lakosság szembeszegül. A másik út a kivándorlás, amit nagyon propagálnak, de ez is ellenállásba ütközik a lakosság körében. Ehelyett jobban tenné a japán kormány, ha kevesebbet fordítana az óriási katonai kiadásokra és többet adna a parasztság földjének megjaví-i tására, a mezőgazdaság korszerűsítésére. Például Hokkaido szigeten óriási területű parlagon heverő földek várnak megmunkálásra és aránylag kevés ember él az országnak ezen a területén. Továbbá szükség lenne egy szélesebb körű földreformra, a parasztság hatékony anyagi támogatására, a mezőgazdasági beruházások fokozására. A szocialista világpiac felé való orientálódás és az amerikai embargópolitikától való elszakadás megoldaná Japán exportgondjait, lehetővé tenné az ipari termelés fokozását, a nagy munkanélküliség felszámolását és ezáltal az ország tr z •• :á-u helyzetének, a lakosság éleíszinvonaiápa'' m-ajavítását. C. ek Imre Évszázadunk első felében Japán az „élettér hiánya“ jelszóval indított rabló-hadjáratokat és alaposan 2 166: Január 25. negnövelte területét. Ezzel a jelszóval épett be. Japán a második viíághábo•úba is. Most újból azt hallani, hogy lapánnak kevés a területe és túlságosan sok a lakosa. Már elérte a 100 miliőt. Valóban kevés lenne a földje ahíoz, hogy táplálni tudja a népet? Japánban a szigetek felszínének legyvidéki jellege következtében az Japán lakosságának több mint 50 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. A földterület 60 százaléka egy-két hektáron gazdálkodó kistermelők kezén van, Ez legtöbb esetben nem elégíti ki a nagyszámú család fenntartásához szükséges feltételeket. A nagybirtokosok állandóan háttérbe szorítják a kistermelőket, akiknek nem telik a mezőgazdaság gépesítésére, műtrágyával való ellátására. Felvételünkön a rizs szárítását láthatjuk, amely a japánok fö eledele. (Foto Japan Press)
