Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-22 / 7. szám
a sertéstenyésztés fejlesztésének alapja A különböző korú kanok pároztatásának száma havonta 12 hónapos 12—17 hóna-18—24 hóna-24—30 hóna- 3 évnél idcT na a a j g-_____kanok pos kanok pos kanok pos kanok sebb kanok intenzív — 7—12 9—15 10—20 15—22 átlagos__________ 1—2_______1—6_________1—8________1—10_______1—12 A búgatások egyenletes elosztása a pároztatási időszakban s az, ha a fiatal kannak 10—15, a kétéves kannak 25—30 kocát osztunk ki, jelentősen meghosszabbítja a kan teljesítőképességének idejét. Ezzel előfeltételt alakítunk ki az ivarzó koca lehelő legjobb megtermékenyülésére. A bebúgatott kocák megtermékenyült petéi azonban sok esetben elhalnak, s a kocák sokkal kevesebb élő malacot hoznak világra, mint ahogy azt a reális lehetőségek szerint elvártuk volna. Ennek a kedvezőtlen állapotnak több oka lehet, amely egyrészt az örökletes tulajdonságokból, másrészt a helytelen tartási módból eredhet. Experimentális kisérletekkel azonban bebizonyítást nyert, hogy a helyes tenyésztés, táplálás, gondozás és istállózás elveinek betartása esetén nagyfokú termékenység érhető el. Ezektől a tényezőktől — amelyek semmiképpen sem viselik az örökletes tulajdonságok jellegét — függ tehát jelentős mértékben a kocatenyésztés színvonala. Betartásuk, valamint a biológiailag teljes értékű takarmányadagok biztosítása esetén a kocák jól tápláltak, ami előfeltételeket alakít ki jó bebúgatásukhoz, vagyis elegendő számú pete leválásához és így nagyszámú és életerős alom eléréséhez. Mindez azután a kocák szoptatásra való előkészítettségében és jó tejképződésben is megnyilvánul a szoptatás idején. Fontos, hogy betartsuk a helyes takarmányozási technikát. A takarmányadagoknak a fehérjéket, szénhidrátokat, ásványi anyagokat és vitaminokat helyes arányban kell tartalmazniuk. A fehérjék és szénhidrátok helyes aránya például 1 : 5 (50 g emészthető fehérje, 250 g keményítőegység). Vemhesség ideje alatt számolnunk kell elegendő tápanyaggal a magzat gyors fejlődése és a tartalékok kialakítása számára. Ha a kocát nem készítjük jól elő a szoptatásra, s emellett elégtelenül is tápláljuk, jelentősen lesoványodik. A gyakorlat bebizonyította, hogy az ilyen koca ivarzása elégtelen peteleválással megy végbe, s ez okozza csekély megtermékenyülését. A súlyveszteségnek nem szabad meghaladnia az élősúly 12—15 %-át. Ha a koca 15—20 %-ot veszít súlyából, első ivarzáskor nem alkalmas bebúgatásra. A koca alap-takarmányadagját a jó minőségű nedvdús takarmányok képezik, amelyek kedvezően befolyásolják egészségi állapotát és termelékenységét. A téli időszakban a takarmányrépa és murokrépa (napi 6—8 kg), a gőzölt burgonya (1,5 kg), lucernaszéna (1—1,5 kg), fölözött tej vagy abrakkeverékek (1,5 kg) képezik az alap-takarmányadagot. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk az ásványi takarmánykiegészítők adagolásáról sem, s a szoptató kocák pótabrakolásáról, mégpedig a szopós malacok száma szerint. A szoptató kocák takarmányadagjában növelnünk kell a fehérjék és ásványi anyagok tartalmát. Ismeretes, hogy a koca teje kevés vasat tartalmaz. Ezt úgy pótoljuk, hogy takarmányadagjába vásgálicot is adunk. Legjobb, ha a takarmányadag szárazanyagtartalmának minden egyes kilogrammjára számítva 0,8—1 g vásgálicot adagolunk. „FERIDEXTRAN“ nevű profilaktikus és gyógyító hatású szert is alkalmazunk (tíznaponként 2 ml-t, húsznaponként 3 m!-t). Ennek izomba történő injektálásakor az állatorvosi szolgálat utasításai szerint járunk el. A malacok vashiánya vérszegénységben nyilvánul meg. Jó egészségi állapotuk-kszfenntartása céljából az állatorvos utasításai szerint biológiailag és étrendi szempontból igen fontos hatóanyagokat is adunk takarmányadagjukba. Ilyenek a fecup, PP-faktor (nikotinsavamid) vagy egyéb, saját forrásokból szerzett és ezért olcsó hatóanyagok, mint például a fenyőgally-főzet, az erdei fenyő, lucfenyő és jegenyefenyő szárított tűleveleiből készített lisztek (ezekből a takarmányadagba 1—3 %-ot teszünk). Hogy a malacokat az 56. napon 15—17 kg átlagos élősúlyban elválaszthassuk, ez mind az anyakocák, mind a szopós malacok teljes értékű táplálását feltételezi. A hiányos táplálás következtében beálló veszteségek valóban jelentősek, körül« belül 4—5 %-ot tesznek ki. A kismalacok elhullását további ténye« zők is okozzák. Igen sok kismalac az anyakoca alatt megfullad (40—45 %)4 vagy húlés következtében hullik el (8-« 10 %). Ezeknek a veszteségeknek is ele« jét kell vennünk, mégpedig azáltal, hogy megfelelően nagy (200X200 cm) kutri« cákat készítünk számukra védőkorlátokkai a kutricafalak mentén, és optimális mikroklímát alakítunk ki számukra (villanymelegítés, áramló melegvizes vagy meleglevegős fűtés). A jó környezet nélkülözhetetlen előfeltétele a malacok sikeres felnevelésének. A megkívánt 10—18 fokos hőmérsékletet és 60—75 %-os relatív páratartalmat az elletőistállókban és malacnevelő istállókban az előbb ismertetett meleglevegős fűtéssel és megfelelő szellőztetéssel érhetjük el. A jő mikroklíma kialakítására különböző berendezéseket használnak, de úgy látszik, hogy a melegvizes vagy meleglevegős fűtés vált be a legjobban a malacok és kocák fekvőhelyének kifütésére. Legalkalmasabb a MARS-SVRATKA jelű berendezés, amely beáramoltatja a felmelegített levegőt a sertésistállóba. Rajtunk múlik tehát, hogy ezeket a berendezéseket célszerűen felhasználjuk. Megfelelő beavatkozások, céltudatos tenyésztői munka és egészségügyi intézkedések segítségével megteremthetünk mniden előfeltételt arra, hogy növeljük a kocák termelékenységét. Ezért szükséges, hogy az állattenyésztés valamennyi dolgozója olyan munkamódszereket alkalmazzon, s olyan feltételeket alakítson ki a sertéstenyésztésben, amelyek biztosítékot nyújtanának a kocák termelékenységének növeléséhez. A jelenlegi állapot megköveteli, hogy növeljük mind az alapállomány süldőkocáinak, mind az egyszer malacoztatott süldőkocák termelőképességét. Ilyen süldőkocákat minden mezőgazdasági üzem nevel ezért szemmel kell tartani szaporaságukat, mégpedig főképpen akkor, ha a csoportos hizlalásból válogattuk ki őket F.z természetesen nem helyes, s a kocákat ilyen süldőkocákkal sose helyettesítsük. Legjobb, ha a süldőkocákat a tavaszi ellésből válogatjuk ki, és megfelelő környezetben neveljük fel őket. Legyen mindig elegendő süldőkocánk, hogy a pároztatás, egészségi állapot stb. nyilvántartása alapján szigorúbb kiválogatást végezhessünk. Tudatosítanunk kell, hogy a szocialista nagyüzemi sertéstelepek szempontjából a következők szükségesek: a süldőkocák létszámának az alapállomány kocáihoz mérten 50—60 %-ot kell kitennie, miközben alapegységnek a süldők egyes csoportjait kell tekintenünk A süldőkocák felnevelése a legújabb tenyésztési elvek érvényesítése és haladó munkamódszerek alkalmazása esetén nem tűr semmiféle felületességet vagy sablonszerűséget. Ellenkezőleg: a kocák fiziológiai, biológiai és a környezettel szemben támasztott igényeinek állandó tanulmányozását követeli. Ezek ismerete és kielégítése a nagyüzemi viszonyok közt mezőgazdaságunknak ebben az ágazatában is a termelés fokozottabb hatékonyságát eredményezi. Janik Jaroslav mérnök, a SZNT Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója 1964. január 22. Az anyasertés-ól kifutója.
