Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-22 / 7. szám
Miért alacsony a kukorica hektárhozama Szlovákia mezőgazdasági szakemberei, szövetkezetesei és az állami gazdaságok dolgozói nemrég Nyitrán tartott konferenciájukon vitatkoztak az elegendő takarmányalap megteremtéséről. A vitában sokféle nézet alakult ki. Voltak „lucernások“, „kukoricások“, cukorrépások“. Valahogy úgy tűnt, mintha a kukoricát már háttérbe kellene szorítani. A szünetekben több szövetkezetes állította, hogy nem érdemes kukoricát termelni és a jövőben felhagynak a silókukorica termesztésével is. Cikkünkben nem akarunk vitatkozni azon, hogy a vetésterület hány százalékán termeljenek kukoricát vagy lucernát. A szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői tudják, hogy a szakosításnak megfelelően főleg milyen takarmányra van szüksége az állatállománynak. Most inkább a kukorica alacsony hektárhozamának okát elemezzük. Néhány szövetkezetben elbeszélgettünk a kukoricatermesztés módjáról és meglepő különbségeket találtunk a hekfSrhozamokban. Egyes szövetkezetek az élenjárók hektárhozamának még a felét sem érik el. A Lévai Járási Termelési Igazgatóság értékelése szerint Oroszkán 60 mázsás, Ipolyszakállason 40 mázsás, a deméndpusztai szövetkezetben 30 mázsás, a deméndi szövetkezetben 11 mázsás, a szetei szövetkezetben 17 mázsás hektárhozamot értek el kukoricából. Az elég magas szinten gazdálkodó garammenti szövetkezetek — Damásd, Nagysáró, Kissáró, Lekér — átlagosan 40 mázsa szemeskukoricát termeltek hektáronként. Amint a fenti példákból is látjuk, a hektárhozamokban nagy az eltérés, Elemezzük mélyebben, mi az oka? Földműveseinknek nem kell magyarázni, hogy a kukorica az egyik legnagyobb termést adó növény. A hektárhozam végső határa elérheti a 100— 120 mázsát is. Természetesen ilyen terméshez meg kell adni a tápanyagot és a kellő növényápolást. Három szövetkezetei hasonlítunk össze, vajon milyen módon értek el jó vagy gyönge hektárhozamot, mi az oka a lemaradásnak? A prémium nagy lendítő erő A kamocsai baromfitelep tervében 80 darab tojást számoltak egy tyúkra. A valóságban pedig november végéig 137 darabot értek el. így aztán a szövetkezet az évi tojáseladási tervét (262 000 darabot) augusztus végére teljesítette, és azóta már 150 000 tojást adott el terven felül. Eredeti elgondolásuk az volt, hogy 3000 tyúkot a tavaszi nagy tojástermelés után május végén kiselejteznek. Igen ám, de a tyúkok vedlési ideje vagy két hónappal késett, és a tojások továbbra is szépen szaporodtak. A másik tartalék ott jelentkezett, hogy a kora tavasszal keltetett csirkék hamarabb kezdtek tojni, mint gondolták. Ehhez hozzá kell adnunk azt is, hogy a szövetkezetesek is vállalták a kockázatot és majdnem kétszeresen kihasználták a meglévő ólak kapacitá-M ég decemberben jártam a buzitai ■ * szövetkezetben, az első havazás után, s az immár hetek óta tartó kemény tél előtti „holt szezonban“. Mielőtt a szövetkezetben körülnéztem volna — őszintén szólva így éreztem — olyasmit gondoltam, hogy itt ma ugyancsak valami sabloncikk születik, lévén a kedvem is sablonízű. Egyrészt a körülmény: a többnapos kelet-szlovákiai utazgatás fáradtsága, másrészt, hogy déli tizenkettő felé járt az idő, amikor a szövetkezetbe értem. S délben kezdeni valamit? ... Rendszerint a szövetkezeti irodákban mindent megtudhat az ember, ami a szövetkezet gazdasági életével öszszefügg. A buzitai szövetkezet sem kivétel ezalól. A könyvelő még arra is pontos választ ad, milyen a szövetségi tagság átlagos életkora. S ha azt kérdi valaki, hányán dolgoznak a növénytermesztésben, akkor Kovács János azt mondja, hogy 49 ember. Az állattenyésztésben pedig 27. S tovább sorolja: 3 az építészeti csapatban, a melléküzemág nyolcat foglalkoztat, és a vezetőség, beleértve az irodai alkalmazottakat is 11 embert számlál. E néhány adat jelenti a szövetkezet munkaerejét. Nem is olyan rossz arány az 750 hektár szántóhoz viszonyítva. Vagy mégis? Mi a véleménye Kovács Jánosnak? — így papíron elég jól mutat, de a valóság egy kissé más. — Mennyiben? — Csak annyiban, hogy nagyobbára már ezek az emberek nagypapák, s nem mondhatnánk el róluk, hogy félkézzel dobálják a zsákokat a pótkocsikra. ☆ Kiegészíteni s magyarázni ezt az ál-Az élenjáró szakemberek szerint a kukoricát lehetőség szerint ősszel szántott földben termeljük. Alapvető feltétel a Jcellö mennyiségű istálló- és műtrágya. Ezzel szemben mi a helyzet a deméndi és a szetei szövetkezetben? A deméndiek tavaszi szántásba vetették a kukoricát, Szetén pedig 30 hektárt szántottak tavasszal kukorica alá. Deménden a múlt évben a földterületnek csak a 10 százalékát istállötrágyázták, így a kukorica alá nem is jutott. Szetén sem jobb a helyzet. Nem is gondolhatnak a föld istállótrágyázására, mert az Ipoly tavaszi áradása kilúgozná a talaj termőerejét. Viszont műtrágyát is keveset adtak; dűlők szerint 2—3 mázsát hektáronként. A vízmentes dűlők kaphattak volna istállőtrágyát, de oda sem hordtak eleget. Tehát egyik szövetkezetben sem vetették meg a bő termés ágyát. A tavaszi szántás gyorsan gyomosodott. Tudnunk kell, hogy az őszi szántás egyik előnye az is, hogy a megmaradt gyommagvak mélyre kerülnek, s annak csak egy része kel ki. Helyes, ha a kukoricatermesztésre szánt, területen sekély tartóhántást végzünk, ha esetleg nagyon kizöldül, tárcsázzuk meg, majd trágyázással egybekötött középmélyszántást végezzünk. A kukorica trágyázásáról több szakember vitatkozott. Egyesek azt állítják, hogy nincs szükség istállótrágyára, mert a tápanyagokat műtrágyákkal is pótolhatjuk. Mások úgy vélekednek, hogy istállótrágya nélkül nem lehet kedvezően emelni a kukorica hektárhozamát. A múlt évben hosszabb ideig beszélgettem dr. Iso Istvánnal, a Mártonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet dolgozójával. Szerinte műtrágyával nem lehet teljesen pótolni az istállőtrágyát. A gazdaságokban végzett tapasztalatai szerint a kukorica akkor ad legnagyobb hektárhozamot, ha katasztrális holdanként 80—100 mázsa istállótrágyát, 150 kg szuperfoszfátot és 50 kg kálisót dolgoznak ősszel a talajba és vetés előtt még 150 kg pétisót adnak. Ennek a módszernek előnye, hogy ugyanannyi istállótrágyával kétszer annyi sát. A prémium is sokat lendített az eredményeken. Nem csoda tehát, hogy a tervet jelentősen túlteljesítették. A szövetkezeti prémiumrendszer szerint ha a csirkeállomány tízhetes korig való fölnevelésénél az eredeti mennyiségből 90 °/o-nál több marad meg, minden többletdarab után 2 korona prémium jár a gondozóknak. A kakasoknál viszont 14 hét alatt kell elérni 1,20 kg-os súlyátlagot, hogy a gondozó darabonként 1 korona prémiumhoz jusson. Az idén helyszűke miatt a kakasokat a jelzett határidő előtt el kellett adniuk és bizony néhány dekagramm még hiányzott az előirányzott súlymennyiségből. A szövetkezet vezetősége erre számolni kezdett: az első kakas szállítmánynál a termelési idő lerövidítése lapotot nem nagyon kell, mert szinte mindenhol találkozni vele. Egy a sok probléma közül, ami általánosítható. Talán ez az első legnagyobb megoldásra váró kérdés mindegyik közül. A szövetkezetekben levő helyzet e téren eléggé bonyolult, és különbözőek az összefüggések. A buzitai szövetkezetben (amint azt a későbbiekben megállapítjuk) megoldaná a munkaerőhiányt hét-nyolc 25—40 év közötti ember. Az első pillanatra ez aránytalanul kis szám, s úgy tűnik, egy szövetkezeten belül ennyi emberrel a munkaerőviszonyokat nem lehet egyensúlyba hozni. Pedig a látszat ellenére is így van és lehetséges. A gyakorlatban hét-nyolc ember tulajdonképpen elvégezne majdnem minden szántóföldi munkát gépi erővel. A gépi munkát említve, kitűnik, hogy szakemberek kellenek, főleg traktorosok. Tehát a munkaerő-kérdés nemcsak emberi erő kérdése, hanem szakember-kérdés is egyben, amely a szövetkezeti tagság átlagos életkorának szintarányát is közelebb hozná a kívánatoshoz, mivel nagyobbára a szakemberek (traktorosok, gépkezelők stb.) fiatalok. De a fiatalok Buzitán nem nagyon hajlandók rászánni magukat arra, hogy ezt vállalják. Az okok ismertek, sokszor leírták már és sokan elmondották azokat. Az első, a legnyomósabb érv a kereseti lehetőség, ami miatt a fiatal szakképzett munkaerők idegenkednek a mezőgazdasági munkától. Pedig néha teljesen alaptalanul mondják ki területet trágyázhatnak. Nem ártana, ha ezt a módszert a mi szövetkezeteink is követnék, mert bizony még mindig szűkében vagyunk az istállótrágyának. Különleges a helyzet néhány Ipoly-menti szövetkezetben és ott, ahol árterületen termelik a kukoricát. A helyi viszonyoknak megfelelően ilyen esetben el kell gondolkodni azon, hogy az istállőtrágyát ősszel beszántsák-e a földbe, mert az évente ismétlődő áradás tényleg kilúgozza a táperőt. Bartha Dezső, az ipolyszakállasi szövetkezet agronómusa elmondotta, hogy tapasztalatai szerint ha feltört réti földbe kerül a kukorica és fennáll az árvízveszély, legjobb a műtrágyát tavasszal adni. Ők ilyen területre hektáronként tavasszal 2,5 mázsa szuperfoszfátot, 1,20 mázsa osztravai salétromot, 1 mázsa őrölt foszfátot, 2,80 mázsa kálit és 2 mázsa kénsavas ammóniát adnak. A kukoricatermesztés első és azt mondhatnánk legfontosabb kelléke tehát a jól szántott föld és a kellő talajerő. Másik igen fontos probléma a gyommentesítés. A szakemberek véleménye a gyomirtással kapcsolatban eltérő. Egyesek a mechanikus, mások a vegyszeres gyomirtás mellett törnek lándzsát. Mindkettőnek megvan az előnye is, hátránya is. A mechanikus gyomirtás több munkaerőt, befektetést igényel. A vegyszeres gyomirtás viszont az utóhatás miatt bizonyos fokig fékezi a vetésforgó kialakulását. Pitro elvtárs, híres kárpátukrajnai kukoricatermesztő a mechanikus megelőző gyomirtás híve. A földet addig boronálják, sarabolják a vetés előtt, míg a gyomok nagy részét elpusztítják. Felmerül a kérdés, hányszor kapáljuk a kukoricát. A szakemberek szerint legalább háromszor, de bátran kimondhatjuk, hogy annyiszor, míg nem pusztítottuk ki teljesen a gyomnövényeket. Az ipolyszakállasi szövetkezetben a szokásos simítózás és talajelőkészítés után, amikor kikelt a kukorica, keresztbe fogasoltak, utána saraboltak, majd ammőniázással együtt ismét saraboltak. Kézi egyeáltal megtakarítottak 1700 koronát. Ezen kívül a rántani való csirkéért 0,90 kg-tól 1,10 kg-ig a felvásárló üzem kilónként 19,50 koronát fizet, a nagyobb súlyú baromfiért pedig csak 14 koronát. Így tehát nem kis nyereséghez jutottak és helyes volt, hogy a szövetkezet vezetősége rugalmasan, a mindkét fél megelégedésére szolgáló megoldást választotta. Szólnunk kell arról is, hogyan oldotta meg a szövetkezet a tojás túltermelésénél a jutalmazást. A szerződött mennyiségen felüli értékesítésnél elhagyták az alapjutalmat és csak a prémium került kifizetésre. Lukács László és Szabó Dezső gondozóknak könnyű volt igent mondani, mert szeptember óta fejenként 5000 koronánál több prémiumot kaptak. GÁBRIS JÓZSEF (Érsekújvár) ezt és nem hajlandók elhinni, hogy létezik valami olyan is amit jól fizető szövetkezetnek neveznek. Természetesen sok esetben fennáll az a tény, hogy a szövetkezet nem tud annyit juttatni a tagoknak, mint egyéb üzemek, de nem egyformák az állapotok. S jellemző, hogy azok a szövetkezetek, ahol van elég fiatal, tehát van elég munkaerő, ami egyben szakembert is jelent, többet tudnak fizetni a tagságnak, mivel a munkákat szakszerűen és időben végzik, a betakarítást úgyszintén, s ennek hatása a munkaegység értékében megmutatkozik. A buzitai szövetkezetben a természetbeni járadékkal egyetemben munkaegység értéke 19 koronán felüli, amelyből előlegként 12 koronát fizettek ki egész évben. A buzitai szövetkezet aránylag fiatal, 1956-ban alakult, s ma még több olyan nehézséggel küzd, amelyek erősen kihatnak a termelésre. Az elmúlt év mindezt azzal tetézte, hogy például a magra termesztett lucerna, amelyből a bevétel magas hányadának kellett volna származnia, a tavasz folyamán részben tönkrement. Harminc hektár kifagyott, s ami megmaradt, az is csak a tervezett mennyiség 47 százalékát adta meg. Ezután hiába teljesítették az állattenyésztésben az egyes mutatókat túl, a magra termesztett lucernánál beállt hiányokat nem tudták pótolni. Ez az egyik oka, hogy a szövetkezet valószínűleg a munkaegység másik felét — az osztalékot — nem tudja kifizetni. Az ilyen nehézségekből azután csak léssel együtt fej trágyáztak, később saraboltak és utoljára kézi kapálást végeztek. Ezzel szemben a szetei szövetkezetben a kukoricának csupán az egyik felét sarabolták másodszor és csak egyszer kapáltak kézzel. A deméndi szövetkezetben csak kétszer sarabolták a kukoricát. A szetei és deméndi szövetkezetben kevés a munkaerő, tehát indokolt volna a vegyszeres gyomirtás. Sajnos, a gyomirtószert nem kapják időben. A múlt évben a deméndiek azért halasztgatták a kukorica vetését, mert nem kaptak idejében gyomirtószert. A szakemberek véleménye szerint a gyomirtószert már a téli, illetve a kora tavaszi hónapokban lehet permetezni. A gyomirtószernek ha csírájában fojtja el a gyomnövényt, sokkal nagyobb a hatása. Tehát szükséges volna, hogy azok a szövetkezetek, amelyek munkaerőhiánnyal küzdenek, és ahol vegyszeres gyomirtást terveztek, kapják meg idejében az anyagot. A deméndiek még a mai napig sem kaptak gyomirtószert és más szövetkezetekben sem jobb a helyzet. A kukoricatermesztő szakemberek egyöntetű véleménye: irtsuk a gyomot gyomirtószerrel vagy mechanikai módon a helyi viszonyoknak megfelelően, mert a kukorica ezt többszörösen meg. hálálja. Ellenkező esetben az igényes kultúrnövény a gyomnövények mérgező hatása miatt megsárgul és később hiába trágyázzuk vagy kapáljuk, nem tér magához. Végezetül leszögezhetjük, hogy a kukorica hektárhozama elsősorban is az emberektől függ. Ha rossz a talajelőkészítés, amint azt az említett példák is mutatják, nem várhatunk jó termést. Deménden szemeskukoricából hektáronként 11 mázsát, silókukoricából pedig 144 mázsát termeltek. Szetén, amint említettük, a kukorica hektáronként 17 mázsát adott. Ezzel szemben a szomszédos Ipolyszakállason a szemeskukorica átlagos hektárhozama 40 mázsa, a silókukoricáé pedig 560 mázsa, öntözött területen silókukoricából 720 mázsát termeltek hektáronként. Érdekes, hogy a legnagyobb hektárhozamot a tavasszal újra szántott területen érték el, pedig a kukoricát május 25-től június 10-ig vetették. Csövesen erről a területről 76 mázsát takarítottak be hektáronként. Ebből az a tanulság, hogy a mezőgazdaságban mindig az adott helyzetből kell kiindulni. Bár a három szomszédos szövetkezet határa, főleg a deméndi szövetkezeté, kissé eltérő, az aránytalan terméseredmény-különbözetek mégis a talaj termőerejének fokozásában, a növényápolás minőségi elvégzésében keresendők. A kukorica tehát nagy termést adó, hasznos takarmánynövény és ahol a szövetkezet kellő gondot fordít rá, nem küzd takarmányhiánnyal. Az ipolyszakállasi szövetkezet is azóta lendült fel, amióta főleg a feltört réti földben kukoricát termelnek. Nem küzdenek takarmánygonddal és szerződéses eladásukat lényegesen túlteljesítették. Termesszük tehát a kukoricát a helyi adottságok figyelembevételével. Ha megadjuk neki a kellő tápanyagot és növényápolást, nagy mennyiségű takarmányhoz jutunk. azt a következtetést vonják le azok, akiket a szövetkezetbe szeretnének megnyerni, hogy nem volt osztalék. S ez helytelen. Nemcsak azt kell tudatosítani, ami nincs. Inkább azt kellene megérteni és megértetni, hogy milyen lehetőségek vannak egy szövetkezetben, s azokat feltárni a közösség s az egyén számára. Egy másik kérdés, ami a munkaerővel összefügg az az állandó foglalkoztatás kérdése. Tudvalévő, hogy a szövetkezetekben vannak idénymunkák, munkacsúcsok, és olyan időszakok is, amikor a kézi munkaerő szükséglet minimális. Ebből következtetve a munkaerő-szükséglet egy gazdasági éven belül ingadozik, és aránylag nagy eltéréseket mutat. Viszont a fiatalság igénye, az egész évi kereset folyamatossága. A szövetkezeteknek ezt kellene megoldani valamilyen módon. Ám erre tanácsot adni egyértelműen nem lehet, mert minden szövetkezetnek megvannak a sajátságos adottságai és lehetőségei. Ezeket kell a helyi viszonyoknak megfelelően gazdaságosan kihasználni, mégpedig olymódon, hogy a szövetkezetnek is és a tagságnak is egyaránt hasznára váljon. Itt főleg a melléküzemágak bővítése jöhet számításba. A buzitai látogatásom során és ennek kapcsán merült fel ez a néhány kérdés, amely többé-kevésbé általánosítható, de amelyeket nem lehet véglegesnek tekinteni. Viszont gondolkodni rajtuk minden esetre érdemes, mert a szövetkezetek gazdasági fellendülését, s a fiatalok megtartását szolgálja és eredményezheti. G. S. Szárnyasok birodalmában A köbölkúti baromfitelep jó híre a falu határán túl is ismert. Látogatásom oka egyrészt ez, másrészt pedig az volt, hogy megtudjam, mennyire szolgált rá a dicsérő szavakra. A telepre menet Miskó József, az EFSZ elnöke vázolta előttem a baromfiállomány nagyságát és a telep múlt évi eredményeit. — Tyúkállományunk mindössze 4000, különböző fajta: Leghorn, Rhode Island és e kettő keresztezéséből származó tyúkokból áll. Évi átlagos tojástermelésük 150 db volt, s így több mint tízzel túlléptük az egy tyúkra tervezett menynyiséget. — Ezek szerint eredményes volt a tavalyi év? — Ha csak a tojástermelést vennénk figyelembe, azt kellene mondanom, hogy nem. Ecfy tojást körülbelül 96 fillér önköltséggel állítottunk elő, míg a felvásárlóüzem 84 fillérért veszi át darabját. A pénzügyi tervet azonban mégis túlszárnyaltuk. A tervezett 702 000 korona helyett 970 000 korona volt a bevételünk. Ugyanis nagy öszszeghez jutottunk törzskönyvezett állatok eladása által. Elmondta még, hogy nehézségeket okoz a telep vízellátása. A környék talaja homokos és a talajvíz nagyon mélyen van. Ha elegendő vizet akarnának nyerni, legalább 120—130 méter mélységű kutat kellene fúratniuk, holott a megengedett mélység csak 70 méter. így aztán, különösen szárazság idején kocsikkal, lajtokkal szállítják a tyúkoknak a vizet. ... Elértük a telepet. Az ólak két sorban helyezkednek el, középütt kocsiút. Minden ólhoz gondosan elkerített, füves kifutó tartozik. — Egy épületben — magyarázza az elnök — 400 tojó és 100 kakas van. Az első épület, ahová betérünk, a keltető. Sikló Anna, az /egyik gondozó nyit ajtót. Szőkehajú, kedves szavú, barátságos asszony. Először az apró, egynapos kiscsibékhez vezet, melyek láthatóan jól érzik magukat a batériákban. Egy hét múlva, ha megerősödnek, a csibenevelőbe kerülnek, ahol körülbelül 3 hónapig maradnak. A csibenevelő tíz, egyenként 500 férőhelyes térségből áll. Ezek a világos és tiszta „szobák" kétoldalt helyezkednek el, középen egy folyosó húzódik. Bent friss mész és fertőtlenítő szag terjeng. Az épület központi fűtéses ... — Most egy kissé csökkent a tojástermelés a vedlés és a hideg miatt — mondta Sikló Anna. — A tojáshozamot árpa és búzacsíra etetésével akarjuk emelni, a hideg enyhítésére pedig kályhákat állítottunk az ólakba. Keltetési tervük 115 000 darab, s ebből a két BIOS típusú keltetőgépükben eddig 15 000 db kelt ki. Saját szükségletükre 15 000 darabot hagynak meg. A többit a szomszédos szövetkezeteknek adják el. — Teljesítik-e ezt a tervet? — De még mennyire! — hangzott a válasz. — Derék asszonyok ezek — erősítette meg az elnök is. — Valamennyien jól dolgoznak. Tudom, ha félévig nem néznék a telep felé, akkor is rendben haladna a munka. Az elnök elvtárs szavai helytállók. Tizenöt asszony dolgozik a telepen, de még nem fordult elő, hogy valaki kifogásolta volna munkáikat. Nem is volt rá ok, hiszen szívvel-lélekkel végzik. Hogy rövid szabad idejüket is hasznosan töltsék, egy helyiséget rendeztek be maguknak, ahol szórakozhatnak, olvashatnak. A szoba falán több régi keltezésű oklevelet pillantottam meg. — Az újabbak — szólt a gondozónő — a szövetkezet irodájában vannak. Már alig tudjuk hová tenni, annyi volt belőlük. Minden évben kaptunk néhányat. — Tavaly például — toldta meg az elnök — a bratislavai kiállításról hoztunk egy aranyérmet. Az egyik Cornish fajta kakasunkkal nyertük. — A jövőben is részt vesznek a kiállításon? — Szeretnénk — bizakodik Sikló Anna. A köbölkúti baromfitelep, illetve az ott dolgozó 15 asszony eddigi eredményei minden bizonnyal újabb kitüntetésekkel gyarapítják majd a gazdag gyűjteményt. Kezes Éva Bállá József Néhány általánosítható kérdés 1964. január 22. 3
