Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-22 / 7. szám

Meghosszabbítják a „Nagy barátság“ című kiállítást

I A prágai Vár lovardájának óriási kapuin naponta az ország különböző a irányaiból érkezett turisták, diákok és egyéb látogatók adják egymásnak

■ a kilincset. Mint ismeretes, a kiállítást még tavaly december 12-én nyi■ tották meg a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság közt 1943. decem■ bérében megkötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni

■ együttműködési szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából. A kiállítás eddigi eredményeiről Lubos Vondrácek elvtárs, a propagációs iroda

■ előadója szolgál felvilágosítással.

— Milyen volt az eddigi érdeklődés és hogyan biztosítják a látogatók tájékozódását?

— A sajtó és rádió már több ízben beszámolt arról, hogy a kiállítás iránt óriási az érdeklődés. Naponta több turistacsoportot fogadunk, amelyek hazánk különböző részéből érkeznek. Ezért a január 26-ára tervezett zárást február 9-ig hosszabbítjuk meg. A vidékről érkező látogatók ezenkívül fővárosunk egyéb nevezetességeit is megtekinthetik. A vasút és az országos autóforgalmi vállalat 50 °/o-os utazási kedvezményt nyújt. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni arra,

hogy szeretettel meghívjam mindazokat, akiknek van szabad idejük, és látogassanak el Prágába.

— Honnan biztosítottak ilyen gazdag, sokrétű kiállítási anyagot?

— Mint ahogy látta is, a kiállítás nem szorítkozik csupán történelmi részleteseményekre, hanem a társadalmi élet minden területét felölelő politikai, gazdasági, kulturális és a sporttéren megnyilvánuló együttműködést mutatja be. A kiállítás anyagának legnagyobb része az SZKP KB és a CSKP KB tulajdona, de igen sok magánszemélytől is kaptunk kiegészítő dokumentumokat. Több idős elvtárs jelentkezett a kiállítás igazgatóságán, akik részt vettek az Októberi Forradalomban és elhozták az orosz nyelven írt és féltve őrzött irataikat.

— Körülbelül hány látogatója volt eddig a kiállításnak és hogyan történik a belépőjegyek sorsolása?

— Naponta átlag 2500—3000 látogató keresi fel a kiállítást, de volt már olyan nap is, amikor közel 5000 jegyet adtunk el. Az egyes napokon eladott belépőjegyek közül sorsolással egy személy egynapos moszkvai látogatást nyer a TU-repülővel. ,

Beszélgetésünk végén Vondrácek elv. társ még egyszer elkalauzol a lovarda hatalmas csarnokában, és búcsúzáskor mosolyogva megkérdezi:

— Nem várja meg a sorsolást? Hátha! Vagy ha siet, figyelje az esti híradás végét, akkor közöljük az eredményeket.

Megfigyeltem. Az én számom nem nyert. De hisz egy ilyen kiállítást látni már önmagában szerencse. '(-tg-)

9z emberi élet pótolhatatlan

— Munka közben tartsuk magunkat a biztonsági előírásokhoz —

A fiatal, alig 18 éves Vangor János, a Vtáékovce! — kassai járás — község lakosa, helyesen értelmezte a mezőgazdaság megerősítésének szükségességét. Nem kívánkozott el községéből az iparba, inkább elvégezte Rozgonyon a mezőgazdasági tanonciskolát s aztán hazajött a helyi szövetkezetbe dolgozni. Egy ideig mint gyalogmunkás a növénytermelésben dolgozott, majd betöltve a 18. életévét elvégezte a traktorosok tanfolyamát. Traktoros lett. A szövetkezetnek szüksége volt rá, mint halnak a vízre, hiszen a fiatal vér szövetkezeteinkben nagyon sokat jelent.

Nemrég ez a traktoros traktorával a szövetkezet utasítására a szomszédos tanyára indult, ahonnan visszajövet fát kellett hazahoznia az éjjeii őr számára. Vele ment tehát Zsiga János éjjeli őr is Mindketten a traktor kabinjában ültek. Amikor a tanyáról visszafelé jöttek, a főútról letértek a legelőre. S itt történt a katasztrófa. A legelőn a traktor csúszni kezdett, feldűlt és mindkettőjüket alaposan a földhöz nyomta. Zsiga János pár percen belül meghalt, míg Vangor János, a nagy nyomás következtében, pár órával utána ugyancsak belehalt sérüléseibe.

Annak ellenére, hogy a traktor feldőlése után állandóan tülkölt, az elísősegély.csak két óra múlva érkezett, amikor persze már nem volt nagy szükség rá.

Majdnem megfagy az ember keze, de Kissáróban szükség van az orvosi rendelőre, így télen is dolgoznak. Az építkezés költségeit a nemzeti bizottság fedezi. Csak a szakmunkások kapnak bért. a segédmunkákat a falu dolgozói önkéntesen végzik. Ügy mondták, hogy az épületet rövidesen tető, alá hozzák. Képünk a kőművesek egyik csoportját mutatja.

Zsiga János feleségét és négy kiskorú gyermeket hagyott hátra, Vangor János fiatal korában halt meg.

Es miért?

Most már nehéz erről beszélni, hiszen a történteken nem segíthetünk. No annyi biztos, hogy a fa nem volt olyan helyre előkészítve, ahonnan jobb és biztonságosabb lett volna az elszállítása. A traktor hátsó kerekeire nem voltak felszerelve láncok a csúszás ellen, s nem fordítottak kellő figyelmet a lejtős terepre. A fiatal traktorost senki sem látta el tanáccsal arra nézve, hogyan kell ilyen helyen a traktorral bánnia, hogy

a traktor ne kapjon csúszást, esetleg ne dűljön fel. Az sem mellékes, hogy ezen a lejtős terepen a munkát bár fiatal, nagyon ügyes, de mégis tapasztalatlan traktorosra bízták.

Két ember élete ért szomorú véget, két család gyászolja az övéit. Elrettentő példa ez azok számára, akik még mindig nem értették meg, hogy a munkák végzésénél figyelembe kell verni a biztonsági intézkedéseket, azok szigorú betartását.

Mikor tudatosítjuk végre, hogy a világon minden pótolható, de az emberi élet nem.

Iván Sándor (Kassa)

Miért jár neki és nekem nem?

Olvasóink több ízben kérdéssel fordulnak szerkesztőségünkhöz: miért

számították be — például — „szomszédomnak“ az I. köztársaságban ledolgozott éveit nyugdíjába, s miért „nekem“ nem? — öregségi járadék megszavazását szorgalmaztam — hangoztatja egy másik levélíró — de az Állami Járadékbiztosító Hivatal nem ismerte el a nyugdíjaztatásomhoz még szükséges két évet, amelyet az I. köztársaságban becsülettel ledolgoztam, de akkor munkaadóm nem jelentett be biztosításra. — Egy harmadik azt panaszolja, hogy az I. köztársaság bizonyos időszakában politikai üldöztetése miatt, önhibáján kívül, képtelen volt elhelyezkedni, aminek most vallja kárát biztosítási éveinek beszámítása alkalmával.

A szociális gondoskodásról szóló törvény szerint csupán azt a ledolgozott munkaidőt köteles elismerni az említett hivatal, amelyre a munkaadó nemcsak bejelentette alkalmazottját, hanem be is fizette utána a biztosítási díjtételeket. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy a törvénynek betű szerinti alkalmazása egyes esetekben érzékenyen sújtaná az érdekelteket. Ezért az idézett törvény 88-ik szakasza módot nyújt arra, hogy különös elbírálást érdemlő ügyekben méltányossági okokból eltekinthessen a nyugdíjintézet az általános rendelkezések merevségétől, ilyenkor figyelembe kell venni:

a) a járadékkérvényezőnek az I. köztársaság bizonyos időszakában önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliségének idejét, ha bizonyítani tudja, hogy annak oka politikai üldöztetése volt.

b) a kérvényezőnek nem biztosított, de az akkori előírások szerint biztosítási kötelezettség alá esett alkalmaztatási idejét, ha szociális vagy politikai okok indokolttá teszik kérését. Az ilyen évek beszámíthatóságáról elsősorban az illetékes JNB mellett működő szociális bizottság hivatott véleményt nyilvánítani.

íme egy példa: K. J. járadék folyósítása iránti kérvényében azon nem biztosított, de ledolgozott éveinek elismerését szorgalmazta, amelyeket 1927-től 1938-ig töltött szolgálói minőségben. Akkori alkalmaztatását tanúvallomásokkal bizonyította. 60 éves koráig mint munkásnő, utoljára mint otthon dolgozó munkásnő-varróhő állott a Satotex alkalmazásában. Az említett nemzeti vállalat most átszervezés folytán felbontotta K. J.-vel a munkaviszonyt. Ez akkor történt, amikor még két biztosítási éve hiányzott a nyugdíjra jogosító húsz évéhez. Mivel a felmondás ellen beadott fellebbezését a Satotex nemzeti vállalat elutasította, K. J. a JNB-nél kérvényezte az I. köztársaságbell vitás évek beszámítását. A nemzeti bizottság ebben az esetben figyelembe vette K. J. korát, minden egyéb munkahelytől távol eső lakhelyét, valamint azt a körülményt, hogy nincs lehetősége más munkahelyen elhelyezkednie, utazgatni sem tud, mivel közel nyolcvanéves szüleit kell gondoznia. Anyja különben is béna, magatehetetlen. A JNB mellett működő bizottság továbbá mérlegelés tárgyává tette, hogy a kérvényező elvált asszony, gyermektelen, nem élvez semmilyen járadékot és agg szüleinek terhére esik. Ezekből a nyomós okokból pórtfogólag felterjesztette K. J. ügyét a nyugdíjintézethez, amely helyt adott a vitás évek beszámításának és havi 400 korona járadékot szavazott meg neki.

Egy másik eset: V. Z. ugyancsak kérvényt nyújtott be öregségi járadékának idő előtti megszavazása tárgyában, mivel még két éve hiányzik az előírt húsz biztosítási évhez. V. Z. 1200 koronát keres havonta, férje 1900 koronát. Az asszony erős, egészséges, munkabíró, a hiányzó két évet egészségének veszélyeztetése nélkül ledolgozhatja. A szociális gondoskodás szervei a kérvényt elutasították, mivel sem szociális, sem politikai okok nem tesZik"indoköIttá','Hogj) a kérvényezővel kivételt tegyenek.

G-k

Hogyan tovább

Äz új szervezés tapasztalatai a nyugat-szlovákiái kerület mezőgazdaságában

tése. Ezen a téren az 1964. év első napjaiban elért eredmények is biztatóak, valamennyi járás teljesítette a tejeladási tervet.

A járási termelési igazgatóságok jelentősége különösen a múlt évi őszi munkák során mutatkozott meg. A mezőgazdasági üzemek az őszi tennivalókat idejében és jól végezték el. Nemcsak a búza és a rozs vetése ment rendben, hanem a mélyszántást is elvégezték, amire a kerületben eddig nem volt példa. Sikeres volt a traktorosok és kombájnosok szocialista munkaversenye. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult az a verseny, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke Indított az egyes járási termelési igazgatóságok között. A kerületben az őszi munkák folyamán részben lemaradt a trágya kihordása és alászántása, valamint minőség tekintetében a silózás. E jelenségek megismétlődésének az idén minden bizonnyal elejét veszik majd.

Az eddigiekből is kiviláglik, hogy a mezőgazdaság új szervezése életképes és megfelel a jelenlegi feltételeknek. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha ezen a téren már mindent megtettünk volna és nem lenne semmi javítani való. Számos probléma vár még megoldásra.

Főleg a következő kérdésekről van szó:

a) közgazdasági téren a járási terme ési igazgatóságok, valamint a szövetkezetek és állami gazdaságok munkájának színvonalasabbá tétele. Elsösoroan a közgazdászok és a tervezők tevékenységének megjavítása szükséges. A mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak többek között nagyobb gordot kell fordítaniuk az anyagiműszaki alappal kapcsolatban a beruházásra és a jutalmazásra,

b) olyan feltételeket kell kialakítani, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok mind az adás-vételi, mind az anyagi-műszaki alapok területén fennálló kapcsolatokban szakképzett csoportokkal legyenek képviselve a járásokban és a kerületben. Jelenleg ugyanis a felvásárló és más szervezetekkel szemben a szövetkezetek képviselete gyenge. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a vállalati érdekeket

a termelési és társadalmi érdekek fölé helyezik,

c) célszerűnek látszik a szakmai szolgálat összpontosítása, hogy az állami gazdaságok és az EFSZ-ek egyetlen partnere és tanácsadója a járási termelési igazgatóság legyen,

d) számos megjegyzés hangzott el a járási termelési igazgatóságok termelési tanácsadóinak munkamódszereivel kapcsolatban. A szövetkezetek és állami gazdaságok szakképzett funkcionáriusai azt javasolják, hogy a termelési tanácsadó specialista legyen, nem pedig olyan ember, aki mindenhez ért. Ügy vélem, érdemes mérlegelni azt a javaslatot és próbaképpen bevezetni némelyik járásban,

e) tapasztalataink szerint szükségesnek mutatkozik a kerületi mezőgazdasági igazgatóság funkciójának megoldása, mégpedig úgy, hogy képes legyen feladatainak komplett megoldására. Elsősorban az anyagi-műszaki lap megszilárdításáról, a munka és beruházási tervről van szó. A kerületben ezenkívül egy szervnek gondoskodnia kellene az állami gazdaságok közvetlen irányításáról is. Ezt a feladatot jelenleg a járási termelési igazgatóságok végzik.

Az új szervezés teljes érvényrejuttatása megkívánja néhány kérdés országos méretben történő megoldását. Az adminisztratív irányításról a szakmai, illetve amint mondani szokták, termelési irányításra való átmenet teljes mértékben csak akkor válik lehetségessé, ha megoldást nyernek a mezőgazdaság anyagi ellátásának aránytalanságai, ha megjavul a mezőgazdasági dolgozók érdekeltsége, hogy a szövetkezetekbe, főképpen az állattenyésztésbe a fiatalok százai jöjjenek dolgozni. Ügy gondolom, mindezek megoldása után szükséges lesz megteremteni a föltételeket arra, hogy az irányításban jobban érvényesüljenek az ökonómiai módszerek. A járási termelési Igazgatóság dolgozójának ne kelljen kényszerítenie a szövetkezetét vagy az állami gazdaságot olyan növények termesztésére, amelyekre az egyes időszakokban a társadalomnak szüksége van. Olyan gazdasági feltételek kialakítására gondolok, amelyben a szövetkezetek

és állami gazdaságok érdekeltek lennének a műszaki és más növények termesztésében. Másrészt úgy vélem, hogy az államnak ezután számos szolgáltatást — a növénytermesztés, állattenyésztés és kutatás területén — nem ingyenesen kellene nyújtania, hanem megfelelő díjazás ellenében. Mindez növelné a szolgáltatások színvonalát és alkotó munkára szabadítaná fel a járási termelési igazgatóság szakembereit. Segítenének például a szövetkezeteknek a trágyázás! tervek összeállításában, a kémiának és a biológiának a termelés szolgálatába állításában és egyéb szakmai kérdésekben. Az új szervezésnél éppen arról van szó, hogy mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért és amit a legjobban szeret, s az elvégzett munkáért megközelítően ugyanolyan jutalmat kapjon, mint más vállalat vagy ágazat dolgozója.

Az említetteken kívül számos további probléma vár megoldásra. Ezek egyike a beruházási építkezés, amelynek szervezése nagyon bonyolult és éppen ezért nincs jól megszervezve. Nem véletlen, hogy a tervet már három éve nem teljesíti. További lényeges probléma a takarmányalap biztosítása és a szárítás kérdésének megoldása. Egyes problémák megoldására már az idén sor kerül. Számos továbbit akkor oldunk meg, ha rendelkezésünkre állnak majd az ehhez szükséges eszközök. Bizonyos azonban, hogy valamennyi problémát meg kell oldanunk.

Az új szervezés számos szakaszon még nem érezteti hatását. Ez a helyzet például az egységes földművesszövetkezetek munkaszervezésében, a szövetkezeten belüli demokrácia betartásában, valamint az ellenőrzésben. Megoldásra várnak továbbá a szakosítás megvalósításához szükséges szakemberek nevelésének kérdései és a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelési módszerek bevezetésével öszszefüggő egyéb problémák.

Jarollm Hette S,

Nyugatszlovákia KNV Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságának vezető dolgozója

rendelet ekl

1964. január 22.

2

A mezőgazdasági üzemek anyag eszközeik egy részét minden évber felhalmozzák, s ezt az alapvető termelési eszközök kibővítésére fordítják. Oj gépeket vásárolnak, tovább mezőgazdasáai épületeket emelnek növelik az állatállományt és javítjál minőségét. Szakadatlanul növekszik í mezőgazdaságban felhasznált vegy anyagok és más forgóeszközök menynyisége. A mezőgazdasági dolgozók i terméseredményeket egyre Inkábl függetleníteni akarják a természei szeszélyeitől. Ez a helyes út, amelj a mezőgazdasági dolgozók és az epés: közösség javára szolgál. A társadalom nagy és egyre növekvő követelményeket támaszt a mezőgazdaság termeléssel szemben. Ezek egyebei között megnyilvánulnak az irányitf munkában is.

Ma, amikor eov hektár földre átlagosan 9000—15 000 korona értékC alapvető termelési eszköz jut és biztosítani kell a különféle vegyszerei és más anyagok kihasználását, a mezöoezdasági termelést csakis hozzáértő ember irányíthatja. Epvszersmint mind az aaronómus, mind í zootechnikus és közgazdász esetéber nemcsak a termelés növelése legyet a kötelesséoe, hanem a döntés jogával is rendelkezzék. Mert a jog és í kötelesség egyazon éremnek két oldala.

Az objektív helyzetet felmérve t párt idejében hozzáfogott a mezőgazdasáai termelés irányításának át, szervezéséhez olyan formában, amelj megbízhatóan bevált az ipari termelésben. 1963. áprilisa óta az egységei földműves szövetkezeteket és az állami gazdaságokat a termelési igazgatóságok irányítják.

Milyenek az új irányítási módszei eddigi tapasztalatai?

A termelési igazgatósánok a múl évi tavaszi munkák második szakaszában Tiem teljesítették teljes mértékben feladataikat. Sokat tettek a kapások és a zöldségfélék jó terméseredményeiért, de nem lehetünk elégedettek a növénytermesztési szakasz munkájával a gabonafélék termesztését, valamint a fehérjék termelésében mutatkozó aránytalanság kiküszöbölését illetően. Nem használták ki például megfelelően a Dikotexet a kártevők ellen, pedig ennek alkalmazásával hektáronként 2—4 mázsával növekszik a termés. Főként Szlovákia déli járásaiban, a dunaszerdahelyi, a galántai és más járásokban nem végeztek lucerna alávetést annak érdekében, hogy 1964-re elegendő fehérjedús takarmányt biztosítsanak. Az idei takarmányalap emiatt szegényebb lesz. A kerületben 36 000 hektárral növeltük a lucerna vetésterületét, az összes herefajták vetésterülete azonban nem egész kétezer hektárral lett nagyobb. Minőségi szempontból nem volt kifogástalan az aratás sem. A gabonaféléket ugyan gépekkel takarították be, de nagy volt a szemveszteség. A becslések szerint a felesleges veszteségek miatt több mint négyezer vagon gabona ment kárba. Ez a hatalmas mennyiségű szemes termény most nagyon hiányzik a szövetkezetek és állami gazdaságok takarmányalapjáből. A szemveszteséget sem a gépesítők, sem a közgazdászok nem előzték meg a kombájnosok jó előkészítésével. A kombájnosok nem a terméseredményekben voltak anyagilag érdekelve, hanem egyoldalúan a learatott terület nagyságában.

Az őszi munkák elvégzésében és általában a múlt év második felében az eredmények valóban kielégltőek. A járási termelési igazgatóságok dolgozói, főleg az érsekújvári, dunaszerdahelyi, topolőanyi és más járásokban jól szervezték meg a munkát. Ennek kedvező hatása mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben megmutatkozott. A mezőgazdasági üzemek hatmillióval több tojást adtak el a tervezettnél, több húst adtak a piacra, mint az 1962. év hasonló időszakában, s megjavult a tejfelvásárlási terv teljesí-