Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-18 / 6. szám

Äz ügy szerelmese Alig 600 lelket számláló falucska Ke let-Szlovákiában Kiskövesd. Nevé­vel ellentétben nagynak mondható, mind a szövetkezeti gazdálkodás, mind a művelődési élet terén. Három évvel ezelőtt, az elsők kö­zött döntött úgy a gazdaságilag egyre erősödő „közös“, hogy szövetkezeti klubot alakítanak. Akkoriban jófor­mán csak neve volt az újszerű léte­sítménynek. így a szárnybontogatás­hoz alig kaptak tanácsot. Ettől elte­kintve, főleg helyi kezdeményezés alapján, gazdag, eredményes tevé­kenységről tanúskodik az elmúlt há-A klubvezető által készített tabló szemléltetően mu­tatja a szövetkezet eladási tervét és annak teljesítését. A SIKER ZÄLOGA A szövetkezeti klub jó munkája a megválasztott vezetőségtől s elsősor­ban a honorált vezető szakmai felké­szültségétől, szervezőkészségétől, az ügyért való lelkesedéstől függ. Kis­­kövesden Kassai Béla személyében megtalálták azt a vezetőt, aki fárad­hatatlan, nem csüggesztik el a nehéz­ségek, sikertelenség, s emellett sze­relmese a kulturális tömegmozgalom­nak. De nemcsak szívügye a népmű­vészét, hanem az egyes ágak irányí­tása során szakemberré vált a lelkes fiatalember. Irányítása alatt működik a színjátszó együttes, tánccsoport, ő vezeti a fotokört is. A könyvtár szin­tén a klubvezető gondja. Nemcsak a hetente kétszeri könyvkölcsönzéssel törődik, hanem tanácsokat ad, kinek milyen mezőgazdasági szakkönyvet kellene tanulmányoznia. Ezenkívül irodalmi esteket szervez az egyes re­gények népszerűsítése céljából. A rendszeres tanácsadás s a könyv­tár gazdagságának az eredménye, hogy a téli időszakban több mint 120 az olvasók száma. Az „ezermester“ Kas­sai a mozigép-kezelő, és a televízióra is ő ügyel fel. A két „vetélytárs“ pár­harcában a TV jól elhúzott s a fiata­lok inkább a klubban elhelyezett kép­ernyő előtt gyülekeznek esténként. Természetesen sokkal nehezebb len­ne a klubvezető munkája, ha nem találna megértésre a község vezetői részéről. A szoros együttműködés egyik igazolója az is, hogy a zenekar prímása a HNB tito­kéra és második hegedűse pedig a HNB elnöke. tetlen, hogy egy falucskában külön­­külön szerveznék a népművelést. A CSISZ-nek vannak különleges felada­tai az ifjúság nevelése terén. Ez Kis­­kövesden egybefolyik a klub hasonló célú törekvésével. A szoros együttmű­ködést az is igazolja, hogy minden bevétel a szövetkezeti klub, illetve a szövetkezet péntárába folyik, s abból fedezik az egyes tömegszervezetek kiadásait. NEM TÉVESZTIK A FÖ CÉLT A már felsoroltak mellett a klub tevékenysége fennállása óta arra irá­nyul, hogy az agitációs-propagációs eszközök felhasználásával jobb mun­kára serkentse a tagságot. A főbb mezőgazdasági munkálatok idején he­tente kétszer váltják egymást az egyes munkafolyamatokról készült fénykép-sorozatok. Egy másik táblán számok dicsekednek az elért munka- és termelés eredményekről, az eladási tervek teljesítéséről. A szövetkezeti irodában vaskos albumokban fényké­pek örökítik meg a legérdekesebb mozzanatokat a szövetkezet életéből. S ami talán egyedülálló, a havonta 120 példányban lesokszorosított „Jövő“ című híradó. Az ízléses fedőlappal el­látott híradóban megtaláljuk a leg­érdekesebb újságokat a falu életéből, s e mellett bíráló cikkek is jelennek meg, amelyekben bátran felvetik a fogyatékosságokat. tást, mind az eladási tervüket első­ként teljesítették a terebesi járás­ban, amiért 3000 korona pénzjutalom­ban részesültek. Ha a sürgős tenni­valók esetében felhívást intéznek a falu lakosságához, 120—130 ember egy-kettőre kint terem a határban. Igaz, itt az anyagi érdekeltség is köz­rejátszik, mivel az iparban dolgozók minden 100 ledolgozott munkaegység után 10 ár földet is kapnak. Télen vi­szont a szövetkezet fiatalabb gárdája a csernői átrakodó-állomáson dolgo­zik. így oldották meg az EFSZ tagsá­gának egész évi alkalmaztatását. JÖ BEFEKTETÉS A klub vezetője egyben a szövetke­zet pénztárosa is. Ha szorul a kapca, még a könyvelésben is segédkezik. De az ő gondja a különböző gazdasági ügyek intézése is. A kirándulások szervezése szintén hatáskörébe tarto­zik. Legutóbb 48 személlyel Budapest­re szerveztek hajókirándulást. A költ­ség 60 százalékát a szövetkezet fe­dezte. A kiskövesdi népi együttes fel­vonulása a szüreti ünnepélyen. A KISKÖVESDIEK MINDENÜTT A CSEMADOK já­rási és körzeti dal- és táncünnepélye, színjátszó fesztivál hagyományos szü­reti ünnepség nél­külük elképzelhe­tetlen. Legutóbb a kisgéresi pincék alatti szüreti népünnepélyen találkoz­tunk a kövesdi lovasokkal, táncosok­kal, zenekarral. Bátran állíthatjuk, hogy ők vágták ki legjobban a rezet, mind a tartalom, mind a színvonal tekintetében. Évente rendszeresen két színdarabot tűznek műsorra és két­­három esztrádjellegű műsoros estet is rendeznek. A helyi CSISZ- és CSEMADOK- szervezetek a klub keretében dolgoz­nak kulturális téren. Lényegében for­mális a működésük, mert elképzelhe-A sokoldálú agitációs- és propagá­­ciós tevékenység is nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy a munkaerkölcs ki­tűnő a szövetkezetben. A sürgős me­zőgazdasági munkálatok idején, ha a szükség megkívánja, a falu apraja­­nagyja kora reggeltől a mezőn szor­goskodik. Amíg néhány évvel ezelőtt bíráló megjegyzéseket sugárzott egye­sek felé a helyi hangszóró, manapság főleg elismerést, dicsérő szót lehet hallani legtöbbször. A munkához fű­ződő viszorfyt az a tény is igazolja, hogy az elmúlt nyáron mind az ara-Sok helyen azt állítják még, hogy mit is tud egy klubvezető egész nap csinálni. Azt hiszem a kételkedők Kassái Béla mellé szegődhetnének, hogy bár az éjfél vetette haza a szel­lemi kultúra élharcosát, még mindig marad elintézetlen bejegyzés a kis noteszben. Kiskövesden nem gondol­koznak úgy mint sokhelyütt, s ezt a szövetkezet elnökének a megjegyzése is igazolja: — Mi jó befektetésnek tartjuk a klub vezetéséért járó negyvenöt mun­kaegységet. Tóth Dezső Száz éve született a Tátra festője... A Dunajec mellett apró község fekszik, Spisská Stará Vés (Szepes­­ófalu). A történelemben már többször szerepelt a neve. 1107-ben ebben a fa­luban kötöttek védelmi szövetséget Könyves Kálmán magyar, és III. Bo­­leszlav lengyel király, 1474-ben pedig itt kötöttek békét Mátyás magyar és Kázmér lengyel király. Napjainkban azonban más fordítja a figyelmet is­mét a kis, lengyel határtól nem mesz­­sze fekvő, falu felé. Itt született száz évvel ezelőtt Katona Nándor, aki oly szeretettel és tehetséggel festette meg szülőföldje hegyóriásait és azok­nak tájait, hogy sokan a Tátra festő­jének nevezték el. A Szepességben sokáig tartotta ma­gát a legenda, amely elmesélte, hogy jutott a kis Kleinberger fiú (akkori­ban úgy hívták) — a festőművészet tudományának alapismereteihez. A kis Nándor már gyermekkorában szívesen rajzoigatott és festegetett. Egy ízben lefestette a Szepesség egyik ismert figuráját egy torzonborz csavargót 1064. január 18. és tréfa kedvéért a festményt ki­akasztotta házuk ablakára. De meg­rémült édesanyja, amikor egy szép napon beállított hozzá a strázskéi (nagyőri) kastély lakója és a fest­mény iránt érdeklődött. Talán valami rossz fát tett ezzel a tűzre a kis Nán­dor? Dehát az érdeklődő nagy figye­lemmel nézegette a festményt, elő­szedte a többi rajzot is, és megkér­dezte a kisfiút, akar-e festeni tanul­ni? A kis Nándor persze, hogy öröm­mel ráállott, annál is inkább, mert a nagyúri kastély lakója nem volt más, mint Mednyánszky László, a híres festőművész. Ma persze nem lehet ellenőrizni, igaz volt-e a történet, vagy csak a népi fantázia költötte, tény azonban az, hogy Katona Nándornak valóban Mednyánszky volt az első mestere, majd utána Székely Bertalan, Greguss és Lotz tanították a tehetséges sze­­pességi fiút. 1890-ben pedig Párizs­ban a Julien Akadémián Jean P. Lau­renz képezte tovább. Minél távolabb élt szülőföldjétől, annál nagyobb erő­vel lángoltak benne az emlékek, a Szepesség és a tátrai táj szépségei. A figurális alkotások mellett egyre nagyobb számban festett tájképeket. Éber László szerint a 90-es évek­től kezdve felvidéki, hegyes, fenyő­erdős képekkel vett részt a Műcsar­nok kiállításain. A legszívesebben a Tátrát festegette, s mesteri színekben adta vissza a csillogó tátrai tavak és az égbenyúló hócsúcsok igazán ecset­re kívánkozó szépségeit. Az 1900-as esztendő kettős sikert hozott Katona Nándornak: elnyerte a Műbarátok háromezer koronás ösztön­díját, Párizsban pedig Mention Hono­­rable-ban részesült. A „megtisztelő felemlítés“ nem volt ugyan díj, de európai viszonylatban is sokat jelen­tett, annál is inkább, mert a párizsi rangsorban Katona Nándor neve az első volt. 1901-ben főként tátrai és szlovákiai vonatkozású képeivel a ma­gyar fővárosban rendezett kiállítást, 1904-ben képeiért Andrássy Dénes ösztöndíjat kapott, 1908-ban London­ban aranyérmet nyert, 1910-ben a magyar állam kisérmét, míg 1911-ben a Nemzeti Szalon nagy érmét nyerte el és sikerei követték útján egészen haláláig A koldusszegény szepességi fiú ma száz év távlatában európai hírű festő és a Tátra festőjének alkotásai ma nemcsak a szlovák vagy magyar, de sok más külföldi képtárnak is büszke­ségei. Mártonvölgyi László • Nemrégen Tornaiján vendégsze­repeit a CSEMADOK rimaszombati helyi csoportja mellett működő iro­dalmi színpad. Sikerüknek legjobb bizonyítéka az a tény, hogy ezt az új, Tornaiján eddig ismeretlen műfajt telt ház előtt adták elő. A rendezé­sért dicséretet érdemelnek Veres Já­nos és Mács Zoltán. A zenei rende­zést, valóban művészi színvonalon Horváth Júlia oldotta meg. (Nád) • A közelmúltban sikeresen szere­pelt a Vöröskereszt padányi műked­velő csoportja. Bemutatásra került Gárdonyi Géza „A bor“ című három­­felvonásos színműve. Mind a sze­replők, mind a rendezés nehéz és felelősségteljes munkáját végző Bar­­talos Mária dicséretet érdemelnek. (Dobrovodszky Erzsébet, Padány) • A CSISZ zempléni helyi szerveze­te mellett működő színjátszó csoport Örösön is bemutatta az „Ármány és szerelem“ című drámát. A közönség nagy tetszéssel fogadta a darabot. (Soltész József, Őrös) • Még 1958-ban rakták le Kiske­­szin az új művelődési otthon alapjait. Az építkezés célja természetesen a falu kulturális életének a fellendí­tése. Az építkezés a mai napig is folyik kisebb-nagyobb megszakítások­kal. Az EFSZ vezetősége azért elha­tározta, hogy a művelődési otthon építését saját építőcsoportjára bízza. A közös szakemberei szívesen vállal­ták a munkát, s az állandóan mellet­tük szorgoskodó brigádosokkal együtt azon igyekeznek, hogy az épületet mielőbb átadhassák rendeltetésének. Az elmondottakból is látható, hogy a szövetkezet vezetősége tudatában van mennyire fontos a fiatalok meg­nyerése mezőgazdaságunk fejlődése szempontjából. A fiatalok megnyeré­sének viszont szükségszerű tényezője az egyre növekvő kulturális igények kielégítése. (Dávid Ferenc, Kiskeszi) • A CSEMADOK jánoki helyi szer­vezetének színjátszó csoportja hosszú hallgatás után ismét munkához látott. Nagy sikerrel adták elő Sípos Jenő „Bolondóra" című háromfelvonásos vígjátékát. A színjátszó csoport terve előreláthatólag az, hogy ellátogatnak a szomszédos falvakba is. (Vámos László, Nyitra) • Az Ipolysági Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola tanulói hasznosan töltik el a hosszú téli estéket. A leg­utóbb „Elveszett az útlevél" címmel rendeztek vidám műsort. (Raffael János, Ipolyság) Alia rr I ii Eng m jövő küszöbén Számok, apró színes kockák, hal­vány vonalak — Bátka fejlesztési terve fekszik előttünk. Gaál elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára élénken magyaráz, rögvest válaszol kérdéseinkre. _ Voltunk az iskolában. Hát, ami azt illeti, nem valami szívderítő álla­pot. — Tudom én. A tetejébe még a művelődési otthont is helyettesíti. Persze most már nincsen ok az elke­seredésre. A fejlesztési terv szerint még ebben az évben hozzálátnak az új iskola építéséhez. — És meddig kell arra várni? — Nem is olyan sokáig. 1965 szep­temberéig átadják a rendeltetésének. Az iskola mellett sporttelepet is épí­tünk. — Remélhetőleg a lakosság is ki­veszi majd a részét a munkából. — Mi is számítunk erre, főleg a sporttelep építésénél szeretnénk, ha a lakosság segítő kezet nyújtana. — Bátka központi község. Mi épül még a fejlesztési terv keretében? — Hű!... Még elsorolni is sok egy­szerre. Egészségügyi központ, önki­­szolgáló árúház, étterem, szövetke­zeti lakások. Persze mindebben, és ezt őszintén meg kell mondanom, nem nagyon hisznek a falu lakosai. Ta­máskodnak. Ez a tamáskodás talán az évszázadok keserű tapasztalata, csa­lódása után lett e nép sajátja. * * * A helyi nemzeti bizottság irodájá­ban sok mindenről szó esett. A falu­ban jelenleg gyengén működnek a társadalmi szervezetek, a kulturális életet sem lehet a kellő színvonalra emelni. A falu fejlődését részben gá­tolja az a körülmény is, hogy nincsen szövetkezet. Bár igaz az, hogy az ál­lami gazdaság többet és jobban ter­mel, mint a bátkai szövetkezet ter­melt. Nagy előny, hogy a fiatalok, figyelembe véve a kereseti lehetősé­geket, inkább a faluban maradnak. Ám a társadalmi szervezetek tevé­kenysége szempontjából sokat jelen­tene a szövetkezet. Sajnos, az állami gazdaság nem rendelkezik üzemi klubbal, a fiatalok szórakozási és általában a falu művelődési lehetősé­gei minimálisak. S mindezt miért mondtuk el? Lehet, hogy furcsán hangzik, ám így van: mindezt megoldja a falu fejlesztési terve. Tehát akarva-nem akarva ahhoz a tételhez jutunk el, mely szerint a gazdasági fejlődés alapfeltétele a kulturális és társadal­mi fejlődésnek, illetve helyesebben a továbbfejlődésnek. Urbanisztikai szempontból teljesen más képet nyer a falu. Ez szintén kultúrát jelent. De kultúrát jelent az is, hogy gyalogjáró készül majd, rendezik az utakat, ut­cákat, szövetkezeti lakásokat építe­nek stb. Tehát az új környezetbe ke­rülő ember társadalmi aktivitása is várhatóan megnövekszik. Valljuk be őszintén. Hiába kíván­nánk mi jelenleg Gaál elvtárstől és a helyi nemzeti bizottság tanácsától idézzen elő gyökeres változást, len­dítse fel a falu kulturális életét, a tömegszervezetek munkáját. Műve­lődési otthon, megfelelő klubhelyisé­gek hiányában ... bizony nehéz dió lenne. Hiszen a falu könyvtárát sem tudják megfelelő helyen elhelyezni, egyszerűen nincs hol. A központi fal­vak kiépítése még nagyobb jelentő­séggel bír a tanyavilág száméra. Az elkövetkező évtizedekben tanúi lehe­tünk majd annak a folyamatnak, hogy a tanyák, kis, távol eső telepü­lések népe beköltözik a faluba. Épít­kezési engedélyt ugyanis már csak itt adnak ki. Megszűnik tehát az az áldatlan állapot, mely eddig a tanyák népét elvágta a világtól, a kultúrától. A falu és a város közti kiegyenlítő­désnek egyedüli járható útja tehát a központi falvak kiépítése. És tegyük hozzá rögtön: így lehet ezt a leggaz­daságosabban megoldani. Bátkának ma 650 lakosa van. A körzetbe nyolc falucska tartozik, összesen 3229 la­kossal. Ha most e nyolc falu lakossá­gát külön-külön akarnánk kielégíteni megfelelő kulturális intézményekkel, egészségügyi berendezésekkel, ez ügye részben nagyon is a jövő zenéje lenne, másrészt egyszerűen nem len­ne rentábilis. Nem beszélve arról, hogy így lényegesen kisebb költség­gel megfelelőbb körülményeket tu­dunk teremteni. Problémának látszik még a közlekedés megoldása. Né­hány, a körzethez tartozó rész bizony aránylag távol esik. Nos. az autóbusz­forgalom kiszélesítése, a gépjármű­vek rohamos elterjedése a falusi lakosság körében ezt a problémát szintén megoldja. Ugyanis mindenki mégsem költözhet be a központi fa­luba, meg kell maradniok a termelési központoknak s az itt élő dolgozók, etetők, állatgondozók stb kulturális feltételeiről szintén gondoskodni kell. S ezenkívül, ami a központi községek alakításának a jelentőségét talán a legjobban aláhúzza, takarékoskodnunk kell a földdel, a szántóterülettel. * * * Gaál István, a helyi nemzeti bizott­ság újdonsült titkára bizakodva tekint a jövő elé. — Olyan terv ez tudja — jelenti ki magabiztosan — mely az összes je­lenlegi problémákat megoldja. S valóban, igaza van. A falu és a város közti különbségek eltüntetése elsősorban anyagi kérdés, a gazdasági fejlődés kérdése. Helyesen cselek­szünk, ha a jelenlegi időszakban erre fektetjük a főhangsúlyt. (p. i.) • A színes karneváljairól híres Niz­za város rendőrfőnöke különös pa­ranccsal bízott meg egy különleges osztagot. A rendőrök végigrazziázták a város valamennyi álarckölcsönzőjét, hogy elkobozzák a de Gaulle-t gúnyoló álarcokat. A hatóság közegei alapos munkát végeztek. A biztonság kedvé­ért minden egyes álarcot lefoglaltak, amelyet nagy orr díszített. ☆ ♦ Az Egyesült Államok számtalan nőegyleteinek egyike ülést tartott. Az egyik előadó a következőket mondta: ,,Mi nők is vádolhatok vagyunk az atombomba miatt. Ha sikerülne elér-, niink, hogy a férfiak többet foglalkoz­zanak velünk, nem lenne idejük ilyen badarságok Meszelésére.“ ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents