Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-18 / 6. szám
Évzárás előtt az ipolysági EFSZ-ben Egymillió 269 ezer korona terven felül Szövetkezeti könyvelőink mostanában nagyon fontos és felelősségteljes munkát végeznek. Egyeztetik a „tartozik-követel“ számlákat, készülnek az 1963-as gazdasági év pénzügyi eredményeinek értékelésére. A jó gazda azonban már év közben is papírral, ceruzával a kezében gazdálkodik, s minden lehetőt megragad a tervek maradéktalan teljesítésére, illetve azok túlteljesítésére. Nem véletlen műve, hogy a tervezést sok helyütt mintegy szertartásnak tekintik. Mindent aprólékosan, részleteiben átgondolnak, megtárgyalnak és csak ezután térnek rá a tervezés statisztikai részére és ez a helyes, mert amikor a számok már formát öltenek, és a szövetkezeti tagság megszavazta, jóváhagyta az évi termelési tervet, ez már annyit jelent, hogy teljesítését törvénynek tekintik. Az ipolysági szövetkezet főkönyvelője, Lőwy Gyula is az utolsó simításokat végzi a zárszámadáson. Az eredmények nagy vonalakban már ismeretesek, csupán papírra kell vetni a végösszegeket és következhet az évzáró taggyűlés. Sem a szövetkezet vezetőségének, sem pedig tagságának nem kell szégyenkeznie a múlt évi eredmények végett. Tiszta lelkiismerettel állhatnak az ország népe elé és elmondhatják, hogy hozzájárultak a milliárdos mozgalomhoz, saját maguk és családjuk életének további javításához. Hogyan is jellemezzem ennek a szövetkezetnek tagságát? Velük együtt örülök jó eredményeiknek, s akkor is velük érzek, ha problémák mutatkoznak a szövetkezet valamelyik termelési ágában. Egyszóval nagyon jó érzés annak a tudatában élni, hogy földijeim mint mindig, tavaly is kitettek magukért, pedig az év kezdésénél rengeteg baj mutatkozott, sok nehézséget kellett áthidalniuk. A zord tél komoly gondokat okozott, utána a dühöngő Ipoly árasztotta el földjeik jelentős részét, de az emberek győztek az elemek fölött. Győztek, mert győzni akartak. Dolgoztak, mert lelkiismeretük így diktálta. Kenyérre, húsra, tejre és tojásra volt szüksége az ország népének. Ilyenek hát az ipolysági szövetkezetesek. Magát a szövetkezetét úgy jellemezhetném, hogy sokrétű termelést folytatnak. Termelnek vetőmagvakat, tenyészállatokat nevelnek, zöldségféléket, húst, tejet és tojást adnak a közellátásnak. Mindenütt öröm sugárzik az arcokról. A szövetkezeti tagság, amint a termelési terv is bizonyítja, ma már többszörös mililomos. Van is miért örülni, hiszen a múlt esztendei többletjövedelem nem kevesebb, mint 1 269 000 korona. Elhiheti mindenki, hogy 645 hektár összterületről, amelyből a szántó csak 396 hektár, nem volt könnyű dolog összehozni 5 420 000 koronát. Ebből aztán nem nehéz megállapítani, hogy ebben a gazdaságoan a földterület minden hektárjára 8403 korona bevételt értek el. Miből származnak a bevételek? Föntebb már említettem, hogy sokoldalú gazdálkodást folytatnak, s arra törekednek, hogy a tervezett jövedelem minden termelési ágból beérkezzen. így például nagyon jól bevált a KAZ vetőmagkukorica, melyből négy vagonnal adtak el 260 000 koronáért. Az 5 hektáron termelt mákért 102 000 koronát bevételeztek, a 20 hektáros kertészetben — ennek fele tavasszal árterületen volt — a tervezett 466 000 koronával szemben a valóságos bevétel több mint 900 000 koronát tett ki. Azt is érdemes megemlíteni, hogy egy 2,20 hektáros parcella zöldpaprikából 200 000 koronát hozott. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy • Pavlovics agronómus és a kertészeti részleg vezetője jól irányította a termelést. Ebben a szövetkezetben az állattenyésztés mindig jól teljesítette feladatát, különösen attól az időtől, amióta Tóth József a zootechnikus. Múlt évben 50 tenyészüszőt (ebből 20 vemhes), 184 000 koronáért értékesítettek, s emellett 28 darabot ugyancsak vemheset, saját tenyésztésbe állítottak. így szeptemberben 39 darab TBC-s, de nagy termelékenységű tehenet adhattak el, s teljesen „kitisztították“ az állományt. Az említett állatokért 228 000 koronát vételeztek be. Érdemes továbbá megemlíteni azt is, hogy az eladott tenyészsertésekért 216 000 korona hasznuk származott. Húsokból több mint 711 mázsát, tejből 226 000 literrel, tojásból 103 ezer darabbal teljesítették túl termelési tervüket, azaz tyúkonként 154,26 tojást termeltek, ami hektáronként 467,86 darabot tesz ki. Tán mondanom sem kell, hogy a tervek teljesítése, illetve túlteljesítése nem a véletlen műve. A mozgatóerő neve: prémium. Idényprémium és túlteljesítés fejében 136 000 koronát osztottak ki a tagok közt a szilárd munkadíj mellé. Ez volt hát a hajtómotor. Karácsony előtt a vezetőség úgy döntött, hogy minden kifizetett 100 korona után 8 korona külön jutalmat osztanak. Ez az összeg egy-egy munkanormánál 2 korona többletet jelentett. A tervezett 25 korona helyett tehát 27-et. fizettek, s emellett az alapokat is bőségesen feltöltötték. így például az oszthatatlan alapra 705 000 koronát helyeztek. Közeleg az évzáró taggyűlés megtartásának napja. Szikszai Vilmos, a szövetkezet elnöke elemezni fogja az elért eredményeket, de arról is beszélni akar, hogyan lehetett volna még nagyobb eredményeket elérni, és milyenek az idei célkitűzések, mert a tervszerűség ma már az emberek életszükségletévé vált. Hoksza István Lencsés Eszti néni, az ipolysági szövetkezetnek nagyon hasznos tagja. A múlt esztendőben 132 borjút nevelt föl és ami a legfontosabb, a rábízott állatok közül egyetlen darab nem pusztult el. —hai— Miért drága a tejtermelés Hosszúrétéi nem tudják kellőképpen értékesíteni* A tehénállomány nagyobb része idős* még a szövetkezet megalakításakor összpontosított tehenekből áll. így nincs is nagyon mit csodálkozni rajta, ha a kiöregedett, tejtermelésre már nem alkalmas tehenek nem értékesítik kellőképpen a takarmányt, s ezáltal alacsonyabb a tejtermelésük. A kiselejtezés, az állomány felfrissítése nagyon lassan folyik, így az alacsony hozamú tehenek még éveken keresztül hátráltatják, s drágítják majd a szövetkezet tejtermelését. A vezetőség a lehetőségekhez mérten igyekszik a takarmányalapot megteremteni. Mennyiségileg ez majdnem minden évben sikerül, de azzal, hogy a meglévő mennyiségben a szükséges tápanyag is meglegyen, már kevesebbet törődnek. És itt hibás a vezetőség is, mert nem törekszik a takarmányokat ízletesebbé tenni. ALKALMAZZUK A GÉPEKET A tejtermelés összes költségének 30 %-át a munkadíjak teszik ki. Ez az összeg azért ilyen magas, mert egy munkafolyamat sincs gépesítve, így lényegesen több munkaerőre van szükség, ami természetesen növeli a bérek összegét is. A trágyaszállító az istálló felépítésétől kezdve megvan, de nincs beszerelve. Ezt azzal indokolják, hogy az istálló és az egész gazdasági udvar olyan területen fekszik, ahol 80—120 cm-re a földben víz fakad. Ezért nem lehet a trágyaszállítőnak gépházat építeni. Fogadjuk el ezt indoknak. De viszont az, hogy a gépi fejés bevezetéséről még a vezetőség körében sem esett szó, már semmivel sem magyarázható. Ha az egész év folyamán nem is — télen a kevés tej miatt elmaradhatna —, de mikor van elegendő tej, a kézi fejésnél sokkal kifizetőbb lenne a gépi fejés. Ezáltal egyrészt kevesebb fejőre lenne szükség, másrészt pedig a dolgozók munkája is megkönnyebbülne. A fejők és az etetők jutalmazása sem a leghelyesebb. Egyáltalán nincs bérezésük egybehangolva és a termelésben érdekeltté téve. A fejők a kifejt tej mennyisége szerint, az etetők pedig darabszám után kapják a munkaegységet. Tehát az etető nincs ösztönözve a nagyobb tejelékenység elérésére, így a takarmányozást sem tekinti olyan munkának, amely lelkiismeretes elvégzése után- emelkedne a pénzbeli jövedelme. Olyan jutalmazást vezethetnének be, amely mind az etetőre, mind a fejőre serkentőleg hat. Ez lehetne például százalékarányba való megosztás, úgy hogy 100 liter tej kifejése után járó munkaegységnek a 60 %-át a fejő, a 40 %-át pedig az etető kapná. Természetes, az ilyen jutalmazás mellett be kell vezetni azt is, hogy a gondozó, vagyis az etető jutalmat kapjon a fedeztetés, elválasztás stb. után is. Ezek és még sok más hiányosság mind, mind visszatükröződik a tej kitermelésének magas árában. Sokszor csak apróság, észrevétlen kicsiség miatt folynak el a fillérek. S mire észrevesszük a hibát, már tízezrekről van sző. Ne hagyjunk figyelmen kívül semmit. Nézzünk jól körül a tehenészetben, biztosan találunk olyan tényezőt, amelynek megváltoztatásával lényegesen csökkenne a tej termelési költsége. Mert nem mindegy ám az, hogy 2,62 koronáért termelünk ki egy liter tejet, vagy 1,30 koronáért. Az olcsóbb termelés mindenféleképpen a szövetkezet jövedelmét szolgálja. Zsebik Sarolta Ki tudná megmondani mért mosolyog Pavlovics István agronómus és Tóth József zootechnikus? Azért, mert az állattenyésztés és a növénytermesztés dolgozói példásan teljesítették feladatukat. -hai-Köztudomású, hogy a rozsnyói járásban minden szövetkezet drágán termeli a tejet. Vagy ilyen vagy olyan okból, a tej kitermelésének értéke mindig jóval felülhaladja az eladási árat. A hosszúréti szövetkezet is azok közé tartozik, amely évek óta ráfizet a tejtermelésre. S ezzel a ráfizetéssel szinte észrevétlenül „elúszik“ a munkaegységre tervezett év végi osztalék. Pedig látszólag a hosszúréti szövetkezetben minden a legnagyobb rendben van. Az évi eladási tervet (83 000 litert) még november elsején teljesítették, sőt év végéig még 8300 litert adtak el terven felül. Ha ezekből a számokból indulnánk ki, s csak ezeket vennénk figyelembe, akkor nyugodtan állíthatnánk, hogy a hosszúréti szövetkezetben jó a tejtermelés. De akkor nem vennénk észre azt a 73 800 koronát, amivel a sjövetkezet ráfizetett az 1963-as tejtermelésre. És ez magábavéve is 2 korona veszteséget jelent munkaegységenként. Hát még ha tekintetbe vesszük, hogy a pénzügyi tervbe jövedelem volt tervezve! Akkor ez a veszteség kétszeresére, sőt közel háromszorosára nő. Azt, hogy hol csúsznak el a fillérekből lett ezresek, — nehéz megállapítani. Már csak azért is, mert a szövetkezet nem számítja az önköltséget, s így az ehhez szükséges pontos adatokat nem vezeti. De egy kis akarattal az év végén nem nehéz megtudni egy liter tej kitermelésének az árát. Igaz, ilyen körülmények között fdllérnyi pontossággal nem lehet számolni. A könyvelővel, zootechnikussal, elnökkel együtt kiszámítottuk, s megállapítottuk, miért magas a tej önköltsége. Olvasóink figyelmébe Lapunk 1. számában már közzétettük versenyfelhívásunkat. Ezúttal megismételjük, hogy olvasóink, levelezőink többsége tudomást szerezzen felhívásunkról, illetve résztvehessen versenyünkben. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata többek között a következőket hangsúlyozza: „A jövőben szükséges tovább mélyíteni az üzemek, a szövetkezetek és más munkahelyek dolgozó kollektíváinak demokratikus jogait és kötelességeit a termeléssel, az anyagi érdekeltséggel, a munkakörnyezettel stb. összefüggő kérdések megvitatásában.“ Lapunk szerkesztősége, tudatosította, hogy ezeknek a követelményeknek tiszteletben tartása és gyakorlati alkalmazása döntő módon befolyásolhatja mezőgazdaságunk fejlődését. S mivel a tapasztalataink is meggyőzően igazolják, hogy nagyon sok szövetkezet fejlődését, főleg a szövetkezeti demokrácia alapelveinek megsértéséből eredő nézeteltérések és a problémák megoldása iránti közömbösség fékezi, elhatároztuk, hogy lapunkat még következetesebben a szövetkezeti demokrácia negszilárdulásáért folyó harc szolgálatába állítjuk. Ebből a célból pályázatot hirdetünk egyrészt olyan cikkek beküldésére, amelyek a szövetkezeti demokrácia érvényesülését konkrét tényekkel bizonyítják, egy-egy jól működő EFSZ példája alapján, másrészt olyan cikkekre, amelyek feltárják egy-egy szövetkezet helyzetét és rámutatnak azokra a jelenségekre, amelyek a szövetkezeti demokrácia helytelen értelmezéséből erednek és javaslatot tesznek — a helyzet alapos ismerete, valamint a helyi gazdasági és társadalmi előfeltételek alapján — a szövetkezeti demokrácia alapelveinek helyes alkalmazására. Pályázatunk a „Hogyan érvényesül nálunk a szövetkezeti demokrácia“ címét viseli. A pályázatra beküldött cikk megírásakor helyénvaló, illetve szükségszerű lesz, hogy a cikkíró a szövetkezet helyzetének elemzésekor a szövetkezetek minta-alapszabályzatában és a szövetkezet házirendjében a tagság részére meghatározott jogokból és kötelességekből induljon ki. A pályázatunknak tehát nem az a célja, hogy a szövetkezetek vezetőit pellengérre állítsa, s hogy az olyan esetekért is a vezetőség legyen hibáztatva, amelyekről nem tehet, s melyek ellen következeut'esen harcol. De az igenis célja, hogy bírálja az olyan vezetést, amely elnyomja a tagok kezdeményezöképességét és önkényes intézkedéseivel lassítja a szövetkezeti egység szilárdulását. Pályázatunk azonban csak akkor lesz igazán értékes, ha nem csupán a vezetésben mutatkozó fogyatékosságokkal foglalkozik, hanem a tagságnak a szövetkezethez, a közös vagyonhoz való viszonyát is elemzés alá veszi, és ha bírálja azokat a szövetkezeti tagokat, akik bomlasztják a szövetkezeti közösség egységét, vagy közömbös magatartásukkal lehetetlenné teszik — a vezetőség jóakaratú igyekezete ellenére is — a szövetkezeti demokrácia alapelveinek gyakorlati érvényesülését. Véleményünk szerint ez a pályázat, amely a szövetkezet tagságának széleskörű és hasznos vitájára nyújt lehetőséget, helyes irányba terelheti az évzáró közgyűlések előkészítését és lefolyását is. Induljon ezért felelősségteljes építőjellegű eszmecsere, amely a szövetkezeti demokrácia elmélyülésén keresztül meggyorsítja mezőgazdasági termelésünk fejlődését. A pályázatra beérkezett cikkeket sorrendben közöljük és 1964 májusában értékeljük. A szövetkezeti demokráciával foglalkozó, április 30-a után beérkező írásokat pályázaton kívül közöljük. A legjobb, illetve a leghasznosabb pályaművek írói jutalomban részesülnek. 1. díj: Exa fényképezőgép, 2. díj: Zorkij-VI. fényképezőgép, 3. díj: Admira-8 filmezőgép, 4. díj: Zorkij-F fényképezőgép, 5—6. díj: Karóra, 7. díj: Ljubityel fényképezőgép,- 8—10, díj: Értékes jutalomtárgyak, 11—15. díj: Festmény reprodukció, 16—17. díj: Könyvjutalom. A jó szándékú, hasznos vitacikkeket, illetve pályaműveket várja a Szerkesztőség Évi takarmányfogyasztás összesen..................... 190 000.— Kcs Gondozás, fejés, etetés 106 040.— Kcs Egyéb költségek . . 14 600.— Ke: Üzemág rezsi ... 7 200.— Kcí Összüzemi rezsi ... 37 100.— Ke: Költségek összesen . 354 940.— Ke: Kitermelt tej 88 db tehéntől . . . . s 135 000 liter 1 liter tej értéke ; , 2,62 Ke: Tehát 2,62 koronáért termelnek k egy liter tejet. Ha vesszük az eladás, árat, ami 1,80 korona literenként akkor világosan láthatjuk, hogy minden literre 82 fillér a ráfizetés. A puszta eredményt megkaptuk Most boncoljuk széjjel, aprólékosar ellemezzünk minden mutatót, amelj összefügg a tejtermeléssel. így talár megtaláljuk a drágaság okát is. TAKARMÄNY-FOGYASZTÄS A takarmány jelentős része sajál termésű. Az összes takarmánynál csak a 7 %-át vásárolták. Ebből következtethetnénk arra is, hogy a takarmányozás — mivel saját termái és így nem kerül nagyobb pénzöszszegbe — aránylag olcsó. Nagyobi tejelékenységű teheneknél ez nem i: lenne drága, de a meglévőknél bizony sok. A takarmányalap szeptemberig 10C százalékra biztosítva volt. Vagyis í tehenek megkapták a maximálj; mennyiséget. Hangsúlyozom — a mennyiséget, mert a szükséges fehérje és keményítő értéke nem volt meg, A szántóföld 28 %-án takarmány terem. Van 80 hektár rétjük, de ez hektáronként nem ad többet, mint 18 mázsát. A 125 hektár legelőből csak 18 hektáron legeltethetik a teheneket, mert a legelő többi része a hegyen van, ahol eddig még nem sikerült megoldani a vízellátást. így ide a tehenek nem mehetnek. Az év elején, vagyis januárban, az istállóátlag egy tehéntől 2,32 litei volt. A legelőre hajtáskor — a tehenek tavasztól őszig a legelőn vannak — fokozatosan emelkedett a tejelékenység. A legmagasabb hozam júniusban és júliusban volt, amikor elérték a 7,3 litert. Ezután újból kevesebb lett. Ugrásszerű csökkenést eredményezett a legeltetés megszüntetése. Az átmeneti időszakra nem készültek fel kellőképpen. így azt a tápanyagot, amit az állatok a legelőn rendszeresen megkaptak, bent az istállóban csak részben tudták biztosítani. Az istállóátlagot véve ez körülbelül 1 liter tejjel csökkentette egyszerre tehenenként a napi tejhozamot. Az októberi termeléshez viszonyítva novemberben felére csökkent a tej. Itt bizony akármivel is érvelünk, nem lehet teljesen kimagyarázkodni. Jelenleg naponta egy tehéntől három litert fejnek, a következő takarmanyadag etetése mellett: 5 kg lóhere, 10 kg takarmányszalma, 10 kg siló. Ilyen takarmánymennyiség mellett 3 liternél sokkal több tejet kellene elérni. De viszont itt azt is tudnunk kell, hogy az 5 kg lóhere értéke nem ér fel ugyanennyi mennyiségű takarmányszalma értékével sem. A lóherét még kint a földön többször elverte az eső, a tápanyag érték nagyobb része elveszett. Ilyen lóheréből aztán hiába adjuk meg a mennyiséget. A hibát tehát ott kell keresnünk, hogy a megfelelő takarmányadag mellett a tehenek nem kapják meg a szükséges tápanyagmennyiséget. Másodszor pedig a tehenek olyan gyenge teljelékenységűek, hogy a takarmányt 1964. január 18. 3
