Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-18 / 6. szám
f Európától távol zajló külpolitikai események kötötték le napjainkban f a nemzetközi közvélemény érdeklődését. Különösen a Panamában történt (' amerikai agresszió háborította fel a haladó emberiséget, ami Washington t részéről igen rossz „válasz“ volt Hruscsov elvtárs űjévi üzenetére a * határkonfliktusok békés úton történő rendeződését illetően. Az arab országok kairói csúcsértekezletre más szempontból is figyel! met érdemel, noha kimondottan Izrael azzal kapcsolatos tervével hívták össze, hogy a Jordán folyó vizét nagyarányú gazdasági célokra akarja \ felhasználni és ez a terv módosítást helyez kilátásba a több arab orszáí I got is átszelő folyó jelenlegi medrét illetően. ( Ugyancsak az „öreg kontinestől“ távol levő Zanzibarban lejátszódott ■ események kínálkoznak összefoglalunk híranyagába; jóllehet a világ más \ tájain is van mire felfigyelnünk. __________Várj olt ok__________ a Panama-csatorna hullámain A fenti cím nem szimbolikus, hiszen valóban a legkisebb és legfiatalabb közép-amerikai állam hazafiainak vére festette be a kis ország földjét egy héttel ezelőtt. De kezdjük sorjában. A Panama-csatorna történelme 1878-tól íródik, amikor egy párizsi mérnök a Suezi-csatorna építésének sikeres befejezése után ún. tengerközi csatorna-társaságot alapított. Az említett társaság a kolumbiai kormánytól kapott hitelt a Panama-csatorna felépítéséhez. A franciák közben súlyos anyagi nehézségekbe kerültek, s így egy amerikai társaság vette át az építkezési munkálatokat. Az amerikaiak egyben felkérték a kolumbiai kormányt, amelyhez a Panama csatorna akkor tartozott, egy 8 kilométeres övezet eladására a csatorna mindkét oldalán. Bár ekkor nem sikerült az amerikai kormány cselszövése, de annál nagyobb volt a „szüret“ néhány évvel később, 1903-ban, amikor a dollármilliókon megvásárolt kolumbiai szenátorok megszavazták az amerikaiak kérelmét és nevetséges összegért: 10 000 dollárért eladták a független Kolumbia területét, amelyen aztán az amerikaiak kiépítették maguknak a Panama-csatornát. Ennek az alamizsna-vételárnak az lett a következménye, hogy a csatorna-övezetben a féktelen terror, gyűlölet és fajüldözés lett úrrá. A később külön állammá alakult Panama nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is teljesen az USA függvénye lett. A második világháború után megindult nemzeti felszabadító mozgalmak lángja azonban bevilágított ebbe a súlyos elnyomatásban élő nemzet életébe is, amely ugyanazért a munkáért csak egynegyed részét kapja, mint az amerikai munkás. Washington kénytelen volt bizonyos Iátszatengedményeket tenni, amelyek közé tartozott többek között az, hogy az amerikai zászló mellé kitűzték a panamai nemzeti lobogót is. A múlt hét péntekén kirobbant válság oka részben abban van, hogy a csatornaövezet egyik Iskolaépületében amerikai diákok tömegverekedést rendeztek, amikor panamai kollégáik a nemzeti lobogót is felhúzták. Az amerikai helytartó katonaságot rendelt az övezetbe, amely belelőtt a tömegbe. Az események rendkívül felháborították az ország lakosságát, amelynek kormánya felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait az USA-val. Minden jel arra vall, hogy a Washington által beígért megoldással, amely szerint a csatornaövezetben is kettős zászlóhasználat lesz lehetséges, a szabadságáért és függetlenségért egyre erőteljesebben harcoló panamai nép nem éri be! Az arab egység gondolatának ______újabb győzelme?_______ Ha felületesen vennénk a Kairóban ülésező arab országok csúcsértekezletének összehívásáról és napirendi pontjáról érkezett híreket, valóban úgy tűnne, hogy a 13 arab országnak egyedüli gondja az Izrael által bejelentett terv ellenlépésének kidolgozása, ami lényegében abból áll, hogy még 1939-ben benyújtott és 1953-ban módosított terv szerint a Jordán folyó víztömegének egy részét a Hulehtótól délre elvezetnék déli Irányba a Negev-sivatag öntözésére. Izrael 1953- ban hozzálátott a terv kivitelezéséhez, az elvezetőcsatorna azonban átszelte volna a demilitarizált övezetet Szíria és Izrael között, s ezért Szíria a Biztonsági Tanácshoz fordult panaszával, hogy ez a megoldás megsérti az arabizraeli fegyverszüneti rendelkezéseket. Ekkor Izrael leállította a munkák menetét. Most arra a megoldásra jutotatk, hogy a Tiberias-tóból a vizet egy olyan ponton emelnék ki, amely kívül esik a demilitarizált övezeten, s a vizet csatornán, illetve csővezetéken továbbítanak a Negev-sivatagba. A Jordán folyóval kapcsolatos izraeli elképzelések nagy visszatetszést váltottak ki különösen az arab országokban, amelyek más jellegű ellentéteikre való tekintet nélkül ellenintézkedések foganatosítását helyezték kilátásba. Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosába összegyűlt 13 arab ország állam-, illetve kormányfője most diplomáciai, esetleg politikai ellenlépés kidolgozásén fáradozik. A sokszor hangoztatott katonai megtorlás — politikai megfigyelők egyöntetű véleménye szerint — aligha jönne számításba, hiszen napjainkban ez egy nagyobb nemzetközi konfliktushoz is vezethetne. Nasszer egyiptomi elnök a kairói csúcsértekezletet minden bizonnyal jól kiaknázza az arab egység gondolatának megteremtésére is, amely különösen a szíriai és iraki események folytán igen sokat vesztett erejéből. Már az értekezlet elején közvetítőként lépett fel a marokkói király és Ben Bella algériai elnök között a két ország közt támadt határincidensek végleges felszámolására. Egyelőre még korai lenne végső következtetést levonni a kairói csúcsértekezlet kimenetéről, de a vitathatatlanul nagy jelentőségű tárgyalás hivatalos jelentése mellett bizonyára más jellegű tárgyalások eredményéről is hallunk majd a közeljövőben! A szultán visszapillantott... Alig egy hónapai ezelőtt adtunk hírt arról, hogy a mindössze 300 ezret számláló kelet-afrikai állam, Zanzibar elnyerte függetlenségét. Ezúttal újabb hírek érkeztek ebből a kis országból: kikiáltották a köztársaságot és forradalmi kormány vette át az ország életének irányítását. Nyugati hírügynökségek tudósítói beszámoltak arról, hogy a nép örömmámorban ünnepelte a köztársaság megszületését. A minden országgal jó kapcsolatokat óhajtó forradalmi kormány első üzenete hangsúlyozza, hogy „kormányunk a nép kormánya. Afrikai a színesbőrű lakosoké. Nem tűrünk Felvételünkön a Panama-csatorna látható, amely mellett folyó események most újabb sorokat írnak be a szabadságukért és függetlenségükért harcoló latin-amerikai dolgozók történelmébe. idegen uralmat többé. Elég volt a gyalázatból.“ A Reuter hírügynökség beszámol arról is, hogy a megbuktatott szultán hajón menekült el az országból, hogy elkerülje a nép haragját. A fedélzetről már csak egyedül pillantott vissza elvesztett paradicsomára, mert még saját testőrsége is megtagadta a parancsot. ' Zanzibar példája bizonyítja, hogy a sokat szenvedett országok népei nem elégszenek meg a szabadság rózsájának néhány hervadt szálával, hanem arra törekednek, hogy az egész csokrot magukhoz ragadják. A példát ők is bizonyára más szaabdságát elnyert országtól vették. (tg) + Felújítják a diplomáciai kapcsolatokat. Az FP és az AP jelentése szerint az Egyesült Államok és Panama megegyezett a diplomáciai kapcsolatok felújításában. Az Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy tárgyalásokat kezdjenek az amerikai—panamai kapcsolatokról, köztük a csatornaövezetről vonatkozó szerződés módosításáról. A latin-amerikai országokban terjed a szolidaritási mozgalom. Caracasban Venezuela fővárosában a diákok ezrei tüntettek a vérontás miatt. Argentínában még a burzsoá pártok csoportjai is elítélik az amerikaiak panamai beavatkozását. A peronisták nyilatkozatukban a civilizáció és az emberi méltóság elleni támadásnak minősítették az észak-amerikaiak panamai garázdálkodásait. Az uruguayi külügyminisztérium utasította küldöttjét az Amerikai Államok Szervezetében, hogy támogassa a panamai kérdést. (CTK)-4- A köztársasági kormány teljesen ura a helyzetnek Zanzibárban. Okello tábornagy a zanzibari rádióban bejelentette, hogy az ország ellenségét leverték és egyben nyugalomra szólitóttá fel a lakosságot. Kasszim Hanga miniszterelnök a Reuter tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentete: az új kormány jó kapcsolatot kíván fenntartani a világ valamennyi államával. Hozzátette, hogy támogatni fogják az afrikai felszabadító mozgalmat.-4- Fidél Castro látogatásának visszhangja. A havannai lapok részletesen foglalkozik Fidél Castro Szovjetunióbeli látogatásával. A „Revolución“ Fidel Castro szavait idézi: öt év után a kubai forradalom még erősebb, a nemzet egységesebb, a párt szervezetebb. Kiemeli Hruscsov elvtárs szavait, hogy a kubai nép sikerei az újjáépítésében világítótoronyként mutatják az utat a latin-amerikai népeknek. A „Mundo“ vezércikkben hangsúlyozta, Fidel Castro moszkvai látogatásának jelentőségét. A new-yorki lapok első oldalon közölnek híreket Fidel Castro Szovjetunióbeli látogatásáról. A „New York Times“ Fidel Castro látogatásáról szóló vezércikkében beismeri a Kubaellenes gazdasági blokád sikertelenségét. Megemlíti a nemrég Nagy-Britanniából Kubába szálított autóbuszokat, s ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy a nyugat-európai üzletemberek tudják, hogy Kubát gazdasági blokáddal nem győzhetik le. Az elmúlt években, főként az utóbbi két esztendőben Európa-szerte szeszélyes időjárás uralkodott: zord, hideg tél kevés hótakaróval, amelyet azután kevés csapadék követett. Európa egyes részein a hosszan tartó szárazság, másutt a nagy esőzések, nemcsak a növényi kultúrák fejlődését és azok terméshozamát befolyásolták, de nagy mértékben akadályozták a termelés betakarítását is, s ez káros hatással volt mind a növénytermesztésre, mind az állattenyésztésre. Az időjárás nehéz feladatok elé állította Európa szinte minden mezőgazdasági termeléssel foglalkozó országát. Az éhenhalás fenyeget félmilliárd embert Még szemléltetőbben jut a mezőgazdaság problémája kifejezésre, ha világviszonylatban vizsgáljuk a mezőgazdaság egyes kérdéseit. Míg az országok döntő többségében az államok vezetői és a parasztság tömegei a nagyobb termésért küzdenek, addig más országokban évről-évre intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy egyes mezőgazdasági termelési ágak eredményeit nagymértékben korlátozzák. Jelentős összegeket hasítanak ki a költségvetésből, hogy dotálják a termelőket a parlagon hagyott földekért és ezzel megvásárolják a mezőgazdasági lakosság szavazatait. Egyszóval, amíg a világ egy részén a mezőgazdasági termékekben túltermelési válság van, addig más részén a lakosság szükségletei nincsenek kielégítve. Vannak olyan országok is, amelyeknek egész nemzetgazdasága a mezőgazdasági termelésre épült és az emberek nagy többsége mégis éhezik. A gazdaságilag gyengén fejlett országok egy részénél ugyanis a monokultúrás termelés van túlsúlyban, ezért élelmiszer-szükségleteiket csak részben tudják saját termelésükből ki-2 HusuSvif 1964. január 18. Ä mezőgazdaság problémája: világprobléma ütköznek össze s ezek az egyes országok parasztságának létérdekeit nagyban veszélyeztetik. Malthusnak nincs igaza elégíteni, és elsőrendű tömegélelmiszereiket importálniuk kell. Ezek közé az országok közé tartozik a többi között az Egyesült Arab Köztársaság, Ceylon, Ghana, Pakisztán és Indonézia. Ilyen körülmények között a monokultúrás országok fejlődését egy-egy rossz termés vagy árcsökkenés, amely a termékeket állandóan fenyegeti, visszaveti. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmiszer Szervezetének igazgatója szerint a világ lakosságának 50 százaléka, másfél milliárd ember rosszul táplált, 17 százalékát — tehát félmilliárd embert — pedig az éhenhalás fenyegeti. Bár egyesek szerint a közvetlen veszély nem ilyen nagy, de vitathatatlan, hogy élettani szempontból nagy hiányosságok mutatkoznak. A népszaporulat évente mintegy. 2 százalék, — ugyanakkor a mezőgazdaság termelése mintegy 2,8 százalékkal növekszik. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelésnek e szerény növekedése meghatározott területeken a termelés visszaesésével jár együtt, akkor érthetővé válik, hogy a népesség szaporulata és a termelés alakulása között nincs meg az az összhang, amely az elkövetkezendő évtizedeken a világ lakosság ellátásának élelmiszerrel való ellátását biztosítja. Ezért foglalkozik az utóbbi időben egyre több közgazdász azzal a kérdéssel, hogy mi lesz a 2000. esztendőben, mi történik ha' nem tudunk hatékony intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés a jelenséginéi sokkal nagyobb mértékben növekedjék. Mi lesz 1980-ban? A számítások azt jelzik, hogy 1980- ban 4,6 milliárd, 2000-ben pedig 6,9 milliárd ember ellátásról kell gondoskodni, mégpedig a jelenleginél sokkal magasabb szinten. Napjainkban a mezőgazdaságilag művelt terület az egész szárazföldnek csak egy kis részét foglalja el. Van tehát lehetőség arra, hogy a mezőgazdaság hasznos területei nagy mértékben bővüljenek. De jelentősen növelhető a mezőgazdasági termelés oly módon is, ha megszűnnek azok a különbségek, amelyek az azonos talaj- és klíma viszonyok között művelt földeken elért termelési eredmények között ma még tapasztalhatók. Például 1961-ben Dániában hektáronként búzából 4,1 tonnát termeltek, míg Indiában csak 0,71 tonnát, ugyanakkor a világ átlagtermése 1,16 tonna volt. Figyelembe kell venni még azt is, milliárd ember ellátásáról kell gondosművelt területek mindössze 9 százalékát öntözik rendszeresen, s aránylag kevés a mezőgazdaságban felhasznált műtrágya mennyisége. Világviszonylatban nincs még megszervezve a növényi és állati kártevők elleni védekezés sem, noha a kártevők évente többmillió ember táplálékát pusztítják el. Nagy tartalékok vannak még a hústermelés intenzívebbé tételében is, mivel az egy kilogram élősúly előállításakor felhasznált takarmány az egyes országokban igen eltérő. Vannak országok, ahol egy kilogramm élősertés előállításához 2,8—3 kg takarmány szükséges, míg másutt a 6—7 kg-ot vagy ennél is többet használnak fel. A jövő a szocialista nagyüzemeké A világ teljes mezőgazdasági termelésén természetesen csak úgy lehet változtatni, ha évről-évre növekednek a mezőgazdasági beruházások, ha a nemzetközileg leszűrt tapasztalatokat általánosan hasznosítani lehet és ha a mezőgazdasági termelést az ipar egyre korszerűbb gépekkel, műtrágyával, növényvédő-szerekkel mozdítja elő. Modern termelőeszközökkel azonban csak a nagyüzemi termelőegységek képesek gazdálkodni. Éppen ezért vannak előnyös helyzetben’ a jövőt illetően a szocialista országok, amelyeket a mezőgazdaság területén sem rendíthetik meg a gazdasági válságok. A mezőgazdaságban dolgozók termékeiket el tudják helyezni a piacon és ennek következtében biztonságosan tudják előállítani azokat az árukat, amelyeket az egyes üzemek a szükséglet kielégítésére termelnek. Egészen más a helyzet egy sor európai és tengeren-túli tőkésországban. Míg a tőkés országok a szocialista országok ellen heves propagandaharcot folytatnak azért, mert a mezőgazdaságban is a nagyüzemi gazdálkodás útjára tértek, ugyanakkor ők mindent megtesznek azért, hogy felszámolják a kisparaszti gazdaságokat és egyéni nagyüzemeket hozzanak létre. Ilyenek a nyolc év óta évről-évre kidolgozott úgynevezett „Zöld tervek“ Nyugat-Németországban és Angliában, amelyek a mezőgazdasági kisüzemi egységek megszüntetését és a nagyobb birtokok létrehozását tűzték célul. Valóban, a tények azt mutatják, hogy a modern mezőgazdasági termelés által igényelt beruházásokat a kisparcellás 10—15 hektáros gazdák már nem bírják. Nemcsak az európai tőkésországokban csökken évről-évre a kisparaszti gazdaságok száma, hanem a tengerentúlon is. Az USA-ban a második világháború alatt 237 000 gazdaság „tűnt el“ s később mindinkább meggyorsult a farmerek elvándorlása a földről. A monopóliumok a profitért és a piacért harcolnak egymással, országok és világrészek között is. Ezért folyik a harc az Európai Gazdasági Közösségen belül annak érdekében, hogy melyik ország árait fogadják él bázisul, hol csökkenjen a mezőgazdasági termelés, melyik ország parasztságának biztosítsanak magasabb támogatást termékeik elhelyezéséhez. Természetesen az Európai Gazdasági Kö-’ zösségen belül gazdasági törekvések Erre mutat például az Európai Gazdasági 'Közösség és az USA közötti vita, amely „csirkeháború“ néven vonult be az újságok hasábaira. Miről van itt szó? Arról, hogy 1958-ban az NSZK csak 3000 tonna baromfihúst importált az USA-tól, 1962-ben már 79 000 tonnát, s ez esetben 51 millió dollár exportért vitázik az USA. A szocialista országokban a termelést nem a nagyobb profitért, hanem azért növeljük, hogy a lakosságot minél jobban el tudjuk látni élelmiszerekkel, valamint, hogy . biztosítsuk a mezőgazdasági export szükségleteit, amely a népgazdaság szempontjából nagy jelentőségű. A gazdaságilag gyengén fejlett országoknak a szocialista országok nagy segítséget nyújtanak iparosításukhoz, mezőgazdasági termelésük fejlesztéséhez és monokultúrás gazdaságuk megszüntetéséhez. Soron levő tennivaló a szaktanácsadás világméretekben történő megszervezése. Ennek megvalósítására történnek intézkedések minden szocialista országban. Ezt a célkitűzést szolgálta’ az SZKP plénuma is, amikor megvitatta a mezőgazdaság műtrágyával, növényvédőszerekkel és különböző felszerelésekkel való jobb ellátásának szükségességét. Majthus az emberiséget a túlnépesedéstől féltette és ennek érdekében javasolta, az emberiség szaporodásának meggátlását. A mezőgazdaság a világ különböző részén sok súlyos problémával küzd. Malthusnak azonban sokban nincs igaza. A mezőgazdasági termelés forradalma, a termelés korszerűsítése meggyőző bizonyítékokat szolgáltat nap mint nap arra, hogy ahol a tudomány és a technika nem a pusztítást, hanem a tömegek jobb, gazdagabb életének alakulását segíti, ott nem fenyeget a túlnépesedés veszélye, ott a tömegek igényeinek kielégítése — mégpedig mind magasabb szintén történő kielégítése — biztosítható. (Népszabadság)
