Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-15 / 5. szám

Amíg a futball eljutott napjainkig Szűkebb értelemben az elmúlt őszt tekinthettük a labdarúgás meghono­­sulása századik évfordulójának. Más ajakban persze már jóval előbb, sőt különféle változatban az ókorban is hódoltak a labdajáték szenvedélyének, nevezetesen a Közel-Kelet országai­ban. Ilyen volt például a „Harpastum“ nevű labdajáték, amelyet a régi római légiók hoztak Galliába, a francia „la soulte“, valamint az orosz „saliga“ és „kila“, amelyeket tágabb értelemben a mai futball előfutárjainak tekint­hetünk. Védekezzünk a száguldó labda elleni A középkorban nem léteztek sport­pályák, stadionok a mai értelemben. A labdajátékokat a városok terein, utcáin, sőt szűk sikátoraiban bonyo­lították le. A „durva“ játékokkal ke­vésbé rokonszenvező, megcsontosodott nyárspolgárok ilyenkor hanyatthomlok fedezékbe vonultak házaikban, a fé­­lénkebbek pedig védőráccsal látták el ablakaikat a repülő „bomba“ ellen. Nem így a fiatal kézművesek és ta­­noncok! Ha csak neszét vették vala­milyen „mérkőzésnek“, otthagytak csapot, papot, fütyültek a mindenható mester tiltakozására és felcsaptak szurkolóknak, vagy személyesen is részt vettek a játékban. A hatóságok végül is kénytelenek voltak börtön­­büntetés terhe alatt mindennemű lab­dajátékot betiltani. Fennmaradt írásbeli feljegyzések szerint egy angol bíró többek között azon a címén ítélt el néhány személyt, hogy „száz ismeretlen gézengúzzal egyetemben jogtalanul és törvényelle­nesen hódoltak a tiltott labdajáték­nak, súlyos kihágásokat idéztek elő és komoly sérüléseket okoztak ember­társaiknak“. Száz év előtti játékszabályok Kérek 250 évig megvetették, becs­mérelték, üldözték a labdajátékokat, amelyek csak a múlt század második felében éledtek fel újra. De a játék­­szabályok lefektetése nem zajlott le békésnek mondható légkörben. 1863 végén két párt nézett egymással far­kasszemet a londoni Great Queen Street viharvert csapszékében: csak lábbal legyen-e szabad a labdát kezel­ni, vagy kézzel is? Mindent túlharsogó ordítozás és általános verekedés után a „csak lábbal“ párt maradt a helyzet ura, a „kézzel is“ védelmezői pedig kénytelenek voltak elhagyni a kocsma porondját. A futball elindul világhódító útjára A hamisítatlan labdarúgás hívei — miután megfutamították ellenlábasai­kat — tüstént hozzáláttak a 13 pont­ból álló játékszabályok lefektetéséhez, amelyek évtizedekig érvényben ma­radtak. A'Themse ködös partjairól elindult világhódító útjára a labda­­rúgősport a földkerekség legtávolibb zugába. A futballcsapat már akkor is 11 játékosból állott, csupán a kapu volt kissé kezdetleges mai szemmel nézve: két rudat vertek a talajba, amelyet fent zsineggel kötöttek össze nagyobb szemléletesség kedvéért. A marcona játékosok hosszú nadrágban és félcipőben indultak rohamra. Az első sípjel 1878-ban hangzott fel először a pá­lyán. A fütyülő feltalálása előtt a fut­­ballbírók integetéssel, kiáltozással, vagy iskolai csöngetyű megszólaltatá­sával figyelmeztették megállásra a já­tékosokat, ha szabálytalanságot követ­tek el. Az első partjelzők pedig akkor jutottak „szóhoz“, amikor a mérkőzé­sek hivatalos jelleget kezdtek ölteni. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valakit ezzel a tisztséggel megbíztak, mert döntése kötelező volt a játéko­sokra nézve. Később taccsbiróknak • Az ipolybalogi Sokol labdarúgó-csapata a losonci járási bajnokság III. C-osztályában az őszi idény után az első helyen áll. Tavaly ilyenkor az ipolybalogiak még gondolni sem mertek erre, mivel az utolsók között voltak a tabellán. Az ifjúsági csapat is hasonló nagyon szép eredménye­ket ért el. A szervezet a napokban tartotta évzáró ülését. Az egyesület élére Zolcer István elnök és Zsigmond József titkár személyében fiatal, lelkes sportemberek kerültek. A kilencéves iskolával együttműködve sze­retnék megoldani, hogy a faluban a labdarúgáson kívül más sportágak is működjenek. így például a télen jégkorongpályát, nyáron pedig kézilabda, röpalabda és atlétikai pályát létesítenek. Major Lajos (Szécsénke) • A rimaszom­bati járás második osztályú labdarúgó bajnokság tábláza­tát nézve mindjárt szemünkbe tűnik, hogy a második he­lyen a korláti Tát­rán csapata áll. Ezt a szép eredményt Molnár, Volzvár, Gsapucha, Ferencz, Végh, Kunyík, Ju­hász, Szpevár, Ada­­mec, Bodányi, Dan­­kó, Miklós, Fejes és Árváinak kö­szönhetjük. (A fel­vételen.) Molnár Gyula (Ajnácskő) • Az utóbbi két év nagy fellendülést hozott a nagysallói labdarúgásban. Ipolyság mellett a nagysallói Druzstevník csapata került fel a kerületi első B-osztályba. A csapat mellé edzőt szerződtettek Léváról Kovács elvtárs személyében, aki hetente kétszer jár ki a faluba. A gondos nyári edzés után megkezdődött az új osztályban a játék. Az anyagi támogatást az EFSZ vállalta. A várt eredmények azonban elmaradtak, mégpedig azért, mert a csapat két legjobb játékosa bevonult katonának. így a csapat az őszi idényben az utolsó helyre került. A tavaszi idényre azonban a csapatot új játékosokkal erősítik meg és így remélhetőleg némileg pótolják azt, amit az őszi fordulóban elmulasztottak. - Belányi János (Nyitna) A CSEMADOK KB üzemi bizott­sága 1964. január 31-én pénteken 20,00 órai kezdettel a Devín szálló összes termében FARSANGI BÁLT rendez, melyre mindenkit szere­tettel meghív a rendezőség. Számozott asztalok. — A jó han­gulatról két tánczenekar és egy népi zenekar gondoskodik. Belépő­díj 30 Kcs. Jegyelővétel: Bratislava, nám. 1. mája 30 sz., telefon 535-17 és „A Hét“ szereksztőségében, Je­­senského 9 sz., tel.: 533-04 hétköz­nap 10—16. óráig. nevezték őket, de észleléseiket aláve­tették a mérkőzésvezető döntésének. További újítások 1882-ben bevezették a két kézzel történő bedobást a partsávról. 1891- ben hálóval látták el a kapukat és rögzítették méreteiket. Egyúttal fel­jogosították a kapust, hogy tizénegyes esetén 6 méterrel előre jöhessen a kaputól, ugrándozásokkal és egyéb cselfogásokkal megtéveszthesse a ti­zenegyest lövő célbiztosságát. De az utóbbi indokolatlan újításokat még ugyanabban az évben hatálytalanítot­ták. 1909 óta más színű trikót visel a kapus, mint klubtársai. , Lesállás vagy nem lesállás — ez a kérdés A játékszabályok közzététele után még az a gyakorlat járta, hogy egy játékost ofszájdban állónak kell mi­nősíteni, ha társa előtt nem áll három ellenfél abban a pillanatban, amikor lő. Ez a szabály olyan lehetőségeket biztosított a védelemnek, hogy ügyes alkalmazás szinte „leszerelt“ minden támadást. Érthető, hogy a bíró lép­­ten-nyomon lefütyülte, leállította és késleltette a mérkőzést, arriely ekép­­pen többnyire döntetlenül végződött. Ezzel karöltve persze lényegesen megcsappant a közönség érdeklődése az „unalmas“ meccsek iránt. 1925-ben azután végre bevezették a máig érvé­nyes szabályt: a kapura törtető játé­kos előtt elég, ha két ellenfél van. G—k Gomolyog a januári köd, fenn, a behavazott hegyek közt hólörgeteg, lenn a völgyekben csendesen pihennek falvaink. Ám a sportban nincsen pihe­nés, nincsen téli szünet. Az elmúlt hét is sok érdekességet hozott, akadt cse­mege sportkedvelő szurkolóink szá­mára. Egyre jobban előtérbe kerül a január végén kezdődő IX. téli olimpia, az innsbrucki olimpiai játékok előké­születei. Az elmúlt hét sportesemé­nyeinek sorát a síugrók nyitották meg, hétfőn fejezték be a Négysánc­­versenyt. Európa legjobb ugrósáncain versenyeznek a világ legjobb síugrói, a repülő „torpédók“. Százméteres ugrásaikat, határtalan bátorságukat csodálattal követjük a televízió kép­ernyőjén, és örömmel állapítjuk meg, a világ legjobbjaihoz felzárkóztak már a csehszlovák, magyar és lengyel ugrók is. Hubac, Matous, Motejlek, a magyar Geller László, a lengyel Przy­­byla egyenrangú ellenfelei a legjobb finneknek, osztrákoknak, norvégek­nek, a kitűnő szovjet ugróknak, néme­teknek. Lényegesen nagyobb a szín­vonalkülönbség a sízők és sífutók kö­zött. A sífutásban a szovjet és skan­dináv versenyzők, az alpesi verseny­számokban az osztrákok, franciák és svájciak dominálnak. A tátrai és cseh­országi sízők elitjére nagy feladat vár, hogy megtalálják a felzárkózást Euró­pa és a világ legjobbjaihoz. A lesik­lásban és a műlesiklásban az elmúlt héten is folytatódott az osztrák és a francia „nagymenők“ vetélkedése és bár a lauberhorni versenyből is az osztrákok kerültek ki győztesen, a franciák csak balszerencséjük követ­keztében maradtak le. Hiába érték el a legjobb időket, sorozatos bukás és diszkvalifikálás ütötte el őket a siker­től. Hiába száguldott a kapuk közt Guy Perillat, Lacroix, az összetett versenyt az osztrák Nenning nyerte. A lauberhorni verseny még így is osztrák kudarccal végződött, leg jobb­jaik, a világbajnok Zimmermann és Stiegler nem végzett az elsők közt. Az innsbrucki olimpia küszöbén szerte­foszlott az osztrák hegemónia illúzió­ja. A simmeringi ugrósánc nagy meg­lepetése a csehszlovák Hubac második helye az osztrák Leodolter mögött és Matous új sánccsűcsa. A jégkorongozók a tengerentúli portya után folytatják a bajnoki mér­kőzéseket. A nagy rangadón, a Slovan —Spartak Sokolovo találkozón a Slo­van 7:5 arányban győzött, a bajnoki táblázat éllovasa, a ZKL Brno pedig 14:1 arányban „lelépte“ a Pardubicét. A téli sportolókon kívül a labdarú­gók is hallattak magukról. Csapataink szerte a nagyvilágban kergetik a ke­rek bőrlabdát. A Jednota Trencín Szíriában és Libanonban, a Dukla Bar­mában, a Slovan Costaricában lőtte a gólokat. Borhy Károly edző fiai há­romgólos győzelmet arattak a szíriai katonaválogatott fölött, két góllal le­győzték a beiruti Racing Clubot, há­rom gólt lőttek a Homenet csapatá­nak, a Dukla Barmában 3:l-re győ­zött a Rangun fölött, a Slovan pedig Costaricában folytatta sikersorozatát, 3:2-re verte a Cartagines csapatát. —OS— Megfelelő cipőt -megfelelő időben Az ember már a régebbi időkben megtanulta ruházattal védenie magát az időjárás különböző viszontagságai ellen. A lábbeli például védi őt a hi­degtől, a forróságtól, balesetektől és a szennyeződéstől. Már kerek 6000 évvel ezelőtt, ahogyan azt történelmi leletek is bizonyítják, viseltek cipőt. A cipősarkot azonban csak közel 300 éve ismerik. Ezt mindenekelőtt csak olyan emberek viselték, akik keveset jártak gyalog, hanem inkább lovagol­tak vagy hintón közlekedtek. Magas sarkú cipőt viseltek azután a 19. szá­zadban Olaszország, Spanyolország és Franciaország asszonyai, ahonnan az­után a magas sarkú cipő a föld min­den tájára átterjedt. Persze a tűsarok csak az utóbbi években vált divattá. Ünnepélyes alkalmakkor viselt ma­gas sarkú cipő viselése ellen nincs ellenvetésünk. A munkahelyen vagy az utcán azonban a 3—4 cm-nél ma­gasabb sarkú cipőt mellőzni kellene, mivel a cipősarok voltaképpeni fel­adatát — a láb nagy részének az utca szennyétől való megóvását, a járás megkönnyítését, síkos talajon a láb jobb tartásának biztosítását a tűsarok nem tölti be. Viselőjének bokája ugyan karcsúbbnak hat, lépéseinek hossza rövidebbé és kecsesebbé, járása azon­ban tipegővé és azáltal bizonytalanná válik, olyannyira, hogy a láb bizony nem egyszer a bokaízületben ki is bi­­csaklik. Az ilyen tűsarkok viselése a láb állandó megerőltetését eredmé­nyezi, sztatikái okokból a térd- és csípőizületek elhajlását okozza, ami által erős medence- dőlés és végül kényszerült keresztcsont homorulat keletkezik. Ebből a nem természetes testtartásból kifolyólag azután idő előtt deformációk mutatkoznak a lab-, térd-, csípő- és gerincizületeken. Azonban nemcsak a cipősarok okoz­hat károkat, hanem a cipő egész for­mája is, ami férfiakra, fiatalkbrúakra és gyermekekre egyaránt vonatkozik. Túl hegyes és helytelenül készített cipőben járás közben a láb a cipő túl keskeny elülső részébe csúszik, ahol összenyomódik és mozgásképtelenné válik. így az összes lábujjak a további lépésnél nem fejthetnek elég erőt a földről való elrugaszkodáshoz. A nagy­­ujj a többi lábujjhoz nyomódik, mi­alatt a második ujj lefelé vagy fel­felé tolódik. Ez gyakran a bőr gyulla­dásához és szarusodásához vezet. A felnőttek több mint 6 százaléka, ebből ötször több nő, mint férfi, szenved ilyen lábdeformációkban. Akik egész napon át álló munkát végeznek, munkájukhoz mért meg­felelő cipő a lábat lazán átfogja és elől olyan bőnek kell lennie, hogy a lábujjak szabadon mozoghassanak benne, ami mindenekelőtt a gyerme­kek és fiatalkorúak cipőjénél fontos. A cipőben a láb sarka rögzített le­gyen; a cipő elülső része — különösen a lábfejen ne legyen túl bő, hogy ott a lábnak megfelelő tartást biztosít­son. Mindenekelőtt a jó cipőre vonat­kozó követelményeknek csak akkor tehetünk eleget, ha a cipó tajpa az egészséges láb alkatának megfelel. Nincs egyéb olyan testrészünk, amelynek oly kevés ápolást és gondot szentelnénk, mint lábunknak. De ép­pen tőle és annak egészségétől függ nemcsak munkaképességünk, hanem jó közérzetünk és életörömünk is. (kő) TEHÉN: - Mindjárt jel kell ébresztenem, közeledik a fejés ideje... • Beképzelt ember az, aki azt hiszi, hogy mindenki őt bántja. • A világot könnyebb volt megte­retmeni, mint megérteni. r\ • Az ember mindig ugyanaz, csak a nézete változik, • Primitív emberek is vannak, nem­csak primitív népek. • Életbiztosítás egy király számára, ha lemond trónjáról. ÍGY TALÁN IGAZ..* A modern jestömíivész megnősült. Néhány hét múlva az esküvő után megkérdezik az asszonykától: — Nos, hogy éltek? — Jól - jeleli az asszonyka —, az uram fest, én főzök, és aztán találgat­juk, mi az, amit Ö festett, és mi az, amit én f őztem ... Újévi jókívánat Párizsban: — Saját atomhatalmat terem-, teni... JÓSLÁS Kiadja a Mező- Erdő és Vlzgazdaságl Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban — Megjelenik hetente kétszer - Főszerkesztő! Pathő Károly — Szerkesztőség és kiadóhivatal! Bratislava Suvorovova 16. - Teletöm főszerkesztő 515-58, szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont! 543 91. 511 10, 550 93. - Belső vonalak! főszerkesztő helyettesei 635. Polit. titkárság 564. mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztál.v639, szakmelléklet 519. - Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Feb­­ruárového vifazstva 6/d. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Az előfizetéssel kapcsolatban felvilágosítással szolgál minden postahivatal és a postai kézbesítők. A külföldi megrendeléseket a posta sajtókivlteli szolgálata intézi. Cimei PNS — ústredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo námestie í. 46/VII. K —10*41007 ’S :o c 7 sí N ■8 1 ■5s ^ QJ ^ c/5 »3; * §* § * Ü | 1 £ I .21

Next

/
Thumbnails
Contents