Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-15 / 5. szám
Amíg a futball eljutott napjainkig Szűkebb értelemben az elmúlt őszt tekinthettük a labdarúgás meghonosulása századik évfordulójának. Más ajakban persze már jóval előbb, sőt különféle változatban az ókorban is hódoltak a labdajáték szenvedélyének, nevezetesen a Közel-Kelet országaiban. Ilyen volt például a „Harpastum“ nevű labdajáték, amelyet a régi római légiók hoztak Galliába, a francia „la soulte“, valamint az orosz „saliga“ és „kila“, amelyeket tágabb értelemben a mai futball előfutárjainak tekinthetünk. Védekezzünk a száguldó labda elleni A középkorban nem léteztek sportpályák, stadionok a mai értelemben. A labdajátékokat a városok terein, utcáin, sőt szűk sikátoraiban bonyolították le. A „durva“ játékokkal kevésbé rokonszenvező, megcsontosodott nyárspolgárok ilyenkor hanyatthomlok fedezékbe vonultak házaikban, a félénkebbek pedig védőráccsal látták el ablakaikat a repülő „bomba“ ellen. Nem így a fiatal kézművesek és tanoncok! Ha csak neszét vették valamilyen „mérkőzésnek“, otthagytak csapot, papot, fütyültek a mindenható mester tiltakozására és felcsaptak szurkolóknak, vagy személyesen is részt vettek a játékban. A hatóságok végül is kénytelenek voltak börtönbüntetés terhe alatt mindennemű labdajátékot betiltani. Fennmaradt írásbeli feljegyzések szerint egy angol bíró többek között azon a címén ítélt el néhány személyt, hogy „száz ismeretlen gézengúzzal egyetemben jogtalanul és törvényellenesen hódoltak a tiltott labdajátéknak, súlyos kihágásokat idéztek elő és komoly sérüléseket okoztak embertársaiknak“. Száz év előtti játékszabályok Kérek 250 évig megvetették, becsmérelték, üldözték a labdajátékokat, amelyek csak a múlt század második felében éledtek fel újra. De a játékszabályok lefektetése nem zajlott le békésnek mondható légkörben. 1863 végén két párt nézett egymással farkasszemet a londoni Great Queen Street viharvert csapszékében: csak lábbal legyen-e szabad a labdát kezelni, vagy kézzel is? Mindent túlharsogó ordítozás és általános verekedés után a „csak lábbal“ párt maradt a helyzet ura, a „kézzel is“ védelmezői pedig kénytelenek voltak elhagyni a kocsma porondját. A futball elindul világhódító útjára A hamisítatlan labdarúgás hívei — miután megfutamították ellenlábasaikat — tüstént hozzáláttak a 13 pontból álló játékszabályok lefektetéséhez, amelyek évtizedekig érvényben maradtak. A'Themse ködös partjairól elindult világhódító útjára a labdarúgősport a földkerekség legtávolibb zugába. A futballcsapat már akkor is 11 játékosból állott, csupán a kapu volt kissé kezdetleges mai szemmel nézve: két rudat vertek a talajba, amelyet fent zsineggel kötöttek össze nagyobb szemléletesség kedvéért. A marcona játékosok hosszú nadrágban és félcipőben indultak rohamra. Az első sípjel 1878-ban hangzott fel először a pályán. A fütyülő feltalálása előtt a futballbírók integetéssel, kiáltozással, vagy iskolai csöngetyű megszólaltatásával figyelmeztették megállásra a játékosokat, ha szabálytalanságot követtek el. Az első partjelzők pedig akkor jutottak „szóhoz“, amikor a mérkőzések hivatalos jelleget kezdtek ölteni. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valakit ezzel a tisztséggel megbíztak, mert döntése kötelező volt a játékosokra nézve. Később taccsbiróknak • Az ipolybalogi Sokol labdarúgó-csapata a losonci járási bajnokság III. C-osztályában az őszi idény után az első helyen áll. Tavaly ilyenkor az ipolybalogiak még gondolni sem mertek erre, mivel az utolsók között voltak a tabellán. Az ifjúsági csapat is hasonló nagyon szép eredményeket ért el. A szervezet a napokban tartotta évzáró ülését. Az egyesület élére Zolcer István elnök és Zsigmond József titkár személyében fiatal, lelkes sportemberek kerültek. A kilencéves iskolával együttműködve szeretnék megoldani, hogy a faluban a labdarúgáson kívül más sportágak is működjenek. így például a télen jégkorongpályát, nyáron pedig kézilabda, röpalabda és atlétikai pályát létesítenek. Major Lajos (Szécsénke) • A rimaszombati járás második osztályú labdarúgó bajnokság táblázatát nézve mindjárt szemünkbe tűnik, hogy a második helyen a korláti Tátrán csapata áll. Ezt a szép eredményt Molnár, Volzvár, Gsapucha, Ferencz, Végh, Kunyík, Juhász, Szpevár, Adamec, Bodányi, Dankó, Miklós, Fejes és Árváinak köszönhetjük. (A felvételen.) Molnár Gyula (Ajnácskő) • Az utóbbi két év nagy fellendülést hozott a nagysallói labdarúgásban. Ipolyság mellett a nagysallói Druzstevník csapata került fel a kerületi első B-osztályba. A csapat mellé edzőt szerződtettek Léváról Kovács elvtárs személyében, aki hetente kétszer jár ki a faluba. A gondos nyári edzés után megkezdődött az új osztályban a játék. Az anyagi támogatást az EFSZ vállalta. A várt eredmények azonban elmaradtak, mégpedig azért, mert a csapat két legjobb játékosa bevonult katonának. így a csapat az őszi idényben az utolsó helyre került. A tavaszi idényre azonban a csapatot új játékosokkal erősítik meg és így remélhetőleg némileg pótolják azt, amit az őszi fordulóban elmulasztottak. - Belányi János (Nyitna) A CSEMADOK KB üzemi bizottsága 1964. január 31-én pénteken 20,00 órai kezdettel a Devín szálló összes termében FARSANGI BÁLT rendez, melyre mindenkit szeretettel meghív a rendezőség. Számozott asztalok. — A jó hangulatról két tánczenekar és egy népi zenekar gondoskodik. Belépődíj 30 Kcs. Jegyelővétel: Bratislava, nám. 1. mája 30 sz., telefon 535-17 és „A Hét“ szereksztőségében, Jesenského 9 sz., tel.: 533-04 hétköznap 10—16. óráig. nevezték őket, de észleléseiket alávetették a mérkőzésvezető döntésének. További újítások 1882-ben bevezették a két kézzel történő bedobást a partsávról. 1891- ben hálóval látták el a kapukat és rögzítették méreteiket. Egyúttal feljogosították a kapust, hogy tizénegyes esetén 6 méterrel előre jöhessen a kaputól, ugrándozásokkal és egyéb cselfogásokkal megtéveszthesse a tizenegyest lövő célbiztosságát. De az utóbbi indokolatlan újításokat még ugyanabban az évben hatálytalanították. 1909 óta más színű trikót visel a kapus, mint klubtársai. , Lesállás vagy nem lesállás — ez a kérdés A játékszabályok közzététele után még az a gyakorlat járta, hogy egy játékost ofszájdban állónak kell minősíteni, ha társa előtt nem áll három ellenfél abban a pillanatban, amikor lő. Ez a szabály olyan lehetőségeket biztosított a védelemnek, hogy ügyes alkalmazás szinte „leszerelt“ minden támadást. Érthető, hogy a bíró lépten-nyomon lefütyülte, leállította és késleltette a mérkőzést, arriely eképpen többnyire döntetlenül végződött. Ezzel karöltve persze lényegesen megcsappant a közönség érdeklődése az „unalmas“ meccsek iránt. 1925-ben azután végre bevezették a máig érvényes szabályt: a kapura törtető játékos előtt elég, ha két ellenfél van. G—k Gomolyog a januári köd, fenn, a behavazott hegyek közt hólörgeteg, lenn a völgyekben csendesen pihennek falvaink. Ám a sportban nincsen pihenés, nincsen téli szünet. Az elmúlt hét is sok érdekességet hozott, akadt csemege sportkedvelő szurkolóink számára. Egyre jobban előtérbe kerül a január végén kezdődő IX. téli olimpia, az innsbrucki olimpiai játékok előkészületei. Az elmúlt hét sporteseményeinek sorát a síugrók nyitották meg, hétfőn fejezték be a Négysáncversenyt. Európa legjobb ugrósáncain versenyeznek a világ legjobb síugrói, a repülő „torpédók“. Százméteres ugrásaikat, határtalan bátorságukat csodálattal követjük a televízió képernyőjén, és örömmel állapítjuk meg, a világ legjobbjaihoz felzárkóztak már a csehszlovák, magyar és lengyel ugrók is. Hubac, Matous, Motejlek, a magyar Geller László, a lengyel Przybyla egyenrangú ellenfelei a legjobb finneknek, osztrákoknak, norvégeknek, a kitűnő szovjet ugróknak, németeknek. Lényegesen nagyobb a színvonalkülönbség a sízők és sífutók között. A sífutásban a szovjet és skandináv versenyzők, az alpesi versenyszámokban az osztrákok, franciák és svájciak dominálnak. A tátrai és csehországi sízők elitjére nagy feladat vár, hogy megtalálják a felzárkózást Európa és a világ legjobbjaihoz. A lesiklásban és a műlesiklásban az elmúlt héten is folytatódott az osztrák és a francia „nagymenők“ vetélkedése és bár a lauberhorni versenyből is az osztrákok kerültek ki győztesen, a franciák csak balszerencséjük következtében maradtak le. Hiába érték el a legjobb időket, sorozatos bukás és diszkvalifikálás ütötte el őket a sikertől. Hiába száguldott a kapuk közt Guy Perillat, Lacroix, az összetett versenyt az osztrák Nenning nyerte. A lauberhorni verseny még így is osztrák kudarccal végződött, leg jobbjaik, a világbajnok Zimmermann és Stiegler nem végzett az elsők közt. Az innsbrucki olimpia küszöbén szertefoszlott az osztrák hegemónia illúziója. A simmeringi ugrósánc nagy meglepetése a csehszlovák Hubac második helye az osztrák Leodolter mögött és Matous új sánccsűcsa. A jégkorongozók a tengerentúli portya után folytatják a bajnoki mérkőzéseket. A nagy rangadón, a Slovan —Spartak Sokolovo találkozón a Slovan 7:5 arányban győzött, a bajnoki táblázat éllovasa, a ZKL Brno pedig 14:1 arányban „lelépte“ a Pardubicét. A téli sportolókon kívül a labdarúgók is hallattak magukról. Csapataink szerte a nagyvilágban kergetik a kerek bőrlabdát. A Jednota Trencín Szíriában és Libanonban, a Dukla Barmában, a Slovan Costaricában lőtte a gólokat. Borhy Károly edző fiai háromgólos győzelmet arattak a szíriai katonaválogatott fölött, két góllal legyőzték a beiruti Racing Clubot, három gólt lőttek a Homenet csapatának, a Dukla Barmában 3:l-re győzött a Rangun fölött, a Slovan pedig Costaricában folytatta sikersorozatát, 3:2-re verte a Cartagines csapatát. —OS— Megfelelő cipőt -megfelelő időben Az ember már a régebbi időkben megtanulta ruházattal védenie magát az időjárás különböző viszontagságai ellen. A lábbeli például védi őt a hidegtől, a forróságtól, balesetektől és a szennyeződéstől. Már kerek 6000 évvel ezelőtt, ahogyan azt történelmi leletek is bizonyítják, viseltek cipőt. A cipősarkot azonban csak közel 300 éve ismerik. Ezt mindenekelőtt csak olyan emberek viselték, akik keveset jártak gyalog, hanem inkább lovagoltak vagy hintón közlekedtek. Magas sarkú cipőt viseltek azután a 19. században Olaszország, Spanyolország és Franciaország asszonyai, ahonnan azután a magas sarkú cipő a föld minden tájára átterjedt. Persze a tűsarok csak az utóbbi években vált divattá. Ünnepélyes alkalmakkor viselt magas sarkú cipő viselése ellen nincs ellenvetésünk. A munkahelyen vagy az utcán azonban a 3—4 cm-nél magasabb sarkú cipőt mellőzni kellene, mivel a cipősarok voltaképpeni feladatát — a láb nagy részének az utca szennyétől való megóvását, a járás megkönnyítését, síkos talajon a láb jobb tartásának biztosítását a tűsarok nem tölti be. Viselőjének bokája ugyan karcsúbbnak hat, lépéseinek hossza rövidebbé és kecsesebbé, járása azonban tipegővé és azáltal bizonytalanná válik, olyannyira, hogy a láb bizony nem egyszer a bokaízületben ki is bicsaklik. Az ilyen tűsarkok viselése a láb állandó megerőltetését eredményezi, sztatikái okokból a térd- és csípőizületek elhajlását okozza, ami által erős medence- dőlés és végül kényszerült keresztcsont homorulat keletkezik. Ebből a nem természetes testtartásból kifolyólag azután idő előtt deformációk mutatkoznak a lab-, térd-, csípő- és gerincizületeken. Azonban nemcsak a cipősarok okozhat károkat, hanem a cipő egész formája is, ami férfiakra, fiatalkbrúakra és gyermekekre egyaránt vonatkozik. Túl hegyes és helytelenül készített cipőben járás közben a láb a cipő túl keskeny elülső részébe csúszik, ahol összenyomódik és mozgásképtelenné válik. így az összes lábujjak a további lépésnél nem fejthetnek elég erőt a földről való elrugaszkodáshoz. A nagyujj a többi lábujjhoz nyomódik, mialatt a második ujj lefelé vagy felfelé tolódik. Ez gyakran a bőr gyulladásához és szarusodásához vezet. A felnőttek több mint 6 százaléka, ebből ötször több nő, mint férfi, szenved ilyen lábdeformációkban. Akik egész napon át álló munkát végeznek, munkájukhoz mért megfelelő cipő a lábat lazán átfogja és elől olyan bőnek kell lennie, hogy a lábujjak szabadon mozoghassanak benne, ami mindenekelőtt a gyermekek és fiatalkorúak cipőjénél fontos. A cipőben a láb sarka rögzített legyen; a cipő elülső része — különösen a lábfejen ne legyen túl bő, hogy ott a lábnak megfelelő tartást biztosítson. Mindenekelőtt a jó cipőre vonatkozó követelményeknek csak akkor tehetünk eleget, ha a cipó tajpa az egészséges láb alkatának megfelel. Nincs egyéb olyan testrészünk, amelynek oly kevés ápolást és gondot szentelnénk, mint lábunknak. De éppen tőle és annak egészségétől függ nemcsak munkaképességünk, hanem jó közérzetünk és életörömünk is. (kő) TEHÉN: - Mindjárt jel kell ébresztenem, közeledik a fejés ideje... • Beképzelt ember az, aki azt hiszi, hogy mindenki őt bántja. • A világot könnyebb volt megteretmeni, mint megérteni. r\ • Az ember mindig ugyanaz, csak a nézete változik, • Primitív emberek is vannak, nemcsak primitív népek. • Életbiztosítás egy király számára, ha lemond trónjáról. ÍGY TALÁN IGAZ..* A modern jestömíivész megnősült. Néhány hét múlva az esküvő után megkérdezik az asszonykától: — Nos, hogy éltek? — Jól - jeleli az asszonyka —, az uram fest, én főzök, és aztán találgatjuk, mi az, amit Ö festett, és mi az, amit én f őztem ... Újévi jókívánat Párizsban: — Saját atomhatalmat terem-, teni... JÓSLÁS Kiadja a Mező- Erdő és Vlzgazdaságl Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban — Megjelenik hetente kétszer - Főszerkesztő! Pathő Károly — Szerkesztőség és kiadóhivatal! Bratislava Suvorovova 16. - Teletöm főszerkesztő 515-58, szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont! 543 91. 511 10, 550 93. - Belső vonalak! főszerkesztő helyettesei 635. Polit. titkárság 564. mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztál.v639, szakmelléklet 519. - Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vifazstva 6/d. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Az előfizetéssel kapcsolatban felvilágosítással szolgál minden postahivatal és a postai kézbesítők. A külföldi megrendeléseket a posta sajtókivlteli szolgálata intézi. Cimei PNS — ústredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo námestie í. 46/VII. K —10*41007 ’S :o c 7 sí N ■8 1 ■5s ^ QJ ^ c/5 »3; * §* § * Ü | 1 £ I .21