Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-15 / 5. szám

Télen sem tétlenkednek

Mit csinálnak a komáromi szövetkezetesek télen? Erre ad választ GLUCH Gusztáv elvtárs, a komáromi EFSZ elnöke.

A szövetkezetünkben a 360 hektár mélyszántáson kívül időben elvégeztük a vetést is. A szövetkezeti tagok most a trágyahordással és elhintésével foglalkoznak. Többek között most trágyázzuk a többéves takarmányféléket. Ezenkívül morzsoljuk a kukoricát, szecskázzuk a kazalba rakott kukoricakórót. Hogy senki ne legyen munka nélkül, hat leányt a komáromi dohánygyárba helyeztünk el brigádmunkára.

Az állattenyésztésben tűrhetőek az eredmények. A teheneknél megszüntettük a tuberkulózist. A húseladás tervét szépen teljesítjük. Készítettünk két új kutat, amely sokat segít majd az állatok itatásánál, valamint egyes parcellák öntözésénél.

Javítjuk és rendbetesszük az összes mezőgazdasági gépeinket. Komplexbrigádot létesítünk, amelyben 10 db trrktor és 20—29 ember dolgozik majd. A megművelhető földek területét állandóan emeljük. Az 1963-as évben 3 hektárral gazdagítottuk a szántóföldünket. Ezt úgy értük el, hogy megtisztítottuk a területet, kivagdostuk az öreg fűzfákat, és egyéb bokrokat.

Nem feledkeztünk meg a tagok szakmai neveléséről sem. Szövetkezeti és pártiskolázást rendeztünk, ahová a tagok rendszeresen eljárnak. Szövetkezetünkben tehát mindenkinek akad munka az egész tél folyamán.

Holczer László (Komárom)

Fehérjegondjainkat csökkenti a SZÓJABAB

A szóját, Kelet-Ázsiának ezt a „mindenesét“ nálunk is majdnem minden gazda ismeri, hiszen már csaknem 90 esztendő múlt el azóta, hogy Európában megjelent. Hosszú ideig csak a kertekben termesztették, mert a gyümölcsfák árnyékolta helyeken kedvezően fejlődik és zsenge levélzeté vitamindús salátát, főzeléket ad.

Mezőgazdasági üzemeinkben termesztése lassan terjed. Legutóbbi években azonban már érdeklődnek zöldtakarmánnyal, illetve silókukoricával való termesztése iránt. Minden gazda tisztában van azzal, hogy az eredményes gazdálkodás alapja a kiegyensúlyozott takarmányalap, melynek mennyiségét nemcsak a szemes, a kukorica, a burgonya és a répa, hanem többfajta pillangós virágú növény is adja. Takarmánytermesztésre olyan növényeket kell választani, amelyek a legmagasabb tápértékűek a legkisebb termelési költségek mellett. Ebből a szempontból első helyet foglalja a kukorica, mert nemcsak magas szemtermést, hanem sok zöldtömeget ad. Helytelen azonban, ha csak erre fektetjük a súlyt és a szénhidrátok mellett elhanyagoljuk állatállományunk fehérjeszükségletének biztosítását.

Hiszen közismert, hogy fehérjehiánnyal küzdünk. Ezen pedig kukoricával nem segíthetünk, mert magas szénhidrát tartalma mellett elenyésző

mennyiségű fehérjét tartalmaz. így növendékállatoknak nem való, mivel hizlal. Az új kukoricafajták 8—8,5 °/o, a silókukorica 1,8—2 % fehérjét tartalmaz. Keresni kell tehát olyan növényt, amely a fehérjehiányt pótolja. A hazai kultúrnövények közül aránylag fehérjebői a napraforgó, a borsó és más hüvelyesek. Szója termesztésével azonban legalább 75 °/o-ban megszüntethetjük fehérjegondjainkat.

Az utóbbi időkben a szója külföldön nagyon elterjedt, különösen kukoricával keverve. A silókukorica kedvező éghajlati és időjárási viszonyok mellett hektáronként 500 mázsa zöldtömeget ad, 1,8 %-os fehérjetartalommal, amely kereken 9 mázsa fehérjének felel meg. Ezzel szemben a szója zöldtakarmánynak vetve 200 mázsa zöldtömeget ad 24 °/o fehérje mellett, amely 48 mázsa fehérjét jelent hektáronként. Ha pedig kukorica és szója keveréket vetünk, akkor mintegy 350 mázsa zöldtömeget kapunk hektáronként, melyben 33 mázsa emészthető fehérje van. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkozni.

A szőjamag szintén magas fehérjetartalmú és ha összehasonlítjuk más szemesterménnyel, akkor látjuk, hogy a szója valamennyit fölümúlja: a tavaszi árpa fehérjeértéke 6,1 %, a búzáé 9 %, a borsóé 17 %, a lóbabé 19 °/o, és a szőjamag emészthető fehérje értéke 30 %. Ugyanakkor 2 %

lecitint tartalmaz, amelyet csak kivételesen találunk más magvakban nagyon kis mennyiségben. A lecitin általában idegerősítő, gyorsítja a szövetek növekedését. Nevezetes és legjobban értékelt tulajdonsága, hogy a szójamagból nyert olaj meggátolja, illetve csökkenti az érelmeszesedést.

Véleményem szerint előbb-utóbb eljön az ideje, amikor a szőjatermesztés mind takarmányozási, mind táplálkozási és ipari célokra nagyban elterjed a világon.

Kochanovszky Edgár mérnök, Cabaj

Újítással - megtakarítás

A rimaszombati járás élelmiszeriparának dolgozói az elmúlt évben 29 újítási javaslatot adtak be, amelyek közül 26-ot elfogadtak és megvalósítottak. Ez csaknem 55 ezer korona megtakarítást jelentett nemzetgazdaságunknak.

így például a Közép-Szlovákiai Szeszfőzdék és Konzervgyárak rimaszombati üzemében a dolgozók négy újítási javaslat megvalósításával 14 000 koronát takarítottak meg. A pénzügyi megtakarításon kívül az újítójavaslatok megvalósítása nagy mértékben csökkentette a balesetek számát és fizikai munkamegtakarítást is eredményezett. (pád)

A búza az első helyen

Dr. RUBÍK IMRE, Prága

A vétkes könnyelműség ára

Ä mezőgazdasági munkabalesetekről

Még a nem hivatalos tényezőket is gondolkodóba ejti a galántai járásban előfordult múlt évi balesetek száma. Nem kevesebb, mint 1265 balesetet mutatott ki (az év első 9 hónapjában!) a statisztika, amelyből hét halálos kimenetelű volt, s számos esetben pedig tartós következményekkel járt, s jár még ma is.

Ha számokban fejeznök ki a munkakiesés napjait, a kifizetett kártalanításokat, fájdalomdíjakat és az ún. betegpénzek összegét, amelyeket eddig folyósítottunk,* vagy továbbra is folyósítani kényszerülünk, egész tekintélyes summára lyukadunk ki.

Mindezek a tételek népgazdaságunkat terhelik. Az okok? Elsősorban a munkabiztonsági intézkedések mellőzése, másodsorban a sérültek könnyelműsége. Kétségtelen, hogy nagyrészt a munkabiztonságról szóló 65/1961 Zb. számú törvényrendelet, valamint a mezőgazdasági minisztérium 230/1959 Ü. v. számú, mezőgazdasági gépek kezelésére vonatkozó munkabiztonsági előírás figyelmen kívül hagyásából adódnak e szomorú esetek.

Az említett 1265 balesetnek csaknem a fele a mezőgazdaságra, s ennek pedig több mint a fele a szövetkezetekre esik, köztük három haláleset. Ebben a járásban százhatvannal több volt a balesetek száma, mint az ezt megelőző esztendő ugyanezen időszakában. A halál előidézői az utóbbi időben a csuklós hajtószerkezetek (kardánok) voltak. íme néhány példa:

• A farkasdi szövetkezet földjén történt a múlt év májusában, hogy S z ő c s Pál traktoros a trágyalevet készítette elő öntözésre. Stefan V alkóv s k y túl közel merészkedett a géphez, mire a csuklós hajtószerkezet elkapta öltönyét és maga körül forgatta a szerencsétlent. Valkovsky rövidesen belehalt sérüléseibe.

• A Vefky Grob-i szövetkezetben Stefan M r v a és Martin B a g i k o - v a c kendert magtalanítottak hasonló gépi berendezéssel. Bagikovacot saját könnyelműsége folytán hasonló sors érte. A kardán cafatokra tépte, a helyszínen kiszenvedett.

• Ugyanilyen tragikusan fejezte be életét Vojtech C a m b á 1, a szeredi EESZ dolgozója, aki a helybéli iskola udvarán ment túlközel a csuklós hajtószerkezethez.

• A nádszegi szövetkezet istállóiban Sárkány Lőrinc november 29- én dolgozott ezzel a veszélyes szerkezettel, amely elkapta a fiatalkorú Juhos Szilvesztert. Nevezett az utolsó pillanatban mindkét kezével a traktorba kapaszkodott, különben ő is halálfia lett volna. Két lábát azonban eltörte, ami bizonyára nem marad következmények nélkül.

Mi idézte elő ezeket a szomorú baleseteket? Elsősorban az idézett 230. számú törvényrendelet 4. szakaszának 5. bekezdése rendelkezéseinek be nem tartása, amely védöburok alkalmazását írja elő a csuklós hajtöszerkezetre.

A tallósi szövetkezetben minden tenyérnyi helyet igyekeznek gazdaságosan felhasználni. A kukorica szárítókat is úgy építették, hogy a közötte lévő helyet gépraktározásra használhassa'-. Így szint* költség nélkül száraz helyet biztosítottak a gépeknek, ~zs—■

Csaknem valamennyi balesetnél könnyelműséget, nemtörődömséget és felelőtlenséget tapasztalhatunk. Megelőző vagy biztonsági intézkedések foganatosítására rendszerint csak akkor kerül sor, ha már megtörtént a

baj. A felsorolt esetekben a gépesltőknek, agronómusoknak, s a traktorosoknak tudniok kellett volna, hogy a törvény védőburok alkalmazását irja elő a kardántengelyre. És ennek ellenére fittyet hánytak a rendelkezésnek. Vajon a felelős személyek nem éreznek lelkiismeretfurdalást az idő előtt kioltott emberéletekért?

A munkabalesetek bekövetkeztéért felelős személyek részben már feleltek, s részben majd felelnek a bíróság előtt kötelességük elmulasztása, vétkes könnyelműség és a balesetek előidézése miatt. Ettől azonban már sem az áldozatok nem kelnek életre, sem a megnyomorítottak testi épsége nem áll helyre.

Csupán néhány kirívó esetet említettünk. Szolgáljanak okulásul mindazok számára, akik hivatásukból kifolyólag emberéletekért, embertársaik testi épségéért szavatolnak.

Jozef Melicheríík (Galánta)

Drágább a leves, mint a hús...

Mint a tél beálltával mindenütt, nálunk Perbenyiken is nagyban folynak a disznóölések. Már a kora reggeli órákban sertésvisítástól hangos a község. Ilyenkor gyakran találkoznak rokonok, jóbarátok.

Jómagam is hivatalos voltam egy disznótoron, ahol a friss sertéssült és a hagyományos toroskáposzta fogyasztása után, poharazgatás közben hallottam a következő esetet.

Egyik barátunk is sertést vágott néhány nappal ezelőtt. Mivel a törvény előírja, hogy a sertés bőrét be kell szolgáltatni, autóbuszra ült, hogy elvigye a bőrt a királyhelmeci gyűjtőhelyre, az ottani vágóhídra. Az útiköltség oda-vissza 4 korona. A megállótól aztán még mintegy kilométert kell gyalogolni. A vágóhídon lemérték a behozott disznóbőrt, s azért — írd és mondd 60, azaz hatvan fillért utaltak ki. Barátunk elköltött 4 koronát s eltöltött egy félnapot.

Nem lehetne ezt a bőrbeadást egyszerűbben elintézni? Hiszen minden faluban található mészárosüzlet, melynek vezetőjét meglehetne bízni az átvétellel. Sok sertéstulajdonos még ingyen is felajánlaná az államnak a levágott sertés bőrét, de ráfizetni az ilyen „hivatalos útra“ mégsem kellene.

Zelenák István (Perbenylk)

Köztársaságunkban az elfogyasztott kenyér fele, konkréten a múlt évben 52,6 °/o-a, külföldről vásárolt gabonából készül, így nem lehet számunkra érdektelen a búza helyzete a világban, ára, mennyisége és szállítási lehetőségei. Sőt kell, hogy érzékenyen reagáljunk minden változásra a nemzetközi piacon, hogy figyeljük e termény helyzetét és meggondolt lépéseket tegyünk ezen a téren gazdasági politikánkban.

A járási termelési igazgatóságok és a szövetkezetek az ősszel már megegyeztek a főfeladatok kitűzésében és aláírták az 1964. évi felvásárlási szerződéseket, mikor a járási szervek kezdték meggyőzni a szövetkezeteseket hogy újból el kell kezdeni a tárgyalásokat a búza vetésterületének kiterjesztése céljából. Mégpedig a rozs és a zab rovására. Ennek az újbóli tervezésnek az a magyarázata, hogy a helyzet a világon egyenesen megköveteli több búza termelését.

Az állam akkor erős, ha az emberek a munkahelyen megértik a gazdaság irányvonalát és ezt magukévá is teszik. Éppen azért helyénvaló lesz, ha ezeket az összefüggéseket egy kissé mélyebben megvilágítjuk.

Átlagon aluli termés Európában

A jelentések és a becslések azt tanúsítják, hogy az 1962/63-as termelési időszakban a búza úgyszólván egész Európában átlagon alul fizetett. Vonatkozik ez elsősorban ar/a a 12 nyugat-európai országra, amelyeknek termelését alapos vizsgálat alá vették. Ezekben az országokban az előző évi 42,5 millió tonnával szemben 1963-ban csak 34,9 millió tonna búza termett. Különösen keményen sújtotta a rossz termés Franciaországot és Olaszországot. Ez a tény természetszerűen magával hozza a behozatal emelkedését és az árak növekedését a világpiacon.

A szocialista országokban sem volt a termés kielégítő. A jelentés rámutat arra, hogy a Szovjetunióban, amely Kelet-Európa legnagyobb búzatermelője, a tavalyelőtti 70,6 millió tonnával szemben tavaly kb. 60 millió tonna búza termett. Ezt leginkább a Kazahsztánban bekövetkezett szárazság okozta, ahol júliusban, amely hónap ott a termés döntő időszaka, 10-12 mm csapadék esett, a többévi 40 — 45 mm átlaggal szemben. Éppen ezzel összefüggésben érthető tehát a szovjet kormány rendkívüli intézkedése a műtrágyagyártás gyors emelésével kapcsolatban, amely az 1963. évi 20 millió tonna műtrágyával szemben 1964-ben 24 millió tonnára, a következő évben pedig 35 millió tonnára tervezi felemelni a műtrágya gyártását.

A búzahozam nem volt kielégítő más szocialista országokban sem, például Magyarországon és Bulgáriában. Egyedül Jugoszláviában értek el rekordtermést. 1963-ban ugyanis 4,4 millió tonna búzát takarítottak be az 1962. évi 3,2 millió tonnával szemben. A

szovjet, magyar, bulgár és csehszlovák búzavásárlásoknak komoly okuk van, nem beszélve arról, hogy a Szovjetunió nagymennyiségű búzát biztosit Kuba és más szocialista országok számára, így pl. a Szovjetunió a velünk szemben vállalt kötelezettségét már teljesítette is.

A búza ára emelkedik

A nemzetközi piacon nem valami fennkölt humanista elvek szerint kereskednek. Itt a kemény valuta és a kínálat-kereslet törvénye uralkodik. Megtörtént tehát, ami várható volt, a búza ára emelkedni kezdett és vele együtt a szállítási díjak is. Elég erre egy példa. A Manitoba III. fajtájú búza a kanadai tőzsdén 1962, október 25-én jegyzett 74,60 dollárral szemben 1963. október 21-én 80,45 dollárra emelkedett. A szállítási dfj pedig szentlőrinci (Kanada) raktárakból az angliai raktárakig 61,3 sillinget tett ki a tavalyi

32,6 sillinggel szemben. Tehát szükséges tudni nálunk is mindenkinek, az állatgondozótól kezdve, a háziasszonyig, hogy a búza ma olyan áru, amely iránt nagy a kereslet, emellett nem olcsó és be kell hoznunk.

Felmerül azonban egy érdekes kérdés, amellyel gyakran találkozunk a külföldi sajtóban is: hogyan magyarázzuk a szovjet gabonavásárlásokat Kanadában és az Egyesült Államokban, ha a Szovjetunióban a rossz termés ellenére is elért 60 millió tonna több, mint Kanada és az Egyesült Államok termelése, (1962-ben 50,4 mii. tonna). A választ egyrészt a szovjet polgár sokkal magasabb lisztfogyasztásában, másrészt a lakosságnak az USA-nál és Kanadánál magasabb létszámában találjuk meg. Nagy terhet rónak a szovjet mezőgazdasági termelésre a kiviteli szerződések is, amelyet a Szovjetunió minden körülmények között teljesít, mint ahogy a múltban is teljesített. Évente átlag 6 millió tonna búzát exportál a szovjet állam.

Végül még egy probléma. A forgalom emelkedése a világpiacon elsősorban az exportáló országok számára kedvező. A búzatartalékok Kanadában és az Egyesült Államokban az elmúlt években állandóan emelkedtek, sőt ezeket az illetékesek eladhatlannak minősítették. Ezt bizonyítja többek közt az alábbi adat is. A szocialista országok vásárlásai ellenére ezekben az országokban még mindig 35 millió tonna felesleg mutatkozik, melyre egyelőre nincsen vásárló.

Mért mondtuk el mindezeket? Kizárólag azért, hogy megértessük, jobban ki kell használnunk saját lehetőségeinket, és haladó termelési technológiával, valamint az agrotechnikai szabályok betartásával több búzát kell termelnünk, hogy ezzel tehermentesítsük devizamérlegünket az 1964. évben. A körülöttünk lévő világtól nem élünk elszigetelve és ezt figyelembe kell vennünk a mezőgazdasági termelés szakaszán is.

Szerencsés év vége

Az elmúlt esztendő valóban jól végződött Ruhás József komáromi lakos és hitvestársa részére. Az idős házaspár a karácsony előtti héten megnyerte a SPORTKA második díját.

Munkatársunknak Ruhás bácsi elmondta, hogy a felesége a szelvényeket az utolsó percben adta postára. Kedden azután az újságból tudták meg, hogy öt találatuk volt. Jó ideje játszottak már, itt-ott nyertek is néhány koronát, de ennyit — 35 500 koronát — még soha.

Ruhás néni aztán mosolyogva mesélte, hogy a nyereményből vásároltak egy kis házat, hűtőszekrényt, rádiót és televíziót, egy-két bútordarabot és egy varrógépet. Nagyon boldog karácsonyuk volt. Az új házba húsvétra költöznek be.

K á d e k Gábor (Sahy)

1964. január 13,