Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-15 / 5. szám

időszakra helyesen előkészített tehenek­nek igen jó tápláltsági állapotúaknak kell lenniük, vagyis jobbnak, mint amilyenben a tejelési időszak alatt voltak. A borjazás előtti utolsó napokban a takarmányozást a tőgy állapota szerint irányítjuk. Ha a tőgy telni kezd, az abrak- és lédús ta­karmányokat az adagból kirekesztjük és szükség szerint csak szénával etetünk. Az ellési bénulás megelőzése céljából, amelyről tudjuk, hogy bizonyos össze­függésben van a vér kalciumszintjével, a gyakorlatban a teheneknek ellés előtt gyakran fokozott mésztartalmú ásványi takarmánykiegészítőt adnak, aminek azonban igen kedvezőtlen a hatása. Ebben az időszakban a fő ásványi tápanyagok­nak kiegyensúlyozott arányban kell len­niük (Ca : P = 2 :1—1 :1). A kalciumnak és a foszfornak ezt a szűk arányát tart­suk fenn egészen a következő ivarzásig, ami jobb feltételeket alakit ki a megter­­mékenyüléshez. A borjazás előtti utolsó hetekben és a borjazás utáni első idő­szakban tehát foszforban gazdag takar­mányokat adjunk a teheneknek (legmeg­felelőbb a búzakorpa). A jó borjazásra való előkészítéshez tartozik a mozgás is a friss levegőn. Ha a szárazonálló tehe­nek nem járnak ki a legelőre, külön ki­futókba hajtjuk ki őket (jó időjárás ese­tén naponta 1—2 órára, nyáron továbbra is). Az előrehaladottan vemhes teheneket és üszőket 7—14 nappal az ellés előtt át­helyezzük az elletőistállóba, A fejőstehén gondozása borjazás után Amint a tehenet borjazás után rendbe hoztuk, búzakorpával készített langyos (20—30 C°) ivóst adunk neki, hogy erőre kapjon. Egészségi állapotától és a tőgy­től függően rendszerint 1Á—2 órával az ellés után fejjük először. Az első két napon jóllakásig jó minő­ségű szénát és körülbelül 2 kg búzakor­pából és zabdarából készített keveréket adunk a tehénnek. A harmadik naptól kezdve takarmányadagját a többi takar­mánnyal fokozatosan kiegészítjük, még­pedig a téli időszakban abrakkeverékek­kel, szilázzsal és kapástakarmányokkal, a nyári takarmányozási időszakban pedig zöldtakarmánnyal és szilázzsal. Hét nap alatt fokozatosan áttérünk a szokásos takarmányadagra. Ha a tehén tőgye na­gyon megdagadna és megkeményedett helyeket is kitapintanánk benne, állapo­tának javulásáig csak jó szénával vagy korlátolt mennyiségű lédús takarmány­­nyal etessük. Míg a tehén tőgye nem jut normális állapotba vagy amíg nem térünk át a szokásos takarmányadagokra, a tehenet az elletőistállóban vagy más külön he­lyen hagyjuk. Amint a fejőstehén egész­ségi állapota rendbe jött, áthelyezzük a közös istállóba és a többi tehénnel ki­engedjük a kifutóba vagy a legelőre. Borjazás után egy-két hónapig naponta háromszor fejünk. Azután csak abban az esetben fejjük a tehenet háromszor naponta, ha 10—12 liter tejnél többet termel, különben a napi kétszeri fejést vezetjük be. A friss fejőstehenek takarmányadagjának példája Hogy elejét vegyük az elégtelen táplá­lás következtében beálló kedvezőtlen ha­tásoknak, a fejősteheneknek termelé­kenységükhöz mérten teljes értékű ta­karmányadagot kell biztosítanunk. A borjazás utáni fokozott tejtermelés­nek megfelelnek például a következő takarmán yadagok: A nyári takarmányozási időszakban Friss zöldtakarmány (legjobb a jó legelő 35—40 kg Szénhidráttartalmú szilázs 10—15 kg Takarmányszalma 2—4 kg A téli takarmányozási időszakban Széna 4—6 kg Szilázs 30—35 kg Kapás takarmányok 10—15 kg Takarmányszalma 2—4 kg A hasonló összetételű, jó takarmányok­ból álló takarmányadag fedezheti a napi 8—10 liter tej termeléséhez szükséges tápanyagokat. A 8—10 literen felüli tej­termelést abraktakarmánnyal biztosítjuk. Hogy azonban kihasználjuk a fejőste­henek termelőképességét, több pótabra­kot adunk nekik, mint amennyi tényleges tejtermelésüknek megfelel (ráetetés). A tehenek egészségi állapotától és a tőgy állapotától függően a borjazás utáni 10— 14. napon kezdjük a ráetetést. Ha a te­henek 15—20 liter tejet adnak naponta, takarmányadagjuk termelőadagját még további 3 liter tej termeléséhez szüksé­ges mennyiségű abraktakarmánnyal nö­veljük, s ha 20 literen felüli tejelékeny­­ségűek, akkor a normán felül még 4 liter tej termelését fedezzük pótabrakkal, így tehát, ha a tehén például a ráetetés időszakában 16 liter tejet ad naponta, takarmányadagját 19 liter tej termelé­sére szabjuk meg, s ha 23 liter tejet ad, takarmányadagját 27 liter tej termelésére állítjuk össze. Ebben az időszakban a tehenek tejelé­­kenysége rohamosan, sőt mondhatjuk napról napra nő, ezért takarmányadag­jukat, míg csak rá nem térnek a szokásos tejelékenységre, legalább hetente meg­felelően módosítjuk. Amint a tejelékeny­­ségük állandósul, vagyis a tehenek már nem reagálnak a ráetetésre, takarmány­adagjukat fokozatosan csökkentjük úgy, hogy tápanyagtartalma megfeleljen a tényleges tejelékenységnek. A vemhes tehenek táplálására egészen a szárazonállásig nem kell különös gon­dot fordítanunk, mert a magzat az első hónapokban csak lassan fejlődik. Növe­kedésének intenzitása csak az utolsó 2—3 hónapban fokozódik. Ekkor a tehe­nek már kevesebb tejet választanak ki, és a felvett tápanyagokat a magzat nö­vekedésére használják fel. Ezért adunk a teheneknek legalább 6—8 literes ter­melésnek megfelelő alaptakarmányada­got, bár napi tejelékenységük sokkal alacsonyabb. A fejőstehenek ellátása ásványi anyagokkal A tejelési időszak alatt nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a fejőstehe­neknek elegendő ásványi anyagot juttas­sunk. A fejőstehenek különösen a kalcium­mal és a foszforral szemben támasztanak nagy igényeket, mert ezeket az anyago­kat nagy mennyiségben állandóan a tej­jel kiválasztják. A Nyitrai Állattenyész­tési Kutatóintézet kísérleteinek eredmé­nyei szerint a szlovák tarka szarvasmar­ha 15 liter tejben egészen 28 g kalciumot és 36 g foszfort választ ki. Előfordult az is, hogy a fejőstehén a tejelési időszak alatt (300 nap) 3500 literes tejtermelés esetén 6,5 kg Ca-t és 7,8 kg P-t válasz­tott ki a tejjel. A fejőstehénnek az anyagcsere és egyéb élettani folyamatok helyes lebonyolításán kívül a magzat nö­vekedéséhez is nagy mennyiségű kalcium­ra és foszforra van szüksége. Emellett: figyelembe kell vennünk, hogy a takar­mányokkal felvett ásványi anyagokat csak részben értékesítik a tehenek. Ezért fontos, hogy az ásványi anyagokat a fe­jőstehenek termelékenységéhez mérten keverékek formájában pótoljuk. Ásványi anyagok adagjai g-ban Alapadag 1 kg tej termelésére____________________ Szárazonállás idején Újonnan módosított takarmány­adagok A teljes értékű kiegyenlített takar­mányadagok biztosítása fejősteheneink számára, főleg a téli takarmányozási időszakban, gyakran nagy nehézségekbe ütközik. _ Ezek a nehézségek abból ered­nek, hogy nem áll rendelkezésünkre ele­gendő jó minőségű fehérje- és szénhid­ráttartalmú takarmány, s így nem is ál­líthatunk össze kiegyenlített táparányú takarmányadagokat. Ezért gyakran meg­történik, hogy fejősteheneinket túletet­jük szénhidráttartalmú takarmányokkal, ami természetesen a takarmányok rossz értékesítését vonja maga után. Ez azután a tehenek tejelékenységében is vissza­tükröződik. Ezt a hiányosságot elegendő jó minőségű takarmány megtermelésével küszöböljük ki, továbbá a takarmányok helyes tartósításával és tárolásával. Vég­ső esetben felhasználhatunk bizonyos takarmánykiegészítőket is, vagy a takar­mányokat különbözőképpen előkészíthet­jük. ■ HUGYANY. Ha a takarmányadagban helyes arányban áll a többi tápanyagok­hoz, kedvezően befolyásolja a takarmány­adag proteinértékének kiegyenlítettségét. Ezért a hugyany kisebb fehérjetartalmú takarmányadagokba való adagolásának jelentősége elsősorban abban van, hogy növeli takarmányadag proteintartalmát. Ca P NaCl (só) 48.0 30,0 42,0 600 kg élősúly és 6 literes tejelékeny­­ség esetén 5,25 2,50 2,0 ~____________ * 40.0 30.0 30,0 600 kg élősúly esetén Következésképpen tehát növekedik az egész takarmányadag tápértéke, s ezzel az állatok termelékenysége is. A bendő mikrobái a hugyanyt aránylag lassan használják fel testállományuk fehérjéi­nek felépítéséhez. Ezért a hugyanyt oly­képpen etetjük fel az állatokkal, hogy lebomlása és a belőle keletkezett ammó­nia felhasználása helyes arányban men­jen végbe. A nyert tapasztalatok szerint 100 kg élősúlyra számítva naponta 20— 25 g hugyanyt adhatunk az állatoknak (a nagy termelékenységűeknek 20 g-ot). A hugyanyt jól elkeverjük a többi takar­mánnyal és naponta kétszer adagoljuk. ■ FOLYÉKONY KOVÁSZ. Szükség ese­tén jó minőségű szeszgyári folyékony ko­vásszal is pótolhatjuk a takarmányadag fehérjehiányát. Folyékony takarmány­élesztő előállításával — megfelelő tech­nológiai és biológiai feltételek esetén — a nagy mennyiségű cukrot és keményítőt tartalmazó takarmányokból élesztőfehér­jéket nyerünk, amelyek fehérjékkel, a B-vitaminok csoportjába tartozó ható­anyagokkal és egyéb értékes anyagokkal gazdagítják a takarmányadagokat. ■ ÉLESZTŐS ITÉS. Hogy növeljük a terimés takarmányok (gabonafélék, hü-1964. január 15.

Next

/
Thumbnails
Contents