Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-15 / 5. szám

A takarmányalap létesítésének fő elvei

Állatállományunk létszámának, valamint a tehenek és szarvasmarha termelékenységének növelésekor elsősorban a megfelelő takarmányalap kialakítására kell gondot fordítanunk. Ez azért fontos, mert semmilyen intézkedések, tenyésztői és zootechnikai elvek nem hozzák meg a kívánt eredményt, ha nem biztosítunk elegendő jó minőségű takarmányt az állatoknak. Maga a gyakorlat is ezt bizonyítja. Azokban az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban, amelyekben a szarvasmarha-tenyésztés magasabb színvonalon áll, van mindig megfelelő mennyiségű és jó minőségű takarmány. A legintenzívebb mezőgazdasági termeléssel és a legtermelékenyebb szarvasmarha-állománnyal rendelkező államok is, mint például Dánia, Hollandia, Belgium, NSZK, Anglia, stb. elsősorban elegendő takarmány biztosításával érnek el nagy termelékenységet.

Az, hogy megfelelő mennyiségű takarmányt termelhessünk, egész sor tényezőtől függ:

■ 1. Elsősorban be kell tartanunk a takarmánynövények szükséges vetésterületét a szántóföldön

■ 2. A takarmánynövényeket olyan összetételben kell termesztenünk, hogy az adott viszonyok között a megkívánt arányban a legtöbb tápanyagot nyújtsák. Olyan takarmánynövények termesztéséről van szó, amelyek a területegységről a legnagyobb és legbiztosabb terméshozamokat adják. Ilyenek a lucerna, kukorica, hüvelyesek, cukorrépa stb. Emellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy melyik vidéken mely takarmánynövények adják a legnagyobb terméshozamokat.

Ilyen terményeknek a megtermelésével — feltéve hogy helyesen soroljuk őket a vetésforgóba — egy hektár szántóföldre számítva a legnagyobb tej- és hústermelést értetjük el Napi 8 literes átlagos tejelékenység eléréséhez 500 kg elősúlyű tehén esetén a takarmányadagban 0,68 kg emészthető fehérjét és 4,9 keményítőértéket szükséges biztosítanunk. A tápanyagok ilyen aránya (1 :7,5) megköveteli, hogy minden hektár tejesviaszérettség határán betakarított kukoricával arányban (500 q-ás feltételezett termés esetén) 1,15 ha lucernát vessünk (65 q szénatermés). Ha kukorica helyett cukorrépát termesztünk, minden egyes hektár cukorrépával arányban (300 mázsa répagyökér és 100 q leveles répafej) 2,1 ha lucernát kell vetnünk. Kukorica + lucerna összetétel esetén egy hektárról 6200 liter, cukorrépa + lucerna termesztése esetén pedig 5800 liter tej állítható elő. Ebből a példából láthatjuk, hogy ha a takarmánynövényeket helyes összetételben termesztjük, nagy tápanyag-tartalékkal rendelkezhetünk gazdasági állataink számára.

■ 3. Helyesen kell gondoznunk, trágyáznunk és kihasználnunk a réteket és legelőket.

■ 4. Helyesen és elegendő mennyiségben kell biztosítanunk a trágyázást a szántóföldön termesztett takarmánynövények alá, mertha nem juttatunk elég tápanyagot a talajba, nem várhatunk kielégítő termést.

■ 5. A vetésforgóba olyan másodterményeket soroljunk, amelyekkel kiegészíthetjük a takarmányalapot. Őszi keverékek, repce, korai burgonya stb. után

a viszonyoktól függően további takarmánynövényeket, például nyári keverékeket, mohart, tarlórépát, takarmánykáposztát stb. vessünk.

A terméshozam elérése szempontjából igen fontos tényező a betakarítás időpontja. Minden takarmánynövényt akkor kell betakarítanunk, amikor azok a táplálás szempontjából a legnagyobb eredményt nyújtják (területegységenként a legnagyobb mennyiségű állattenyésztési termék elérését teszik lehetővé). Az idő előtti betakarítás csökkenti a területegységre eső terméshozamot. A kései betakarításnak viszont az a hátránya, hogy a takarmánynövényekben több az emészthetetlen anyag, mint az emészthető tápanyag, s így kevésbé ízletesek.

Hasonló fontossággal bír a takarmányok tárolása, vagyis tartósítása is. Tároljuk a takarmányt széna vagy szilázs alakjában? Főleg a fejősteheneknek szánt herefélékről, továbbá különböző keverékekről, a kukoricáról stb. van szó. Ezt a kérdést aszerint kell megoldanunk, milyen mennyiségre van szükségünk az egyes takarmányféleségekből a fejőstehenek számára a nyári és téli időszakban.

Ha tekintetbe vesszük, hogy a takarmányadag alapját a terimés takarmányoknak kell képezniük, amelyeknek napi 6—8 literes tejelékenységet kell biztosítaniuk, akkor egy fejőstehén számára az egész évre körülbelül 15 q szénát, 80—100 q szilázst, 70—90 q zöldtakarmányt és 20—25 q kapástakarmányt kell biztosítanunk. A 6—8 literen felüli tejtermelést azután abraktakarmányokkal fedezzük.

Ebből láthatjuk, hogy a terimés takarmányokat szárítanunk, de nagyobb menynyiségben silóznunk is kell. Emellett mindig tekintetbe vesszük, mennyi munkaerő és gépesítési eszköz áll a rendelkezésünkre, és számolunk azokkal a viszonyokkal is, amelyek közt a takarmányokat tartósítjuk.

Mi legyen

minden zootechnikus ábécéje

A legfontosabb elv az, hogy a fejősteheneket az egész tejelési időszak alattigen gondosan elő kell készíteni a fejősre és helyesen kell őket takarmányozni. Csakis így tartható fenn a nagy tejeiékenységük.

Miképpen takarmányozzuk a teheneket elapasztáskor

Első feladatunk, hogy a teheneket borjazás előtt a megfelelő időpontban apaszszuk el. Ez a tehenek korától, tejelékenységétől, tápláltsági és egészségi állapotától, .valamint a tejelési időszak hosszától függ. Rendszerint körülbelül 50 nappal a borjazás előtt kezdjük az elapasztást. A rosszabb tápláltsági állapotú, a fiatal és nagy tejelékenységű teheneket hatvan nappal a borjazás előtt, sőt még előbb is elapasztjuk. Amint megállapítjuk, hogy a tehén vemhes, kiszámítjuk az előfeltételezett borjazás dátumát (a mi szarvasmarháinknál ez a 290-ik napra esik a megtermékenyülés után) és a tervezett elapasztás dátumát (a megtermékenyüléstől számított 230-ik nap). Ezeket a dátumokat feljegyezzük minden tehén istállótáblájára, hogy megfelelő áttekintésünk legyen és elejét vegyük az esetleges tévedéseknek.

Sok tehén, különösen az alacsony átlagos tejelékenységűek és azok. amelyeknél a laktációs görbe hirtelen csökken, magától is elapad vagy 2—3 literre csökkenti a napi tejelékenységet, úgyhogy egyszerre abbahagyhatjuk a fejést, vagy pedig elapasztásukhoz elég, ha csökkentjük a takarmányadagban a termelőadagot.

A jó fejőstehenek és különösen azok, amelyek kiegyenlített tejelékenységűek, jó takarmányozás esetén a szárazonállás előtti időszakban aránylag sok tejet adnak (naponta 8—10, sőt több litert is). Ezek elapasztásához nagyon célszerűen kell hozzákezdenünk, mégpedig úgy, h-' csökkentjük a takarmányadag tápértékét és ritkábban fejjük őket.

Az elapasztási takarmányadagot addig adjuk a teheneknek, míg csak abba nem hagyják a tejtermelést. Az elapasztott tőgy behorpadt, puha. Elapasztás után a tehenet előkészítjük a következő tejelésre.

Tartalékanyagok nélkül nem lesz több tej

Elapasztás után a tehenek takarmányadagját jó minőségű és könnyen emészthető takarmányokból állítjuk össze. A takarmányozásnak ebben az időszakban nemcsak a magzat helyes fejlődését és növekedését kell biztosítania (a magzat ekkor fejlődik ugyanis a legintenzívebben), hanem a tartalékanyagok képzését is a tehén szervezetében a következő tejelési időszakra. Azokat a tartalékanyagokat, amelyek ebben az időben halmozódnak fel, a tehén a laktáció első időszakában használja ki, amikor gyakran sokkal több tejet termel, mint amennyit a takarmányadaggal fedezünk.

Téli időszakban az alap-takermányadagnak jó minőségű szénát, egészséges és tiszta takarmányrépát vagy murokrépát, jó minőségű fehérje- és szénhidráttartalmú szilázst kell tartalmaznia. Ha a szilázs igen jó minőségű és zöldtakarmányokból (réti növényzet, herefélék stb.) készült, a takarmányadag alapját képezheti.

Amennyiben a nyári takarmányozási időszakban nem legelhetnek a tehenek jó legelőn, friss zöldtakarmánnyal etetjük őket, amelyet abrakkal egészítünk ki.

Az abraktakarmányok közül legalkalmasabb a búzakorpa, zabdara és a lenmagpogácsa. Fontos az is, hogy a teheneknek naponta 5—10 dkg ásványi takarmánykiegészítőt és 4—6 dkg takarmanysót adjunk. A takarmányozás színvonalát úgy irányítsuk, hogy szárazonállás után fokozatosan növeljük a takarmányadag tápértékét, és legkésőbb a 7.—10. napon már a szokásos takarmányadagot adjuk a teheneknek. Ez a takarmányadag tápértékénél fogva napi 10 liter tej termelését fedezze. A nagyobb termelékenységű fejőstehenek takarmányadagját (amelyek a tejelési időszak alatt több mint 3500 liter tejet adnak) 12—24 liter tej termelésének megfelelően növeljük.

Ebben az időszakban a fejősteheneknek igen jó tápláltsági állapotban kell lenniük, ezért eszerint irányítjuk a takarmányozás színvonalát is. A kalcium és a foszfor megfelelő aránya 2 :1—1 :1.

Két héttel a borjazás előtt csökkentjük a takarmányadag mennyiségét és tápértékét. Adhatunk a teheneknek például 6—7 kg jó minőségű szénát, kb. 10 kg kapástakarmányt vagy kiváló szilázst és 1—2 kg búzakorpát. De ha a szilázs nem jó minőségű, már 5 héttel a feltételezett borjazás előtt kirekesztjük a takarmányadagból. A valóban kiváló minőségű zöldtakarmányokból készített szilázs azonban egészen a borjazásig képezheti a takarmányadag alapját. Igen jó hatással vannak a fejőstehenekre az egészséges kapástakarmányok, főleg a takarmányrépa és a murokrépa.

A nyári takarmányozási időszakban jó minőségű friss zöldtakarmánnyal etethetünk, vagy a teheneket egészen borjazásig legeltethetjük. A következő tejelési

1964. január 15.