Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-06 / 46. szám
Az ember holtig tanul Lucernatermesztök értekezlete | A hirtelen jött zivatar tető alá kergette a silózást végző dolgozókat. Az illatos lucernával telt pótkocsikat és a félig megtelt silógödröt erősen verdeste az eső. de ők a tehénistálló eresze alá húzódva, aggodalom nélkül, tréfálkozva várakoztak, — Majd elmúlik — gondolták. Lucernakaszálás idején máskor bizony nem fogadták ilyen egykedvűen a mindennapos esőt mint most. A kasza alá érett lucernát két járvaszecskázó takarmánybetakarító gép azonnal a pótkocsikba fújja. Egyszerre három traktor hordja megállás nélkül a lucernával megrakott pótkocsikat. Nem árt az eső sem. hiszen a takarmány azonnal a silógödörbe kerül. — Kutya erŐ6 lehet az a kénsav — szólalt meg az egyik dolgozó, aki a lucerna kénsavas öntözését végzi. — A hígított oldatból egy cseppecske a kezemre kerülhetett, s amióta megdörzsöltem vele a szemem környékét, azóta csip. Látni rajta, hogy nem panaszképpen mondja, hanem a kénsavval szerzett megfigyelését akarja közölni a többiekkel. — Ott a meszes víz, mosd le — ajánlják mindjárt a körülállók. ö az első, aki a Gyula-majorban kipróbálta milyen ereje van a lucerna tartósítására használt kénsavnak. — Ügy sárgul, érik tőle a meglocsolt lucerna, hogy öröm nézni — bizonykodik. Szóval a Gyula-majorban sikere van a fehérjés takarmányok ásványi savakkal való tartósításának. Az emberek csak a saját benyomásaikból ítélnek, nem is tudják, hogy az ásványi savakkal végzett silózás feltalálóinak 1945-ben a Nobel-díjat adományozták. Ennek ellenére a lucernának ez a tartósítási módja nálunk még csak kevés mezőgazdasági üzemben honosodott A silógödör mellett egy tartállyal és szivattyúval ellátott traktor áll, amely P—900 nyomással adagolja a kénsavas oldatot. 20 percig kell öntözni, hogy elegendő tartósitóanyag kerüljön bele. Az egyszerű kezelés titka, a keverófej, amelynek vázlatrajzát a Ttanaiéi Kísérleti Intézetből kaptuk, s ennek alapján Gurányi Béla a gazdaság javítóműhelyének dolgozója novodurból kiesztergálta. Tulajdonképpen a Mezőgazdasági Gépfejlesztő Vállalatnak kellett volna a keverőíejet elkészítenie, ám nem teljesítette feladatát, s ezért kénytelenek voltunk a saját műhelyünkben megcsinálni. Amint látják, sikerült. Amint megtudtam, olyan nagy sikere volt ennek az újításnak, hogy a bemutatóra érkezett vendégek közül valaki a keverófej kézről kézre járó mutatványpéldányát „elfelejtette“ visszaadni. A gyulamajoriak nem haragszanak ezért a kis lopásért, csak azt üzenik az illetőnek, hogy minél — A hideglevegős szárítást nem vetjük el, hiszen bevált. Az is lehetővé teszi, hogy részben függetlenítsük magunkat az időjárás szeszélyeitől. A mi komplexbrigádunk azonban így számol; ha hideglevegős szárítást alkalmazunk, akkor a lucernát le kell kaszálni, rendeken fonnyasztani, felszedni és behordani. Közben a fonynyadó lucerna alatt a talaj kiszárad. Egy nap alatt egy vagon lucernát tudunk így betakarítani. Most, amikor a lucernát első ízben silózzuk, s a munkaszervezés még csak formálódik, tehát a munka kisebb-nagyobb fennakadással halad, egy nap alatt mégis öt vagon lucernát takarítottunk be. A betakarítást járvaszecskázó betakarítógéppel végezzük. így a gép után a A kassai járás néhány mezőgazdasági üzemében jó tapasztalatokkal rendelkeznek a lucernatermesztésben. Amióta meggyőződtek róla, hogy tápértéke jóval nagyobb a többi évelónövényétól, vetésterületét egyre jobban kiszélesítették. A tavalyelőtti években még csak 3000 hektáron termesztették, idén a vetésterület a 8000 hektárt is túlhaladta. E tavaszon újabb 4000 hektárt vetettek. A további célkitűzésük pedig az, hogy a pillangósok 80 %-a lucerna legyen, a kevésbé értékes keverék és lóhere rovására, így jövőre több mint 10 000 hektárról várnak termést. A mezőgazdasági üzemek nincsenek megelégedve az elért hektárhozamokkal. Üj munkamódszerek bevezetésére van szükség. Egyedül csak ezzel oldható meg a veszteségek elkerülése, ami az elmúlt évben úgy a magtermésnél, mint a szénánál aránylag magas volt. A termesztők szükségesnek tartották egy olyan értekezlet összehívását, amelyen újabb tapasztalatokat szerezhetnek. Az előadást Rákóczi elvtárs, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója tartotta, aki a lucernatermesztés terén gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Hangsúlyozta, hogy idejében válasszák ki azokat a parcellákat, melyeken magot termelnek. Az első kaszálást gyorsan kell betakarítani. Feltétlenül fontos az agrotechnikai határidő betartása, rendszeresen ellenőrizzék a magtermesztő parcellákat és az észlelt hiányosságokat azonnal orvosolják. Beszélt a betakarítás új módszereiről is. A vitafelszólalások során értékes tapasztalatok hangzottak el. Bobonko elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára javaslatot terjesztett a résztvevők elé; helyes lenne, ha minden mezőgazdasági üzemben egy felelős személyre bíznák ezt a munkát, áld megfelelően gondoskodna a magtermesztésről. Célszerű lenne, ha minden mezőgazdasági üzem annyi magot termesztene, ami fedezné a saját szükségletét, és visszaadná az állami kölcsönt. Kytka elvtárs a mezőgazdasági termelési igazgatóság mérnök-agronómusa rámutatott arra, hogy a kassai járásban minden jel a jó termés elérésére vall. Csupán a lehetőségeket kell jobban kihasználni. Ezzel elérhetjük, hogy mind a magtermés, mind a lucerna szénahozama megkétszereződjék. —J1— [Innen* onnan MÉRT NINCS MEGFELELŐ KOVÁCSOLTVAS? A Zselízi Gép- és Traktorállomáson 300 000 korona értékű kovácsoltvas hever raktáron. Viszont a szövetkezetek panaszkodnak, hogy nem kapnak a kovácsműhelyekbe megfelelő kovácsoltvas-anyagot. Vajon mért nem rendel a gép- és traktorállomás nyersanyagot az igényekhez képest? SZÄRAZ A PEREC A lévai járásban is sokszázezer koronát fektettek be az öntözőberendezésekbe. A Perec kanális mentén végre üzemképesek az öntözőberendezések. De most újabb nehézség merült fel. Kevés a víz. így U mezőgazdasági üzem csak szűkösen öntözhet majd. Pedig volna megoldás. Ki kellene mélyíteni a Perec felső folyását, emelni a gátakat és elegendő vizet kaphatnának a mezőgazdasági üzemek. Bukoven elvtársnak, a járási termelési igazgatóság főagronómusának és Hvizd mérnök elvtársnak, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkárának is ez a véleménye. Feltehetjük a kérdést, a kerületi talajjavító próbálja U otthon is a lucerna tartósítására. A takarmány-betakarítás idején jelentkező esőzések arra kényszerltettek minket, hogy az utóbbi években a veszteségek csökkentése érdekében űj szénaszállítási módszert vezessünk be. így a Gyula-majorban is mér évekkel ezelőtt bevezették a takarmány hideglevegős szárítását. Talán nem vált be ez a tartósítási mód, hogy áttértek a silózásra? Koch elvtárs, a gyulamajori komplex brigád vezetője ellentmond. taiqj azonnal fölszabadul, nem veszít a nedvességtartalmából, a növényzetet azonnal boronálhatjuk és trágyázhatjuk. A silógödrökbe kerülő lucerna tápanyagtartalma viszont maradéktalanul megmarad. Akárhogy számolunk, a lucerna lesilózása munkaszervezés és gazdaságosság szempontjából is előnyösebb minden eddigi betakarítási módszernél. Ez a gyulamajoriak véleménye. Annyi bizonyos, hogy megtaláltuk a módját, hogyan őrizzük meg maradéktalanul a lucerna és más fehérjés takarmányok tápanyagtartalmát télire abban az esetben is, ha a betakarítás idején rendszeresen esne az eső. Gajdács Irén üzem mért nem teszi meg a szükséges lépéseket ? A MEZŐGAZDA SÁGOT VAGY AZ IPART SZOLGÁLJA? Több gép- és traktorállomás, köztük a Zselízi is a pénzügyi terv teljesítése miatt ipari üzemeknek is dolgozik. Noha a járásban kevés a pótkocsi és nehézségbe ütközik javításuk is, a zselízi gép és traktorállomás 250 pótkocsit gyárt ipari üzemeknek, a szövetkezetekben viszont alkatrészhiány miatt több esetben állnak a pótkocsik. Gálos Géza, a nagysallói szövetkezet elnöke elpanaszolta, hogy golyóscsapágy hiány miatt három pótkocsi esett ki a termelésből. Vajon nem volna helyesebb, ha a gép- és traktorállomás elsősorban a szövetkezeteket segítené ? MIÉRT NINCS KAPA? Egyes vaskalaposok azt hiszik, hogy a jelenlegi gépesítés fokán már nincs szükség kapára. Ennek ellenkezőjét állítja Gombos György elvtárs, az ipolyszakáilasi szövetkezet elnöke. Az összes vaskereskedést túvéteszik kapáért, mégsem kapnak. Jó lenne, ha a mezőgazdasági gépgyárak erre a problémára is gondolnának. (B. J.) Halászok a mezőgazdaságéit Szlovákiában a sporthalászok a tömegpolitikai munkából is kiveszik a részüket. Többek között segítenek a mezőgazdaságnak is. Vállalták, hogy a mezőgazdaságban 23 400 munkaórát dolgoznak le, a halászatnak pedig 56 600 munkaórát szentelnek, 3!20 000 korona értékben. A halászok betartották adott szavukat, mivel a vállait 80 000 munkaóra helyett már 159 ezer 271 munkaórát dolgoztak le €37084 korona értőkben. Főleg a mezőgazdaságnak nyújtott támogatásukat kell kiemelni, ahoi vállalásukat alaposan túlteljesítették. Nagy eredményt értek ei a közép-szlovákiai kerületben, amely a mezőgazdaságnak nyújtott országos versenyben mér másodízben került az első helyre. (A) A gondolat ott motoszkált az emberek agyában s lassan megérlelődött. Tanulni egymástól, megismerni mások munkáját, nehézségeit, 'módszereit, sikereit. És a gondolat testet öltve baráti kézfogássá formálódott, megvalósult két szövetkezet országhatárokon túlmenő együttműködése. » * * A petrzalkai egységes földművesszövetkezet és a Budapest közelében fekvő söskuti termelőszövetkezeti csoport vezetősége egyességre lépett, idegen aiomaijooi szármázó társaikat és később is jobban megférnek a hízóba fogott csoportban. A magyarországi szövetkezeti dolgozók nagy érdeklődéssel tekintették meg a tyúkfarmon létesített ketreces rendszerű „tojásgyárat“. A fejlett gépesítés körükben itt is nagy tetszést aratott és az elismerés hangján beszéltek a látottakról. Szép élményt, maradandó emléket, gazdag tapasztalatokat vihettek magukkal. ** * A gondolat testet öltött. Megvalósult az országhatárokon túlmenő baráti kézfogás. Az őszinte barátságot és egymás segíteni akarását talán egy kissé az is szemlélteti, hogy ítrbavy mérnök elvtárs, a petrzalkai EFSZ elnöke igyekezett ami keveset csak tudott habár törve, jől-rosszul, magyarul kimondani; Simon elvtárs, a sóskúti szövetkezet elnöke viszont a beszélgetés közben megjegyezte, milyen jő lenne, ha szlovákul is tudna, hogy megértsen mindent és közvetlenül is elbeszélgethessen a szlovák dolgozókkal. A barátság csírája e rövid találkozás nyomán, úgy érzem, újabb erőre kapott és reméljük, hogy a jövőben még erőteljesebben kiterebélyesedik mindkét fél, a szocializmust építő földművesek közös javát szolgálva. —Oy— A silóqödör már félig megtelt. A sflógödör oldalán látni a kénsavas öntözésre szolgáló tömlőt. nogy szovetKezeteiK Kozott szocialista munkaversenyt indítanak a termelési feladatok teljesítése és túlszárnyalása érdekében. Ennek keretén belül a tagság kölcsönös látogatását és az egyes szövetkezetek gazdaságának megtekintését is tervbe vették. Elsőként 1963 őszén a petrzalkai szövetkezet tagjai látogattak el Magyarországra és a sóskúti termelőszövetkezet vendégeiként töltöttek el ott néhány felejthetetlen napot. Viszonzásképpen pedig ez év májusában a sóskúti szövetkezeti tagok egy félszáznyi csoportja jött el megtekinteni a petrzalkai szövetkezte gazdaságát. Hogy mit láttak, milyen élményekkel mentek haza, abból szeretnénk egy kis ízelítőt adni. * * * A sóskúti TSZ elnökével Simon Ernő elvtárssal beszélgettünk szövetkezetük életéről, problémáiról, termelési lehetőségeiről és eredményeiről. Ennek a megfontolt szavú képzett szakembernek szavai nyomán szinte elénk varázslódon a 2029 hold mezőgazdasági földterületen, a Pilis hegység déli nyúlványainak lankás vidékén gazdálkodó sóskúti termelőszövetkezet. A sikerek és a gondok náluk is egymásnak adják a kilincset. Amint szavaiból kivettük, számukra a legnagyobb gondot az egyre erősebben megmutatkozó munkaerőhiány képezi. Az ipar hatalmas elszívó ereje eiósen érezteti hatását és a tagság korösszetétele is egyre kedvezőtlenebb képet mutat. A TSZ 292 tagja közül ténylegesen csak 120-an dolgoznak, ebből a férfiak száma alig egy tizedrésznyi. Komoly probléma ez, mely időben nem orvosolva, súlyos bajokat okozhat. A hozzáértő, szakszerű vezet es és a dolgozók áldozatkész munkája azon. ban a sikerek zálogát képezik. S még valami. Igyekeznek mindenütt, mindenkitől tanulni, ellesni az új, eredményesebb, gazdaságosabb termelési módot. Meglátszott ez, amikor a petrzalkai szövetkezet vezetőinek kalauzolása mellett megtekintették az itteni EFSZ gazdaságát. Mindenütt összehasonlították a látottakat otthoni körülményeikkel és feltételeikkel. Ez nálunk még hiányzik — hangzott fel a zöldségkertészet megtekintésekor az egyik TSZ tag ajkáról a fűtött üvegházak láttán. — Ezeket a palántákat már ki kellene ültetni — mondta valaki a magyarországi vendégek közül. — Nézd csak, milyen szép már a paprikájuk — s a magyar mondatok közé szlovák magyarázat vegyül, amit az önkéntes fordítók, de legfőképpen Terkovics József elvtárs, a petrzalkai EFSZ főkönyvelője tolmácsol szlovákról magyarra, vagy ha kell magyarról szlovákra. — No, Imre bácsi, most nyissa ki a szemét! A maga birodalmába megyünk — mondta a sóskúti TSZ zootechnikusnője Abel Imrének, szövetkezetük sertéstenyésztési dolgozójának, amikor az állattenyésztési farm udvarára értünk. S Imre bácsi meg is fogadta a tanácsot. Szakértő szemmel mustrálta a sertésállományt, kérdéseket tett fel az ottani dolgozóknak, mérlegelt, összehasonlított. Tetszett neki az ott alkalmazott csoportos malacnevelési módszer, amikor két kocához járhatnak szopni a körülbelül egyidős malacok, s ezáltal nagyobb a súlygyarapodás, a malacok megszokják az 1S64. június 6. meg. nem csőm, nogy nnsrar vre kelt annak, hogy a Komáromi Állami Gazdasághoz tartozó Gyula-majorban hozzálátnak a lucerna silózásához, még a távoli szövetkezetekből is eljöttek az emberek. — Egy kis bonyodalmat okozott, hogy a bejelentett 120 látogató helyett 160 látogató érkezett, na de minden rendben folyt le — mondja Ceresniak elvtárs a Komáromi Állami Gazdaság igazgatója. — A vendégeknek nagyon tetszett a rétegezett lucerna kénsavas öntözésének módja. Ugyanis egy újítást alkalmaztunk. Nem kézi kannákkal öntöztük a lucernát, hanem egy traktorra szerelt szivattyú segítségével, amely a vizet és a kénsavat egy különlegesen megoldott csőfejbe hajtja, ahol megfelelő töménységű oldattá keverődnek. A kénsavas oldat innen egy tömlőbe jut, amelyet a locsolást végző dolgozó a kezében tart és úgy öntözi vele a lerétegezett lucernát, mint más a kertjét. A kénsavval senki sem kerül közvetlen érintkezésbe. Nagyon egyszerű az adagolás. A szivattyút beállítjuk a megfelelő nyomásra (egy perc alatt 17 liter), a csöfej biztosítja az oldat állandó előírt töménységét. A dolgozók tudják, hogy ilyen körül-Bóráit kézfogás országhatárokon át
