Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-06-06 / 46. szám

• Az angol Munkáspárt rugalmasabb külpolitikát helyez kilátásba • Washington gondterhes napjai Délkelet-Ázsiában • India Nehru halála útin Még a meleg nyári napok beköszöntése ellenére is élénkségnek, foko­­zot eszmecsere-sorozatnak lehetünk tanúi a nemzetközi élet különböző fórumain. Persze, az egyes országok közt folyó tárgyalások igen soko'da­­lúak és különböző eredményeket hoznak. De a megbeszéléseknek az a kö­zös nevezője, hogy századunk korparancsát, a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének gondolatát, a fennálló vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését sürgetik. 4 A diplomáciai tevékenység * • sokrétűsége megnehezíti, hogy a megfigyelők és politikai kommentá­torok sorrendet állítsanak fel. Két­ségtelen azonban, hogy az elmúlt na­pokban létrejött szovjet—amerikai konzuli egyezmény mellett a Wilson­­vezette angol munkáspárti küldöttség szovjetunióbeli látogatása a jelenlegi kelet—nyugati kapcsolatok egyik ki­emelkedő eseményeként könyvelhető eL Bár Wilson egyelőre csak mint Anglia árnyékkormányának miniszter­­elnöke tárgyalt Moszkvában, a Szov­jetunió vezető áilamférfiaival folyta­tott eszmecseréje során előrevetítette Nagy-Britannia jövőben követendő politikai vonalvezetését, amennyiben a Munkáspárt választási győzelmet arat, amihez aligha fér kétség. Mint ismeretes, Wilson az idén már másodízben találkozott Hruscsov szovjet miniszterelnökkel és politikai megfigyelők véleménye szerint ez is növeli tekintélyét, valamint pártja vá­lasztási esélyeit. Külpolitikai téren az angol munkáspárti vezér pozitív jel­legű irányt szabott meg. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásai so­rán kijelentette, hogy hatalomrajutása esetén szorgalmazni kívánja a kor­mányfők csúcstalálkozójának rend­szeresítését. Azt hangoztatta, hogy tovább kell haladni azon az úton, amelynek kezdetét a moszkvai rész­leges atomcsend-egyezmény aláírása jelezte. Ugyanakkor az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása mel­lett szállt síkra. Közismert, hogy Wilson annak ide­jén élesen bírálta a NATO közös atomütőerő-erejének megteremtésére tett amerikai javaslatot, amelynek értelmében tömegpusztító fegyverek kerülnének a nyugatnémet Bundes­wehr kezébe. Ha tehát az őszi parla­menti választások munkáspárti győ­zelmet hoznak Angliában, akkor a Fe­hér Ház „újkori“ stratégiája nemcsak Párizs, hanem London részéről is el­utasításra talál. Az elmondottakhoz talán még annyit, hogy az adeni angol beavatkozás sikertelensége és egyéb politikai balsikerek után mindjobban elszigetelődő Konzervatív Párt esélye tovább csökken, míg a reálisabb, ru­galmasabb kül- és belpolitikát hirdető Munkáspárt győzelme belátható közel­ségbe került. 1 Amíg az angol politika baro­­métere kedvező prognózist je­lez, amerikai vonatkozásban nem be­szélhetünk hasonló helyzetről. Az okok és okozatok sokfélék. Kezdjük talán azzal, hogy a választási hadjárat során Johnson elnököt túlságosan lekötik a belpolitikai események, míg az ország külpolitikájának irányítása jóformán kicsúszott a kezéből. Washington ugyanis jelenleg Délkelet-Azsiában nemcsak a franciáknak tíz évvel ez­előtt megtagadott amerikai segély adóját fizeti vissza kamatostul, ha­nem politikai és katonai stratégiájá­nak vésztjósló időszakához érkezett. A sorrend azt kívánja, hogy először a Hawai-szigetek fővárosában meg­tartott kétnapos magas szintű ameri­kai tárgyalások „eredményét“ említ­sük. Az egzotikus Honolulu ezúttal nem a szép nők csodálatával, a ha­­wai-gitárok és fülbemászó dalok élve­zetével szórakoztatta a világsajtó és hírügynökségek tudósítóit, hanem az­zal a töprengéssel, hogy Rusk, MacNa­­mara, Taylor tábornok és több más vezető amerikai egyéniség által köve­telt délkelet-ázsiai stratégia fokozása mellett melyek azok a lélektani erők, amelyek végűi is majd jobb belátásra bírják a Fehér Ház urait. Mert hisz a Biztonsági Tanács ülésén szereplő kambodzsai panasz, valamint a laoszi haladó erők előretörése keresztül húz­ta azt az amerikai tervet, hogy Kam­bodzsát és Laoszt használják fel a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen tervezett amerikai támadás ugró. deszkájaként. Az elmúlt napok során az amerikai diplomácia ismét kényes helyzetbe került Dél-Vietnamban. Szöulban több ezer diák vonult fel és követelte az amerikabarát kormány lemondását. A fővárosban kijárási tilalmat rendeltek el és katonai erősítéseket vontak ösz­­sze a felvonuló diákok ellen. A leg­frissebb szöuli események is tehát azt bizonyítják, hogy az esztelen dél-viet­nami háború csak elodázhatja, de nem menti meg az amerikai imperializ­must a végső vereségtől Dél-Vietnam­­ban. Minden túlzás nélkül elmond­­• hatjuk, hogy a közelmúltban meghalt Nehru miniszterelnök nem­csak India, hanem az egész haladó emberiség vesztesége. Nehru nagy egyéniség volt a szó legszorosabb ér­telmében. Politikai irányvonalának következetessége és meg nem alku­­vása Ázsiában éppen úgy, mint Euró­pában, valamint a tengeren-túlon sok­sok millió hívet szerzett számára. Nehru neve szorosan összefügg az indiai nép függetlenségi harcával és társadalmi felemelkedésével. Az ő ve­zetése alatt nyerte el az ország poli­tikai és gazdasági függetlenségét és Nehru sikerrel vetett gátat az impe­rialista hatalmak azon törekvéseinek, hogy a neokolonializmus módszereivel a második legnagyobb ázsiai országot ismét politikai karámjukba hajtsák. Az elhunyt miniszterelnök különösen sok borsot tört az angol kormány orra alá, amikor a Commonwealth országok nagy családjában állandóan a politikai és gazdasági függetlenség kivívását hangoztatta. Nehru személyében a békés ko­egzisztencia nagy harcosát veszítette el a világ. Halála után az indiai jobb­oldali erők vérszemet kaptak és olyan embert szerettek volna az ország élére állítani, aki a nagytőke és a monopó­liumok érdekeit képviselné. Sasztri, az új indiai miniszterelnök azonban elődje hagyatékának folytatására kö­telezte el magát. Kül- és belpolitikai téren egyaránt a Nehru által megsza­bott úton kíván haladni. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a volt Nehru-kor­­mány hat miniszterét feltkérte az új kormányban való tevékenységre. A vi­lág haladó erői remélik, hogy Sasztri folytatja azt a munkát, amelyen Nehru mint nagy államférfi, és bölcs poli­tikus fáradozott nemcsak índia, ha­nem az egész emberiség boldogulásá­nak javára. (tg) •©©®®«®®©®©©®®®®®©«»e®©<s A népszerűség barométere New Yorkban autogramm-börze mű­ködik, ahol a világ ismert személet­nek aláírásával kereskednek. A legdrá­gább aláírás már hónapok óta Nyikita Szergejevics Hruscsové: a gyűjtök 1000 dollárt ajánlanak érte. Aránylag ma­gasan jegyzik még mindig az egykori angol miniszterelnök, Winston Chur­chill kézjegyét, amely 500 dollárért kapható. Ezzel szemben egy „de Gaul­­let“ 150 — 160 dollárért és egy „John­­sont" már 50 dollárért is lehet kapni. Nagyon csökkent az árfolyama Aden­auer exkancellárnak, akármennyi kap­ható az aláírásából 10 — 12 dollárért. A ,»fekete nemesség“ vége ősrégi vatikáni szokás szerint a pá­pa minden évben audienciát tart az úgynevezett fekete nemesség számá­ra. Az urak idén is megjelentek arannyal dúsan megrakott középkori fekete öltözetükben. De a pápa a ha­gyományos üdvözlő szavak helyett olyan beszéddel lepte meg a grófokat és hercegeket, amelyre igazán nem számítottak. „Uraim, szeretett gyermekeim! Nem tudjuk, hogy e modern korban mitévők legyünk veletek. Részetekre, nagymúltú ősök utódai számára iga­zán nincs már tennivaló. Nem nyújt­hatok néktek állami hivatalt, sem ki­váltságokat, nem vehetem igénybe továbbra szolgálataitokat.. A nagy teremben síri csend ural­kodott: a pápa szélnek ereszti fekete nemességét! Lancellotti herceg, a pá­pai Arany rózsa viselője, idegesen gyűrte kalpagját keze között. Colonna herceg, a pápai trón szárnysegédje izgalmában vörös lett mint a rák. Del Drago, a pápai őrség parancsnoka levegő után kapkodott... A muzeális termekben, folyosókon és a Vatikán márványlépcsőjén csak a rendjelek csörgése, hatalmas sar­kantyúk pengése hallatszott, amikor a hercegek, grófok és márkik lógó orral távoztak, csendben mint a szín­padi statiszták. Talán az utolsó fel­lépésük volt. A vatikáni fekete arisztokrácia több mint 100 hangzatos nevet tart szá­mon. Amikor 1870-ben a pápai állam megszűnt, a pápa fekete nemessége dölyfösen elzárkózott a király pie­oíjjjj 2 ffÖlDMÜVES 1964. június 6. monti, nápolyi és szicíliai „fehér arisztokráciájától“. A pápai főurak nevei számos palota, tér, sőt még mozi jelzésében is olvashatók. De napjainkban inkább csúnya botrá­nyokkal kapcsolatban emlegetik őket. Philippo, az Orsini hercegi család feje, akinek ősei a Colonnákkal már régen azelőtt pereskedett, mielőtt Rómában az első pápa uralkodott, elhagyta a feleségét és gyermekeit Belinda Lee angol filmszínésznő miatt. Ez a film­csillag időközben öngyilkossággal ve­tett véget életének. Massimo herceg, kinek családfája kétezer éves, ugyan­csak színésznőt vett el. Ruspoli her­ceget a határon nagy mennyiségű ópiummal tartóztatták le. Borghese hercege 50 milliárd lírát sikkasztott el főúri klubja pénztárából. Torlónia grófot kokain-üzérkedés vádjával ítél­ték el... A botrányok egész sorozata alapjaiban rázkódtatta meg a Vati­kánt. Még a pápai állam megszűnte előtti időkből maradtak vissza címek, funk­ciók, melyeknek gyakorlati jelentősé­ge már régen csak képletes. így pél­dául a „főceremóniamester“ cím a Ruspoli hercegeket illette, akik a pápa látogatására érkező uralkodókat fo­gadták. A Saccheti márkik töltötték be a pápa „főszállásmesterének“ funkcióját, akinek feladata abból állt, hogy a pápa utazásai folyamán méltó éjjeli szállásról gondoskodott. A Saccheti sarj kötelessége napjaink­ban, hogy ünnepélyes alkalmakkor a pápa hordszéke mögött parancsokat osztogasson: „Emelni!“ „Leengedni!“ stb. A „fömarsal!“ feladata volt, hogy a pápa lovaival törődjön, de Crescen­do márkinak ma már semmi dolga sincs, mivel a pápai garázsban egy­általában nem kékvérű műszaki szak­ember viszi a szót. Massimo herceg „főpostamesternek“ sem sok gondot okozott a funkciója: a posta ugyan a Vatikánban is működik, de ahhoz a herceg középkori címének ma már semmi köze sincs, mert a „főposta­mester“ feladata a lovaknak a pápai hintóba történő befogása volt. Mind­ezeken kívül léteznek még a Vatikán­ban jelentéktelenebb méltóságok is. Mintegy 150 titkos, rendes és rend­kívüli kamarás, legyező- és pásztor­­bothordozók, és 14 nemes pápai hord­­székhordozó is tartozik a vatikáni ud­vartartáshoz. Két ilyen funkciót eb­ben az évszázadban XII. Pius pápa teremtett, hogy nemessé avathassa két rokonát. De foglalkozást számukra a Vatikánban már nem találtak. A pápának nincs oka aggódnia, mi­ből élnek majd meg a „fekete neme­sek“ ha elbocsátja őket. Nem nagyon szaporítják majd a munkanélküliek százezreinek számát. Vagyonuk ugyan­is egész tisztességes járadékot bizto­sít számukra. Amikor a háború után Rómában gomba módra kezdtek épülni az új bérházak, a pápai arisztokrácia tagjai mesés árakon adták el telkei­ket. Valamit azonban mégis le kell írniuk a megvont funkciók által. A vatikáni összeköttetések különböző, igen jövedelmező vállalkozásokban biztosítottak számukra részesedést. Azonkívül pedig a pápai udvarban vi­selt funkcióik óriási adóktól mente­sítették őket és jelentős befolyást is kölcsönöztek számukra. Nem tudjuk még egyelőre mit je­lent a pápa búcsúbeszéde: határozott szakítást a fekete nemességgel, vagy talán csak bizonyos reformok beveze­tését? Mindenesetre azonban ez a beszéd azért jellemző mert világosan bizonyítja, hogy a „fekete nemesség“ hatásköre a végét járja. (Politika, Belgrád) ~ Lenin-renddel tűn-iJ tették ki Doloresf.J Ibarrurit, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának elnökét. A nemzetek közti bé­ke megszilárdításá­ért jolytatott harc kimagasló alakjának kitüntetése méltó jelképe a jasizmus súlyos terhe alatt élő spanyol nép sza­badság szeret etének és önfeláldozó har­cának. Dolores Ibar. ruri a moszkvai Kreml-palota nagy­termében vette át a kitüntetést. Mel­lette Szkobelcin akadémikus, a Le­­nin-rendte odaítélő bizottság elnöke áll. > Q KGST-értekezlet Kecskeméten. Kecskeméten megkezdődött a KGST- országok mezőgazdasági szakértőinek tanácskozása, amelyen a tagállamok szakértői megbeszélést folytatnak az öntözéses gazdálkodás legújabb mód­szereiről. A kölcsönös tapasztalatcse­re után megtekintik a magyarországi öntözőberendezéseket. ® Tito elnök Finnországban. A ju­goszláv államelnök többnapos baráti látogatáson van Finnországban, ahol tárgyalásokat folytat a két országot érintő politikai és gazdasági kapcso­latok továbbfejles/téséről. A tárgya­lások középpontjában az el nem kö­telezett országok közelgő kairói ta­nácskozása áll. © Az algériai ellenforradalmi erők tevékenysége. Néhány nappal ezelőtt hírek érkeztek Algírból, amelynek ér­telmében algériai ellenforradalmárok merényletet követtek el Ben Bella algériai elnök eUen. Kedden és szer­dán Ben Bella elnökletével az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front politikai bizottsága ülést tartott, amelyen az ellenforradalmi terroristák elleni in­tézkedésekről tárgyalt. © Ismét sikertelen tárgyalások Brüsszelben. A Közös Piac miniszter­­tanácsa ezúttal sem egyezett meg a gabonaneműek egységes árában. A nyugatnémetek ismét elutasították az értekezlet által javasolt árkiegyenlí­tést, s így ez év december 15-ére tűz­ték ki a közös árak meghatározásának időpontját. © Goldwater vezet a próbaválasztá­sokon. Az USA-ban, Kalifornia állam­ban lezajlott próbaválasztások előze­tes eredményei szerint Goldwater köztársasági szenátor, az amerikai szélsó jobboldal egyik vezére kapta a legtöbb szavazatot, amelynek kö­vetkeztében nagyobb reményeket fűz­het ahhoz, hogy a novemberi elnöki választásokon elnökjelöltként lépjen fel a Köztársasági Párt részéről. SEEBOHM eltávolítása szükségszerű „El kell tűnnie Seebohmnak és vele együtt a bonni revánspolitikának“ — ez a demokratikus világ reakciója Seebohm nyugatnémet miniszternek a nürnbergi „Szudéta-német napon“ el­hangzott beszéde után. Mint ismere­tes, Seebohm brutális nyíltsággal kö­vetelte a müncheni szerződés alapján csehszlovák felségterületek bekebele­zését. Az alábbiakban közöljük néhány külföldi, de nyugat-német lap állás­­foglalását is a Nürnbergben elhang­zottakkal kapcsolatban: „Algemeen Dagblad“ Rotterdam: A „szudéta-német“ szó fogalma olyan politikai zsarolás vagy szószegés szi­nonimájává fejlődött, amilyenre még Hitler idejéből emlékszünk. A legna­gyobb szemtelenség azonban, hogy Seébohm Hitlernek 1938-ban Csehszlo­vákiával szemben elkövetett gazságát szeretné törvényesítve látni. A de­mokrácia törvényei megkövetelik, hogy Seebohm lemondjon. A hollandiai AVRO-rádió kommen­tárja: Erhardnak olyan veszélyes em­bert mint Seebohm el kellene hall­gattatnia vagy legalábbis kizárnia kormányából. „II Popolo“, Moro olasz miniszter­­elnök lapja: Mindazok a kellemetlen­ségek, amelyekét Strauss és Schröder miniszter okoztak Erhardnak, csekély­ségek ahhoz képest amit most See­bohm követett el beszédével. „Avanti“, Róma: Seebohmot utolsó beszédéért mindenütt vád alá helye­zik. — A lap a továbbiakban magáévá teszi a „Kölner Staatsanzeiger“ meg­állapítását, mely szerint Seebohm szá­mára elérkezett az ideje annak, hogy határozzon, megmaradjon-e a bonni kormányban, mint miniszter vagy pe­dig egy reakciós csoportnak legyen-e a szócsöve. „Liberation“, Páris: Nyugat-Német­­országban valóban akadnak még ve­szélyes őrültek, nemcsak szabadlábon, hanem a kormányban is. „Stuttgarter Zeitung“: Erhard szö­vetségi kancellár részére épp elég ez az újabb bosszúság ahhoz, hogy fon­tolóra vegye, megtarthat-e még kor­mányában ilyen embert. „Wiesbadener Kurier“: Gondoljuk csak el: Seebohm pont az egykori „birodalmi pártnapok“ városában idézi fel emlékezetünkben azokat a kalan­dorokat, akik a szudéta-németek nemzetiségi jogaival visszaélve indul­tak el vértengerbe merült világhódí­tásukra. „Westdeutsche Allgemeine“, Essen: Höcherl szövetségi belügyminiszter, aki a kancellár üdvözletét tolmácsol­ta, sajnos nem tartotta szükségesnek, hogy néhány korrigáló szót ejtsen Nürnbergben. Sőt azzal, amit mondott, mintha a kormány nevében azonosí­totta volna magát Seebohmmal. A leg­­szomorűbb számunkra annak a tény­nek a megállapítása, hogy ezek a „va­sárnapi szónokok“ a szövetségi kor­mány tagjai. lüimuiMiimiimmimiimiimiüiiiiiiim Politikai megfi­gyelők véleménye szerint az ameri­kaiakat hasonló ve­reség várja Laosz­­ban, mint amilyen a franciákat érte Dien Bien Phu-nál (Újsághír) • • • • De Gaulle Johnsonn ak: — Engedje meg, hogy bemutassam régi barátomat... (A Sunday Times karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents