Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-06 / 46. szám
Bratislava, 1964. június 6. Ara 40 fillér XIV. évfolyam, 46. szám. Őszinte számvetés Megérett a pirosán mosolygó cseresznye. A csallóközi miiút aranyosi szakaszán ügyes kezű lányok, asszonyok szüretelik a gyümölcshírnököt. Itt a cseresznyeszüret A mezőgazdasági termelési igaz- « gatóságok utasítása kaptak, hogy !(; segédkezzenek cseresznyeszedök <|l toborzásában. Az állami gazdasá- ; ; gok a szedőknek 25 %-os prémiu- ;|; mot fizetnek az alapjutalom után !j; és ugyanez ajánlható az EFSZ-ek- <[! nek is. Egy kilogramm korai fajtájú cseresznyéért közepes termésű fáról a szedő 1,05 koronát kap. ;j; Ezenkívül számolhatnak természet- Íj; beni jutalommal is: az üzem a szer- !j: ződéses eladások teljesítése után ?' a szedőknek felvásárlási áron 25 í kg cseresznyét adhat el. A korai ;!; cseresznye felvásárlási ára: I. ősz- j|; tályú áruért 3,70 korona, II. osztá- ij; lyúért 2,50 korona. í' A választók figyelmébe! Már csak néhány nap választ el bennünket június 14-től, amikor az urnák elé lépünk, hogy megválasszuk képviselőinket a közigazgatási és törvényhozás testületéibe, bíróinkat pedig a járási bíróságokba. A választási gyűlések forgalma állandóan emelkedik, s teljes üzemben folynak már a munkálatok a választási központokban. Faluszerte népesek a művelődési otthonok. A választópolgárok százai vesznek részt a nemzeti bizottságok munkáját értékelő és az új képviselőjelöltek bemutatkozó, nyilvános népgyűlésein. A napi munka lázától függetlenül mozgalmasabb lett az élet falvainkon. Választásra készül az ország. Dolgozó parasztságunk ezzel egyidőben a szövetkezetek megalakulása óta eltelt másfél évtized eredményeire, gondokkal terhelt napjaira emlékezik. Tizenöt évvel ezelőtt új korszak vette kezdetét a mezőgazdaság fejlődésében és a falusi élet alakulásában. A cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű részesaratók, a földhöz juttatott új gazdák, a haladó kis- és középparasztok szívügyükké tették a párt irányvonalát, bátran léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A kívülálló parasztcsaládok ezrei ugyancsak vívódtak: mi tevők legyenek. Jövőjük nagy kérdése várta a választ — szövetkezni, vagy maradni a régiben. Később, az eredmények láttán, az ingadozók is átlépték a gondtalanabb megélhetés és az érvényesülés kapuját. Közel esnek ezek a sorsdöntő évek, s mégis oly távolinak tűnnek. Távolinak azért, mert lényegesen megváltozott a falu arculata, közelinek azért, mert aránylag rövid idő alatt valósítottuk meg a falu történelmi jelentőségű átformálását. A tizenöt év óta megtett út azonban nem volt mindig könnyű. A küzdelem útja volt ez, amelynek folyamán számos nehézséget kellett leküzdeni. Annak idején különleges körülmények között dolgozott a mezőgazdaság. Az EFSZ-ekben hazánk parasztsága teljesen új, számára szinte teljesen ismeretlen környezetbe került. A jövőt féltő lelki vívódások nem szűntek meg egyik napról a másikra. Ügyanis sokan hátat fordítottak a falunak, s inkább az iparban, a városokban helyezkedtek el. Mi lesz a mezőgazdasággal, vetették fel többen a kérdést és az elvándorlásról, mint csehszlovákiai specialitásról kezdtek beszélni, holott a mezőgazdaságban dolgozók számának apadása annak idején világszerte nagy méreteket öltött, s ez a bullám hazánkat sem kerülte el. Akad olyan is persze, aki ebben kedvezőtlen jelenséget lát. Ám iparunknak szintén új munkaerőkre volt szüksége. Ma ebben a kérdésben is tisztán látunk. Hiszen azok, akik a falvakból elkerültek, nem tétlenkedtek, építették a nehézipart, amely traktorokkal, a korszerű gazdálkodás kialakításához elengedhetetlenül szükséges gépekkel, szerszámokkal látta el a mezőgazdaságot. Mindnyájan emlékezünk — a tőkés köztársaság idején — kis- és középparasztjaink jelentős száma még a legalapvetőbb talajmegművelő eszközökkel sem rendelkezett. 1936-ban például a mezőgazdaságban mindössze 3800 traktor dolgozott, 183 000 gépet igával vontattak, míg 280 ezer cséplőgépet kézzel vagy járgánnyal hajtottak. Hogyan állunk most ezen a téren? A szocialista termelési viszonyok győzelmével 100 ezer traktort, 13 ezer gabonakombájnt, 6500 répa- és burgonyakombájnt stb. kapott a parasztság. Más kérdés persze, hogyan éltünk a lehetőségekkel, kihasználtuk-e teljes mértékben a gépek erejét a testi megerőltetést igénylő munkafolyamatok könnyítésére? Bizonyos, hogy komoly eredményeket értünk el, de még mindig sok hiányossággal találkozunk. Mindennel nem lehetünk elégedettek és teljes joggal, mert a termelés fejlődése — főképpen 1960—1963-as évek között — rendkívül egyenetlen. Ám a legrosszabb szándékú kritikus is megállapíthatja: kibontakozott s mindjobban kibontakozóban van egy minden korábbinál kulturáltabb, emberségesebb paraszti világ. A jövő politikai. társadalmi, gazdasági alapjait lerakta a falu népe, s ezeken az alapokon sok fáradsággal ugyan, de biztonságosan épül a jövendő. Ez csendül ki a nemzeti bizottságok tevékenységéről szóló beszámolókból, a képviselők hangjából is. Ha azonban nyitott füllel hallgatjuk a választókat, akik a fejlődést gátló jelenségeket szintén feltárják és a múltban sem titkolták el, azt kell megállapítanunk, hogy a személyi kultusz éveiben bizony sokszor rontotta el a dolgot, sok fontos figyelmeztetéstől fosztott meg bennünket az, hogy nem hallgattunk oda. A meggondolatlanul előkészített férőhely-tervrajzok kivitelezése, a rossz minőségű gépek szállítása, az áruértékesítési kapcsolatok korlátozása és az alkatrész-hiány, kedvezőtlenül hatott mezőgazdaságunk fejlődésére. Dolgozó parasztságunk így is, erejét nem kímélve törekszik ellátni hússal, tejjel és egyéb áruval a lakosságot. Örülhetünk, hogy tizenöt év alatt 90 százalékkal emelkedett az árutermelés, nem örülhetünk viszont annak, hogy nem használjuk ki kellőképpen a termelés fokozásának határtalan tartalékait. A párt XII. kongresszusa nagyra értékelte a szövetkezeti gazdák eddigi munkáját. Egyben figyelmeztette a mezőgazdaság irányításáért felelős államszerveket, szállító üzemeket, hogy az eddiginél rugalmasabban, jobb gép«k és több műtrágya gyártásával segítsék vállalati szintre a mezőgazdasági termelést, teremtsék meg a régen óhajtott szakosítás feltételeit. Ügy hisszük, nem szükséges felsorolni a szövetkezetek fejlődésének további eredményeit, mert ami az elmúlt tizenöt év alatt történt hazánk mezőgazdaságában, nagy biztonságot nyújt valamennyiünknek, s a jövőnek is. Sok gonddal küszködünk, sok mindent ami eddig megvalósult jobban ki lehetne használni, gyorsabban kellene haladni a mezőgazdaság fellendítésének útján. A nemzeti bizottságok munkája mellett sem haladhatunk el szótlanul, hiszen tevékenységük a szövetkezetek fejlődésének minden számadatában, a szépülő falvak új utcasoraiban és népünk szívében mélyen gyökerezik. A most bemutatkozott, mezőgazdaságban dolgozó képviselőjelöltek minden bizonnyal hűséges szószólóivá válnak a mezőgazdaság gyorsabb fejlődésének, s a magasabb fórumokon, a kerületen, a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a Nemzetgyűlésben hozzáértően tolmácsolják milyen intézkedéseket kell tenni a párthatározatok megvalósításáért. Ez évben 350 ezer fiatal polgárunk először lép az urnákhoz. Törvényadta jogaikkal élnek, részt vettek már a jelöltek kiválasztásában és jóváhagyásában. A választók a cseh- és morvaországi kerületekben öt, Szlovákiában pedig hat választási lapot kapnak a bejegyzett jelöltek jegyzékével a Nemzetgyűlésbe, az SZNT-be, a KNB-be, a JNB-be, a HNB-be történő választások részére és egy közös választási lapot a járásbíróságokba jelölt hivatásos bírók és népi bírók választására. Ezek a választási lapok egymástól elütő színekben, de egyforma nagyságban és nyomtatásban készültek, kivéve az Szorgos munka közepette köszönünk rá Bánszki Zoltánra, a Párkányi Autóbusz Vállalat javítóműhelyében. — Sok a teendő? — A fejem tetejéig — sóhajt a bizonytalan korú, barna arcú férfi. — Be kell hoznom a bemutatkozásokkal eltöltött időt. Sajnos, egyelőre az esztergapad magától még nem dolgozik. — Sokan látogatták a bemutatkozói gyűléseket? — Hol, hogyan szervezték meg. — Miről esett főleg szó? — Meglepetésként hatott, bogy amíg az 1960-as választási gyűléseken aránylag sok egyéni panasszal rukkoltak ki a választók, addig a mostani bemutatkozáson a közügyek kerültek előtérbe. — Például? — Sokat sürgetett kérdés a körzetemben a Párizsi-patak szabályozása és a mocsaras föld lecsapolása. Für és Kürt községek határában mintegy 200 hektárt tesz ki a hasznavehetet-1500 lakost meg nem haladó községek HNB-i és a bíróválasztások választási lapjait. Kórházakban és más gyógyintézetekben vagy szociális intézményekben külön helyiségekben választási központok létesültek. Azok a választók azonban, akik e helyiségbe egészségi állapotuk miatt nem mehetnek, szavazatukat mozgó urnába dobják, melylyel őket a választóközpont bizottsága felkeresi. Magánlakásokban élő beteg vagy öreg személyekhez, akik egészségi állapotuk folytán nem távozhatnak hazulról, a körzeti választási bizottság elküldi tagjait a mozgó urnával. Ezeknek a mozgó urnáknak a tarlátókörrel len föld. Eddig is, mint a Szlovák Nemzeti Tanács tagja interpelláltam a választóim nevében. Éppen a napokban kaptam megnyugtató választ, amely szerint rövidesen valóra váltják a leosapolást és több mint valószínű halastavat is létesítenek. Ezenkívül sokszor felvetett kérdés volt a párkányi vágóhíd újjáépítése. Egyegy sérült, megbetegedett állatot gyakran kénytelenek 60—70 kilométerre Komáromba szállítani. így aztán sokszor1 alig fedezi a szállítási költséget a levágott állatok ára. Több helyen foglalkoztak a cigányszármazású lakosság problémájával. A művelődési otthonok hiányát hozták fel objektív akadályként a kulturális élet kibontakozásánál és sok más közérdekű kérdést intéztek a képviselőjelöltekhez. — Az eltett választási időszak tapasztalatai alapján hogyan látja a saját tevékenységét? — Leteltek a tanulóévek a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Ügy gondolom, hogy sokkal szorosabb kapcsolatot kell tartani a Járási Nemzeti Bizottsággal az eddiginél. De többet kell ellátogatni azokba a községekbe is, ahová kevésszer hívtak. — Az SZNT melyik bizottságában dolgozott? — Az építkezésiben tevékenykedtem. Azon a szakaszon, ahol a legjobban szorít a csizma. Ha azonban továbbra is konkrét feladatot kapunk, mint az utóbbi időben, sok minden visszáságra sikerül orvosságot találni. — Az üzem vezetősége lehetővé teszi munkájának gyakorlását? — Nem panaszkodhatom, csak engem bosszant, ha késlekedek. Muszáj lesz valakit betanítani, hogy távollétem alatt se legyen gazda nélkül az esztergapad. — Sok a javítani való? — Tengernyi, de ezen nem szabad csodálkozni. A most kiadott menetrend szerint is újabb járatokat kell halmát a választás befejezése után ellenőrzés nélkül belekeverik a körzet fő urnájában lévő szavazatok közé. Azok a választók, akik június 14-én bármily oknál fogva lesznek távol lakóhelyüktől, választási igazolványt kérnek maguknak, amely más választási helyen is feljogosítja őket a választásra. Ez vonatkozik üdülőkre is, akik szabadságukat külföldön töltik el. A Fekete-tenger partján üdülők Mamayába, a bolgár tengerpart látogatói pedig (Arany-Homok és Napsütötte Part) tartózkodásuk helyén szavaznak. Romániai és bulgáriai külképviseletünk ugyanis ezeken a helyeken választási központot rendeztek be részükre. Azok az üdülők pedig, akik szabadságukat valamelyik külföldi fővárosban töltik, választási igazolványukkal külképviseleti hivatalunkban választanak. Ezért minden szabadságra utazó polgár köteles elutazása előtt lakóhelyén kikérni a HNB-n választási igazolványát. indítani, holott főleg az én választási körzetemben olyan rosszak az utak, hogy szétrázzák, tönkre teszik az autóbuszt. Ezen a téren szintén üthetem a vasat. Legyenek a segítségemre és írják meg nem elég csak az autóbuszhálózatot szélesíteni, hanem a környék rossz utainak rendbehozatalára is kell gondolni. Bánszki Zoltán közel negyven esztendeje dolgozik a vasas szakmában. A Pelsőc közelében levő kunteplici vasöntőben kezdte, amelyet, mint sok más szlovákiai üzemet, a huszas évek végén likvidáltak. A különböző munkahelyek után hosszú idő óta az autóbusz alkatrészek „orvosa“ Párkányban. Egész sor újítás dicséri szorgalmát, hozzáértését. Ezért és emberbecsüléséért választották meg ezelőtt négy évvel az SZNT képviselőjévé. Az eltelt választási időszak alatt sokat tanult, tapasztalt. S ami talán a legfőbb, megtanult országos méretben gazdálkodni, mérlegelni a tennivalókat. Éppen ez a biztosíték arra, hogy megválasztása után még eredményesebb munkát végez mind választói, mind egész társadalmunk érdekében. (tt) Jó gazdát jelöltek G á l János a palásti szövetkezet agronómusa jól irányítja a növénytermesztést. Minden erejével arra törekszik, hogy az állatállomány számára megtermelje a fehérjedús takarmányokat. A 396 hektár többéves takarmány nagy részét négy hatalmas pajtába szárítják ventillátorokkal. De alig kerül födél alá az első termés, máris gondoskodik a második kaszálásról. A lekaszált lucernatáblákat műtrágyázták. A takarmánytermesztés mellett gondol az aprómagvakra is. A szövetkezet pénztárába 260 000 koronát akar betenni a herefélék magjáért. A korai burgonya minden évben jól sikerül. Most öntözik, hogy minél hamarabb piacra szállíthassák. Az agronómus elég nehéz körülmények között gazdálkodik, mégsem riad vissza a cukorrépatermesztéstól sem. A burgonya 2-es körzetben a máit évben 317 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, idén 400 mázsára számítanak. A lefényképezett cukorrépatáblán örömmel mutatja a jól fejlett cukorrépát, ami a gondos növényápolók munkáját dicséri. Ezen a helyen 400 mázsánál is több hektárhozamra lehet számítani. Jó munkáját értékeli a falu és őt is jelölték a helyi nemzeti bizottságba képviselőnek. Kép és szöveg: Bállá József Bővültebb A szocialista mezőgazdaságért