Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-06-06 / 46. szám

Bratislava, 1964. június 6. Ara 40 fillér XIV. évfolyam, 46. szám. Őszinte számvetés Megérett a pirosán mosolygó cseresznye. A csallóközi miiút aranyosi szakaszán ügyes kezű lányok, asszonyok szüretelik a gyümölcshírnököt. Itt a cseresznyeszüret A mezőgazdasági termelési igaz- « gatóságok utasítása kaptak, hogy !(; segédkezzenek cseresznyeszedök <|l toborzásában. Az állami gazdasá- ; ; gok a szedőknek 25 %-os prémiu- ;|; mot fizetnek az alapjutalom után !j; és ugyanez ajánlható az EFSZ-ek- <[! nek is. Egy kilogramm korai faj­­tájú cseresznyéért közepes termé­­sű fáról a szedő 1,05 koronát kap. ;j; Ezenkívül számolhatnak természet- Íj; beni jutalommal is: az üzem a szer- !j: ződéses eladások teljesítése után ?' a szedőknek felvásárlási áron 25 í kg cseresznyét adhat el. A korai ;!; cseresznye felvásárlási ára: I. ősz- j|; tályú áruért 3,70 korona, II. osztá- ij; lyúért 2,50 korona. í' A választók figyelmébe! Már csak néhány nap választ el bennünket június 14-től, amikor az urnák elé lépünk, hogy megválasszuk képviselőinket a közigazgatási és törvényhozás testületéibe, bíróinkat pedig a járási bíróságokba. A válasz­tási gyűlések forgalma állandóan emelkedik, s teljes üzemben folynak már a munkálatok a választási központokban. Faluszerte népesek a művelődési otthonok. A választópolgárok százai vesznek részt a nemzeti bizottságok munkáját értékelő és az új képviselő­­jelöltek bemutatkozó, nyilvános nép­gyűlésein. A napi munka lázától füg­getlenül mozgalmasabb lett az élet falvainkon. Választásra készül az ország. Dol­gozó parasztságunk ezzel egyidőben a szövetkezetek megalakulása óta eltelt másfél évtized eredményeire, gon­dokkal terhelt napjaira emlékezik. Tizenöt évvel ezelőtt új korszak vette kezdetét a mezőgazdaság fejlődésében és a falusi élet alakulásában. A cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű részesaratók, a földhöz juttatott új gazdák, a haladó kis- és középparasz­tok szívügyükké tették a párt irány­vonalát, bátran léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A kívülálló pa­rasztcsaládok ezrei ugyancsak vívód­tak: mi tevők legyenek. Jövőjük nagy kérdése várta a választ — szövetkez­ni, vagy maradni a régiben. Később, az eredmények láttán, az ingadozók is átlépték a gondtalanabb megélhe­tés és az érvényesülés kapuját. Közel esnek ezek a sorsdöntő évek, s mégis oly távolinak tűnnek. Távoli­nak azért, mert lényegesen megválto­zott a falu arculata, közelinek azért, mert aránylag rövid idő alatt valósí­tottuk meg a falu történelmi jelentő­ségű átformálását. A tizenöt év óta megtett út azon­ban nem volt mindig könnyű. A küz­delem útja volt ez, amelynek folya­mán számos nehézséget kellett leküz­deni. Annak idején különleges körül­mények között dolgozott a mezőgaz­daság. Az EFSZ-ekben hazánk pa­rasztsága teljesen új, számára szinte teljesen ismeretlen környezetbe ke­rült. A jövőt féltő lelki vívódások nem szűntek meg egyik napról a másikra. Ügyanis sokan hátat fordítottak a falunak, s inkább az iparban, a váro­sokban helyezkedtek el. Mi lesz a mezőgazdasággal, vetették fel többen a kérdést és az elván­dorlásról, mint csehszlovákiai specia­litásról kezdtek beszélni, holott a mezőgazdaságban dolgozók számának apadása annak idején világszerte nagy méreteket öltött, s ez a bullám ha­zánkat sem kerülte el. Akad olyan is persze, aki ebben kedvezőtlen jelenséget lát. Ám ipa­runknak szintén új munkaerőkre volt szüksége. Ma ebben a kérdésben is tisztán látunk. Hiszen azok, akik a falvakból elkerültek, nem tétlenked­tek, építették a nehézipart, amely traktorokkal, a korszerű gazdálkodás kialakításához elengedhetetlenül szük­séges gépekkel, szerszámokkal látta el a mezőgazdaságot. Mindnyájan emlékezünk — a tőkés köztársaság idején — kis- és közép­parasztjaink jelentős száma még a legalapvetőbb talajmegművelő eszkö­zökkel sem rendelkezett. 1936-ban például a mezőgazdaságban mindössze 3800 traktor dolgozott, 183 000 gépet igával vontattak, míg 280 ezer cséplő­gépet kézzel vagy járgánnyal hajtot­tak. Hogyan állunk most ezen a té­ren? A szocialista termelési viszonyok győzelmével 100 ezer traktort, 13 ezer gabonakombájnt, 6500 répa- és bur­gonyakombájnt stb. kapott a paraszt­ság. Más kérdés persze, hogyan éltünk a lehetőségekkel, kihasználtuk-e tel­jes mértékben a gépek erejét a testi megerőltetést igénylő munkafolyama­tok könnyítésére? Bizonyos, hogy ko­moly eredményeket értünk el, de még mindig sok hiányossággal találkozunk. Mindennel nem lehetünk elégedettek és teljes joggal, mert a termelés fej­lődése — főképpen 1960—1963-as évek között — rendkívül egyenetlen. Ám a legrosszabb szándékú kritikus is megállapíthatja: kibontakozott s mind­jobban kibontakozóban van egy min­den korábbinál kulturáltabb, ember­ségesebb paraszti világ. A jövő poli­tikai. társadalmi, gazdasági alapjait lerakta a falu népe, s ezeken az ala­pokon sok fáradsággal ugyan, de biz­tonságosan épül a jövendő. Ez csendül ki a nemzeti bizottságok tevékenységéről szóló beszámolókból, a képviselők hangjából is. Ha azonban nyitott füllel hallgatjuk a választókat, akik a fejlődést gátló jelenségeket szintén feltárják és a múltban sem titkolták el, azt kell megállapítanunk, hogy a személyi kultusz éveiben bi­zony sokszor rontotta el a dolgot, sok fontos figyelmeztetéstől fosztott meg bennünket az, hogy nem hallgattunk oda. A meggondolatlanul előkészített férőhely-tervrajzok kivitelezése, a rossz minőségű gépek szállítása, az áruértékesítési kapcsolatok korláto­zása és az alkatrész-hiány, kedvezőt­lenül hatott mezőgazdaságunk fejlő­désére. Dolgozó parasztságunk így is, ere­jét nem kímélve törekszik ellátni hússal, tejjel és egyéb áruval a lakos­ságot. Örülhetünk, hogy tizenöt év alatt 90 százalékkal emelkedett az árutermelés, nem örülhetünk viszont annak, hogy nem használjuk ki kellő­képpen a termelés fokozásának határ­talan tartalékait. A párt XII. kongresszusa nagyra értékelte a szövetkezeti gazdák eddigi munkáját. Egyben figyelmeztette a mezőgazdaság irányításáért felelős ál­lamszerveket, szállító üzemeket, hogy az eddiginél rugalmasabban, jobb gép«k és több műtrágya gyártásával segítsék vállalati szintre a mezőgaz­dasági termelést, teremtsék meg a régen óhajtott szakosítás feltételeit. Ügy hisszük, nem szükséges felso­rolni a szövetkezetek fejlődésének további eredményeit, mert ami az el­múlt tizenöt év alatt történt hazánk mezőgazdaságában, nagy biztonságot nyújt valamennyiünknek, s a jövőnek is. Sok gonddal küszködünk, sok min­dent ami eddig megvalósult jobban ki lehetne használni, gyorsabban kel­lene haladni a mezőgazdaság fellen­dítésének útján. A nemzeti bizottsá­gok munkája mellett sem haladhatunk el szótlanul, hiszen tevékenységük a szövetkezetek fejlődésének minden számadatában, a szépülő falvak új utcasoraiban és népünk szívében mé­lyen gyökerezik. A most bemutatkozott, mezőgazda­ságban dolgozó képviselőjelöltek min­den bizonnyal hűséges szószólóivá vál­nak a mezőgazdaság gyorsabb fejlő­désének, s a magasabb fórumokon, a kerületen, a Szlovák Nemzeti Tanács­ban és a Nemzetgyűlésben hozzáér­tően tolmácsolják milyen intézkedé­seket kell tenni a párthatározatok megvalósításáért. Ez évben 350 ezer fiatal polgárunk először lép az urnákhoz. Törvényadta jogaikkal élnek, részt vettek már a jelöltek kiválasztásában és jóváhagyá­sában. A választók a cseh- és morvaországi kerületekben öt, Szlovákiában pedig hat választási lapot kapnak a bejegy­zett jelöltek jegyzékével a Nemzet­gyűlésbe, az SZNT-be, a KNB-be, a JNB-be, a HNB-be történő választások részére és egy közös választási lapot a járásbíróságokba jelölt hivatásos bí­rók és népi bírók választására. Ezek a választási lapok egymástól elütő színekben, de egyforma nagyságban és nyomtatásban készültek, kivéve az Szorgos munka közepette köszö­nünk rá Bánszki Zoltánra, a Párkányi Autóbusz Vállalat javítóműhelyében. — Sok a teendő? — A fejem tetejéig — sóhajt a bi­zonytalan korú, barna arcú férfi. — Be kell hoznom a bemutatkozásokkal eltöltött időt. Sajnos, egyelőre az esz­tergapad magától még nem dolgozik. — Sokan látogatták a bemutatkozói gyűléseket? — Hol, hogyan szervezték meg. — Miről esett főleg szó? — Meglepetésként hatott, bogy amíg az 1960-as választási gyűléseken aránylag sok egyéni panasszal ruk­koltak ki a választók, addig a mostani bemutatkozáson a közügyek kerültek előtérbe. — Például? — Sokat sürgetett kérdés a körze­temben a Párizsi-patak szabályozása és a mocsaras föld lecsapolása. Für és Kürt községek határában mintegy 200 hektárt tesz ki a hasznavehetet-1500 lakost meg nem haladó községek HNB-i és a bíróválasztások választási lapjait. Kórházakban és más gyógyintéze­tekben vagy szociális intézményekben külön helyiségekben választási köz­pontok létesültek. Azok a választók azonban, akik e helyiségbe egészségi állapotuk miatt nem mehetnek, sza­vazatukat mozgó urnába dobják, mely­­lyel őket a választóközpont bizottsága felkeresi. Magánlakásokban élő beteg vagy öreg személyekhez, akik egész­ségi állapotuk folytán nem távozhat­nak hazulról, a körzeti választási bi­zottság elküldi tagjait a mozgó urná­val. Ezeknek a mozgó urnáknak a tar­látókörrel len föld. Eddig is, mint a Szlovák Nemzeti Tanács tagja interpelláltam a választóim nevében. Éppen a na­pokban kaptam megnyugtató választ, amely szerint rövidesen valóra vált­ják a leosapolást és több mint való­színű halastavat is létesítenek. Ezen­kívül sokszor felvetett kérdés volt a párkányi vágóhíd újjáépítése. Egy­­egy sérült, megbetegedett állatot gyakran kénytelenek 60—70 kilomé­terre Komáromba szállítani. így az­tán sokszor1 alig fedezi a szállítási költséget a levágott állatok ára. Több helyen foglalkoztak a cigányszármazá­sú lakosság problémájával. A művelő­dési otthonok hiányát hozták fel ob­jektív akadályként a kulturális élet kibontakozásánál és sok más közér­dekű kérdést intéztek a képviselő­jelöltekhez. — Az eltett választási időszak ta­pasztalatai alapján hogyan látja a saját tevékenységét? — Leteltek a tanulóévek a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Ügy gondolom, hogy sokkal szorosabb kapcsolatot kell tartani a Járási Nemzeti Bizott­sággal az eddiginél. De többet kell ellátogatni azokba a községekbe is, ahová kevésszer hívtak. — Az SZNT melyik bizottságában dolgozott? — Az építkezésiben tevékenyked­tem. Azon a szakaszon, ahol a leg­jobban szorít a csizma. Ha azonban továbbra is konkrét feladatot kapunk, mint az utóbbi időben, sok minden visszáságra sikerül orvosságot találni. — Az üzem vezetősége lehetővé te­szi munkájának gyakorlását? — Nem panaszkodhatom, csak en­gem bosszant, ha késlekedek. Muszáj lesz valakit betanítani, hogy távol­létem alatt se legyen gazda nélkül az esztergapad. — Sok a javítani való? — Tengernyi, de ezen nem szabad csodálkozni. A most kiadott menet­rend szerint is újabb járatokat kell halmát a választás befejezése után ellenőrzés nélkül belekeverik a körzet fő urnájában lévő szavazatok közé. Azok a választók, akik június 14-én bármily oknál fogva lesznek távol lakóhelyüktől, választási igazolványt kérnek maguknak, amely más válasz­tási helyen is feljogosítja őket a vá­lasztásra. Ez vonatkozik üdülőkre is, akik szabadságukat külföldön töltik el. A Fekete-tenger partján üdülők Ma­mayába, a bolgár tengerpart látogatói pedig (Arany-Homok és Napsütötte Part) tartózkodásuk helyén szavaz­nak. Romániai és bulgáriai külképvi­seletünk ugyanis ezeken a helyeken választási központot rendeztek be ré­szükre. Azok az üdülők pedig, akik szabadságukat valamelyik külföldi fő­városban töltik, választási igazolvá­nyukkal külképviseleti hivatalunkban választanak. Ezért minden szabadság­ra utazó polgár köteles elutazása előtt lakóhelyén kikérni a HNB-n válasz­tási igazolványát. indítani, holott főleg az én választási körzetemben olyan rosszak az utak, hogy szétrázzák, tönkre teszik az autóbuszt. Ezen a téren szintén üthe­tem a vasat. Legyenek a segítségemre és írják meg nem elég csak az autó­buszhálózatot szélesíteni, hanem a környék rossz utainak rendbehozata­lára is kell gondolni. Bánszki Zoltán közel negyven esz­tendeje dolgozik a vasas szakmában. A Pelsőc közelében levő kunteplici vasöntőben kezdte, amelyet, mint sok más szlovákiai üzemet, a huszas évek végén likvidáltak. A különböző mun­kahelyek után hosszú idő óta az autó­busz alkatrészek „orvosa“ Párkány­ban. Egész sor újítás dicséri szorgal­mát, hozzáértését. Ezért és ember­­becsüléséért választották meg ezelőtt négy évvel az SZNT képviselőjévé. Az eltelt választási időszak alatt sokat tanult, tapasztalt. S ami talán a leg­főbb, megtanult országos méretben gazdálkodni, mérlegelni a tennivaló­kat. Éppen ez a biztosíték arra, hogy megválasztása után még eredménye­sebb munkát végez mind választói, mind egész társadalmunk érdekében. (tt) Jó gazdát jelöltek G á l János a palásti szövetkezet agronómusa jól irányítja a növény­­termesztést. Minden ere­jével arra törekszik, hogy az állatállomány számára megtermelje a fehérjedús takarmányo­kat. A 396 hektár több­éves takarmány nagy részét négy hatalmas pajtába szárítják ventil­látorokkal. De alig ke­rül födél alá az első ter­més, máris gondoskodik a második kaszálásról. A lekaszált lucernatáblákat műtrágyázták. A takar­mánytermesztés mellett gondol az aprómagvakra is. A szövetkezet pénz­tárába 260 000 koronát akar betenni a herefélék magjáért. A korai bur­gonya minden évben jól sikerül. Most öntözik, hogy minél hamarabb piacra szállíthassák. Az agronómus elég nehéz körülmények között gaz­dálkodik, mégsem riad vissza a cukorrépater­­mesztéstól sem. A bur­gonya 2-es körzetben a máit évben 317 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, idén 400 má­zsára számítanak. A le­fényképezett cukorrépa­táblán örömmel mutatja a jól fejlett cukorrépát, ami a gondos növény­­ápolók munkáját dicsé­ri. Ezen a helyen 400 mázsánál is több hektár­hozamra lehet számíta­ni. Jó munkáját értékeli a falu és őt is jelölték a helyi nemzeti bizott­ságba képviselőnek. Kép és szöveg: Bállá József Bővültebb A szocialista mezőgazdaságért

Next

/
Thumbnails
Contents