Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-03 / 45. szám
Ritka sortávolságra vetett, ápolás szempontjából igényesebb növényeink a kapások. Rendszerint mélyen gyökerező kultúrnövények, melyek ápolási munkálatainak szoros összefüggésben kell lennie gyökérrendszerük elhelyezkedésévei a talajban. Egyesek az ápolás során elviselik a gyökérsértést, mások pedig nem. Közös jellegzetességük, hogy nagy sortávolságuk miatt tág teret nyújtanak a fejlődő gyomoknak és gyomirtás szempontjából önvédelmük nem kielégítő, — így szükséges az emberi beavatkozás. Ez növényápolás révén történik. A növényápolás fogalma tulajdonképpen magában foglalja mindazon agrotechnikai behatásokat, melyek megszakítással a mag elvetésétől a termény betakarításáig tartanak. Céljuk a növények legkedvezőbb életfeltételeinek biztosítása, egész fejlődési idejük tartama alatt. Ide tartoznak elsősorban a gyomirtást szolgáló mechanikai és kémiai műveletek, a talaj szellőzését, víz-visszatartását és biológiai tevékenységét előmozdító intézkedések, a fejtrágyázás, az állati kártevők irtása stb. Jelen szakcikk keretében a mechanikai beavatkozások azon részét kívánjuk ismertetni, melyek a ritka sortávolságra vetett kapásnövények agrotechnikáját illetik, szoros kapcsolatban a növény fejlődésével, növekedésével, annak fiziológiai és biológiai vonatkozásaival. Azt hiszem ma már általánosan elismert tény, hogy az ápolási munkálatoktól csakis akkor várhatunk teljes sikert, ha azokat az úgynevezett agrotechnikai határidőn belül foganatosítottuk. Az „agrotechnikai határidő“ fogalom alatt ugyan igen széleskörű meghatározás rejlik, de azt hiszem, legjobban mégis úgy jellemezhetjük, hogy alatta azt az időszakot értjük, amikor az agrotechnikai beavatkozások harmonikus kapcsolatban vannak a növény fejlődésével és ezt kedvezően befolyásolják. Tudnunk kell ugyanis, hogy minden külső tevékenység hatása egyenes arányban áll a növény növekedésével, fejlődésével. Elkésett vagy időelőtti „traumatlkus“ beavatkozás megzavarhatja a fejlődés, valamint a növekedés harmonikus összhangját, majd fiziológiai rendellenességekhez vezethet. Ide tartozik többek között például a gyökérsértés fontos problémája is. Vannak növényeink, amelyek ápolásuk kapcsán egyáltalán nem tűrik a gyökérsértést, viszont vannak olyan növényeink is, amelyek növekedésük és fejlődésük bizonyos szakaszában ezt aránylag jól elviselik. Ezek azonban a későbbi gyökérsértésre már szintén terméscsökkenéssel reagálnak. A növényápolási munkák során különösen nagy gondot kell fordítanunk azok Idejében végzett és a növény életfolyamatával összhangban levő végrehajtására. Fontos, hogy azt növekedésük melyik Időpontjában végezzük. Különösen lényeges az átmenet időpontja egyik fejlődési szakaszból a másikba. A kellő időpontban végzett agrotechnikai beavatkozás előnyösebb, serkentőleg, míg a megkésett hátrányosan, gátlólag hat a növény fejlődésére. Ez nemcsak az egyes növényfajokra, de a növényfajtákra is vonatkozik. A növényápolás tudományos alapjai éppen e tények törvényszerűségein nyugszanak. Mennyi téves állítás válik megcáfolhatóvá azáltal, hogy a növény fejlődésének és növekedésének visszaesését kizárólag az időjárás hatásának tulajdonították, holott a tényleges ok a tudományos megalapozottság hiányában (tekintet nélkül a növény belső szükségletére) végzett ápolási munka. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola talajmüvelési tanszéke éppen most folytat tudományos kísérletet annak megállapítására, milyen a hatása az őszi kalászosok tavaszi fogasolásának, e növények fejlődésének és növekedésének különböző szakaszaiban. Tudományosan akarja megállapítani, hogy meddig lehet azokat a sarjbokrosodás veszélyének fellépte . nélkül fogasolni, továbbá mikor áll be a káros hatású és a terméseredményt csökkentő sarjbokrosodás. Eddigi tapasztalataink szerint az ötödik növekedési időszakon túl az őszi búzát már nem ajánlatos fogasolni. Kutatásaink pontos eredményét annak idején majd ismertetni kívánom. Ugyanilyen biológiai jellegű növényápolási probléma szerepel a répa és a kukorica kapálásával, Illetőleg sarabolásával kapcsolatban is. Valljuk be őszintén, e téren a gyakorlatban dolgozók rengeteg hibát követnek el, melyek okát rendszerint nem ismerik. Ezek kártékony hatását az időjárásra hárítják, holott legtöbbször maguk a termelők okozzák őket. A CUKORRÉPÁBAN Vegyük először a répát. Első sarabolását rendesen ügy végezzük, hogy a sarabolókésekkel a répa sorok közti távolságának legfeljebb felét porhanyítjuk. Oka az attól való félelem, hogy ha a sarabológép kéjie közel jár a kikelt répasorokhoz, a fejlődő kis növénykéket a ráhúzott földdel könnyen betakarja. Sajnos, termelőink nem tudatosítják kellőképpen azt a tényt, hogy a répanövénykének földdel történő betakarását elsősorban az okozza, hogy tompa sarabolókéseket használnak, de nem a művelés szélessége. Éles sarabolőkés használata esetén nem kell félnünk a répa betakarásától, még akkor sem, ha a kikelt növénykék mellett teljes sorközeiben járunk. Ha a répasarabolást helyesen végezzük, az első saraboláskor a késeknek teljesen a növénykék közelében kell járniuk, viszont a sarabolás mélysége nem haladhatja meg a 2 cm-t. Célja a talaj felszínig érő hajszálcsöveinek megszüntetése, a talajnedvesség megőrzése és a magról, vagy gyöktörzsek útján szaporodó gyomnövények elpusztítása. Minthogy a répa vfz- és tápanyagfelvétele a répagyökérből oldalt, piramidálisan elágazó hajszálgyökerek révén történik, melyek a gyökérsértést nem tűrik, bármilyen nagyobb • mélységig hatoló sarabolás csakis a sorközi fogásszélesség csökkentésével lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a második, illetőleg minden további sarabolás nagyobb munkamélységben, csakis a sorközi szélesség egyidejű csökkentésével lehetséges. Dél-szlovákiai viszonylatban általában a répa sarabolási mélységének mindig kisebbnek kell lennie, mint a bő csapadékmennyiséggel bíró és ennek egyenletesebb elosztását élvező vidékeken. Ugyanezen okból Dél-Szlovákiában a répavéső használata feltétlenül káros, mert nagyobb mélységig porhanyítja a talajt, s lehetővé teszi, hogy az mélyebb rétegben is kiszáradjon. Száraz éghajlati viszonyok között inkább javasolható a gVakoribb, de sekély sarabolás. Minél később történik a répa sarabolása, a répa hajszálgyökerei annál jobban behálózzák a sorközöket, és ezek megsértése nagyobb veszélyt jelent. E szerint minden egyes sarabolásnak szigorúan alkalmazkodnia kell a répa fejlődési fokához, azaz minél fejlettebb a répa, annál keskenyebb legyen a saraboló fogásszélessége, annak mélységéhez képest. A KUKORICÁBAN Teljesen ellentétes a sarabolás technikája a másik legfontosabb kapásnövényünk, a kukorica esetében. A kukorica ugyan mélyen gyökérező, növény, de gyökérzetét, főleg fejlődésének kezdeti stádiumában közvetlenül a talaj felszíne alatt képezi ki, sőt léggyökereket is fejleszt. Ha a talaj felszíni rétege a hosszantartó szárazságban kiszárad, a talajszint közelében fejlesztett gyökerek tápanyagfelvétele megszűnik. Azért kell megszűnnie, mivel vízhiány miatt az ottlévő ásványi eredetű sók, vagy egyáltalán nem oldódnak, vagy pedig olyan sűrű töménységű oldatot képeznek, melyet a növényi gyökerek diffúzió révén nem képesek felvenni. Ha megfelelő agrotechnikával és helyes növényápolással gondoskodunk arról, hogy már az első saraboláskor a felszlnkőzetben elhelyezkedő kukoricagyökerek gyökérsértés útján elpusztuljanak, úgy a kukoricát mélyebb begyökerezésre kényszerítjük. A mélyebb talajrétegben elhelyezkedő kukoricagyökerek még a felszíni talajrétegek kiszáradása esetén sem kerülnek olyan viszonyok közé, hogy a talajból ne tudjanak folyamatosan táplálékot felvenni, vagyis a kukorica még aszályos időszakban sem senyved el. Tagadhatatlan, hogy az első saraboláskor beálló gyökérsértést a kukorica erősen megsínyli, lelankad és az újabb begyökerezésig elriasztó képet nyújt. Ez azonban csak átmeneti jelenség, és a kukorica az új gyökérhajtás után rövidesen magához tér, majd sokkal erősebb, biztosabb fejlődésnek indul, mint a sértetlen gyökerű, de sekélyen gyökerező kukorica. Fontos azonban, hogy a gyökérsértést jelentő első sarabolásra korán kerüljön sor, amikor a kukorica még fiatal és jól bírja ezt a műtétszerű beavatkozást. , A gyökérsértést jelentő első mély sarabolásnak olyan mélyen kell történnie, amilyen mélységig kívánjuk az összes többi sarabolást végezni. Ennél mélyebben a későbbiek során nem szabad sarabolni, mert az e rétegben elhelyezkedő ciyökérzet újabb gyökérsértése (a kukorica fejlettebb korában) már lényeges terméscsökkenést eredményezne. Az elmondottakból kitűnik, hogy a kukorica sarabolásának menete éppen ellenkező mint a répáé, amely első sarabolását végeztük a legsekélyebben és azt fokozatosan mélyítettük. Az itt elmondott két ápolási munkálatnak diametriálisan eltérő végrehajtása azt hiszem mindennél jobban meggyőzheti mezőgazdasági dolgozóinkat arról, hogy minden agrotechnikai beavatkozásnak a növény életével és fejlődésével összhangban kell történnie. Minden téves beavatkozás káros és ez sokszor komolyan veszélyezteti a termés eredményét. Opy vélem, tudományos agrotechnikánknak van mit e téren behoznia. Sarabolás—kapálás 196-1. június ő.
