Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-03 / 45. szám
Alfa-Laval svéd gyártmányú fejöautomata egy franciaországi juhfarmon. DARUSOROS KAPÁLÁS A fentebb elmondottak mindenben vonatkoznak a kapálásra is, habár a kapálás és a sarabolás között — kivéve a porhanyítási feladatot — lényegbevágóak az eltérések. Amíg a sarabológép munka közben a talajt annak áthelyezése nélkül a felszínnel párhuzamosan átvágja, miközben bizonyos mértékig felemeli, majd visszaejti azt, addig a kapa a talajt a porhanyításon kívül áthelyezi, meg is fordítja és megkeveri. Itt tehát talajáthelyezésre kerül sor, mégpedig mind horizontális, mind vertikális irányban. A kapálásnak, sajnos, ezért bizonyos mértékű szárító hatása is van, ami különösen dél-szlovákiai viszonylatban, az itt uralkodó aszályos viszonyok miatt nem kívánatos jelenségnek számít. Humid jellegű (nedves) vidékeken a kapálás szárító hatását viszont előnyösen bíráljuk el, mert itt kimondottan megkívánjuk a talaj bizonyos mérvű szárítását is. Homokos jellegű talajaink kivételével mind a kapálást, mind a sarabolást akkor végezzük, amikor talajaink teljes vízkapacitásuk mintegy 65 °/o-át tartalmazzák. A nedvesen kapált föld rossz talajmunkát eredményez, és sem a gyomirtó, sem pedig talajnedvesség koncentráló szerepe nem kielégítő. Kapálás közben ügyelnünk kell arra, hogy ne hagyjunk el megműveletlen területet, mert alatta a gyomok sértetlenek maradnak és rövid időn belül tovább fejlődnek. Tekintettel arra, hogy kapálni csakis kézi erővel lehet, ez viszont drága és lassú munka, szocialista nagyüzemeinkben a kapálás kérdését úgy szervezzük meg hogy a sorközi művelésre gépi sarabolókat használunk és a kapa szerepét kizárólag a sorokra, a növények között lévő területre korlátozzuk. A kapálás mélységének meghatározásakor teljes mértékben érvényes a sarabolással kapcsolatban elmondott elv. Száraz vidéken a sekélyebb kapálás érvényesüljön, nedvesebb vidékeken pediq a mélyebb. Ha a talaj a kelleténél nedvesebb, viszont a munka menete nem tűr további késedelmet, javasoljuk a darusoros kapálást. Ennek során a dolgozók fordított V formájában éllel előre haladnak, és minden munkás az előtte haladó dolgozó sorközét és sorait kapálja. így kapálás után nem marad sem lábnyom, sem pedig gyombetaposás nem fordul elő, s ezzel a nedvesebb földön végzett kapálás káros hatása ellensúlyozható. Habár a vegyszeres gyomirtás egyesek véleménye szerint a kapát és a sarabolót a múzeum birodalmába utaljqg, úgy hiszem, erről még szakkörökben sokat kell beszélnünk és nem hinném, hogy a kapálás nélküli növényápolás ez idő szerint kizárólagos polgárjogot nyerjen. Addig is fogadjuk el a mezőgazdasági dolgozók között okkal elterjedt általános irányelvet, hogy „a kapálás száraz eső“, — vagyis minden kapálás egy jó esőt pótol. Dr. Fridecky Altos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára A juhtenyésztés gépesítése A juhtenyésztésnek mind Szlovákiában, mind a cseh országrészekben igen régi a hagyománya. Juhtenyésztésünk az ún. „aranygyapjúkort“ akkor érte el, amikor államunk területén 5 millió juhot tartottak. 1955 óta a juhok száma hirtelen csökkenni kezdett, míg csak a felére nem zsugorodott. Ennek a nemkívánatos helyzetnek oka némely felelős szerv helytelen álláspontja volt, mely szerint a juh nem tartozik a szocialista nagyüzemi gazdálkodásba. Éppen ezért a juhtenyésztés újabb fellendítését kormányrendelet irányozza elő. Maguk a kormányhatározatok azonban még nem oldják meg ezt a kérdést, ha nem alakítunk ki megfelelő feltételeket. Tekintettel a pillanatnyi helyzetre, elsősorban a juhállomány létszámának további csökkenését kell megakadályoznunk és a szervezési intézkedésekkel már a legközelebbi időszakra biztosítanunk a juhállomány gyarapodását. A további teendő a juhászok túlságosan fáradságos munkájának kiküszöbölése. Különösen a fejés és a trágya kihordása igényel sok munkát. Meg kell oldani természetesen az elszállásolásnak a kérdését is. Az új szállások építésével szorosan összefügg a szükséges berendezések megszerzése is, amelyet mind a tej, mind a sajt előállításának új technológiája megkövetel. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a higiéniáról és a juhászok lakáskultúrájáról sem. Szóljunk néhány szót például a gépi fejésről. A tehenek gépi fejése ma már nem jelent problémát, inkább a gépi berendezés kihasználása okoz gondokat. A juhok esetében más a helyzet. Az első fejőautomatát a Juhtenyésztési Kutatóintézet Trencianska Teplá-i gazdaságában szerelték fel, s valóban jó eredményeket érnek el vele. Érdekes, hogy ezeket a fejőautomatákat a svéd Alfa-Laval cég gyártja, Svédországban ugyanis egyáltalán nem fejlett a juhtenyésztés. Ez a cég a fejőautomatákat Izraelbe és Franciaországba szállítja, ahol a juhtenyésztés aránylag magas színvonalon áll. A Trencíni Juhtenyésztési Kutatóintézet jó eredményei a fejőautomaták gyártása mellett szólnak Bebizonyosodott, hogy a juhtej gépi fejésse! nemcsak kevesebb fáradsággal, hanem sokkal higiénikusabban is előállítható. A fejőautomaták gyártását megkönnyíti az is, hogy alapvető részei megegyeznek a tehenészetek számára készült fejőautomaták részeivel. Csupán a fejőkelyhekben, elvezetőben és a pulzátorban van némi különbség. Sőt, a fejőhelyeket és az elválasztót a Pelhíimovi Agrostrojban már elő is állították, s megkezdhetik sorozatgyártásukat. A pulzátorok gyártását azonban még nem kezdhetik meg, mert más szerkezeti megoldást kíván, mint a tehenek fejőautomatája. A juhok esetében ugyanis a pulzátoroknak 120—140/ perc üteműnek kellene lennie. Továbbá eltérő a követelmény áz összeszorítás és a pihentetés idejére is. A pihentetés idejének a tehenek fejőautomatájával szemben hosszabbnak kellene lennie. Ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelel az elektromágneses vezérlésű pulzátor, amelyet a Praha-Chodov-i Mezőgazdasági Technika Kultúrintézetében már megszerkesztettek. A juhok gépi fejősével bizonyára más szocialista országokban is számolnak. Ezért célszerű lenne a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretén belül ezeknek a fejőautomatáknak a gyártását nálunk biztosítani a többi ország számára is. Egyébként ennek a szervezetnek a keretén belül úgyis a mi államunkat bízták meg a fejőgépek gyártásával. A mélyalom kihordásával is sok a gondjuk juhászainknak pedig ezek fölösleges gondok, legalábbis az áthajtós épületekben. A trágya kihordása ezekben az épületekben bulldózerrel ellátott lánctalpas traktorral végezhető el a legjobban. Rosszabb a helyzet azokban az akiokban, amelyek nem áthajtósak. Ezt a problémát gépesítőinknek kell megoldaniuk. Befejezésül még annyit, hogy a juhtenyésztés terén a nehéz gazdasági feltételek között is jelentős sikereket érhetünk el, hiszen mezőgazdasági termelésünk valóban alacsony színvonalon állt. Ma, a szocialista termelési viszonyok közt minden előfeltétel megvan arra, hogy a juhtenyésztést hatalmas mértékben fellendítsük A tudomány és a technika valamennyi vívmányának megvalósításával ez bizonyára sikerül is. MARKOVÄ DRAHOMÍRA mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója *' ^W/VfiZdASIíff 87 1664. június 3.
