Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-03 / 45. szám
A kémia szerepe az állattenyésztésben (1. rész) A modern kémia rohamos fejlődése lehetővé teszi, hogy legújabb eredményeit nagyobb arányban alkalmazzuk a mezőgazdaságban Is. Két évtizeddel ezelőtt a vegyészek azzal tudtak segítséget nyújtani az állattenyésztőknek, hogy megvizsgálták a takarmányok és az állati termékek kémiai összetételét. Ma azonban a kémia és az állattenyésztés kapcsolata sokkal bonyolultabb, sokoldalúbb és szükségszerűbb. Állattenyésztésünk fejlődése szempontjából nagy jelentőségűek azok az eredmények, melyeket a kémia a takarmányozásra használható szerves vegyületek szintetizálása területén elért. A szerves kémia mind mélyebben hatol be a biológia területére Hiszen ezáltal vált lehetővé egyes bonyolultabb szerkezetű természetes anyagok, például az ivarhormonok, a vitaminok, az antibiotikumok mesterséges szintetizálása. De az Így előállított és előállítható szintetikus vegyületeket az állatgyógyászatban és az állattenyésztésben mind nagyobb mértékben alkalmazni tudják. A belterjes állattenyésztés fejlődése megköveteli a fehérjeforrások növelését. KARBAMID Az utóbbi évek folyamán az állattenyésztés fejlesztésével és a belterjesség fokozásával, valamint a fehérjeszegény takarmányok mennyiségének növekedésével sok szocialista nagyüzemben nehézségek keletkeztek az állatok megfelelő mérvű fehérje ellátása terén. Ezért vált szükségessé az állattenyésztésben a fehérjekérdés megoldása, melyet részben a vegyipar által gyártott nitrogéntartalmú vegyületek, elsősorban a karbamid (hugyany) felhasználása tett lehetővé. Szükséges azonban megismernünk a karbamid anyagát. A karbamid szintetikus vegyipari termény, összetétele tekintetében ez az anyag a szénsav diamidja, vagyis szerves vegyület. Képlete CO (NH2)2. A karbamidot a széndioxidgáz és az ammónia egyesítésével állítják elő. A modern vegyipar sikeresen megvalósította a légköri nitrogén és hidrogén egyesítésével az ammóniagáz szintetizálását. Ha az ammóniát széndioxidgázzal reagálják, karbamid képződik. A karbamid kesernyés ízű, szagtalan, fehér só, amely 46 °/o nitrogént tartalmaz. A fehérjemolekula nitrogéntartalma 16 %, vagyis a karbamid háromszor olyan gazdag nitrogénben, mint a fehérje. Az állati szervezet az 1 gramm karbamidban lévő nitrogénből 14,5 gramm húst képes termelni. A karbamidot azonban csak a kérődző állatok tudják felhasználni. Egyéb állatok számára a karbamidnak nincs takarmányirt éke. A karbamid fehérjévé alakítása bonyolult folyamat, amelyet a kérődzők előgyomrukban, elsősorban a bendőben élő mikroszervezetek segítségével valósítanak meg. A takarmánnyal szervezetbe jutó karbamid a bendőben ammóniává alakul, s azt az elszaporodó baktériumok bakteriális fehérjetermelésre használják fel. Ez a fehérje egyenlő tápértékű a hűslisztben lévő fehérjével, valamivel jobb mint a borsó fehérjeértéke és sokkal jobb mint a heremagvak fehérjeértéke. Hatékonysága attól függ, mennyi a fehérjetakarmányban a könnyen felvehető szénhidrát és ásványi anyag. Ezért a tökéletes kihasználás érdekében ä takarmány nitrogéntartalmának 25—30 Százalékával egyenlő karbamidot kell adni. 88 ' 1964. június 3. Ha sok karbamidot adagolunk, többe* mint amennyit a mikroszervezetek fehérjévé képesek alakítani, anyagcsere-zavarok állnak be az állatszervezetében. Széles körben és sikeresen alkalmazható a karbamid a kombinált takarmányok ipari előállítása során. A gyártás alapanyagaként a cukorgyártás és a malomipar olcsó és könnyen oldható, szénhidrátokban gazdag melléktermékei, a melasz, a szárított répaszelet, valamint a takarmánygabonák szolgálhatnak. A szárított répaszeletből, melaszból és karbamidból 35— 40 %-os vagy még nagyobb nyersfehérje tartalmú kombinált takarmányt lehet gyártani. A cukorgyárakban ezeknek a takarmányoknak az előállítása nem kíván költséges befektetést. Minden tonna karbamidból szénhidrátdús takarmányokkal keverve 8 tonna kombinált takarmány termelhető, melyben 30—35 % a nyersfehérje. De a karbamidot a kukoricából vagy más anyagból készült silótakarmányok dúsítására is felhasználhatjuk. Jő eredmény érhető el, ha a karbamidot a sildtakarmányhoz kobalt vegyülettel együtt keverik. Ebben az esetben nemcsak a nitrogéntartalmú anyagok menynyisége, hanem a B12 vitamin mennyisége is növekszik a silótakarmányban. Szocialista nagyüzemi állattenyésztésben a teljesítmény fokozásakor egyik legfontosabb feltétel a háziállatok valamennyi tápanyaggal, de ezek között az ásványi sókkal történő teljes mértékű ellátása. MAKRO- ÉS MIKROELEMEK A kémia fejlődése segít a szocialista nagyüzemeknek azzal, hogy az állattenyésztés részére szükséges ásványi sókat biztosítja. Ugyanis az állati szervezetben állandóan folyik az anyagcsere, amelyben az ásványi sók is résztvesznek. A sóforgalomnak nagy az élettani jelentősége, mivel az ásványi sók a vérnek, a nyiroknak, valamint a sejt protoplazmának is alkotórészei. Az állati test súlyának mintegy 2,5—4 %-át ásványi anyag alkotja. Különösen intenzív sőanyagcsere folyik a fiatal, növekedésben lévő, a tejelő, valamint a vemhes állatok szervezetében, különösen a vemhesség idejének második felében. A tejelő állatok a tejjel is nagymennyiségű ásványi sót adnak le. De a tojótyúkok a tojástermelés folyamán szintén jelentős mennyiségű ásványi sót használnak fel. Egy tojás létrehozásához 1,5—2 gramm kalcium szükséges, vagyis egy évben mintegy 300—400 gramm kalciumot használ fel a tyúk. A szervezetnek azonban nemcsak az új sejtek képzéséhez, hanem számos egyéb élettani folyamathoz, például az emésztéshez, a vérhemoglobtn, az idegek és izmok ingerelhetőségének fenntartásához szükségesek az ásványi anyagok. Azokat az ásványi elemeket, amelyekből a talajban, a vízben, a növényi és állati szervezetekben század százaléknyi mennyiségnél többet találunk, a makroelemek csoportjához soroljuk. Az ezred százaléknyi, vagy még kisebb mennyiségben előforduló elemek alkotják a mikroelemek csoportját. Az állati szervezteben 11 makroelemet és 50 mikroelemet találunk. A makroelemek közül különösen fontosak az állati szervezet részére a kálium, a kalcium, a foszfor, a nátrium, a klór és a kén. i A mikroelemek közül legjelentősebb a réz, a kobalt, a mangán, a cink és a jód. Az állati szervezet meghatározott arányban tartalmazza az egyes makro- és mikroelemeket. Az arányok megváltozása a szervezet fiziológiai működésének jelentős zavarait idézheti elő. Az állati szervezetben a mikroelemek biológiai aktivitása azzal magyarázható, hogy résztvesznek az enzimek, a hormonok, a légző enzimek és egyes vitaminok működésében. Ezek a vegyületek képezik az élettani folyamatok kémiai szabályozó anyagait, A kutatók részére a rádloaktív izotópok alkalmazása nagy jelentőséget nyújt a mikroelemek anyagcseréjének és biológiai szerepének vizsgálata terén. Például a rádióaktív kobalt segítségével sikerült megvizsgálni a kobalt anyagcsere sebességét a szervezetben és meghatározni azokat a szerveket, melyekben a kobalt tárolódik. A rádióaktív jód segítségével mutatták ki a pajzsmirigy működés zavarainak kezdett megnyilvánulásait. Az állati szervezet ásványi összetétele és a fogyasztott takarmányok összetétele között szoros az összefüggés. Az ásványi anyagok, különösen a kalcium, a foszfor, a kobalt, a réz és a jód hiánya, vagy rendellenes aránya csökkenti az állat termelőképességét, zavarja a reproduktiv működést és rontja a szervezet egészségi állapotát. A takarmányadagok ásványi anyag tartalmának hiányát megfelelő ásványi sók adagolásával pótoljuk. A takarmánysókat illetőleg az ásványi anyagokat négy csoportba osztjuk: ■ Az első csoporthoz tartoznak a mésztartalmú anyagok, a kréta, a mészkőpor, a tojásfehérje, a hamu stb. ■ A második csoportba soroljuk a foszfortartalmú takarmánysókat: csontliszt. halliszt, nátriumfoszfát, foszforin, trikalcium foszfát stb. ■ A harmadik csoportba tartoznak: a konyhasó, a vasgálic és a vörösagyag. ■ A negyedik csoportba tartoznak: a mikroelemeket tartalmazó takarmánysók. Ezek kivonatának készítése céljából alkalmas a fahamu, a moszatok hamuja, az őrölt apatit, vagy a forrásvízi mészkő. A mikroelemek kiegyensúlyozása céljából azonban a vegyipar a főbb mikroelemek sóit is előállítja. Ilyenek a kobaltklorid, a rézszulfát, a mangánszulfát, a cinkszulfát, a káliumjodid. Ezek a sók a kombinált takarmányokba keverten, vagy pedig nyalósók alakjában adagolhatók. (Folytatjuk.) Török István, az Ipolybéli Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatója Biológiai növényvédelem ■l Az Entobdkterin biológiai készít* I tnény, amely a Bacillus cereus var, galleriai lseik baktériumspörából álló szürkés por. 1 g-ja kb. ugyanannyi fehérje kristályt tartalmaz. A készíti meny a növényekre nem mérgező, szagtalan. Az emberre, melegvérű áh latra, méhekre és más hasznos rovai rokra ártalmatlan. A tenyészidó bari mely fázisában alkalmazható, még vh rágzáskor és szüret előtt is. Hatékony számos rovar lárvastádiuma ellen, de legérzékenyebbek a rovarok a készíti (l meny iránt a fejlődés első stádiumái (i ban. Kb. 35 rovar ellen hatékony. Hai II tóképességét a levegő hőmérséklete 11 befolyásolja. Minél magasabb a hói (i mérséklet, annál hatékonyabb. Opth malis hőmérséklete 20 C°. (Zascs. Raszt, Vred l Bolezn.)
