Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-03 / 45. szám
Ismerkedés LIPTÓVAL Ok nélküli idegenkedés Görnyedt hátú, nehéz járású, a munkában és küzdelemben megöregedett embereik dacos elhatározással sorakoznak és vállalják a munka nehezét. A derék már nehezen hajlik, a csontok ropognak, nem nekik való már ez a munka. De hát valakinek vállalnia kell ezt is, a növények ápolását, az állatok gondozását. Már valamennyien rászolgáltak a jól megérdemelt nyugdíjra. A közös gazdálkodás ügyének akkor is nagy szolgálatot tennének, ha a fiatalokat jó tanáccsal segítenék, a hosszú éveken keresztül szerzett tapasztalataikat átadnák. Igen, ez volna a dolgok rendje. Csakhogy a vágkirályfai szövetkezetben nincs fiatal, nincs aki átvegye az öregek földművelésben szerzett tapasztalatait. Itt a földművelés ősi hagyománya nem száll apáról fiúra. A fiatalok idegenkednek a földtől, és közömbösen nézik az öregek vergődését. Mert csak vergődésnek lehet nevezni az olyan gazdálkodást, ahol a mezei munkacsoportban 16 ember dolgozik, a korátlag pedig 65 év. Nem sokkal jobb a helyzet az állattenyésztésben sem, ahol csupán egy fiatal dolgozik. Szlovákiában n'ncs még egy szövetkezet, ahol ilyen magas volna a korátlag. Ne értsen félre bennünket senki. Nem az öregek munkáját kifogásoljuk. Végtelenül hálásak vagyunk nekik. hogy késői öregségükben is számíthatunk segítségükre. Kifogásoljuk azonban az ifjúság idegenkedését a földműveléstől. A szövetkezetben 41 nyugdíjas dolgozik, ebből hat asszony. Kocsis Eraz pl. 73 éves. Idős kora ellenére is a mezei munkacsoportban dolgozik, tehát a munkák legnehezebbikét végzi. Szívesen dolgozik, egyelőre egészséggel is bírja, de sokkal jobban haladna a munka, ha körülötte fiatalok is forgolódnának. De nemcsak róla van szó: Rajj József 72 éves, Tóth Lénárt 70 éves, Jarmecky Pius 70 éves, Tóth József 70 éves, s így sorolhatnánk fel még jónéhány nevet. De hát miért idegenkednek a vágkirályfai fiatalok a földműveléstől? Ezt az egyszerűnek látszó kérdést tesszük fel a falu vezetőségének. A válaszból kitűnik, hogy az ok eléggé szövevényes, bonyolult, nehéz kibogozni az igazságot. — Ha a mi fiataljaink a mezőgazdaságban kétezer koronát keresnének havonta, a közeli Duslóban pedig nyolcszázat, akkor is inkább az iparban maradnának — vélekedik Rózsa Károly, a szövetkezet elnöke, de szóról szóra ezt mondja Papp József könyvelő és Varga Vendel, a HNB elnöke is. Tényleg így gondolkodik a vágkirályfai fiatalság? A vezetők véleménye valószínűnek látszik. Rózsa Károly hiteles adatokkal bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagok már most túlhaladták az ipari munkások keresetét. (A természetbenieket is beszámítva.) Az állattenyésztésben a tavalyi átlagos kereset elérte az 1400 koronát. Csak úgy kapásból beletekintünk a legutóbbi havi bérelszámolásba. Balázs János 68 éves nyugdíjas 626 korona előleget kapott, Szabó János 64 éves pedig 640 koronát. Ezenkívül minden kifizetett 10 korona után 0,95 kg gabonát kapnak. A szövetkezet 70 hektár földet bocsátott tagjai háztáji gazdálkodására. A ledolgozott munkaegység értékének 60 °/o-át minden hónapban pontosan előlegezi. A kereseti lehetőségről azonban nagyon hamis képet festenénk, ha nem hangsúlyoznánk, hogy ezt a pénzt korlátozott munkaképességű, nyugdíjas öreg emberek keresik. A fiatalok jóval nagyobb teljesítményre képesek, s így ennél jóval többet kereshetnének. Még néhány évvel ezelőtt a fiatalok azzal mentegették magukat, hogy a faluban nincs művelődési otthon, nem találnak kellő szórakozást, s ennek hiányában hagyják el a falut. Most már erre sem hivatkozhatnak. A község a közelmúltban korszerű, a fokozott igényeket is kielégítő otthont épített, ahol a fiatalok esténként összejöhetnek, szórakozhatnak, rendezvényeket tarthatnak. Véleményünk szerint valahol valami bajnak, a vezetésben valami hibának kellett történni, hogy a fiatalság enynyire elfordul a szövetkezettől. A fiatalok érzékenyek, figyelnek és kutatnak, a hibákat hamarosan észreveszik. Rózsa Károly két évvel ezelőtt vette át a szövetkezet vezetését. Nem falubeli, a szomszédos Mocsonok községből származik. Így tehát hiába érdeklődünk tőle a szövetkezet múltja, a kezdeti nehézségek, az elkövetett hibák iránt. Vágkirályfán az utóbbi nyolc évben kereken 50 házat építettek, és egy egész új lakótelep létesült. Papp József könyvelő vágkirályfai őslakos. Ismeri a falut, az embereket, szokásaikat és hibáikat. Vele vitatjuk, kutatjuk az okokat, miért idegenkedik a falu ifjúsága a földműveléstől és miért kényszerül a szövetkezet jobb megoldás híján 41 nyugdíjast alkalmazni. — A falunkban a szövetkezetesítés előtt sem volt gazdag paraszt. A földet túlnyomórészt 1—3 hektáros szegényparasztok birtokolták, a többi nincstelen paraszt volt. Így az öregjeink sem tudtak a faluban megélni, szerte az országban vállaltak munkát és megszokták a csavargást. Jelenleg is mindenféle rendű és rangú ember lakja a falut. Több mint nyolcvanon érettségit szereztek. Van itt nyomdász, újságíró, katonatiszt, fényképész, pincér, tisztviselő, fiataljaink csaknem minden szakmát képviselnek — csak éppen a szövetkezetből hiányoznak. — Talán abban van a baj — igyekszem a dolgok nyitjára tapintani —. hogy a Duslóban meg másutt csak napi nyolc órát dolgoznak és azután szabadok. Nem lehetne a szövetkezetben is a két műszakot bevezetni? — Két műszak? — vág közbe az elnök. — Szívesen megszerveznénk, de hogyan? Hiszen egy műszakra sincs elegendő emberünk. Munkaerőhiánnyal küzdünk és ezen akarunk a lehető legrövidebb idő alatt változtatni. Rózsa Károly a szövetkezet anyagi megszilárdítását tekinti a legfontosabb feladatnak. — Akárhogy is mérlegeljük a dolgokat, mégis ez teremtheti meg a legkedvezőbb fettételeket a fiatalság otthonmaradására — mondja az elnök, majd arról számol be, hogy tíz fiatalt küldtek a tallósi mezőgazdasági szakiskolába, akik a szövetkezetbe jönnek vissza. Egy bizonyos: a szövetkezeti gazdálkodás alakulása a fiataloktól függ. Tőlük függ, mennyi tejet, zsírt, húst és gabonát termel a közös. Az öregek nem bírják már sokáig. Tétovázásra nincs idő. Cselekedni kell! A 154 dolgozó között a tíz fiatal azonban csak elenyésző arány. A közös gazdálkodásnak enné! többre, sokkal többre lenne szüksége. Fogas kérdés a fiatalok meggyőzése. Különösen Vágkirályfán nehéz, ahol annyi alkalom kínálkozik más elhelyezkedésre. Befejezésül pedig meg kell dicsérnünk a vágkirályfai szövetkezetét. Még az ilyen kedvezőtlen viszonyok ellenére sem kullognak az utolsók között. A szövetkezet vezetősége fokozott gépesítéssel igyekszik a munkaerő-hiányt leküzdeni. Eladási tervüket az év első negyedében a tojás kivételével egészében teljesítették. Betartják az agrotechnikai határidőket. A munkában és tisztességben megöregedett földművelők nehezen hajló derékkal, ropogó csontokkal, magukat is felülmúlva a szövetkezet felvirágoztatására törekednek. Fíírv .lÓMPf A juhtenyésztés pangásának mási oka a juhtej nagyüzemi feldolgozásá nak elhanyagolásával magyarázhat« Bizony a legtöbb esetben még mind! régi módszerrel, vagyis az egyes szál lásokon dolgozzák fel a tejet. E nemcsak hogy lassú folyamat, de jelenlegi egészségügyi intézkedései mellett lehetetlenné is teszi a liptő túró és sajt országos méretű értéke sítését. Tehát ha a lehetőségek telje kihasználására épülő nagyüzemi juh tenyésztést akarunk, akkor létesíten kell olyan üzemet is, amely a nagy mennyiségű juhtejet feldolgozza. Sokan bizonygatják, és magam i vallom, hogy a hegyvidék nagyoi alkalmas a szarvasmarha-tenyésztés re. Ennek a megállapításnak igazá nem cáfolják a liptóiak sem. Ered ményeik nem lebecsülendők. Hiszen ; kistestű „hegymászó“ tehénkéktől i múlt évben átlagosan 1400 liter teje fejtek, de voltak olyan gazdaságok is amelyek 1700 literes átlagot értek el A járás dolgozói azonban korántsem elégedettek az eredményekkel Többet szeretnének adni társadalmunknak. De a természeti viszonyok melyek a szarvasmarha-tenyészté: fejlesztését feltételezik, egyben gátoljál: is azt. Mert hiába a nagykiterjedésű legelő, ha évente csak háron hónapon keresztül lehet kihasználni Ugyanis a mostoha időjárás, ami Liptóban természetes jelenség, csak június elejétől augusztus végéig nyúji legeltetési lehetőséget. Ennek természetes következménye hogy a szarvasmarha-tenyésztésbe: bőséges takarmány szükséges. E: azonban „fogas kérdés“ Liptóban is A szántóföld korlátozott terjedelmére való tekintettel takarmányalapjuk nagyobbik részét a réti széns képezi. A rétek hektárhozama azonban alacsony. Időközönként trágyázni kellene, de azt tapasztaltuk, hogy a kerületi szervek mostohán bánnak a liptói járással, mert hektáronként csupán 65 kg tiszta tápanyagot juttatnak részére akkor, amikor az országos átlag már elérte az egy mázsát. Ebből bizony vajmi kevés jut a rétekre De nemcsak a rétek hektárhozamá-Juhászlegény a fejéshez készülődik nak növelése okoz gondot. Körülményes szervezést igényel a széna betakarítása is. Mert a fű között megbújt kövek és a talajvíz lehetetlenné teszi a kaszűlőgépek használatát. A 8000 hektár rét termésének körülbelül 80 %-át kézi érövé5 kénytelenéi lekaszálni, és a sík vidéken már divatját múlt módszerekkel begyűjteni Mindez azt bizonyítja, hogy a liptó mezőgazdasági üzemekben sok dolgozó szükséges. Igen ám. de honnar a sok dolgozót? Hiszen a falvak munkabíróinak többsége az iparban dolgozik. Nem tarthatták őket vissza s szövetkezetek, mert az év 12 hónapjából csak 4—5 hónapra tudnak £ mezőgazdaságban munkát biztosítani Ezek a körülmények komoly gondot okoznak mindazoknak, akik a mezőgazdasági termelés fejlesztését Liptóban is szívügyüknek tartják. A probléma megoldásának kulcsát a szövetkezetek és az állami gazdaságok mellett létesítendő melléktermeiésl ágak fejlesztésében és az ipari üzemekkel kötött szerződéses együttműködés kibontakoztatásában látják Ha ez a tervük sikerül, akkor talár meg tudják majd tartani a mezőgazdaságban nemcsak az idősebbeket hanem a fiatalokat is, mert kereseti lehetőségük egész évre biztosítva lesz A liptói járásban még nincs minder községben szövetkezet. Több olyar község van, ahol szántóterület hiányában nem is lehet önálló szövetkezetei létesíteni. Ezért a szövetkezetesítés fejlesztésének útját abban látják, hogy az ilyen községeket fokozatosan összekapcsolják azokkal, ahol szántófölddel bíró szövetkezet vagy állami gazdaság van. A helyzet ismerete alapján az ember azt hin-né, hogy a liptói járás szövetkezetei ráfizetéssel termelnek és a tagok jövedelme lényegesen kisebb mint Dél-Szlovákiában. A valóság az, hogy itt is vannak jól és kevésbé jól jövedelmező szövetkezetek. Több helyen egy munkaegység értéke a 20 koronát is meghaladja. S ez főleg azzal magyarázható, hogy az adott lehetőségeket a lehető legjobban kihasználják. Főleg a burgonyatermesztésben érnek el szép eredményeket. A múlt évben járási átlagtermésük 146 mázsa volt hektáronként. Ebben az évben pedig 160 mázsát akarnak elérni. Nagy gondot fordítanak a burgonya termesztésére azért is, mert annak 50 %-át vetőmagnak termelik. Amikor Dél-Szlovákia mezőgazdasági dolgozói a termelés színvonalának emelésén szorgoskodnak, nem árt ha tudatosítják, hogy hazánk egyes részein, így például Liptóban is, vannak emberek, akik kedvezőtlen éghajlati viszonyok mellett a mezőgazdaság színvonalának emelésében emberül helytállnak. PATHÖ KAROLY A végtelennek tűnő, fenyőerdőkei ringató hegyóriások láncolatát Itt-otl festői szépségű völgyek színesítik A síkvidékről ide tévedt idegen i szemet gyönyörködtető táj láttán talán nem is gondol arra, hogy a felejthetetlen üdülést nyújtó fenyvesei árnyékában emberek sokasága küzc a létért, s vív harcot a termeszei szeszélyeivel. Pedig ha egy kissé körülnézünk, meglátjuk azt is, hogy a liptói parasztságnak — tekintettel £ mostoha természeti viszonyokra — sokkal több megoldásra váró problémája van, mint azoknak, akik Dél- Szlovákia síkságain gazdálkodnak. Fő termelési águk a szarvasmarha- és a juhtenyésztés. Ez így van rendjén, mert összhangban van a korlátlan terjedelmű legeltetési lehetőségekkel. Ennek ellenére, lényeges növekedés még nem tapasztalható állattenyésztésükben Sőt, a juhtenyésztés a múlthoz viszonyítva lényegesen lemaradt. Nyolcezer darabbal kevesebb a juhállományuk, mint a régebbi években. Persze, ennek megvan az oka. S ha igazságosak akarunk lenni, akkor a lemaradást nem írjuk a liptói mezőgazdasági dolgozók rovására. Mert meggyőző tények bizonyitják, hogy a jelenlegi árpolitika mellett a liptóiak nem nyernek, hanem ráfizetnek a juhtenyésztésre. A ráfizetésnek két fő oka van. Az egyik és talán a leglényegesebb, hogy a kedvezőtlen éghajlati és terepviszonyok folytán csak olyan juhokat tarthatnak, amelyek bár igénytelenek, de tenyésztésük mégsem kifizetődő. A helyi környezetben otthonra talált Román juh (Vaiaska), amely évente csupán 2 kg gyenge minőségű gyapjút termel, a gyapjú jelenlegi árviszonyai mellett nem bizonyul olyan hasznosnak, mint a Dél-Szlovákia síkságain tenyésztett Merino, amely évente 6 kg-nvi jó minőségű gyapjút ad. Tehát ha szükség mutatkozik a hegyvidéki juhtenyésztés fejlesztésére, amihez kétség nem fér, akkor úgy kellene meghatározni az ott termelt gyapjú felvásárlási árát, hogy kedvet kapjanak a korlátlan lehetőségek maximális kihasználására. Favágás közben Jó munkáért - Jutalom A dunaradvanyi EFSZ tagjai vasárnap reggel korán keltek. Már hajnali fél négy órakor ellepték a lucernatáblát, hogy kazalba rakják a kitűnő takarmányt. Összesen 520 mázsa herét hordtak kazalba. A szövetkezet vezetősége jutalomban részesítette a szorgalmas dolgozókat. Vasárnap délután kirándulást szervezett számukra, amelynek során Bratislavában megtekintették a bécsi jégrevű műsorát. a nunaraavanyiak nettón délelőtt 12 óráig befejezték a lucerna első kaszálásának begyűjtését és a kazalozást. A szövetkezet kertészeti csoportja sem maradt alul a szorgalomban. Vasárnap hajnalban több mint 40 asszony összesen 30 000 db karalábét vágott fel, amelyet a traktorosok azonnal a felvásárló üzem raktárába szállítottak. Trenka Tibor (Dunaradvány) Segítik a termelést A bratislavai Dimitrov vegyiuzem nagymennyiségű foszfor és nitrogén tartalmú műtrágyával, valamint növényvédőszerrel látja el mezőgazdaságunkat. Ez évben sikerült (első ízben) kielégitnei a szlovákiai mezőgazdasági üzemeket, szuperfoszfáttal, s megkezdte működését a sellyei nitrogéngyár is. Hiányosság mutatkozott a Supergain védőszer beérlelése terén, de már e téren is nagy javulás észlelhető. Alkalmazása idén nagyon kívánatos a földekben elszaporodott rovarok szempontjából. Jo irányban halad a Pyrosulfit előállítása is. Alkalmazásának módját a közeljövőben a sajtón keresztül ismertetni fogjuk. Most előlegként csak annyit, hogy ez a szer nagyon alkalmas zöldtakarmányok silózásához. Megnyugtató, hogy idén növényvédőszerekben nem utatkozik hiány. Néhányból még kivitelre is futja (Dikotex. Intration stb.). így segíti a vegyipar mezőgazdaságunkat a jó eredmények elérésében. Vámos Béla A tornai körzetben idén az akarat túltett mindenen. A talajelőkészítéstől kezdve a növényápolásig kiváló eredmények születtek. A mezőgazdaságban dolgozók bebizonyították, hogy jó munkaszervezéssel lényegesen meg lehet gyorsítani a munkák ütemét. Négy nap alatt 25 hektárt Babarcsik István agronómus nem kis büszkeséggel újságolja, hogy a tagság a 25 hektár cukorrépát négy nap alatt egyelte ki. Némelyik nap 170-en is dolgoztak a mezőn. A tagság óhaja szerint mindenki a háztáji föld nagyságához mérten vette ki részét a munkából. A helyszíni szemlén elégedetten állapították meg, hogy az egyelést jó minőségűén végezték el a tagok — Ilyen gyorsan még egy évben sem sikerült elvégezni az egyelést — állapítja meg örömmel az agronómus. A répaegyelés után saraboljuk és A ió munkaszervezés meghozta gyümölcsét egyeljük a kukoricát. Ha ilyen ütemben folyik a munka, egy hét alatt végzünk. Kaszáljuk a lucernát is, amit ventillátorokkal szárítunk. Amikor a prémiumról érdeklődünk, kissé zavarba jön. — A növénytermesztési munkákra 50 000 korona prémiumot terveztünk, de csak év végén fizetjük ki. A kukorica műveléséért a tagok természetbeni prémiumot kapnak. Nézetem szerint a cukorrépa egyeléséért adhattunk volna idényprémiumot is. Somodiban is igyekeznek Képes Imre, a szövetkezet agronómusa és Bodnár Ferenc mérnök a termelési igazgatóság körzeti tanácsadója a magtermesztésre szánt lucernát vizsgálgatták elégedetten. A határban 80 derék hajlongott a földeken. De a délutáni órákban az ipari dolgozók is segítettek. A 35 hektár cukorrépa egyelését 5 napra tervezték. — A szorgalomban nincs hiány — ismeri el az agronómus. A további beszélgetésből kitűnik, h°gy jókora összeget tettek a prémiumalapra, de idény prémiumot így sem adnak. Bár a vezetők bólogatnak, hogy felőlük lehetne adni. Több szövetkezetben hasonló a helyzet. A célprémiumot kitűzték, de a friss buzdítóról mintha megfeledkeznének, pedig ez lényegesen meggyorsítaná a munkát. A termelési körzet három szövetkezetében Péderen, Ojbódván és Udvarnokon is befejezték már a cukorrépa egyelését, sarabolják, egyelik a kukoricát és kaszálják a takarmánynövényeket. Jablonci Lajos 1964. június 3.
