Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-30 / 44. szám
Szövetkezeteink járási konferenciája azzal a feladattal bízta meg az EFSZ-ek VI. kongresszusán résztvevő küldöttségünket, hogy tájékoztassa az ország szövetkezeteit azokról a tapasztalatokról, amelyeket másfél év alatt szereztünk a szövetkezeti vezetők új jutalmazásmődjával kapcsolatban, s foglaljunk állást a tervezés módszertani változásai, valamint az önköltségvizsgálat kérdéseiben. Sajnos, a kongresszusi vita keretében nem jutottunk szóhoz. így a Szabad Földműves-ben — a tapasztalatcsere-rovat keretében — adjuk közre a vezetők új jutalmazási módszerének ismereteit. ☆ Nálunk, a dunaszerdahelyi járásban a termelőerők terén óriási fejlődést értünk el. Ám a jutalmazási formák fejlődése lényegesen lassúbb volt. A legnagyobb lemaradás' a vezetők jutalmazása szakaszán mutatkozott. Míg a termelési szakaszon a munkaegységek beszámítása fokozatosan a termelés eredményessége alapján történt — s történik ma is — addig .a vezetők munkaegységeinek számát az év elején meghatározták, ami nem változott a termelési és gazdasági eredmények alakulása szerint. Mi történt? Mivel a vezetők csupán a nagyobb munkaegység elérésében voltak érdekeltek - s ezt gyakran a jól jövedelrhező, de a társadalom szempontjából kevésbé jelentős ágazatok előtérbe helyezésével biztosították, s a kevésbé jövedelmező de a társadalom szempontjából létfontosságú termékek tervének teljesítésére, mint a marhahús, tej, tojás, stb„ anyagi érdek nem fűzte őket. Ezek a fogyatékosságok évről évre jobban éreztették kedvezőtlen hatásukat, s ezért járásunk szakembereinek aktívája, alapos elemzés után, az EFSZ-ek V. kongresszusán jóváhagyott készpénzjutalmazás rendszerének alapelveiből kiindulva, s azokat járásunk feltételeinek megfelelően továbbfejleszve, a vezetők számára új jutalmazási módszert dolgoztunk ki, melyet a felettes szervek jóváhagyásával járásunk valamennyi szövetkezete közgyűlési határozattal 1963. január 1-től bevezetett. , A vezetők új jutalmazási módszerének lényege: a jutalmazás két részből tevődik össze. Egyik része a szövetkezet nagyságának megfelelően változatlan, a másik pedig, mint árutermelési pótlék az egy hektárra eső árutermelés mértékének megfelelően változó. Az alapjutalom megközelítőleg a jutalom felét teszi ki. Az árutermelési pótlék megállapításához az EFSZ-ek természeti és közgazdasági viszonyai szerint három nehézségi osztályba vannak sorolva. Az egyes nehézségi osztályokban 250 korona lépcsőzéssel árutermelési fokozatok léteznek, a hozzá tartozó árútermelési pótlékkal. A pótlék az egyes fokozatokban lépcsőzetesen emelkedik, így a gyengébb EFSZ-ekben a jutalom nagyobb százaléka az alapjutalomra, a nagyobb belterjességükben pedig az árutermelésre esik. gabonát, aprőjószág részére pedig 10 mázsa szemeskukoricát vásárolhatnak. Ha ragaszkodnak a háztáji földhöz, pénzjutalmazásuk annak területe arányában fokozatosan csökken. Az egyes vezetők jutalmazását a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság javaslata alapján a taggyűlés szabja meg: az elnöknek 90 — 100 °/o. az agronómusnak. zootechnikusnak. közgazdásznak és gépesítőnek 80—85 °/b, komplexbrigád vezetőjének pedig 70 — 75 °/o között. Új jutalmazási módszereink másfél éves tapasztalatai Járásunk már másfél éves tapasztalattal rendelkezik, ami ezt a jutalmazási formát illeti, s elmondhatjuk, maradéktalanul beváltotta hozzáfűzött reményeinket. így a vezetők jutalmazása az árutermelés, főleg pedig a tej, hús, tojás, gabona, cukorrépa termelési tervének egyenletes teljesitésétől, az előirányzott tiszta jövedelem elérésétől és a munkaegységek kimerítésétől vált függővé. Ennek folytán sikerült elérni: a vezetők már a tervezésnél a mezőgazdasági árútermelés fokozására összpontosítják figyelmünket, a nem mezőgazdasági tevékenység korlátozásának árán is. AZ ÉVI TERV TÉNYLEG AZ IRÁNYÍTÁS ESZKÖZÉVÉ LETT A benne foglaltak szerint úgy szervezik a termelést, hogy a feladatok idejében teljesítve legyenek. Sikerült biztosítani, hogy a tej, hús, tojás, gabona, cukorrépa értékesítése a legcsekélyebb adminisztratív beavatkozás nélkül valósult meg, az 1963-as év tossz gabonatermése feltételei közepette is. Az eddigieknél jobban megvalósul a jutalmazás szocialista elve. Azok, akik a mezőgazdasági üzemekben magasabb termelési és gazdálkodási szintet érnek el, arányosabb, bőségesebb jutalmazást élveznek. Gyökeresen megváltozott a vezetők viszonya az állami terv egyenletes teljesítése iránt és alapvetően bővült közgazdasági szemléletük, figyelik és szervezik az áruttermelést és következetesen kiállnak egyenletes teljesítéséért. Létrejöttek egyrészt annak feltételei, hogy a gyengébb EFSZ-ek is szerezzenek szakképzett dolgozókat, másrészt nagymértékben megnövekedett a szakképzettség emelése iránti érdeklődés, mivel a jutalmazáshoz az iskolai végzettség fokozata, a szakgyakorlat és a személyi rátermettség mértékébe« képzettségi pótlék is jár. Bár e jutalmazási rendszer kidolgozásánál járásunk konkrét közgazdasági helyzetéből indultunk ki, s az egész rendszer ennek megoldására irányul, a szerzett igen kedvező és értékes tapasztalatok alapján kérjük a Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériumot, vizsgálja meg, hogy további javításokat nem lenne-e indokolt szélesebb körben is alkalmazni! Mivel ez a jutalmazási rendszer szoros összefüggésben van a tervezési kérdésekkel, ennek folytán természetes, hogy szövetkezeteink élénk figyelemmel kísérnek mindent, ami a tervezés módszertanával összefügg. NAGY MEGELÉGEDÉSSEL VESSZÜK TUDOMÁSUL, hogy a szóbanforgó minisztérium és a CSKP KB a tervezés javítására törekszik. Az árutermelésen keresztül történő tervezés hatalmas erőket szabadít fel, az emberek tízezrei munkájának megkönnyebbülését jelenti, s megnyitja az alkotó kezdeményezés útját. Járásunkban már az ez évi tervek készítésénél és az 1965-ös tervek előkészítésénél is ezt a módszert alkalmaztuk, s bátran támaszkodtunk a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak javaslataira. Szabad kezet élveznek árutermelési javaslataik megítélésénél. Sokan voltak, akik kételkedtek e módszer helyességében, de annál kellemesebb volt számunkra a meglepetés, amikor a javaslatok összegezésekor kitűnt, azok 95 — 98 százaléka fedi a termelési igazgatóság álláspontját. Az EFSZ-ek igényes javaslatokat tettek, s emellett elégedettek voltak, mert javaslataik csaknem minden esetben meghallgatásra találtak. Ilyen az ember természete: az előírt ellen tiltakozik, még ha a megszabott feladat alacsonyabb is az általa javasoltnál. Meggyőződtünk róla, az árutermelés mutatója után történő tervezés nagymértékben elősegíti szövetkezeteink tagjainak közgazdasági szemlélete kifejlesztését, a közös gazdaságok fejlődését. Cséfalvay Gábor, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója A nagymegyeriek újítása Tökéletesített két és félmenetes gabonabegyűjtés AZ ÁRÜTERMELÉSI PÓTLÉK HAVI ÖSSZEGÉT a kulcsfontosságú termékek, a tej, tojás, hús, gabona és cukorrépa eladási tervének teljesítési százaléka határozza meg. Az egyes termékeket az eladási kötelezettségekben eltérő részarányuk folytán gabonaegységekben számítják át közös nevezőre. Ennek az állandó árakkal szemben az az előnye, hogy az átszámítási együtthatókat évről évre módosíthatjuk, s így a társadalmi érdekek és a piac helyzetének megfelelően előnyben részesíthetünk egyes, termékeket, s ezzel operatíven befolyásolhatjuk a termelés irányát és ütemét is. A kiszámított pótlék 80 °/o-át a szövetkezetek kifizetik, 20 °/o-a pedig az év végéig letétben marad. A pótlék díjtételét az év végén határozzuk meg az egy hektárra eső tényleges mezőgazdasági árutermelés alapján, amelyet annyi százalékkal emelünk vagy csökkentünk, ahány százalékkal az említett kulcstermékek eladási terve, a tiszta pénzjövedelem terve és a munkaegység merítés együttesen teljesítve volt. Ezáltal az árutermelési pótlék évi összege tartalmazza az eladási és jövedelmi terv túlteljesítéséért, valamint a munkaegységek megtakarításáért adott prémiumot, illetve az ezek nem teljesítéséért járó büntetést is. EZ A JUTALMAZÁSI RENDSZER ABBÓL INDUL KI, hogy a vezetőknek nincs háztáji földjük és nem kapnak természetbenit sem. Helyette családjuk személyi szüks“'’!",’Änok megfelelően kenyér-Kertelés nélkül elmondhatjuk, hogy semmilyen módszer nem honosodott meg oly gyorsan a mezőgazdaságban, mint a többmenetes gabonabegyűjtés. A Nagymegyeri Nagyhizlalda gazdaságának dolgozói tavaly már az összes gabonát két és félmenetesen takarították be. Tapasztalat bizonyítja, hogy a tavalyelőtti aratás eredményeihez viszonyítva, a járvaszecskázőva! kombinált két és félmenetes módszer vált be a legjobban. Fennakadás nélkül folyt a munka. Vajon mi késztette a nagyhizlalda gazdaságának dolgozóit e módszer alkalmazására? A gabonabegyűjtő gépek, kombájnok az elmúlt évek során sokat fejlődtek teljesítőképesség tekintetében. Tavaly az SZK —4-es szovjet kombájnok tartották az elsőséget. Sajnos, nem áll rendelkezésünkre belőle elegendő. Mezőgazdasági üzemeinkben sok a más típusú, kisebb teljesítőképességű kombájn, köztük a ZSM—330- as hazai kombájn. Ezekből is jutott a Nagymegyeri Nagyhizlalda gazdaságának. Sajdík Sándor 12 tagú újító-kollektívája gondolt egyet: növelni kellene a teljesítőképességet az említett gabonakombájnok esetében, összedugták a fejüket a központi műhelyekben: arról volt szó, hogy a betakarítás második meneténél üres szakasz maradjon a tarlóhántás haladéktalan megkezdése érdekében. Átszerelték hát a ZSM —330-as kombájnt. A K —425-ös prés helyében javított szerkezetű szecskázó berendezést szereltek. Elsősorban arra törekedtek, hogy a szecskázó berendezés eltömödését megakadályozzák. A forgódobot a kombájn kaszáiból készült késekkel látták el és úgy erősítették oda, hogy bármikor kicserélhessék azokat. A forgódob vágószerkezetét úgy állították be, hogy rézsútos lejtése lehetetlenné tegye a bedugulást. A két és félmenetes gabonabetakarítás kiegészítéseként nagy befogadóképességű kocsik és kazalrakodó-, illetve adagoló asztalok szolgálnak a csecskázott szalma elraktározására. Az adagoló szerkezetet olyképpen módosították, hogy a villanymotort naftahajtású stabilmotorral helyettesítették. A szíjak kicserélésével növelték a fordulatszámot s így a motor az egyenletes tologatáson kívül a szalmafüvet is hajtja és kazalba fújja a szecskázott szalmát. Az elmúlt két év tapasztalatait idén további kombájnok átszereléséhez jól hasznosítják, hogy a két és félmenetes aratási módszert széles körben érvényesíthessék. Tavaly csak 8 nagy űrtartalmú pótkocsi állott rendelkezésükre, egyenként 15 köbméter befogadóképességű. Ehhez a múlt év őszén további 8, valóban nagy térfogatú pótkocsit szereztek, amelyiknek mindegyike 50 köbméternyi rakomány szállítására alkalmas. A még aratásig hátralévő'6—7 hetet is alaposan kihasználják a gyors és jó minőségű gabonabetakarítás" előkészületeire. ☆ Végezetül: az említett újító-kollektívának jogos panasza fölött nem lehet csak úgy egyszerűen átsuhanni. Benyújtották újítójavaslatukat a kombájnok átszerelésére vonatkozólag. Abban reménykednek, hogy csak nem kell még egy aratást kivárniuk. Remélik, újításuk megérdemel annyi figyelmet, hogy nem kallódik el az íróasztalfiók fenekén. Az említett kombájn-szerelést országos méretben meg lehet valósítani. Ezáltal lényegesen hamarabb betakaríthatnánk a gabonatermést, a gabona termelési költségének csökkentéséről nem is beszélve. V. Balazic (Rovinka) Az angol Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet egy parcella-kombájnt alakított ki a vetőmagtermelő gazdaságok számára, melyet jelenleg egy kisebb skót cég (Garvie & Sons) gyárt. A törpekombájn vágószélessége 90 cm, hajtását egyhengeres, 6,75 lóerős benzinmotor végzi. Egy külön ventillátor lehetővé teszi a gép teljes kitisztítását és így a parcellák váltásakor elkerülhető a különböző magok esetleges keveredése. Mezőgazdasági-ipari együttműködő üzemek a Szovjetunióban (CTK—s. z.) — F. Tabejev, a Tatár Autonóm Terület pártbizottságának vezető titkára „Mezőgazdaságiipari komplexum“ címen érdekes cikket jelentetett meg az Izvesztyija 64. számában. írásában a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó ipari üzemek egyesítését javasolja a mezőgazdasági üzemekkel. Példával bizonyítja, hogy az így létrejövő termelési-gazdasági egység hatékonyabb gazdálkodást tenne lehetővé. — Lássuk csak — folytatja Tabejev elvtárs —, mi minden történne akkor, ha létrejönne a chodorovi mezőgazdasági-ipari komplexum A chodorovi cukorgyár egy idény alatt 300 ezer tonna cukorrépát dolgoz fel. Ezt a mennyiséget a gyár répakörzetébe tartozó 128 kolhozban termelik ki. A vetésterület 16 ezer 600 hektár s az átlagos hozam 190 mázsa. Az átlagos szállítási távolság 50 kilométer, bár akadnak kolhozok, melyek 60, sőt 70 kilométerre esnek a cukorgyártól. A neves pártvezető továbbá arról ír, hogyha a komplexum létrejötte után latba vetnék erőiket a termelés hatékonyságának növeléséért, vagyis, ha a munkálatok zömét géppel végeznék és kellő mennyiségű műtrágyát adnának a földnek, akkor hektáronkint legkevesebb 300 mázsa cukorrépát takaríthatnának be. Ez azt jelenti, hogy 16 600 hektár helyett 10 500 hektáron termelhetnének cukorrépát. Tehát, nemcsak 6100 hektár földet tudnának ezáltal más növények termesztésére használni, hanem a vetésterület csökkenése következtében 12 kilométerrel megrövidülne az átlagos 50 km szállítási távolság. Nyilvánvaló, hogy ilymódon sok pénzt takaríthatna meg a mezőgazdasági-ipari komplexum. Hiszen a szállítási távolság csökkenésével a szállítási költség, valamint a répaveszteség is csökkenne. Az új gazdasági egység előnye volna továbbá, hogy a cukorgyár répaszeletszárító berendezését fel lehetne használni — két idény között — a mezőgazdasági-ipari komplexum egyéb szükségleteinek kielégítésére is. Ilyen szükséglet például a kombinált takarmány biztosítása, melyből évente a gyár mintegy 5000 tonnát, vagyis ugyanennyi takarmányegységet tudna előállítani, ami 640 tonna sertéshús kitermelését teszi lehetővé. A mezőgazdasági-ipari komplexum gazdasági önállóságot kaphatna, éspedig azért, hogy a követelményeknek megfelelően fejlődhessen és serkentő hatást gyakorolhasson — főleg anyagilag — a dolgozókra. A cukorgyár mellett jelenleg több kisebb üzem — szeszgyár, répatermelő kolhoz, hizlalda stb — működik. A komplexum létrejöttével hozzá lehetne csatolni a környék más üzemeit, gazdaságait is. E téren talán a hús és tejipari kombinát jöhetne számításba. Ám a komplexum megalakításakor gazdasági és nem adminisztratív mutatókból kell kiindulni. Az új mezőgazdasági-ipari komplexumnak feltétlenül szüksége lenne mezőgazdasági gépparkra. Hogy ki gondoskodna a gépekről? E kérdést néhány javítóműhely létesítése oldaná meg. Szükséges volna azonban egy autópark is. A komplexum vezetősége jóval kisebb létszámmal dolgozna, irányítana, mint az eddigi mezőgazdasági termelési igazgatóságok. A mezőgazdaság problémáinak hasonló megoldása lehetővé tenné a termelési igazgatóságoknak, hogy öszszeköttetésbe lépjenek a mezőgazdasági-ipari komplexummal és ennek élére álljanak. Jelentős lépés volna ez a két szerv közötti együttműködés elmélyítése, megjavítása terén. (Soc. zen*») ÄSisiütemaelisi és értékesítési gondok Nyugat-Eiirópáksm A gyümölcsfélék közül Nyugat-Európában is az almát telepítik a legnagyobb előszeretettel, abban a reményben, hogy a belső fogyasztás kielégítésén kívül, minél többet vigyenek külföldre. A túltermelés veszélye miatt azonban 1958 — 1962 között a nyugat-európai országok különböző rendszabályokat vezettek be az almabehozatal korlátozására. Az almatermés évente erősen ingadozik az egyes országokban. Különösen erős ingadozást mutat az almatermelés a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol a többéves átlaghoz viszonyítva, évente 50 %-os eltérés is mutatkozik. Például az 1958-as 2 305 000 tonnával szemben, 1959-ben a statisztika csak 8500 tonna almatermést mutatott ki. A nyugat-európai közgazdászok szerint, a Német Szövetségi Köztársaság almatermésének ingadozása is hozzájárul a Közös Piac országainak gondjaihoz. Érdekes, hogy a francia kormány csaknem egy évtizede igyekszik megszabadulni az almabort adó fajtáktól és az asztali alma termelésére törekszik. Megállapították, hogy Franciaországban a mintegy 50 millió boralma- és borkörtefából 35 millió is elegendő volna, a többit ki kellene vágni. Itt jegyezzük meg, hogy már 1953-ban és 1956-ban a kormány minden önként kivágott ilyen fa után 1000 frankot fizetett ki a termelőnek, de ez az akció nem járt sikerrel. Franciaország és Olaszország nagy erőfeszítéseket tesz az asztali alma termelésének növelésére. Olaszországban 2,5, Franciaországban 1 millió tonnára növelik a termelést. Franciaországban —• különösen a déli vidékeken — aránylag nagy kiterjedésű gazdaságokat hoznak létre, ahol öntözéses viszonyok között kívánják biztonságossá tenni a termelést. Belgium és Hollandia sem kívánnak lemaradni a versenyben. Mindkét országnak kitűnő szakgárdája van, s bízik abban, hogy növelheti az alma termésátlagát, mivel területnövelésére nemigen gondolhatnak. Mi történik majd a nagy tömegű áruval? Ez a gondja az egyes országok közgazdászainak. Franciaországban már találtak bizonyos megoldást: alkoholszegény gyümöicsleveket hoznak forgalomba és óriási propagandával igyekeznek rábírni a fogyasztókat az általában 3 % alkoholt tartalmazó almalevek vásárlására. A következő lépés: rövidesen teljes alkoholmentes almalevet és almalékoncentrátumot igyekeznek nagyobb mennyiségben előállítani. Bíró András 1964. május 30.
