Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-30 / 44. szám
Nyárelő az erdőben Á tavaszi szalonkahúzás és ragadozó-üldözés után május 15-ig úgyszólván néma nftaradt a puska. A fegyelmezett vadász egyelőre nem üldözi sem a szárnyas ragadozót, mert az fészkel, sem pedig a rókát, mert az kotorékjában várja a csakhamar bekövetkező családi örömöt. Kivételt tesz a fácános, ahol szüntelenül pusztítandó a kártékony vad. A kóbor kutyát meg a házimacskát, sosem szabad kímélni. Május 16-án azonban már ismét szóhoz jutott a vadászfegyver, mert megszűnt az őzbak és muflon vad védelme. Nem jó férj és nem jó családapa sem az egyik, sem a másik. Az özbak csak az üzekedés idején tölt néhány napot párja társaságában, azután faképnél hagyja és új szeretőt keres. Az üzekedés végeztével magábávonu! és remetéskedik. Pihen, legelészik, hogy új erőt gyüjthessen a jövendő feladatok teljesítésére. A Csehszlovák idegenforgalmi Iroda (Cedok) ezer őzbak és száz muflon elejtésére jogosító engedélyt szerzett hazánkat látogató külföldi sportolók számára. A vendégek értékes külföldi devizában fizetik le a trófeáért járó lődíjat. A bérelt vadászterületek tervszerű gazdálkodása viszont a mi vadászainknak nyújt módot, hogy őzbak és muflon trófeához juthassanak. * * * A májusi és júniusi erdő még éjszaka is hangos és népes. A madárvilág cifrán öltözött híméi szerelmi dalokat énekelgetnek a fészkén ülő párjuknak. A puha homok és televénytalajban felejtett pici lábnyomok pedig az emlősök és tyúkféle madár fiatal generációjáról tesznek tanúságot. Az őzsuta május végén hozza világra gidáját. A szarvastehén meg június elején. Vaddisznónak, amely márciusban fiazik, júniusban már igen fürgék a malacai. Hancúrozva léptennyomon követik gondos anyjukat, amely megvédi őket minden veszedelemmel szemben, kivéve persze a vadorzó puskáját. De jaj az orvvadásznak. ha visít a megsörétezett malac, vagy ha megsebesül a koca és töltetlenül marad a gyilkos szerszám. A vaddisznó veszettül rohanja meg a támadót és sokszor ugyancsak elbánik vele. Az őzsuta meg a szarvastehén mellső lábával mért erős ütéssel veri el a f!St veszélyeztet# rókát vagy vadmacskát. Az anyamedve valószínűleg december végén vagy január elején szüli meg aprócska bocsait és rendszerint májusban hagyja el téli szállását, hogy eledelt keressen. A róka május végén kölykezik. Júniusban a kotorék kijáratánál napfürdőznek a vörös csemeték és szellőztetik bolhás bundáikat. Ez a legalkalmasabb időpont a kékrókák fogságba ejtésére. A kis -borz márciusban születik. Júniusban még az anyja társaságában csatangol, de az csakhamar önállósítja ifjú nemzedékét. A nyuszt meg a nyestkölykök április végén látnak napvilágot. Júniusban már többnyire hús a táplálékuk. Az anyaállat ilyenkor nagyon kártékony. A júniusi erdő tele van madárfiókák, kai és vadporonttyal. hanem teljesen üresnek tűnik akkor, ha magasztos nyugalmát megbolygatja valamelyik éhező ragadozó. A fenyegető veszedelem rendszerint a szajkó riasztó rikácsolásával teszi figyelmessé az erdő állandó lakosait. Ilyenkor a fák és cserjék sűrűjébe bújik a kismadár, földhöz lapul az emlősfiók. Zsenge teremtményeinek biztonságáról maga az anyatermészet is gondoskodik. Az álcázó szín és alak (mimikái), a merev mozdulatlanság és sok esetben valószínűleg a teljes szagtalanság védi meg a védtelen kis állatot a fenyegető veszély elől. Selmec Adolf Június a vadászat hónapja Idén immár hatodszor teszünk eleget kötelességünknek, amikor minden eszközzel hozzájárulunk a vadászat népszerűsítéséhez. Ebben a hónapban sokkal intenzívebben, mint az év többi hónapjában megkeressük azokat a módokat és lehetőségeket, amelyek népszerűbbé teszik dolgozóink körében a vadászat adta gazdasági és kulturális értékeket. Azt akarjuk, hogy a vadászat közüggyé váljék, hiszen ma már nem a gazdagok sportja, nem csupán a módos osztály szórakozását szolgálja, hanem gazdasági és kulturális tényező. Június választottuk ki arra, hogy a vadvédelmet fokozzuk, erről dolgozóink legszélesebb rétegeinek beszámoljunk és feladataink elvégzéséhez segítségüket kérjük. Erre legnagyobb szükség júniusban van, mert a szaporulat most a legnagyobb, most fészkelnek az apró szárnyasok, most szaporodnak az őzek, amelyek megmaradását elő kell segítenünk. Az őskorban a vadászat létkérdés volt. Az ember , a vad húsával táplálkozott, bőrét ruházatnak használta, csontjaiból pedig különféle tárgyakat készített magának. A későbbi időben a vadászat az uralkodót illette, melyből a nemesség is kivette részét. A vadállományt a feudális urak erősen megtépázták, ugyanis nem a vadgazdálkodás volt a céljük hanem kedvtelésből, szenvedélyből irtották a vadat. Bár hazánk nagyon gazdag volt vadban, ilyen mostoha körülmények következtében, sok állat kipusztult. Teljesen kiveszett a bölény, vadló, rénszarvas és még sok másfajta vad. A feudalizmust azután felváltotta a kapitalizmus. A nagybirtokosok, gyárosok és bankárok kezébe került a vadgazdálkodás sorsa. Ezek a lelőtt vad számának mennyiségében versenyeztek. A dolgozók csak ritkán kerülhettek vadászathoz, s akkor is csak esetleg alázatos és illedelmes hajtóknak. Tehát ebben a korban sem változott a vadászat viszonya a dolgozó nép javára. A tulajdonosok és a bérlők jóformán semmiben sem különböztek a feudális uraktól. Döntő fordulat állt be a vadászatban a felszabadulás után. 1947-ben megjelent a 225/1947 számú vadásztörvény, mely vadászatunkat modern és haladó alapokra helyezte. Jelentőségét az 1. számú § így állapítja meg: „A vadászat mint gazdasági és kulturális tényező, a mező- és erdőgazdaság termelési ága, mely céltudatos gazdasági ténykedésével figyelemmel kíséri a vad tenyésztését, védelmét és lelövését, valamint annak gazdaságos értékesítését.“ A törvény első helyen említi a vad tenyésztését és védelmét, majd csak utána jön a lelövés és értékesítés. A Győzelmes Február szintén nagy befolyással volt a vadászat továbbfejlődésére. Ma már a vadászjogot munkások, szövetkezeti tagok és a dolgozó értelmiség gyakorolja. 1962. március 9-én adták ki a legújabb vadásztörvényt (23/1962 Zb.), mely szerint a Csehszlovák Vadász Szövetség a Nemzeti Front tagja. Ez újabb tanúbizonysága annak, hogy a szocialista társadalomban a vadászat népi, működésének tartalmát társadalmunk érdekei szabják meg. Szocialista társadalmunk megteremti a feltételeket, hogy a dolgozók legszélesebb rétege Tegyük olcsóbbá és gazdaságosabbá a méhészetet A viasztermelésről és annak módjáról kivegye részét a vadászat irányításából és a vadászjog gyakorlásából. A vadászat kulturális, erkölcsi, sport és honvédelmi küldetése sem kevesebb, mint nemzetgazdasági jelentősége. A vadászat nagyon sok írónak, költőnek, képzőművésznek és zenésznek értékes témát nyújt müveik alkotásához. Dolgozóink tízezreinek nyújt lehetőséget üdüléshez, mely a dolgozók testi és lelki állapotának megjavulását szolgálja. Edzi a testet és fokozza az ellenállóképességet. Becsületességre, közösségre és a szocialista tulajdonhoz való jó viszonyra, valamint a szocialista hazafiságra neveli az iparban és a mezőgazdaságban dolgozókat. Sgy erősödik a munkások és a parasztok szövetsége. Közművelődési dolgozóinknak az a célja, minden erejükkel arra törekszenek, hogy a nép legszélesebb rétegeinek, de főleg az ifjúságnak és a mezőgazdasági dolgozóknak megváltozzon a viszonya a természethez. Vadállományunk minden fajtáját védelmezi népi vadásztörvényünk a jövő nemzedék számára. A vadászokból jó lövészeket és fegyverismerőket nevel, mely fokozza a nemzet honvédelmi erejét. Mind e feladatok elvégzéséhez jó szervezőmunka és a vadászok fokozottabb aktivitása szükséges. Feltételezzük még, hogy a feladataink teljesítésében többi polgártársaink is segítségünkre lesznek. Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok dolgozói segítségünkre lesznek a vad védelmében, főleg a kaszálások idején. Hassunk oda, hogy a június váljék a vadvédelem hónapjává. Czafik Béla (Albár) Számos kisebb méhészetet meglátogattam az utóbbi időben. Tapasztaltam, hogy többhelyütt sötétszínü lépdarabkák hevertek felhasználatlanul a méhes körül. Nyomban a benne rejlő értékes viaszra gondoltam, amiért a méhész nagy összegeket fizet ki, holott ezt a kiadást elkerülhetné, azáltal, hogy a hulladékként hányódó lépet szakszerűen kiolvasztaná. A viasz a méhészetben ugyanolyan körforgást végez, mint a víz a természetben. Egyszer viasz, máskor műlép, majd lép alakjában van jelen. Viasztermelésünknek többféle módját ismerjük. Elsőként említem meg az öreg lépek kiolvasztását, mint viaszforrást. A tapasztalt méhész már a lép színéről megállapítja annak használati idejét. A sötétbarna lépeket cseréljük, illetve olvasszuk ki. Ha a lépet hosszú ideig használatban hagyjuk, akkor a beépített mülép mennyiségének megfelelő viaszt sem kapjuk vissza és így állandóan fogy a viasztőkénk. A lépek rövidebb használat utáni kiolvasztásának nemcsak a viasztermelés növelésére kedvező a hatása, hanem a méhek egészségére, illetve a méhbetegségek elleni küzdelemre is. Az öreg lépekkel sok kártevőt távolítunk el, a friss lépekben fejlődő méhek ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Az összegyűjtött öreg lépeket házilag, napolvasztóban, vagy gőzolvasztóban kiolvasztjuk. Előnyösebb, ha a kiolvasztandó lépeket egy napig esővízben áztatjuk, mert így a lépben levő bábingek vízzel telnek meg és nem lesznek képesek viasz befogadására. Ezáltal a kipréselt viasz menynyisége több lesz. A méhek tavaszi gyors fejlődése idején, ha kis hordás is van, itt-ott zúgépítményt húznak. Ezeket levagdossuk, jól összegyúrva gombóc alakjában összegyűjtjük. így összegyúrva nem támadják meg a molyok és a kiolvasztásig jól megőrizhető. Pergetésnél szintén van módunk a viasztermelésre. A lépek lefedelezésénél szintén sok viasz gyűlik össze. Ez tiszta viasz, amely nagymennyiségű értékes anyagot ad. Az összegyűjtött fedelezést edénybe tesszük, melyet melegíteni is lehet, majd a megolvasztott viaszt, amely az edény tetején gyűlik össze, lehűtés után kiemelhetjük. A visszamaradt sonkolyt ne dobjuk el, mert az még nagymennyiségű viaszt tartalmaz. Bármennyire is iparkodunk kivonni a viaszt, ezt az említett olvasztókban elérni nem tudjuk. A kifőzött sonkolyt szintén gyűjtsük össze és gyári kivonás után még nagymennyiségű viaszhoz jutunk. Méhésztársak! Vajon tudjuk-e fokozni viasztermelésünket? Igen! Már most lássunk hozzá a viasztörmelékek összegyűjtéséhez. Termeljünk több viaszt, hogy saját magunk fedezzük a szükségletet, s ezáltal olcsóbbá tegyük méhészetünket. Ha megtaláljuk a helyes utat, a viasztermelésben, több lesz a viaszunk, s több lesz a méz is. Török Gábor (Kővár) Megbecsülik a vándorméhészeket Mézsört, a régi germánok egykori kedvenc italát, helyenként ma is még főznek mifelénk. Amerikában viszont annyira feledésbe ment az ősrégi ital, hogy a New York állambeli Ithacában most újból „felfedezték". Az ottani Cornell-Egyetem tudósai vitaminokkal dúsított élesztővel erjesztik a mézet, amely kellemes és üdítő zamatja, valamint magas vitamintartalma miatt egy csapásra meghódította az amerikai fogyasztóközönséget A mézsör alapanyagát képező méz - hála a méhészkedés nagy népszerűségének — aránylag olcsó portéka az újvilágban, A nagybani méztermelés egyébként abban leli magyarázatát, hogy az amerikai mezőgazdák köreiben nagy megbecsülésnek örvendenek a méhészek. Sót a vándorméhészek még külön pénzjutalomban is részesülnek a farmerek részéről, ha földjeik kellős közepén helyezik el méheseiket, mert tudatában vannak a méhek általi virágbeporzás gazdasági jelentőségének, a fokozott terméshozamnak. K. E. Méhészek figyelmébe A Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottsága közli a méhészekkel, hogy Komárom, Érsekújvár, Párkány, Léva, Losonc és Modry Kamen környékén virágba borultak az akácfák. Egyes vándortanyákon már a hordás első eredményei is megmutatkoztak. A losonci, a komáromi és a dunaszerdahelyi járásokban, sajnos, még nagyon sok vándortanyára alkalmas hely nem talált gazdára. A szövetség felhívja a méhészeket, hogy ezeket a helyeket mielőbb foglalják el. Használják ki az adott lehetőségeket a mézgyűjtésre. A szövetség továbbá kéri azokat a méhészeket, akik napjainkig nem tartanak kapcsolatot a méhészszövetség jelző szolgálatával, jelentkezzenek és rendszeresen küldjenek jelentést a Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottságának (Bratislava, Gorkého ul. c. 1) a nektárhozam alakulásáról, illetve a napi mézhozamról, valamint a mezőgazdasági növények és erdők vegyszeres kezeléséről. Betegség aló! feloldott zárlatok A Központi Állategészségügyi Intézet bratislavai fiókja 1964. április hó 11-én keit határozata értelmében elrendelte a következő zárlatok feloldását: Holíc—Kátov, Gbely, Maié Leváre, Veiké Leváre, Závod, Senica nad Myjavou-i járás. Ez azt jelenti, hogy a nevezett községekből újból vándorhatnak, illetve méheket szállíthatnak oda. Veszettség (ebdüh, víziszony). A veszettség komoly köz- és állategészségügyi probléma és az állatról emberre terjedő betegségek közül a legfélelmetesebb — hiszen előfordulása rendszerint halálos! Azon betegségek csoportjába tartozik, amelyeket mind a házi-, mind a vadon élő állatok terjesztenek az emberre. Elsősorban a húsevők, kutyák, macskák, valamint a vadonélő húsevők rókák, farkasok, hiénák, sakálok fertőző betegsége. A vadon élő állatok közül leggyakrabban a róka veszik meg, a háziak közül a kutya, de a macska, a szarvasmarha és más háziállat is megkaphatja és veszélyeztetheti az embert. A veszettséget vírus okozza, mely a fertőzött állatok központi idegrendszerében található meg, de ezenkívül jelen van a nyálban, sőt a könnymirigyek váladékaiban is. A betegséget a fertőzött állatok marása közvetíti. A vírus ellenállóképessége csekély, a szokásos fertőtlenítőszerek, valamint a forralás hőfoka percek alatt tönkreteszi. A BETEGSÉG TERJEDÉSE Az ember és az állat rendszerint az őt megharapó beteg állat nyála által fertőződik. A vírus leggyakrabban azon a sérülésen keresztül hatol be a szervezetbe, amelyet az állat fogai, vagy nyálas karmai okoztak. Néha a fertőzés a benyálazott bőrön keresztül is behatol a szervezetbe és pedig az apró, szabad szemmel nem látható horzsolásokon keresztül. Hogy menynyire veszélyesek lehetnek a veszett állat által szennyezett tárgyak, muÁllatról emberre terjedő betegségek tatja a következő példa is: Egy szabó a veszett kutya által megmart egyén szétszakított nadrágját javította, s a varrás befejezése után a cérnát fogaival tépte szét — és fertőződött! Nem szabad megengedni, hogy a kutyák, macskák arcunkat nyalogassák, mert az állat fertőzőképes nemcsak a megnyilvánult megbetegedés egész ideje alatt, de egy héttel, sőt többel is az első tünetek megjelenése előtt. A vírus a marás helyéről az idegszálak mentén terjed tovább a központi idegrendszer felé. Ott elszaporodik, megbetegíti az idegsejteket, s végül ismét az idegszálak mentén eljut a különféle mirigyekbe — elsősorban a nyálmirigyekbe — s ezek választékával a külvilágba. A betegség emberről emberre való terjedése ismeretlen. A BETEGSÉG TÜNETEI AZ ÁLLATOK KÖZÖTT A veszettség lappangási ideje (a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséig terjedő időszak) általában 3—6 hét. A vírus az első tünetek észlelése előtt 4—10 nappal már jelen van a nyálban. A betegség kórképe egyes állatoknál némi eltérést mutat. Az általánosság kedvéért a kutyát veszszük alapul: az állat viselkedése lényegesen megváltozik, kedvetlennek, zárkózottnak látszik — máskor viszont nyugtalan, s a szemek fájdalmat és ijedtséget fejeznek ki. Megváltozik az állat étvágya is, mert egészen rendkívüli dolgokat — köveket, rongyokat, fadarabot, szalmát — fal fel. Később emelkedik a hőmérséklet, a légzés gyorsul, az állat nyugtalanná majd ingerlékennyé válik. A kutyát csillapíthatatlan nyugtalanság fogja el — szabadulni igyekszik a mozgását korlátozó akadályoktól. Ha teheti elszökik, és cél nélkül kóborol falurólfalura s így 120 km-t is megtehet. Ha közben ebekkel találkozik, ugatás nélkül beléjük mar, az embert csak akkor veszélyezteti, ha ingerli. A továbbiak folyamán a gégeizmok megbénulnak, az ugatás rekedtté, majd vonítássá fajul. A nyelés lehetetlenné válik, s ezért fokozott a nyálfolyás. Később a rágóizmok és a nyelv izmai is megbénulnak. A bénulás aztán ráterjed a törzs és végtagok izmaira és az állat a végkimerülés és bénulás tünetei között pusztul el. A betegség 5—9 napig tart. A RÓKÁK VESZETTSÉGE Az állatok nem ijedősek, szabadon mozognak, sőt világos nappal is a faluba merészkednek és nem szaladnak el az ember elől, hanem támadólag lépnek fel. A VESZETTSÉGET AZ EMBER IS MEGKAPHATJA A lappangási időszak 15—80 nap. A beteg kedvetlen, levert, nem tud aludni, ideges, valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság gyötri. Később emelkedik a hőmérséklet (40 C°), majd a nyelőizmok görcsös összehúzódása figyelhető meg. Minden nyelési kísérlet görcsöket vált ki, sőt a nyelés puszta gondolata, vagy a pohár vízre tévedt tekintet is. Ilyenkor a nyelőizmok, a garat rángatózó görcsös összehúzódása és az állkapocs merev összeszorítása figyelhető meg. A légzés szünetel. Ezek a rohamok a borzalom érzését váltják ki az emberben. Néha egyszerű ingerek is kiválthatják a rohamot: érintés, zaj, fény stb. A betegség további szakaszában az ingerültség fokozódik, a beteg elveszti tájékozódó képességét, a nyelés lehetetlenné a rohamok gyakoriabbakká válnak, majd gyengeség lép fel, s a beteg a tudat teljes fennmaradása mellett a bénulás tünetei között hal meg. A veszettség mindig halállal végződik, s nem volt még példa arra, hogy a már görcsökkel sújtott ember ezt a betegséget átélte volna. A BETEGSÉG MEGELŐZÉSE A veszettség a bejelentési kötelezettség alá eső betegségek közé tartozik, s az ellene való védekezés az állategészségügyi szolgálat legfontosabb feladata. A betegség elleni egyedüli megbízható védekezési módszer az állatok által okozott sérülések tökéletes fertőtlenítése, A legújabb tapasztalatok szerint a legjobban bevált módszer a sebet 3—5 %-os LYSOL oldattal öblögetni tíz percen keresztül. A sebszélek nyomkodásával hathatós vérzést igyekszünk kiváltani, amely kimossa, kisodorja a kórokozókat. Azt az állatot, mely a sérülést okozta, a kerületi állatorvosnak meg kell vizsgálnia és bizonyos ideig figyelemmel kell kísérnie. Ha a sérülést kóbor, gazdátlan vagy olyan eb okozta, melynek egészségi állapotát nem lehet pontosan megállapítani, az embernél el kell végezni a Pasteur-féle védőoltást, amit minden orvos elvégezhet. Nem szabad engedni, hogy az állatok arcunkat, kezünket nyalogassák. Nagyon veszélyes ha az állatok az ételmaradékokat tartalmazó tányérokat nyalogatják, vagy ha a gyerekek ágyba viszik őket. Ne feledjük el, hogy az állatok sem a gyermekek, sem a felnőttek számára nem megfelelő játékszerek. A védekezés hatékony része az ebtartás szabályozása, a kóbor, a gazdátlan és beteg-gyanús állatok felkutatása és pusztítása, a kutyák rendszeres oltása és a szigorú ebzárlat ott, ahol a megbetegedés előfordul. S végül, de nem utolsósorban nagyon fontos a rókák irtása, mert napjainkban a fertőzés fő forrását képezik. Ezen intézkedések betartása lehetővé teszi a veszettség teljes elfojtását. Fóty János 1964. május 30.
