Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-27 / 43. szám

Saját takarmányból Á dunaszerdahejyi járás számos Szövetkezetében nem okoz gondot a tejtermelési feladatok teljesítése. Ezt az elegendő és jó minőségű takar­mány teszi lehetővé. így áll a helyzet többek között a nagyabónyi szövetke­zetben is. így nem csoda, hogy ápri­lisban a tervezett 33 ezer liter tej helyett 47 838 litert adtak el a köz­ellátás részére. Nagyabony szövetkezetében a tej­termelés lényegesen jobb, mint ta­valy ugyanezen időszakban. Ezt a tej­termelési terv túlszárnyalásáért ka­pott 30 528 korona állami prémium is jelzi. Idén a mennyiség mellett a mi­nőséggel is törődnek. A takarmány­termesztést illetően a tárolási veszte­ségeket csaknem teljesen megszün­tetik. V. Balazic (Rovinka) A 20. évforduló tiszteletére A rimaszombati járás ipari- és me­zőgazdasági dolgozói a Szlovák Nem­zeti Felkelés 20. évfordulója tiszte­letére 8 millió 788 ezer korona értékű munkafelajánlást tettek. Elismerés jár a nagybalogi szövetkezeteseknek, akik már minden téren teljesítették az első félévi tervüket. Terven felül még 50 mázsa hús, 30 ezer liter tej és 10 ezer tojás kitermelésére vállal­koztak. Szép eredményeik a jó irányí­tásnak és a kötelezettségek teljesí­tése rendszeres ellenőrzésének, érté­kelésének köszönhetők. A 2iar nad Hronom-i felhívásra 534 fejő válaszolt, mégpedig olyan­formán, hogy a tehenek évi tejhoza­mát 100—300 literrel emeli. Az asz­­szonyok ezen felül vállalták, hogy terven felül 100 000 tojást adnak el: ezt a mennyiséget már 18 000-rel túl is lépték. Adamec József (Rimaszombat) 24 óra alatt — 246 hektoliter Három évvel ezelőtt alakították át a régi uradalmi szeszfőzdét fehérje­dús folyékony takarmány előállítá­sára. Igaz, nem nagy kapacitású ez az új üzem: vezetője Lénárt Miklós. — ötödmagammal dolgozom — tá­jékoztat, miközben a hatalmas kádak és csővezetékek között szemlélődünk. — A fehérjedús folyékony takarmány alapanyaga melasz, szuperfoszfát­­oldat, kénsavas ammónia és víz. A ke­verékek főzését Kovács Sándor, a további munkát pedig Mátis Károly végzi. Hatalmas tartályokban tárolják a szállításig, 70—80 Celsius fokon. A folyadék sűrűségét naponta többször ellenőrzik. Huszonnégy óra alatt át­lag 246 hektoliter folyékony takar­mányt készítenek. Járási méretben a Petényi Állami Gazdaság moslékgyára a legnagyobb. A gyárvezető büszkén újságolta, hogy gyakori látogatók a környékbeli me­zőgazdasági iskolák tanulói, valamint két ízben már szovjet elvtársak is jártak itt. Nagyon ráférne erre a takarmány­gyárra a korszerűsítés. Az ósdi masi­nákat Kosár Vince és Koszorús Gyula istápolja. A gyár dolgozói szárítani is szeretnék a takarmányt, természete­sen az előállítás technológiáján is feltétlenül változtatni akarnak. — Elkészült az új főzet — jelenti be Mátis Károly. A gyárvezető fogja a kis számozott kémcsövet, s mintát vesz. Kisvártat­va örömmel állapítja meg: a sűrű­ségtartalom kiváló ... Ollós Márta (Padány) A prémium megtette hatását Tavaly bizony hadilábon álltak a marcellházi szövetkezetesek a tejter­meléssel. Az évet 68 ezer literes le­maradással zárták. Egyrészt a gyen­gén tejelő tehenek kiselejtezése, másrészt az elégtelen gondozás és takarmányhiány volt ennek az előidé­zője. Ám az idén jelentős változás állott be. A lényegesen jobb takarmány­ellátottság, valamint a terven felül kitermelt tej után fizetett állami pré­mium megtette hatását. Megszilárdult a munkafegyelem. Ezt elősegítette a külön prémium is, amelyet a tehenészek havonta kap­nak az állatok tisztántartásáért: az első kategóriában 60, a másodikban 40, a harmadikban pedig 20 korona a jutalom. A zöldtakarmány fogyasztása meg­kezdésével a tejtermelés további emelkedést mutat. Andriskin József (Komárom) Migléciek az élen A kassai járásban, sőt az egész Kelet-Szlovákiában jelenleg a migléci szövetkezetesek a legjobb tejterme­lők. A napi átlagos tejhozam itt va­lóban jó: 8 liter, s 3,7—4 °/o-os a zsír­­tartalom. Novotny Károly bácsi, a 65 éves zootechnikus, mondta el, hogy tavaly nagy tejelékenységű teheneket vásá­roltak, s a rossz tejelők számát csökkentették. — Bő takarmánytermésünk volt tavaly — mondotta ifj. Molnár Ber­talan, az állattenyésztő-csoport veze­tője. — Az 50 hektár kifagyott here helyébe silókukoricát vetettünk, amely hektáronként több mint 400 mázsa termést adott. így több. mint 2000 tonna zöldanyagot tudtunk lesilózni. Ez kétszer annyi, mint az előbbi évek­ben. Répából 450 mázsa helyett 500 má­zsát takarítottak be átlagosan, sze­meskukoricából pedig 50 mázsát. Négyszer kaszálták a lucernát, s így 60 mázsát adott hektárja. Pataki Lajos, a pártszervezet elnöke meg azt magyarázgatta nagy hévvel, hogy sokat köszönhetnek a növény­­termesztés és az állattenyésztés jó egybehangolásának, s nem utolsó sorban a fejőknek, tehéngondozók­nak, akik nem félnek az új techno­lógiától. A szalmában, kukoricaszár­ban levő cellulózét meszezéssel tár­ják fel, s a karbamidot is eredmé­nyesen alkalmazzák. Sokat segített a szövetkezeteseknek az a szemestakarmány, összesen 100 mázsa, amelyet a terven felül eladott tej után kaptak. A migléci szövetkezetesek válaszol­tak a kenyheciek felhívására, amely szerint terven felül az év végéig 30 ezer liter tejet adnak el. Erre meg­vannak az előfeltételeik. A tehéngon­dozók és fejőnők 100 liter tej kiter­meléséért egy munkaegységet kapnak (14,40 korona), ezen kívül minden terven felül kifejt liter tejért 5 fil­lér prémiumot és a magasabb zsírtar­talom eléréséért az év végén célpré­miumot fizet a szövetkezet. Naponta háromszor fejnek. Számí­tásaik szerint egy liter tej kitermelési költsége 72 fillér. Ehhez nem kell külön magyarázat! Mató Pál (Kassa) A vállalásteljesítés: jeles bizonyítvány A kalinovói EFSZ a losonci járás legjobb tejtermelő gazdaságai közé tartozik. Ez év első negyedében a ter­vezett 43 500 lite­res piaci termelést csaknem 6000 liter­rel túlszárnyalta. Ez a tavalyi ugyan­ezen időszakhoz vi­szonyítva közel 100 %-os emelkedést mutat. Tervük 1800 liter erre az! évre. A to­­masovcei EFSZ szarvasmarha-gon­­dozóinak felhívá­sára válaszolva, ezt Malatinec Ida, 150 literrel emelik, a kezdeményező Ezen kívül a Szlo­vák Nemzeti Fel­kelés 20. évfordulója tiszteletére ter­ven felül 30 ezer liter tej kitermelé­sére vállalkoztak. A tomasovcei felhívás elfogadásá­nak kezdeményezője Malatinec Ida fejőnő volt, aki 18 tehenet fej; kilen­cet az egyik istállóban kézzel, s ki­lencet. a másikban géppel. De nem­csak ő, a többi fejő is ügyeskezü. Munkájukat szeretettel végzik. J. S. 0 Az alsószeli szövetkezetesek mintegy 200 hektáron végeztek am­­móniákozást. Tapasztalataik azt mu­tatják, hogy az ammóniákozott kuko­rica hektárhozama 10 mázsával ma­gasabb. (Krajcsovics Ferdinánd, Galánta) 0 A nagymegyeri középiskola diák­jai eredményesen pusztítják a kár­tevőket a gyümölcsfákon. Ezenfelül 300 db. facsemetét ültettek ki. (Dobrovodszky Erzsébet, Nagymegyer) # Cukorgyáraink udvarán sok mésziszap hever. A trnavai cukorgyár­ból 10 000, a szerediből 15 000, a Tren­­cianske Teplice-iből 22 000, a diószegi cukorgyárból pedig 10 000 tonna mész­­iszapot kellene elszállítani. Ha a me­zőgazdasági üzemek az említett mennyiséget átvennék, jóval több komposztot készíthetnének. (Börcsök Sándor, Diószeg) 9 A Párkányi Állami Gazdaság a korai káposztát pár hét múlva piacra adja. A szocialista munkabrigád cí­mét viselő fcsoport mindent megtesz, hogy a tervet teljesítse. (Nagy József, Párkánynána) 9 Az újbódvai szövetkezet tagjai háztáji tyúkjaiktól 20 000 tojást adtak el. (Andreas Sándor. Kassa) Az olvasók nyomában Ginen A mezőgazdasági üzemek vezetői felelősek a dolgozók szakmai fejlődéséért is Gömör lankás vidékén, mint bárhol az ország más részében, alaposan megnövekedett az újságolvasók száma. Amíg a múltban csak a szűkkörű falusi intelligencia járatott lapokat, addig napjainkban a legtöbb család rendszeresen előfizet valamilyen sajtóterméket. E pozitívum mellett sem lehet néhány véleményt, gondolatot, maszombati járásban tapasztaltunk, művesről. PROBLÉMÁK A LAP TERJESZTÉSE,, KÉZBESÍTÉSE, OLVASÁSA KÖRÜL Nem először állapítottuk meg, hogy a mezőgazdasági sajtó terjesztése na­gyon is mellékes feladata a hírlapter­jesztő vállalatok járási szerveinek. A rimaszombati járásban is több he­lyen előfordult (Jánosi. Uzapanyit, Nagybalog stb.), hogy a posta nem kézbesítette a szétirt névsor alapján a szövetkezet által rendelt újságokat. Az is tény, hogy az egyes kézbesítő­ket túlterhelték, s ezért vonakodtak az újságok széthordásától. A járási postahivatal illetékes osztálya hosz­­szabb ideig csűrte-csavarta az ügy rendezését. A szövetkezetek vezetői joggal vonták vissza a rendelést, mi­vel nem akarták, hogy a szövetkezet irodájában heverjenek olvasatlanul a Szabad Földműves példányszámai. Sokhelyütt viszont a szövetkezet vezetői részéről találkoztunk meg­csontosodott nézetekkel. Még mindig azt vallják, helyes, ha nem a házhoz kézbesítik a lapunkat, hanem a cso­portvezetők osztják szét, avagy viszi, aki éri. Több helyen, így az irodában hányódnak az újságok olvasatlanul. Az is megállapítást nyert, hogy a jól gazdálkodó szövetkezetek, mint például Lénártfala, Gömör, Tornaija, Jánosi és sorolhatnánk tovább, min­den aktív szövetkezeti tag számára rendelnek Szabad Földművest, avagy a szlovák ajkúaknak Rol'nícke no­­viny-t. Ezeken a helyeken a szövet­kezet vezetői azt vallják, hogy a tag­ság többsége olvassa az újságokat és vitatkoznak az egyes szakcikkeken vagy másjellegű írásokon. Viszont a felsővályi, beretkei, kerekgedei szö­vetkezeti elnökök és a jónéhány szö­vetkezeti funkcionárius kerek-perec kijelentette, hogy a tagokat nem ér­dekli az újság. Ha járna nekik, akkor sem olvasnák, legfeljebb szalonnát csomagolnának bele. Rendszerint a ro.sszul gazdálkodó szövetkezetekben vélekedtek így a vezetők. Több mint valószínű, hogy ők nem szeretnek ol­vasni, s aligha lapozgatják a szak­könyveket, újságokat. Ami szintén ezzel kapcsolatos, azokban a szövetkezetekben, ahova alig jár egy-két példányban az újság, és nem is hajlandók többet rendelni, ugyanakkor szórakozásra, kirándulá­sokra nehéz ezreket fizetnek ki éven­ként a kulturális alapból. Egy nem­zetközi mérkőzésre — mondjuk Bu­dapestre — 30—40 személy elszállí­tása 6000—7000 koronába kerül és eb­ből lényegében legfeljebb egy kelle­mes emlék marad, de semmiesetre jelenséget elhallgatni, amelyeket a ri­­hallottunk lapunkról a Szabad Föld­■sem segíti a mezőgazdaság fejlődé­sét. Helyes ha a szövetkezeteink kirán­dulásokat rendeznek, de miért ne le­hetne összekapcsolni a kellemest a hasznossal és útközben meglátogatni, akár a belföldi avagy a külföldi me­zőgazdasági üzemet, hogy a vezető­ség, a tagság az ott tapasztaltakat hasznosítsa saját gazdaságában. Minden esetre elítélendő azoknak a szövetkezeti funkcionáriusoknak az álláspontja, akik takarékoskodásból lerendelik az újságokat, nem vásárol­ják a mezőgazdasági szakirodalom termékeit, viszont szórakozásra, nem tanulmányi jellegű kirándulásokra nem sajnálják a közös pénzét, s ahe­lyett, hogy sajtótermékeket járatná­nak a tagságnak, azt állítják, hogy a faluban senkit sem érdekelnek az újsá­gok, nem olvasnak az emberek. Amíg szövetkezeteink döntő többsége jelen­tős példányszámban rendelt mezőgaz­dasági sajtótermékeket, addig az ál­lami gazdaságokhoz tartozó közsé­gekben alig járatnak néhány újságot. Ez főleg abból ered, hogy amikor az egyes szövetkezetek beolvadtak az állami gazdaságba, automatikusan .megszűntek a csoportos újságrende­lések. Például a Bátkai Állami Gaz­dasághoz tartozó községekben alig maradt néhány egyéni rendelő. A gazdaság vezetői mérlegelték ezt a tarthatatlan állapotot és Majovsky Lajos igazgató, szlovák létére vállalta, hogy 20 előfizetőt szerez a Szabad Földművesre. Az egyes részlegek ve­zetői szintén kötelezettséget vállal­tak előfizetők gyűjtésére. Hasonló vállalással örvendeztetett meg ben­nünket a kövecsesi iskolagazdaság igazgatója is. Mivel a többi állami gazdaságban szintén hasonló a hely­zet, üdvös lenne, ha a vezetőség a bátkaihoz hasonlóan akciókat szer­vezne, hogy a dolgozók közül minél többen olvassák a mezőgazdasági sajtótermékeket. Mintegy ötven mezőgazdasági üzem­ben jártunk „Gömörországban“. Ör­vendetes tény, hogy a szövetkezetek élén sok értelmes vezetőt találtunk, akik komoly jelentőséget tulajdoníta­nak a tagok művelődésének. Néhá­­nyan, akik alaptalanul azt állítják, hogy a faluban úgysem olvas senki, majd csak rádöbbennek, hogy művelt, szakmailag hozzáértő tagság nélkül csak egyhelyben topoghat a gazdaság és nekik a vezetőknek kell elsősorban többet törődni a tagság szakmai mű­velésével, amelyhez jelentősen hozzá­járul a rendszeres újságolvasás. Tóth Dezső Munkában a kézbesítők 4 Herceg Jenő egy évtizede indult ■ • napról-napra, hogy Nagybalogon, Uzapanyiton, Nővé Prádlon 250 — 300 házhoz bekopoghasson. Fiatal ember, de mégis nehezen bírta a megterhe­lést. Hiába kért a postahivatal kisegítő kézbesítőt a járástól, hosszabb ideig süket fülekre talált. így aztán, amikor a szövetkezet vezetői címre akarták széthordatni a Szabad Földművest, Herczeg nem vállalta ezt. A közös irá­nyítói viszont azért nem akartak fi­zetni, hogy az irodában halmozódjon az újság, így inkább lemondták a ren­delést. Végre-valahára a járási posta­­hivatal orvosolta a jogos panaszt, és felvett egy kisegítő kézbesítőt. Her­czeg Jenő most már vállalja az újság széthordását, két szövetkezet vezető­sége pedig újból megrendelte a 220 da­rab Szabad Földművest. ^ Hosszúak a feledi utcák. Mi­­chal Gyula kerékpárján közleke­dik, hogy minél előbb az olvasók ke­zébe kerüljön az újság. "1 Tavasszal a postás legtöbb he­­lyen zárt ajtóra talál. Zsitnany Jánosék is valahol a határban szor­goskodnak. így Molnár Anna kézbesítő kénytelen a Szabad Földművest a kapu mögé csúsztatni. A Orosz Józsi bácsi feje már erő­­* • sen deresedik, de azért a napi 20 — 25 kilométert lekerekezi. A vár­­gedei postahivatalból több mint 150 újságot hord szét a három községbe. Most, hogy Kisgömöliben megrendel­ték az újságot, hetente kétszer még ’több házhoz kell elmennie. — Annyi baj legyen — mondja ő — elviszem én szívesen, hadd olvassanak művelődjenek az emberek. J Juhász István dereski kézbesítő * vállát is hosszú évek óta nyomja a postástáska. Az utóbbi években egyre nehezebb lett, mert alaposan megsza­porodott az újságolvasók száma. De ez őt nem bosszantja, telik idejéből a széthordásra. Egyetlen panasza, hogy az újságok keveset foglalkoznak a va­dászattal. jr * Petrás Béla a rapi körzet kéz­­”* besítóje már átlépte a hatodik X határát. így komoly segítséget jelent részére a pufogó Pionír. Az első, amely már 50 ezer kilométeren felül futott, „nyugdíjba“ került. Az új most van bejuttatás alatt. Béla bátyánk reméli addig kitart, amíg ő is a megérdemelt nyugdíjba vonul. (A napi 24 kilométer mellett is.) Igaz, az újság kézbesítése miatt sokszor le kell állni s indítani. De így van ez jól, hadd értesüljön' mindenki a világ sorsáról, ne csak két­­három ember olvasson a községben, mint valamikor. 1964. május 27.

Next

/
Thumbnails
Contents