Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-23 / 42. szám
Buga doktor -orvos - néptanító Ahol magyar szót értenek, így Dél-Szlovákiában is, alig van rádióhallgató, aki ne ismerné Buga László érdemes orvos népszerű egészségügyi tanácsadásait. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Buga doktor, az eredeti nevén Bukovszky László a Párkány közelében levő Ebeden látott napvilágot és tanulmányai elvégzése után Muzslán volt körorvos, amíg a Szegeden szerzett orvosi diplomája nem volt elég garancia a sötétben botorkálóknak. Ezerkilencszáznegyvenötöt írtak, amikor a magyar diplomájára kimondták a „skoda“ szót. Pedig csak a véletlenen múlott, hogy nem cseh egyetemen végezte tanulmányait. Erre Bukovszky csak akkor jött rá, amikor az antiszemiták ostoba hada tőle is követelte a származását igazoló keresztlevelet. Kiderült, hogy az Esztergomban cipészmesterkedő nagyapa elődei a Csehországi Pribyslavból származnak. Odafordult hát a származását igazoló keresztlevélért. Rövidesen megjött a válasz, mely szerint Bukovsky Martin fia, Václav, az ükapa r»ég ott született és később elvándorolt, mint akkoriban száz és száz mesterember. Aztán talán valami bűvös szempár a méltóságteljesen tovasikló Duna mellé láncolta a vándoriparost, aki örökre ottrekedt. Nagyapja még cipészmester, apja már néptanító Ebeden. A pedagógus házaspár egész életét a falucska egymást váltó nemzedékének emberré formálására szentelte. Talán senki nem gondolt arra, hogy az élénk mozgású legényke, valamikor a betegek gyógyítója, vigasztalója lesz. Legkevésbé sajátmaga nem, aki gyerekkorában jobban félt a betegektől, mint a tűztől és a halottasházat messzire elkerülte. Mégis orvos lett, a legkülönbek közül való, aki nemcsak gyógyít, de a rádióban és a legutóbbi időkben a televízióban is tanácsaival, újságcikkeivel és előadásaival milliókat tanít az egészségesebb életmódra. Emellett talán a legjelentősebb, hogy élettapasztalatát eddig 17 kisebb-nagyobb kötetben gyűjtötte össze. A toll fegyverével már közel egy fél évszázada harcol a haladás szolgálatában. Egy tanító barátjával együtt még 1927-ben könyvet írtak és nyomtattak ki Ojvárott „Tavasz ünnepe“ címmel. Fákról, madarakról írnak, de a végkicsengése az: aki nem dolgozik, ne is egyék. Később a dél-szlovákiai lapokba írja cikkeit. A Magyar Népek című lapban megjelent egyik cikkében így ír Gora Pistiről a kisparasztról: „Hát az asszony csak meggyógyult, de ráment a tavalyi termés, mert ha nem fizetünk, még a kórházból is ki vagyunk parancsolva." Reder, a párkányi főkapitány ezt a cikket dühösen, piros ceruzával körülkarikázta. De nemcsak az első köztársaság idején harcolt az igaz szó fegyverével, hanem a Horthy-fasizmus idejében kapcsolatban volt a kommunisták illegális mozgalmával. Ahogy tudott, úgy segített. Betegállományba helyezett egyeseket, gipsz került a karra, lábra, ha a mozgalom emberei úgy kívánták. Negyvenöt tavaszán, amikor a németek visszavetették az orosz csapatokat, feljelentették, menekülnie kellett. Kalocsán elfogták és elcipelték. A Bratislava melletti Járfaluból visszaszökött. Hogy mennyire megtörte az igazságtalan meghurcolás, mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a különböző viszontagságokon keresztül visszatért családjához és magához akarta ölelni a kint játszó hatéves kislányát,, az ijedten szaladt az anyjához és újságolta, hogy egy bácsi jön hozzájuk. Muzsla, Tokod, Szombathely után Budapestre sodorta az élet útja. Már a fővárosban írta az egyik legjelentősebb két-kötetes művét „Jó egészség tanyán és falun". Ezt a munkáját így méltatták: „A faluorvos szól belőle a falu népéhez. Nem ajánl benne csodagyógyszereket, eddig nem ismert betegségeket sem magyaráz, hanem az egészséges életre akar nevelni. A helyes táplálkozásra, arra, hogyan tartjuk tisztán, egészségesen házunk táját, hogyan öltözködjünk az időjáráshoz alkalmazkodva, és ha beteg akad a házban, miképpen bánjunk vele addig is, amíg az orvos megérkezik. Megtanít bennünket a baleseteknél nyújtandó első segítségre, amely különösen falun fontos, ahová később érkeznek a mentők, mint a városon ... Aki ezt a könyvet írta nemcsak jó orvos, hanem jó író is. Olyan olvasmányos a könyv, mint egy elbeszélés. Az író a szakos szöveget átszövi gazdag tapasztalataival, s ahol mód nyílik rá, még anekdotákkal is fűszerezi..." Az utóbbiakban megállapítottak minden eddig megjelent füzetére könyvére jellemzők. Bár már a hatodik X -hez közeledik, nagyon sokat dolgozik az élénk tekintetű, jó humorú, egyszerű de nagyszerű ember. A TIT biológiai és egészségügyi folyóiratának, az Élővilágnak a főszerkesztője és az egészségügyi szakosztálynak a titkára. Ő vezeti a magyar parasztság lapjának, a Szabad Földnek orvosi tanácsadóját. A rádió állandó munkatársa. Emellett a Thököly-utcai egyik háztömb bejáratánál egy tábla arról árulkodik, hogy orvosi rendelőórákat is tart. Ezenkívül a múlt évben nem kevesebb mint 138 előadást tartott üzemekben, falvakon és vidéki városokban. Hetente több mint 200 levelet kap, amelyekre rendszeresen válaszol. — Hogyan lehet ennyi munka mellett könyveket írni? — nézek kissé hitetlenkedve a karosszékben pipázó Buga doktorra. — Három ügyes titkárnőm van a szerkesztőségekben. A negyedik a feleségem, aki még a gondolataimat is kitalálja. Észre sem veszem, s máris a kezemben az injekciós tű, a műszer. Aztán egy napban huszonnégy óra van. Hajnalban kelek, mire a család ébredezik már megírtam néhány oldalt. — Milyen könyvön dolgozik mostanában? — A Ipolyság melletti Paláston kóboroltam diákkoromban és egy korsó oldalán ezeket a verssorokat találtam: „Egészség az esztendőben étvágy ha nincs veszendőben.“ Ebből a gondolatból indulok ki és száz rádióadás anyagát dolgoztam fel a közeljövőben megjelenő könyvemben. — Sok anyag vár még feldolgozásra? — Rengeteg — húzódnak mélyebbre az árkok homlokán. — Sok megírására csak akkor kerül sor, ha nyugdíjba vonulok. Egész sor elbeszélést szeretnék papírra vetni a falu életéből. — A Párkány-környékiekkel tartja a kapcsolatot? — De még mennyire! Nincs olyan hét, hogy személyesen vagy levélben ne keresnének fel az óházából. Jobban tudom, mi történik Muzslán vagy Ebeden, mint az odavalósiak. , — Régen járt Csehszlovákiában? — Három évvel ezelőtt jártam Ebeden, s előbb 1956- ban. — Hogyan fogadják az ismerősök? — Mint legkedvesebb rokont. Igaz, hogy ötvenhatban Sok előadást tartottam a dohányzás káros hatásáról — vallja —, de jómagam sem tudok ellenállni a „nikotinkirálynak". a nemrég elhúnyt Szabó Gergely, a csordás megfenyegetett a furkósbotjával. — Hogy-hogy? — Pénteken este érkeztem szülőfalumba. A Kossuthrádiő szombat esti adásában sugározta orvosi tanácsadásom. A község vezetői hízelegni akartak és a rádióadást rákapcsolták a helyi hangszóróra. Az utcán beszélgettem, amikor a hangszóró elrecsegte az előadásomat. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy valaki hátulról vállon ragad. „No most megfogtalak, te jómadár.“ Meglepetten nézek hátra, hát a Gergő áll ott a furkóssal. „Hogy beszélhetsz te a rádióban meg a hangszóróban, amikor itt tereferélsz a hídon. Nem hiába mondogattam — tette hozzá —, hazudtok ti mindig.“ — Mikor készül újra hozzánk? — Az idén feltétlenül. Szeretnék már elbeszélgetni a gyerekkori pajtásokkal, ismerősökkel. Addig is köztünk van az éter hullámain keresztül, a televízió képernyője előtt, a falu népét tisztelő, becsülő orvos, aki ezt vallja magáról: „Apám, anyám pedagógusok voltak, majdnem ötven esztendeig tanítottak ugyanabban a faluban. Őket, az egyszerű nép tanítóit tartottam én igazi példaképül. — Ügy jellemeztek engem is az egyik könyvem megjelenése után. mint a parasztok egészségügyi néptanítóját. így hát én sem vittem többre, mint apám, anyám... De erre a dicséretre vagyok a legbüszkébb." Tóth Dezső Szövetkezeti klub - avatás Zalabán Május 9-én bensőséges ünnep keretében tartotta meg a szövetkezeti klub avatását Zalaba lakossága. A felszabadulás megünneplésével egybekötött összejövetelen részt vett a szövetkezeti tagság, a CSEMADOK, valamint a CSISZ csaknem teljes létszámmal. Diósy Nándor, a HNB elnöke nyitotta meg az ünnepélyt, majd Suba Lajos, a HNB titkára méltatta május 9-e jelentőségét, utána Szekeres János, az EFSZ elnöke tartotta meg klub-avató beszédét. Többek közt megemlítette azt is, hogy a zalabai nép előtt nagyon szép példával jártak már nagyapáink, amikor 66 éve „Olvasókör“ elnevezéssel kultúrházat építették — közös adakozásból, amely máig is küldetése szolgálatában áll. Most ez a másik helyiség — az iskola külön termében — ahol televízió és sok egyéb szórakoztató eszköz várja a klub látogatóit unvancsak a haladást szoloália és a művelődést, a szórakozást egybe fogva, a falu kulturális igényeit van hivatva kielégíteni. A CSEMADOK nevében Csontos Vilmos, a helyi művelődési otthon vezetősége nevében pedig Molnár Gyula mondottak beszédet, hangsúlyozva, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy a látogatók ebben a helyiségben otthon érezzék magukat, s itt mindenki szellemileg épülhessen, tanulhasson és szórakozhasson. Rendszeresíteni akarják a gazdasági, irodalmi előadásokat, s még több Szépirodalmi és szakkönyvet szereznek be, valamint minden Szlovákiában megjelent magyar sajtóterméket az itt megjelenők rendelkezésére bocsátják. • Cs-s • • Levelekből röviden • ® 0 A gyűgyi fiatalok hasznosan töltötték el a téli és tavaszi estéket. Színre vitték a Távoli visszhang című színművet és a két otthoni előadás után ellátogattak a környező falvakba is. (Major L. Szécsénke) 0 A kétyi színjátszók az idén kétszer is színre léptek. Tajovsky „Ha asszony kezében a gyeplő“ és Debreceni László „Huszárvágás“ című darabjait mutatták be. Mindkét színdarabot Lakatos Lajos iskolaigazgató rendezte. A kétyiek nem elégedtek meg az otthoni sikerrel, a színműveket Nagyölveden és Nyírágón is eljátszották. (Veress Vilmos, Nyírágó) 0 A CSEMADOK perbenyíki színjátszó-gárdája Tóth János rendezésében bemutatta Síposs Jenő „Bolondóra" című komédiáját. (Zelenák István. Perbenyík) # A ptruksai fiatalok az elmúlt idényben két színdarabot játszottak. Ezenkívül néhányszor kabaréműsorral szórakoztatták a falu dolgozóit. A színjátszó csoport vezetője Szalay Mária elégedett a csoport munkájával. (Pásztor István, Ptruksa) 1964. május 25. — Barangolás a Krkonoss csehszlovák és lengyel lejtőin —A rekreációs vonat hosszú út után megérkezett Pec pod Snezkou-ra. Az üdülő szép völgy fenekén húzódik meg. Észak felől félelmetesen nyúlik az égnek a Hideghegy és az 1602 méter magas Snezka csupasz csúcsa. Az időjárás szinte tízpercenként változik. Ha lent például nulla fok a hőmérséklet, fent eléri a mínusz 10 fokot is. Kalauzunk ezt azzal magyarázta, hogy a Krkonose az első hegylánc, amely útját állja a tenger felöl áramló levegőnek. A kitűnő, fenyőillattal dúsított levegőjű üdülőhelyen egy percig sem unatkozik az ember. Naponta hegymászás a Prazská Boudához és más helyekre, ahol jóféle groggal vagy punccsal öblítik le a turisták torkukat, hogy a legközelebbi csúcs megmászásához új erőt gyűjtsenek. Mert bizony ilyen túrákhoz eró kell. A legszebb élményt a Rózsahegy és a Snezka nyújtotta. A Rózsahegy természeti tünemény, a kora reggeli napos órákban rózsaszínben tündöklik. Sokszor csak pár percig tart a látvány, mert a Snezka felől végzetszerűen közeledik a turisták réme, a gyilkos köd. Sok ember lelte halálát miatta. Csoportunkat épp a kétüléses kötélpályán tréfálta meg. Mikor elindulnem jelentette be a hegyiszolgálatnak turistaútját. Eltért az útirányt jelző célkarócskáktól és a sűrű ködben nem tudott többé visszatalálni, s a Kékpatakban lelte halálát. Sok turista fejezte be életét a hegygerincen, a Louc-Filmfelvevő gép örökíti a pihenő hegymászókat tunk, szép, napos idő volt. Egy szer - csak minden átmenet nélkül, a csúcs felöl felénk rohant a köd. Azonnal megszólalt a vészcsengő, megállt a kötélpálya, és függve maradtunk a fenyvesek felett. Alig egy-két méterre láttunk magunk körül. Eszünkbejutott Tipikus utcarészlet Teplicéről a hatvanéves Horák bácsinak, a hegyi - szolgálat öreg „medvéjének" intelme. — Soha ne menjenek egyedül túrára. Még ketten sem. Legjobb hármasban. A célkarócskákat, ne hagyják el. Csak négy-öt méterre főleg a Snezka környékén, mert aki ezt megszegi, könynyen életével fizethet Az öreg Horák tanácsa indokolt. Nemrég dr. Hynie a szabály ellenére Ég és föld között a kötélpályán ná boudánál. A köd félelmetesen, nyomasztóan hat az idegekre. Egy üdülő a sűrű ködben őrjöngeni kezdett és csak a Snezka tetején levő vendéglőben tért magához. Végre szertefoszlott a köd. A hó és jégkristályoktól tündöklő varázslatos fenyőerdók és kúszó törpefenyök fölött elindultunk a kötélpályán. A csúcs előtt újabb meglepetés ért. Hirtelen mínusz hét fokra csökkent a hőmérséklet és kisebb vihar keletkezett. Mégis szerencsésen megérkeztünk és néhány pohár groggal öblítettük le az ijedtséget. Félóra múlva kissé megszeppenve dugtuk ki fejünket az ajtón, de csodák-csodája, ismét napsütésben ragyogott a Krkonose. A Krkonose lengyel oldala sokkal melegebb. Vígkedélyű gorálokkal találkoztunk. A vidék híres üvegiparáról és rhűanyaggyártásáról. Sok az üdülőhely, műemlék. Bierutovicán látványos a viking templom, a hajókra emlékeztető faragványokkal, freskókkal és a viking harcosok képmásaival. Szép fürdőváros a lengyelországi Teplice. Legmelegebb forrása 42 fokos. A gyermektelen nők a szóbeszéd szerint a Mariska forrás vizétől esnek áldott állapotba. Igaz, találkoztunk a forrás környékén néhány jóképű legénnyel is, akik szívesen járnak a Mariskához. De ne kutassuk most a titkokat... Inkább tekintsünk át az 50 000 lakosú Jelenia Gorába. A monda szerint egy nemes szolgájával csodaszép szarvast üldözött, de a lövést elhibázta és a szarvas hatalmas agancsával föl akarta nyársalni. A szolga az utolsó pillanatban félrelökte a félelmetes vad fejét és agancsai egy vastag fa derekába fúródtak. így könnyűszerrel megölhették a feldühödött vadat. A nemes megmenekülése emlékére települést alapított. Jelenia Gora ma virágzó város. Műanyagiparáról messze földön híres. Többek között itt gyártják a nálunk igen kedvelt műanyag női sapkákat. Kevés turista jön haza anélkül. Különleges üzletekben árulják a jófajta lengyel vodkát. Bizony, a mi csoportunkon is meglátszott a vodka hatása, mert hazafelé még nóta is kerekedett belőle. Az élményben gazdag hetet pattogós, dobogós polkával búcsúztattuk és nehéz szívvel integettünk a Snezka felé: Na shledanou Krkonose! BÁLLÁ JÓZSEF
