Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-23 / 42. szám
A keresztezéssel Csehszlovákiában elért eredmények Szlovák sárgatarka tehén a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tangazdaságának tulajdona. A második laktációban a legnagyobb napi tejtermelése 25 liter. Elitrekord osztályba tartozik. A neve „Bimbó“. (Fényképezte: Barczi A. mérnök) (Folytatás) A keresztezett egyedek tejelésére vonatkozó első eredményeket a Sedlonovi Állami Gazdaság tehenészetében nyerték, mivel itt borjazott le az előző fejezetben említett 25 üsző. Az alábbi táblázat megmutatja, az anyák tejelékenységét az első laktáció befejezésekor, valamint az ugyanazon évben leborjazott vörös-tarka üszők tejelékenységét: egyedek Átlagos tejelés az 1. lakt._____ száma tej (kg) zsír (%) zsír (kg) Keresztezettek 25 3.330 3,89 129,67 Anyák 22 2.543 3,83 97,40 Vöröstarka üszők 17 2.772_________5,92________108,90 Hasonló eredményeket jegyeztek fel a többi üzemegységekben is. A 43 leány-anyapár összehasonlítása alapján a tejtermelés átlagban 819 kg tejjel és 0,05 % tejzslrral megnövekedett. Ezeket az eredményeket azonban átlagos termelésű tehenészetekben érték el. A legjobb eredményeket a következő Fj-es nemzedékű keresztezett tehenek nyújtották. Doubleby n. Orl. — született 1955-ben. I. laktációban 4.316 kg tej, 3,97 % 171,4 kg tejzsír II. laktációban 5.121 kg tej, 4,33 % 221,9 kg tejzsír III. laktációban 6.082 kg tej, 4,16 % 253,1 kg tejzsír KSBZ 666 — Slatina n/Zdobnice-i EFSZ, szül. 1957-ben. I. laktációban 4.333 kg tej, 4,69 % 212,9 kg tejzsír II. laktációban 5.146 kg tej, 4,66 % 239,9 kg tejzsír KMAS 5 — Chlumec n. Cidlinou-i Állattenyész. Állomás, szül. 1956-ban. I. laktációban 4.432 kg tej, 4 II. laktációban 6.833 kg tej, 3 A keresztezett egyedek tejelékenységén kívül ellenőrizni kell azok hízékonyságát is. Bár nem tételezhető fel, hogy a nemesített fajta hízékonyabb lenne, de mégis ügyelni kell arra, hogy hízékonysága a megfelelő szinten maradjon, s így a könnyebb és tejelékenyebb szarvasmarha-típussal is megfelelő mennyiségű és minőségű marhahúst termelhessünk. Csehszlovákiában az Elsted Buffon H 4078 bikán kívül más ayrshire bika nem volt, ezért az Ft nemzedékű keresztezett üszőket visszafedeztették vöröstarka bikákkal, s így a további keresztezett egyedek kizárólag R4 nemzedékűek voltak. Az Ft nemzedékű keresztezett üszők nagyrészét sok helyen hasznosíthatóság ellenőrzése nélkül haszonállat állományokban összpontosították, így eddig csak kevés olyan Rt nemzedékű keresztezett üsző van, melynek hasznosíthatóságát értékelni lehet. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy ezek a keresztezett üszők típus szempontjából lényegesen nem különböznek a vöröstarka marhától, megőrzik azonban a kimondottan tejelő típus jelleget, a széles és mély mellkast, a finomabb csontozatot, kifejező fejet, az élénkebb vérmérsékletet és a jól alakult tőgyet. Általában nem annyira kiegyenlítettek mint az F( nemzedékű keresztezett üszők, azonban kiegyenlítettségük és termelékenységük is jobb, ha olyan vöröstarka bikától származnak, amelynek tejelékenyebb típusú őseik vannak. Az Rí nemzedékű keresztezett üszők felhasználása szarvasmarha állományunk nemesítésében szigorúbb kiválasztást és a bevált vöröstarka bikák fokozott használatát kívánja meg. A további keresztezések távlati terve és módszerei Az ayrshire marhával jelenleg folytatott nemesítő keresztezések elsősorban a tenyésztési módszer további kísérleti ellenőrzését szolgálja. A tenyésztésre a nemesített fajta vérének különböző hányadát tartalmazó további nemzedékeket fogják felhasználni és tanulmányozzák ezek hatását Csehszlovákia szarvasmarha-állományának megjavítása szempontjából. Ebben az irányban az eddig elért eredményeknek és az első ayrshire bika után nyert utódokra támaszkodnak. Ezért a feladatnak ezt a részét az orlicei hegyi körzetre összpontosították. Mivel ezek a keresztezések nem nyújtanak elegendő kísérleti anyagot, a keresztezéseket további körzetekre és tenyészetekre, valamint a fajtatiszta állományokra is kiterjesztették. A széleskörű keresztezéseket arra használják fel, hogy ellenőrizzék a különböző tenyészetekben különböző feltételek között elért ed,4 % 179,2 kg tejzsír ,83 % 223,4 kg tejzsír digi eredményeket. Különösen fontos, hogy további ayrshire bikákat próbáljanak ki és vizsgáljanak meg. Ugyanis ki kell küszöbölnünk annak lehetőségét, hogy az eddigi kedvező eredmények nem a fajtaközi keresztezés, hanem az eddig használt tenyészbikák kiváló tenyészértékének eredményei. A felsorolt keresztezésbe bekapcsolt körzetekben öt összefüggő területet jelölnek ki, körülbelül 40 000 vöröstarka tenyészüszővel. E körzeteken belül ellenőrzik majd a ayrshire bikák egyes vonalait és csoportjait, s a legértékesebb vonalakat tenyésztik tovább. Szigorú tenyészkiválasztással az említett feladatok biztosítása mellett az egyes körzetekben egységes keresztezett csoportok keletkeznek, melyek aránylag kiegyenlített termelési és külemi tulajdonságúak, azonban a többi körzetben lévő keresztezett csoporttól eltérőek és rokonsági szempontból idegenek. Hasonlóképpen öt keresztezési körzetet alakítanak ki a szlovák vöröstarka marha tenyésztési területén összesen 10 000 tehénnel. A keresztezéshez használt bikákat mind a tisztavérűeket, mind a különböző jellegű keresztezetteket folyamatosan ellenőrzésbe vonják, részben nőivarú testvéreik teljesítőképessége, részben, mégpedig végérvényesen, lányaik teljesítőképessége alapján. A kívánt célnak és használati iránynak legjobban megfelelő tenyészállatok keresztezés útján nyert tulajdonságait egyedi, homogén tenyésztéssel rögzítik. A szerzett tulajdonságok rögzítésének és továbbfejlesztésének nélkülözhetetlen előfeltétele a tenyészállatok tartási körülményeinek megjavítása. A tenyészállatokat a legfiatalabb kortól kezdve olyan környezetben kell nevelni, amilyenben azok élni és termelni fognak. Az öszszes ayrshire keresztezett egyedek számára teljes mértékben biztosítani kell a szabad-levegőn való mozgást Zárószó Egyetlen állattenyésztési ágazatban sem tapasztalható napjainkban olyan széleskörű, szinte világviszonylatban folyó vita, mint a leggazdaságosabban termelő szarvasmarhafajták és típusok megállapítása terén. Hazánkban is a szarvasmarha-állomány termelékenységének fokozása jelenti az elsőrendű feladatot, amely elválaszthatatlan a leggazdaságosabban termelő típus kérdésétől. A világpiacon élesedik a verseny, ezért nagyon fontos a mi számunkra is, hogy a leghelyesebb úton haladva nagy hozamú szarvasmarhákat tenyésszünk, s több tejjel lássuk el hazánk lakosságát. Molnár Ferenc, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára Védjük a foglyokat! Újra itt a lucernakaszálás ideje, mely nagy veszélyt jelent a fogolyállományra. Ez a szárnyas vad legjobban veszélyeztetett a mechanizáció és a kemizáció miatt. Most a kaszálások alkalmával történő védelemre szeretném felhívni a vadászok és mezőgazdasági dolgozóink figyelmét. Első teendőnk, hogy felkeressük a kaszálásra kerülő lucernásokat. A fogoly többnyire a kultúra szélétől számítva kb. 25—30 m-re rakja fészkét. A keresést vizsla segítségével végezzük. A tojásokat kiszedjük, melyek többnyire frissek. Ezzel rákenvszerítjük a foglyokat a további tojáslerakásra. A védelem másik fajtája a kaszálás napján történik. Itt a tojások nem egyenlő öregek, így ezeket azonnal kotló alá vagy keltetőbe kell rakni. Ilyenkor találunk öreg tojásokat is (melyeket már régebben elhagyott az anya). Ezek hidegek, felületük érdes és fénytelen. A jó tojások felülete sima, csillogós és rendszerint meleg. A tojásokat megfelelő kosárba szedjük. A kosarat kibéleljük vattával, vagy fürészporral Elvileg nem használunk friss szénát, mely károsan befolyásolná a tojások kelését. Megfelelő óvatossággal elszállított tojásokat rakjunk a keltetőbe. Legkényesebbek azok a tojások, melyeken a fogoly már 1—3 napig ült, mert a tojásokban élő embrió nagyon gyenge és könynyen tönkremegy. Főleg a traktorosokat figyelmeztessük, hogy a tojásokat traktoron hordani nem szabad. Azokat a tojásokat, amelyeken már ült a fogoly, a leggyorsabban keltetőbe tesszük. A tojások a fejlődés első hét napjában legérzékenyebbek a hőmérséklet ingadozására é# az utolsó öt napban a nedvességre is. A tojás tehát csak a nyolcadik naptól a tizenkilencedik napig 2—4 óráig bírja a 18 C fok meleget. A reggel kikaszált tojásokat elég idő délre keltetőbe beszállítani, ha jó meleg van. A foglyok és fácánok keltetésére, ha géppel nem rendelkezünk legalkalmasabb a törpe termetű tyúk. Ennek a fajtának az az előnye, hogy könnyű és türelmesen ül. Vadászati szempontból nagyon kedveit, mert a fogoly és .ácáncsirkék : .verésében jól bevált. A kotlók alá 10—11 fácán vagy 11—12 fogolytojást, a közepes kotló alá 12— 16 fácán vagy 14—17 fogolytojást teszünk. A kikelt csirkéket keményre főzött, finomra lereszelt tyúktojással s ugyancsak reszelt sárgarépával etetjük. Zöldtakarmányként adjunk késsel apróra vágott csalánt, fejes salátát, borsó apró hajtásait. Ehhez hozzászórunk szükséges fehérjekeveréket és Neokonsitot. Nagyon jó tápanyag a fogoly és fácáncsirkéknek a hangyatojás. melyet könnyen találunk vadászterületeinken. Ilyen keveréket készítsünk naponként egyszer egész napra. Második héttől tojás helyett adjunk sovány marhahúst vagy lóhúst, melyet húsdarálón kétszer darálva adagoljunk. Az etetést rendszeresen végezzük. Vizet a második naptól kezdve adunk Nagyon fontos és igényes feladat a csirkék szabadon való bocsátása. Ennek sokféle módszere van. A kisebb seregekhez csak 6 napos csirkéket lehet hozzáfogni. Ezt legalkalmasabb reggel még harmattal, amikor a fogoly vagy fácán száraz utakon hívogatva vezetgeti qqirkéit. Az anyát gyorsan elijesztjük, és csirkéinket a kis sereghez engedjük. Az így kieresztett csirkéket az anya legtöbbnyíre elfogadja. Ha esetleg az anya nem fogadná el a csirkéket, hasonlóképpen próbálkozunk más seregnél. C z a f i k Béla (Albár) A nyúl, mint a többi rágcsáló, szaporaságáról közismert. Hogyan lehet hát, hogy a legtöbb esztendőben csalódunk a várt nyúlszaporulatban ? Talán helyénvaló, ha a nyúl szaporodására vonatkozó néhány adatot emlékezetünkbe idézünk. •• A nősténynyúl évente februártól októberig átlagosan 3—4-szer ellik, almonként többnyire 2—5 kölyket. Általánosságban egy nőstény évi szaporulatát 12 darabra tehetjük. Azonban a nyúlfiókákat teljes kifejlődésükig annyi veszély fenyegeti, hogy a vadászgazdának a gyakorlatban a megszületett nyúlfiókák 70—80 %-os veszteségével kell számolnia, vagyis az átlagos 12-ből csak 2—4 megmaradásával és felnövekedésével. t A nyúlfiak számát főképpen az időjárás különböző viszontagságai apasztják, amelyek ellen sajnos tehetetlenek vagyunk. Gondoljunk csak az első. február—márciusi fiazásra, amikor a hónak, fagynak kitett gyenge kis nyulak legnagyobb része elpusztul. Nyúlállományunk másik (szinte túlsókat és gyakran éppen a vaddal rosszul gazdálkodók által, — hangoztatott) „veszedelme“ a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás. Való igaz ugyan, hogy a mai, gépesített, műtrágyával a legkülönbözőbb rovar- és gyomirtó vegyszerekkel dolgozó mezőgazdaság nem kedvez annyira a szőrmés- és szárnyasvad szaporodásának, mint a régi ökrös, kapáskaszás, vegyszereket nem ismerő gazdálkodási mód. De hogy a korszerű, nagyüzemi termelés alatt álló területeken ne lehessen az ezelőttihez hasonló nyúlállományt nevelni? Aki ezt állítja, csak nézzen körűi Csallóközben vagy Mátyusföldön néhány jól gazdálkodó vadásztársaság területén, vagy az állami gazdaságokban. Bízvást állíthatom, hogy nyúlállományunk megközelíti vagy el is éri a harmincas évek jól kezelt területeinek állományát. Mi is lehet ennek a titka, hiszen ma már mindenütt nagyüzemi termelés folyik? Igen, persze, hogy a gépesített mezőgazdaság többet pusztít el itt is a nyúl szaporulatából, de ennek megvan a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb ellenszere: nagyobb törzsállományt hagynak a tavaszi szaporításra, hogy a veszteséget a nagyobb szaporulat kiegyenlítse. Annyi csupán a különbség, hogy míg azelőtt a rendes, várt szaporulat biztosítására a kellő védelem és kímélet mellett általában elegendő volt az őszi állomány 25—30 százalékát meghagyni — úgy ma alkalmazkodnunk kell a jelenlegi gazdálkodási mód által okozott nagyobb szaporulatbeli veszteséghez és meg kell hagynunk a törzsállomány legalább 40 %-át, de biztosabb, ha a felét. Ez a lemondásunk feltétlenül megtérül, mert rossz esztendőben is biztosítja a múlt évi állományt, kedvező időjárás esetén viszont lényeges emelkedésre lehet reményünk. A vadállományban a mezőgazdasági munkák közül a legnagyobb, szinte mérhetetlen károkat a gépi kaszálás okozza. A veszteségeket a gondos vadászgazdának módjában áll némileg csökkenteni azáltal, hogy a kaszálás előtt vizslával végigjáratja a táblát és kaszáláskor a közismert vadmentő berendezést szereli a kaszát vontató erőgépre. Bár a tetemes károkat még így sem lehet elkerülni, mégis minden biztos helyre vitt nyúlfióka, vagy kotlós alá kerülő tojás vadállományunknak tiszta nyeresége és a gondos, vadját féltő vadász dicsérete! Bármely területen tapasztalhatjuk, hogy ahol sok a káros vad és ragadozó, ott nincs és nem is lehet bőséges vadállomány! Legyen az időjárás bármilyen kedvező, csak irmagját hagyja meg a nyúlnak és szaporulatának! A vadász legelső és legfontosabb feladata az év minden szakában, de különösképpen a tavaszi szaporodás idején, a kártékony vad kíméletlen irtása. A tavaszi dúvadirtással nemcsak közvetlenül a vad szaporulatát óvja meg ellenségeitől, hanem a ragadozót szaporulatával együtt pusztítja el. Ne tűrjük a lakott rókakotralékot a területen, ássuk azt ki minél hamarabb, hogy a rókacsalád kevesebb pusztítást végezhessen. Mert hogy az mit pusztít el, az tudja csak, aki már ásott ki többhetes kölykektöl lakott kotralékot és számbavette a zsákmány maradványait. A vadászé, csavargó kutyát, macskát is állandóan irtsuk, amire a hajnali és esti ellenőrzőutak különösen alkalmasak. A lakott hamvasvarjú és szarkafészek pedig a vadász és vadőr szégyene, mert azt a kotlás idején elpusztítani nem nagy mesterség! Irányított anyaváltás Sokan már régen felismerték a csendes váltásból származó anyák értékét. Igyekeztek méhcsaládjaikat az anya csonkításával váltásra kényszeríteni. így csak egyszeri váltást lehetett elérni és a család anyját fel kellett áldozni. 1957-ben a véletlen vezetett rá, milyen egyszerűen, a család anyjának feláldozása nélkül lehet csendes anyaváltást előidézni és folyamatosan anyát nevelni. A csendes anyaválasztás azon alapszik, hogy az anya petézése nem tudja kielégíteni a fiatal dajkaméhek tápláló vágyát, vagyis sok a dajka és kevés az etetni való álca. Csendes anyaváltást előidézhetünk tehát azzal, hogy az anyacsaládot folytonosan megfosztjuk nyitott fiasitásától. Módszerem a következő: nagy Boczonádi vagy más fekvőkaptárt két részre osztunk; vagy a családot veszszük kétfelé, vagy ha két család van a kaptárban, a gyengébb családtól elvesszük az anyát. A választófal a helyén marad. Mindkét résznek kijárót nyitunk. Az anyás részből az összes nyitott fiasítást átrakjuk az anyátlan részbe, az anyátlanból pedig a fedett fiasítást az anyás részbe. így elértük azt, hogy az anyás részben nincs dajkálásra való fiasítás. Az anyás részben úgy csoportosítjuk a fedett fiasítást, hogy a kelőfélben levő egyik oldalra a többi pedig kora szerint folytatólag mellé kerül. Az anyátlan szakaszban szintén így rakjuk a fiasítást kora szerint. Három nap múlva megnézzük az anyátlan szakaszt. Ha anyabölcső kezdéseket találunk, leromboljuk azokat, később úgysem fog az anyátlan rész bölcsőt kezdeni. Ugyanakkor az anyás szakaszból a bepetézett kereteket anya nélkül átrakjuk az anyátlan részbe, az anyátlanból pedig a befedett fiasítást az anyásba. Vigyázzunk, hogy az anya mindig a helyén maradjon. Három nap múlva, vagyis még az álcák kikelése előtt a fenti műveletet megismételjük. Keretcserekor sohasem söpörtem le a méheket a lépekröl, marakodást nem tapasztaltam. Az anyás szakaszt serkentettem egy és fél deci, 1 : 1 arányban készült cukorszörppel. A kilencedik napon a keretcserekor már figyelni kell az anyás szakaszt, mert lehet, hogy már anyabölcső kezdeteket találunk, s ezeket nem szabad az anyátlan szakaszba átadni. így a háromnaponkénti keretcserével elérjük azt, hogy az anyás szakaszban a méhek elégedetlenek az anyával és le akarják váltani. Az anyátlan szakasz pedig az állandó nyílt fiasitástól nem fogja anyátlannak érezni magát. A két szakaszban kiegyenlítődik a népesség, a folytonos fiasítás-csere nem hátrányos. Az anyás szakaszban az anya kiterjeszti a petézést az összes üres sejtre, azért anyabölcsőket a hat nappal előbb beadott keretekben is találunk. Ilyenkor már az anya nemcsak a legutolsó kereteken tartózkodik, így keresése már nehezebb. Az anyás szakaszban a méhek 4—5—6 bölcsőt építenek. Ezeket befödésük után ék alakban kivágjuk, vagy ha nem akarunk lépet rongálni, méhek nélkül keretesen osztjuk szét. Háromnaponként fiasításcsere, a fedett bölcsőket elvesszük, s így folytatjuk mindaddig, ameddig anyákat akarunk nevelni. Az így kezelt családok nemhogy legyengültek volna, hanem bő élelemmel és népességgel indultak a télnek, a régi anyával együtt. Az irányított anyaváltást közvetlenül akácvirágzás után kell elkezdeni. Befejezése után az anyátlan és az anyás szakaszt egyesítjük. Pál Károly (Kárász) Figyelem! IA Csehszlovák Méhészszövetség fontos felhívását lapunk 8. oldalán közöljük.
