Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-23 / 42. szám
Két műszak a zöldségtermesztésben Nyomás-megválasztás A zöldségtermesztés következő munkáiban szervezhető váltott műszak: palántanevelés, Ültetés, növényápolás, öntözés, növényvédelem, a termés szedése, szállítása, osztályozása, tárolása stb., vagyis az egész termelési idényben mód nyílik rá. Előnyeit a palántázás példáján ismertetem. Beállítottunk három palántázó géphez három munkacsapatot. Feladatukat a munka sajátosságától függően, három szakaszra bonthatjuk: 1. a palánták előkészítése ültetésre, szállítása a kiszedés helyétől az ültetés helyéig, 2. a gépi ültetés, 3. a palánták pótlása az Ultetőgép után. A három erő- és munkagép három munkacsapat foglalkoztatását igényli. Munkájukat brigádvezető irányítja. A gépek üzemelésének folyamatosságát és az üzemanyag-ellátást a gépcsoport egyik szakmunkása biztosítja, aki e tevékenysége mellett a talajművelést végző erő- és munkagépeket is irányíthatja. A három munkacsapathoz a palántakiszedést és utánpótlást egy teherautó folyamatos munkájával 3—4 dolgozó láthatja el. A palántázást gépenként négy ültető, a pótlást gépenként egy dolgozó végzi. A brigád létszáma tehát a következő: traktorvezető ................................... 3 gépkocsivezető....................................1 ültető 12 palántakiszedő és szállító ... 4 pótló........................................................3 szakmunkás ......................................0,3 A műszakváltás ideje: az első műszak munkakezdete 4 óra, a munka befejezése 12 óra A második műszak munkakezdete 12 óra, a munka befejezése 20 óra. A 16 óra munkaidő alatt a két műszak összteljesítménye (40X40 + 140 cm-es ikersoros paradicsom ültetésnél) kereken napi 24 kataszteri hold volt egy hét átlagában. Ugyanezen idő alatt az egy műszakban dolgozó palántázó gép teljesítménye 8 órás munkaidővel 3 kh volt. Az egy órai teljesítmény egy műszakos palántázás esetében 1,1; váltott műszakban 1,5 kh. Ennek okai a gépek folyamatos üzemelésén kívül a következők: 1. A folyamatos anyagellátás (palánta, üzemanyag). 2. A két műszak dolgozói azonos módon és minőségben fejtették ki teljesítményüket, az egy műszakos munka mégis megterhelőbb volt, már a hosszabb (két túlórás) munkaidő miatt is. 3. A munkaváltás gyorsasága következtében a kétműszakos szervezés-Évről évre fejlődik a KGST tagországokban a halfogás menynyisége. A tengerrel nem rendelkező országokban az édesvízi halászat növelésére fordítanak gondot, a tengerre kijáró államok pedig fejlesztik tengeri halászflottáikat és növelik a halfogások mennyiségét. AZ EGYES ORSZÁGOK KÖZÜL BULGÁRIA érte el a leggyengébb eredményt eddig a halászat fejlesztésében. A Bulgária partjait érintő Fekete-tenger halászat szempontjából „holt víz"-nek számít. Emiatt a bolgár partokon csak csekély értékű szardínia-féleségeket és kis mennyiségben hering-féléket tudnak fogni. Ennek ellenére Bulgáriában növelni kívánják a tengeri halfogást részben a lakosság halhússal való jobb ellátására, részben az állati eredetű fehérje takarmányok növelésére. Intézkedéseket dolgoztak ki arra, hogy közös erőfeszítéssel, nemzetközi együttműködés útján miképpen lehetne növelni a tengerekből kifogható mennyiséget. A tengeri fogások mellett a belvíz rendszerek (öntöző, tároló stb.) kiépítésekor gondoltak a halfauna gyarapítására is. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN ugrásszerű fejlődést értek el elsősorban a tengeri halászat növelésével, és új halfogási technológia kidolgozásával: hat év alatt megkétszerezték a zsákmányt. Jelentős erőfeszítéseket tettek a halfogási területek felkutatására is. Az édesvízi halászatban elsősorban a gépesítés területén haladtak jelentősen előre. nél a munka folyamatossága nem szakadt meg. 4. A munkavégzés előtt naponta a következő munkanapra is előkészültek. (a gépek karbantartása, a palánta előkészítése). 5. Az egy napra eső munkát a pótlással együtt befejezték. A műszakváltás több szakembert igényel: egy brigádvezető teljes, valamint egy gépész szakmunkás fél munkaideje szükséges a két műszakhoz. A váltott műszakos szervezés a zöldségtermesztésben az előbbi példa alapján még a következő előnyökkel is jár. A kész palántát rövid idő alatt ültetjük ki, másrészt akkor, amikor a talaj erre a legalkalmasabb. Ha korai fajtát rövidebb idő alatt és egyszerre ültetünk ki, a fejlődés egyszerre indul és az érés egyidőben kezdődik. A korai, egyidőben történő kiültetéssel korábbra esik a virágzás, a terméskötés és termésérés ideje is. Ennek következtében a korai áruból nagyobb mennyiséget takaríthatunk be, másrészt a kiegyenlítettebb érés révén a szedés termelékenysége is növekszik. A váltott műszak előnye szociális szempontból, hogy egy-két műszakjának munkaideje azonos, így a dolgozók igénybevétele nem terhes számukra. A női dolgozók ilyen módon a házkörüli teendőket is elvégezhetik, s marad idő a pihenésre, a szórakozásra, a kulturális életre. A műszakok dolgozóinak összeszokottsága, a munka minőségének egyöntetűsége és kifogástalansága fölébreszti a versenyszellemet, nemcsak az anyagi érdekeltséget biztosító teljesítménybérre, hanem a minőséghez kötött jutalom elnyerésére irányulóan is. A pontyos tógazdaságokban sok takarmányt etetnek fel, de növelik a pisztrángos tógazdaságok termésmennyiségét is. Jól szervezett szakiskoláikban gondoskodnak a szakemberek utánpótlásáról. MONGOLIA TERMÉSZETES VIZEIBEN gazdag halfauna található. Jelenleg a halászat még ősi módszerekkel folyik, bár az utóbbi években Mongóliában is előrehaladás tapasztalható. X KGST országok segítsége elsősorban a jó tapasztalatok átadásával járul hozzá ahhoz, hogy a kiaknázatlan tartalékot feltárjuk. LENGYELORSZÁG az utóbbi 6 évben több mint 60 %-kal növelte az évente kifogott halmennyiséget. Ez elsősorban a tengeri halfogások növeléséből adódott Jó eredményeket értek el a BRT 1300-as típusú halászhajóval, amely 5000 tonna halat fog évente. E típusú hajóik számát növelni kívánják a közeljövőben úgy, hogy számuk legalább 15—16 legyen. Ugyancsak építenek kisebb teljesítményű kuttereket is. amelyek az afrikai vizekben naponta 100—120 tonnát, az Atlanti óceán északi vidékein pedig 30—40 tonnát fognak. Növelik a B/20 traulerek számát is, amelyek már 100 tonna halat fagyasztanak is: évente 8—9 fordulót végeznek távoli vizeken; 3,5—4 év alatt a hajó értéke amortizálódik. Jelenleg több mint 2000 tonna halsilót készítenek. Gondolnak a halliszt-termelés növelésére is. A közeli években kívánják elérni a 250 000 tonnás haltermelést, valamint a 10 000 tonnás halliszt és a 6000 tonnás halsilő termelést is. Az édesaz esőztetö ■ ■ fl ■■ m # I öntözésnél Az esőztető öntözésnek a 20-as évek végén kialakult egyszerű formái csaknem kizárólag sztatikus permetezőfejekre korlátozódtak. Egy ilyen öntözőművet szemléltet az 1. ábra. A 30-as évek elejétől elsősorban német, majd az olasz szabadalmak alapján fejlesztették ki a mai fogalmak szerinti szórófejeket. Ezek közül az egyik legismertebb alaptípust, a Perrut BF 36-ot mutatja vázlatosan a 2. ábra. Az elvileg azonos felépítésű egyik korszerű olasz gyártmányú szórófejet, a Pluviodoti A típust ismerteti a 3. ábra. A tervezők kezdetben azt hitték, hogy a szórófejek tökéletesítése csaknem kizárólag a permetsugár hosszúságának növeléséből áll. így jöttek létre a 100 m hatósugarú szórófejek, sőt a 150 m távolságra lövő víziágyú, amely 20 at. nyomással és 60 mm 0-jű kilépőnyílással dolgozott 170 liter/sec teljesítménnyel. Már e számokból is kitűnik, hogy a fejlesztésnek ez az útja téves, gazdaságossági szempontból tarthatatlan, a rendelkezésre álló vízkészletek korlátozott volta miatt pedig általános használatra aligha jöhet tekintetbe. 1950 táján indultak meg a többirányú fejlesztési törekvések Németországban, Olaszországban és az USA californiai öntözött gazdaságaiban, így születtek meg a különböző nyomásokkal dolgozó sokféle, ma ismert konstrukciók. vízi halászatban elsősorban a természetes vizek halállományára támaszkodnak, és csak kisebb hányad a takarmányozásból eredő halhozam. Sokat fordítanak a kutató hálózat bővítésére és a halászati kutató munka megjavítására. ROMÁNIA HALÁSZATA — annak ellenére, hogy pontyos tógazdaságok létesítésére sok kiváló természeti adottságokkal rendelkezik, — elsősorban a tengeri halfogásokra támaszkodik. A Fekete-tenger halszegénysége azonban nem teszi lehetővé, hogy jelentős mértékben növelje a tengeri halászatot a közeli vizeken. Emiatt az elmúlt években halfogása csak csekély mértékben nőtt a háború előtti állapotokhoz képest. Ezért korszerű hajókat vásároltak a kapitalista országokból és a távoli vizeken kívánnak halászni. Elmennek nemcsak a hagyományos Északi-tengeri hideg vizekre, hanem a melegégövi afrikai partokat is felkeresik majd. Egy trópusi halászhajó az előzetes kalkuláció szerint a nagyságától függően 2—2,8 millió dollárba kerül. Egy-egy hajó 800 tonna fiié, 350 tonna halliszt és 35 tonna halolaj feldolgozására, valamint kikötőbe szállítására alkalmas. A számítások szerint a hajó ára 3—4 év alatt megtérül. Az édesvízi halászatot is jelentősen fejlesztik. A Duna-menti pontyos tógazdaságok építésére területeke' lecsapolják és váltógazdálkodásos rendszerben kívánják üzemeltetni. CSEHSZLOVÁKIA HALÁSZATA részben a pontyos tógazdaságok, részben a pisztrángos tógazdaságok hozamán, Ismeretes, hogy a szórófej üzemi nyomása és a hatósugár között egyenes arányú összefüggés áll fenn, azaz kis nyomás kis távolságú vízsugarat, nagy nyomás pedig nagy hatósugarat jelent. A megválasztásnál mindig az a döntő, hogy az öntözőmű üzemeltetési költségei — másszóval a változó költségek — a helyi körülmények figyelembe vételével, a lehető legalacsonyabbak lesznek. Természetesen az állandó költségekre is figyelemmel kell lenni, amelyek magukban foglalják a létesítmény amortizációs költségeit, az elektromos energiaellátó hálózat költségeit stb. Kialakultak azonban bizonyos nyomáshatárok között az áthelyezhető öntözőcsőhálózattal dolgozó öntözőművek állandó költségkategóriái. Ezért az állandó költségeket bizonyos kategóriákra megközelítőleg konstansnak véve, csak a változó költségek alakulására kell a figyelmet összpontosítani. Az üzemeltetéshez szükséges energia költségei szoros összefüggésben vannak a manometrikus nyomással, a szórófejnél fellépő nyomással, a vízszintkülönbséggel és a veszteségekkel. Mindenekelőtt fontos a szórófej nyomásának megválasztása, minthogy ehhez kapcsolódik a szórófejteljesítmény, illetve a hatósugár. Utóbbi meghatározza az egy szórófej által öntözővízzel borított terület nagyságát. Nem igen tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az optimális permetfinomság elérése érdekében a vízoszlop méterben kifejtett nyomása (1 at = 10 m) 2—2,5-szerese legyen a szórófej kilépő nyílás átmérőjének mm-ben mérve. Például a 16 mm fúvókanyílású szórófejet minimum 16 X 2 = 32 m = 3,2 at, maximum 16 X 2,5 = 40 m = 4 at nyomással üzemeltessük. A minimális és maximális nyomásértékek között féldurva, félfinom, illetve finom permetképződést érhetünk el. Az öntözőberendezés megválasztásánál a hatósugár is jelentős, mivel a hatósugár nagysága határozza meg, milyen gyakran kell áthelyezni a vízelosztó veartékrendszert. Ennél a tényezőnél lép be a munkaerőigény kérdése, illetve a munkabérköltség, amely az egyes országok vonatkozásában igen eltérő lehet. Az elosztó csőhálózat áthelyezésének munkaigényét nagymértékben befolyásolják egyes technikai tényezők, mint például a csővezeték anyaga, amely könnyűfém vagy műanyag esetén jóval kevesebb munkaigénnyel áttelepíthető, mint acélcsőhálózat alkalmavalamint a természetes vizek adta halzsákmányon alapszik. Jóllehet az utóbbi évben a termelést növelték, a halhozam a csehszlovák halfogyasztáshoz képest nem számottevő. Csehszlovákia nagymennyiségű tengeri halat importál, de szívesen fogyasztják a magyar tógazdasági pontyokat is. A SZOVJETUNIÓBAN A HALFOGÁS ZÖMÉT a tengeri halászat teszi ki. Évről évre növekszik a kifogott hal mennyisége. Ezt a halászflotta növelésével, új halászterületek felkutatásával, a halászati technológia tökéletesítésével és új halászati módszerek kidolgozásával érték el. A halfogások mennyisége emelkedik, de a szükséglet ennél gyorsabb ütemben nő, ezért a Szovjetunióban további beruházásokat fordítanak a halászflotta bővítésére. Különösen elterjedt a 3660 tonna vízkiszorítő BMRT típusú halászhajó, amely 30 t/nap fagyasztótérrel 25 t/nap hallisztfeldolgozó kapacitással rendelkezik. Egy-egy ilyen hajó évente több mint 700 ezer rubel tiszta nyereséggel dolgozik. A halliszt-gyártás jelenleg csak az étkezésre alkalmatlan halakból történik. Tervezés alatt van olyan „úszóbázis" kidolgozása, amelyet több kisebb hajó szolgál ki. A tengeri halászatban az erők öszszefogásával eredményesen lehet növelni a halzsákmányt. Ezért olyan nemzetközi halászflotta kialakításáról folyik tárgyalás, amely elősegítené a résztvevő országok jobb ellátását étkezési hallal és halliszttel. Dr. Nagy László zásánál. Nem kevésbé jelentősek • csőhálózat áthelyezésének ügyes technikai megoldásai, például gördülő kerékrendszerrel, amit a 4. ábra szerint leginkább Amerikában alkalmaznak. Ez okozza, hogy például Caüforniában nagyrészt a kisnyomású esőztető rendszert népszerűsítik. Ugyanis, ha a csővezeték könnyűfémből van és az ábra szerinti kerékrendszeren könnyen elgördíthető, az áthelyezés munkabérigénye olcsóbb, mint a közepes, vagy nagynyomású hálózat létesítése és üzemelési költsége. Kevésbé gyakori csőhálózat , áthelyezése mellett. Európai viszonylatban az energia és a munkabérköltségek változását a nyomás függvényében külön-külön és együttesen ábrázolva az olaszországi kutatók kimutatták, hogy sajátos viszonyaik között a leggazdaságosabb nyomáshatárok 3 és 6 at között vannak, 5,5 at optimummal. Tehát sem a kifejezetten kisnyomású, sem a nagynyomású rendszerek nem gazdaságosak, hanem a közepes nyomású rendszerek alkalmazása látszik a legelőnyösebbnek. (Italia Agricola 1963/5) Mennyi iiasznnsvizet igényelnek a növények Érdekes és tanulságos kísérleteket végeztek a különböző kultúrnövények vízszükségletének megállapítására. A kísérletek folyamán arra a következtetésekre jutottak, hogy a kukoricának például csak a címerhányáskor és a magképződéskor van szüksége az egész mennyiségű hasznosvízre, fejlődésének többi szakaszában ennek kétharmad része is elegendő. A búzának viszont a szárbaszökkenéstől a kalászképződésig az egész hasznosvíz mennyiségre szüksége van. A bab pedig csak akkor adott jó termést, amikor az egész tenyészidő alatt a hasznosvíznek csupán kétharmadát biztosították. A korai burgonya esetében a legszebb eredményeket úgy érték el, hogy a kikeléstől a gumóképződésig a hasznosvíznek egyharmad részét, a továbbiakban pedig kétharmadát biztosították. Tiborcz György (Hatvan) Szőlőtermesztés a Szovjetunióban A Szovjetunió összes szőlőterülete jelenleg meghaladja az 1 millió hektárt és ez csaknem ötszöröse a forradalom előttinek. A tervek szerint jövőre, 1965 végére, a szovjet szőlőterület 1,8 millió hektárra növekszik, így a szőlőtermesztés tekintetében a Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon. A Szovjetunió legkiterjedtebb szőlőterülete — kereken 362 ezer hektár —, Ukrajnában található. Ezt követi az odesszai, a krimi, a kárpátukrajnai, a zaporozsjei, és a herszovi szőlőterület. Igen fejlett a Moldvai SzSzK szőlőtermelése is, ahol 232 500 hektáron folyik a szőlőművelés. Végeredményben szinte egész Moldva egy nagy szőlőskert. A tervek szerint új szőlőtermelő körzetet létesítenek Távol-Keleten, de máris híre van a Kaukázuson-túli, a grúziai, valamint az azerbajdzsáni szőlőknek és boroknak Az új telepítésű szőlőtermelő üzemekben általában az a törekvés, hogy egy tagban 1000 — 1500 hektáros táblákat alakítsanak ki. Az ilyen nagyságú táblák már ma sem ritkák a kolhozokban, szovhozokban. Halászat a KGST országaiban 1964. május 23.
