Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-23 / 42. szám
K. POLÁCEK gépipari miniszter nyilatkozata Több gépet és pótalkatrészt kap a mezőgazdaság A mezőgazdasági gépek és pótalkatrészek gyártásában és elosztásában az idén is fogyatékosságok mutatkoztak, s ezért felkértük K. POLÄCEK elvtárs, gépipari minisztert, válaszoljon néhány kérdésünkre. A CSKP KB januári és márciusi ülése hangsúlyozta, népgazdaságunk egyéb ágazatainak fokozott részesedését abban az igyekezetben, hogy sikeresen teljesítsük mezőgazdaságunk igényes feladatait. Hogyan nyilvánul meg a gépek elosztása terén ez az igyekezet az ön munkaszakaszán? — Mezőgazdaságunk évről évre több és korszerűbb gépet kap. Ha ezt a növekedést számokban akarjuk kifejezni, úgy megállapíthatjuk, hogy a Gépipari Minisztérium üzemei 1963-ban 1692,5 millió korona terjedelemben vettek részt a mezőgazdasági gépek gyártásában. 1964-ben ez a terjedelem 1791,4 millió koronára emelkedik, tehát 5,8%-ka] magasabb lesz. — Tavaly például 2399 Zetor 30 K jelzésű traktort adtunk mezőgazdaságunknak, az idén pedig 3200-at adunk. A tavalyi 3108 Zetor 40 K típusú traktorral szemben mezőgazdaságunk az idén 6200-at kap. Az előző évi 2917 trágyaszőrógéppel szemben 3488-at, a 2872 szecskavágóval szemben pedig 4308-at kapnak mezőgazdasági üzemeink. A fúvókészülékes szénaszárítók száma a múlt évi 50-ről 1650-re szaporodik, míg a pótkocsiké 8522-ről 9960-ra stb. — Jelentős növekedés várható a vontatőeszközök, tehát traktorok és más forgalmi eszközök alvázainak gyártásában is. Ezzel szemben az istállók gépi berendezéseinek, pl. a fejőgépek, trágyagyűjtők gyártása lényegesen csökken. Ennek föoka a mezőgazdasági beruházási építkezések ütemének és a megkezdett építkezések arányszáma csökkenésének következménye. A többi gép esetében a kereslet kilengése bizony eléggé kirívó. — Nincs például érdeklődés a silókombájnok iránt, ellenben a lengőpengés betakarítógépek iránti kereslet emelkedett. Csökkent az ekék és vetőgépek, de emelkedett a szecskavágók és a gabona raktározásához és szállításához szükséges gépi berendezések iránti érdeklődés. Nagyobbak a követelmények ott is, ahol új, nagyteljesítményű gépekkel akarják pótolni a kisteljesítményűeket. 0 A Rudé Právo írt az egyes mezőgazdasági gépek gyártása és időbeni szükségessége közötti összhang hiányáról, főleg a tavaszi munkák idején. Sor kerül-e az összhang megteremtésére? — A mezőgazdasági gépek elosztását, a következő év termelési feladatainak teljesítése érdekében, már az idén tervezzük. Ez a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata és a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek igazgatói közötti megállapodás alapján történik, amelynek értelmében a gépi eszközök szállítása egész éven át folytatódik, tekintet nélkül a me» ■»» « zei munkák egyes szakaszaira. Annak ellenére, hogy ezt az elvet alapjában betartjuk, sürgős esetekben, a követelményekkel összhangban, rugalmas intézkedéseket is teszünk. Tavaly például olyan követelményt támasztottak gépiparunkkal szemben, hogy 1964 első negyedében szállítson le 850 kétsoros, a negyedik negyedében pedig 200 négysoros burgonyaültetőgépet, s hogy az első negyedévben 100 répavető-gépet jutasson mezőgazdaságunknak. — E követelmények alapján, kiviteli tervünk figyelembe vételével kénytelenek voltunk a burgonyaültetőgépek gyártását az első és a harmadik negyedévre export, tehát kiviteli célokra tervezni, míg a harmadik és negyedik negyedévben a belföldi szükségleteket kielégíteni. 1964. január 29-én azonban a Földművelésügyi Minisztérium a burgonyaültető és a répavetőgépek leszállítása körül vitát indított, s ez abban az időben történt, amikor üzemeink már nem tudták a gépgyártás tervét módosítani és ütemét fokozni az első negyedévre. A CSKP KB márciusi ülése hangsúlyozza, hogy mezőgazdasági üzemeinket még az idén el kell látnunk burgonyaültető-gépekkel is. Ezért elhatároztuk, hogy 200 négysoros ültetögépet felszabadítunk az export szállítmányainak terhére. Ezzel lehetővé tettük az ültetőgép-szükséglet kielégítését. — A példa azt mutatja, hogy a Gépipari Minisztérium megértéssel viseltetik mezőgazdaságunk igényei iránt, nagy erőfeszítéseket tesz a követelmények kielégítésére és a CSKP XII. kongreszsusa illetve a CSKP KB januári és márciusi ülésének határozata szellemében jár el. • A gépgyárak ígérgetései ellenére egyes pótalkatrészekben továbbra is hiány mutatkozik. Miként gondoskodnak a pótalkatrészekről? — A pótalkatrészek gyártása 1960- nal szemben 60 %-kal emelkedett, s a gyártott gépek értékének körülbelül 20 %-át képezi. A tavalyi tervet egész évben teljesítettük, azonban igaz, hogy az árusorozat tervét nem tartottuk be. Ez jogos kritikát váltott ki gépgyárainkkal szemben, mert főleg ez okozta a mezőgazdasági gépek, különösen a traktorok javításában észlelt lemaradásokat. A hiányosságok az állandóan növekvő kereslettel és az elosztás bonyolult módjával is magyarázhatók. — A mezőgazdasági gépek és eszközök pótalkatrészei gyártásának helyzetét már az év elején megtárgyaltuk minisztériumunk munkaközösségében a termelőegységek igazgatóinak és a Népi Ellenőrzés és Statisztika Központi Bizottsága alelnökének jelenlétében. Intézkedéseket tettünk abból a célból, hogy a pótalkatrészek gyártási tervét választék szempontjából is teljesítsük. — Annak ellenére, hogy az év első negyedében néni sikerült a kívánt eredményt elérnünk, jelentős javulás mutatkozik. Úgy látszik azonban, hogy a feladat fontosságát a traktorgyárak kellőképpen nem értették meg, s így a Zetor 25 és a Zetor Super 50 típusú traktorok pótalkatrészeinek választéktervét nem teljesítették kielégítően. — A pótalkatrészek gyártási tervének teljesítését a termelő gazdasági egységekben 10 naponként és havonta ellenőrzik helyetteseim. A gyárak és a Mezőgazdasági Technika Központi Raktárának dolgozói pedig havonta közösen ellenőrzik a szállítmányokat. A pótalkatrészeknek a fogyasztók által igényelt szűk keresztmetszetű tételeit szétírják a termelőüzemek között, és e feladatok teljesítésétől függ' a prémiumok kifizetése. A traktorokhoz szükséges fogaskerekek gyártásának fokozása érdekében is intézkedtünk. Az Agrostroj vállalat üzemei között kibontakozott a pótalkatrészek gyártási tervének teljesítéséért folyó munkaverseny. Ezeknek az intézkedéseknek kedvező következményei biztosan megmutatkoznak majd a mezőgazdasági üzemek pótalkatrész-ellátásában is. 0 Nézete szerint a jövőben miként egyszerűsíthetnénk a termelők és a fogyasztók közötti viszonyt, hogy így a mezőgazdasági gépgyárak nagyobb felelősséget érezzenek gyártmányaikért? — Nézetem szerint a termelők és a fogyasztók közötti viszony újjászervezésekor abból az alapelvből kellene kiindulnunk, hogy bizonyos közbeeső ágazatok kiküszöbölésével a lehető legszorosabb kapcsolatokat teremtsük meg közöttük. A Gépipari Minisztérium alkalmas arra, hogy átvegye valamennyi mezőgazdasági gépi eszköz szak- és végrehajtási módjának ügyvitelét. Ebben az esetben valamennyi mezőgazdasági gép számára nyilvántartási helyet kellene létesíteni. A mezőgazdasági üzemek gépigényeiket a gépállomásokon jelentenék be. Majd ezeket az igényeket a mezőgazdasági termelési igazgatóságok felülvizsgálása és jóváhagyása után eljuttatnák a nyilváTitartó központba. A megállapított követelmények alapján a gépeket szétosztanák az egyes mezőgazdasági üzemek között, a nyilvántartást pedig megküldenék a gépgyáraknak, a mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak és a mezőgazdasági üzemeknek. A gyár azután közvetlenül a mezőgazdasági üzemekkel kötne gazdasági szerződést. A pótalkatrészek tekintetében valamennyi mezőgazdasági gép számára központi raktárt létesítünk, a Gépipari Minisztérium keretében. A raktárt a legkorszerűbb üzemi és adminisztrációs technikával szereljük fel, beleértve a valamennyi gépállomással létesítendő géptávírói hálózatot is. A központi raktár minden gépállomáson bizományi raktárt létesít, amelyeket belföldi és importált gépek pótalkatrészeivel lát el. Ügy hiszem, hogy a termelők és a fogyasztók viszonyának újjászervezése hozzájárulna a jelenlegi hiányosságok kiküszöböléséhez, és rugalmasabban tudnánk kielégíteni mezőgazdasági üzemeink igényeit. (A Rudé Právo cikke nyomán — ford.: H. T.) Egy jól jövedelmező kertészetben Maczkó Ferenc vezetésével 125 személy dolgozik az udvardi szövetkezet kertészetében — jó eredménnyel. A 62 hektáros kertészet bevétele a múlt évben több mint három millió korona volt. Idén már 160 hektárra bővítették a kertészetet. Található ebben a „birodalomban" sok-sok zöldségféle, s több mint százfajta virág. Maczkó elvtárs keze alatt mindez pénzzé változik. Tervüket az első negyedévben 200 %-ra teljesítették (309 055 korona volt a bevétel), s április végéig 400 000 koronán felül értékesítettek zöldséget és virágot. Idén 70 hektár zöldséget öntöznek. Az üvegházban nemsokára beérik a paradicsom. Szerződést kötöttek a Prágai Magtermesztő Vállalattal, melynek minden évben különböző magvakat szállítanak. A virágokat, bár nincs rá szerződésük, szintén értékesítik az utolsó szálig, hiszen Szlovákia minden részéből érkeznek rendelések. Csak győzzék csomagolni! ... Képünkön a kertészet négy fiatal dolgozója: Nepel Libusa, Vadkerti Mária, Sztantka Erzsébet és Bácskai Margit a virágokat osztályozzák. (Kép és szöveg: Zsebik S.) Három hatezres tojóházakban Az új technológia gyakorlati alkalmazása mezőgazdasági üzemeinkben egyre jobban terjed. Számos berendezést építettünk szövetkezeteinkben, amelyek hozzájárulnak a termelés megtöbbszörözéséhez, ellenben találkoztunk olyan létesítményékkel is, amelyek nem minden tekintetben felelnek meg a követelményeknek. Mint már ismeretes, ilyen volt a négysoros tehénistálló. S most a gyakorlat újra megállapítja, hogy a hatezres tojóházaknak szintén hiányosságai vannak. Közép-szlovákiai utam alkalmával több ilyen tojóházat vettem szemügyre. Nézetem szerint maga az építmény megfelelő, bár egyes szövetkezeti vezetőknek más a véleményük; a kifutós tojóházakat tartják előnyösebbnek. Elmarasztalják a mélyalmos rendszerű építményeket és egész sor érvet hoznak fel igazuk alátámasztására. Magam a mélyalmos rendszer mellett vagyok, mégpedig azért, mert jó takarmánykeverék-ellátás esetén nagyobb hozamot lehet benne elérni, mint a kifutós tartás esetében. Az új technológiának tulajdonképpen az a küldetése, hogy könnyebbé, de emellett olcsóbbá tegye a termelést. Ilyenformán mindannyiunk kötelessége, hogy hozzájáruljunk tökéletesítéséhez. Szerintem a hatezres tojóházaknak három jelentős hibájuk van, amelyeket az alábbiakban foglaltam össze: 1. Megfigyeltem, hogy äz épületek egy részét nem látták el trágyaterelő mechanizmussal, holott a terv előirányozza iiyen berenuezés üzemű, helyezését. Olyan esetekkel is találkoztam, hogy ugyan beszerelték a trágyaterelőt, de valami oknál fogva nem működik. Ilyen körülmények közt a mezőgazdasági üzem a trágyát kézi erővel kénytelen kirakni a rácsozat alól. 2. A gyakorlat azt mutatja, hogyha működik is a mechanizmus, a trágyát egy híddal összekötött betonmedencébe tolja. Persze, időnként innen is el kell szállítani az ürüléket, de hogyan? A kérdést szándékosan tettem fel, mert más megoldás nincs, mint az, hogy megint csak kézi munkaerőt alkalmazzanak a trágya kirakására, viszont ez nagyon körülményes, mert a medencéből csak a keskeny hídra lehetséges a trágyát kilapátolni. 3. Ilyen nagy létesítménynél mindig az a cél, hogy hatékonyan befolyásolja a termelést és a lehető legkisebbre csökkentse a veszteségeket. Hibának tartom, hogy a tojás jelentős része — azáltal, hogy kigurul a fészekből, a fölfogólécbe ütődve megsérül és nem értékesíthető. Kára származik belőle a közösségnek. Mit sem ér az olyan írás, amely csak fölsorolja a hiányosságokat, de nem mutat rá azok eltávolításának módjára — mondhatná joggal az olvasó. Az én nézetem is ez, és írásom hátralevő részében éppen a hiányosságok eltávolításának hogyanjára szeretnék rámutatni. A dunaszerdahelyi járás természeti feltételei, gazdag vízhálózata jó lehetőségeket teremtenek a lúdtenyésztésre. Hogy ezt nem hagyják kihasználatlanul a járás asszonyai, bizonyítja a következő szám: a felvásárló üzem tavaly összesen 36 500 ludat vett át a háztáji gazdaságoktól. A hiba csak az, hogy ezek többnyire maglóludak voltak, tehát a baromfifeldolgozó üzemnek kellett azokat felhizlalni, vagy pedig kiadni takarmánnyal együtt a környező falukba Ez fölösleges többletmunkát eredményezett. Most, hogy minden hízott liba előállításához 17 kg takarmányt adnak, nagytermelői áron — melyet a szerződés megkötése után egy-két hét múlva vehetnek át a termelők — Kiss József, a húsfelvásárló osztály vezetője reméli, ez a helyzet megváltozik, és sikerül teljesíteni a tavalyihoz képest megnövekedett tervet is. 1964-ben összesen 45 000 libát vásárolnak fel. Az idén ugyan még nem várhatnak nagyméretű javulást — hiszen az asszonyok nem számoltak azzal, hogy kedvezményben részesülnek és nem hagytak a szokottnál több tojót sem — de az eddig megkötött szerződések azt mutatják, hogy eredményes lesz az akció. Az eperjesi aszszonyok például 194 magló és 447 hízott lúdra, a kulcsodiak 197 magló és 10 hízott, a szapiak 321 magló és 35 hízott, a balonyisk 206 magló, a pódafaiak 168 magló és 46 hízott lúd eladására kötöttek szerződést. Öszszegezve: eddig 3141 magló és 1091 hízott lúd eladását vállalták a járásban. Persze, a szerződéskötések csak nemrég indultak meg, így ezek a számok még nem nyújthatnak világos képet a helyzetről. Ezért két hagyományos lúdtenyésztő-faluban hallgattuk meg az illetékesek véleményét. Mint tudjuk, a szerződéseket a helyi nemzeti bizottságokon keresztül lehet megkötni. A vásárúti HNB titkára, Orbán István szerint a több mint 3000 lakosú községben az idén 1800— 2000 lúd eladásával számolhatnak, mivel aránylag alacsony a tojások kelési százaléka. Orbán elvtárs meggyőződése az, hogy az intézkedés náluk ennek ellenére sikeres lesz. Azelőtt ugyanis az asszonyok többsége eladta a kislibákat, most viszont szinte valamennyien megtartják és felnevelik. Csölösztő szintén lúdtenyésztő falu. Talán nem is akad olyan ház, különösen -a falu alsó részén, ahol ne tartanának vízi szárnyasokat. A falu közvetlen a folyó partján húzódik, így a füves, fás árterület jó legelőt, a folyó pedig állandó fürdőhelyet biztosít az állatoknak. Éppen ezért egy kicsit csodálkoztunk, hogy az asszonyok ottjártunkkor még hírből sem igen hallottak a szerződéses lúdfelvásárlásról. Pedig, mint később mondták, szívesen bekapcsolódnának ők is. Nagy Júlia például 10 lúdra, Domocky Jánosné 17—18-ra, Horváth Ferencné 10-re, Balogh Sándorné 20 lúdra, stb. kötne szerződést. Mi az oka annak, hogy Csölösztőre nem jutott el a hír? Talán az, hogy Somorján van a helyi nemzeti bizottság és így körülményesebb az összeköttetést fenntartani ? Megkérdeztük Mária Borskát, a HNB egyik dolgozóját, aki azt a választ adta, hogy már elküldték a hirdetményeket, melyeket hamarosan hangszórón is felolvasnak a falu lakosságának. A jelek azt mutatják, hogy nemcsak a dunaszerdahelyi járás földművesei, de Dél-Szlovákia valamennyi községének lakossága él az adott lehetőségekkel. Ez mind egyéni, mind pedig társadalmi érdek. -bév-Az első ponthoz: az említett tojóházakba feltétlenül szükséges a trágyaterelő mechanizmus beszerelése és ennek állandó üzemben tartása. Ez a megoldás jó, hasznos, megkönnyíti a gondozók munkáját. Ellenben a betonmedence jelenlegi megoldására senki sem mondhatja, hogy jó. Mit lehetne mégis tenni? Egyszerűen annyit, hogy az újonnan épülő hatezresek mellé olyan medencéket kellene építeni, amelyeknek két szembeniévé oldala menetelesen, lejtősen lenne kiképezve, s így a trágyát buidozérral lehetne kitolatni Hasznos lenne az is, ha a mezőgazdasági üzem két régi pótkocsit állítana a módosított medencébe, és a trágyaterelő egyenesen ezekre ürítené a trágyát, s így könnyűszerrel elszállíthatnák azt a mezei trágyatelepekre. A harmadik hiányosság eltávolítására azt javaslom, hogy a tojásokat fölfogó lécekre erősítsenek szivacsos gumit, ezáltal elkerülhető a tojások megsérülése. A kivitelezés csupán néhány koronába kerülne és a mezőgazdasági üzem évente többezer tojással gazdagíthatná közellátásunkat. Három hiányosságról volt itt szó. Hiszem, hogy az illetékesek a hatezres tojóházakat már az említett módosítással építik. Mezőgazdasági üzemeink dolgozói minden bizonnyal hálásak lennének érte.HOKSZA ISTVÁN Nagy visszhangra talált a szerződéses lúdtenyésztés Az utóbbi három-négy évben, még a Duna-menti falvakban is, ahol hagyományokkal rendelkeznek, visszaesett a ludak tenyésztése, hizlalása. Annak ellenére is, hogy kitűnő exportcikk, főleg a mája, de értékes és keresett a húsa, zsírja, sőt a tolla is. A visszaesés okait most nem kutatjuk, csupán arról számolunk be, hogy milyen visszhangra talált a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat igazgatósága által megvalósított szerződéses lúdtenyésztés. Ennek az előnye az, hogy a 0,30—2 hektárral rendelkező egyéni gazdálkodók is bekapcsolódhatnak, továbbá, hogyha a termelők 4 kg-os maglóludak felnevelésére szerződnek, 7 kg kukoricát vagy egyéb szemestakarmányt, a legalább 5,5 kg-os hízóludakért pedig 17 kg tal/o !-rv> óm;t l/onnolz