Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-20 / 41. szám
Fehérjekérdés és a mesterséges szénaszárítás nak tehát még az is előnye, hogy a takarmány rövid időn belül lekerül a tarlóról, az újjáéledő növényzetet nem árnyékolja be, az gyorsan sarjadzásnak Indulhat, kisebb a megázás, a takarmány elértéktelenedésének veszélye. A még teljesen meg nem száradt széna levele nem pereg, ezért fehérjedúsabb s emészthetőbb. Ilyenkor a szénának kb. 30—35 °/o a nedvességtartalma. Az utánszárítás már a kazalban történik, mindaddig, míg a nedvességtartalom 15 °/o-ra nem csökken. E célbői az összerakott széna közé ventillátorokkal légköri (hideg) levegőt fújatunk, A ventillátort a kazal homlokfalánál állítjuk fel és a levegőt a kazal hosszában, aljának közepén, de nem egészen végig futó, gömbfából készült, háromszög-keresztmetszetű, 100—120 cm magas főcsatornán vezetjük a kazal alá, innét derékszögben, jobbra-balra elágazó, vékonyabb gömbfából készült, 50 cm magas mellékcsatornákkal a szénában kiképezett függőleges kürtőkhöz, illetőleg azok alá vezetjük a levegőáramot. A szénában minden 9 négyzetméterre egyegy kürtőt képeztünk ki úgy, hogy felül kúpalakban zárt, 2 méter hosszú, felül 50 cm, alul 40 cm átmérőjű dugókat állítunk fel a szélektől 1.5 méterre, egymástól pedig 3—3 méterre, ezt körülrakjuk szénával, majd a felszín emelkedésével a dugókat folyamatosan feljebb húzzuk. A dugókat azért ajánlatos kúpalakúra készíteni, mert így könnyen feljebb húzhatók, nem szorulnak bele a szénába. A kazal ne legyen 6 méternél szélesebb, a főcsatorna 12—15 méternél hosszabb, gyengébb teljesítményű ventillátornál még ennél is rövidebb legyen. A ventillátorokat meghajtó villanymotorok 5—7 kilowattosak legyenek, de meghajthatók Diesel-motorral is. Ha nincs erre a célra készült különleges ventillátorunk, úgy helyette használhatunk gabona-, vagy szénafújót is. A munka összpontosítása végett célszerű a kazal mindkét homlokfalánál egy-egy ventillátort üzemeltetni, így még egyszer olyan hosszú kazal rakható. Ilyenkor azonban a középső főcsatorna ne fusson végig a kazal egész hosszában, hanem a középen legyen 1—2 méteres, szénával berakott megszakítás. A dugókat el lehet házilag is készíteni vaslemezből, vagy deszkából. Fontos, hogy a dugók a kürtöket mindig jól zárják, így a befújt levegőnek a külsőnél nagyobb a nyomása, bejut a széna közé és onnan a páradús levegőt kifújja a szabadba. Ily módon a széna közti levegő állandóan cserélődik és a szénát megszárítja. Egyéb vízszintes csatornákat, vagy rozsét szükségtelen a széna közé rakni. Nehogy a felsőbb rétegek túlságosan összenyomják az alsóbbakat — ami megakadályozná az alul fekvő széna kiszáradását — ezért a kazlat szakaszosan rakjuk össze. Először csak 3,5 méter magasra rakjuk a szénát. Kezdéskor, amint a főcsatornát belepte a széna, azonnal megindítjuk a ventillátorokat, majd 56 óra hosszat fújatjuk a levegőt — de ismételjük —: ez alatt a kazlat 3,5 méternél magasabbra nem emeljük, hanem másik kazalt kezdünk. Az első 56 óra eltelte után felrakjuk a második 3,5 m vastagságú réteget, a kürtőket természetesen tovább húzzuk (felfelé) és a ventillátorokat is állandóan üzemeltetjük. Újabb 56 óra eltelte után fogunk hozzá a harmadik, most már csak 1,75—2 m vastag, utolsó szénaréteg felrakásához, a dugókat bennhagyjuk és újabb 56 óra hosszáig fújatjuk a levegőt. Ezután kihúzhatjuk a dugókat a kürtőkből. a ventillátorokat leállíthatjuk (átszállíthatjuk más kazal szárításához) és a kazlat szalmával fedhetjük be. Szárítás közben a kazal hőmérsékletét állandóan ellenőrizni kell. Ha melegedik a széna, a takarmány további hordását leállítjuk és mindaddig szüneteltetjük, míg levegő befújatásával el nem távolodik a túl sok nedvesség, aminek bekövetkeztét a hőmérséklet csökkenéséből láthatjuk. Ha fújatás közben azt észlelnénk, hogy a külső levegő nyirkossá válna (pld. erős harmat esetén, vagy esős időben), akkor a ventillátorokat átmenetileg le kell állítani, mert a befújt nyirkos levegő nemhogy szárítana, hanem tőle a széna még nedvesebbé válna. Az üzemszüneteket az 56 órás üzemelési időbe nem számíthatjuk be. Hosszabb, 1—2 napos üzemszüneteket természetesen nem tarthatunk, mert így szénánk befülledne. Ha tehát hosszabbantartó esős időjárásra van kilátás, úgy a szárítást meleg levegővel kell tovább folytatnunk. Meleg levegő előállítására legalkalmasabbak az építkezéseknél használatos, hordozható nafta-, vagy egyéb üzemanyag fogyasztású kályhák, meipWcet azonban a tűzveszély miatt a kazaltól kellő távolságra szabad csak felállítani és a meleg levegőt csöveken kell a ventillátorokhoz vezetni. Ez a szárítást ugyan megdrágítja, de biztosítja a szárítás sikerét és függetlenít bennünket az időjárástól. Ajánlatos, hogy erre az eshetőségre felkészüljünk és az építőüzemekben biztosítsuk a fűtőkályhákat, hogy szükség esetén azonnal üzembe helyezhessük őket. Természetesen amilyen szakaszonként történik a szárítás, ugyanolyan időszakonként kell előtte kaszálni a zöldtakarmányt is, hogy a behordáshoz mindig legyen elég friss széna, viszont ez ne száradjon meg túlságosan. Igyekezzünk minél több pillangósszénát mesterségesen szárítani, a ventillátorokat minél jobban kihasználni, azaz minél hosszabb ideig üzemeltetni. E célból a lucerna első kaszálását a szokottnál 10—14 nappal előbb kezdhetjük, így jobban biztosíthatjuk a kaszálások folyamatosságát. Ha az időjárás kedvező, úgy egy kazal szárítását 3X56 óra, azaz 7 nap alatt befejezhetjük, összerakás után a széna leülepedik (az egyes rétegek 2,5 m+ 2,5 m + 1,2 méter vastagságra), így egykét ventillátorral szárított kazal köbtartalma 860—1080 köbméter körüli lesz és ha köbméterenként 66 kg szénát számítunk, úgy két ventillátorral 7 nap alatt 570—650 q szénát tudunk megszárítani. A mesterségesen szárított széna a kazalban éppen úgy átesik az utóérési folyamaton, mint a természetesen szárított, s végleges aromáját k. b. 4—5 hét múlva kapja meg. A mesterségesen szárított széna zöld marad, nem fakul ki, rajta van minden levele, az állatok szeretik (ellenkező esetben hibás volt a szárítás). Érdemes ezt a körülményes munkát megkockáztatni? De még mennyire! Amíg 1 kg közepes minf^égű természetesen szárított luceriTászénából az egygyomrúak 95 g, a kérődzők pedig 108 g fehérjét tudnak megemészteni, addig a mesterségesen szárított szénából 130, illetőleg 145 grammot. A mesterséges szárítással tehát 37%, illetőleg 34 %-kai több emészthető fehérjét nyertünk, ezenkívül a már fenntebb említett A-vitamin-nyereség 600—700 %-os. Ha csak 70 q lucernatermést számítunk hektáronként, akkor kérődzők esetében mesterséges szárítással 0,145 X 7000 = 10,15 q - természetes szárítással 0,108 X 7000 = 7,56 q emészthető fehérjét nyertünk, azaz a különbség . . - 2,59 q emészthető fehérjét jelent hektáronként, ami 2539 kg buzakorpával, vagy 1569 kg hántolatlan napraforgópogácsával egyenértékű. Mesterséges szárítással tehát 1000 hektáros üzemegységben, ha 180 hektáron termett lucerna szénává szárítását feltételezzük, 45 vagon buzakorpát, vagy 28 vagon napraforgőpogácsát könyvelhetnénk el nyereség gyanánt. A fenti számítás és ismertetés bizonyára megfontolásra készteti és meggyőzi a még kételkedőket és minden üzem megteszi már most a szükséges lépéseket, hogy a pillangós növények széna-termésének nagyobb részét mesterségesen száríthassák. A VAKOND KÍMÉLETET ÉRDEMEL Bár szeme elcsenevészedett, mákszemnyi, de a fény és árny változatait mégis észleli. Tájékozódó képessége, szaglása, hallása kitűnő. Étrendjében föld alatti rovarok, földi giliszta, rovarlárva, lótetű, csiga, ászka szerepel, de ha mód nyílik rá, jó étvággyal elfogyasztja a békát, madárfiókát, az egeret, a kígyót, a meztelen csigát stb. Megtámadja a keresztes viperát is. Fő- és mellékcsatornákat minden kazal alá kell készíteni, ventillátort és dugókat pedig annyi kazalhoz, amennyit egyidejűleg rakunk. Szükségesek még az asztagponyvák, melyekkel a félbenmaradt kazlakat esős időjáráskor be lehet takarni. Egyébként, ha az nem szükséges, a kazlakat ne ponyvázzuk le, mert ezzel a száradást akadályoznánk. A fenti szárítási módot a Keszthelyi Mezőgazdasági Egyetem tangazdaságában kísérletezték ki, jó eredménnyel alkalmazva, előnyéről magunk is meggyőződtünk. Schuster György mérnök (Béke) Rendkívül falánk állat. Falánksága gyors anyagcseréjével függ össze. Téli álmot nem alszik; a fagymentes mély rétegekben kutat élelem után, de téli készletet is gyűjt magának megölt férgekből. A vakond nősténye évente egyszer 3—6 db. babszem nagyságú, vak és meztelen, vörös színű kölyköt hoz a világra. Hosszas vita után kialakult vélemény: a vakond hasznos, és teljes kíméletet érdemel, még akkor is, ha • kertekben terhessé válik túrásaival. 1964. május 20.
