Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-20 / 41. szám
A szója mint takarmánynövény Köztudomású, hogy a fehérje elősegíti a növendékállatok gyors súlygyarapodását és emeli a fejőstehenek tejhozamát. Az eddig termelt, fehérjét tartalmazó takarmánynövények, mint a borsó, a lóbab, a napraforgó, a lucerna stb, nem elégítik ki az állandóan fokozódó követelményeket. így a legújabban ipari úton előállított szintetikus fehérjék használata kezd elterjedni. A szintetikus fehérje, a hugyany, azonban nem áll mindig kellő mennyiségben rendelkezésre, azonkívül magas az ára is, mert 800 koronába kerül mázsája. Ezek a szinteti' us fehérjék pótanyagok, amelyek feladata a természetes szerves fehérjehiányt pótolni. A szója mint magas fehérjetartalmú takarmánynövény, a fennálló problémákat jórészt megoldhatja. A szója termesztése eddig inkább csak a magtermesztésre irányult, csupán az Utóbbi években fordult a szakemberek figyelme a szója zöldnövény-termesztésére takarmányozási célokra. A szántóföldi takarmánynövények közül egységnyi területen a legnagyobb fehérjetermést a szója adja. A szóját zölden jóformán minden szoktatás nélkül az összes állatfaj szívesen fogyaszta, úgyszintén szárított álapotban. Ez jó téli takarmány a kérődzők számára. Talajművelése, vetésápolása, valamint trágyázása teljesen megegyezik a magra termesztett szójával. Sikeres termesztése érdekében nem szabad megfeledkezni a vetőmag oltásáról. Külön figyelmet kell fordítani a talaj gyomtalanítására, mert ellenkező esetben nemcsak mennyiségi, de minőségi veszteséggel is számolhatunk. A szóját takarmány gyanánt háromféleképpen tudjuk felhasználni: ■ 1. Legeltetésre, illetőleg kaszálás után zöld állapotban. ■ 2. Szárított állapotban „szénaként“. ■ 3. Kukoricával silótakarmánynak. Takarmányozási célokra a szóját akkor takarítjuk be, amikor eléri legnagyobb magasságát, vagyis a virágzás befejezésekor. Ez után alulról felfelé haladóan a levelek sárgulni kezdenek, majd fokozatosan lehullanak. Fehérjetartalma akkor a legmagasabb, 18 — 20 százalékot ér el. Betakarítási módja „szénának“ kaszáltan nálunk ismeretlen, de figyelmet érdemel, mert a betakarított szárított szójaszár jó téli takarmánynak bizonyult. Zöld állapotban már a virágzás befejezése előtt kaszálható. Ha a szóját zölden kívánjuk etetni, akkor a szokásos áprilisi vetési időtől kezdődően egészen június első feléig folyamatosan vethetjük. Vetését kettős gabonasor távolságra végezzük, mert így a sűrű növényállomány több zöldtömeget ad és zsengébb a növényszár, tehát javul a minőség. Az állatok közül a kérődzők szívesen fogyasztják. Termelhető továbbá mint magtermesztéskor 45 cm-es sortávolságban is. Legjobb felhasználási módja a társítás más, nagy zöldtömeget adó, de fehérjeszegény szálastakarmánnyal. így a takarmány- illetőleg a zöld szója társítható napraforgóval, cirokkal, szudánifűvel, édescirokkal (méznáddal) vagy más takarmányfélével. Mindezek közül legjobban a silókukoricával társítható. Ugyanis, míg a kukorica magasnövésű növény, addig a szója 50—70 cm-es, és eltörpül a kukorica mellett. Éppen ez a magasságbeli különbözet a társítás előnye. A kukorica alsó szárlevelei a talajtól 1964. május 20. 40 — 45 cm magasságban fejlődnek ki, így az ez alatt lévő légtér kihasználatlan s akadály nélkül nőnek benne a gyomnövények. A szója éppen ezt az üresen hagyott légteret használa ki, amivel egyúttal megakadályozza a gyomnövények fejlődését. A kukoricával társított szója általános termesztési viszonyai tekintetében (az elővetemény, a talajművelés, a trágyázás és a vetésidő) alig különbözik a silókukoricától. Azonban bizonyos tényezőket a termesztés sikere érdekében figyelembe kell vennünk. Ezek közül legfontosabb megvizsgálni, hogy a rendelkezésükre álló szója- és kukoricafajták közül melyek adják a legjobb társítást. Tudomásom szerint nálunk még nincs külön kitenyésztett takarmányszója fajta, ezért csak a magtermesztésre használt szója jöhet számításba. A szója elvirágzásakor, a hüvelyesedés állapotában adja a legnagyobb zöldtömeget és a legtöbb fehérjét (18 — 20 százalékot). A silókukorica tápanyag-összetétele a kalász teljesérésekor a legkedvezőbb. Tehát olyan társítást szükséges keresnünk, amely esetén a két növény fejlődési időpontja egyezik, vagy legalábbis közel áll egymáshoz. Az eddig elterjedt kukoricafajták közül a középkorai hibridkukoricák, azok, amelyek a szójával történő társításra a legalkalmasabbak. A fajtakiválasztáson kívül fontos a szója és kukorica egymáshoz mért aránya. A kukorica szolgáltatja a szénhidrátdús tömeget, a szója pedig a fehérjét. Kérdés az, hogy milyen a legkedvezőbb termesztési feltételeket biztosító arány. Ettől az optimális aránytól éltévé vagy a zöldtömeg, vagy pedig a fehérje menynyisége csökken. Ugyanis, ha sok a kukorica, vagyis a szénhidrát, akkor a fehérje csökken, vagy fordított esetben a kukorica zöldtömege csökken, azaz a szénhidrát, s a fehérjearány emelkedik., A társításra több a lehetőség, úgy mint a fészekvetés, négyzetes vetés, sávos vetés és a kevert vetés. Ezek közül azonban talán a sávos és a kevert vetés felel meg gyakorlatilag a legjobban. Ke-Számos mezőgazdasági üzemben készülnek ez évben is új gyümölcsösök és szőlők, vagy szőlőiskolák telepítésére. Ez igen nagy beruházási költségekkel jár és a siker sokszor nemcsak a jó fajtamegválasztástól, talajelőkészítésétől vagy trágyázástól függ, de attól is, hogyan biztosítottuk a telepített növények védelmét a talajkártevők, főleg a pajorok ellen. Mielőtt elkészítenénk a telepítéshez a talajt, igen fontos meggyőződnünk a ta- Iajkártevök, 1 m?-re jutó átlagos számáról. Ha a kérdéses területen négyzetméterenként 4—5 pajor található, fontos a telepítés előtt az egész területen elvégezni a talajdezinszekciót, hasonlóan mint a szántóföldi növények (kukorica, cukorrépa) esetében. Hektáronként 250 — 300 kg Gamacidot vagy 12,5—15 kg Gamanalt használunk, melyet száraz komposzttal, tőzeggel, vagy műtrágyával jól elkeverünk. A gyümölcsfák és dísznövények ültetésekor, valamint szőlöültetéskor a Gamacidot a következőképpen is alkalmazhattuk: © a) A gödör kiszórására cca 5 grammos adagot használunk (kb. egy evőkanálnyit). © b) A fiatal fák gyökereit agyagból vagy földből készített kásába mártjuk. Egy adag ilyen kásához 150 gramm Gavert vetéskor a szóját kukoricával összekeverjük, hasonlóan mint a bükkönyt az árpával vagy a zabbal és ugyanazzal a vetőgéppel, egyidőben vetjük, tehát ugyanazon csoroszlyábó! ugyanabba a sorba. A vetés sortávolsága általában 600 cm. Ebben a sortávolságban a kukorica tötávolsága 25 — 30 cm, a szójáé pedig 5—6 cm. A vetőmag mennyisége kiszámításakor figyelembe kell venni a magvak ezermagsúlyát, ami a kukorica esetében 250 gramm, a szójáé pedig 150 gramm körüli. Ha figyelembe vesszük az elóre nem látott tényezőket, indokolt a vetőmagarányt úgy megállapítani, hogy 20 kg kukoricára 35 kg szója jusson. Sávos vetésnek azt nevezzük, ha a két társított növény vetőmagja nincsen ösrszekeverve, hanem minden fajta külön sorokat képez. A sávos vetéskor ugyanazon vetőgéppel külön sorba vetjük a szóját, és külön a kukoricát. Ezt úgy érjük el, hogy a vetőgépet a sávos vetésre akképpen állítjuk be, hogy a vetőmagládát vaslemezzel elválasztjuk úgy, hogy egy ötsoros vetőgép belső három csoroszlyája kukoricát vet, a két szélső csoroszlya pedig egy-egy sor szóját. így a gép visszafordításakor kapjuk a 3-2-3—2-es arányt. Sávos vetéskor a szója tőtávolsága 5—6 cm, a kukoricáé pedig 25—30 cm. E vetési mód esetén a vetőmag aránya 1:2. Sűrű vetés esetén a szója zsenge marad és nem fásodik. Ügy is vethetjük, hogy két géppel dolgozunk, az egyik a kukoricát, a másik pedig a szóját veti. Ami a betakarítást illeti, akár kevert, akár sávos vetést végzünk, sohasem a kukorica, hanem mindig a szója fejlődéséhez kell igazodnunk, mert így jó minőségű szójás silókukoricát nyerünk. Kívánatos lenne, hogy a növénynemesítő intézetek fokozottabb figyelmet fordítsanak a takarmányszója nemesítésére és elterjesztésére. E célra különösen két fajta jöhetne számításba. Az egyik a feketemagú szója, amely 90—120 cm magasra is megnő és dúsan elágazik, a másik pedig a nagyszemű sárga takarmányszója, amely szintén eléri a 100 cm-es magasságot. Mind a két fajta nagymennyiségű zöldtömeget ad. Kocsanovszky Edgár mérnök, (Cabaj) macldot és 10 liter vizet használunk leL Az utóbb említett két módszert általában a háztáji és a kiskertekben használhatjuk. Szőlő- és gyümölcsfa-iskolákban a drótférgek és pajorok ellen a Gamacidot az elkészített árkok kiszórására is használjuk (1,5 —2,5 kg-os adagot áranként, vagy 1—2 dkg-ot folyóméterenként). A fiatal gyümölcsösökben és gyümölcsfaiskolákban igen hatásos a pajorok ellen a Gamaryl szuszpenzióval végzett locsolás. A facsemetéket tálszerűen körülássuk és minden fácskához 1 liter vízből készített szuszpenziót locsolunk, amely 0,62-1,25 gramm Gamarylt tartalmaz. Tehát 100 liter vízben 62 — 125 gramm Gamarylt szükséges elkeverni, de a vegyszert előbb kisebb mennyiségű vízzel híg, síma kására keverjük el, majd a többi vízzel felengedjük. A szőlőkben és a szőlőiskolákban a locsolást a növények gyökerei mellett mélyített barázdában alkalmazzuk. Hektáronként 2 kg Gamarylt használunk a lehető legnagyobb mennyiségű vízben (legalább 1000 liter hektáronként), hogy a hatóanyagot elosszuk. VANEK GASPARNé mérnök, a J. Dimitrov Vegyi Müvek dolgozója Talajkártevők elleni harc a gyümölcsösben, gyümölcsfa- és szőlőiskolákban
