Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-13 / 39. szám

Felelős beosztásba, felelősségérzet nélkül? Három hónappal ezelőtt egy pana­szos levél érkezett szerkesztőségünk­be. A levél írója Madarász Árpád nap­­rágyi lakos (rimaszombati járás) 24 éves fiatalember. Nem tudja mitévő legyen, mert bárhová fordul segítsé­gért, útját nem kíséri szerencse. Ser­dülő korától kezdve a helyi szövet­kezetnél dolgozott, majd a kövecsesi mezőgazdasági iskolában megszerezte a mesterlevelet. Az iskola elvégzése után visszatérve a szövetkezetbe, az agronómus mellett dolgozott mint gyakornok. 1958 novemberében kato­nai szolgálatra hívták be. A két év le­telte után az Ostrava-karvinái szén­körzet egyik bányájában brigádosként dolgozott, majd a szerződés lejártával hazatért szülőfalujába. Ekkor a köve­csesi mesteriskola igazgatója azt ta­nácsolta neki: elég lesz már a gyakor-. latból, próbáljon elhelyezkedni. Madarász a tanácsot elfogadta, és elment a Rimaszombati Járási Terme­lési Igazgatóságra, felkereste Kvetko elvtársat, a káderügyekkel foglalkozó személyt, ő nyomban tudatta vele, szükség lenne agronómusra a szom­szédos keszi szövetkezetben. Kvetko elvtárs megígérte, hogy segít az ügy elintézésében, s az eredményről érte­síti. Teltek, múltak a napok, várt tü­relmesen, de csak nem jött semmi. Rá egy hétre újra felkereste Kvetko elvtársat, aki egy kérdőívet adott ke­zébe kitöltés végett és azt mondta, pár nap múlva mehet is dolgozni a keszi szövetkezetbe. A panaszlevél írója másnap ellátogatott Keszire, hogy beszéljen a szövetkezet vezető­ségével. A helyszínen arról győződött meg, hogy sem a szövetkezet vezető­sége, sem a HNB titkára mit sem tu­dott az ügyről. Elkeseredetten tette fel magának a kérdést: mesterlevéllel rendelkezem, államunk rám és sok másra ráköltöt - te a nehéz ezreket. S ezek szerint hiá­ba. Pedig tudomásom szerint a rima­­szombati járásban is nagy szükség van szakemberekre. Éppen ezért nem értem, miért ütközik nehézségbe az elhelyezkedésem? Két évet töltöttem el tanulással és szeretném hasznát venni. Es csak a mezőgazdaságban ta­lálom fel magam. Egyetlen célom, hogy azok közé tartozzam, akik mun­kájukkal, tudásukkal, minden erejük­kel a mezőgazdasági termelés maga­sabb szintre emeléséért, szocialista hazánk fölvirágoztatásáért és népünk jólétéért fáradoznak — fejezi be leve­lét Madarász Árpád. Sok szó esik a mezőgazdaságról, a benne dolgozó fiatalok életéről, mun­kájáról, a szakiskolát végzettekről. S legtöbbet a fiatalokról beszélnek. Mert hogy helytelenül viselkednek, nem állják meg a helyüket. Engem is gon­dolkodóba ejtett a dolog. Az említett panaszos levél jutott eszembe. Való­ban olyan rosszak lennének a fiata-Egy panaszos levél margójára lók? Ezért nem kellenek a mezőgaz­daságba ? ... Vagy talán nincs rájuk szükség ? Vonatra ültem, hogy a helyszínen győződjem meg az igazságról. Utam első állomása a keszi szövetkezet volt, ahová Madarász Árpádot irányították. A vezetőség nagyobb részét az irodá­ban találtam. Amint tudattam velük érkezésem célját, így válaszoltak: — Foglalkoztunk Madarász Árpád ügyével. A szövetkezetnek valóban szüksége van szakemberre. S mivel megtudtuk, hogy mesterlevéllel ren­delkezik, ragaszkodtunk hozzá, gon­dolva azt, hogy begyakorolja magát és jó vezető válik belőle. De kíván­csiak voltunk, kiről is van sző tulaj­donképpen. Érdeklődtünk felőle. Amint kitudódott, Madarász Árpád a méhi szövetkezetben dolgozott mint trak­toros. De mivel nem tartotta be a ve­zetők utasításait, elbocsájtották. Ez a hír kellemetlenül érintette a keszieket is. Elgondolkoztak a hallot­tak felett, és ilyképpen tették fel egymásközt a kérdést: — Mi lesz, ha nálunk sem állja meg a helyét ? Hogyan bízzunk rá olyan felelősségteljes munkakört, mint a növénytermesztés vagy állattenyész­tés vezetése? Mi tagadás, elhatározásuktól vissza­léptek, s a végén úgy döntöttek, hogy megoiajaK a prooiemat a szovecKezer keretén belül. Emellett foglalt állást a helyi nemzeti bizottság is. Személyesen beszéltem Kvetko elv­társsal, aki az ügy elintézése végett járt a keszi szövetkezetben, ő telje­sen egyetért azzal, hogy a rimaszom­bati járásban szükség van mezőgaz­dasági szakemberre. Szavából kiérző­dik, kötelességének tartotta Madarász Árpád ügye elintézését. Azonban arról nem tehet, hogy a kesziek visszalép­tek előző elhatározásuktól. Nem elégedtem meg a dolog ilye­­ténvaló elintézésével. További véle­ményekre voltam kíváncsi. Ezért fel­kerestem Madarász Árpádot, hogy személyesen beszélhessek vele. Út­közben tudomást szereztem róla, hogy a Kövecsesi Állami Gazdaságban dol­gozik, mint traktoros. A gazdasági udvarban érdeklődtem felőle. — Va­lóban itt dolgozik — mondta egy fia­talember —, de dél óta nem láttam sehol. A reggeli munkabeosztásával nem értett egyet, biztosan elment ha­za. Ugyanis Madarászt reggel beosz­tották egy Major traktorral műtrágyát szórni. Ő viszont azt felelte: „Nem megyek. Én csak a magam traktorával dolgozom.“ Persze, az RS—09-es uni­verzális traktor — amellyel dolgozott — elvégezte a tavaszi feladatát, s míg nem kezdődik a kapálás, permetezés, növényápolás, leállítják. A legközelebbi autóbusszal kiutaz­tam Naprágyba. Otthonában nem ta-A „feltámadt“ üsző A múlt év végén „Szilveszteri álom“ című cikkünkben írtunk a Sorjákosi Állami Gazdaság majorjából eltűnt két üszőről. Az üszők tavaly november második felében tűntek el, senki sem tudta, hová, merre kerültek. Telt, múlt az idő, s úgy látszott, az eset feledésbe merül. De mégsem történt így. Már titokzatosabb eseteket is fel­derítettek. * * * Tavaly november huszonharmadikán éjszaka Fekete­nyékről két ember nesztelenül közeledik sorjákosi major felé. A gazdasági épületek közelében répásverembe üt­köznek. Megvizsgálják, mi van benne! Takarmányrépára nincs étvágyuk. Minek is volna az nekik? A közelben a növendékállatok nyitott istállójából takarmányropog­­tatás hallatszik. A két sötét alak néhány szót vált, majd egyikük az istálló felé veszi útját. Közelben-távolban egy lélek sincs. Kis idő múlva pórázon vezetett üszővel tér vissza. Megindulnak hazafelé, az üsző csendesen lépdel közöttük. Az éjszaka második felében jár, minde­nütt sötétség, csend uralkodik, amikor a faluhoz érnek. Elhagynak néhány házat, majd az egyik alakot az üsző­vel együtt elnyeli egy lakóház udvara, néhány házzal odébb eltűnik a másik is. Az éj sötét fátyla takarja a történteket... Másnap reggel a sorjákosi gazdaságban senki sem vette észre, mi is történt az elmúlt éjszaka. Pár nappal később azonban a növendékállatok gyarapodásának meg­állapításánál a gazdaság dolgozói rájöttek: két üsző el­veszett. Megkezdték a nyomozást. Először a gazdaság alkalmazottai kutattak az eltűnt üszők után, de mikor törekvésük eredménytelennek bi­zonyult, a biztonsági szervekhez fordultak segítségért. Tekintetbe vettek minden lehetőséget, a szerzett ada­tokat ellenőrizték. A nyomok Feketenyékre vezettek. A tények súlya alatt annak a bizonyos éjszakának egyik alakja megijedt. Az istállójában elrejtett üsző bizonyít. Meg kellene szabadulni tőle... Dehát miként? Eladja? Cserélje el valakiével? Ez mind kockázatosnak látszott. Végül is két eshetősége maradt: éjszaka észre­vétlenül az állatot kiengedi a mezőre, ahol másnap meg­találják, vagy agyonütni, s minden nyomot eltüntetni utána. Az első megoldás helyesebb és elfogadhatóbb lett volna, de sajnos, a második valósult meg. A tettesek a közel két mázsás üszőt feldarabolták, egy részét vala­melyikük kertjében elásták, másik részét zsákba varrták és a feketenyéki patakba dobták. Látszólag minden rendben volt, hiszen annak a bizo­nyos éjszakának élő tanúja megszűnt létezni. De csak látszólag, mert nem telt el hosszú idő, és Szakolczi Ernő kertjében elásott üsző testrészei bizonyítékot szolgál­tattak, mi történt az állattal, s ki követte el a szégyen­letes cselekedetet. Szakolczi Ernő segítőtársa, a szintén odavaló Mészáros Zoltán volt. Tettükért mindkettőjükre megérdemelt büntetés vár és meg kell téríteniük a sor­jákosi gazdaság kárát is. A másik üsző eltűnése máig is felderítetlen . . . Egészen bizonyos, hogy ezt is hasonló sors érte. Valószínűleg elérkezik az idő, amikor ez a rejtély is megoldódik. Melichercík József (Galánta) (ford.: HT) ezőgazdasági termelésünk fejlö­dése szorosan összefügg a ta­karmányalap jobb bebiztosításával. Ezért a hiányzó takarmánymennyiség, a fehérje, keményítő pótlása érdeké­ben iparunk az ipari hulladékokon kí­vül feldolgozza a konyhahulladékokat is. A Szlovákiai Takarmánykészítő Vál­lalat vajnoryi üzeme a konyhahulla­dékokból megfelelő sterilizálás után naponta kb. 300 hl pépes takarmányt készíthet. Négy és féléves működése alatt összesen 281 000 mázsát adott át a mezőgazdasági üzemeknek, amellyel azok 200 vagon disznóhúst termeltek ki. Egy kg főtt burgonya 0,23 kg szá­razanyagot, 0,20 gr keményítőt, 0,011 Nitrogén Konyhahulladék 0,78 Burgonya héjában — Marhavér 3,25 A konyhahulladék szállításáról in­gyen gondoskodik a vajnoryi üzem, s a begyűjtött nyersanyag minden ki­logrammjáért 0,05 koronát fizet. A já­rási mezőgazdasági termelési igazga­tóság a szocialista munkaverseny ke­retében a legtöbb hulladékot gyűjtő üzemeket 500, 500 és 300 koronával jutalmazza. Ezek után EFSZ-eink és állami gazdaságaink joggal várhatják, hogy a Vajnoryi Takarmánykészítő üzem igénylésüknek megfelelően ele­gendő pépes takarmányt bocsát ren­delkezésükre. Az üzem 300 hl-es kapacitása mel­lett naponta mégis csak 190 hl hulla­dékot dolgoz fel. A helyzetről a Bra­tislava! Járási Mezőgazdasági Terme­lési Igazgatóság januári és februári ellenőrzésének eredménye nyújt vi­lágos képet. A felülvizsgált 165 kony­ha januárban naponta átlag 70 553 embernek főzött, s összesen 2075 hl hulladékot adott át a feldolgozó üzem­nek. E számokból nyilvánvaló, hogy ennél a mennyiségnél legalább 1000 hl-rel gyűjthettek volna többet. Ezt az ellenőrzés alkalmával tett kötelezettségvállalások is igazolják. Miben van akkor a hiba? Miért nem teljesítheti a hulladékfeldolgozó üzem Céltudatosabban gyűjtsük a konyhahulladékot gr fehérjét, 0,5 gr meszet, 0,2 gr foszfort, 240 mg A-vitamint, 1 mg E- vitamint és 300 mg Diamint tartalmaz. Az itt felsorolt adatok alapján érzé­kelhetjük azokat a veszteségeket, me­lyet népgazdaságunknak okoz a kony­hahulladékok kárbaveszése. A hulladé­kok gyűjtése az iskolák, internátusok, üzemek, kórházak, étermek és más intézmények konyhaszemélyzetének feladata. A hulladékból készített takarmány a következő anyagot tartalmazza szá­zalékban kifejezve: Foszfor Kálium Mész 0,81 — 0,11 0,23 4,88 0,65 0,60 0,50 0,10 a pépestakarmány készítési tervét? Az ellenőrzés során erre is fény de­rült: elsősorban az az oka, hogy egyes üzemi konyhák még mindig nem kö­töttek szerződést a hulladékok gyűj­tésére. Másodszor pedig a szerződé­sek, a kötelezettségvállalások teljesí­tésének elmulasztása. Szerepet ját­szott benne azonban a gyűjtésre al­kalmas helységek és edények hiánya, a szállítások elhúzódása és más ténye­zők is. Így aztán a hulladékok a sze­métbe, kanálisokba kerültek. A kárt betetőzte még az is, hogy nem vezették pontosan a nyilvántar­tást. Ráadásul a nyilvántartási füzet egyes lapjait kitépték és azok elvesz­tek. Az átvett, de be nem jegyzett hulladékok utólagos számlázása is sok kívánnivalót hagyott maga után. A helyi nemzeti bizottságok (pl. a Bratislava-Nivyi, a racai) sem jártak el helyesen, mikor a hulladékok át­vételét magánszemélyekre bízták. Hogy mekkora tartalékokkal rendel­kezünk a hulladékgyűjtés terén, az alábbi táblázatunk mutatja: . . ... ., Januárban átadott A februári A megvizsgált Az étkezők ég nyilvántartott kötelezteség­uzemek szama havonta hulladék (hl) vállalások (hl) 28 étterem 298 680 285 615 47 üzemi konyha 690 540 596 801 41 iskolai étkezde 474 870 285 451 25 internátusi étkezde 499 350 571 689 Kórházi konyhák 171300 256 390 Egyéb konyhák 59 850 82 115 Az üzemek többsége a táblázatban feltüntetett kötelezettségvállalást már február 15—20-ig teljesítette. Ez azt bizonyítja, hogy — ha elhárítják a fent említett hátráltató tényezőket — van mód a hulladékok gyűjtésének fo­kozására. A legaktívabb gyűjtők közé a Tűz­oltók Háza, a Nagy Ferencesek, a Dé­vény, a Carlton és más étkezdék tar­toznak. Ezzel szemben a 100—100 ét­kezővel bíró Kotva, Slávia, Druzba és a Krasnany értermek, valamint a 250 személy részére főző Kriván, Reduta és a Hron éttermek egyáltalán nem gyűjtötték a konyhahulladékot. Az üzemi konyhák közt a Dimitrov­ka vezet, 450 étkezőjével januárban 43 hl hulladékot adott át, míg a Kablo (700 étkező) csak 22 hl-t, a Horsky Park (1700 étkező) 58 hl-t, és a Slov­­naft pedig (2300 étkező) 22 hl-t. Ha­sonló gyenge eredményt értek el a Meopta és a húsfeldolgozó üzem konyhája, valamint a Mileticová, a Letná, a Belohradská, a Krasnany, a Kocelová, a Teplická, a Sibírska, a Kvacalová és a Kulísková utcai iskolák konyhái. A Makarenko utcai iskola, a Feb­ruári Győzelem utcái és a Nespor ut­cai internátus, a Mladá Garda, a Má­téja Béla, a Hviezdoslav és a Beloja­­nis utcai stb. iskolák konyháinak dol-A bratislavai Főpályaudvar éttermének dolgozói 700—800 napi fogyasztóval februárban a 49 hl-es kötelezettség­vállalás helyett 54 hl hulladékot gyűj­töttek. Képünkön a konyha kollektí­vájának tagjai munka közben. gozói viszont kitettek magukért. A kórházak konyháinak alkalmazottai is igyekeznek. Az Uprkovái kórház pl. 130 étkezője mellett 150 hl konyha­hulladékot gyűjtött. Az eddig megvalósított, hatékony intézkedések ellenére is érdemes el­gondolkodni azon, hogy a konyhahul­ladékok megmentése nem érdemel­­ne-e nagyobb figyelmet és befekte­tést. Hiszen kifizetődne. Kmoskó László mérnök Visszatérnek a fiatalok Az etmúlt napokban hosszú uta­zást tettünk. Szlovákia fővárosából egészen az Ipoly partjáig. Künn a határban, az országút mentén el­terülő földeken a tavasz köszön­tött bennünket. Zöldellő vetések, smaragdszínű selyembe öltözött rétek, levelet nyitó, virágot dajkáló fák és bokrok. Illatosán friss volt a levegő, s madárének, vidám füttyszó kísérte utunkat. Az egyenletesen zöld parcellák jóleső érzéssel töltöttek el, mert láttuk, hogy szépen fejlődik az őszi vetés s akik megmunkálták a föl­deket, derekas munkát végeztek. Nincs elszomorítóbb az elhanyagolt földnél, a kifagyott, elpusztult ve­tésnél, amikor a zöld táblákat bar­na foltok éktelenítik, amikor az időjárás szeszélye vagy az embe­rek nemtörődömsége elcsúfítja a vetés harmatos bársonyát. Mi nem találkoztunk ilyen elha­nyagolt parcellákkal. Annál na­gyobb volt az örömünk, hogy egész emberkoszorúkat láttunk hajladoz­ni kint a földeken a vasárnapi nap ellenére. Szorgalmas parasztokat, akik felhasználták a jó időt s igye­keztek minél hamarabb elvégezni a sürgős tennivalókat. Utunk végcélja az ipolyszakállasi szövetkezet volt. Itt ugyanaz az örömteljes kép fogadott, zölden ragyogó vetések, jól megmunkált földek. Az emberek is nagyon bi­zakodók, s a dolgozó parasztok el­dicsekedtek, hogy milyen nagy erő­sítést kaptak az utóbbi időben. Visszatértek a szövetkezetbe azok a fiatalok is, akik évekkel előtte az iparban kerestek megélhetést, akik szerteszéledtek az országban. Nem kell bővebben magyaráz­nunk, miért tértek vissza. A ipoly­szakállasi szövetkezet felzárkózott az élenjáró szövetkezetekhez és minden dolgozójának tisztességes jövedelmet biztosít. Ők már rátértek a szilárd bére­zésre, s egy-egy szövetkezeti dol­gozó havonta 800—1200 koronáig keres átlagban, természetesen a szántás-vetés ideje alatt vagy az aratáskor jóval többet. Feltűnő, hogy mennyi itt a jó erőben levő fiatalember. Nincs is hiány traktorosokban. Közel har­minc életerős fiatalember végzi a gépi munkálatokat. Ezek a fiatalok j közös brigádban dolgoznak, de í csoportonként versenyeznek egy- / mással. j Valaki megemlítette, azt hiszem, j hogy Havas Kálmán szövetkezeti dolgozó, milyen nagyszerű látvány i volt, amikor a tavaszi vetést vé- i gezték. Mert kedvvel csinálták, — j egymás teljesítményét túllicitálva, s pontosan, mint az óramű. Ennek a kedvteli munkának kö- I szönhető, hogy a tavaszi vetést re­kordidő alatt végezték el. hétfőn ' kezdték, s péntekre be is fejezték. A legderekasabb munkát Grego­­rovics János traktoros, ez a vi- , dámarcú fiatalember és kísérője. Urbán József végezték. Gregoro­­vics János DT—54>-es traktorával öt nap alatt 115 hektáron végezte el a tavasziakat. Hatvan hektáron lucernát és 55 hektáron tavaszi ár- ; pát. A második helyre Gubics Já­nos és kisegítője, Mácsik Béla ke- ) rült 86 hektáros teljesítménnyel. í De nemcsak őket kell megdicsér- } nünk, hanem az éjjeli váltásban i dolgozókat is, akik a talajelőkészí- j tést végezték. Ki kell emelnünk ) Torma Bélát és kisegítőjét, Chvoj- j lík Vladot, valamint Mrichner Bé­lát és Gasparik Istvánt, akik egész ) éjjel simítóztak és boronáltak. Igen. Az ipolyszakállasi szövet- í kezeiben már ott vannak a fiata- i lók, ott dolgoznak mindenütt és í ma már azt tartják: mindenütt jó, j de legjobb otthon. -des-REP ÜLŐGÉPPEL A DÚVADAK ELLEN Szovjetunióban az elmúlt években a nyenyeci körzetben 821 farkast pusztítottak el, ebből repülőgépről 446-ot. Sokéves tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy a JAK —12 típusú repülő­gép és az Ml—1 típusú helikopter vált be a legjobban az ilyen dúvadirtásnál. A cikk szerzője részletes számítások alapján kimutatja, hogy egyetlen far­kas egy év alatt átlagosan 1500 kg súlyú háziállatot és hasznosvadat pusztít el, aminek értéke 2 — 2,5 ezer rubel. Egyik évben 10 ezer rubelbe került a repülőgépek segítségével tör­ténő irtás. A megmentett jávorszarva­sok értéke azonban meghaladta az 50 ezer rubelt. 3 1984. május 15. ÍSftam. 3zt mondták, a legközelebbi autóbusszal érkezik. — Levele kivizsgálása végett jöt­tem — szóltam, amikor megérkezett. — Még mindig nincs elintézve az ügy. Elég sajnos, hogy így bánnak az emberrel. Ha az elhangzott véleményekből nem szűrnénk le helyesen a következ­tetéseket, a valóságot tagadnánk meg vele. Éppen ezért vizsgáljuk meg, jo­gos-e Madarász Árpád panasza. Egy pillanatig sem vitatható — és ez ő előtte is világos —, hogy a munka­­fegyelem nélkülözhetetlenül fontos a mezőgazdaságban is. Ha fegyelmezet­tek az emberek, becsülettel végzik feladataikat, tekintélyük van a veze­tők és a dolgozók előtt, s ezáltal érik el kitűzött céljaikat. Madarász Árpád­nak is ezt az utat kellene követnie. Biztosan célbaérne. Ö viszont az el­lenkezőjét tette. Fegyelmezetlensége és a munkahely gyakori változtatása, a munka megtagadása következtében elvesztette a hitelét a vezetők és munkatársai előtt egyaránt. így a rossz vélemények szálai messzire nyúltak és sokan tudomást szereztek róla. Talán úgy is mondhatnánk, &>gy Madarász Árpád csupán ennek a meg­gondolatlan lépésnek lett az áldozata. Ettől riadtak vissza a kesziek is. Na­gyon helyes lenne, ha valóban rátérne arra az útra, amelyet levele befejező részében fejteget. Mert csakis akkor válhat igazi szakemberré, ha fegyel­mezett és kötelességének eleget tesz. Ezzel aztán elnyerheti mind a vezetők, mind pedig a dolgozók bizalmát. Jablonci Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents