Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-13 / 39. szám
Zéfényben így csinálják... A KUKORICATERMESZTÉS Kelet - Szlovákia déli részein gazdag hagyományokon alapszik. Már 1934-ben 23 ezer hektárt tett ki a kukorica vetésterülete a Bodrogközben. Ugyanakkor 1938-ban már 29 ezer hektárnyit tett ki, ami a szántóterület 13 %-át foglalta le. Kitűnik tehát, hogy a legnagyobb területen — kapásnövényből — a kukoricát termesztették. Ami a hektárhozamokat, valamint a fajtákat illeti — a 20 kát. holdon felüli gazdaságokban holdanként elérte a 14—15 mázsát szemesen. Bodrogközön a nyolcsorost, a délibb részeken pedig a Fleischmann lófogút termesztették. Említésre méltó az is, hogy ez idő tájt a kis gazdaságokban nagyon jól bevált a köztestermesztés (bab, tök, a mezsgyeszéleken napraforgó). Bohács János, a zétényi EFSZ agronómusa szerint a kukorica termesztésével sikerült megoldaniuk a takarmányalap biztosítását. Szemesen 40, silóra pedig 400 mázsát takarítottak be hektáronként. E hektárhozam elérését mind Haminda elnök, mind az agronómus az idejében végzett, jó minőségű vetésnek, a reális növényegyed-surűségnek, valamint a rendszeres kultivációs munkának tudja be, s nem utolsó sorban a herbicides gyomirtásnak. Idén a zétényi határban 160 hektáron szemre, s 60 hektáron pedig silóra termesztünk kukoricát. Tudatában voltunk annak, hogy az idejében végzett vetés két mázsával is gyarapíthatja a hektárhozamot. Ezt éppen a múlt évi tapasztalataink bizonyítják. Az április második felében vetett kukorica és a május első felében vetett között lényeges eltérés mutatkozott hozam szempontjából: az utóbbi 2,5 mázsával adott kevesebbet hektáronként. A kukorica itt 16 napi késéssel érett be. A két hét időnyerés a mi viszonyaink közepette igen nagy jelentőségű: hamarabb fedél alá kerül a kukorica, előbbre hozható a talajelőkészítés, vetés. AZ IDEI KUKORICAVETÉS gondos előkészítését már április elején megkezdtük. A talajt fertőtlenítettük Gamadynnal (1 ha-ra 1 mázsa). Mivel a kukorica vetésterületének 80 százaléka gyeptörés, illetve az előveteménye lucerna, gabona volt, számolunk a drótféreg, mocskospajor, cserebogárpajor dézsmálásával. Vetés előtt Zeazint alkalmaztunk, hektáronként 4 kilót. S ugyancsak használunk herbicideket gyomirtásra. Eredmények-fogyatékosságok a Három év tett el azóta, hogy a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeiben megalakultak az első gépesített komplexbrigádok. Születésük szorosan összefüggött azokkal a mélyreható változásokkal, melyeket a traktorállomás gépeinek átvétele folytán a szövetkezetek termelőerőinek szerkezetében végbementek. A komplexbrigádok szervezése nem valamilyen divat, vagy újítási vágy eredménye, hanem objektív üzemgazdasági szükségszerűség. A gépek átvétele után meg kellett találni azt a megfelelő szervezeti formát és keretet, mely biztosítja a gépek hatékony kihasználását, a gazdaságos üzemeltetést — mindenek előtt pedig azt, hogy a termelési tervek teljesítésében a kitermelt termékek önköltségének csökkentésében azok bírjanak döntő jelentőséggel és anyagi érdekeltséggel, akik a termelési folyamat döntő láncszemét alkotják — tehát a traktorosok és a gépkezelők. Már a bősi szövetkezet 1961. évi tapasztalatai megmutatták, hogy nem célszerű a komplexbrigádokat üzemenbelüli elszigetelt csapatok formájában csupán néhány növény ápolására létrehozni. A gyakorlat megmutatta, hogy a komplexbrigádok nem érhetik be az eddigi mezei csoportok segítőtársainak szerepével, s nem tekinthetők csupán a gépi munkák elvégzésére létesült munkaszervezeti egységeknek. Aránylag rövid idő alatt világossá vált, hogy a gépesítés nem csupán a termelésben alkalmazható technológiát határozza meg, de a megváltozott technológia folytán a neki megfelelő üzemszervezeti keretet is megköveteli. Világosan megmutatkozott annak a szükségessége, hogy a komplexbrigádokat, mint a növénytermesztés alapvető termelőegységeit kell megszervezni, mert csak így elégíthető ki az a legfontosabb és legalapvetőbb követelmény, hogy a termelési feladatokért és az önköltségért való konkrét felelősség megvalósuljon. Sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem tartható fenn az az állapot, hogy a termelési feladatokért a mezei csoport — tehát a gyalogos- és fogaterő viselje a felelősséget, melynek a termelőfolyamatból való részesedése mind szűkebb körre zsugorodik és hovatovább kiegészítő jellegűvé válik —, s ne pedig a munkák zömét végző és az eredmények alakulására nagy befolyást gyakorló traktorosokra és gépkezelőkre legyen ruházva. Az elméleti okfejtés és a mindennapos gyakorlat egyértelműen megkövetelték, hogy a termelésszervezés szerkezetében az eddigi mezei csoportok helyét a komplexbrigádok mint a termelési feladatok kizárólagos felelős viselői foglalják el. Természetesen könnyebb volt ezt a szükségszerűséget belátni, mint a következtetések levonása után a szükséges üzemszervezeti változtatásokat maradéktalanul keresztülvinni. Bár a komplexbrigádokat már az 1962-es évben is a járás csaknem valamennyi szövetkezetében, mint önálló termelési tervvel és önköltségelőirányzattal rendelkező önelszámolási egységekként szervezték, működésükből az említett elemek még jórészt hiányoztak, sőt az 1963-as évben sem sikerült maradéktalanul mindenütt megvalósítani. Ha azt kutatjuk, hol működtek az elmúlt évben jól és hol rosszul a komplexbrigádok, a válasz egyértelmű: ahol az állandó mezei csoportok helyett — mint Dióspatonyban, Felsőpatonyban, Sárréten, Vásárűton, Nyárasdon stb. a termelés alapegységeivé váltak, működésük a hozzá fűzött reményeket beváltotta. Beigazolódott, hogy az állandó mezei csoport és a komplexbrigádok között „békés egymás mellett élés“ nem lehetséges. Ha párhuzamosan egymás mellett létezik a mezei csoport és a komplexbrigád „a két bába között“ elvész az irányítás egysége és a termelési eredményekért való konkrét felelősség. A helyzet megoldására a termelési igazgatóság azt tanácsolta az EFSZ- eknek, hogy a gyalogerő és fogaterő feletti rendelkezést a tevékenység összehangolása érdekében bízza a komplexbrigád vezetőjére, aki mellé ennek ellátására segéderőt osztunk be az eddigi csoportvezetők helyett, így a jobbkéz mindig tudni fogja, mit csinál a bal. A gyakorlat választ adott arra a kérdésre is, hány brigádot szervezünk egy-egy EFSZ-ben: lehetőleg csak egyet s ezen belül alakítsunk specializált csoportokat, hogy a szaktudásra különlegesen Igényes műveleteket egész éven át lehetőleg ugyanazok végezzék, s ezzel megnyissuk a lehetőséget bizonyos szakosodásnak. A gyakorlat azt is megmutatta, hogy a komplexbrigád működésének legfőbb tényezője a traktorosok öntudatos állásfoglalása. Mindenütt fogyatékosságok merülnek fel a brigád munkájában, ahol a brigádot anélkül szervezték, hogy a feladatokat, főleg pedig a brigád szerepét a termelési feladatokhoz való viszonyát a tagokkal aprólékosan megtárgyalták volna. Ez a hiány még azokban az üzemekben is kerékkötője a fejlődésnek, ahol a terv kidolgozásának tartalmi és formai szempontból kellő figyelmet szenteltek. Az adminisztratív eljárás semmiképpen sem helyettesíti az emberekkel való közvetlen kapcsolatot. Az elmúlt évek tapasztalatai felfedték, mennyire igényes a brigádvezető munkaköre. Sok üzemben a brigádvezető személyes rátermettségén és munkastílusán dőlt el a brigád egész tevékenysége. Az üzemek többségében érezhető a munkakörök és a jogkör pontos elhatárolása és megállapítása. Egész sereg olyan szövetkezetünk van, ahol a brigád közvetlen irányításába ösztönösen avatkoznak be az egyes tisztségviselők: az elnök, agronómus, mechanizátor stb. és ezzel lehetetlenné teszik az „egyszemélyes felelős A kukoricaterület feíSt négyzetesen vetettük be, amelyen a növényápolási és termésbetakarltási munkákat teljes egészében a komplexbrlgád végzi. Tavaly csupán 50 hektáron végeztük géppel az említett munkálatokat, gépek hiányában. Am nincs messze az az idő, amikor a zétényi szövetkezet a kukorica termesztését teljesen gépesíteni tudja. Ehhez szükséges, hogy felsőbb szerveink segítségünkre legyenek a kellő géptípusok beszerzésében. MEG KELL MÉG EMLÍTENEM, hogy az idén 10 hektárnyi kukoricába babot, s ugyanekkora területen takarmánytököt termesztünk köztesként. A köztesek vetésének megkönnyítésére a kukoricavetőgépen módosítást végeztünk, a vetőszélességhez mérten a csoroszlyákhoz két vendégcsövet iktattunk be, amelyeken keresztül a bab egyidőben jutott a kukoricával a talajba. Ugyanezt az eljárást alkalmaztuk a takarmánytök esetében is. Ami az ápolási munkálatokat illeti, a bab esetében semmilyen komplikáció nem állhat be. A takarmánytök esetében a kukorica gépi kapálását abban az időben végezzük, amikor még a tökindák nem akadályozzák a gépi munkát. Továbbá igen fontos a takarmánytök fajtájának megválasztása. Bodrogközben jól bevált az úgynevezett „bokronülő“ takarmánytök. BEFEJEZÉSÜL: Az idén nagyobb méretben alkalmazzuk a premizálást, ami elősegíti, hogy jó termést takarítsunk be kukoricából. Balogh Kálmán (Királyhelmecj 4 jó tanács számára'.. Aki tapasztalat nélkül kezd hozzá, annak igen sok nemvárt sikertelenség jut osztályrészül, ami nemhogy hasznot hozna, hanem inkább igen sok « anyagi kárt jelent. Hadd ajánljam azért, hogy aki a házinyúl-tenyésztéssel akar foglalkozni, az először keressen fel egy régebbi tenyésztőt tapasztalatcsere céljából. Saját tapasztalataimat az alábbiakban adom közre: 4 Addig ne kezdjünk házinyúl - ■ • tenyésztéshez, amíg megfelelő elhelyezésükről, s a tartásukhoz szükséges eszközökről gondoskodni nem tudunk. Ketrecünk legyen világos, tágas, könnyen kezelhető. Középtestű nyulak számára, mint a Csincsilla, Bécsi kék, Bécsi fehér stb. a fialó rekesz mellett 100 cm széles, 80 cm mély és 60 cm magas ketrecet tartok alkalmasnak. Számítva arra, hogy választási korig — tehát 8 hetes korig — együtt van az anyával legalább 6—8 kisnyúl, és ezeknek bizony kell a 0,8 m2-es alapterületű hely. A szénarácsok helyett a felakasztós szénatartók egyre nagyobb tért hódítanak, amelyekre azért van szükség, hogy télen-nyáron kapjanak nyulaink legalább napi félóra napfényt, de a nyári tűző, tikkasztó forróságtól védve legyenek. Köztudomású, hogy a nyulak nem tudnak izzadni és nagyon sokat szenvednek a forróságban. A Bécsi kék nyúl szőrszine pedig könyen rozsdásodhat. 1 A tenyésztőnek a nyúlól és “• ketrecek tisztántartására szinte „fogadalmat“ kell tennie. Úgyszólván ez az egyik legfőbb feltétele a sikeres nyúltenyésztésnek. A betegségek megelőzésének majdnem ez az egyetlen komplexbrigádok működésében vezetés“ elvének következetes érvényesülését és aláássák a brigádvezető tekintélyét. Komoly hiba, hogy a brigádvezető funkciójában nem látják a növénytermesztés üzemvezetőjének szerepét, gyakran másodrangú munkakörnek tekintik és kellő szaktudással és látókörrel nem rendelkező emberrel töltik be. Egyidejűleg azonban azt is meg kell 1 mondani, hogy a komplexbrigád-moz- : galom a termelési igazgatóságok részéről sem mindig részesült kellő fi- : gyelemben, és sokszor maguk a termelési igazgatóság instruktorai sem látták tisztán a komplexbrigádok üzemszervezési funkcióját s nem alakult ki bennük kellő mértékben a harcos szemlélet és lelkes igyekezet. Ebben a fogyatékosságban sok helyen osztozik maga a szövetkezeti vezetőség is. Csak ezzel magyarázhatók olyan szembetűnő hiányosságok — mint pl. Vásárűton —, ahol a brigád aránylag pontosan vezetett nyilvántartásából készült értékeléseket és mutatókat hónapokon át a vezetőség sem saját körében, sem pedig a traktorosokkal nem tárgyalta meg. így aztán hónapokon át megtűrték, hogy ugyanazon állapotú és típusú traktorok fogyasztása között hatványozott különbségek lehettek. Igaz az is, hogy a fogyasztás gazdaságosságának mérésére sok EFSZ nagyon hiányos segédletekkel (normák, fogyasztási normatívák stb.) bír. A Földművelésügyi Minisztérium ezek többségét máig sem tudta rendelkezésünkre bocsátani. Ennek az a következménye, hogy a legtöbb EFSZ- ben az üzemanyagfogyasztás és a karbantartási költségek tervét becslés alapján dolgozzák ki, s ennek folytán a terv nem ad megbízható alapot a vele szemben elért megtakarítások rendszeres értékelésére és anyagi ösztönzésére. Ezek a körülmények nagyban rontják a traktorosok anyagi érdekeltségét és a termelési feladatokhoz való helyes viszonyt. E hiányosságok elhárítására és a brigádmozgalom további fejlesztésére járásunkban több jelentős intézkedés történik: a) A növénytermesztés számára olyan egységes szervezeti rend kerül kidolgozásra, amely biztosítja, hogy a növénytermesztés termelési feladatainak végrehajtója a komplexbrigád, a gyalog- és fogatcsoport vezetője pedig a brigádvezetőnek van alárendelve, úgy ahogy ezt a Földművelésügyi Minisztérium 1964. március 13-i közlönyben közzétett irányelvek is leszögezik. b) Sürgősen meg kell határozni az egyes vezetők munkakörét és azok pontos jogköri elhatárolását. c) A termelési igazgatóság fokozott figyelmet fordít a komplexbrigádok további fejlesztésére, különösen a versenymozgalom elmélyítésére. d) A termelési igazgatóság sürgősen elvégzi az üzemanyagnormák és a teljesítménynormák felülvizsgálását és kiegészítését. A brigád elsődleges nyilvántartásának pontos vezetésével megteremtjük a rendszeres értékelésének alapját; az értékeléseket a traktorosok közvetlen részvételével rendszeresen kell megejteni s eredményeit a szövetkezeti tagság tudomására hozni. Mindezen intézkedések azonban csupán akkor eredményezik a komplexbrigád-mozgalom lényeges javulását, ha egyidejűleg a szövetkezeti tagság szemléletében is sikerül keresztülvinni a brigádmozgalom helyes értelmezését és szükségszerűségének felismerését. Cs. G. lehetősége. Az itató- és etetőedények nehéz anyagból legyenek, hogy ne tudják felforgatni a nyulak. Minden etetés előtt az edényből ki kell tisztítani az esetleges maradékot. Igyekezzünk szakaszonként — legalább 10 naponként — 3 %-os kreolinos forróvízzel végigmeszelni ketreceinket. Falmeszelés esetén a mészbe klórmeszet keverjünk bele. "J A tenyésztés megkezdése előtt • elegendő táplálékot kell beszereznünk, hogy amíg nem jövedelmeznek állataink, ne kelljen nehézségekkel küzdenünk. Tehát például egy bak és három anya esetén legyen jó kocsiderék lucernánk, vagy szénánk, egy mázsa sárgarépa és egy mázsa zab. Ugyanis roppant nehéz a helyzetünk, ha elfogy az abrak és nem tudjuk beszerezni. Nagyon fontos az itatás. Az etetést minden esetben itatóssal kezdjük. Vigyázzunk a víz minőségére. Legjobb a forralt víz a nyulaknak. Zöldlucernát fonnyasztva kell adni, mert felfúvódást okoz, ugyancsak a káposztaféleségek is. Ne felejtkezzünk el a falevelekről. Az akáclomb kitűnő, szeretik a nyulak és felfúvódást nem okoz. Ne hiányozzék a szemestakarmányok közül a napraforgó sem. A lenmag szépen fényesíti a szőrzetet. Vigyázzunk a burgonyaetetéssel, —■ nyersen solanint tartalmaz, ezért csak főzve etessük. Ne feledkezzünk meg a könnyen termeszthető, nagyon egészséges, tápláló és veszélytelenül etethető csicsóka gumóról és levélrőL A Végül a pontosság kérdésé“• ről. Nyulaink szinte percnyi pontossággal megérzik az etetési időt és várják az ennivalót. Minden percnyi késedelem szinte állatkínzás. A szakszerűen gondozott nyulak nem rágják a ketrecet, súlygyarapodásuk gyorsabb, a betegségekkel szemben ellenállóbbak és küllemileg is szebbek. KIS BOÁZ (Csákvár) Burgonyatermesztési módszerem Uegf módszer *UJ módszer el tudnának érni hektáronként. Mindenesetre bőséges tápanyagellátást, gondos talajelőkészítést, csapadékhiány esetén öntözést követel meg e módszer gyakorlati alkalmazása. Juricsek István, Szene ültetnénk. így a gyom kevésbé tudja felverni. A nap nem szárítja ki a talajt, mert a burgonya szára hamar összeborul. Géppel dolgozható minden művelet. Ezzel a módszerrel egy négyzetméteren 12 kiló burgonyát termeltem. Elértem 27 négyzetméteren átlag 7 kilót. Ha ezt egy nektárra számítjuk, a terméshozam túlzottan bőségesnek tűnik__ De ettől függetlenül úgy gondolom, nagyüzemben érdemes volna kipróbálni ezt az ültetési módszert. Ügy hiszem, 400 mázsát Már harmadik éve kísérletezem, hogy több burgonya teremjen. Tavaly sikerült jó eredményeket elérnem. Az alábbiakban ismertetem megöntöztem. De az öntözésnek nem csupán ez az egyedüli módja: árasztásos öntözés is célravezető. Leszűrt tapasztala-1964. május 13. iáim: mivel a hagyomátyostól sűiűbbes) ültetem a vetőgumót, a íosszanti sorokban a rét tő között nem maradt üres tér. Ha rossz jumó akad az ültetésiéi, akkor nem hiányuk úgy, mintha ritkán részletesen az alkalmazott módszert. A burgonyát 60 cm sortávolságra ültettem, 8—10 cm mélyre, 20 cm tőtávolságra. így négyzetméterenként nyolc gumó esett, vagyis hektáronként 80 000 vetőgumó. Egy-egy vetőgumó súlya nem volt több 30—70 grammnál. A 40—50 grammos átlagsúlyú gumóból 32— 40 mázsa szükséges hek. táronkint. Ügy iparkodtam, hogy az előcsíráztatott burgonya már április vége felé a földbe kerüljön. Azért ültettem 60 cm sortávolságra, hogy jól fel lehessen tölteni. Háromszor töltögettem föl, s ha szükségét láttam — nem volt elég csa-
