Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-09 / 38. szám

Ezerarcú titkár

1964. május 9.

mondja Iványi Vince — ha sikerülne.

Az utolját óvatoskodva kanyarítja a mondat végére.

— Főiskola, — sűríti egy szóba Panka István is a válaszát.

Határozottak, nincs bennük kétség atelőlől, hogy mindaz amit kimondanak elérhető-e, vagy sem.

Nekik már természetes, hogy választhatnak ki-ki aszerint, milyen az érdeklődési köre, nem kötik az anyagiak, nincsenek társadalmi korlátok, amelyek elzárnák a lehetőségeket előlük, mint ahogy az a múltban volt. Mindezt egyszerűnek, természetesnek, magától értetődőnek tartják. Pedig nem is olyan egyszerű, nem is olyan magától értetődő.

De ne menjünk visszafelé. A fiataloknak, a tizenkilenc éveseknek ez már történelem, nevek adatok, számok, dátumok, amelyeket ismernek, de amelyeket csak történelmi tényként fogadnak el. Vagy ha valahogyan élmény, akkor elsősorban a szüleiktől közvetve kapott élmény, könyvek, filmek élménye, amelyet a képzelet romantikává szépített.

S jó, hogy csak így ismerik a múltat. Számukra a jelen megismerése a fontos. Felkészülni az életre a lehető legtökéletesebben, elsajátítani mindazokat az ismereteket, amelyek birtokában társadalmunk értékes tagjaivá válhatnak. A mezőgazdaságba ezer és ezer lehetőség kínálja magát, csak fel kell ismerni azokat.

— Az írásbeliken már túl vagyunk — mondja Panka István.

— Mit választottatok?

— Én Madáchot.

— És ti?

— Én is.

— Madách. Majdnem mindenki ezt a tételt választotta. Talán nehezebb

Argyusi Katalin es Panka István

volt mint a másik, de szép téma — összegez Iványi Vince.

Három fiatal. Tizenkilenc évesek. Az érettségi első felén már túl vannak. Az er.edményt még nem ismerik, de nincs ok az aggodalomra. A szóbeli vizsgák ideje is közeledik; készülnek, dolgoznak a maguk módján, tehetségük és erejük szerint. A fiúk talán még azon is túl hisz főiskolára akarnak kerülni, ami kettőzött igényt és szorgalmat kíván.

— Csak az első évet vészeljük át valahogy, akkor már nem lesz hiba.

— Miért?

— Nyelvi nehézségek . . .

— Itt kellett volna talán alaposabban hozzá látni.

Tisztában vannak azzal milyen nehézségeket kell leküzdeni. S ha valaki ismeri a nehézségeket, úgy készül, hogy lebírja azokat. Ök ismerik, tudatosították, és felkészültek. —gs—

8 A padányi CSISZ-tagok színes, egész estét betöltő műsorral szórakoztatták a közönséget. Szép teljesítményt nyújtottak Kosár József. Csizma István, Rosztovics Hedvig és Bíró Zoltán. A műsort Bartalos Mária rendezte. (Dobrovodszky E., Padány)

® A felsőhutkai CSISZ-tagok „Jobb holnapért“ címmel vidám esztrádműsort tanultak be, amely nagy sikert aratott. A műsort Fotta Mária tanítónő rendezte. (Mató Pál, Kassa)

8 A peredi CSEMADOK műkedvelői jól sikerült esztrád-műsorral kezdték az évadot, amelynek a címe „Bor, dal, szerelem“ volt. E sikeren felbuzdulva Moliére „Dandin György“ című vígjátékát is bemutatták. A színmüvet Varga Ernő tanító rendezte.

(Takács Judit, Pered)

0 A nádasdi CSEMADOK színjátszó csoportja a közelmúltban mutatta be Kodolányi „A végrendelet“ című drámáját az újjáépített művelődési otthonban. (Heizer Zoltán, Ipolyság)

8 A tanyi CSISZ-szervezet a közelmúltban mutatta be Dávid Teréz „Fekete bárány“ című drámáját. A drámát Kartai Vilmosné és Prasek Lajos tanítók rendezték. A színjátszó-csoport tagjai elhatározták, hogy a környező falvakban is bemutatják a színművet.

(Rásó Márta. Tany)

8 Szirénfalván bemutatásra került „A manó“ című színjáték, mely nagy közönségsikert aratott. A szirénfalvi fiatalok elhatározták, hogy a környező falvakba ellátogatnak e színdarabbal. (Tóbiás Lajos, Szirénfalva)

8 A haraszti CSEMADOK felyi szervezete 15 új taggal szaporodott. Az új vezetőség és a fiatalság nagy kedvvel látott munkához. Elhatározták, hogy még a tavasszal bemutatnak egy színdarabot is.

8 Dacsókeszin a CSEMADOK helyi szervezete mellett működő színjátszócsoport bemutatta a „Dandin György“ című vígjátékot. A színművet Vankó József tanító rendezte.

8 Csábon a CSEMADOK színjátszó csoportja, Tóth Tibor tanító rendezésében bemutatta a „Huszárvágás" című színművet. Azonban ennyivel nem elégesznek meg és a közeljövőben színre viszik a „Kubo" című vígjátékot is. Az utóbbit Filip József, a CSEMADOK helyi szervezetének titkára rendezi. (Sólyom László, Losonc)

Iványi Vince

léssel kezdődik, ákár csak az órákon, íia felelni kell. S mégis más most ez 3 felelet; kicsit talán a többiek nevében is válaszol.

Az ilyen mondat után jó ha csend következik, jó ha mindenki a saját gondolataiba merülhet.

— Az érettségi után hova készültök?

Árgyus Katalin válaszol elsőnek.

— Állásba megyek a Bálványi Állami Gazdaságba.

— Én főiskolára szeretnék menni —

I tt ülünk az iskola melletti park■ ban, s valahogy úgy érzem, az' várják, hogy én meséljek, hogy ét mondjak valami érdekeset. De vajm keveset kezdhetek most a saját élményeimmel. Nekik az életet ez ideig a; iskola és a tanulás jelentette. Ügj nőttek tizenkilenc évessé, hogy szint« észre se vették. Csak most kezdenel ébredezni, és csodálkozni, hogy társadalmunk felnőtt számba veszi mindegyiküket, s megadja a jogot arra hogy válasszanak.

A tizenkilenc éves fiatalok első nagy találkozása ez a társadalmi felelősségtudattal.

Diákok. Az érettsági — ahogy ők mondják — már itt var. a nyakukban, s most nincs másra sok idő. De az első, és legnagyobb felelősség, amit most társadalmunk elvár tőlük, az pontosan az érettségi vizsgákra való lelkiismeretes felkészülés

Tervezgetnek; a holnap foglalkoztatja mindegyiküket. Panka István komáromi, Iványi

Vince Sókszelőcéről került a Komaromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába, míg Árgyus Katalin az ország legnagyobb falujából, Gutáról Iványi Vince 1945 májusában született. Erős, vállas fiú. Vajon eszébe jutott-e, hogy összefüggést keressen a felszabadulás és a mostani lehető-Farnadon a HNB mellett működ* iskolai és kultúrügyi szakbizottsái tagjai. órákhosszat vitatkoztak az ál talános iskola végzőseinek az elhelye zéséről. Egy markáns, arcú férfi belebeleszólt a vitába. A javaslata rendszerint tetszést aratott, és a vitái kérdés megoldását jelentette.

A tanácskozás alatt azt hittem osztályfőnök az illető. Csak aztán derüli ki, hogy nem is tanító hanem Salát András, a HNB titkára. Szót serr válthattunk, mert máris sietett s pénzügyi bizottság ülésére. Ott még nagyobb szakértelemmel érvelt, adotí tanácsot.

Később a nemzeti bizottság tanács« ült össze. A szakbizottságok tevékenységét értékelték. Ahogy beszámoltak a tanácstagok az egyes bizottságok munkájáról, többször említették: hiszen tudod titkár elvtárs. te is ott voltál.

Köztudomású, hogy sok helyen a szakbizottságok csak papíron léteznek. Alig vártam hát, hogy szót válthassak a titkárral.

— Mi a titka a bizottságok jó munkájának ?

— Semmi különös — hangzik a válasz. — A múlt választások után a 8 szakbizottság részére külön-külön kidolgoztuk a munkatervet. Amellett, hogy minden bizottságban tanácstag is dolgozik, lehetőleg vagy az elnök, vagy én minden ülésen résztvettünk. Emellett, és azt hiszem ez a legfontosabb, nem a tanács intézte az egyes bizottságok tennivalóját, hanem állandó feladatokkal bíztuk meg a bizottságok elnökét. Ezenkívül az egyes szakbizottságbk versenyben álltak egymással, amelyet a tanács félévenként, a plenum pedig évenként értékelt.

— Az eredmény?

— Csak néhány dolgot említek meg. Például mintegy 670-en közel fél millió koronával tartoztak a szociális biztosításért. A pénzügyi és a szociális bizottság jó munkájának köszönhető, hogy ma már csak hárman nem fizették ki az elmaradást. A mezőgazdasági bizottság még a rendelkezések előtt intézkedett, hogy rpinden talpalatnyi földet megműveljenek a határban és a község belterületén. Emellett gyümölcs és szőlészeti kört szerveztek 45 taggal, a házkörüli kertek gazdaságosabb kihasználása céljából. Az iskola- és kulturálisügyi bizottság számtalan intézkedést tett a falu művelődési életének fellendítéséért. A helyi gazdálkodási bizottság érdeme elsősorban, hogy a közszolgáltatásunk elsők közé tartozik a lévai járásban

Este a farnadi szőlődomb egyik pincéjében találkoztunk. Nem akartam elhinni, hogy azzal a komoly, megfontolt titkárral beszélgetek, akit napközben láttam a különböző megbeszéléseken. Ezer vidám anekdotával, történettel varázsolt mosolyt az arcokra. A tüzes bor vidámító hatása

ségei között? Mikor megkérdeztem, töprengeni látszott.

— Még soha nem jutott eszembe, hogy összefüggést keressek ... —

kezdi, s az első pillanatra kiérezni beszédéből a diákot; a válasz a kér-Tizenkilencévesek

győzni egy rendelet létezéséről, amelyet már megváltoztattak. Nem álltam kötélnek. Végül az előkeresett rendelet is engem igazolt. De a tanári tekintélyen csorba nem eshetett. így lett kettes —, mosolygott vidáman, megbocsátón.

Saláti András közel másfél évtizede a nemzeti bizottság dolgozója. Fámádon kezdte, aztán évekig a zselízi járási pénzügyi osztály dolgozója majd vezetője volt. Az átszervezés után visszahívta a faluja és a HNB titkára lett. A fáradhatatlan szervező, igazságszerető sokoldalú funkcionárius sokat tett a falu fejlődéséért és elsősorban a szövetkezet megszilárdulásáért.

Az emberszerető titkár soha nem fukarkodik a dicsérő szóval, de a bírálóval sem. Ha az igazság fáj is, sokszor meg kell azt mondani a falu nagy családja érdekében.

* * *

Hogy mennyire sérti az önérzetét az igazságtalanság, nehitörődés ez a kis történet is igazolja: Tényleges katona korában egy tábornok látogatott a laktanyájukba. Amikor Saláti az udvaron meglátta közeledni a magasrangú tisztet, amúgy magyarosan összevágta a bokáját és keményen tisztelgett. A tábornok ezt figyelembe sem vette, kezét sem mozdította. A katonás legényt elöntötte a harag pírja. Amikor meglátta a bajtársainak gúnyos arcát, egy másodpercnyi gondolkodás után a tábornok után lépett, s újból feszesen tisztelegve útját állalatt is értett mindenkinek a nyelvén és egészséges humorával mindenkit megnyert.

Néhány nap múlva Bratislavában hozott össze a sors Salátival. Az arca kissé fáradtnak látszott, de a szeme örömteljesen csillogott.

— Mi járatban?

— A múltkor el is felejtettem mondani, hogy jogot tanulok az egyetemen. Éppen most szabadultam meg az egyik vizsgától.

— Sikerült?

— Csak kettesre, mert...

— Mert...

— Ugyanis egy kicsit összevitat- : koztam a tanárommal. Meg akart *

ta. A tábornok türelmetlenül nézeti az előtte álló katonára.

— Bocsánat tábornok úr, de előbl köszöntöttem önt.

— No és? — nézett rá értelmetlenül a generális.

— Ön pedig nem fogadta — vágts oda elszántan.

— Hogy hívják? — kérdezte szigorúan és egy kis noteszba beirts nevét, majd tovább Sietett.

— Na ezt jól megcsináltad! — korholták bajtársai. Ő is érezte, hogj kár volt, de azért makacsul védte a2 igazát.

Másnap kihallgatásra rendelték. TÍ2 nap szabadságot kapott.

A község lakosságának érdekét mindig tiszteletben tartja, támogatja, ha az nem sérti a közérdeket, a társadalmi célkitűzéseket Ha valami ellentétben áll a rendelkezésekkel, mindig arra törekszik, hogy minél többoldalúbban értesse meg a „miért nem lehet“ okát. Egyenes nyíltszívű embernek tartják a faluban. Éppen ezért és sokoldalúságáért, igazságszeretetéért becsülik választói és

;1X14- A1 í't 4KAI Iz-ór-vTzicolnnolr TÓíh D

« így munkaidőben csendes a művelődési otthon környéke.

rajta. A szövetkezet is vállalt magára: a festést önsegéllyel végzik el. Az 500 férőhelyes kultúrterem a falu művelődésének, szórakozásának központja. A komáromi MATESZ előadásain kívül a CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó csoportja szórakoztatja a farkasdiakat.

Ismét a falu jelenéről, majd jövőjéről beszélgetünk. Oroszi elvtárs nem hallgatja el a problémákat sem. A 60 gyermeket befogadó óvoda nagy segítség a dolgozó anyáknak, de nagyon hiányzik egy fogorvos A rászorulóknak Sellyére kell járniuk. Vajon egy ilyen nagy falu nem érdemelne meg fogorvost?

A jövő Farkasdon is nagy távlatokat rejteget. Közülük talán a szomszédos Negyeddel tervezett egyesülés érdemel leginkább figyelmet. Együttesen majd bizonyára könnyebben oldják meg a problémákat. Beszéltek már róla mindkét faluban, de nehéz a végleges döntés

A Vág széles medre között rohan, szalad az ár. Egy csendes őrzőjének. Farkasénak életéből ragadtunk ki néhány mozzanatot. E falu szorgalmas népe méltó arra, hogy gyakrabban is halljunk róla! Tóth Géza

Farkasdi látogatás

A hömpölygő, megduzzadt Vág mentén méltóságteljesen terül el Farkasd, mintha csak szelíd figyelője lenne a sok esetben medréből kileselkedő folyónak. Talán a vízzel vivotl csaták varázsolták ide ezt a nyugalmat. A közel ötezer lakosú falu kettős májusi díszben fogadja a látogatót: a virágba borult fák illata és a Május két nagy ünnepét hirdető zászlódísz együttes erővel keríti hatalmába az embert. A rendezett utcákon csak itt-ott látni néhány embert, de annál zajosabb a határ, hiszen a 3600 hektáros szövetkezet földjein így tavasszal sok a tennivaló. Azt pedig nem szeretnék, ha csorba esne a farkasdi zöldségtermesztők A helyi nemzeti bizottság titkári szobájában Oroszi József elvtárs a polgárok ügyes-bajos dolgait intézi. Gyak. ran nyílik az ajtó, jönnek mennek az emberek. A titkár mindenkit nevén szólít, hiszen a falu szülötte. Őt is ismerik öregek fiatalok egyaránt.

Amikor a falu Oroszi József núltjára és mai titkár

életére terelődik a szó, egy pillanatra megáll és emlékeioen kutat. A felszabadulás első pilla- Tatait eleveníti fel 19 év távlatából 3 nyomatékül hozzá is teszi:

— Tulajdonképpen innen kezdődi! i falu fejlődésének új története. A háború sok nyomort hagyott hátra, s küönösen azoknak volt nehéz a kezdet ikik azelőtt a kisemmizettek kenyéréi ;tték.

Oroszi elvtárs a ma már kivált eredményeket felmutató szövetkeze1 megalakulása körüli nehézségeke csupán emlékként idézi, de anná büszkébben nyilatkozik a közös gyarapodásáról, állandó fejlődéséről. A sok bizonyíték közül hadd beszéljer a következő adat- Farkasdon a felszabadulás óta több mint 100 új ház épüli í a meglévők nagyrészét pedig újjáépítették, korszerűsítették. A hely nemzeti bizottság most is jelentői támogatást nyújt azoknak, akik cseládi házat akarnak építeni. Ugyanakkor gondol a termőföld védelmére is, mert csak a foghíjas utcákban engedélyez lakóház építést.

Külön említést érdemel a cigánj származású polgárokról való gondoskodás. A régi péró helyén ma mái csak itt-ott áll egy rozoga vityilló, sokan új házat építettek vagy vettek a faluban. Életmódjuk is sokat változott. Főleg a férfiak helyezkedtek el a közeli építészeti üzemekben, néhányan pedig Csehországban dolgoznak. Gyermekeik rendszeresen járnak iskolába

Miközben újabb látogatók szakítják félbe beszélgetésünket, a falon függő elismerő okleveleket nézegetem. Dicséretére válna bármely nemzeti bizottságnak: a faluszépitési akcióban ledolgozott több mint 6000 óra brigádmunka elismeréseként kapták a já. rástól.

— Különösen a falu parkosítására fordítottunk nagy gondot, s több mint három kilométer hosszú gyalogjárót építettünk — folytatja Oroszi elvtárs. Aztán kissé panaszosan említi, hogy a művelődési otthon építése pénzügyi nehézségek miatt csigalassúsággal halad. Brigádmunkáva’ alakítottak át egy régi épületet, de sok még a munka