Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-06 / 37. szám

A fehérjedús takarmányok silózásának néhány kérdése

Célul tűztük ki, hogy a fehérjedús siló mennyiségét idén lényegesen emeljük. Áz elgondolás nem rossz, és ha a tervet sikerül teljesíteni, szilárdabb takarmányalapunk lesz és bizonyára emelkedik majd a tejhozam is. Viszont meg kell jegyezni, hogy ezt a feladatot is kapkodva hajtjuk végre. Másszóval nem készültünk fel rá alaposan. Erről tanúskodik a szakemberek poprádi értekezlete is, ahol alaposan meghányták-vetették a silózás módszerét és a technikai felkészültséget. Az elhangzott vita alapján csak néhány problémát említünk meg.

NAGY VAGY KIS SILÖGÖDRÖKET ÉPÍTSÜNK?

Sajnos, a silótárolő helyek építésével is úgy állunk, mint a tehénistállókkal. Még mindig nincs megfelelő típus. Egyesek az elég jól bevált toronyszerű silótároló mellett törnek lándzsát, de újabban kísérleteznek egy angol típussal is. Ebből az következik, hogy a közeljövőben nem számíthatunk megfelelő típus tömeges építésére. Ideiglenesen panelekkel akarjuk megoldani a problémát, de a munka elég lassan megy és egyes járásokban a silógödrök előreláthatólag csak késve készülnek el. A technikai kivitelezés körül is baj van. Ha a kivájt gödör fala és a panel között légüres tér marad, a nyomástól az előregyártott elem könnyen megreped és levegőt vagy vizet kaphat a siló. Panelekből főleg 600 m3 befogadóképességű silógödröket építünk, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a gépesítés jelenlegi fokán ilyen gödröt kéthárom nap alatt nem lehet megtölteni. Nemrég Molnár Imre elvtárs, az ipolynyéki szövetkezet elnöke is kifogásolta, hogy nagyok a silógödrök és nézete szerint a kisebbek jobban megfelelnének. A szakemberek többsége azon a véleményen volt, hogy 200 m3 befogadóképességű silógödrök felelnének meg legjobban. Az előregyártóit elemekből lehetne ilyen silótároló helyeket is építeni. Viszont mindenekelőtt meg kellene gyorsítani a munkát, mert a földes silógödrökben nagy a veszteség. A kísérleti elemzések alapján a fehérjedús silóféléknél a silótornyokban 15 °/o, a betongödrökben 11—20 %, földes gödrökben pedig 25—30 °/o a veszteség. Az igényes fehérjedús silókat tehát lehetőleg betonozott falú silógödrökben tároljuk. Letakarása legcélszerűbb fólia-ponyvával, amelynek az ára 70 %-kal csökkent és csak 30—40 cm földréteg kell rá.

ROBBANNAK A DEMIZSONOK

A szakemberek népes csoportja meglátogatta a Busovicei Állami Gazdaságot, ahol a múlt évben nagymennyiségű fehérjedús silót készítettek. A gödörből éppen szedték ki a silóanyagot. A földes gödörben a veszteség több mint 20 % volt, és a szakemberek a silót IV. osztályba sorolták. Pedig az állami gazdaság mindent megtett, hogy minél gyorsabban lefojtsák a herefélékből, keverékekből készült silót. A hiányosságok ellenére is elégedettek a gazdaság vezetői a silótakarmánnyal. De akad néhány probléma, ami nagyobb megértéssel elkerülhető lenne. Szinte hihetetlen, hogy a mérgező és robbanó hatású vegyszereket 56 literes, könynyen törő üvegdemizsonokban szállítják és a permetezőknek nincs védőöltönyük. Feltehetjük a kérdést az illetékes üzem miért nem szállítja a robbanékony anyagot a 25 literes benzintartályokhoz hasonló pléhdobozokban. Mért nincs megfelelő keverő és permetező gép, ami megfelelne a biztonsági előírásnak? Ezek után ne csodálkozzunk, ha a szövetkezetek nem nagyon lelkesednek a vegyszeres silózásért és a termelési igazgatóságok a tervezett anyagnak csak a felét rendelték meg. Az ipar most 3000 keverőgép gyártását kezdte meg, de félő, hogy a mezőgazdasági üzemek nem kapják meg idejében.

ARÁNYOS ADAGOLÁS ESETÉBEN A VEGYSZER NEM HAT ROSSZUL AZ ÁLLAT SZERVEZETÉRE

Vegyszereket főleg azért használunk, mert a tartósítás céljára nincs elég melasz. Mivel mérgező hatású anyagokról van szó, a silót módjával kell etetni. A Viglasi Kísérleti Gazdaság évek óta vizsgálja a vegyszerrel konzervált fehérjedús silóval takarmányozott állatok gyomorsavát és eddig még különösebb elváltozást nem vettek észre. Viszont a tapasztalatok alapján naponta tehenenként 10—15— 20 kg silót ajánlanak. Magasabb adag esetében megbetegedés fordulhatna elő.

Ellesett apróságok

SILÖZZUK LE VAGY SZÁRÍTSUK

MESTERSÉGESEN A FEHÉRJEDÜS TAKARMÁNYOKAT ?

Ezen a téren megoszlanak a vélemények. Silózott takarmányra természetesen szüksége van az állatnak, a másik oldalon viszont nem kell bizonyítani, hogy a mesterségesen szárított hereféle elsőrendű takarmány. Leghelyesebb, ha az állatok napi fejadagjához szabjuk a siló mennyiségét. A legújabb kísérletek alapján egy tehén napi fejadagja 5,1 liter tej termeléséhez 4 kg széna, 4 kg szalma, 15 kg siló, 2 kg burgonya és 0,5 kg abrakféle. Tehát nem követünk el nagy hibát, ha kedvezőbb időjárás esetén a siló rovására több herefélét szárítunk. Viszont ha sok a csapadék, és nem szárad jól a takarmány, inkább silózzunk. Néhány elejtett szóból megtudtuk, hogy a müszárítás főleg energetikai okokból szorul háttérbe. Semmi esetre sem támogathatunk olyan silózási módszert, ahol a veszteség 30—40 %-ot tesz ki és a szilázs minősége III.. IV. osztályú. Nézetem szerint a hereféléket inkább szárítsuk, mert ilyen takarmányt, ha nincs kellő szaktudásunk, kár elrontani. A termelési igazgatóságok adjanak alapos szaktanácsot a vegyszeres silózáshoz. Végezzük felelősséggel ezt a munkát, mert ellenkező esetben nagy károkat szenvedhet a mezőgazdaság. Ahol nincs meg az előfeltétel a vegyszeres silózáshoz, ne kényszeresük a szövetkezetét olyan munkára, amit nem tud megfelelően megoldani. Alaposan fontoltuk meg, mit teszünk, nehogy únv "nk, mint a négysoros istállók esetéberí.

Bállá József

A sókszelőcei EFSZ 6000 tyúk részére tojócsarnokot épít önsegéllyel. Az építkezés, anyagellátása és műszaki ellenőrzése a JÉV feladata. Az építkezési vállalat megrendelte a szellőztető berendezést a csallóközcsütörtöki volt gépállomás műhelyeiben. Közben a JÉV emberei önkényesen megváltoztatták az épülő tojócsarnok tetőszerkezetét, a típusterv által előírt betonmennyezet helyett vaskonstrukcióval látták el az épületet. Nem is lett volna nagy hiba, ha egyidejűleg módosítják a megrendelt szellőztető berendezés méreteit is. Erről azonban megfeledkeztek, s mulasztásukra csak akkor jöttek rá, amikor a szerelő

szakemberek figyelmeztették őket, mert minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült a megrendelt szellöztetöberendezést felszerelni.

Szellőztetőberendezés nélkül pedig nem helyezhetik üzembe az egyébként nélkülözhetetlen „tojásgyárat“.

Mécses János (Galánta)

A május elsejei vidám forgatagból sok mindent elleshet a szemfüles riporter. íme, néhány apróságot papírra vetünk.

TEJ-VICC

A számozott autóbuszok már a kora reggeli órákban szélsebesen száguldottak Losonc felé. A 15. számúban is tetőre hágott a hangulat. Bohus András, a Haraszti Helyi Nemzeti Bizottság titkára a tojáseladással dicsekedett.

— Az évi előírást már teljesítettük — vágta ki a rezet. - A tagok dicséretet érdemelnek Franyo Anna és Pazsicky János egyenként 600 — 600 tojást adtak be. a feleségem meg 500-zal halad utánuk Terven felül 30 000 liter tejet adunk el.

— Nono, nehogy úgy járjatok, mint a kiscsalomijaiak.

— Akármit is mondotok, emelkedik a tejtermelés Cseri bácsi az elnökünk jó szakember.

— Hát. ami igaz, igaz, kádert kaptatok Kővárról

— Nem panaszkodhatunk — ismeri el Bohus. - erősödünk. A 10 korona előleghez még 6 korona osztalék jutott.

— Azért még hátrább vagytok — élcel Kopcsányi Lajos, a kővári szövetkezet elnöke. Nálunk 19 koro na jut egy munkaegységre. Abrakot nem kapunk, pedig a múlt évben is 2539 liter tejet termeltünk tehenenként. De talán ti, vagy a kiscsalomijaiak járnak jobban. A kiscsalomijaiaknak alacsony a tejeladási tervük, és mivel túlteljesítik a tejprémiummal együtt 3,30 koronát kapnak egy literért. Nálunk

viszont magas az eladási terv és mi 1,80 koronáért adjuk el a tejet. Ez ám a vicc, komám!

IJEDELEM

A több mint egy óráig tartó felvonulás egyik impozáns jelenete az ejtőernyősök felvonulása volt,'Színes és fehér nyitott ernyővel futottak el a fiatal ejtőernyősök a pódium előtt. Az egyik néző ijedten kiáltott fel:

— Jaj, még felrepülnek!

AMEDDIG A TAKARÓ ÉR . ..

A felvonulás után az utca porát jófajta borral öblítették le az ünneplők. Bálint Lajos, az ipolyhidvégi szövetkezet elnöke már igen jó hangulatban volt.

— A közmondás is azt tartja — mondotta mosolygó arccal, — hogy bort iszik az ember, nem pedig vizet. Igaz, azzal vádolnak, hogy tovább nyújtózkodtunk, mint ahogy a takaró ért. De kibírjuk. A 16 korona előleghez még akkor is, ha a kutya a kovászba ugrik, 11 korona osztalékot adunk.

A HÉTSZÁZADIK LITER

Petrik Ferencnek, a csábi szövetkezet pénztárosának sok volt a dolga. Amikor megízleltük borukat, már a 700-adik litert mérte.

— Nem baj, - bíztatta magát — van még a pincében. Jut is, marad is. A következő években meg anynyi lesz a bor, mint a víz. Idén 5 hektár szőlőt telepítünk, pár év múlva pedig 15 hektárt.

Balta József

Üj autómosóberendezés

Tizenhat lyukon szórja a vizet egy sát a kocsira, s így törlését felesleúj autómosőberendezés mégpedig gessé teszi. A készülék működtetéolyan vegyszerre! keverve, mely meg- séhez sűrített levegő szükséges, akadályozza a vízcseppek rászáradá- (European Engineering. Technical

Digest, Génévé. Switzerland)

A tojócsarnok még nem minden

Csicseri íápanyaggyüjtök

A csicseri szövetkezet gazdasági udvarában egy évvel ezelőtt szétszórtan hevert a trágya, elfolyt a trágyáié. Majoros József agronómus szerint a kitermelt trágya 30 °/o-a ment tönkre. Ezért a szövetkezet 1200 hektár szántóföldjének alig 10 %-a kapott évente istállótrágyát.

— Ez így tovább nem mehet — mondogatták az emberek — valamit tenni kell.

Alapos vita után megalakították a trágyakezelő csoportot. Vezetője Szilvási András, aki Bodnár Gáborral és Tóth Alberttel együtt még két traktorossal dolgozik.

A csoport naponta szállítja a trágyát a mezei telepre, ahol időközönként trágyalével locsolják és letakarják. A csoport komposztot is készít. Az istállótrágya kihordásáért naponta

fejenként 2,50 munkaegységet kapnak és minden köbméter komposztért 0,50 munkaegységet.

A trágya kezelése lényegesen megjavult. A csoport még csak három hónapja dolgozik teljes lendülettel, és máris mintegy 30 000 mázsa trágyát raktak szarvasokba. A sertésóltól a hígtrágyát is a mezei telepre szállítják és összekeverik a hulladékokkal. A trágyalevet tartályokba gyűjtik és időközönként a mezőre hordják. Idén már 50 hektárt öntöztek meg trágyalével.

Az eredmények elég biztatók. A közmondás is azt tartja: a jó kezdet fél siker. A trágyakezelő csoport rövidesen eléri, hogy nem vész kárba tápanyag és elég istállótrágyát kap majd a szántóföld.

Jablonci Lajos

Kíséretül a „ cso66

A Szabad Földműves április elsejei számában „Egy kis csontzene“ címmel hasznos cikkecske jelent meg. Ebben a cikkíró nagyon is közérdekű problémát vet fel: a hulladékcsonttal való nemtörődömséget. Miután azonban ő inkább a talajerő-utánpótlás szempontjából helyteleníti ezt az elítélendő gondatlanságot, szükségesnek tartom, hogy a kérdéssel kissé bővebben foglalkozzam, a cikkíró véleményét kiegészítsem, illetve helyesbítsem, még mielőtt megrögződne a hulladékcsontról, főleg mint trágyaszerről alkotott vélemény.

Nálunk a foszforadagolásnak nem tulajdonítanak kellő fontosságot, a csontlágyulás, vagy az angolkór okozójának legtöbben csak a mészhiányt tartják, és ennek következtében ma ott állunk, hogy a foszforhiányon sokszor nem tudnak segíteni.

A csontrendszer az állat szervezetének szilárd vázát alkotja és védi a nemesebb szerveket a külső behatásoktól. Ezért életfontosságú szerv és elsőrangú követelmény, hogy az állatnak megadjuk mindazokat a tápanyagokat, melyek a csontozat hibátlan felépítéséhez szükségesek. A csont anyaga főként foszforsavas mész. Ez adja meg a csont szilárdságát, viszont rugalmasságát, tartósságát a beleépített szerves anyagokból, főleg az enyvből és zsiradékból nyeri. Ez utóbbiaknak tulajdonítható, hogy a földbe jutott csont évszázadokig ellenáll a talajsavak oldó hatásának. Ezért kicsi az egyszerűen megőrlött csont trágyaértéke. De még az elégetett, vagy porrá őrlött csonttal való trágyázás sem célravezető, mert benne lévő foszforsavas mész a növények számára felvehetetlen és nehezen oldódó trikalciumfoszfát alakjában van jelen. Ezzel szemben a csontból sósavval precipitált foszforsavas raészet vonhatunk ki, mely nagyjából dikalciumfoszfát, nemcsak a növények számára könnyebben hozzáférhető, hanem a trikalciumfoszfáttal ellentétben az állat szervezete is megemészti, a csontozat felépítéséhez tehát kitűnő tápanyagforrás. Növényi trágyaszerként ennél olcsóbbak a műtrágyák: a mésziszap és égetett mészpor, vagy a szuperfoszfát, Thomassalak stb., ezekkel azonban az állatok

szervezetében nem pótolhatjuk a foszforhiányt, mert mérgezőleg hatnak. Szükség van hát a precipitált foszforsavas mészre, mint takarmányra?

Mész szempontjából ugyan nem, mert a gyomorsav oldja az olcsóbb és könnyebben előállítható krétaport is. Más a helyzet azonban a foszfort illetőleg. A legtöbb foszfort az állati lisztek tartalmazzák (kg-ként 20—35 grammot), az olajosmagvak (6—7 g-t), a korpa (10 g-t), a hüvelyesmagvak (4—6 g-t) és a gabonamagvak (2,5—4 g-t), a szénafélék valamivel kevesebbet, de a zöldtakarmányok csak 0,6—0,8 g-t, a zöldleveles cukorrépafej csak 0,4 g-t a besavanyított csak 0,3 g-t, a besavanyított silókukorica 0,4 g-t, a cukorrépaszelet pedig nem tartalmaz több foszfort 0,1 g-nál. Ebből következik, hogy a főleg erőtakarmányokkal tartott állatok között nem kell a foszfort pótolni, de a túlnyomórészt silótakarmánnyal tartott állatok (pl. nagyobb növendékmarha) adagjában majdnem mindig kevés a foszfor, ezeknél ezt mesterséges tápszerrel, elsősorban precipitált foszforsavas mésszel kellene pótolni, melynek kg-jában 167 g a foszfor.

Az állat szervezetében a mésznek és foszfornak kötött arányban kell lennie. E tápanyagok segítségével tartja fenn a szervezet az ún. savbázis-egyensúlyt. Tudjuk, hogy a vegyi folyamatoknál, amilyenek a testben is lejátszódnak, a keletkezett sók egy része lúgos természetű (pl. a mész, a földfémek oxidjai), mások pedig savas kémhatásúak (pl. a foszfor, kén. klór oxidjai). Az anyagcsere alkalmával keletkezett ammónia lúgos, a szénsav, kénsav és foszforsav pedig savas kémhatásúak. így az anyagcserétől és a felvett takarmány tartalmától függően a szervezetben vagy a savas, vagy a lúgos kémhatás jutna túlsúlyba. A szervezet azonban nem engedi, hogy a ránézve sajátságos kémhatása megváltozzék, hanem ezt a sávbázis-egyensúlyt a D vitamin hatására mindig egy szinten igyekszik tartani (általában enyhén lúgos állapotban, ami növendékállatoknál lúgosabb, felnőtteknél kevésbé lúgos).

Amikor a szervezetben ennek az egyensúlynak a felborulása fenyeget, akkor a szervezet elsősorban a vérben olyan anyagokat választ ki, melyek a káros többletet közömbösítik. De ha ez az „intézkedés“ nem elégséges, ha a vérben mozgósított ún. pufferanyagok kimerülnek, akkor nyúl a szervezet vastartalékjához, a csonthoz: ha túl savas a szervezetben a kémhatás, akkor ennek közömbösítéséhez meszet von ki a csontból, a lúgos felesleget pedig szintén a csontból kivont foszforral képezett foszforsavval közömbösíti. Ilyenformán csontlágyulást okozhat mind a mészhiány, mind a foszforhiány, mert mindegyik szükséges a csont szilárdságának fenntartásához. A szerves savakat (tejsavat, ecetsavat stb.) általában megemészti a szervezet, ezek nem savakként szívódnak fel, a szervezet kémhatását nem változtatják meg. De ha a takarmányban a testsúlykilogrammonkénti 1 gramm mennyiségét meghaladja, akkor a szerves sav nem emésztődik meg tökéletesen, emésztetlenül kerül a belekbe, ott mint sav szívódik fel és így már befolyásolja a sávbázis-egyensúlyt. A szervezetben esetleg megnyilvánuló savtúltengést megelőzhetjük takarmánymész adagolásával. A sertéseknél erre az esetre mindig számíthatunk, mert takarmányuk sok foszfort tartalmaz, ezért az ennek közömbösítéséhez szükséges takarmánymész pótadagolását nem szabad elmulasztanunk, viszont a kelleténél több takarmánymész adagolása feleslegesen sok gyomorsavat közömbösít, renyhe emésztést, a takarmány rosszabb kihasználását, sőt emésztési zavarokat okozhat. Ezért legcélszerűbb a mészből adagolandó mennyiséget pontosan kiszámítani; ez

is egy példája annak, hogy nem boldogulhatunk az adag kiszámítása módjának iámerete nélkül. A pillangósszénákban levő mészfelesleg nem befolyásolja előnytelenül a sávbázisegyensúlyt.

Ajánlatos azonban kiszámítani az adag foszfortartalmát is, mert ha kevesebb a szabványnál (szükségletnél), akkor ez szintén okozhat csontlágyulást. Ez tapasztalható különösen az olyan növényevő állatoknál (pl. nagyobb növendékmarhánál, de esetleg teheneknél is), melyek nem, vagy csak nagyon kevés erőtakarmányt kapnak. Annak ellenére, hogy keverünk takarmányukba elegendő meszet, mégis felléphet náluk a csontlágyulás.

A hozzá nem értő erre kétségbeesésében fokozza a mész adagolását, de később csodálkozással tapasztalhatja, hogy állatainál a csontlágyulás tünetei nem javulnak, hanem inkább súlyosbodnak.

Minél fiatalabb az állat, annál gyorsabban növekszik és így annál érzékenyebb a mész-, vagy foszforhiánynyal szemben. Ebből kifolyólag tapasztalhattam csontlágyulást még növendékhízóbikáknál is, takarmánymészadagolás ellenére; ezeknél a Calcium-injekciók is sikertelenek voltak, de amikor az állatorvos foszforinjekciókat alkalmazott, ezek után feltűnő volt a javulás. És itt érkeztünk el a dolog lényegéhez.

Kevés a foszforinjekció, költséges a gyártása, tömegesen nem alkalmazható. Precipitált foszforsavas meszet pedig (bár szakkönyveink hűen említik és ajánlják, szakiskoláinkban tanítják) — évek óta nem lehet kapni (legalább is Csallóközben nem). Valószínűleg azért, mert gyártása a nyersanyag (csont) hiánya miatt megakadt, vagy elégtelen (külföldön kapható, így pl. Magyarországon, NDK- ban). Pedig csont nálunk is lenne elég, de valószínűleg nincs, aki azt begyűjtse (bizonyára a kis haszon miatt nem érdemes vele foglalkozni).

Ugyanakkor olvastam már szakcikket, melyben ajánlják a baromfitrágyának szarvasmarhákkal való feltakarmányozását, mint jó foszfortápanyagforrást. Vajon kissé nem elhibázott módja ez a takarmány ízesítésének és szembetűnő példája annak, hogy mennyire nem tudunk magunkon segíteni? Vagy valahol máshol lehet a hiba?

Mert, hogy hiba van, az kétségtelen; láthatjuk ezt a mészetetés ellenére elég nagyarányú, koratavaszi csontlágyulás miatti kényszervágásokból és a gyenge takarmányértékesítésekből (ez eredhet fehérjehiányból is).

De vajon eleget teszünk-e kötelességünknek, ha kórusban okoljuk az illető zootechnikust, hogy ő az oka mindennek, mert miért nem adagolt több meszet, közben az adagolást magunk nem tudjuk ellenőrizni, utánaszámítani és a savbázis-egyensúlynak még a hírét sem hallottuk? Vagy belenyugodhatunk-e az e téren tapasztalható közönybe? Már több mint egy éve annak, hogy igyekeztem a percipitált mész hiányának utánajárni. Sem a felvásárló üzemben, sem a járáson, de még a kerületen sem tudtak belém reményt csepegtetni. Innét azután (valószínűleg, hogy lerázzanak a nyakukról), az állategészségügyi központhoz utasítottak, azok pedig tovább a Nyitrai Állattenyésztési Intézethez, oda viszont már nem tudtam elmenni. De azóta padlásainkon tovább gyűjtjük a háztáji ölésekből származó csontot (már aki gyűjti), mert köztudomású, hogy a szövetkezeti gazdák derűlátó és türelmes emberek, akik bíznak abban, hogy egyszer mégiscsak forgalomba kerül az összegyűjtött csontokból gyártott precipitált foszforsavas mész, és talán ennek következtében még a kényszervágás is kevesebb lesz.

Ennyit kíséretül a .„csontzenéhez“.

Schuszter György mérnök (Béke)

3

1964. május 6.