Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-03 / 36. szám
'(Befejezés az előző oldalról) befogáskor mért súly dupláját éri el a tömött állat. Tojástermelési többlet a gazdaságosság szempontjából Ha kiszámítjuk, hogy egy lúd-törzs egész évi takarmányozása mibe kerül és ezért csak 8—10 tojást termel egy tojólúd, akkor a kérdésre a választ már meg is kaptuk. A kiskunfélegyházai és orosházai ludak mája világviszonylatban elismert mind a nagyság mind konzisztenciája tekintetében De még ezzel sem elégedhetünk meg, meri a világszínvonal további fejlődést diktál Ennek érdekében tehát a tojástermelés fokozása céljából a Rajnamenti fajtát, a máj növelésének szempontjából 1962-ben behozott ún. Landes-i (Franciaország) ludakat használjuk majd fel. Az igazi májliba kialakítása céljából tehát a hazai fajtát, a Landes-i és a Rajnamenti fajtát használjuk fel keresztezéssel, esetleg hibridtenyésztéssel A tenyészanyag ellátást, illetőleg a meglévő állomány termelésének növelését, ha nehezen is, de megoldottuk. A hagyományos lúdtenyésztr és hizlaló községekben szakcsoportok működnek Landesi ludak az Agrártudományi Egyetem üzemegységében A kormányzat segítő készsége folytán a kevés tojást termelő lúdállományokat részben nemesítjük az importált nagy termelőképességű fajtákkal, egyes tájegységeken pedig teljes egészében kicseréljük. A kedvező eredmények láttán több szövetkezet kezd foglalkozni lúdtenyésztéssel. Eddig visszahúzó erő volt a tömés gépesítésének hiánya. Az Agrártudományi Egyetem kollektívája által szerkesztett villanymeghajtású töinőgép szériagyártása megindult. így a nagyüzemi hizlalás gépesítése is megoldásához közeledik Itt kell még azt is elmondani, hogy a Szovjetunió lúdállománya kb. 10 millió, ezt követi Lengyel- és Franciaország 4—5 millióval, maid a Duna-medencei államok (Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia) következik egyegy millió körüli létszámmal Csehszlovákia helyzete igen kedvező, mert a klimatikus viszonyok, a talaj- kémiai tényezők, a folyók partján elterülő füves térségek dús fűállománva igen kecsegtető lehetőség. Tudomásul kell venni, hogv a világpiaci követelmények könyörtelenek. Ha tehát megvan a lehetőségünk, hogy az árokparti füvekből, a faluszéli libalegelők fűállományából 10—12 dolláros májat tudunk előállítani, akkor ezeket a lehetőségeket nem szabad elszalasztanunk. A nagyüzemi lúdtenyésztés adott lehetőségek között kifizetődő, sőt nagyon előnyös termelési ágazat. A nagyüzemekben a termelési feladatokon kívül a kvantitatív követelményeken túl a minőség érdekében is erőfeszítéseket kell tenni. A háztáji lúdtenyésztés akkor emelkedik magasabb színvonalra, ha olyan munkát fejtenek ki a gazdaságok, amely jó hatást gyakorol a kiadott naposlibákra és sok-sok tízezer háztáji lúdtartó termelési tevékenységére. A lúdtenyésztés gazdaságos üzemág és az is marad, ha a világpiaci követelményekhez igazodik. A lúd tartása előnyös azért is, mert nem igényel temperált nevelő- és tojóházakat. A kisliba párnapos korában a legelőre kerül és ott jáli le életének legnagyobb részét. Bő legelő esetén csak este kell számukra takarmányt adagolni. Ha megfelelő fajtakiválasztással és szakszerű takarmányozással, töméssel ügyesen gazdálkodunk akkor a jó eredmények nem maradhatnak el. Megoldott a libanevelőtáp (koncentrált gyári táp) ellátás is, a töméshe? pedig álla'ában szemeskukorica szükséges. El kell azt is mondanom, hogy volt olyan Rajnamenti lúdtörzs, amely 70—80 A szentesi Árpád Tsz keresztezett ludat (Rajnamenti X Nemesített magyar lúd). (A szerző felvételei) darab tojást termelt egy évben. Ebből látható, hogy az 50—52 darabos átlag tovább fokozható. Ha ezt rögzíteni tudjuk, akkor a lúdtenyésztés a legrentábilisabb termelési ág lehet. Befejezésül még csak annyit, hogy a baromfitenyésztésben óriási termelési produktumok születtek a tojás- és a hústermelést illetően, a hús- és tojóhibridek kitenyésztése folytán. Valahogy úgy néz ki a baromfitenyésztés világhelyzete, hogy voltak annak idején parlagi tyúkok, majd ezt követték az ún. kultúrfajták, ezeket pedig fokozatosan kiszorítják a hús- és tojóhibridek. Jelenleg az egyik hibridelőállító hatalmasság harcol a nyugati piacon a másik ellen. Sok esetben fillérek, centek döntik el a harc kimenetelét. Egyelőre több hatalmas cég uralja a világpiacot, ezek a Vicols—Lohman, az Arbor—Acres, a rhornbers majd a Hy-line. Ebben a gazdasági versenyben, mondatnám azt is, hogy harcban múlandó a ^pg is, meg az általa előállított hibrid illat „utolérhetetlensége" is. Ezzel szemben a libamájtermelés „harcmezői" lényegesen csendesebbek, sőt nyugodtabbak. A hibridek jönnek, a kultúrfajták mennek, egy azonban stabil, ez pedig a libamáj utolérhetetlen íze, zamata és biológiai értéke. Legyen ez a néhán sor figyelmeztető azok részére, akik nem aknázzák ki a lúdtenyésztésben rellő felmérhetetlen gazdasági előnyöket Szikora András, a „Baromfitenyésztés“ szerkesztője (Budapest) 1964. május 3.
