Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-03 / 36. szám
A szója egyéves pillangósvirágú növény. A pillangósnövényekről tudjuk, hogy nemcsak a gyökérzetük korhadása útján gazdagítják a talaj tápanyagkészletét, hanem azáltal is, hogy a levegő szabad nitrogénjét képesek lekötni, s a gyökereken raktározni. Ez a tevékenység a gyökereken élő baktériumokkal (Rhizobium) kapcsolatos, amelyek a növény gyökérzetén gümők képzését segítik elő Is ezekben a szója nitrogént tárol. A szakirodalom szerint a pillangósok hektáronklnt mintegy 50—100 kg légköri nitrogént kötnek le, ami biztosítja a pillangósnövény, de az utána következő növény nitrogénszükségletét is. Továbbá erőteljes gyökérzetük elkorhadása után a rajta levő gümőkkel együtt a talaj nitrogéntartalmát gazdagítják. Téves felfogás szerint a pillangósok klilönben, mivel nitrogéngyűjtő növények, nem szorulnak nitrogéntrágyázásra. E növények kezdeti fejlődésükhöz, feltétlenül nitrogént igényelnek. Fejlődésük későbbi szakaszában viszont jobban fejlődnek, ha a talaj nem nitrogén szegény. A talaj nitrogéntartalmát ugyanis csak a termés betakarítása után növelik, a gyökérzet elkorhadása révén. Érdekes megjegyezni, hogy már a régi római gazdák is ismerték, természetesen csak tisztán gyakorlati megfigyelések alapján, a pillangósok talajgazdagító hatását, mert a pillangósok után vetett növény jobban fejlődött, mint különben. Csak a mezőgazdasági tudomány fejlődésével 1886-ban két. német tudós, Hallriegel és Wilfarth kimutatták, hogy a pillangósvirágú növények e nitrogéngyűjtő tevékenysége összefüggésben áll a gyökérzeten található gümőkkel. Majd Beijerinckinek sikerült 1888-ban a gumókban csak mikroszkóp alatt látható apró, élőlényeket észlelni és azokat mesterségesen laboratóriumban kitenyészteni. Ezek az apró mikroorganizmusok, 1 mikron vastag és 4—5 mikron hosszú pálcaszerű baktériumok, azok, amelyek lekötik a talajban lévő levegőből a nitrogént és azt a növényi gyökerekben raktározzák. (Mikron a mikroszkopkopiában használatos mértékegység, 0,001 mm-nek felel meg). Beijerincki éppen pálcaszerű alakjuk miatt nevezte el őket pálcabaktériumoknak, tudományos néven Bacillus radicicolának. Ezek a baktériumok, mint a többi, talajban élő mikroorganizmusok, a talaj felső rétegében élnek 5—25 cm mélységben, ahol elegendő levegő és nedvesség található. Érdekes, hogy a nitrogénban szegény talajban több gumó képződik, mintha az nitrogénban gazdag. Nálunk a pillangósvirágú növényeket, főképp, a hüvelyeseket, mondhatjuk ősidők óta termesztik és Tessedik óta a lucerna is meghonosodott. így a mi talajainkban a gumós baktériumok elszaporodtak, mert alig találunk talajt, ahol az elmúlt évtizedek során ne termesztettek volna különböző pillangósvirágú növényeket. Tudnunk kell azonban, hogv a gyökérgümő baktériumok több fajta és sok nemzetisége ismeretes. Minden egyes pillangósnak megvan a maga gyökérgümő baktériuma, amellyel együtt él (szimbiózisban). Tehát ugyanazon gumósbaktérium nem képes más pillangóson élni. így a bab, borsó, lucerna és a herefélék gyökérgümő baktériumai csak ugyanazon növény különböző fajtáinak gyökerein képesek kifejlődni. így a nitrogénkötő 1961. május 3. gumósbaktériumok különbözők, amit a pillangósok termesztésekor és azok esetleges oltásakor figyelembe kell venni. Hiába oltunk lucernát olyan baktériumokkal (oltószerrel) ami például a babnak felel meg, az oltás hatástalan marad. Más azonban a helyzet a szójával kapcsolatban. Amíg a többi pillangósok termesztése elterjedt, addig a szója tulajdonképpen jövevény növény, amelyet eddig csak igen korlátolt területen termesztenek. így a szója gümőbaktériumai a mi talajainkban nem terjedtek el, ezért a szóját feltétlenül oltani kell a neki megfelelő gyökérgümő baktériummal, a „bacillus radicicola sojae“ Rhisobinummal. Ha olyan talajon akarunk pillangóst termeszteni, ahol eddig még nem volt, akkor a növényt a neki megfelelő bacilus radicicolával oltani kell, azaz emberi beavatkozás útján szaporítjuk el a vele „közös háztartásban“ szimbiózisban élő baktériumokat. Ezt a mesterséges beavatkozást nevezzük talajoltásnak. AZ OLTÄS MÖDJA Az oltás legegyszerűbb módja az, ha a pillangós növény betakarítása után felszántott talajból néhány szekér feltalajt áthordunk arra a táblára, ahol ugyanazt a pillangósnövényt a következő évben termeszteni akarjuk. Az átvitt földet vékonyan szétszórjuk és sekélyen alászántjuk. A pillangós növény talajával, a megnedvesített vetőmag pácolható, azaz állandó lapátolás közben megszórható. Az elszaporításnak harmadik módja, hogy ugyanazt a pillangóst egymásután kétszer vagy háromszor termesztjük ugyanazon helyen. Természetesen vigyázni kell, nehogy sűrű, egymás utáni vetés következtében talajuntság álljon elő. Ezen primitív oltási módokon kívül a tudományos intézetekben előállított tiszta baktériumtenyészetet használjuk még. Nálunk a Prága melletti Strancicén készítenek ilyen oltóanyagot. A laboratóriumokban előállított oltószerek sikere azon múlik, hogy elég életképes-e (virulens) a baktérium. Hosszabb raktározással veszítenek életképességükből. A szója oltószerét Nitrason néven üvegcsomagolásban hozzák forgalomba a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat járási kirendeltségei. Egy üvegnyi oltószer ára 12,— korona s ez egy hektárnyi terület bevetésére szükséges vetőmag oltására elegendő. A használati utasítás az üvegen található. Egyébként az ilyen tisztatenyészetben előállított oltószert eredeti állapotban vagy poralakban is értékesítik. Az oltás maga úgy történik, hogy kevés vízzel benedvesített vetőmagra (nem kell kannával megöntözni, hanem csak bepermetezni) állandó lapátolás közben rászórjuk vagy öntjük az oltószert. Az így kezelt vetőmag a vetésig több napon át maradhat raktáron. Különben szigorúan be kell tartani a kapott használati utasítást. Az oltásnak a termés nagyságára és minőségére gyakorolt hatása elsősorban a gümőképzödés elszaporodásában keresendő. A gümők és a Rhizobium, vagyis a gyökérgümő baktériumok elszaporodására több tényező hat. így a nappalok hosszúsága is befolyásolja a gümőképződést és ezek nitrogénképző képességét. Hosszú nappalon több fény, megvilágítás éri a növényt s így több gümő képes fejlődni, aminek következtében a nitrogénkötés is nagyobb. A gümők pediq súlyosabbakká válnak, elérik a 0.5—0.7 grammot. A talaj tápanyagellátása szintén befolyásolja a gumóképzödést. Bőséges foszforadagolás szaporítja a szója gyökérhálózatának terebélyesedését s így a kifejlődött dús gyökérzet több lehetőséget ad a Rhizobium képzésére. Az időjárás szintén hatást gyakorol a gümők képződésére. Hideg tavasz és a talaj tartós szárazsága következtében a mag csírázása csak lassan és vontatottan indul meg, így a talajba juttatott oltóanyagban lévő baktériumok vesztenek életerejükből, ezért csak gyengén fertőznek. Az oltóanyagban lévő baktériumok nagyon hosszú ideig, több éven át megtartják életképességüket, hatékonyságuk azonban az idő előrehaladtával csökken. Magam már kétéves oltóport is sikeresen használtam. Megemlítem még, hogy az első évben oltott szója után ismét vetettem szóját, felerészben oltottan, felerészben pedig oltatlanul. Termésbegyűjtéskor az oltott részen több gümőt találtam, mint az oltatlan részen. Az oltatlan részen talált gümők a múlt évi nemes fertőzésből származtak. Terméseredmény az újraoltott részen mintegy 10 *to-kal múlta felül az oltatlan rész eredményét. Az oltás hatására nagyobb gümőképzödés azonban csak azt jelenti, hogy a növény nitrogénszükségletét a gümőképződés arányában a levegőből fedezi. Azonban, hogy a nitrogéntöbblet a termést növeli-e vagy sem, az a növény fejlődésére ható környezeti tényezőktől függ, amelyek a növényt tenyészideje alatt befolyásolják. Fontos főképpen a csapadék elosztása, a napsütés intenzitása és a levegő páratartalma. A szója ugyanis vízigényes, bár szükség esetén szárazságtörő növény, de legjobban a párás meleg „monszum" kiimát kedveli. Az oltás hatására kedvező körülmények között a szemtermés 50 %-kal is emelkedhet, míg a zöldtömeg 10—15 ‘tokai. Azonkívül növeli a nyersfehérje mennyiségét is 2—5 %-kal. Az oltás maga csekély költségtöbblettel jár, de az a kedvező hatás, amely akár a szemtermés, akár a zöldtermés terén mutatkozik, megéri a költségeket és a fáradságot, mert az oltás hatása feltétlenül terméstöbbletben mutatkozik. Kochanovszky Edgár mérnök, (Cabaj) Miért és hogyan oltjuk a szóját A világ mezőgazdaságából KÖDFEJLESZTŐ i Lengyelországban hozták forgalom,i ba „Pulsopyl" elnevezéssel, növényvé- i clelmi céllal. Kisméretű pulzációs mo,i torja beszívja a levegőt és szakaszo-i san kilöveli a növényvédő vegyszere• ■ I két tartalmazó permetködöt. A gép ,i súlya vegyszer nélkül mindössze 11,5 (i kg. Üzemanyagfelhasználása óránként (i 1,1 liter benzin. Tartályába 4 liter (i vegyszeroldat fér el. A vegyszer ada(i got 0-30 literIha között lehet szabá, i lyozni. Legnagyobb óránkénti terület* i teljesítménye 0,75-1 ha ,i (Mechan. Roln, Warszava) (' Borsó vegyszeres kezelése 11 Azokban a kezelésekben, amelyeket I1 hektáronként 0,8 kg hatóanyagot tari1 talmazó Dinosebbel (dinitro-sek.l1 butilfenol) vagy 0,6 kg hatóanyagot i1 tartalmazó Dinoseb és 0,25 kg hatói1 anyagtartalmú M-hormon (4-klór* I* 2-metilfenoxiacetát) keverékével per* I1 meteztek, jó gyomirtó hatást és kb. i1 100% terméstöbbletet értek el. A (' permetezést legjobb akkor végezni, amikor a borsó 5 cm magas, t (Tidsskr, Planteaoij
