Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-29 / 35. szám
«wafus színe az életnek a vérnek Május, virágos ágak az égig érnek Bratislava, 1961. április 29. Ára: 40 fillér XIV. évfolyam, 3S,__szám Majakovszkij: Május 1. Ragyogj! Te, mennybolt napszeme, tiéd az erő! Pokolba a felhővel, mely kényeskedve lebeg! Vidám gyűlésre, csillagok, most bújjatok elő! Oszoljatok szét, mint a burzsujok, ti kövér fellegek! Gyere, ki ember! Gyere ki, munkás! Bújj elő! , A pince-sötétből fel, gyülekezz! Gyanakszol? Nézz hát, van itt, amit láss! Indulj! Gyere! Fuss ide! Jól igyekezz! Ész manométere! Mérd ma a számot, számold, hány lobbanó szív tüzel itt. Keleti szélvész vihara támad? Kavarja a munkások porszemeit? Gyere, te kormos, kátránytól ragadó! Ne állj egyedül! Eljött a te órád! Ma itt 150 millió menetel — 300 millió láb, Dalolj, Menetelj! Zengő riadót fújj! Határok omolnak, A régi ellen, rajta! Egy milliárd és ötszázmillió ujj! Pipacsszínú zászlód emeld a magasba! Lázas ének, lázadj! f Láncodat lerázzad! Nézzétek — mifelénk — lüktet és dagad, és 12 milliárd szív-dobbanás árad értetek — értitek? — egyetlen perc alatt, Jöjjetek! Gyűljetek! Földkerekség népe! A Szovjet nyújt kezet, ingyen, nincs is ára. Serkenj egységes május elsejére és másodikára és századikára. Hegedűs Géza fordítása E stébe hajlott az idő, amikor találkoztunk. Szemében kíváncsiság, arcán mosoly ült. A kályhában még parázs izzik, de a tornác előtt rügyet bontott a szőlő, a kertből méhcsalogató virágillat áradt. Májusra készülődik az ember, s a természet. Helyet jogialtunk. Megindul a beszélgetés. Régi és új időkről. BARTALOS LAJOS ELVTÁRS emlékezik Az 1932-ben lezajlott földmunkássztrájkról a masaryki köztársaság munkanélküliségéről. Amikor a Horthy-idószalchoz ér, arcán s homlokán mélyebbek lesznek az idövájta barázdák. Jöttek a kakastollasok. A kormányzó véreskezü bérencei. Magasak, szélesvállúak, akárcsak a díjbirkózók. Álluk alatt feszült a kalapszíj, szuronyukon csillogott a fény A sötét korszak fénye. Akkor volt hadd el hadd a munkásoknak, kommunistáknak. Nyilvános helyeken meg sem pisszenhetett az ember. De annál inkább titokban. A földalatti mozgalom éberen tartott földmunkást, parasztot egyaránt. A röplapok, a falakra mázolt jelszavak tanúskodtak. Zászlónk erősebbnek bizonyult a kakastollasoknál, szuronyuk acéljánál. A zászló ... itt ebben a házban rejtettük a drága kincset. Nem ástuk a földbe, nem vittük a padlásra! Nemi A nádszegi munkások, kisparasztok adományaiból szerzett pénzen vásárolt vöri selyem drágább volt vérünknél. Asszonyok keze hímezte, sarló, kalapács tündöklőit a közepén, aranyrojtok díszítették. Ez a zászló adott erőt a kisemmizett parasztoknak, munkásoknak, kommunistáknak. Ettől Utána kórusba énekelni kezdtünk. ...„börtönök szürke kövéből új palotát emelünk ...“ Másnap Kugler József előtt kinyílt a börtön ajtaja. Nem várták meg, hogy a kommunis-A vörös lobogó fényében féltek az urak és csendőrök. A zászló díszfénye kísért bennünket a győzelemig. ... A PÁRT VETERÁN HARCOSA EMLÉKEZIK A harc a felszabadulás után sem csitulhatott. Galántáról kaptuk a hírt. Kugler elvtársat letartóztatták. Földet osztott a béreseknek, s lakat alá helyezték érte. Kardos tanár a párt járási titkára húzta meg a vészharangot. Ezt nem tűrhetjük. Lovasfogat indult Nádszegről és a járás valamennyi falujából Galántára. Gyorslábú kétéves csikók röpítették a rozoga Kocsit. A párt küldötte nem késhetett. Kardos, a titkár egy mondatban sürítette a tényeket. — Kugler elvtársat becsukták, de mi kihozzuk a börtönből. A kezek felszólítás nélkül magasba lendültek. Kihozzuk'.V. tűk manifesztációsan kihozzák. A vörös lobogó fényétől féltek Benes csendőrei, félt az osztályellenség. ... A SZÖVETKEZET ELNÖKE EMLÉKEZIK. Tizenegy éve irányítom a szövetkezetét. Azt mondják szigorú vagyok. Igazuk van. Az élet edzett keménnyé. A múlt s jelen egyaránt. Mindenkinek szemébe mondom, ami a szívemen fekszik. Szépítgetés nélkül védem a közös érdekeit. Nem könnyű, a dolgom, de ez a harc egészen más féle, mint a régi. A munka frontja ez. S ha mindannyian csatasorba állunk, a győzelem alapját máris leraktuk. Eredményeink önmagukról beszélnek. A tavaly elért 12 millió 813 ezer korona pénzjövedelem mögött öntudatos és szorgalmas emberek állnak. Munkájuk nyomán bőven kamatozik a 31 millió 85 ezer koronát érő vagyon. A szövetkezet pártszervezete kezében tartja a vezetést. Mindig megkeresi a hiba okozóját és rövid idő alatt orvosolja a hibákat. A szövetkezeti vezetőkkel karöltve a termelés élén áll, ennek köszönhető, soha olyan rohamléptekkel nem fejlődött a közös, mint napjainkban. Gazdálkodásunk híre már nem egyszer túljutott a faluból, járásból. Szövetkezetünk 1959-ben a kukoricatermesztés versenyében első díjat nyert Szlovákiában. Községünk CSISZ szervezete indította el a mozgalmat, azóta is versenyben vannak. Ehhez minden feltételük adva van. Száz fiatal tartja kezét a termelés ütőerén. Becsülettel helyt állnak a munka bármely szakaszán. Fiataljainkat nemcsak a szép szó, de a prémium is serkenti. S még valami. A munkaerkölcs. Ezt bizonyítja, hogy tíz csoport küzd a szocialista munkabrigád címért. Győri István vezette brigád már e büszke cím tulajdonosa. Szövetkezetünkben a prémiummal egybekötött szocialista munkaverseny a termelés hajtóereje. A jól szervezett, minden alkalommal igazságosan értékelt verseny meghozza a gyümölcsét. Ennek köszönhetjük, hogy eredményeink egyre jobbak, a közös és tagjai napról napra gazdagabb”Jc. t~\reg este lett. Búcsúzunk. Á villany fényében megcsillan mellén a kitüntetés. Az építésben szerzett érdemeiért kapta. Egy emberöltő áldozatkész munkájának gyümölcse. Lejegyezte: Sándor Gábor Ismét május elsejét köszöntjük. A nemzetközi mun■ kásmozgalom több mint hét évtizede magáénak tekinti ezt a napot, s azóta az egész világ dolgozói megünnepük. Igaz, sok helyütt másként, mint nálunk. Másképpen, mert ott, ahol még nem szabadult fel a proletár, a föld nem azé, aki megműveli, sokszor csendőrszuronyok árnyékában vonulnak az utcákra. A világ nagy részén bizony még árnyék borul a dolgozók e szép, a tavasz finom leheletétől telített ünnepnapjára . . A szocialista országok dolgozói szabad májusi seregszemlévé varázsolták ezt a napot. Az idén is a békés építőmunka jegyében ünnepiünk. Ismét lobognak a májusi zászlók. Felvonul a városok, falvak népe, és díszpompás mozgó virágágyakká változnak az utcák. Ez a külsőség. Ám sokkal mélyebb értelme van nálunk a májusi ünnepnek... Közel másfél évtizede történt. Egy csallóközi parasztember először látott ily díszpompás menetet és vett Egyetértésben menetelnek részt a májusi felvonuláson. Elbűvölte őt az utca, a város utcáin hömpölygő lelkes tömeg. Ő is köztük volt. Faluja fiatal szövetkezetének képviseletében jött Bratislavába. Életének nagy benyomásairól a ligetfalusi népünnepélyen beszélgetett az újságíróval. Sok mindenről szó esett. Természetesen a legtöbb a szárnyát éppen bontogató közös gazdálkodásról. A munkásokról, parasztokról, közös érdekeikről ... Mint ahogy mondani szokás, az élet a legjobb rendező, s ez esetben is így lett. Tavaly szintén találkozott az újságíró a régen látott ismerőssel. Ezúttal már kevesebbet beszélt a külsőségekről. Inkább más foglalkoztatta, az, ami évek során elgondolkoztatta a májusi felvonulásokon. Szép és hasznos ez, hogy a város és a falu találkozik. Közös az útja mindkettőnek. Az ipar, a városi dolgozó segítsége nélkül — műtrágya, gépek — nem teremne a föld dús kalászt, viszont a városi dolgozók is érzik a szövetkezeti parasztság igyekezetét, szorgalmát. Valahogy ezt mondja el ez a csallóközi szövetkezeti dolgozó a maga egyszerű, de nagyszerű pa-aszti logikájával Kellemes órái lettek neki az első felvonulás óta ezek a május elsejei délutánok. Sok üzemi munkás barátja van azóta. Aligha keli ennél jobb, méltóbb példa a munkás paraszt egymáshoz való közeledésére, egymás gondja-baja megismerésére. Ki tudja, az egész országban a felvonulás utáni poharazgatás közben hány és hány igazi barátság születik? Napjainkban az igazi barátságot, a falu és város közeledését igényli az idő; a mezőgazdaság nagy célja: 1970-ig elérni az ipar színvonalát. S ezt akarja nemcsak a falusi, hanem a városi dolgozó is. És ezért több megértést követel az élet mindkét „fél“ részéről. Az egyiknél az egészséges nyugtalanság: miért nem ad többet a szocialista mezőgazdaság, a másiknál a megnövekedett igényesség, melyet viszont a falu vár a szocialista ipartól. Ezt a XII. kongresszus határozata világosan hangsúlyozza: ahhoz, hogy a mezőgazdaság az eddiginél gyorsabban fejlődjék, többet adjon az országnak, jobb, korszerűbb gépeket, több műtrágyát, öntöző felszerelést vár az ipartól. Az egymásrautaltság itt, ezen a téren elkerülhetetlen. A jobb életért, a szocializmusért vívott küzdelemben éppen ez a legnagyszerűbb, hogy a falu és a város közelebb került egymáshoz. Mert nem mindegy sem az országnak, sem a szövetkezeti parasztnak, menynyit terem a föld. Hisz ettől függ az is, hogy az eljövendő május elsejék egyre vidámabbak legyenek. A parasztság frissen érzi mostanában szocialista államunk újabb gondoskodását. Társadalmunk egyenrangú építője a parasztság. A szövetkezeti gazdálkodás is elérte azt a fokot, hogy az említett intézkedések életbe léphettek. Ám ez kötelezi is a falvak népét. Arra, hogy a jövőben — ezt a szövetkezetek kongresszusi tanácskozásai is megerősítették — kitartó szorgalommal munkálkodjék a társadalom további felvirágoztatásán. Talán egy kissé elkanyarodtunk az ünnepi hangtól. De lehet-e nálunk, éppen a munka ünnepén megfeledkezni arról, ami mostanában leginkább foglalkoztatja hazánk dolgozóit? Nem! Szocialista életünk egyenletes szívdobogásának egyedüli biztosítéka az alkotómunka. Hiszen a zászlódíszbe öltözött utcákon felvonuló színpompás csoportok transzparensein ott az ékes bizonyíték: a jobb munkát elért vagy a jobbért küzdő kollektívák kötelezettségvállalásai. És ebben az ünnepi menetben ott vannak a mezőgazdasági dolgozók is, azok a magvetők, akik dacolva az időjárás szeszélyeivel, fáradságot nem kímélve, nem nézve, hétköznap van-e vagy ünnep, napkeltétől napnyugtáig — sőt olykor egész éjjel — a határban szorgoskodtak, hogy a tavasziak minél előbb az életet, a kenyeret termő földbe kerüljenek. Az idei tavasz másként megnyugtató. Ha késett is, de több fényt, meleget hozott az emberi szívekbe. Elég ha most a legszentebbre, a békére gondolunk. A minap látott napvilágot a szovjet—amerikai—angol bejelentés a hadicélokat szolgáló hasadóanyagok gyártásának csökkentéséről. Az így felszabaduló energiát inkább békés célokra használják fel. Megnyugtató dolog ez. Az atomkorszak májusa ebben az értelemben is egyetemes emberi ünneppé válik, hirdetve a világ nemzetközi szolidaritását a békéért vívott harcban... A zászlóerdők, a látványosságok fölött mindenütt ott röpködnek majd a béke fehér galambjai. Május elseje a munka ünnepe. — ám eredményesen munkálkodni csak békében lehet. MÉRY FERENC
