Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-04-25 / 34. szám

emelkedésének elérésére, a dolgozók anyagi érdekeltsége kérdésének megoldására, amely segít felszabadítani a kezdeményezést és minden alkotóerőt a racionizáció széleskörű érvényesítésére a termelés minden szakaszán

A mezőgazdasági termelés legfontosabb tartalékai a föld ésszerű kihasználásában és rendszeres termékenyítésében rejlenek.

Minden mezőgazdász tudja, hogy a földben rejlenek a legnagyobb tartalékok. A földért hosszú éveken keresztül folyt a harc parasztságunk és a nagybirtokosok között. Ma a föld szövetkezeti tagjaink tulajdonát képezi. Éppen ezért ők felelősek annak leghatékonyabb kihasználásáért. Ezért semmi esetre se engedhetjük meg, hogy a földdel mostohán bánjanak, pocsékolják és ne használják ki termőerejét. Földalapunk — mint azt bizonyára tudják — korlátozott; egy lakosra mindössze 37 ár szántóföld jut. Ezért egész társadalmunk, szövetkezeti tagjaink érdekében minden árnyi területen maximális termést kell elérnünk.

A talajgazdálkodás mai helyzetével nem lehetUnk elégedettek. Ezt bizonyítja a tavalyi talajellenőrzés is. Közel 170 000 hektár földet találtunk, mely nem volt bekapcsolva a termelési folyamatba, nem adott hasznot és csökkent a termelékenysége. Ebben az évben közös feladatunk, hogy legalább 40 000 hektár kihasználatlan földet tegyünk termővé.

Az állam egyenesen támogatja és nagy anyagi eszközöket juttat arra, hogy minden ár mezőgazdasági terület ki legyeri használva és állandóan emelkedjen a termelékenysége. Az EFSZ-ek közvetlen segítséget és kamatmentes kölcsönöket kaphatnak a rekutiválás következtében megnövekedett költségekre, melyeket azután fokozatosan leírnak. A földtartalékokat az első években előnyben részesítik a felvásárlási feladatok teljesítésénél és a mezőgazdasági termelési igazgatóságok ezek céljaira külön vetőmag és műtrágya-juttatásokat adnak. Megteremtettük tehát az előfeltételeket arra, hogy rövid időn belül meg legyen munkálva és teremjen minden eddig ki nem használt föld és bekapcsolódjon a termelésbe. «

Hatékony segítséget adnak ebben ipari üzemeink is. A CKD üzem példája nyomán, mely magáévá tette a Cesky Krumlov-i járásban levő elhagyott földekről történő gondoskodást, további prágai és más üzemek vállalták a határmenti elhagyott földek megművelését. Ezt a segítséget értékeljük és megköszönjük az ipari dolgozó elvtársaknak.

Valóban örülnénk, ha e kezdeményezések egyre több követőre találnának.

Intézkedéseket készítünk elő a földalap védelméről szóló törvény szigorú betartásával kapcsolatban. Arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági földterület igénylését alaposan indokolják meg nemzetgazdasági szempontból.

Jól gazdálkodni a talajjal nemcsak az egész földalap kihasználását, de egyúttal termelőképessége emelését is jelenti. A talajjavítási munkákat meg kell szervezni minden mezőgazdasági üzemben, hogy annak szilárd rendszere legyen és a talaj konkrét ismeretéből és olyan tudományos alapból induljon ki, amely ma rendelkezésünkbe áll. Minden intézkedést már ma meg kell tenni éspedig céltudatosan és hatékonyan. Az agrotechnikai vizsgálatok az egész területen már befejeződtek. Intézkedtünk arról is, hogy a talaj-szakértői vizsgálat fokozatosan, de emellett rövid időn belül megvalósuljon minden járásban. Már ma rendelkezésünkre áll a 25 legtermékenyebb járás elemzése és rövid időn belül minden mezőgazdasági üzem megkapja a feldolgozott anyagot.

A legalapvetőbb és legfontosabb talajjavítási intézkedések közé tartozik a meszezés. Erre termelőföldünk két harmadának feltétlenül szüksége van. Nem akarok annak okáról beszélni. A tényekből indulok ki. Sok járásban gazdag mészanyag-lehetőségeink vannak, azonkívül ipari mészhulladék, amely olcsó és rendelkezésünkre áll a szükséges eszközök kitermelésére, szállításra és a bedolgozásra. Arról van csak szó, hogy mezőgazdasági üzemeink ezeket a forrásokat ki is használják és a legközelebbi két évben semlegesítsék a talaj savanyúságát. Ez előfeltétele annak is, hogy az ipari és a szerves trágyát jól kihasználhassuk.

Az élenjáró EFSZ-ek sikerei abban rejlenek, hogy jól kihasználják a földalapot, nagy figyelmet szenteljenek a talajjavítás kérdésének. Pl. így van ez a rázovai

b

Iránti alapvető gondoskodás és azok takarmányozása terén mutatkozó hiányosságokban kell keresni. Ezért minden szövetkezetben alaposan elemezni kellene az alacsony tejelékenység okát és ezeket boncolgatni kellene az állatgondozókkal.

A tejtermelésben uralkodó helyzet azt mutatja, hogy az első negyedévben mutatkozó javulás ellenére a tejtermelés és a szarvasmarhatenyésztés továbbra is az állattenyésztés központi kérdése marad. Ezért fordítjuk a legnagyobb figyelmet ebben az időszakban éppen erre a termelési ágazatra.

A CSKP KB határozata értelmében néhány intézkedést léptettünk életbe a tejtermelésben dolgozó emberek anyagi érdekeltségének fokozására. Az első negyedévben elért eredmények azt bizonyítják, hogy ezek az intézkedések lényegében helyesek voltak. A termelési igazgatóságoknak és a szövetkezeteknek nagyobb jogkört biztosítunk a tejprémium-alap szétosztásában. Ezt főként azért tesszük, hogy nagyobb mértékben vehessék figyelembe a termelés különböző feltételeit. Prémiumot adtunk a tejtermelés fokozásáért, s ezt a prémiumot azok között a dolgozók között osztjuk szét, akik hozzájárulnak a tej termeléséhez és a szarvasmarhatenyésztéshez. A tejtermelés növelését a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozásával akarjuk biztosítani. Ezen a vonalon az eddiginél sikeresebben kell érvényesítenünk a tömegmunka új formáit és nagyobb mértékben ki kell használnunk a szocialista munkaversenyt, amely arra irányul, hogy egy tehéntől évente legalább 2500 liter tejet fejjünk. Sok olyan dolgozót ismerünk, akik a tejtermelésben valóban szép eredményeket értek el. Ezekhez tartozik pl. a Roudnicei Állami Gazdaságban dolgozó Nedélnikov elvtárs és kollektívája. Az említett kollektíva 28 tehéntől állatonként évente 5817 liter tejet fejt ki. A topol'níkyi szövetkezetben Bognár elvtárs 3828 liter átlagos évi tejelékenységet, a lanskrouni szövetkezet tehéngondozói átlagban 3956 literes tejelékenységet, a vitinkai szövetkezet pedig 3901 literes átlagos tejelékenységet ért el.

A tejtermelés, valamint a vágómarhatermelés növelése megkívánja a szarvasmarhaállomány egyenletes fejlődését, a mezőgazdasági termelés tervének jobb megoszlását és a mezőgazdasági üzemek termelési feltételeinek tiszteletbentartását. Végre be kellene fejezni a kiselejtezésről folyó vitát és a jövőben a szarvasmarhaállomány újratermelésének biztosításakor általánosan érvényesíteni kellene azt az elvet, hogy a kiselejtezett tehenet még ugyanabban az évben leborjazott, jó minőségű üszővel kell pótolni.

A szarvasmarhatenyésztésben továbbra is a kombinált hús—tej hasznú szarvasmarha tenyésztését tekintjük a legfőbb feladatnak, amelynél a tejhasznúság van túlsúlyban. A kitűzött cél elérése érdekében fajtiszta tenyésztést és keresztezést folytatunk. A szarvasmarha-nemesítés a tenyészmunka színvonalának növeléséből induljon ki elsősorban a mezőgazdasági üzemekben.

Nagyobb alaposságot kíván a termelékenység ellenőrzése is. Amíg az I—III-as fokozatú termelékenységgel bíró tenyészetekben 430 000 tehéntől az elmúlt három évben évente átlagban 2266 liter tejet fejtünk állatonként, az I. fokozatú termelékenységgel bíró fejősteheneknél elértük a 2700 litert is, a szövetkezetek haszontenyészeteiben az elmúlt három évben az átlagos tejelékenység 2000 literen alul mozgott.

Sok jó példát hozhatunk fel azokból a mezőgazdasági üzemekből, ahol kiegyensúlyozott szarvasmarhatenyésztés és jól szervezett tejtermelékenység van, pl. a lanskrouni, vitinkai, Sténovicky Borec-i, slemenoi és sok más szövetkezetből. Ezek a mezőgazdasági üzemek tehenenként évente 3500—4000 liter tejet termelnek és a tejtermelésük jövedelmező. Ezen kívül huzamosan nagy hektárhozamokat érnek el és például azt bizonyítják, hogy a szarvasmarhatenyésztés valóban a mezőgazdasági termelés belterjességének előfeltétele. Ebben az évben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbb szövetkezetben elérjük a 2500 literes fejőstehenenként; átlagos évi tejtermelést. Ez megkívánja, hogy az összes szövetkezetben nagyobb figyelmet fordítsanak a termelékenység ellenőrzésére még a III. fokozatban is, s az ellenőrzés eredményeit a szarvasmarhaállomány további nemesítésére és a hatékony selejtezésre használják fel.

Mindez összefügg az állatgondozók káderkérdéseivel is. Az anyagi érdekeltség fokozása nem hozná meg a kívánt eredményeket a szarvasmarhatenyésztés fej-0"?

nagyüzemi mezőgazdasági termelésbe történt átmenet után alapvető előfeltételeket teremtettünk az elmúlt időszakban. Döntő előfeltételünk, hogy a legfontosabb termelő eszközök, mindenekelőtt a föld tulajdonosai lettünk. Az állami gazdaságok és EFSZ-ek jelenleg a mezőgazdasági földterületeknek mintegy 90 százalékán gazdálkodnak és a szántóterületeknek több mint 90 százalékát művelik meg.

Az a tény, hogy a XII. pártkongresszus a mezőgazdaság fejlesztését az egész társadalom feladatául tűzte ki és hogy ez a mezőgazdaság iparunk színvonalát érje el, mély ökonómiai elgondolást tükröz vissza, amely fejlett népgazdaságunk valamennyi ágazatát harmonikusan fejlődő szocialista ökonómiai egységbe tömöríti. A háború előtti burzsoá köztársaság idejében, amikor mezőgazdaságunkban a kistermelés volt túlsúlyban, a mezőgazdasági termelési folyamat oly módon folyt le, hogy abban a dolgozóknak mintegy 80 °/o-a volt tevékeny, míg más ágazatokban a fennmaradó 20 százalék termelő eszközöket készített. Vagyis abban az időben a mezőgazdasági munka gyenge intenzitását maguknak a parasztoknak fizikai munkája eredményezte, amely a többi termelési ágazatoktól jelentős mértékben függetlenül folyt le. Napjainkban — amikor még mindig mezőgazdaságunk nagyüzemi megszervezésének az elején állunk — a mezőgazdaság évi teljesítményét 50 %-ban a mezőgazdasági dolgozók munkája teremtette, 50 %-a pedig a termelő eszközök működésének értéke. Azaz a népgazdaság többi ágazatának kapcsolatai a mezőgazdasággal szemben lényegesen kibővültek, s ezzel nemcsak a termelő eszközök színvonalának növekedése nyilvánult meg, amelyet szocialista mezőgazdaságunkban értünk el, hanem mezőgazdaságunknak sokkal szorosabb kapcsolatai is népgazdaságunk többi ágazatával.

Nyíltan meg kell mondanunk, hogy ennek a törvényszerű jelenségnek mindinkább behatóbban kell majd érvényesülnie. A mezőgazdasági termelés növekedésére és a társadalmi szükségletek kielégítésére nemcsak a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak munkateljesítménye lesz döntő befolyással, hanem fokozódó mértékben a vegyiparban, a gépiparban és más, közvetlenül a mezőgazdaság részére dolgozó ágazatokban előállított eszközöknek és anyagoknak mennyisége és összetétele is.

A legközelebbi évek folyamán — ahogy Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke ez év március elején állapította meg a Nemzeti Front Központi Bizottságának ülésén — döntő fontosságú lesz, hogy a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság kölcsönös kapcsolatai teljes harmóniában fejlődjenek egységes szocialista társadalmunk kiépítése érdekében. Az a koncepció, hogy mezőgazdaságunk 1970-ig az ipar színvonalát érje el, egyik legfontosabb politikai célunk, melynek eléréséért egységesen lépünk júniusban a választási urnák elé.

A mezőgazdasági fejlődés és a mezőgazdaság gépesítése számos tényezőtől függ majd, a legfontosabb tényező azonban mindig az ember. Annak az objektív követelménynek tudatában, hogy a mezőgazdaság történelmi jelentőségű átépítését be kell fejeznünk, a kitűzött feladatokat dolgozóink csakis szakmabeli felkészültséggel, aktív munkatevékenységgel, felelősségérzetük elmélyülésével teljesíthetik.

A szövetkezeti munka és az egész társadalom iránti szocialista viszony legjobban a szocialista munkabrigádok tevékenységében nyilvánul meg. A parasztság szocialista öntudatának kialakításában fontos tényezőt képez a szocialista nagyüzemi termelés ökonómiai problematikájának ismerete és ezzel kapcsolatban a tudományos ismereteknek gyakorlati alkalmazása.

Igen nagy jelentőséggel bír mezőgazdasági dolgozóink szocialista öntudatának kialakításában a kultúra fejlesztése, továbbá a tudásszomj felkeltése. De a termelési viszonyok állandó fejlesztésében az esztétikai nevelés, valamint a kultúra és a művészetek iránti érdeklődés felkeltése is komoly feladat legyen. A tömegpolitikai és kulturális nevelő munka színvonala a falun lényegesen kihat majd nemcsak a kollektivisztikus munkaviszonyok kialakulására, hanem a termelési fefedatok teljesítésére fai.

Ezért szükségesnek tartjuk mellőzni a pénzben elért összbevételt venni alapul

az EFSZ-ek jövedelmének felosztásakor és a CSKP KB márciusi plénumának határozataival összhangban az EFSZ-ek jövedelmének olyan elosztási módszerére kell áttérni, amely minden szövetkezetnek lehetővé tenné, hogy ez az elosztás az eSész társadalom szükségleteivel, a szövetkezet és minden egyes szövetkezeti tag szükségletével összhangban valósuljon meg. Az EFSZ jövedelmének elosztásakor alapul a szövetkezet egész jövedelmét veszik majd, tehát gyakorlatilag az újonnan kialakított értékeket pénzben és természetbeniek formájában hozzászámítva a szövetkezetnek nem a termelésből eredő jövedelmeit. Ez azt jelenti, hogy az elosztás a termelés egész értéke és az összes anyagi költség közötti egész különbségéből indul ki.

Emellett az egész jövedelemnek az előző évvel összehasonlított növekedését úgy osztják majd fel, hogy az akkumuláció gyorsabban növekedjék, mint a társadalmi és a személyes fogyasztás. Ennek az elvnek gyakorlati alkalmazása azt jelenti majd, hogy a szövetkezeti tagok díjazásának színvonala a szövetkezet termelésének és jövedelmének növekedése mellett nem csökkenhet, hanem a növekedéssel arányosan kell emelkednie. Ha alacsonyabb összbevételt érnek el, mint amilyet terveztek, úgy az elosztásban résztvevő összes tényező díjazása ézzel arányban csökken.

Az arányos csökkentés során azonban nem szabadna a tagok díjazását a nélkülözhetetlen anyagi érdekeltséget biztosító színvonal alá csökkenteni. Ilyen esetben a tervezett mutatók nem teljesítésének elsősorban az akkumuláció alapjának nagyobb csökkenésében kellene megmutatkoznia.

Itt szeretném kihangsúlyozni a CSKP KB márciusi plénumának határozatát, amely szerint nem lehet elvárni, hogy a jövedelem elosztásának új rendszere önmagától meghozza az elmaradozó szövetkezetek díjazásában a helyzet lényeges javulását és fellendülést jelentene a kedvezőtlen termelési feltételek közepette gazdálkodó szövetkezetekben. Az egész jövedelem felosztásának elemzése azt mutatja, hogy ezekben a szövetkezetekben a csekély díjazás okát általában nem az elosztás eddigi rendszere okozza. Az ok abban keresendő, hogy a termelésnek aránylag alacsony belterjessége a csekély munkatermelékenység és a jelenlegi értékkapcsolatok következtében ezek a szövetkezetek csupán igen alacsony összjövedelmet érnek el mind a terület egy egységére, mind pedig egy dolgozóra.

A javasolt elosztási rendszer bevezetése és elveinek betartása fokozott jogkört, nagyobb felelősséget és segítséget követel majd meg a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, valamint az állami bank részéről mind a tervezés, mind a jövedelmek tényleges elosztása során is, valamint azoknak az eseteknek operatív megoldásakor, amikor komoly ok miatt kell majd a meghatározottól eltérő eljárást és megoldást választani. Itt elsősorban a gazdaságilag gyenge és a munkáért adott alacsony díjazású szövetkezetekben előadódó esetekre gondolunk.

Az elosztás elveinek javasolt változásai megmutatkoznak az EFSZ-ek Mintaalapszabályai változásainak tervezetében is. A jövedelem elosztásának kérdéseivel részletesen nem foglalkozunk, mivel az erről szóló részletes javaslatot a küldöttek elé Terjesztettük.

Az irányítással kapcsolatos kérdések között fontos hely illeti meg a termelésben dolgozók személyes anyagi érdekeltsége céltudatos kihasználásának kérdését. Csupán ott, ahol minden egyes szövetkezeti tag és vezető dolgozó, minden munkaközösség, kollektíva közvetlen érdekét helyesen kapcsolják össze az egész szövetkezet érdekeivel, gazdasági eredményeivel csupán ott növekedik a termelés és a termelés hatékonysága. Ezeknek az elveknek legjobban megfelel a munkaegység alkalmazása nélkül fizetett pénzdíjazás, amelyet célszerűen egészítenek ki idény- és eredményprémiumokkal.

Minden kedvező eredmény és annak ellenére, hogy az EFSZ-ek V. kongresszusa minden szövetkezetnek ajánlotta ennek a díjazási rendszernek bevezetését, mégsem terjedt el kellőképpen és eddig a szövetkezeteknek csupán 11 százalékában alkalmazzák. Ennek okát nem kereshetjük kizárólag az elosztás elveinek sema-33