Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-25 / 34. szám
2-9 velő- és számológépek szállításával, valamint a járási központokban a gépi-számviteli központok létesítésével. Az irányítás helyes módszereinek elválaszthatatlan részét képezi a tudományos elvek alkalmazása a munka megszervezésében és a munkafolyamatokban ' alamint a technológiai rend szigorú betartása is. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy sok szövetkezet azáltal érte el gazdálkodási színvonalának feljavítását, hogy a munkaszervezés terén rendet teremtett. Ott, ahol minden termelési csoportnak, csapatnak és minden egyénnek pontosan körülhatárolják tevékenysége terét, termelési és gazdálkodási feladatait és ahol szigorúan megkövetelik a rájuk bízott tevékenységi szakaszért, a kiosztott munkaeszközökért, valamint a technológiai folyamat betartásáért járó személyes felelősséget, ott a feladatokat teljesítik, egyre javulnak a gazdálkodás eredményei is. Szeretnék rámutatni néhány kérdésre, amelyek szorosan összefüggnek a nagyüzemi technológiával, a munkatermelékenység növekedésével és ezen felül a kellő munkakörnyezet kialakításával is a fiatal emberek számára szövetkezeteinkben. A nagyüzemi technológia bevezetése és alkalmazása a munkamegosztás további kiszélesitéséhez, a munkafolyamatoknak egyes részlegműveletre való felbontásához és az egyes műveleteknek mindig ugyanazon dolgozók általi elvégzéséhez vezetnek. Ezáltal tovább fokozódik ezeknek a dolgozóknak szakositottsága, ami természetszerűleg kézügyességük és gyakorlottságuk, rátermettségük növekedését, munkájuk minőségének javulását eredményezi. Már ma is számos tapasztalattal lehetne igazolni azt, hogy a valóban nagyüzemi termelési formák és a munkaszervezés üzemi elemeinek alkalmazása szintén a munkaközösségnek, mint munkaszervezési alapegységnek, megszilárdításához vezet, amely egység az állattenyésztésben egyúttal termelési egységet is jelent. Ezzel függ össze a kollektív feladatok széleskörű alkalmazása mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, ami ugyan nagyobb követelményeket ró a munkaszervezésre és a vezető dolgozók munkájának minőségére, másrészt azonban leegyszerűsíti a tervezés, a nyilvántartás, a munka átvételének és bérezésének folyamatát. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az állattenyésztésben nagyobb gazdasági épületek mellett számolni kell — a két műszakos üzemeltetéssel valamint a szervezés új elveinek alkalmazásával kapcsolatban — az egyes műszakok teljes képesítéssel rendelkező vezetőivel, akiknek egyike egyúttal a termelési egység vezetője is lesz. Ezek a tisztségek a valóságban az ipari üzemek mestereinek tisztségével egyenlők. A szarvasmarhatenyésztésben már 1089 két műszakos üzemeltetésű egységgel rendelkezünk. Ez azonban igen kevés. Gondoljátok csak meg, elnök és zootechnikus elvtársak, hogy a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben dolgozók is igényt tartanak a munkaidő csökkentésére a munkaszünet napjain túlmenöleg is. Ha ezt számukra a kétműszakos üzemeltetéssel nem biztosítjuk és egyúttal ehhez kedvező feltételeket nem létesítünk közvetlenül a munkahelyeken, nem nyerjük meg a fiatal embereket ezekre a munkahelyekre. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az emberek felőli csekély gondoskodás mellett az állattenyésztésből a dolgozók néhol szinte menekülnek. Hasonló elvek, mint amilyenekről az állattenyésztéssel kapcsolatosan beszéltem, érvényesek a növénytermesztés munkaszervezésére is. Ezeket az elveket már jelenleg életbe léptetik a szövetkezetek gyakorlati tevékenységében. Az egyetemesen gépesített termelési vonalak alkalmazását már ma általánosan elismert igazságként kezelik. így például a Prága—Nyugat járás Május 9. EFSZ-ében az egyes munkaágakra szakosított egyetemesen gépesített csapatok lényegesen lerövidítették a tavaszi munkák elvégzésének időtartamát és megjavították a munkák minőségét, elérték a traktorvezetők szakosításának megjavítását és . övelték munkatermelékenységüket. Ehhez hasonló értelemben hozhatnánk fel a piseki járás albrechticei EESZ-ének példáját és sok más szövetkezet eredméayét. JtGYZET az épület üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalatok után adjuk át a terv szervezőjének. Határozott intézkedéseket akarunk megvalósítani az építővállalatok munkájának javítására vonatkozóan. A járásokban szakosított mezőgazdasági kivitelező üzemeket akarunk létesíteni, amelyek működése kizárólag a mezőgazdasági építkezésre (beleértve a meliorációt is) irányul. Ezeknek az üzemeknek a segítségével nagyobb mértékben akarjuk befolyásolni az építőcsoportok működését is az egyes mezőgazdasági üzemekben és hatékony segítséget nyújtani nekik. Arról, hogy mezőgazdasági üzemeinknek szüksége van szakszerű segítségre, tanúskodik az is, hogy eddig nem használták ki teljes mértékben a 69/58-as számú törvényben foglalt jogukat, amely szerint az anyagbeszerző vállalatok kötelesek 18 hónapi szavatosságot nyújtani az építkezés minőségéért és üzemeltetési képességére, s a szavatossági időszakban kötelesek ingyen helyrehozni mindazokat a hibákat, amelyeket az épületen felfedeznek. Idén és a következő években figyelemmel kísérjük a főbb építkezéseken kívül a melléképületek — silótérségek, gépszínek és takarmány-, alom-, műtrágyaraktárok stb. — építését is. Már ebben az évben sikerült biztosítani 1200 acélvázas szín építését és ezeket a járási termelési igazgatóságok rendelkezésére bocsátani. Ezen kívül még ebben az évben több mint 15 ezer tonna kiselejtezett acélcsövet kapunk és ezt az anyagot hasonlóképpen felhasználhatjuk ugyanarra a célra. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a fokozott anyagkiutalás sem képes fedezni a mezőgazdasági üzemek építőanyagszükségletét, s ezért a jövő években előnyös feltételeket akarunk teremteni ezen a téren. A mezőgazdasági beruházási építkezés kérdéseit nem oldhatjuk meg a kutató és a kísérleti munkahelyek, a gépipari vállalatok, építőanyaggyártó üzemek, valamint a technológiai berendezéseket gyártó üzemek hatékony segítsége nélkül. Ezen a szakaszon a helyzet nem kielégítő. Az egyes kérdések megoldásánál az építkezés minősége és az épületek műszaki ellátottsága az említett vállalatok jó együttműködésétől függ. A mezőgazdasági épületek gépi berendezéseit elkésve szállítják le. Ezeknek a berendezéseknek a fejlesztése és gyártása hosszadalmas és sorozatgyártásuk bevezetése gyakran eltart néhány évig. Az építésügyi minisztérium és annak kutatóintézetei szintén sokban adósak maradtak a mezőgazdasági építkezésnek. A megfelelő és olcsó építőanyagok, előregyártott épületelemek és épületszerkezetek fejlesztése és gyártása sokáig elhúzódik. Nem veszik figyelembe a mezőgazdasági termelés specifikus követeléseit, amelyek az állattenyésztés biológiai jellegéből erednek. Polácek és Takác elvtársakkal egyetemben tudatában vagyunk ezeknek a hiányosságoknak és konkrét intézkedéseket készítünk a gépi eszközök, olcsó és megbízható építőanyagok fejlesztése és gyártása terén uralkodó helyzet általános javítására. Elvtársnők és Elvtársak! A mezőgazdasági beruházási építkezések terén foganatosított összes intézkedések, amelyeket kidolgoztunk és fokozatosan életbe léptetünk, csak abban az esetben hozzák meg a kívánt eredményeket, ha sikerül megjavítani az ellenőrzést és ezen keresztül a műszaki dolgozók, mesterek 5s építésvezetők munkáját is. A jogkör és a felelősség súlypontja az új intézkedések értelmében jelentős mértékben irányul majd a mezőgazdasági termelési ténykedésre és a műszaki gazdasági beruházási építkezéseket előkészítő járási központokra hárul a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium központi irányításának további megőrzésével. Az elmúlt időszakban szerzett tapasztalatok után mezőgazdasági üzemeink egészen biztosan nagyobb igényeket támasztanak majd a beruházási építkezések előkészítésével és főként azok megvalósításával szemben. A beruházási építkezésben tapasztalt hiányosságokból levontunk a tanulságot mind a minisztériumban, mind a tipizáló intézetben. Feltételeket teremtettünk az összes bürokratikus akadályok eltávolítására, amelyek eddig megakadályozták a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak, hogy teljes mértékben érvényesítsék kezdeményező készségüket, ügyességüket és alkotó képességüket. A mezőgazdasági termelésünk fejlődését, gazdaságosabbá tételét elősegítő feltételek megteremtése jegyében J. BURIAN mező-, erdő- és vízgazdasági miniszter beszámolója a szövetkezetek VI. országos kongresszusán Prágában, 1964. április 23-án Elvtársnők, elvtársak, tisztelt küldöttek, kedves vendégeink! Abban az időben jöttünk össze, amikor egész társadalmunk a népgazdaság és társadalmi életünk minden ágazatának fejlesztésére összpontosítja igyekezetét. Az új és az alapvető irány a CSKP XII. kongresszusának következtetései, főként annak határozata. A XII. kongresszus határozatában hangsúlyozta, hogy társadalmunk főfeladatát a következő időszakban a mezőgazdasági termelés fejlesztése képezi. A kongresszus minden küldöttének a szívéből beszélek akkor, ha azt mondom, hogy köszönettel fogadjuk a mezőgazdaság jelentőségének ilyen értékelését a népgazdaságban és azt, hogy olyan helyet kapott, amelyet megérdemelt. Lényeges fejlődés nélkül nem lehetett biztosítani sem az államgazdaság arányos fejlődését, sem a lakosság életszínvonalának további emelkedését. A mezőgazdasági termelés gyorsabb fejlesztésének szükségessége magas és igényes feladatokat ró elsősorban a mezőgazdaság dolgozóira. Ezért ki kell használnunk minden forrást, amellyel a mezőgazdaságban rendelkezünk és minden eszközt, amit a mezőgazdaságba fektettünk. Emellett igazoljuk a falu szövetkezetesítéséről szóló lenini tanítást, mint a szocialista mezőgazdasági termelés építésének útját, amely a fejlett iparral rendelkező országokban is érvényes. Az, amit az elmúlt 15 esztendőben szocialista mezőgazdaságunk építésében elértünk, igazolja ennek az útnak a helyességét és reális voltát. Ez elsősorban a mezőgazdasági dolgozók, a párttagok, funkcionáriusok, a nemzeti bizottsági tagok és a többi dolgozók százezrei munkájának eredménye. Hiszen mind ez nagyon bonyolult nemzetközi helyzetben, nagy politikai feszültség, a békéért, az atomháború fenyegetése ellen folytatott szívós harcban folyt le és abban a nehéz helyzetben pártunk nemcsak megtudta győzni a parasztokat a közös gazdálkodás előnyeiről, de az egész időszak alatt nem következett be csökkenés a termelésben, sőt az lényegesen emelkedett. Hiszen 1948 és 1963 között a mezőgazdasági termelés 34 °/o-kal, a piaci termelés pedig majdnem 90 %-kal nőtt. Emellett a nyerstermelés egy állandó dolgozóra számítva majdnem 150 %-kal emelkedett. Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy mindezen eredmények mellett mezőgazdaságunkban még sok hiányossággal találkozunk. Sok mindennel nem vagyunk elégedettek és teljes joggal. De mégis tény az, hogy nagyon rövid idő alatt meg tudtuk valósítani a falu történelmi jelentőségű átformálását. Ez csak azért volt lehetséges, mivel pártunk ebben az időben erejét a falu szövetkezetesítésének megvalósítására tudta összpontosítani, hogy alkotó módon érvényesítette a mi feltételeink között a lenini szövetkezetesítési terv alapelveit, valamint a szovjet kolhozok és szovhozok építésének gyakorlati tapasztalatait. Nyíltan kimondom, hogy éppen a szovjet tapasztalatok segítettek nekünk abban, hogy sok hibát és hiányosságot elkerüljünk. A szovjet elvtársak őszintesége és nyíltsága volt ez. A segítség a mezőgazdasági kérdések megtárgyalásánál, amiért nagyon hálásak vagyunk a Szovjetuniónak. 5 2«
