Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-25 / 34. szám
gyors ütemben halad a szarvasmarha-betegségeit felszámolása A komáromi járás szövetkezeteiben 1962-ben a szarvasmarha-állománynak egyharmada TBC-s volt. Jelentős méretekben terjedt a fertőzéses elvetélés is. A keletkezett károk arra késztették a járás szakembereit, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek a betegségek továbbterjedésének megakadályozására és a fertőzött egyedek elkülönítésére, felszámolására. Még az év folyamán kísérleti átcsoportosításokat végeztek, majd 1963- ban teljes ütemben megkezdték a járási állategészségügyi központ és a járási pártbizottság közreműködésével kidolgozott határozatok valóra váltását. A megindult folyamat célja: csökkenteni a fertőzött gócok számát Ez járványtani szempontból jelentős és az 1962-ben jól bevált átcsoportosítással valósították meg, azaz egyes szövetkezetek kevésbé fertőzött állományát megtisztították és a beteg állatokat külön e célra kijelölt fertőzöttebb állományú szövetkezetekbe szállították. Az átcsoportosítások miatt veszteséget szenvedő szövetkezeteket, tehát azokat, melyek az egészséges állataik helyébe betegeket kaptak az állami alapból kártalanították. A szövetkezetek érdekeinek összhangba hozását, a szállítások zökkenőmentes végrehajtását nagymérvű szervezési intézkedések előzték meg. A könnyítés végett havonta összehívták a zootechnikusokat és megtárgyalták velük a teendőket, az ellenkezőket meggyőzték, mert ha közülük csak egy-kettő, szövetkezetének pillanatnyi nagyobb hasznát nézve, kivonja magát az intézkedések alól, az egész terv felborulhat. Erre azonban nem került sor, s így az elmúlt évben a járás ötven szövetkezetéből huszonkettőben vált egészségessé az állomány. Közben megindult a beteg állatok selejtezése is. A szövetkezetek „tejpróbákat“ végeztek, és a legalacsonyabb tejelékenységű teheneket vágóhídra adták. Az 1962/63-as tél gyenge takarmányalapja meggyorsította ezt a folyamatot. Míg 1963 január elsején a járás tehénállományának 244 százaléka volt gümőkóros, ez év elején, a selejtezés következtében már csak 18 százaléka. A járás állatorvosai gondot fordítanak az egészséges állományok állandó ellenőrzésére is. Évente kétháromszor tuberkulin-próbát végeznek és a „gyanús“ egyedeket azonnal elkülönítik. Ilymődon évente a szarvasmarhák 4—5 százalékát selejtezik ki. — Nagy hátrányt jelent, hogy pillanatnyilag csak 22 állatorvosunk van — mondta Dr. Michalovics Miklós, a Járási Állategészségügyi Központ vezetője — és bizony kissé túlterheltek. Valószínű azonban, hogy még a nyár folyamán megoldódik ez a probléma. Azt ígérték ugyanis, hogy három fiatal munkaerőt küldenek járásunkba a főiskoláról. A járás idei terve szerint év végére újabb nyolc szövetkezetből száműzik a TBC-t és selejtezéssel további 10 %-kal csökkentik a fertőzött állatok számát. A betegség teljes felszámolását 1967 végére tervezik. Mindez ezért húzódik sokáig, mivel a szövetkezetek többnyire a magas tejhozamú teheneket hagyják meg és ezektől — különösen most a tejprémium hatására — nehezen válnak meg. A brucellózis elleni küzdelem szintén eredményesnek bizonyult. Michalovics elvtárs nem kis örömmel újságolta, hogy március végén az utolsó beteg állatot is átadták, bár 1963 januárjában még 2365 darab, vagyis a .tehénállomány 8,2 százaléka fertőzött volt. Ez év elejére azonban már csak 939 maradt. Az utolsó brucellózissal fertőzött teheneket a nagykeszi és a kolozsnémai szövetkezetekből szállították el. Ezáltal a járás megszabadult az egyik legnagyobb, veszélyesebb, sok kárt okozó betegségtől. Jelenleg a két faluban fertőtlenítik az istállókat. A kolozsnémai szövetkezet tehénállományában 1961-ben kezdődött a fertőzéses elvetélés. Ez érzékenyen sújtotta a szövetkezetét, hiszen 1958- ban tisztították meg az állományt és a következő években száz tehéntől 96 borjút neveltek fel. A fertőzött tehenek azonban különösen az első évben mind elvetéltek, de egészséges borjút később sem lehetett felnevelni tőlük. A kolozsnémaiak a fertőtlenítés során minden fából készült berendezést, itatót, jászlat, az állatorvosi utasítás szerint alaposan kilúgoznak, a falakat átmeszelik, és a vasrészeket a kompresszor-csöveket átfestik. Az istálló körül 20 cm vastagságban elhordják a fertőzött talajréteget, melyet komposztkészítésre használnak fel. Helyét friss földdel töltik meg. — Pillanatnyilag mindebből annyi a hasznunk —, mondja Baráth elvtárs, az elnök —, hogy az istállókban elvégezhetjük a fontosabb javításokat és foglalkoztatni tudjuk a tagság egy részét. Május végére azonban .Kolozsnémára is megérkezik az új, egészséges tehénállomány. Szakosították a szarvasmarhatenyésztést A járás állattenyésztőinek még az átcsoportosítások tervezésekor szöget ütött a fejébe, hogy egyes szövetkezetekben feltűnően jó eredményeket érnek el a tejtermelés terén, másokban viszont ez a gazdálkodás kerékkötője. Miként segíthetnének ezen? A problémát szakosítással oldották meg. Azokban a szövetkezetekben, melyek tehénállománya alacsony tejelékenységű volt (a cserháti, réti, madari, szigeti, stúrovái, violíni, és a srobárovói), még 1962-ben áttértek a szarvasmarha-hizlalásra. A legjobb tejtermelő gazdaságok a hetényi, az izsai, a karvai, a lipovéi, a kávái, a páti és a perbetei pedig beszüntették a hizlalást és erejüket tehéntartásra, borjúnevelésre fordítják. — Az idén óriási az üszőkereslet — mondta Michalovics elvtárs. — Saját erőnkből nem is tudjuk kielégíteni, így 1200-at vásárolunk más járásokból. Jövőre remélhetőleg már nem szorulunk külső segítségre. Az üszőhiány oka ismert: az 1962-es évi takarmányínség miatt nemcsak a beteg állatok kerültek selejtezésre, hanem a legyengültek is. Ezáltal lényegesen csökkent a tehénállomány, melyet még ez évben egészséges üszőkkel akarnak gyarapítani, természetesen arányban a takarmányalappal. Visszatérve a szakosításra elmondhatjuk, az ésszerű intézkedések meghozták az eredményt. Cserháton például, ahol most hizlalással foglalkoznak, 1961-ben a tervezett 18 koronás munkaegység helyett tizenkettőt értek el. A következő évben, melyre 14 korona munkaegység-értéket terveztek, csak 9,43 koronát tudtak fizetni. Ezzel szemben tavaly, amikor felhagytak a körülményeik közt nem kifizetődő tejtermeléssel, a tervezett 18 koronától mindössze eggyel maradtak el. Járási méretben a tehenenkénti napi tejhozam — az elmúlt évhez viszonyítva — az idén átlagosan két literrel emelkedett. Tehát javulás észlelhető a tejtermelő szövetkezetekben is. Konkrét példaként Izsát említhetjük, ahol tavaly az első negyedévben 40 ezer liter tejet adtak el, s az idén ezt a mennyiséget egy hónap alatt teljesítették. Mengyán László könyvelő szerint a tervezett évi 1800 literes tejhozamot tehenenként könnyűszerrel túllépik. „A további siker az egészséges utódok felnevelésétől függ“ így fogalmazta meg véleményét Vorák Gusztáv, az izsai szövetkezet zootechnikusa. Ennek megfelelően a tejtermelő szövetkezetek nagy súlyt helyeznek a borjak elkülönítésére és egészséges nevelésére. A fiatal állatok 30 százalékát hagyják meg saját szükségletük fedezésére, a többit más szövetkezeteknek adják továbbtartásra és a selejtet pedig hizlalásra. Izsán decemberben épült föl az új borjűnevelő, melyben az itatásos módszert alkalmazzák. A rekeszekben tíz borjút tartanak és tízrekeszes a szoptatóberendezés is. A borjak kb. 3,5 liter 37—38 fokos tejet kapnak egyedenként. A módszer előnye, hogy a TBC-s tehenektől származó borjak is egészséges tejet ihatnak, és pontosabban ellenőrizhető, szabályozható növekedésük. — Tavaly, sajnos, nem tudtuk elhullás nélkül felnevelni borjainkat — mondja a zootechnikus. —. Az idén viszont, az új módszer következtében egy sem pusztult el. Főleg arra vigyázunk, hogy mindig egyenletes hőmérsékletű, friss tejet adjunk neklti. Összegezve a járásban látottakat és hallottakat, elmondhatjuk, hogy az állattenyésztők bizakodással tekintenek a jövőbe. Michalovics elvtárs szerint erre minden okuk megvan, hisz megteremtették az egészséges, nagyhozamú állomány nevelésének feltételeit. Kezes Éva A körtvélyesi fiatalok minden év áprilisában többezer facsemetét ültetnek el. A képen Szakai Ilonka, Zsóka Teri-ke, Tóth Belluska és Zsebik Marika ültetés közben. — zs — Ha valamelyik szövetkezet mondjuk három hektár szóját vet, akkor az csak egy-, legfeljebb kétfajta. A szeszélyes! kutatók azonban e növényből évente 1200 fajtaváltozatot és típust, sok féle mag- és seprűcirkot, 35 kölesfajtát, 100 vetésiborsó fajta-változatot, 15 fajta ciceriborsót és 47 fajta napraforgót vetnek. Van közöttük egyaránt hazai és külföldi, közönséges és különleges, eredeti és nemesített fajta. A szeszélyesi kutatóintézet gazdasága hazánkban egyedüli gyűjtőhelyévé vált a melegkedvelő növényeknek. E gazdag választékból választják ki a nemesítök és kutatók a legmegfelelőbb fajtákat, a különféle keresztezéssel nemesítik a kiváló egyedeket. Néhány hét alatt 2000 fajtaváltozatot és típust vetnek el kis parcellákon, de jövőre még többet, mert a példányok számát évről évre szaporítják. HAT A GYÜMÖLCSÉSZETBEN? A szeszélyesi kutatók a melegkedvelő növények gyűjtésén és tanulmányozásán kívül még főleg olyan gyümölcsfa-fajtákkal is foglalkoznak, melyek jellegzetesek a homokos talajokon. Az intézetben 450 őszibarackfa-fajta van, köztük negyvenet — nálunk eddig még ismeretlen fajtát — tavaly hoztak be Amerikából. Az intézet személyzete azonban nemcsal* gyűjti a növényfajtákat, hanem ezek termesztésének tanulmányozása közben szerzett ismereteket igyekszik a gyakorlatban is érvényesíteni. Tavaly hatékonyan segítettek az alsópéteri EFSZ öthektáros őszibarackosának telepítésében, amely egyedüli összefüggő őszibarackos a komáromi járásban. Ogy tapasztalták, hogy ez az együttműködés hasznos #3áfesaas Megoldásra vár a munkaerőkérdés Mezőgazdaságunkban a nagyarányú gépesítés mellett is egyre érezhetőbbé válik a munkaerőhiány. Ez érthető, hiszen a gépeket ma is, de a jövőben is emberek irányítják, s így a termelékenység emelése szintén tőlük függ. A legtöbb mezőgazdasági üzemben már értenek a termeléshez, ellenben munkaerőhiány végett aránylag nagy veszteséggel takarítják be a kitermelt javakat. Részben ez az oka annak, hogy még mindig sok a gyengén gazdálkodó szövetkezetek száma. Ha országos méretben vizsgáljuk a mezőgazdaság munka erő-ellátottságát, azt tapasztalhatjuk, hogy az ott dolgozó férfiak átlagos életkora jelenleg 50, a nőké pedig 45 év közt mozog. Meglehetősen nagy a szám szerinti csökkenés, az elégtelen utánpótlás végett, s ennek mint ismeretes, több oka is van. Ezek közül egyik az eddigi merev árpolitika. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a mezőgazdaságunkat elegendő munkaerővel ellátni életfontosságú feladat. A mezőgazdasági termékek az emberek és az állatvilág számára az életet jelentik. Ezenkívül egész sor iparág a mezőgazdaság által kitermelt javak földolgozásával foglalkozik, s így tervének teljesítése, dolgozóinak életszínvonala majd minden tekintetben a nyersanyagellátástól függ. Sorrend szerint tehát a mezőgazdaság minden más iparág előtt áll. Nélküle egyetlen kiló szenet, vasércet és más fontos ipari kelléket sem lehetetlen kibányászni, gyártani. Ez a valóság. Hogy hű képet nyerjünk a szlovákiai mezőgazdaság munkaerőhelyzetéről, az alanti táblázatban mutatjuk be az 1960—1963-as évek ingadozását: Megnevezés j I960 1963 — + A munkaerők száma összesen 570 796 469 383 101 413 férfiak 157 024 141844 15180 — Ebből az EFSZ-ben nők 135 495 103 020 32 475 — férfiak 30 525 22 607 8 918 — Ebből az AG-ban nők 8119 8 540 — 421 Ezek a számok, minden kommentár nélkül, magukért beszélnek. Figyelmeztetnek, hogy tenni kell valamit, mert a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része lassan nyugdíjba vonul, s a jelenlegi utánpótlás nincs arányban a csökkenéssel. Már számtalanszor szó esett arról, hogy a munkaerőellátás terén a mezőgazdasági üzemekben gyökeres változásra van szükség. A legutóbbi intézkedések minden eddigitől konkrétabbak, s hisszük, hogy a gyakorlatban érvényre jutnak és meghozzák a várt eredményt. Pár napja, hogy a fenti kérdést a rimaszombati járásban is megvizsgáltuk. A helyzet ott sem megnyugtató. Míg 1960-ban összesen 12 780, addig 1963-ban már csak 9925 állandó dolgozót tartottak nyilván a mezőgazdasági üzemekben. Amint látjuk, közel 3000-rel csökkent az állandó dolgozók száma. Hová lettek az emberek? Egy részük kiöregedett, nyugdíjba vonult, de a nagyobbik részük munkahelyet változtatott. Az iparba ment, ahol kecsegtetőbbek a feltételek. Most pedig lássuk közelebbről, hogyan alakult a munkaegységek értéke az 1960/1963-as években a rimaszombati járásban. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy járási átlagról van szó. így 1960-ban 10,03, 1963-ban pedig 12,12 koronát tett ki egy-egy munkaegység átlagértéke. Keressük a munkaerőcsökkenés okát. Itt van hát szemeink előtt. Senki sem állítja, hogy nincs fejlődés a rimaszombati járás mezőgazdaságában. Van fejlődés, csak valahogyan lassú. Nem eléggé meggyőző a fiatalok számára. Leginkább az foglalkoztatja a szövetkezetek vezetőit, vajon hogyan megnyerni a fiatalokat a mezőgazdaságba. HOGYAN? Vegyünk talán példának egy csehországi szövetkezetei, majd meglátjuk hogyan. Nálunk is sokan ismerik a Prágához közel eső suchdoli szövetkezetét, amely körülbelül 1500 hek. táron gazdálkodik. A gazdaság vezetői hosszú megfontolás után elhatározták, hogy a szövetkezetnek, mint a faluban a legnagyobb üzemnek kötelessége, hogy a dolgozók, s velük együtt a fiatalok politikai, szakmai és kulturális fejlődéséről gondoskodjon. Ezt kötelességüknek tartják még akkor is, ha a szülők közül többen más munkaszakaszon dolgoznak, nem pedig a szövetkezetben. Lényegében igazuk van, hiszen a jó szövetkezeti vezetőknek előre látniuk kell, hogyan alakul a munkaerő-kérdés évek múlva, hányán mennek a szövetkezetből nyugdíjba és helyükbe kiket is lehetne megnyerni. A fiatalok számára létesített szövetkezeti klub a helybeli iskola ifjúsági szervezetének átadott négy hektáros píonírkert azt a célt szolgálja, hogy az ifjúság megszeresse a mezőgazdaságot, és otthonra találjon a szövetkezetben. A fiatalokkal való törődés meghozta a várt eredményt. Jelenleg 35-en tanulnak a szövetkezet támogatásával különböző mezőgazdasági szakiskolákon. Közülük többen főiskolán és középiskolán. A tanulók mindegyike teljesjogú tagja a szövetkezetnek Ezek szerint tanulási eredményeiket is figyelemmel kísérik és a legjobb tanulókat a szövetkezet prémiumalapjából jutalmazzák. Az összeg bizony jelentős. A legkiválóbb tanulók évente kereken 500 korona egyszeri jutalomban részesülnek. Ez lenne hát a „hogyan“ lényege a suchdoli szövetkezetben. A gondoskodást a fiatalok nagyon meghálálják, s nem vitás, hogy a befektetés évek múltán kamatostól megtérül. Nem egyedülálló esetről van szó. Szlovákiában is találunk számos olyan szövetkezetei, ahol a fiatalok úgymond „gyökeret vertek" otthonra találtak. Ilyen a Csallóközben a bősi, a losonci járásban a kiszöllői, a lévai járásban a palásti, kissallói, nagyölvedi és számos más szövetkezet. Hogyan megnyerni a fiatalokat? Erre nincs végérvényes recept, de előrebocsátjuk, hogy nagyon fontos tényező az anyagi érdekeltség, továbbá az emberi gondoskodás. A többit a helyi viszonyoknak megfelelően kell megválasztani. Hoksza Istv á-n mindkét részről: a szövetkezet hasznosítja homokos területeit, a kutatók pedig kipróbálják az őszibarack különböző fajtáit, metszését, ültetési módját. Hasonló célt szolgált az együttműködés a zöldállási szövetkezet hathektáros kajszibarackosa telepítésénél is. NE BECSÜLJÜK LE AZ ÉDES MANDULÄT! Ezt a ritkán növő fát sok mezőgazda nem tartja termesztésre alkalmasnak. A megfontoltabb termesztők azonban azt állítják, hogy ezt a fát még korántsem használtuk fel eléggé. A különösen terméketlen és lejtős talajokon sikerrel létesíthetők mandulások, melyek az egy kis gondozásért a fogyasztói ipar nyersanyagául szolgáló bőséges gyümölcsterméssel fizetnek. A szeszélyesi kutatók a fának 30 típusát gyűjtötték össze Szlovákia területéről. Mindegyik típusból 4—5 fát nevelnek. Három évi kísérlet után a leggazdaságosabbnak és legigénytelenebbnek mutatkozó típust ajánlják termesztésre. A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a kísérleti telepen 260 szőlőfajtát is termesztenek. Mindenekelőtt azt akarják megállapítani, hogy melyik szőlőfajta és ennek milyen ültetési, metszési és művelési módja a legalkalmasabb Dél-Szlovákia homokos vidékein. MÉG A SZÖJÄRÖL PÄR SZÖT A kísérleti telep vezetője, Teodor Sinsky mérnök a szója termesztésével foglalkozik. Kísérleteivel megállapította, hogy a szójatermesztésnek a dél-szlovákiai körülmények között nagy a létjogosultsága, csak megfelelő agrotechnikát kell alkalmazni. Mindjárt egy tanács a termelőnek: a szójából legjobb hektáronként 100 kg vetőmagot április 20-tól május 5-ig elvetni 40—50 cm sortávolságra. Természetesen ez csak úgy lesz hatással a hektárhozamra, ha a termesztés egyéb szabályait is betartjuk. HOGY A HOMOK IS NAGYOBB TERMÉST ADJON... Sinská Jozefina mérnöknő az utóbbi években különösen sokat foglalkozott a dél-szlovákiai homokos talajok termővé tételével. Szerinte elsősorban meg kell határozni, hogy a határ mely homokos talajai alkalmasak szőlő, vagy gyümölcsös telepítésére, melyek csak erdősítésre és mely táblákon végezhetünk szántóföldi termesztést. Utóbbi parcellák feltalaja bár laza homok, ez alatt azonban 50— 70 cm mélységben jó minőségű altalaj van, melynek egyedüli hátránya tömődöttsége, így a gyökerek számára nehezen áthatolható. Ezért az ilyen talajon alapvető agrotechnikai feladat a talaj fokozatos mélyforgatása (rigolírozása), vagy altalajlazítással egybekötött szántása. E mélyműveléseket többször meg kell ismételni. Tapasztalat szerint az istállótrágyázott laza talajon első évben ajánlatos korai burgonyát termeszteni. Utána jól megy a rozs évelő takarmányvetésével 2—3 éves használati időre (legjobb a szegletes lednek vörös csenkesszel). Ily módon homokos talajokon is tartós hozamokat érhetünk el. A felsoroltakból látható, hogy a szeszélyesi kutatók gyakorlati és olyan nyílt problémákkal foglalkoznak, melyekre a dél-szlovákiai mezőgazdák mielőbb szakemberek által hitelesített feleletet várnak. A kutatóintézet nem nagy számú együttesének becsületére válik, hogy a tudományos munka színvonala egyre javul és a „feleletek“ mindinkább kielégítőek Buda Ferenc (Komárom) ford. Sch
