Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-25 / 34. szám
Megjelent a Szabad Földműves 34. számának mellékleteként 1964. április 23-én A mezőgazdasági termelésünk fejlődését, gazdaságosabbá tételét elősegítő feltételek megteremtése jegyében Olvasd és a Te lapod! ; gesen növelte a mezőgazdasági termetesét és gazdaságilag megszíterdolt. Ennek ellenére sok helyen megtörtént, hogy a nagyüzemi termelés bevezetésére igyekeztek megteremteni a legjobb feltételeket és a szövetkezeteket túlságosan nagy, nehezen irányítható egységekbe tömörítették, amelyekben fokozódtak a gazdasági nehézségek és ezért a nagyobb gazdaságok előnyei nem mutatkozhattak meg kellőképpen. Pártunk központi bizottsága többször figyelmeztetett arra, hogy már 500 hektár szántóterületen felül is megvalósítható a minimális összpontosítás és óva intett a túlságosan nagy üzemek létesítésétől. Ugyanakkor még 1962-ben a szövetkezetek 56,5 %-a 500 hektárnál kisebb mezőgazdasági területen gazdálkodott és a szövetkezeteknek csaknem egyharmada 300 hektárnál kevesebb mezőgazdasági talajterületet müveit. A helyzet 1963-ban sem javult. Ezért kikerülhetetlen, hogy ott, ahol a szövetkezetek egyesítésére megteremtették az összes feltételeket, okszerű, gazdaságilag indokolt egységeket létesítsenek, amelyek a termelés növeléséhez és olcsőbbításához vezetnek. Világos, hogy sehol sem szabad az egyesítést erőszakkal elvégezni, amit csakis a szövetkezeti tagok jóváhagyásával válthatunk valóra. A múltban többször próbálkoztunk a mezőgazdasági üzemek fejlesztése távlati terveinek kidolgozásával. Egyetértek a járási konferenciákon elhangzott bírálatokkal, hogy vontatottan dolgozunk a szakosítással kapcsolatos kérdések megoldásán, habár nem érthetek egyet azokkal a nézetekkel, hogy a szakosítást egyik évről a másikra be lehet vezetni. Szeretném megnyugtatni Lamac elvtársat a Vel'ky Sychrov-i szövetkezetből, Sváger elvtársat a hanychovi szövetkezet elnökét, és mindazokat, akik a járási konferenciákon ebben a kérdésben felszólaltak, hogy a tervezés új módszere, amelyre még visszatérek, jelentős mértékben hozzájárul a helyes termelési irányzat és a szakosítás megvalósításához, ha az irányítás összes fokozatán érvényesítjük. A kerületi mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok jelenleg hosszúlejáratú fejlesztési terveken, az ún. generellek kidolgozásán fáradoznak. Az említett tervek célja, hogy megfelelő adatokat gyújtsünk és dolgozzunk fel a mezőgazdasági termelés távlati szervezésének tervszerű megvalósítására, annak helyes területi elosztására a természetadta és gazdasági feltételeknek megfelelően. Ugyanakkor ezzel tájékoztató áttekintést nyerünk a beruházási eszközök elosztásáról és szerkezetéről, szükségleteiről, valamint a távlati szervezés megvalósításához szükséges munkaerőkről és biztosítjuk a mezőgazdasági szolgáltatások fejlesztése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése közötti összhangot mind terület, mind időpont szempontjából. Lényegében arról van szó, hogy feltételeket teremtsünk nemzetgazdaságunk szükségleteinek minél tökéletesebb fedezésére és ugyanakkor a szövetkezetek és állami gazdaságok teljes mértékben érvényesíteni tudják kezdeményező képességüket és jövedelmezően gazdálkodjanak. Az 1964—1965-ös év téli időszakában, valamint a jövő év első felében számolunk a mezőgazdasági üzemek fokozatos szakosítása távlati terveinek kidolgozásával. Abból indulunk ki, hogy a mezőgazdaságra is teljes mértékben érvényes a hosszúlejáratú tervek kidolgozásának szükségessége, amelyet pártunk XII. kongresszusa is hangsúlyozott Ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek és a mezőgazdasági termelés fejlesztését a társadalom szükségleteivel összhangban és a lehető leghatékonyabban szervezzük, nem elég ha hosszúlejáratú terveket és országos tervezetet dolgozzunk ki az egész köztársaság számára. Számolunk azzal, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok is tevékenyen hozzájárulnak a fejlesztési tervek kidolgozásához és azok letárgyalása és jóváhagyása után közös erővel valóra váltjuk a tervet. A mezőgazdasági termelésünk szakosítására és összpontosítására való áttérés széleskörű és bonyolult feladatot ielent. Nem szabad egy pillanatra sem elfeledkezni arról, hogy mezőgazdaság ’< olyan új szervezésének kiépítéséhez láttunk hozzá, amelynek nem volt párja a történelmi fejlődés egész eddigi időszakában. Az évzáró közgyűléseken és a járási' konferenciákon széleskörű bírálatnak vetették alá a jelenlegi tervezési módszert úgy a sedlecei szövetkezet tagjai (tábori járás), mint a libereci járásban levő jenisovcei szövetkezetét képviselő Richter elvtárs és sokan mások. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a szakosítás terén elért eddigi elégtelen eredmények oka a tervezés merev módszere, amely lehetetlenné tette szövetkezeteink kezdeményező képességének érvényesítését és gyakran nem tette lehetővé az adott termelési feltételek teljes kihasználását sem. Ezért a CSKP KB elnöksége elhatározta, hogy a lehető legrövidebb időn belül megszüntetjük a mezőgazdasági termelés helytelen tervezési módszereit és a tervet teljesen új alapelvek szerint dolgozzuk ki. Pártunk szervei hangsúlyozták az alulról jövő komplex szervezés elvét, valamint a mezőgazdasági üzemek vezetőségének fokozott jogkörét és felelősségét a tervszerű üzemfejlesztés megvalósításáért az adott természeti és gazdasági feltételek, valamint az emberek kezdeményező képességének teljes mértékű kihasználásával. Már ez év decemberében jóvá kell hagyni mezőgazdaságunk főbb fejlesztési irányzatait az 1966-os évre, vagyis egy évvel hamarabb az alábbi mutatókban: — a növénytermesztés árutermelésében, ebből a magtermesztésben,- külön a búzában, továbbá a cukorrépában, burgonyában és egy olajnövényben, külön az állattenyésztés árutermelésében, hústermelésében, tejtermelésében és tojástermelésében. — az építkezési és gépi beruházások kerettervében, az építkezés biztosításában, a traktorok és tehergépkocsik leszállításában; — a tiszta tápanyagokban kifejezett ipari trágyák kerettervében, a takarmánykeverékek előállításának mértékében és azok leszállításában; — az állami szervek esetében a bérköltségek színvonalában és néhány fontosabb pénzügyi mutatóban. Januárban és februárban a szövetkezeteknek ki kellene dolgozniuk a szakemberek és a felvásárló szervek dolgozóinak közreműködésével saját elképzeléseiket, amelyekben javaslatot tennének arra, milyen termékekkel teljesítenék az árutermelés tervét, milyen fajta és mennyi ipari trágyára van szükségük, milyen konkrét építkezéseket terveznek stb. Ebben az időszakban tehát számolunk a t szövetkezetek által benyújtott javaslatok következetes érvényesítésével, főként ami a mezőgazdasági termékek eladásának összetételét, a termelést és a termelési eszközöket illeti. Számolunk azzal is, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének jövő évi tervét már az őszi munkálatok megkezdése előtt ismertetni kellene a szövetkezetekkel. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok a felvásárló szervekkel együtt végérvényesen megállapodnak az egyes termékfajták eladásában és meghatározzák a beruházások terjedelmét, valamint a terv anyagi biztosítását. Az őszi időszakban szerződéseket kötnének. Nem számolunk az egyes termékek eladási feladatainak direktív szétírásával; ebből a szempontból a mezőgazdasági termelési igazgatóságnak csupán két főbb terményfajta tervezését engedélyezzük. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok nem fogják meghatározni milyen nagy területen termesszék a mezőgazdasági üzemek az egyes terményeket, ngjn határozzák meg a terméshozamokat, valamint az állatállomány összetételét és termelékenységét sem. Megerősítjük a szövetkezetek vezetőségének jogkörét és felelősségét. A szövetkezetek vezetőségének kötelessége a termelés lehető legjobb szervezése, hogy így biztosítsák az árutermelés tervfeladatainak teljesítését és így előfeltételeket teremtsenek az árutermelés és a szövetkezet jövedelmének állandó növelésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megengedjük a mezőgazdasági termelés ösztönszerű fejlesztését. Csupán jobban és alaposabban kt-24 25 J. B U R I A N mező-, erdő- és vízgazdasági miniszter beszámolója az EFSZ-ek VI. országos kongresszusán Prágában, 1964. április 23-án
