Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-22 / 33. szám
a legtöbb helyen a kukorica termését különösebb befektetés nélkül jelentékenyen növelhetjük. Közepes vagy jobb talajokon még a szárazabb években sem kell attól tartani, hogy a nagyobb növényegyedszám terméscsökkenést okoz. Száraz években, amint ritkításkor előre még nem tudhatunk, legfeljebb a növényszám növelése nem hoz termés emelkedést. Ezért ügyeljünk arra, hogy az egyelés alkalmával nehogy a termés egy részét megsemmisítsük. A kukorica csírázásához elég sok víz szükséges. Magja olyan erős csírát fejleszt, hogy még kedvezőtlenebb időjárási viszonyok között is képes a talajréteget áttörni, ha a vetőágyat megfelelően készítettük elő. Ha a kukoricát sekélyen vetjük, a felső talajréteg hamar kiszárad, és csak kiadós eső hatására indul meg a csírázás. Ha pedig a szárazság sokáig tart, sok növény kiszárad, mert a kukorica gyökerei a sekély vetés következtében nem érik el a talaj nyirkos rétegét. Ha ezeket a körülményeket figyelembe vesszük, látjuk, hogy a kukorica vetése akkor jő, ha a mag megfelelő mélységbe került. A mélyebb, nyirkosabb talajba vetett kukorica gyorsabban és egyöntetűbben kel ki, hiánytalan sorokat és fészkeket alkot. Helytelen lenne, ha a vetés mélységét sablonosán alkalmaznánk minden talajon. A vetési mélységet mindig a helyi adottságok szerint kell megválasztani. Általában könnyebb, lazább, gyorsan kiszáradó talajokon a kukoricát 8—10 cm mélyen vessük, a középkötött talajokon 7—8 cm mélyen, míg a nehezebb, kötött talajokon 6—7 cm mély vetést alkalmazzunk. A homoktalajokon a kukorica vetésének mélysége akár 10—12 cm is lehet. Ha vetéssel valamilyen okokból megkéstünk, a magot egy kissé sekélyebben vessük el. Az említettek alapján világosan láthatjuk, hogy biztos és magas hektárhozamot csakis ügy érhetünk el, ha a kukorica vetésére különös figyelmet fordítunk. B a r c z i András mérnök, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára Vegyszeres védekezés kukoricaüszöggei szemben Az 50 %-os TMDT kedvező hatású Q kukoricaüszöggei szembeni védekezés te*, rén, ha ennek vizes szuszpenziójával per< meteznek a virágzási periódusban. At ossz-szövetségi Kukorica-kutató Intézet•: ben az 50 %-os TMDT 2 %-os szuszpenziójával végzett kétszeri permetezéssel a kukoricaüszög-fertőzött séget felére-, harmadára csökkentették. A Szinel'nikovszki Nemesitő Állomáson összehasonlító kísérletekben vizsgálták a 100 %-os és 50 %-os TMDT 2 %-os szuszpeziójának és a dinitrodánbenzol vizes szuszpenzió--, jónak hatását. A 20 %-os dinitrodánbenzol 0,5 % -os szuszpenziójának hatása kis-: sé alacsonyabb az 50 %-os TMDT hatásánál, viszont az előbbinek hatása hosszabb ideig tartó és korábbi fázisokban történd alkalmazása ugyancsak eredményes, egyszeri permetezés esetén is. (Kukuruza) Legbelterjesebb kukoricafajtáink a körzetesítésben A nagy kukoricatermés egyik fő tényezője a jól megválasztott vetőmag. A mezőgazdasági üzemekben, ahol nagyobb kiterjedésű területeken termesztenek kukoricát, főleg magra, úgy kell megválasztani a vetőmagot, hogy a növény termése tökéletesen beérjen. A kukoricatermesztési körzetek üzemeiben legmegfelelőbb, ha a kukoricavetőmag kb. 60—70 %-a középkései, 30—40 %-a pedig korábbi érésű, mert ha a kedvezőtlen időjárás hatására a tenyészidő elhúzódik, legalább a korai érésű hibridek adnak jó minőségű termést. Másrészt pedig munkaelosztás szempontjából és nem utolsósorban a gépi szedés végett ez a megfelelő, mivel a kukoricakombájnok csak a viasz- és teljesérés határán levő kukorica betakarításakor végeznek veszteségnélküli munkát. így a kukoricakombájnokkal megszakítás nélkül dolgozhatunk, mert mire a korábbi érésű kukoricát betakarítottuk, a középkései hibridek is elérik viasz érettségüket és szedésüket kombájnnal végezhetjük. Ismert tény, hogy a későbbi tenyészidejű kukorica nagyobb termést biztosít, viszont nem olyan jó minőségben, s ha netán betakarításkor bekövetkezik a kedvezőtlen esőzések ideje, a betakarítás költségesebb, a veszteségek nagyobbak, ezek után a terméstöbblet a középkései hibridekkel összehasonlításban nem mutatható ki. A répatermesztö körzetek számára pedig legmegfelelőbbek magtermesztésre a középkorai érésű kukorica-vetőmagok. Silókukorica termesztésére olyan vetőmagot kell választanunk, amely nagy tömeget biztosít és az első őszi fagyok jelentkezéséig már teljes viasz érési állapotba kerül, hogy betakarítása a jó tápértéktartalom idején történhessen, mivel a fagyok csökkentik a silókukorica tápértékét. Nálunk a következő kukorica-vetőmagokkal számolhatunk: KAZ (Kocsódi sárga és a Cseh fehér lófogú keresztezése). Fajtahibrid, melynek termesztése még ma is kifizetődő. Tenyészideje 120—138 nap. Közepes növésű, gazdag levélzettel rendelkezik, a kezdeti fejlődése jó, még a hűvösebb vidékeken is. Alkalmas mind magra, mind silókukoricának. Magtermesztésre, valamint silóanyag-termesztésre a répa-és burgonyatermesztő körzetekbe szánták. Csejcsi korai (Cejcsky rany). Kétszeres keresztezésű beltenyésztéses hibrid. Középkorai, kevésbé elágazó típus. Kalászai középnagyok, általában 14—16 sorosak. Magja narancssárga, lófogú típus. Főleg magtermesztésre alkalmas, mivel jóminőségű és nagymennyiségű magot ad. További jó tulajdonsága, hogy korai és könnyen végezhető a kalászok gépi betakarítása. Tenyészideje 125—135 nap. Legjobb termést a répatermesztő és a kevésbé meleg kukoricatermesztő körzetekben biztosít. Hibrid KC 3. Amerikai eredetű kétszeres keresztezésű beltenyészett hibrid. Nálunk 1960-ban engedélyezték termesztését. Középkorai 125—140 napos tenyészidejű fajta. Szára középmagas, szintén közepesen gazdag levélzettel. Többnyire két kalászt nevel egy száron. Kalászokon a védőlevelek jól zárnak. Általában 18 soros, középnagy kalászú. Magjának színe felül világos sárga, további részein halványan narancssárga. Lófogú típus. Morzsolási százaléka kitűnő. A kukorica és a répatermesztő körzetekben, kizárólag magtermesztésre szánták. Lednicei középkései (LSP). Szintén kétszeri keresztezésű beltenyésztett hibrid. Középkései, tenyészideje 135—145 nap. Legelterjedtebb hazai előállítású hibrid. Magas növésű, erős, kevésbé megdűlő szárral, közepes levélzettel és kevés oldalhajtással. Általában egy kalászt fejleszt. Kalásza hengeres, 16—18 soros. Magja sötétebb-sárga, lófogú. Elég jól ellenáll az üszöggel szemben. Teljes éréskor a növény szára zöld. Kukoricatermesztő körzetbe rajonizálták, mind mag, mind silókukorica termesztésére. Topoíníky-i kései (TN). Kétszeres keresztezésű beltenyésztett hibrid. Kései, magas növésű, erős szárral és gazdag levélzettel rendelkező fajta. Kalászai hengeralakúak, nagyok, általában 18 sorosak. Magja középnagy, sötétsárga, lófogú típusú. Csak silókukorica termesztésre alkalmas a kukoricatermesztő körzetben. Nagyon meghálálja az öntözést, mivel nagy zöldtömeget biztosít, 600— 1000 mázsát hektáronként. Magtermesztésre csakis a legmelegebb vidékeken alkalmas. A nyugat-szlovákiai kerületben silótermesztésre körzetesítették. Külföldi, de már nálunk jól ismert hibridek közül a mi vidékünkön megfelelnek a Szovjet VIR 25 hibrid fajta. Fehér lófogú típus középkorai, igen jó morzsolási százalékkal. Csakis magtermesztésre alkalmas hibridfajta. A Magyarországról behozott hibridek közül az ismertebbeken kívül (Mv 5, Mv 1, és Mv 48), ajánlható még az Mv 40-es. Szintén beltenyészett hibrid, mely 6 vonal keresztezésből jött létre. Középmagas növésű, gazdag levélzettel rendelkezik. Kalászai elég magasan 70—80 cm-re helyezkednek el a száron, általában 16—18 soros. Ügy 10—12 nappal korábban érik be, mint az Mv 5-ös. MV 5-ös. Szintén beltenyésztett hibrid. Magasabb növésű, gazdag növényzettel, de kevés oldalhajtással rendelkezik. Kalászai hosszúak, masszívak, általában 18—20 sorosak. Magja középnagy s magyarországi értékelések alapján középkései. Mv 48. Kétszeri keresztezésű beltenyésztett hibrid, részbeni hím sterilitással. Szára erős, magas, levélzete gazdag, szintén kevés oldalhajtással. Kalászai rövidebbek, de vastagok 16—18 sorosak. Magja sárga, középnagy lőfogú típus. Hasonló tenyészidejű, mint az Mv 5-ös. Mv 1. Szintén kétszeri keresztezésű beltenyésztett hibrid. Magas növésű, gazdag levélzettel és minimális oldalhajtással. Kalászai hosszúak, erősek, 18—20 sorosak. Igen kései fajta, ezért nálunk csak silókukorica termesztésére alkalmas. Tenyészideje megegyezik a Topol'níky-i késeivel. Természetesen a feltüntetett kukorica-vetőmagok csakis akkor biztosítanak jó termést, ha biológiailag teljes értékűek, ami azt jelenti, hogy az elsőosztályú hibridkukorica vetőmagnak a csehszlovák államnormák szerint 97 %-os tisztaságú és 90 %-os csíraképességűnek kell lennie. Csömör Tibor, a Nyárasdi Növénynemesítő Állomás dolgozója 1 ÍHpÍYrffi^fiSh/t 63 1964. április 22.
