Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-22 / 33. szám
A kukorica termesztésének egyik alapvető teltétele, hogy jő minőségű, egészséges magot vessünk. A jő minőségű Vetőmag fogalma a kiváló fajtatulajdoníágon kívül a vetőmag kellő tisztaságát, Cslrázőképességét, valamint használati értékét (csírázás X tisztaság : 100) jelenti. A kukoricamagot aránylag könnyű tisztítani, ezért meg is kell követelni, hogy a vetőmag tisztasága magas fokú legyen. Az első minőségi osztályba sorolható kukorica-vetőmag tisztasága 98—99 Százalékos legyen, míg csírázóképessége szükséges hogy 90—95 °/o-ot érjen el, amit a vetés előtt csírázási vizsgálatokkal feltétlenül ellenőrizni kell, mert a tél folyamán nagyon sok csira tönkre mehet. A vetőmag csávázását vetés előtt egy-Sét nappal porcsávázó szerrel (Hermal L 00—800 gr/q) vagy Agronallal végezzük •1. Fontos továbbá a vetőmag pazarlásának megakadályozása, s ezért a vetőmag mennyiségét pontosan szükséges megállapítani, amihez ismernünk kell: 1. • vetés sortávolságát, 8. az 1 folyó méterre jutó magok számát, 8. az 1 ha-ra jutó csíraképes magok számát, 4. a használati értéket (H *.?s? 100 5. a vetőmag 1000 szemsúlyát. Ha ismerjük a fent említett öt adatot, ki tudjuk számítani az 1 ha-ra szükséges vetőmag mennyiségét. Például: ha a vetés sortávolsága 60 cm s az 1 folyó méterre eső magvak számának legalább 8—10-nek kell lennie, akkor 1 ha területre kb. 180 000 csíraképes mag jut. (Ha 1 folyó méterre 10 mag hull ki, akkor 1 m2-ren kb. 18 csíraképes mag jut a talajba. Ebben az esetben 1 ha-ra (10 ezer m2 X 18 = 180 ezer jnag). A 180 000 mag összsúlya közepes 1000 magsúly esetén (250 gr) 45 kg (1000 szem súlya 250 gr 180 000 szem súlya X ~ X : 250 = 180 000 :1000 v _ 250 X 180 000 .......... A-------------1777------ 45 000 gr = 1000 Tehát 45 kg kukorica-vetőmagot kell elvetnünk hektáronként, ha a vetőmag használati értéke 100 %-os (tisztaság X csíraképesség . 100). Ha azonban a vetőmag tisztasága 98 °/o-os, a csíraképessége pedig 92 %-os, akkor használati értéké nem 100 %, hanem csupán 90 %. H =—8 x .21 = go % 100 így természetesen több vetőmagot kell elvetni 1 ha-ra, mint az előbb kiszámított 45 kg. 100 % használati érték esetén 45 kg 90 % használati értéke esetén X kg X = 45_k9 X_100 = 90 a tehát a 90 %-os használati érték esetén 60 kg kukorica vetőmag szükséges egy hektárra. 62 1964. április 22. * A kukoricavetés időpontjának helyes megállapítása a kukorica terméseredményének szempontjából nagyon fontos. A kukorica vetésének Ideje körül már kb. másfél évszázada vita folyik. Egyesek szerint a kukoricát későn, május első felében kell elvetni, mert a csírázáshoz magas hő szükséges, továbbá, mivel a kukorica érzékeny a fagyra. Mások szerint viszont a kukoricát korábban kell elvetni, még áprilisban, mert fejlődése, növekedése a korábbi vetés következtében jobb és biztosabban beérik. A nagy szár-, cső- és gyökértömeg felépítéséhez több idő szükséges, ezért a viszonyokhoz képest lehetőleg a korábbi vetést alkalmazzuk. A korábbi vetés, vagyis az április második felében történő vetés jobbnak mondható, mert ez esetben a kukorica jobban bírja a nyári nagy meleget, gyökérzete jobban kifejlődik és könnyebben hozzájut a szükséges nedvességhez. Az esetleges májusi fagyok miatt azonban nem lenne hasznos túl későre halasztani a kukorica vetését, mert a korábban elvetett, megerősödött kukorica jobban bírja a kisebb májusi fagyokat, mint az éppen kikelt zsenge növény. Igaz ugyan, hogy a korábban elvetett kukoricát jobban veszélyezteti a drótféreg. Ez ellen azonban ma már nem késői vetéssel, hanem talajfertőtlenítéssel védekezünk, miközben Supergam (150—200 kg/ha) vagy egyéb talajfertőtlenítőszert alkalmazunk. A kukorica kései vetése még inkább veszélyes lehet, ha kései lófogú kukoricát, vagy középkései hibridet vetünk. Ha bármilyen okokból a kukorica megkésik, vagy ősszel korán beáll a hideg, valamint a csapadékos időjárás a lófogú kukorica vagy a középkései hibrid beérése gondot okoz. Hazánkban ugyanis nem minden évben számíthatunk a kukorica beérésének és betakarításának idejére olyan kedvező őszi időjárással, mint 1963-ban. Erre már a kukorica vetésekor gondolnunk kell, ezért megfelelő arányban korai hibrideket vetünk vagy korai vetéssel segítjük elő a kukorica korábbi beérését és betakarítását. A túl korai vetés hátránya azonban, hogy a korán vetett kukoricának nagyobb mérvű a kezdeti elgyomosodása. Ma azonban, amikor egyre inkább alkalmazzuk a vegyszeres gyomirtást, ezt a problémát is sikeresen megoldhatjuk. A kukorica vetését tehát kezdjük meg, mihelyt a talaj hőmérséklete a déli órákban a vetés mélységében (7—10 cm mélyen) elérte a 8—10 C fokot. Ez kukoricatermesztő körzeteinkben rendes viszonyok között április második felében, kedvezőtlenebb éghajlatú vidékeken május első, sőt második felében következik be. A május első felében végzett kései vetés, a kukorica hozamát 10—14 %-kal csökkenti, sőt a május közepén végzett vetés a hozamot akár 20—24 %-kal csökkentheti. Óvakodni kell azonban a túl korai vetéstől is, mert ha a talaj hőmérséklete alacsony, 8 C fok alatti, a kukorica vontatottan csírázik, s ezen kívül veszélyezteti a penészedés és a rothadas. s ha már kikelt, a fiatal növények megfáznak, sokáig sárga színűek maradnak, gyengén fejlődnek, majd különböző betegségek, vagy kártevők támadják meg. VETÉSI MÖDOK Jelenleg a kukorica vetésének kétféle módját alkalmazzuk: a négyzetes vetést és a sorbavetést. A négyzetes vetést különösen az elmúlt években alkalmaztuk, amikor a kukorica vegyszeres kezelésének elterjedése kisméretű volt, mint tudjuk, e vetési mód lehetővé teszi ugyanis a kukorica kereszt- és hosszirányú sarabolását. Ma, amikor mindinkább előtérbe kerül a vegyszeres gyomirtás, a négyzetes vetési módon kívül, egyre jobban terjed a kukorica sorbavetése. A növénytermesztés legfőbb célja a lehető legnagyobb hektárhozamok elérése. Ez azonban a helyzettől, elsősorban a külső környezeti tényezőktől (talaj, időjárás), másrészt a termesztett növényfajtáktól, valamint az optimális növényegyed-számtől, a növény gondos ápolásától, gyomtalanításától és helyes trágyázásától függ. A növényegyedek optimális számával szorosan összefügg a tenyészterület elhelyezkedése és nagysága. Hagyományosan kis tőszámmal nagy termést az esetek többségében nem sikerül elérni. Nagyobb tőszám esetén a sűrűbb növényállomány jobban kihasználja a trágyát, mint a ritkább, s nagyobb hektárhozamot ad. A tenyészterület nagysága és a hektáronkénti legkedvezőbb növény-tőszám elsősorban a csapadék mennyiségétől, a talaj termőképességétől, valamint a kukorica növénynagyságától függ. Minél magasabb a szár, minél nagyobb vagy több a cső. annál nagyobb a kukorica gyökérzete és a gyökérzet fejlődéséhez annál nagyobb tenyészterület szükséges. A normális csapadékviszonyokkal jó vízgazdálkodással tápanyagban gazdag kukoricatalajon, ahol szuperszelektív gyomirtó szereket használunk, a legkedvezőbb hektárhozamot az egyedek számának emelésével érhetjük el. Ezt bizonyítja a tangazdaságunkban végzett, bár még be nem fejezett kísérlet is. Itt ugyanis a különféle kötési kombinációból a legnagyobb hozamot, 59 q-t, a 70X30 cm-es kötésben termesztett kukorica adta. A jó kukoricatalajokon a legjobban bevált sortávolság 60—70 cm, míg a tőtávolság 30—40 cm. Jó talajokon a tenyészterület a következőképpen alakulhat: sor és tőegy növény növénytávolság tenyész- egyedek cm-ben területe száma m2-ben 1 ba-on 70X30 0,21 47 600 70X35 0,245 40 800 70X40 0,28 35 700 60X40 0,24 41600 70X70 (2 növény) 0,245 40 800 A gyengébb, sekély termőrétegű sülevényes, vagy szikesedésre hajlamos talajokon a növényegyedek számának 'növekedésétől nem várhatunk termésfokozást. Ezért ilyen talajokon a tágabb kötéstávolság megfelelőbb. Ez esetben tehát az alábbi, vagy ehhez hasonló kötéstávolságok alkalmazhatók. sor- és tőegy növény növénytovolság tenyész- egyedek cm-ben területe száma m2-ben 1 ha-on 70X70 egy növ. 0,49 20 400 60X60 egy növ. 0,36 27 700 70X50 0,35 28 570 Az előbbiek összefoglalásaképpen megállapíthatjuk, hogy nagyobb tőszámmal Hogyan vessük a kukoricát
